Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-09 / 186. szám

Szerda, 1961. augusztus 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP Moszkva (TASZSZ). N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, az SZKP Központi Bizottságának első titkára augusztus 7-én a szovjet rádióban és televízió­ban beszédet mondott. Tegna- pis szárnyunkban közöltük a beszéd egy részét. Az aláb­biakban közöljük a beszéd be­fejező részét. * * * Egyes imperialista személyi­ségek a szocialista országok­kal szemben érzett osztálygyű­lölettől elvakítva az antikom- munizmust teszik külpolitiká­juk alapjává. Régi nóta ez, amelyet már jól ismerünk az »antikomintem paktum-« és a Berlin—Róma tengely idejé­ből. Vajon mi maradt ezekből? A tengely összetört, és a tör­ténelem szemétdombjára ke­rültek az »antikomintem pak­tum« bősz megalkotói is! Szemlátomást arról van szó, hogy a legagresszívabb impe­rialista körök szeretnék meg­hiúsítani a kommunista társa­dalom békés építésének ter­veit. A kapitalizmus fél a tőle különböző társadalmi rendsze­rű országokkal való Tőékés ver­senytől. Az Amerikai Egyesült Álla­mok és a többi nyugati hata­lom háború céljából fokozza erejét. Ezek az országok óriá­si összegeket fordítanak fegy­verkezésre. A legutóbbi tizen­két év alatt az Egyesült Álla­mok közvetlen katonai kiadá­sai több mint háromszorosára növekedtek. Az idén az Egye­sült Államok 53 milliárd dol­lárt szándékozik költeni kato­nai célokra. Ezenkívül az HRUSCSOV ELVTÄRS RÁDIÓ- ES TELEVÍZIÓS BESZÉDE Egyesült Államok elnöke nem-’ rég újabb három és fél mil­liárd dollárt követelt hasonló célra. Nyugat-Németország a leg­utóbbi évtizedben hivata­los, nyilván szépített ada­tok szerint csaknem annyit költött katonai célokra, mint Hitler 1933-tól a má­sodik világháború kezde­téig. A Német Szövetségi Köztársa­ság költségvetésének katonai tételei 1961-ben újabb 18 szá­zalékkal növekedtek. Óriási összegeket költ fegyverkezésre a többi imperialista hatalom is. Ez azt mutatja, hogy az imperialisták újból magukévá próbálják tenni a szocialista országok »elrettentésének« már Dulles által hirdetett politikáját. Ámde e politika hódolói gondoljanak a világban jelen­leg kialakult tényleges erővi­szonyokra. Kennedy amerikai elnök bé­csi beszélgetéseink során azt mondta, hogy a világ két tá­bora között egyensúly jött létre, és meg kell akadályozni a Szovjetunió és az Egyesült Államok közvetlen összetűzé­Az idén nyolc takarmánykeverő üzem kezdi meg mű­ködését megyénkben. Négy már elkészült, s az ötödik — a mernyei malom épületében — a napokban kezdi meg a próbaüzemelést. Képünkön: a mernyei malom átszerelés alatt. sét, mert ez a legvégzetesebb következményekkel járna. Kennedy ebben az esetben megmutatta, hogy józanul szemléli a dolgokat, és bizo­nyos realizmusról tett tanúsá­got. Ezt el kell ismerni. Az élet azonban azt követeli, hogy az államférfiak ne csak mondjanak egészséges dol­gokat, hanem politikájuk­ban is lépjék át azt a ha­tárt, amelyen innen elhall­gatják a józan ész érveit, és veszélyes játékot űznek a népek és az államok sorsával. Nem nézhetjük közömbösen, hogy a nyugati hatalmak ag­resszív körei Adenauer kan­cellár segítségével Nyugat-Né­metország összes anyagi és szellemi erőit felsorakoztatják a harmadik világháború elő­készítésére. A Német Szövetségi Köz­társaság már nem az, ami tizenhat éve volt, amikor fejet hajtva a győzte­sek előtt kötelezte magát, hogy békés ési demokratikus úton fog haladni. A nyugatné­met revansisták ma gőgösek, nagy hadseregük van, amelyet támadó hadműveletekre képez­nek ki és szerelnek fel. A Né­met Szövetségi Köztársaság tagja lett az észak-atlanti ka­tonai tömbnek, amely szemben áll a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal. A nyugatnémet állam arculatát ma a militarizálás, a revansis- ta szenvedélyek tobzódása, a kommunizmussal, minden újjal és haladóval szemben táplált ellenséges érzület, gyűlölet kul­tusza, a pángermán hagyomá­nyok és beállítottság feléledé­se határozza meg. A nyugati hatalmak akara­tából több gyúlékony anyag halmozódott fel Európa szívé­ben, mint bárhol másutt a vi­lágon. Minthogy a nyugati hatal­mak lábbal tiporták a Német­ország demilitarizálásáról és demokratizálásáról a szövetsé­gesek által aláírt egyezménye­ket, csak: a békeszerződés aka­dályozhatja meg a német mi- litarizmus és revansizmus ve­szélyes fejlődését. Ezért javasoljuk, hogy a Szov­jetunió, az Egyesült Álla­mok, Anglia, Franciaor­szág, Lengyelország, Cseh­szlovákia, Jugoszlávia és mindazok az országok, amelyek háborút viseltek a hitlerista Németország ellen, kössenek olyan bé­keszerződést az NDK-val és az NSZK-val, a volt né­met birodalom jogutódai­val, amely kielégíti mind­egyik fél jogos érdekeit. Ez lehetővé tenné, hogy a jo­got és a nemzetköri szokáso­kat tiszteletben tartva végér­vényesen megszüntessük a ha­diállapotot, s Európában meg­tisztítsuk az utat a béke és a békés együttélés előtt. — Ne teremtsünk háborús pszichózist. Tisztítsuk meg a légkört — hangsúlyozta a szovjet miniszterelnök. — Támaszkodjunk értel­münkre, ne pedig a ter­monukleáris fegyverekre. Hruscsov ezután felhívta a semleges országok népeit és kormányait: — önök sem lehetnek kö­zömbösek, csak minden nép együttes erőfeszítésével érhet­ük el, hogy az agresszorokra cényszerzubbonyt húzzunk, és íz emberiséget megszabadít­unk a harmadik világháború veszedelmétől. Csak minden nép és kormány erőfeszítései­vel érhetjük el, hogy teljes mértékben diadalmaskodjanak a békés együttélés magasztos elvei, csak így lehet elérni a szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelést. A szovjet miniszterelnök ez­zel összefüggésben kijelentet­te: A nyugati hatalmak most veszélyes mezsgyére taszít­ják a világot. Nem zárhat­juk ki annak lehetőségét, hogy az imperialisták ka­tonai támadást intéznek a szocialista államok ellen. Figyelemmel fogjuk kísérni az események további fejlődését, és a helyzet alakulásától füg­gően fogunk eljárni — mon­dotta, majd hozzáfűzte: — Le­hetséges, hogy a közeljövőben meg kell növelnünk" a nyugati határ mentén állomásom had seregünk létszámát, és a Szov­jetunió más vidékeiről kell hadosztályokat áthelyeznünk nyugati határhoz. Ezzel kap­csolatban esetleg be kell hív­nunk a tartalékosok egy ré­szét, hogy hadosztályaink lét­száma teljes legyen, s hogy fel­készüljünk mindenfele megle­petésre. Hruscsov hangoztatta, hogy ezek a válaszintézkedések. Az Egyesült Államok ugyanis mozgósítás jellegű intézkedé­seket foganatosít, és a há­ború kirobbantásával fenyege­tőzik. Az Egyesült Államok agresszív tömbökbeli szövetsé­gesei támogatják ezt a vesze­delmes politikát. »Amikor ilyen helyzet ala­kul ki, megengedhetetlen volna, hogy ölhetett kézzel üljünk. A történelem ta­pasztalata arra tanít: ha az agresszor látja, hogy nem részesül visszautasításban, elszemtelenedik. Ha vi­szont visszautasításban ré­szesül, csendben marad« — mondotta Hruscsov. Amikor honvédelmi intézke­déseinkhez hozzáfogunk, és erősítjük szocialista hazánk potenciáját — folytatta —, vál­tozatos rakétatechnikát ho­zunk létre: ballisztikus, inter­kontinentális rakétákat, kü­lönféle hatósugarú rakétákat, stratégiai és taktikai rendelte­tésű rakétákat, atom- és hid­rogénbomba töltetű rakétákat. De a többi fegyverfajtára is a szükséges gondot fordítjuk. Hruscsov hangoztatta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­gában és kormányában olyan előzetes vélemény alakult ki, hogy nincs szükség a szovjet fegyveres erők megerősítése végett még több költségelő­irányzatra. Elegendő az az ösz- szeg is, amelyet máris elő­irányoztunk honvédelmünk megerősítésére, elegendő az a fegyverzet is, amelyet az ipar már most megteremtett, vagy most készít. Nem megyünk bele abba, hogy népünk vál­lára szükségtelen és az ügy ér­dekei által nem igazolt nehéz­ségeket hárítsunk. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga és a szovjet kormány ma is és a jövőben is megtesz min­dent, ami tőle függ, hogy el­hárítsa a háború kirobbantá­sát. »Megtettünk és a jövő­ben is megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy bé­kés úton, nyugodt légkör­ben oldjuk meg a vitás nemzetközi kérdéseket. A Szovjetunió senkivel sem TÚRI ANDRÁS: Sápadt, vézna fiú a Ritter gyerek, a haja a homlokában, riadt pillantása ide-oda jár. Ideges ujjaival a nadrágja ol­dalát gyűrögeti. Nincs több húsz évesnél. — Mióta dolgozik a labor­ban? — Féléve. — Vegyészeti technikumot végzett? EG A többiek után siettem. Gondol- — Tudott róla, hogy Ritter- tam, majd előbb visszajövök nek kellett visszavinnie a fém- az étkezdéből és akkor viszem alkilt? fel a raktárba. — Tudtam. Meg is kérdez­— Tudja, milyen követkéz- tem tőle, hogy visszavitte-e? ményekkel járt ez a könnyel- Azt mondta, igen. Számomra műsége? A fiú lehajtja a fejét. — Tudom. — Hány éves? — Tizenkilenc. — A dologról még beszé­ez a dolog nagyon kellemetlen. — Miért nem szólt a főnöké­nek, hogy a gyerek a terhére van? — Nem akartam ilyen osto­basággal zavarni. — Jó, kérem. Több kérdé­sünk nincs. Sárosi főhadnagy elveszi — Igenis. — Nem tudja, hogy a fémal- lünk. Most elmehet, kil veszélyes anyag, különleges Rózsáné. Szép, fekete asz- figyelmet követel? szonyka, fehér köpenye csupa — De tudtam, kérem. korom és piszok. Még mindig Krámer elől a füzetet, bele­— Szólt önnek Bán elvtárs, abban van, úgy, ahogy elhagy- néz. Egy pillanatig töpreng, hogy az üveget vigye vissza? ta a laboratóriumot. majd: — Szólt. — Rendszeresen együtt ebé- — Ari hiszem, sorra vehet­— Es miért nem hajtotta del Ritterrel? jük a terveseket és a kereske­végre az utasítást? — Általában. delmieket. Nézzük meg, kik A gyerek hallgat, ajka lát- — Milyen a kapcsolat maguk dolgoznak a laboratóriummal hatóan remeg. között? szemben levő szobákban? — Beszéljen, kérem! Az asszony arca vérvörösre — A tervosztály vezetője He­— A hibás egyedül én va- válik. vési főmérnök. gyök... — Semmi! Egyáltalán sem- — Kérem először őt. — Nos? mi! Elég kínos a számomra, a főmérnök nem sokat tud. — Éppen ebédhez csengettek, hogy ez a gyerek folytonosan Az ebédlőben volt, amikor Csi- amikor Bán kartárs szóit, hogy utánam mászkál. Ha nem len- sz^r berohant és közölte: ~ Síakar háborúzni. Nincs szük- vannak, alig néhány méternyi->ségünk senkinek a _ földjére, re ^senkinek a gazdasagara.« A főmérnök arca elkomorul $ Hruscsov emlékeztetett ar­— Kérem, mi munkaidő^!ra a válaszra, amelyet az alatt nem álldogálhatunk azá^gyesült Államok, Anglia es ablakban. Ügy emlékszem,^Franciaország koimanya kul­egyedül Keresztesi ment odajött f- Szovjetuniónak a nemet egyszer, egy kancsó vizet ön-&kérdésben hozzájuk irtezett tötrt s. virágaira. ^»Ginlekiral/ara. Ism6 101 ten írsn — Értem. És Csiszár? ö nemisaly°zta> hogy a nyugati ha­étkezett önökkel? Azt mondja,Jtalmak újbói tó akarnak term Csiszár volt az, aki berontottba bekeszerzodes megkötése az étkezdébe és közölte, hogy>el01- ,A .bekeszerzodessel a ne­ég a gyár? Nmetek onrendelkezesenek, Ne­S_ igen,' így történt. ^metország újraegyesítésének — Miért nem ment most ö5eszmé]et szegezik szembe. Az is önökkel ebédelni? /onrendelkezes jelszavával __ Nem tudom gazok spekulálnák, aitik a ne­D e Jónás Gizi emlékszik. >met nép nemzeti érdekeinek — Azt mondta, van még va-bmegrogzott ellenségei. Ma ezt lami elintéznivalója, majd utá-*a JeAls.,zot állóan hangozhat­nunk iön %ia Adenauer. Adenauer telje­_ . . ,. , . , . ísen egyértelmű tendenciával Csiszár maradt utolsónak, phasználja ezt a jelszót: a Né­— Miért nem ment a töb-/met Demokratikus Köztársa­biekkel ebédelni? Jság bekebelezését kívánja. — Eszembe jutott, hogy te- /Hruscsov hangoztatta, hogy lefonálnom kell valakinek.ÍNémetország nemzeti egysége Féltem, hogy közben elmegy /a németek ügye. Ezt maguk- az illető. Jnak a németeknek kell meg­— Visszament a szobájábaV^^ legutóbw bes2édé. Nem kerem. A kulcs at A>1,e utalva Hruscsov kijelentet- ugyanis Keresztesi magával*^ hogy az elnök ismét a fe. vitte. így az egyik közeli szö-2nyegetésekhez folyamodott, bából telefonáltam. *7. elnök még attól sem riadt — Kik voltak még ott? ^vissza, hogy a Szovjetuniónak — Senki. Onnan is ebédelni§valami ultimátumfélét nyújt­vigyem vissza az üveget. Min- ne olyan fiatal, még hírbe hoz- gyárba Tűz ütött"tó. A többiek mentek’ úgy látszik. Közbensőn be, válaszul a német bé- denki egyszerre indult el az hatna. Nem tudom lerázni, ez sem mondanak többet. Vala- átnéztem a laborba és láttam,Skeszerződés megkotesere ebédlőbe... — nyel. — Rózsá- az igazság. _ mennyien egyszerre mentek hogy vastagon gomolyog benne: né is. Sárosi tiltakozó mozdulattal ebédelni — ez a szokás a gyár- a füst. A lángok is jól látszot-; — Nem értem _ _ leinti. _ _ ban —, egyikük sem volt lent tak. Akkor rohantam le. Előbb — Kérem, én mindig Rózsá- — Nem szeretnénk, ha félre- a szobájában a kritikus idő- a portára mentem, azután az néval szoktam ebédelni. Lát- értené. Egyszerű tájékoztatás- ben. tani, hogy ő is megy és féltem, ról van szó. _ észleltek hogy más ül majd mellé az — Igen, de ez a fiú már kel- Kem-.9 asztalnál. — Tudniillik én... lemetlen kezd lenni számomra. ' illetve... Szóval én akartam Férjes asszony vagyok, és ál- — Mire gondol az elvtárs. vele ebédelni. Átvettem Bán landóan a nyakamon lóg — Nem vettek észre valami karfástól az üveget, aztán le- — Ma is együtt ebédeltek? rendelleneset a laboratórium­tettem a hidráló asztalra és a — Igen. ban? Hiszen az ablakaik ott (Folytatjuk.) étkezdébe. — Küldje be Keresztesit. — Keresztesi nincs itt. Hollán igazgató a százados-^ hoz fordul. hatkozó szovjet javaslatra. »Világos, hogy a harmadik világháború ha megkezdődnék nem korlátozódnék kizárólag a két nagyhatalom — a Szov­jetunió és az Amerikai Egye­sült Államok — párviadalára. Hiszen az amerikaiak által lé­tesített katonai szövetségek hálójába került több tucat ól- :lam, természetesen szin- !tén a háború örvényébe sod­ródnék. Mi mindezt tekintet­be vesszük, és rendelkezünk azokkal a szükséges katonai eszkö­zökkel, amelyek elegendők ahhoz, hogy az imperialis­ta háború kirobbantása esetén ne csak az Egyesül* Államok területére mér­jünk megsemmisítő csapást, hanem az agresszor szövet­ségeseit is ártalmatlanná tegyük, és megsemmisít­sük a világon mindenfelé szétszórt amerikai katonai támaszpontokat. Bármely állam, amelyet a szo­cialista tábor elleni támadás­hoz ugródeszkául használnak fel, magán fogja érezni csa­pásunk teljes megsemmisítő erejét« — mondotta Hruscsov. Ezután újból leszögezte, hogy most már lehetetlen to­vább halasztani a német béke- szerződés megkötését. Ha még néhány évvel elhalasztanánk a békeszerződést, ez azt jelente­né, hogy behódolnánk az ag­resszív erők előtt, és vissza­koznánk nyomásuk előtt. Ez a helyzet csak tovább serkentené a NATO-í és a bonni kormányt, csak bátorí­taná őket abban, hogy Nyugat- Németország területén egyre újabb és újabb atom- és nuk­leáris fegyverrel ellátott had­osztályokat szervezzenek, hogy Nyugat-Németországot az új világháború kirobbantásában a legfőbb erővé változtassák. A szovjet miniszterelnök megállapította, hogy a Szov­jetunió semmiféle különleges haszonra vagy nyereségre nem törekszik akkor, amikor a né­met békeszerződés azonnali megkötéséhez ragaszkodik. Ha a nyugati hatalmak fe« lülvizsgálják álláspontju­kat, a józan ész szavára hallgatnak, és kifejezik azt a készségüket, hogy ve­lünk együtt kössék meg a német békeszerződést, mi ennek csak örülni fogunk — folytatta. — Ha a nyugati hatalmak továbbra is makacs- kodni fognak, és megtagadják a német békeszerződés aláírá­sát. akkor kénytelenek leszünk ezt a problémát nélkülük meg­oldani. Ebben az esetben a Német Demokratikus Köztár­saság megkapja teljes szuve­renitását, következésképpen a Nyugat-Berlinhez vezető útvo­nalak használatának kérdéseit csak a Német Demokratikus Köztársaság kormányával egyetértésben lehet majd megoldani. Hruscsov ismét hangoztatta, hogy a szocialista országok, amikor békeszerződést köt­nek az NDK-val, nem kíván­ják megsérteni a nyugati ha­talmak törvényes érdekeit. Szó sem lehet arról, hogy bár­kinek is megtiltanák Nyugat- Berlin megközelítését, szó sem lehet arról, hogy blokád alá vennék a szocialista államok Nyugat-Berlint. A szovjet miniszterelnök hangoztatta, hogy a nyugati hatalmak kizárólag ürügyként használják fel Nyugat-Bellin közlekedési útjainak kérdését és általában a békeszerződést. A szocialista tábor országaira akarják kényszeríteni akaratu­kat. Ha mi lemondanánk a bé­keszerződés megkötéséről, a nyugati hatalmak ezt úgy ér­tékelnék, mintha stratégiai át­törést értek volna el, és azon­nal bővítenék követeléseiket. Azt követelnék, hogy számol­juk fel az NDK szocialista rendjét, célul tűznék ki a pots­dami szerződés alapján Len­gyelországnak és Csehszlová­kiának visszaadott területek elrablását. Ha a nyugati hatal­mak még ezt is elérnék ak­kor legfőbb igényükkel jönné­nek elő: azt követelnék, hogy a szocialista tábor minden or­szágában számoljuk fel a szo­cialista rendszert. Éppen ezért lehetetlen tovább halogatni a békeszerződés kérdését. A Német Demokratikus Köztársasággal megköten­dő békeszerződés aláírása hatalmas, pozitív jelentő­ségű tény lesz az egész nemzetközi helyzet fejlő­dése szempontjából. Hruscsov beszéde végén is­mét visszatért az SZKP XXII. kongresszusán megvitatandó programra, amely a szovjet emberek előtt a kommunizmus nagyszerű távlatait nyitja meg. E program megvalósítá­sához békére van szükség, ezért a Szovjetunió a béke hí­ve. A nyugati hatalmakhoz fordulva újból javasolta a né­met békeszerződés megkötésé­nek megtárgyalását. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents