Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-13 / 190. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1961. augusztus 13. Legénykedő „legények“■Tsz-„tagjelölt“ a láktáblán ■ Víz fakadt a konokban - A napi teljesítmény „csak“ 103 métermázsa Reggel hattól este fél nyolcig a mesztegnyői határban Nem is olyan régem még úgy beszéltek a faluban és ha­tárán túl is, hogy a járás leg­gyengébb termelőszövetkezete a mesztegnyői Ladi János Tsz. A múltkoriban azonban a já­rás egyik felelős vezetője ki­jelentette: »A mesztegnyőiek felküzdötték magukat a járási átlagra.« & tényleg: aratás előtt mint­ha valami láthatatlan varázsló megérintette volna a falut va­rázsvesszejével. Egyszeriben talpra szökkent a község apra- ja-nagyja; maguknak és falu­juknak becsületet szerezve a járásban az elsők között vé­geztek az aratással. Azóta csaknem szakadatlanul tart ez a mesztegnyői »diadalmenet.« Elegendő egyetlen napra be­pillantani a falu életébe, hogy megbi zony osod j unk felőle: mint egy óriási család él és dolgozik a nép, szorgalmasan, kitartóan munkálkodik a kö­zös javára és a maga hasznára. Reggel 6 óra: kezdődik a cséplés A nap mór merészen az er­dő lombtengere fölé ágaskodik, s ahogy bepillant a végtelen tarló közepén gubbasztó szé­rűre, csaknem húsz embert ta­lál Birfoás István traktora és cséplőgépe körül. Felbúg a do­hogó Hoffer, néhány hamgnyi dallamon lépegetve jár a nagy- szíj, aztán Tóth Feri bácsi, a Domsa brigád jó nevű, volit el­ső kaszása most a dobba veú a kévét. Nyeli a kis cséplőgép mohón a kévéket, veri, ros­tálja a búzaszemet, szépen csurgatja, ömleszti a zsákba. Most még senki sem szól, senki sem beszél. Ügy érzik, csak alkonyat után, a napi eredményt ismerve méltó hoz­zájuk a szó. Hol legyen a növendékistálló? Nyolc óra vám.. A messzire fehérlő istálló szomszédságában pár ember verődik össze. Néhány percre elpihen a fúró, nem csattog a szekerce. Szó fakad az ajka­kon: az ács-brigád tanakodik a tsz elnökével, Takács Ist­vánnal. Latolgatják, hol jelöl­jék ki véglegesen és pontosan az épülő 50 férőhelyes növen­dékistálló helyét. Most már sürget az ősz, és az ácsok is az utolsó lyukakat fúrják a felállítandó szerfás épület fa­anyagába. Néhány nap múlva kezdődhet az oszlopok beásá- sa. —; Szeptemberre elkészülünk vele — jelenti ki határozottan Vadál István, az ácsbrigád ve­zetője. A dolgos öregek Kilenc óra. Jó kőhaj ításnyira innen süt- tettk barna hátukat a forró nappal a hatalmas szénakaz­lak. Ám széltől frissen bor­zolt, tetőzetlen lóherekazal várja még a kocsikat. Idős pa­rasztembereik húzódnak meg árnyékában, várják a szénás szekeret. Nem is várat sokáig magára az első kocsi. Rajta mosolygós képű, gondozott bajuszú, nyűt tekintetű kocsis biztatja a lo­vait. Rumi Istvánnak hívják. Jó beszédű, kedélyes ember, sohasem hagyja el jókedve. — Látja, ezt a két kazlat mi, a. legények hordtuk össze — magyarázza. — Pedig már rosszul járnak ám a kerekek — toldja meg beteges lábára célozva. — A hetvenediket ta­posom. Bizony, ebben az évben töltöm be a hetvenet. Tényleg mindenütt csupa öreg ember, 65—70 évesek, ők azok a szorgalmas »legények«, akik néhányad magukkal már nem nagyon viselik a munka nehezét, de azért a kint ma­radt lóherét csak beh^-d’ák; ők is részt kérnek a közös gondjából. A 13 éves Bognár Ibolyka 10 és 12 óra között. Néhány adat: a 40 hold mákból 15 hold még szedetlen. Ebben a maradék táblában tö­ri a gubót 50—60 pár marok. Valósággal tarkállik a tábla az asszonyok és lányok ruhá­jától. Akár a virágos kert, úgy virít itt a népes, színes csivi- telő forgatag. Törik a mákot: tréfálkoznak, évődnek egymás­sal, szidják , a poros-piszkos mákszárat, a derékig érő gazt — a tavaszi munkák itt re­kedt szégyenét — és a rossz kapásokat. Valahogy az idősebbeket itt is elöntötte a jogos dicsekvés. — Nézze csak a Juli nénit hetvenkét éves asszony, s job­ban dolgozik, mint egyik-má­sik fiatal — újságolja a nép<;s csoportból valaki. Juli néni, Papp Jánosné tényleg »nyugdíjas«, mégis dolgozik. Igaz, senki sem mon­daná meg róla, hogy ígv el­jár felette az idő. — Hát te, te is tsz-tag vagy? — szólítok meg egy piros ru­hás kislányt. — Nem — válaszol szemér­mesen, szemét lesütve. — Anyukám nevére dolgozom — mondja később Bognár Iboly­ka, aki viszont miridössze 13 esztendős, s egyúttal a mákföld legifjabb dolgozója. — Tsz-»tagjelölt« Vágj ugye? Nem szól, elpirul, láthatóan zavarja, hogy egyszeriben az érdeklődés középpontjába ke­rült. Ahol a víz fakadt Ebéd után. Lombos akácosban hűsül a tsz büszkesége, a szépen fejlő dő sertéstenyészet. Orbán Gyuri bácsi, az ellető nagy újsággal fogad. — A napokban elkészült a 40 férőhelyes sertésiiaztató — mutait a sással fedett, frissen meszelt épületre. — Ma bele is hajtottuk az új kocákat. ő már meg is malacozott. 1/ • udvart, nemrég ásott árok szeli át. Mellette vascső húzó­dik, s ormótlanul kapaszkodik fel a betonmedence szélére. — Ez még nem kész. Vár­juk a szerelőt, hogy mindent a helyére illesszen — mondja Kollár József brigád vezető, a sertéstelep most épülő vízve­zeték-rendszeréről. Aztán a gazda jogos büszkeségével megindítja a benzinmotort, s az vad robajjal-zajjal berreg, s nyomja fel a vizet a rozs­dás csövön. — Fele olyan könnyű lesz a munkánk ezután — teszi hozzá Csuha Ferenc. — Fá­rasztó volt ám felhordani a kútról a vizet ennek az öt- hatszáz sertésnek! A délutáni határjáráson ka­pásokkal, szántó traktorosok­kal- találkoztam. Nagyjából a tarló felét már felszántották. A kukorica második kapálása is eléggé előrehaladt. A réteken forgatják a szé­nát. Él, mozog, dolgozik az egész határ. Az a bizo nyos „csak“ Este fél nyolc. Az alkonyat mindent szür­kére mázol. A cséplőgép haj­tószíját ledobatják. Sietve öl töznek az emberek. Senki sem szól, senki sem beszél. Már fáradtak a csép­lőcsapat tagjai. Ügy érzik hogy most, alkonyatkor vala­mennyiük helyett méltóképpen ejti a szót a mézsáló. — 102 mázsa és 83 kilo­gramm — mondja kimérten a napi teljesítményt Banitz Jó­zsef. — Azért csak ennyi — ma­gyarázkodik Birkás István, a traktoros —, mert napközbe:' új szérűre hűzattunk, meg az elevátor lánca is elszakadt. A száz mázsa alatt még az ilyen zökkenőkkel terhes napokon sem adjuk. Valóban szép teljesítmény a 930-as géptől. És most itt, távol a falutól, csupasz tarlók közepén, a cséplőgép körül lebegő por­ban, eszembe jut, amit dél­előtt hallottam Pável József brigádvezetőtől. — Tudja, a múltkoriban azt mondta nekem valaki, hogy a mesztegnyőiek akarata elle­nére is fejlődik a termelőszö­vetkezet. Én pedig azt mon­dom: nem a mi akaratunk el­lenére, hanem a mi kezünk nyomán, a mi szorgalmunk árán fejlődik a közös. Igaza van Pável Józsi bácsi­nak. Egyetlen nap eseményei is ezt tanúsítják. Kis István ÉPÖL A BABÓCSAI GÁZVEZETÉK A napokban kezdődtek meg Babócsán a gázvezeték szere­lési munkálatai. Á község és a Nagykanizsai Földgázüzemi Vállalat közötti megállapodás szerint a vállalat egy éven lse­iül a fővezeték szerelésével egyidejűleg elvégzi a belső szerelési munkálatokat is. Öt­ezer méter hosszú fővezetéket AZ ÚJSÁGÍRÓ JEGYZETEIBŐL E GISMERTEM az évszá- zad legtakarékosabb em­berét. Külföldre készül, Romá­niában és Csehszlovákiában élő rokonait akarja meglátogatni. Jól öltözött, jól táplált férfi. Nős, családja van, havi jöve­delme 750 forint. Foglalkozása italboltvezető. El ne felejtsem: saját gépkocsiján kívánja a háromhetes külföldi utát meg­tenni. . Ha visszajön, kiveszem én is szabadságomat, s elmegyek hozzá akár csaposnak, akár ta­karítónak, hogy elleshessem tő­le a takarékos élethez szüksé­ges tudnivalókat. Ugyanis sze­retnék vásárolni magamnak egy kerékpárt... * * * TVÉHÁNY SZÜLŐ igyekszik felnőttként kezelni még apró gyermekét is. A napok­ban például 8—9 éves kisfiával beállított egy mama a Corso Cukrászdába. Magának egy duplát, fiának pedig egy szimp­lát rendelt. A felszolgáló nem is ért rá meglepődni, a gyerek már megszokottan itta az ő szimpla feketéjét. Mindenki azt rendel gyerme­kének, amit akar, hacsak ezt a törvények nem tiltják. Azért nem ártott volna, ha a felszol­gáló figyelmezteti: «-Asszo­nyom, egy fagylalt vagy egy málna sokkal jobbat tenne a gyereknek.« P ipacs kirándulóhely 500 méter« — hívja fel egy tábla a Donnerban sétálóit figyelmét. Ez a tábla a gyógy­szertár előtt áll. A távolság in­nen a Szigetvári utca elejéig majd ötszáz méter, bár az ott elhelyezett másik tábla ebből csak 200 métert ismer el. Ezen ugyanis az olvasható, hogy á kirándulóhely ide mindössze 300 méter. Aki ezt elhiszi, az alaposan téved, mert még in­nen jó egy kilométert kell gya­logolni a kirándulóhelyig. Vajon milyen mérő eszköz­zel állapították meg a Vendég­látóipari Vállalat dolgozói a távolságot? Csak nem vissza­felé jövet mérték le az utat, s a jó hangulat következtében tűnt az rövidebbnek, mint a valóságban? * * * mf INDIG BECSÜLTEM az önálló embereket. A So­mogyi Néplap augusztus 5-i számának egyik apróhirdetését olvasva mégis elgondolkoztam. A hirdetés tudomásomra adta, hogy egy «17 éves dolgozó nő saját házzal 20 éves férfi is­meretségét keresi házasság cél­jából«. Önállósága, önálló elképzelé­se férjhezmeneteléről, saját há­za, munkája van. De önbecsü­lése szerintem nem sok lehet! Sz. és 500-szor 30 méter mellékve­zetéket készítenek el. Ä gáz bevezetéséhez a lakő- szobák számától függően 1800— 2000—2200 forint hozzájárulást fizetnek családonként. A hoz­zájárulás felét egy összegben fizetik, másik fele a csaknem egyéves szerelési idő alatt részletekben fizethető. Képün­kön Gettinger István autogén­hegesztő brigádja a fővezeték összeszerelését végzi. Veszélyes oszlopok örül az utazó ember, ami­kor a Kaposvár—Dombóvár között épülő új utat látja. Különösen a gépkocsivezetők nézegetik kedvtelve, hisz a rossz utat sokszor kívánták már a pokolba. Ám az útépí­tők hiába szorgoskodtak, hiá­ba tesznek felajánlásokát, Rogy a munka ekkorra vagy akkorra elkészül, ha mások meg hátráltatják őket. Még Divatos férfiruhát vásárolhat a Somogy megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ba- latonboglári konfekció boltjában. Szakszerű, előzékeny kiszolgálás, gazdag választék. ft|fl779) mindig régi helyükön vannak a villanyoszlopok. És mert az út helyenként szélesedett, né­hány kanyart átvágtak, hát akadnak szakaszok, ahol a póznák az úttesten állnak. Néhol a szélén, néhol a köze­pén. Könnyen nekik mehet­nek a járművek. És mi lesz az építéssel? Az oszlopok kö­rül elkészül az aszfalt, s imitt-amott lyukak marad­nak (ha csak nem szándé­kozzák otthagyni örökre az oszlopokat). A lyukak betö­méséhez vissza kell majd menniük a munkásoknak előbb alapot készíteni, majd pedig a feketemunkát elvé­gezni. A Közúti Üzemi Válla­latnak ez sokba kerül. Jólle­het az Áramszolgáltató Vál­lalat mindennek elejét vehet­né, ha nem késlekedne saját munkájával. Nagyon furcsa ez akkor, amikor tervszerűségről és költségcsökkentésről beszé­lünk. R. F. FÖLDIWÖ VESSZŐ VETKEZETI BOlTO/CtAN SZILVALEKVÁR-, PARADICSOMBEFŐZÉSHEZ most vegye meg kb. 40 literes csiszolt üst füllel kb. 105 Ft kb. 50 literes „ „ „ kb. 120 Ft Kapható a vaskereskedelmi szakiizleíekben (3816) és áruházakban, szövetkezeti holtokban.

Next

/
Thumbnails
Contents