Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-23 / 198. szám
Szerda, 1961. augusztus 23. 3 SOMOGYI NÉPLAP ISKOLA AZ ERDŐBEN Taikaros, sárga épület áll a kaszói erdő közepén. Most tatarozták, néhány napja vezették be a villanyt. Ott hevernek előtte a vánkosfák, ha megérkezik Csurgóról a parkett, azonnal lerakják a termekben. Nem is olyan régen még munkásszállás volt az épületben, szeptembertől azonban az erdészeti dolgozók gyermekei járnak majd ide. A kaszói, kanizsaberki gyerekek eddig a darvaspusztai egytantermes iskolában zsúfolódtak össze a helybeli tanulókkal. A kicsinyek gyalog vágtak neki az ötkilométeres útnak, a nagyobbak kerékpáron mentek Darvaspusztára. Mire beültek az iskolapadba, már holtfáradtak voltak. S de sokszor bőrig áztak az erdőben, de sokszor megriadtak a csörtető, elbődülő állatoktól a Ka- szóból járó gyerekek! Az új tanévben már minden máskép lesz. — Láttuk, hogy kicsi a dar- vasi iskola, ezért elhatároztuk, hogy új iskolát adunk a gyerekeknek — mondja Puska Ferenc, a Dél-somogyi Erdőgazdaság igazgatója. — Tárgyaltunk a megyei tanács művelődésügyi osztályával. MegmondMolnár János, az iharosberényi földművesszövetkezet gyümölcsfelvásárlója naponta 70—80 mázsa vegyes gyümölcsöt vesz át a helybeli gazdáktól. A Kaposvári Kórház KISZ-szervezetének minden tagja tanul A Kaposvári Kórház KISZ- szervezetének minden tagja részt vesz az állami oktatásban, illetve a KISZ továbbképző tanfolyamain. Ebben az évben három oktatási formában indítják meg a politikai képzést a KISZ-tagok számára. Két tanfolyam kezdődik »A világ térképe előtt« című előadássorozatból, erre 32-en jelentekeztek. Ezenkívül két politikai kört szerveztek 34 részvevővel, és megindítják az ifjúsági pártszemináriumot is. Ennek 29 hallgatója van. Az állami oktatásban részt vevők közül sokan a KISZ-oktatásba is bekapcsolódnak. tűk, hogy saját költségünkön rendbe teszünk egy épületet, ők csak pedagógusról és berendezésről gondoskodjanak. A pusztaiak akkor sem ijedtek volna meg, ha az erdészet nem tudott volna épületet adni. Elhatározták, hogy társadalmi munkában építenek. »Minden áldozatra hajlandók vagyunk — mondták a szülők — szeretnénk megfelelő iskolát adni gyerekeinknek.« Erre azonban nem volt szükség, mert a gazdaság minden tőle telhetőt megtett. Az iskola takarítását, az udvar parkosítását azonban a szülők és a gyerekek végzik majd el. S hogy milyen lesz az új iskola? Külön tantermet kapnak az alsó- és felsőtagozatos tanulók, lesz benne szertár, tanári és előszoba. Sokkal kedvezőbb lesz Kaszában a politechnikát tanuló gyerekek helyzetbe is. Rendelkezésükre áll a bognár- és az asztalosmű- hely, a gazdaság átadja nekik a csemetekertet A közelben sportpályát építhetnek maguknak a tanulók. A szakszervezeti bizottság és a gazdaság anyagi támogatásával tanulószobát is létesítenek. A múlt esztendőben sok gondot okoztak az összevissza csellengő gyerekek. A darvasa pedagógus nem tudott mindegyikre külön vigyázni. Most »kézben lesznek« a tanulók, nem csavaroghatnak szabadjára. A darvasi és kanizsaberki gyerekek kedvezményes ebédet kapnak az üzemi konyhán, tanítás után tanári felügyelettel készülnek a másnapi órákra. — Fogaton hozzuk át Kaszó- ba a kanizsaberki és darvasi gyerekeket — mondja Horvátit Zoltán, a kaszói erdészet vezetőié. — Este szintén kocsin visszük őket haza. Az új pedagógusról is gondoskodott az erdészet: vízvezetékkel, fürdőszobával és villannyal ellátott lakást leap. — Nagyon boldog vagyok, hogy megfelelő iskolájuk lesz a gyerekeknek — mondja Ottó Istvánná. — Ha társadalmi munkára lesz szükség, akár két napra Is elmegyek... Véffh Istvánná, Lukatics Dániel csak áradozni tudott az új iskoláról. — Sok téli fáradságtól és izgalomtól mentesíti a szülőket es a gyerekeket az új iskola — állapítja meg Szanyi Lajos. — Nem kell késő este a sötét erdőn át gyalogolniuk. A három puszta népe örül, hogy szeptemberben megfelelő körülmények között kezdhetik meg az új tanévet a gyerekek. Lajos Géza Se brigád-, se egyéni mimika verseny SZENTBORBÁSI TAPASZTALATOK VAJON HOGYAN ÉL egy kis üzem a határmenti Szent- borbáson? Hogyan szervezték iineg a munka versenyt? Ezzel |a szándékkal kértünk bebocsátást a kettőre zárt vaskapun. A kosárfonó üzem a Kaposvári Kefeanyagkikészítő Vállalaté, a központtól 70 kilométerre van. Dolgozói csak most kóstolgatják az ipari, a szervezett munkát, ám mivel már 1958 óta dolgoznak a régi határőrlaktanya épületében, azt vártuk, hogy üzemszerű képet láthatunk. De csalódtunk. S a csalódásra^ leginkább ez a párbeszéd adott okot: — Hogyan szervezték meg a munkaversenyt? — fordultunk Hasznics Mihály üzemvezetőhöz. — Már volt róla szó — válaszolta —, hogy alakítunk brigádokat. De nagyon nehéz, mert. egy-egy brigádnak csupán három, esetleg négy tagja lehetne És a dolgozók idegenkednek a közös munkától. — Miért? __ ? — Ha már nincsen brigád, miért nincs egyéni munkaverseny? — Tulajdonképpen már van egy brigádunk a gyermekfotel- készítőknél. Négy tagja szalagszeren dolgozik, s ez jól bevált. Tudják, elvtársak, nálunk ... — Egyéni munkaverseny nem volt eddig? — Volt — És mikor értékelték utoljára? — legközelebb augusztus végén fogjuk. — De legutóbb? — Legutóbb? ... Még nem értékeltük. Ugyanis még nem volt munkaverseny. — Akkor hogyan és mit értékelnek augusztus végén? — Elővesszük a munkalapokat, megnézzük, ki mennyit dolgozott, és aki a legtöbbet termelte... — Hogyan népszerűsítették a munka versenyt? — Minden termelési tanácskozáson megemlítjük, felhívjuk rá a dolgozók figyelmét — Mikor volt az első félévi termelési tanácskozás? — Még nem tartottuk meg. A vállalat vezetősége még nem küldte el az anyagot Csak annyit tudunk, hogy a második negyedévi tervben előírt 210 ezer forint helyett 241 ezer forint értékű munkát végeztünk. , A TOVÁBBIAKBAN KIDERÜLT, hogy egyetlen céljuk van: a mennyiség növelése. A minőség az anyagtakarékosság, a munkafegyelem és egyebek alig kerültek szóba, jóllehet ezek a leglényegesebbek. Igaz, takarékoskodnak az anyaggal: az asztallapoknál fennmaradó deszkavégekből pl. virágállvány-részek vagy virágkosár-aljak lesznek, a hasznavehetetlen műbőrdara- bcfcból foteldíszítések kerülnek ki, s amikor újabb formákat keresnek, az új gyártmányt jóval kevesebb anyagból, de jobb minőségben állítják elő. Sajnos, azonban az ilyen kutató kísérletek szervezetlenek, nem fogja össze senki. Csupán egykét ember töri a fejét újításokon. Jellemző, hogy Szentbor- báson még nem hallottak az újítási jegyzőkönyvről. Arra nem is gondoltak, hogy némelyik új készítményük esetleg mint újítás is számba jöhet. Ez a tájékozatlanság nemcsak a vállalat, hanem az üzem vezetőinek is hibája. Hiszen az üzemvezető minden héten bemegy Kaposvárra, s a központban tölt egy napot. Néha tán éppen akkor ülésezik az újítási bizottság, s esetleg üzemszervezési dolgokról is szó esik. Érdemes lenne meghallgatni ezeket. Nem ártana érdeklődni már csak azért senu mert a külföldi szaklapok és az egyéni elképzelések alapján néhány új és igen tetszetős kagylófotélt, virágállványt stb. gyártanak, és köztük akadhatna újítási jellegű is. HA KAPOSVÁROTT MEGEMLÍTIK a kefeüzemi brigádokat: »Nálunk is lesz ilyen nemsokára!« — hangzik a szentborbásiak válasza. Ennél több azonban nem történik. Pedig hogy érdemes lenne komolyabban foglalkozni a brigádalakítással, azt bizonyítják a gyermekfotel-készítők. Az ő példájukon kellene elindulna. r R. F. TÚRI ANDRÁS: mi — Már rendelni sem szabad? — kérdi Dodó agresszíven. — Kérem, ez nem kocsma. — Pedig azt hittük. Feláll, átmegy a zenekar előtt, Lojziék asztalánál fékez, szemtelenül nézi a nőt. A többiek kajánul figyelik. A zene játszani kezd, Dodó közelebb lép. — Szabad? Lojzi fölnéz, arca elsötétül. Tudja, kivel van dolga. Szíve hevesebben kezd verni. A hölgy nem táncol. — Csak magával? A kérdés határtalanul pimasz. A fiú érzi, hogy elsápad. Fölemelkedik. — Hallja, ha nem áll tovább ... — Nyugi, öregem, nyugi! Ezért a csajért nem érdemes izgatni magát. Lojzi karja lendül, a pofon csattanása túlharsogja a zenekart. Ketten is felugranak, szétválasztják őket. A fiú lába remeg az idegességtől. — Ezért még fizetni fogsz! A huligánt visszatuszkolják a helyére. Társasága ott hep- ciáskodik, de a pincérek hajthatatlanok. Megjelenik az üzletvezető is is. Távozniuk kell. Egyikük bankjegyet dob az aszEG Ä GlyAR tatra. Méltatlankodva elvonulnak. — Miért kellett ez? Micsoda hely! Menjünk innen. Az asszony majdnem sír. Lojzi hátrasimítja haját, arca még most is krétafehér. — Fizetek! A nő gyors léptekkel megy előre, Lojzi követi. Mindenki őket nézi, tudja, érzi. A bejárat előtt balra fordulnak. Üres bérautó közeledik, a fiú int néki, a kocsi lassít, látni, hogy fordulni akar. — Te megütöttél engem?! A hang fenyegetően sziszeg s Lojzi körül egyszerre öten állnak félkörben. Gyors fordulatot tesz, de látja, hogy hiába, kitörni nem tud. Ökölbe szorítja kezét. — Takarodjatok innen, mert rendőrt hívok! — Te?! Nesze, ez a tied! Egy kemény tárgy a tarkójának zuhan, egyszer, majd még egyszer. Szeme előtt sötét karikák. ValaJd éleset sikolt, talán Ilonka, azután elveszíti az eszméletét. Már nem látja, hogy az asszony az odaérkező kocsiba ugrik és elhajtat. Kiabálás, hangzavar. Egy férfi rendőrért kiált. A Napsugárból pincér siet ki. A földön fekvő mellé térdel. — Telefonáljon valaki mentőért! Lojzit fölemelik, a járdára cipelik. Jó néhány an állnak már mellette. — Ezt jól elintézték. — Ugyan, hiszen tökrószeg. — Attól vérzik a feje? Leütötték, láttam, amint nekiestek. Legalább hatan voltak. — Miért nem segített neki, ha látta? — Vagányok ellen? Nem ettem kefét. Mentőautó szirénáz, hirtelen fékez. Fiatal orvos száll ki belőle. — Hol a sebesült? — Itt van, kérem. Az orvos letérdel, megfogja a fiú pulzusát. Mindenki őt figyeli most. Föl egyenesedik. — Hozzák a hordágyat. Lojzit fölemelik, vállánál, karjánál fogva a hordágyra fektetik. Nyakán, mélyen a gallérja alá nyúlva, keskeny vércsík. Szeme hunyva, szája akár a síró gyereké. Krámer nyomozó főhadnagy épp akkor ér oda, amikor a hordággyal a kocsi felé indulnak. A közelben volt látogatóban s gyalog sétált egy darabon, így került el a Napsugárhoz. Ráhajol a hordágyra s nézi a rajta fekvőt Aztán már be is csapódik a kocsi ajtaja'^ és felbúg a motor. ? — Mi történt itt? 5 Néhányan a vállukat vono- ? gatták, valaki azt mondja: J — Leütötték. 3 — Ki? fi — Hozzá hasonló huligánok. £ — Ugyan. Nem volt ez hűli-?; gán. , 5 A mulatóból kisietett pincér? szólal meg. A hadnagy feléj fordul: — Bűnügyi nyomozó vagyok — mondja csendesen. — Be-? szelje el, kérem, a esetet. & — Ez a vendég bejött egy? nővel. Csendesen üldögéltek, J néha-néha táncoltak. Rendes? embereit, látszott rajtuk. Egy- J szerre az egyik huligán oda-? ment hozzájuk és belekötött aj nőbe. — Az egyik huligán? — Volt ott egy társaság, úgy 5 kellett kitessékelni őket. No,? azokból az egyik. Ez a fiú az-£ tán pofon vágta. Persze meg-? várták ideünn. Gondolhattuk £ volna. Valószínűleg boxerrel * suhintottak oda. — Az üzletvezető látta benti esetet? — Hogyne, kérem. Sokan ^ láttuk. — És a nő, aki vele volt? — Nem tudom. Mire én ki-l jöttem, csak a fiú feküdt a 2 földön. A nő nem volt sehol. Valaki morogva megjegyez-^ te: — Meglógott. Biztosan kínos J lehetett neki ez a kis kaland. — Folytatjuk — li w J Cementáru-üzemet létesített a Barcsi Községi Tanács. Kútgyűrűket, áteresztő csatornákat, kerítésoszlopokat gyártanak a falu részére.-*1 ...—......................... - ■ - ......- ----, A lapítsunk tájmúzeumot a balatonszentgyörgyi talpasházban Több, mint száz évvel ezelőtt építették Balatonszent- györgyön a Fő utca 60. számú házat, amelyet a falu lakói talpasháznak neveznek. Valamikor sok ilyen hajléka volt ennek a falunak. Ma azonban csak mutatóban akad hozzá hasonló épület. Ez idő szerint két család lakik az öreg ház fedele alatt arra készülve, hogy műemlékké nyilvánítás ide, műemlékké nyilvánítás oda, a ma már lakóháznak korszerűtlen és egészségtelen talpasházat lebontják. Újat építenek a helyén. A tulajdonosok tehát sorsot vetettek a népi építészetnek erre az érdekes és a Balaton déli partján már ritka emlékére. A sorsvetés indokolt. Viszont nem alaptalan azoknak az aggodalma, akik szívesen óvnák meg a pusztulástól a talpasházat. A Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal tett már kezdeményező lépéseket a több mint százéves építészeti emlék megmentésére. Engedélykérést terjesztett a megyei tanács építési osztálya elé azzal, hogy többletbevételéből készségesen megvásárolná a házat, s a vétel után az Országos Műemléki Felügyelőség rendbe hozatná, hogy benne tájmúzeum kapjon helyet állandó népművészeti Jtiál- lítással. A szándék szép, a cél sem lebecsülendő. Hiszen nyaranta a balatonszentgyörgyi Csillagvár látogatóinak száma eléri a 15—16 ezret is. S miért ne ismerkedhetnének meg az ide ellátogató bel- és külföldi vendégek a történelmi nevezetességű Csillagváron kívül Somogy népművészetével is? Mégis úgy húzódik a vásárlási engedély kiadása, mintha számunkra közömbös ügyecskéröl volna csupán szó. Pedig ... De hát akkor miért lebeg még ma is Damoklész kardjaként a lebontás veszedelme a balatonszentgyörgyi talpas- ház felett? A lakók már beleuntak a várakozásba! Az Idegenforgalmi Hivatalnak rendelkezésére áll a ház vételára, a többletbevételből származó 70 ezer forint! Az Országos Műemléki Felügyelőség készségesen tataroztatja a házat! Művelődési szerveink örömmel rendeznének be itt egy állandóan nyitva tartó népművészeti kiállítást, olyat, ahol vásárolhatnának is a bel- és külföldi turisták, kirándulók! A tájmúzeum-alapítás lehetőségei keresetlenül állnak rendelkezésünkre. Használjuk hát ki ezeket a kínálkozó lehetőségeket, még olyan megerőltető fáradság árán is, mint amilyenbe az építési osztály jóváhagyásának kiadása került
