Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-30 / 204. szám

SOMOGYI NÉPLAP a Szerda, 1961, augusztus 30* PÁSZTORI MÜZSA VERSAILLES Itt él közöttünk, nevét egy- szer-egyszer fölkapta szárnyá­ra a hír, mégiscsak névről is­merjük, őt magát alig. Se­kélyke ismeretünk legutóbb az­zal bővült, hogy sok évtizedes faragóművészete elismerése­képpen megkapta az 1958-ban elnyert »A népművészet kivá­ló mestere« cím mellett a so­mogyi faragóművészek leg­jobbjait illető Kapoli Antal- vándordíjat. Munkáinak javát a Néprajzi Múzeum és külön­böző múzeumok őrzik, ő a so­mogyi pásztorművészet, a fa­ragás egyik legérdekesebb egyénisége a pár évvel ezelőtt eltávozott Kapoli Antal mel­lett. Kivételes művész — apad- hatatlan alkotási vággyal és megragadó szerénységgel. Pedig ismernünk kellene va- lahányunknak Tóth Mihályt, akinek eddig már sok értéket termett művészetében tudato­san élnek tovább a hajdani pásztorélet és betyárvilág ha­gyományai. Amikor ott álltam a Kapoli- vándordíj átadását ünneplő népművészek gyűrűjében, ne­héz volt elhinnem, hogy ez a csillogó szemű, deresedő hajú, középtermetű férfi Patkó Ban­di unokája. Faragásait kellett látnom, beszélnem ő magával, hogy ne vádoljam mesével a valóságot. S megpróbáljam ki­kutatni, mi az, honnan az a képesség, ami a pásztori mú­zsát nemzedékről nemzedékre e család sarjaihoz szegődtette. Még tán komolyabb és s•men­tebb kötéssel, mint amilyen szerződés alapján gazdát és legeltetésre alkalmas mezősé- geket cseréltek a juhász, gu­lyás és kanász elődök. Kérdezem s beszél. Bizonyí­tania sem kell, hogy nagyapja emlékét nemcsak ő, az unoka őrzi, őrzik azt a 70—80 esz­tendős pásztorok, a hagyomány és a népdalkincs is. — Azt mondta róla az apám, hogy szépen faragott, őrizték is sokáig azt a tölgyfa asztalt és sarokpadot, amit ő készí­tett. Nagyapámtól öröklődött a faragás szeretete. Apám is abban találta legszebb örömét, ha faragott. Nekem meg ... a véremben van. Hol tanulta, ha tanulnia kellett a szinte eszköztelen al­kotást amihez anyagot a le­gelőhöz közeli erdő fái kínál­tak, s aminek díszítésére alig volt más szerszám a jóféle acélkésnél? Látta, hogyan készülnek a pásztori élet használati tár­gyai, a botok, ostomyelek, ju­Most múzeumok. Mii terhel a felelősség? Négyen álltunk a Taranyi Általános Iskola falainak tö­vében: a község párttitkára, az iskola igazgatója, egy peda­gógus és én. Hogy melyikünk szíve szorult össze jobban, melyikünk fejét fájdította jobban a gond, nehéz lenne el­dönteni, mert ennek a kastélyból lett falusi iskolának a látványa fájhat mindenkinek, még annak is, aki csak hír­ből tudja, hogyan várja ez az iskola a küszöbön álló tan­évet! Tessék elképzelni egy- viszonylag hosszan nyújtózó épüle­tet, amelynek falai égnek meredeznek, éppen úgy merednek ég felé, mintha leborotválták volna róla a tetőszerkezetet a födémmel együtt. A nap ilyenformán nem az ablakon süt be, hanem fönt, s ugyanitt gondoskodik az időjárás arról, hogy valahogy épséges-épek ne maradjanak a padlók, s hogy az alagsori helyiségben is legyen elegendő nedvesség, mert jaj, mi dolog az, ha nem pöndörgeti meg a padlózatot az eső, nem fest különös ábrákat a falakra a nedvesség?! Szeptember 4-én kezdődik a tanítás? No, itt ugyan még decemberben sem lehet ilyesmire gondolni!' hászkampók, merítőedény,;? A versailles-i kastély a fran-inak, külön a királynőnek, ka-1 Ezekben a kastélyokban óríá* tükrösök, sótartók és egyebek.^c‘a királyok nyaralóhelye volt. lön a király szeretőjének és si értékek halmozódtak föL Magányos ember a pásztor,^Külön kastélya volt a király-1 külön a kiróivnő szeretőjének. |M< van ideje szemlélődni, azzal ^ diíszíteni hétköznapi .életét segí-^ tő tárgyait, amit maga körűig lát: fa, virág, állat, madár, ^ nyáj, pásztor. Vagy a hallott? mesékből merített alakok... ? Hétéves korában már ke-? nyérkereeő csordásbojtár volt. Apját elvitték katonának, s 1922-ben, amikor a családfő hazajött, a Somogyszob hatá­rában levő Kővölgy-tanyára szegődtek ketten. Tizennégy esztendős volt, amikor egy év­re megismerkedett az iskolá­val. Csak éppen annyi Időre, amíg megtanult írni, olvasni, és számolni. Az élet hamar, visszaparancsolta a mezőre, és ezután nem is eresztette már; el 1955-ig. Ekkor határozta el, hogy csak farag, a művészke-, désnek szenteli életét. Regényt tenne ki, ha Tóth, Mihály Kapoli-díjas életét lé-, pósről lépésre művészetének kialakulását végig akarnánk követni. Egyszer szabadulni is akart a juhászélettől, a cseléd-^ ember kiszolgáltatottságának? növekvő terhe alól. Elszegő-? dött Nemesdéden mészáros-^ inasnak Rosenzweig József mé-Á szárashoz. Kilenc hónapig bír­ta csak. Sok gazda, sok űr, sok nyo­morúság: Faragással enyhítet­te sorsát, de ki értette akkor,- hogy ezek mögött a népművé-‘ szeti alkotások mögött a tra­gikusan nehéz cselédélet bújik meg. Hogy a nép társadalmi elszigeteltségének zárait nyi-b togatta a közöttük termett? népművészek alkotásaival,^ hogy a művészetet kényszerű önellátással maga formálta szükségleteihez? 1949-ben az állam huszonkét családi házat építtetett gróf Széchenyi Bertalan volt cselé­deinek Segesd—Lászlómaj ur­ban. E házak egyikében lakik? most Tóth Mihály a családjá-í( val. Akkor még fájdalma volt, hogy nem faraghatott állan-' A versaiíles-i kastély parkjának egy része. A Kis Trianon, Maria Antoinette nyaralóhelye. dóan. Azóta mondhatni örökös y'i/VVVVV^V^/VVVVVVVV^VVVVV'VV^VVVV^VVVV'VVVVV’VVVVVVV^» De miért nem lehet? Ki a felelős azért, hogy a nyolc tanulócsoportos taranyi iskola egy 4x5-ös, egy 6x5-ös tanács­teremben, illetve olvasószobában kezdi majd az évet? Sót, amíg az időjárás engedi, a művelődési ház betonpadlós nagy­termében is elfér egy osztály. Talán éppen az első osztályo­soknak jut ez a már kora ősszel farkasverem hidegségű, be- fúthetetlen helyiség 53 első osztályos csöppségnek! Csak ezt mondom, és máris elmondtam, hogy kiknek fő a fejük legjobban, legf5 jditó'rban: a taranyi pedagógusok­nak, akik az új tanév rájuk háruló munkáját az elemi köve­telmények híján kénytelenek elkezdeni. Mindössze három szükség tanterem áll rendelkezésre. A népes első osztályon kívül van még hót csoport, egyenként 34—35-ös, illetve 24— 25-ös létszámmal. Fadokat elhelyezni az olvasószobában és a tanácsterem­ben? Nem lehet, mert akkor egy csomó gyerek kiszorul az »iskolából«. Magukkal hozott székeken üljenek talán? S egymás hátán írjanak? Kiváltképpen akkor ellszomorító a helyzet, ha számítás­ba vesszük, hogy már három évvel ezelőtt jelentették az il­letékeseknek a taranyiah, hogy életveszélyessé vált iskolájuk tetőszerkezetének állapota, ki kellene cserélni. A válasz: — Nincs pénz! Tavaly aztán a sok panaszra nyolcvanezer forintot he­lyeztek kilátásba a tetőszerkezet felújítására Hozzávetőleges költségvetés elkészítése sem kellett ahhoz, hogy megállapít­sák: hogy ez a pénz már nem elegendő. Hamarabb kellett volna felajánlani, amikor még nem olyan nagy »lyukat« kel­lett volna befoltozni, nem volt olyan romlott az épület. Ezután több költségvetés készült el. A felújítás összege mindinkább megnőtt az egy helyben topogással. Taksálták 100 ezerre, taksálták 200 ezerre a 'felújítás költségeit. Most ott tartanak, hogy nem lesz elegendő az építkezés befejezé­séhez 600 ezer forint sem! Pénz nincs. Az iskola ott áll te­tő nélkül. Mert bontás közben derült ki, hogy födémcserére is szükség van. De mivel csak a tetőszerkezet cseréjére volt eredetileg tervdokumentáció, meg kellett rendelni az új ter­veket. Az új terveket későn kapta meg a kivitelezéssel meg­bízott Somogy megyei Tatarozó Vállalat, így pedig nem Vállalhatta a megkezdett munka folytatását. A másodszorra megrendelt terv csupán augusztusban jött meg, s akror már nyilvánvalóvá vált, hogy nem az iskola falai kozott kez­dik meg az új tanévet. Kit terhel a felelősség, ki egyezik bele szívére tett kéz­zel és nyugodt lelkiismerettel abba, hogy a taranyi iskola felújításával kapcsolatosan helyesen járt el? Hogy í§y ^e* lyes, így kell várni az új tanévet, mint itt várják? Döntsék el ezt a kérdést azok, akiket ebben a lehangoló ügyben az ítélet joga és felelőssége illet. Egy bizonyos: a sok elhibázott lépés után szükség van a helyrehozó lépésemre, s azokat elnapolni, ilyen-olyan indokolással tologatni mar nem lehet. Illetékeseink nyilván tudnak olyan sürgős intézkedése­ket hozni, hogy a most még nyomorúságos képet ny újtó - ranyi iskolának legalább egyik fele használhatóvá váljék lehetőleg még a tél beállta előtt! S immár nemcsak azei , mert egy olyan népes iskola, mint a taranyi, nem húzhatja meg magát három szükség teremben, hanem azért is, mert « becsület így kívánja! tagja lett a Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnek, és munkáit nemcsak itthon, ha­nem külföldön is megbecsülik. A pásztori múzsa nem bán­ta meg a szerződéskötést Tóth Mihállyal, Patkó Bandi uno­kájával. Alkotóművészete ki- teljesedett, kibontakozott a felszabadulás után, és bár öt­ven éves bár, apadhatatian kedvvel végzi munkáját. És érthető, hogy a faragáson kí­vül nagy szeretettel csügg leg­kisebb fia jövőjének egyenge- tésén. ö örökölte az apai kéz ügyességét, és arra kap bizta­tást az iskolában — otthon is —, hogy iparművészeti gimná­ziumba menjen tovább tanul­ni. Az apa sem kíván mást, csak azt, hogy folytatója le­gyen a családi művészetnek. Mond-e majd áment az élet erre az apai szívből fakadó óhajra? Ez még titok. Egy bi­zonyos: azok a TM monogra- mos faragások, amelyek szerte a világon és jó néhány mú­zeumunkban hirdetik a ma­gyar népművészet fölbecsülhe- tetlen értékét, büszkeségünket szolgálhatják. És szolgálják is még sokáig! László Ibolya Ql OTESZOMBOL — A KÖVETKEZŐT! — szól ki a rendelő ajtaján az or­vos. Középkorú, markáns ar-tú férfi lép be. Készséggel enge­delmeskedik a vezényszavak­nak: — Üljön le! Húzza fel a nad­rágját! Gyorsabban! Nyújtsa ki a lábát! Vizsgálat közben aztán meg­kérdezi: — Munkahelye? t— Járási pártbizottság. A következő »vezényszó« már így hangzik: — Szíveskedjék egy kissé egyenesebben tartani a lábát. Ügy, nagyon jó, köszönöm. * * * A MINAP EBÉD UTÁN egy dupla és két fcrémes elfo­gyasztása céljából a presszóba indultam. Bent azonban olyan idegtsítően erős lármával szólt a rádió, hogy csak duplát ren­deltem. Sietve megittam, és igyekeztem minél hamarabb kikerülni a bömbölde hallótá­volságából. Így a presszó is jól járt, hisz később kell utána­sütni, magam pedig megtakarí­Zalai, tolnai és baranyai könyvtárosok tapasztalatcseréje megyénkben Zala, Tolna, Baranya és jmogy ötven könyvtárosa ta- lkozik szeptember 7-én, 8-án 9-én megyénkben. A me- tei és járási könyvtárak ve­tői, a művelődésügyi osztá- ok könyvtárügyi előadói ta- isztalatcserére jönnek hoz­tuk. Fonyódon kezdik meg : eszmecserét. Kellner Béla Somogy megyei tanácsi Inyvtárhálózat helyzetéről és ladatairól, Illés Janos, a agyatádi Járási Könyvtár vezetője a járási könyvtár módszertani irányító tevékeny­ségéről, Szita Ferenc a tanácsi kezelésbe adás somogyi ta­pasztalatairól számol be. A tapasztalatcsere részvevői megtekintik az ordacsehi, a balatonszemesi, a kisgyaláni és a kapospulai községi, a fo- nyódi és a tahi járási könyv­tárt. Végül Kaposvárott, a megyei tanács kistermében összeülnek, és megbeszélik a látottakat. tottam két krémes árát. Hogy mire jó a rádió!;;. * * * A 35 FOKOS kánikulában történt. Az egyik Balaton-parti ven­déglőben palaclcozbtt bort re n­deltünk és egy üveg szódát. Némi várakozás után mag is kaptuk a kért italokat, de alig­hogy a pincér eltávozott, bosz- szankodva állapítottuk mag, hogy nem sokban különbözik hőmérsékletük a levegőiétől Mivel azonban szomjasak vol­tunk, pincért nem tudtunk hirtelen keríteni, elkeseredet­ten bár, de nekiláttunk a fo­gyasztásnak. Végül sikerült odaintem a pincért. Méltatlan) adva pana­szoljuk az italok magas hőfo­kát. Erre ö végtelen udi'arias- sággál tárja szét a karját: — Miért nem tetszettek szól­ni, hogy hideget óhajtanak? » * * BORBÉLYNÁL HALLOT­TAM: — Különc öltözködésű, fia­tal, idegen vendég jön be az üzletbe, és nagyképűen kije­lenti: Osztályon felüli borotvá- lást kérek. Gondoltam, nyíltan bevallom, hogy húsz éve ezt a .tantárgyat nem tanultuk, de aztán meggondoltam, és meg­borotváltam »osztályon felül«. Hogy hogyan? Mint minden vendéget, azzal a különbség­gel, hogy a pitralom után köl­nit is dörzsöltem az arcára. Ha egyszer osztályon felülit kért... ? * * * SZENVEDÉLYES amatőr grafológussal találkoztam a minap. Rábeszélésére idősebb kollégámmal együtt kénytele­nek voltunk leírni a szükséges néhány sort. Először Béla bácsi jellemé­nek feltárására került sor. Hoss-asan részletezi hízelgőén jó tulajdonságait, amelyek egyébként még néhány millió emberre érvényesek, miközben magyarázza is tudományának módszerét: — Látod, Béla bácsi, éti meg tudom mondani, hogy határo­zott, erős jellemű egyéniség vagy, nem engeded befolyásol­ni maggd egykönnyen. Tudod, miből következtetek erre? Hogy mm közvetlenül a vo­nalra írsz, hanem jóval fel­jebb, a vonalközbe. Béla bácsi csöndesen meg­jegyzi: — Szerencse, hogy nincs itt a szemüvegem. Különben alig­hanemi az ellenkezőjét hallot­tam volna saját jellememről. — sít — Meghalt a legidősebb magyar zenetanár Gyenes Izsó, balassagyarmati ze­netanár, a valamikori kaposvári zeneiskola igazgatója 87 éves ko­rában elhunyt'. Gyenes Izsó volt az ország legidősebb aktív peda­gógusa: néhány hete még tanított. Jelentős érdemeket szerzett a vi­déki zeneélet fellendítése körül, ö dolgozta ki a nehezen nevelhető gyermekek hegedű-tanításának új módszerét. Nemrégen kapta meg a Szocialista kultúráért jelvényt. (MTI) Somogy* N4pkfß Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztői KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin U. 14. Telefon 15-10, 15-114 K»adja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Laíinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében« Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivatal oknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 11 Tfc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents