Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-03 / 181. szám

Csütörtök, 1961. augusztus 3. s SOMOGYI Htn» Javult a munka, de még nem érvényesül a kollektív vezetés elve az Adatforgalmi Vállalat pártszervezetében Két év alatt sokra képes egy pártszervezet, kiváltkép­pen, ha a vezetés helyesen, okosem gazdálkodik a kommu­nisták cselekvő- és akaratkész­ségével, ha jól szervez, és he­lyes irányt szab a munkának. Két évvel ezelőtti szerepéről még ezt írta az Állatforgalmi Vállalat pártvezetősége: »A pártszervezet befolyása nem érvényesül a gazdasági mun­kában. A pártvezetőség véle­ményét nem kérik ki. Taggyű­léseink sablonosak, néha unal­masak.« Ez volt hát a helyzet két év­vel ezelőtt. A vállalat kommu­nistái azonban ebbe nem nyu­godtak bele, volt erejük és akaratuk ahhoz, hogy hibáikat lefaragják, és megváltoztassák a pártszervezetről alkotott véle­ményt. Azon a két évvel ez­előtti taggyűlésen, ahol megál­lapították a hibákat, azt is el­határoztak, hogy valamennyi párttag úgy dolgozik, hogy szavai és tettei mindenben egy­beessenek. Megnőtt a tekintélyük Amikor erélyes föllépést sürgettek a tunyaság, a válla­lat hírnevének megrontói, a munkafegyelem megsértői el­len, a pártszervezetben kije­lentették, hogy ezt személyre való tekintet nélkül mindenki­re értik. Akadtak, akik tamás- kodva fogadták ezt a bejelen­tést, azonban a kétkedők ha­marosan megbizonyosodhattak róla, hogy valóban komoly el­határozásról van szó. A párt­vezetőség, a kommunisták kol­lektívája nagy követelménye­ket állított a párttagok elé. Megkövetelték tőlük a példa- mutatást. Javítóműhely helikopteren Lengyelországban jelentő­sen gépesítették a betakarítá­si munkákat. Az állami gazda­ságokban, a szövetkezetekben és az egyéni gazdaságokban 70 ezer traktor, mintegy 3500 ga­bonakombájn, 50 ezer trakto­ros és lófogatú kéveköto- aratógép, s csaknem 100 ezer aratógép dolgozik. A betakarí­tásra 55 vándor javítóműhelyt szerveztek. Egy ilyen javító- műhelyt helikopteren szereltek föl. A határozottságból, az eré­lyes rendteremtést szolgáló in­tézkedésekből a pártonkívüliek láthatták, hogy a kommunis­ták nem nézik el egymás hi­báit sem. Ettől kezdve szinte egy csapásra megnőtt a párt- szervezet tekintélye, a vezetők is egyre gyakrabban fordultak hozzá tanácsért, segítségért. Kezdte ismét betölteni vezető szerepét a pártszervezet. Ma pedig már nincs olyan lénye­ges kérdés, amiről a gazdasági és pártvezetés ki ne cserélné véleményét; ha kell, vitatkoz­nak is, s győz a jobbik állás­pont. Taggyűléseik aktívak Bizalom, egyetértés, egymás megbecsülése nélkül kínszen­vedés a munka. A veszekedés elvonja az energiát a feladatok megoldása elől. Márpedig egy olyan vállalatnál, mint az ál­latforgalmi, amelyre az ország ellátásának gondja, felelőssé­ge hárul, igen termékeny együttműködésre van szükség a vezetők és a dolgpzók között. Ebben sincs hiány manapság. Érvényesítették azt az elvet, hogy vitatkozni lehet, sőt kell is, amikor annak az ideje van, amiben pedig megegyeztek, annak végrehajtásában min­denkinek részt kell vennie. A vezetőségi és taggyűlése­ken nem üres szalmacséplés, hanem termékeny vita folyik, minden párttagnak módja nyí­lik arra, hogy elmondja véle­ményét. Megbeszélik a vállalat problémáit, rendszerint egy-egy osztály kommunistái munkája tükrében, és a vélemények kifejtése után megfelelő hatá­rozatokat fogadnak el. Végre­hajtásukat a pártszervezet rendszeresen ellenőrzi, és be­számol a taggyűlésnek. A taggyűléseknek igen nagy szerepük van a vállalat életé­ben, s egyre jobban „betöltik hivatásukat a párttagok neve­lésében is. örvendetes, hogy ezek az összejövetelek — ahogy a kommunisták ideoló­giai képzése javul — egyre ak­tívabbak, és meghatározói a pártmunkának. Akadtak elv- társak, akik hosszú időn át nem szólaltak meg a taggyűlé­sen; okos bírálattal hatottak rájuk is. Mi legyen a pártmunka? Az Állatforgalmi Vállalat párttagjainak többsége a fal­vakban él és dolgozik. Ez ma­ga is megmagyarázza, hogy nem könnyű ellenőrizni, ho­gyan látják el pártmegbízatá­sukat. A vállalati munkát könnyebb mérni, azt hetenként megmutatják a szerződésköté­sek és az értékesítés számada­tai, ebben azonban — véleke­dik a párti-vezetőség — nem merülhet ki a párttagok mun­kája. Ezért megbízták őket, hogy abban a községben, ahol élnek, dolgoznak, végezzenek politikai felvilágosító munkát, adjanak választ a szövetkezeti parasztok kérdéseire. Ennek a munkának az ellenőrzése nyil­vánvalóan nehéz. Nagyrészt ebből fakad az is, hogy a vállalat pártszervezeté­ben még nem érvényesül kel­lőképpen a kollektív vezetés elve. A teendőket általában Rétsági Béla elvtárs, a párt- titkár végzi, maga készíti el a beszámolókat is. A vezetőség tagjait ugyanis nehéz elérni. Ez a módszer ellenkezik a pártvezetés lenini elveivel; ká­ros a pártvezetőség tétlen tag­jaira nézve, mert nem fejlőd­hetnek, s káros a párttitkárra, mert túlzottan meg van terhel­ve munkával. Az Allatforgalmi Vállalat kommunistáinak el kell gon­dolkodniuk azon, mivel jár az egyszemélyi vezetés, s meg kell teremteniük a kollektív vezetés föltételeit. Varga József növekszik az érdeklődés a népművészeti tárgyak iráni Sokan megállnak Kaposvá­rott az Ady Endre utcai Nép- művészeti és Háziipari Bolt ki­rakata előtt, hogy néhány pil-1- lantást vessenek az ízlésesen elrendezett áruk tarka soka­ságára. Benn az üzletben még vonzóbb, még tarkább a kép. Schneider József, a bolt ve­zetője tájékoztat az áruválasz­tékról és a forgalomról. Első félévi tervüket kb. 1 millió 70 ezer forint értékű áru eladá­sával 115 százalékra teljesítet­ték. Áruik kivétel nélkül há­ziipari vagy népművészeti ké­szítmények, szőttesek, száda- és íüggönyanyagok, somogyi tájjellegű népművészeti hímzé­sek, fafaragások. Legkereset­tebbek a függönyök, a szőtte­sek és a somogyi párnák. A forgalom növekedésében igen jelentős részük van a kapos­vári agyagiparosok készítmé­nyeinek is. Sok külföldi keresi feü az üzletet. Az említett népművé­szeti cikkeken kívül főleg ma­tyóbabát, csikóbőrös kulacsot visznek emlékbe, de népsze­rűek a torontáli gyapjúszőnye­gek is. A népművészeti árukon kí­vül tetszetős gyermekruhákat, kötött női kabátkákat is talá­lunk a boltban; igen nagy az abroszok és a bolyhos törül­közők választéka. A nyári hó­napokban fonott kerti bútoro­kat is árusít a bolt. A Népművészeti és Háziipari Bolt mintegy 170 ezer forintos forgalmat bonyolított le jú­liusban, s ezzel túlteljesítette havi tervét. A harmadik gimnáziumot végezte el Kanizsán Tompa Margit, s a nyári vakációt igen szorgalmas munkával töl­ti el. Rendszeresen dolgozik a nemesvidi termelőszövetke­zetben, s az emberek úgy beszélnek róla, hogy ebből a kislányból bizonyára jó tanító lesz, mert megismeri a paraszti munkát is, s már most együtt érez a falusiak-« kai. Margit éppen a levágott lent rakja keresztekbe, amikor meglátogattuk, s a beszélgetésből kiderült: a tsz- beli munkával még nem tartja befejezettnek a nyári »pihenőt«. Még e hónapban Balatonboglárra is elmegy a KISZ önkéntes építőtáborába... SELYEMHARISNYA ... — Rigó né a legjobb munkás az üzemben. Csak jót mondhatok Horváthnéról, Babeknéról, Kovács Iliről, Lu­kács Annáról, Szél Katiról is. Fehér Lászióné, Vas Tódorné, Bihari Ferencné, Horváth Jo­lán azonban már korántsem olyan szorgalmas. A selejt miatt többször kell őket fi- ... gyelmeztetni. Káliczné, Hor- kovetkezitetések gerné, Hegedüsné és Valderné pedig egyenesen hanyagok. Fél­vállról veszik a technológiai előírásokat, s ha emiatt szól­nak nekik, csak vállukat rán­gatják. Káliczné például a mi­nap, amikor a művezető fi­gyelmeztette, azzal vágott visz­sza, hogy őt ne molasztálja senki, nem szokott hozzá a fi- gyelmeztetgetésekhez. Különben kikéri a munkakönyvét, és itt­hagyja a gyárat. Van még üzem, ahol szívesen látják őt, de ha mégis várnia kellene a fölvételre, az sem idegesíti — így kezdte mondókáját főköny­velő barátom, amikor összeta­lálkoztunk. Mindig a merész embere volt, ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. Szerinte Káliczné, Horgerné, Hegedüsné és Val­derné selyemharisnyára keres, magyaráz: nincs szükségük a pénzre, csak azért dolgoznak, hogy mindent megvehessenek, ami szemüknek, szájuknak in­_______________________ V , ‘ g ere. Rigóné és társai azonban családfenntartók, özvegyek, elváltak, vagy nincs hozzátar­tozójuk, tehát számukra a munka életszükséglet. E két csoport között levők sem csa­ládfenntartók. Férjük keres, s csak azért dolgoznak, mert ka­póra jön- az a pénz, amit mun­kájukért kapnak. Nem történ­nék nagyobb baj a családban, ha ők nem vállalnának mun­kát. — Látod, e három cso­portba tallóznak üzemünk dol­gozói ... — Az alkotmány mindenki­nek biztosítja a munkához va­ló jogot — mondtam a főköny­velőnek —, s akármilyen hosz- :szú megfigyelés alapján állí­TURI ANDRÁS: <S) — Menjenek csak előre — mondja —, nekem még van egy kis dolgom. Nemsokára jö­vök. És eliramodik. Hevesi utána néz, — micsoda hebehurgya kölyök. Az ebédlőben viszonylag ke­vesen vannak. Szombaton dél­ben nincs akkora forgalom, mint máskor. Keresztesi és Aranka a hosszú asztal végére ülnek. — Adhatok a levesből? — kér­di a nő szolgálatkészen és már meri is a férfi tányérjába. — Köszönöm, csak keveset. — Lehetetlenség, hogy ilyen EG A GEAR , .... .tottad is össze statisztikádat, gyárépület teteje. Olykor fül-ft ’ siketítő dörrenések hallatsza-/nern lehet elfogadni. Ennek nak a szem elől veszett épületftalapján nem szabad senkit se irányából, aztán ördögi szik-pmegítélni_ Mindenki arra köl­rák pattannak ki a koromiává-* :ti a pénzét, amire akarja. születtek a legnagyobb gon­dolatok? Ötfogásos ebédek után. Hol jöttek létre az új filozó­fiák? Egy vacsora utáni kar­székben. Aki nem élvezi az étkezést, az magát az sem tudja élvez..i. vább beszélne, amikor egyszer­re élesen felvijjog a gyári szi­réna. — Hallják? Szaggatottan, hátborzonga- életet tóan sír, szokatlanul és félel­metesen. Aztán behallatszik a Ez vulgáris bölcselkedés, kiáltozás is. Mintha sok száz ból és óriási reccsenéssel szedő] valami. i — Jó, jó — válaszolta egy A látvány irtózatos. A tor-/kicsit lehangolva, mint akit kok összeszorulnak, a szemek gfélreértettek. _ fin nem aka- könnybe lábadnak. A gyár, agrok senkit se megbántani sta- gyönyörű, a szeretett gyár ég. gtisztikámmal, csupán Rigó- Az üzemi tűzőrség már dol-Jnééknak, tehát azoknak érde- gozik az oltáson. gkében emelem föl szavam, Az ipari őrség parancsnoka, Vakiknek, családjuk fenntartá- Kozma Sándor telefonál: Vsához szükséges, hogy dolgoz­Kerületi kapitányság? Ittg^anak. Meg az üzem érdeké­— Az aszkéták a legkegyet- hang ordítozna egyszerre, mé- Kozma beszél, az Első Magyar >ben. Van nálam ugyanis egy nebb emberek. Gyűlölik a gjs össze-vissza. Az emberek Vegyiművek ipari őrségéről. * másik kimutatás is. Üljünk le. lenebb világot és az életet. Aranka belekap a szóba. — Igen, igen. Egyék nég a krumpliból, k tűnő. Hig;ye el, enni kell. Keresztesi bágyadtan rámo­solyog. — Lehet, hogy igazak van. keveset egyék - ’ zsörtölődik 1M1i,ndi§ ^ hittem, a belső, lelki jóllakottság a fontos. — Nagyon szeretek főzni — . H csicsergi Aranka. — egyszer minajart' majd meghívom hozzám... Ijedten elharapja a szót és Aranka. — Egy férfinak ez semmi. Nem is tudom, miből él maga. Még egy kanállal, annyit muszáj. Keresztesi bágyadtan mo­solyog. — A túlétkezés ártalmas. Az evés csak szükséges rossz. A kát egy jó lecsóra, nagyétkűség a gondolkodás el- kolbásszal. Azt mondják, lensége. Eltompítja az agyat, csinálom. gis ossze-vissza. abbahagyják az étkezést, egy fiatal munkás felugrik asztalá­tól és az ablak felé siet. Künn megerősödik a zaj s a sziréna még egyre szól, szagga­tott bőgősével. — Mi történhetett?! — Valami baj lehet mondja Aranka. — Ugyan. Majd megtudom sietve folytatja: — Egyszer meghívom magú tojással, jól És elindul az ajtó félé. Ebben a percben felpattan az ebédlő ajtaja és Lojzi, a Ég a gyárunk! Tűzben áll a la-^mjndjárt megmutatom. Figyeld boratórium. Kérem intézked-Zcsak: Rigóné és a vele egy cső­jének. _ ^ /portban említettek teljesítmé­Az udvaron zűrzavar. Néhá-/nyg mindig meghaladja a száz nyan megpróbálnak segíteni,^százalékot. Náluk az anyag­áé a tűzőrség visszarendeli / veszteség olyan kevés, hogy őket. Megérkeznek a tűzoltók, 5már nem is mérhető. Ebben a — négy fecskendő dolgozik egy- ^félévben egyetlenegyszer se szerre s az irodaépület déli ^kellett rossz minőség miatt új- sarka mentén működésbe kezd Jra elvégezniük ugyanazt a az ötödik is. Vezényszavak Rmunkat. Fehérné és vele a má- röpködnek, sípszó vágja át a^sodik csoportban említettek ál­hangorkánt. italában kilencvenöt százalékra _________ _____ __ . , Egyes sugár, irány a ^-/teljesítik tervüket. Elvétve t arka inges Csiszár Lajos jele- boratórium bal sarka ... Kef-ft akad köztük egy-egy, aki eléri megbénítja a szürke agysejte­ket, tönkreteszi az ész rugal­masságát. — Mesebeszéd. Hevesi gúnyosan mosolyog, a többiek döbbenten mered­nek rá. — Mindjárt felsorolom az ellenpéldákat. Balzacot, az öreg Dumast, Fontanablet, va%y akár a mi Mikszáth unkát. Az étkezés gyönyör, maga- sabbrendű élvezet, szellemi reinkarnáció. Tudja, mikor nik meg a küszöbön. Háta mö­gött rohanó léptek, hangos kiabálás hallatszik be a terem­be. A fiú egy másodpercig áll, azután azt mondja rekedten: — Ég a gyár! Szavait néma csönd követi. — Ég a gyár! II. A tűz Pokoli füstfelhő, sistergő, feltörő lángoszlopok. A tűz fészke a laboratórium, de a lángok átterjedtek a szomszé­dos irodaépületre is. A go- molygó, szürkésfekete füstten­— Biztosan — bólint rá He­vesi. — Maga az a fajta nő, aki jól főz. — Honnan tudja? Egyszerre elhallgatnak. Csak a tányérok csörgése hallatszik a tálaló ablak felől. — Mi volt ez? — kérdi He­vesi. — líípsoda? — Mintha lőttek volna. Egy kicsit fülelnek. — Ugyan... — Aranka to- gerben elvész a hatalmas tes sugár, irány a főépület kö zépfrontja! Létráskocsi fáról az étkezde; falához, s már nyúlik fölfelé, a laboratórium oldalszárnya! irányában a hosszú tűzoltólét­ra. A vezérkocsi rádiótelefonja előtt a törzsőrmester ül, mono­ton hangon beszél. — Vissza! — kiáltja egy gyári tűzoltó, amikor az udvar! felől újabb csoport nyomul! előre kiváncsi erőszakossággal.' — Mindenki húzódjon vissza (Folytatjuk.) a száz százalékot. Többször fi­gyelmeztetni kell őket a lelki- ismeretesebb munkára. Anyag­veszteségük a megengedett fö­lött van. A harmadik csoport­nál még rosszabb a helyzet. Káliczné átlagos teljesítménye hat hónap alatt hetven száza­lék volt. A vele egy csoportba !soroltak se jutottak túl a nyolcvanon. Munkájuk gyenge minősége miatt állandóan kor­holni kell őket. A felhasznál­ható anyag egy részét is hul­ladékba küldik. Érted * most /már az összefüggést? Azok, Laliik a családfenntartás forrá­sának tekintik az üzemet, a munkát, jól dolgoznak, akik kevésbé vannak rászorulva a pénzre, azok sok hanyagságot engednek meg maguknak, vé­gül pedig akik csak »selyem- harisnyára« keresnek, azoknak alig ér a munkájuk valamit. Nem árt mondom, hogy rossz emberek, nem akarok pálcát tömi fölöttük. Azonban gon­dold csak meg, ki látja kárát annak, hogy ők félvállról ve­szik a munkát? Kik mások, mint Rigóné és társai, meg a gyár. A terv az törvény. Fő­könyvelő vagyak, jól megta­nultam, és vallom is ezt. A tervet teljesíteni kell. De kik­nek kell pótolniuk, amit Ká- licznéék mulasztanak? Nem­de Rigónééknak? Ez világos. Ha pedig olyan nagymérvű a lemaradás, hogy már Rigó- péék se tudják helyrehozni, akkor nem teljesíti feladatát a gyár, ez pedig kárt okoz a nép­gazdaságnak. — Valóban helytelen, ha va­laki hanyag, felületes a mun­kában, mert úgy gondolja, ak­kor sem történik baj a család­ban, ha emiatt elküldik az üzemből. De barátom — kér­deztem —, nem vagy te túlsá­gosan a statisztika embere? Vajon mindenki hanyag, aki »seiyemharisnyára keres, s mindenki kiváló munkás, aki­nek életszükséglete a munka? — ... Hát Küllemé valóban nem tartozik a statisztikába. Férje jól keres, nincsenek anyagi gondjaik. Mégis lelki- ismeretes asszony, mondhatom, igen jól dolgozik. Csakhogy kevés a hozzá hasonló... ~~ De Van! — vágtam köz­be —, és ez azt bizonyítja, hogy statisztikád, amely álta­lában sok igazságot tartalmaz, nem törvényszerű. Az embe­rek nem két részre oszlanak, mint a számok: egészekre és törtekre, nemcsak jókra és rosszakra. Sokan vannak kö­zöttük olyanok is, akik ugyan hanyagok, felelőtlenek, de ha hiszel bennük, ha építesz rá­juk, ha nemcsak szidod, ha­nem neveled is őket, megja­vulnak. Kedves barátom, te felállítottad a statisztikádat, s itt hordod a zsebedben. Szor­zói, ősztől, kínosan ügyelsz a számok harmóniájára, hogy igazoljanak. De mondd csak! Tettél te már valamit azért, hogy ez a statisztika megvál­tozzék? Szegedi Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents