Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

Vasárnap, 1961. augusztus 20.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Százezrek fogadták Budapesten Gagarint

Marosán György beszéde

(Folytatás a 2. oldalról.)

Ezért messzemenően egyetértünk a Szovjetuniónak és a Német Demokratikus Köztársaságnak a békeszerződés megvalósítására tett javaslataival. Teljes mértékben egyetértünk azokkal az intézkedésekkel is, amelyeket az NDK kormánya — a varsói szerződésben részt vevő államok kormányainak javaslatára — államhatárainak védelmére, a Nyugat-Berlinből kiinduló felforgató tevékenység megakadályozására meghozott. Ezeik az intézkedések erősítik az NDK biztonságát, s jelentősen hozzájárulnak az egész szocialista tábor, s benne hazánk biztonságának erősödéséhez is.

A továbbiakban hangsúlyozta Marosán György:

— A szocialista országok készek tárgyalni bármilyen észszerű javaslatról, amely a német békeszerződés megkötésé'- re irányul, de nincs az a fenyegetés, amivel vissza lehetne riasztani bennünket attól a határozott szándékunktól, hogy még az idén rendezzük a második világháború eme súlyos, most már 16. éve lezáratlan utolsó maradványát. Ha lehet, akkor együtt a nyugati hatalmakkal — mi szeretnénk ezt —, ha nem lehet velük, akkor nélkülük, karöltve mindazokkal az államokkal, amelyek hajlandók erre.

A békeszerződés megkötését nem lehet tovább halasztani, mert ez a militarista agresszo- rokat bátorítaná fél. Nincs jogunk tétlenül nézni a német militari zm us újrafelfegyverzé- sét, a nyugat-berlini háborús gócpont továbbfejlődését, végső soron egy új világháború előkészítését A történelem megtanított minket arra, hogy időben fel kell lépni minden agresszív tervvel szemben, mert a meghunyászkodás az egresszarokat bátorítja.

Világosan meg kell értenie mindenkinek, hogy

éppen azzal szolgálja a béke biztosítását, azzal járulunk a leghatározottabban hozzá a nemzetközi enyhüléshez, ha szilárdan kitartunk álláspontunk mellett, s karöltve mindazokkal az államokkal, amelyek erre hajlandók,

még az idén tető alá hozzuk a német békeszerződést.

t

Ehhez a békeszerződéshez elidegeníthetetlen joguk van mindazoknak a népeknek, amelyek oly sok áldozatot hoztak a hitleri fasizmus ellen vívott harcokban, de joga van a békeszerződéshez magénak a német népnek is.

Ezután a nemzetközi helyzetet elemezve rámutatott Marosán élvtárs:

— Napjaink eseményei világosan tanúskodnak arról, hogy

az imperializmus világa le- alkonyulóban van, a szocializmus tábora mind hatalmasabb lesz,

a szocializmus nagyszerű eszméi mindinkább besugározzák egész földünket. Amíg a kapitalista világ a fegyverkezés esztelen fokozáséval próbál kijutni — reménytelenül — egyre mélyülő válságából, addig a mi táborunk töretlen, nagyszerű fejlődésről, az építőmunka új meg új sikereiről tesz tanú- bizonyságot.

Az imperialisták nem akarják megérteni a szovjet űrsikerek »titkát«, de az egyszerű emberek szerte a világon jól tudják, hogy

a Szovjetunió sikereinek alapvető titka a szocialista rendszer, annak fölénye a kapitalizmus felett.

A szocializmus tudja a legteljesebben kibontakoztatni — minden függőségtől és korláttól szabadon — a munkások, értelmiségiek, tudósok alkotókészségét, tehetségét

A Szovjetunió kormánya a szovjet nép hatalmas tudományos sikereit kizárólag békés célokra kívánja felhasználni. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy

az az ország, amely elsőként tört utat a világűrbe, amely megkonstruálta az embert szállító űrhajók felbocsátásához szükséges gigantikus rakétákat, minden szükséges eszközzel rendelkezik ahhoz, hogy szövetségeseivel együtt bármilyen esetleges támadást vissza tudjon verni,

az agresszoroknak a körmére tudjon koppintani.

A nemzetközi feszültségnek az amerikai imperialistáik által történt kiélezése arra kötelez 'bennünket, hogy még éberebben tartsuk szemmel az imperialisták manővereit, legyünk elszántak és határozottak a békéért folyó harcban.

Megtisztelő, szent kötelességünk, hogy szüntelenül erősítsük nagy családunk, a szocialista tábor egységét. Ez az egység védelmezi hazánk függetlenségét, alkotó munkánk békéjét. Megnyugtató érzés számunkra, hogy barátainkra mindenkor, minden helyzetben számíthatunk, s ígérjük, hogy mi is mindenkor megtesszük kötelességeinket.

Kedves Gagarin elvtárs!

Nem ünnepelhettük volna szebben alkotmányunk ünnepét, mint igy, önnel együtt. Köszönjük, hogy ellátogatott hozzánk. Testvérként, szeretettel és tisztelettel fogadjuk önt Fiataljaink joggal tekintenek önre mint példaképre; erőt és ihletést nyernek abból a bátorságból, újra törekvésből, a tudomány nagyszerűségébe vetett hitből, a párt és a nép ügyének olthatatlan szareteté- ből, amely önt világraszóló cselekedetéhez elvezette.

Kérem, mondja meg odahaza a mi drága barátainknak, a nagyszerű szovjet embereknek, hogy nekünk, magyaroknak is mindkét kezünk tele van munkával. Arra törekszünk, hogy építőmunkánk új sikerei révén még boldogabbá, vidámabbá, szebbé tegyük a ma élő nemzedékek és a majd bennünket felváltó nemzedékek életét.

Őszintén hiszünk abban, hogy a szocialista tábor erejével és a világ minden jószándékú, békeszerető emberének összefogott erejével sikerűi megőriznünk a békét.

a százmilliók feje fölül sikerül elhárítani a háború rémét. A párt kipróbált s helyesnek bizonyult vezetésével, szilárd népi egységben haladunk előre a népi alkotmányunkban kijelölt szocialista úton.

Nem kétséges, ha továbbra is szilárdak és állhatatosak leszünk, ha mindenki még jobban teljesíti Kötelességét a maga posztján, akkor nagy ügyünk, a szocializmus és a béke ügye diadalmaskodni fog az egész világon.

A beszédet többször szakította félbe a hallgatók lelkes, helyeslő tapsa.

A beszéd elhangzása után a nagygyűlés részvevőinek viharos ünneplése közepette Jurij Alekszejevics Gagarin őrnagy lépett a mikrofonhoz.

II két űrhajó! a világbéke érdekében bocsátottuk útjára

— Drága elvtársak, kedves magyar barátaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy üdvözöljem önöket a magyar alkotmány nagy ünnepe, augusztus 20-a, az alkotmány születésének 12. évfordulója alkalmából — kezdte beszédét. Engedjék meg azt is, hogy egyidejűleg átadjam valameny- nyiüknek a szovjet nép forró, baráti üdvözletét. (Taps.)

— Ezt az alkalmat fel szeretném használni arra is, hogy üdvözöljem önöket a második szovjet űrrepülő, German Sztyepanovics Tyitov elvtárs és további szovjet 'űrrepülőtársaink nevében is. (Taps.)

— Nagyon meghatottak azok az őszinte, elismerő, meleg baráti szavak, amelyekkel bennünket, de mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártját és a szovjet népet üdvözölték. (Taps.)

— A Szovjetunióban nagy sikerrel fejeződött be két űrrepülés. Őszintén meg kell mondanom, hogy az űrrepülés bonyolult, nehéz dolog

A. két űrrepülés előkészítésében és megvalósításában a szovjet tudósoknak, mérnököknek, műszakiaknak, munkásoknak sok nehéz, bonyolult feladatot kellett megoldaniuk.

Hogy ilyen óriási terhet fél lehessen emelni a kozmikus űr magasságába, ahhoz mindenekelőtt nagy teherbíró képességű, megfelelő hajtóerejű és hatósugarú hordozórakétát kell alkotni, olyat, amelynek segítségvei mind én, mind pedig German Sztyepanovics íVi- tov elvtárs, űrrepülőtársam is felrepülhetett Azt is jól meg kellet gondolni — és ki is kellett próbálni —, milyen bonyolult folyamatok jöhetnek közbe az űrrepülő fenntartóz- kodása idején. Meg kellett állapítani, milyen a vibráció, milyenek a feltételek az űrben, és a berendezéseket ennek megfelelően kellett kialakítani. Azt is tanulmányozni kellett, hogyan viselkedik az élő szervezet a súlytalanság állapotában, hogyan képes megtartani munkaképességét, hogyan tud dolgozni, gondolkodni ilyen feltételek közepette. Olyan hordozórakétát, illetve űrhajót kellett készíteni, amely szinte otthonul szolgálhatott az űrrepülőnek, biztosíthatta számára mindazokat a feltételeket, amelyek az élethez szükségesek. Nem kevésbé fontos volt az is, hegy megoldják a föld- reszállás nehéz műveletét, és az űrhajós úgy érkezhessen vissza a Földre, hogy ne szenvedjen semmiféle sérülést.

— Mindez természetesen csak néhány alapvető, fő kérdés volt, amit említettem. Ezenkívül még számtalan olyan kérdés merült fel, amelyeket tudósaink, dolgozó népünk sikerrel oldott meg az űrutazás előkészítésében és megvalósításában.

— Elöljáróban azt mondottam, hogy

a szovjet űrhajózás és az űrhajó előkészítésében, illetve elkészítésében egész népünk részt vett.

Hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy már az első űrhajó sikeres felbocsátása és visszatérése alkalmával több mint hétezer embert — tudósokat, mérnököket, műszakiakat és munkásokat — tüntettek ki odaadó, áldozatkész munkájukért. (Nagy taps.) És ez csak egy része az űrhajó előkészítésében részt vett dolgozóknak: sok ezer ember dolgozik a nagy célért a munka egyszerű őrhelyein, ott, ahova a haza állította őket. (Nagy taps.) j

— Az ember űrrepülésére csupán akkor kerülhetett sor, amikor a szakemberek jelentették a szovjet kormánynak, hogy gondosan megteremtettek minden

szükséges feltételt ahhoz, hogy az élő szervezetet, az ember élete biztonságban legyen az űrrepülés körülményei között.

— Az első űrrepülést 1961. április 12-én hajtottuk végre sikerrel. (Taps.) Az még viszonylag rövid ideig tartott: mindössze egy órát és negyvennyolc percet töltöttem az űrben. A második űrrepülésre augusztus 6-án és 7-én került sor. Az már sokkal hosszat#! volt. Az űrhajó tizenhétszer' kerülte meg a Földet, és az űrhajós pilóta több mint 25 órát tartózkodott a világűrben. (Hosszan tartó taps, lelkes éljenzés.)

— E két sikeres űrrepülés révén a szovjet emberek, a szovjet tudósok jókora tapasztalatot szereztek az űrrepülésben. Most már

teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy az űrrepülés az emberi szervezetet — természetesen az egészséges, kellően edzett és felkészített ember számára

— igenis elviselhető és

megismételhető.

— Az űrrepülésnek azt a szakaszát, amíg az űrhajó feljut a megfelelő magasságba, az űrhajós pilóta igen jól elviseli.

A súlytalanság állapotát — még tartós súlytalanság esetén is — ugyancsak jól bírja az ember. Munkaképessége nem csökken. Természetesen erre a felelősségteljes feladatra megfelelően elő kell készülni.

A visszaérkezés szakasza — a/ni kor bekapcsolják a fékező műveket és elkövetkezik a iöldreszáliás — valóban ,vala- ínivel nehezebb, terhesebb, és na az ember arra gondol — mint mindenki közülünk —, hogy most visszatér a hazába, a szülőhazába, akkor bizony ez is könnyűvé válik; megköny- nyebbedik az ember szíve. (Nagy taps.)

— Szeretném hozzáfűzni mindehhez, hogy

mind a két űrhajót mi, szovjet emberek a béke, a vüágbéke érdekében és annak jegyében bocsátottuk útjára.

(Nagy taps.) Sem az első, sem a második űrhajó fedélzetén nem volt semmiféle fegyver, semmiféle felderítő berendezés —, ami bármelyik ország ellem irányult volna. A két űrrepülés, a két űrhajó a békét szolgálta! (Lelkes taps.) Őszintén szólva kissé bosszankodtam is, hogy amikor az első űrrepülésre indultam, még egy fényképezőgépet sem vittem magammal, pedig olyan szép volt a világ a messze távolból, olyan szép volt a földgolyó, hogy bizony jó lett volna egy-két jól sikerült fényképen megörökíteni. (Derültség, taps.)

— Azután változtatunk ezen a dolgon. Hogy German Sztyepanovics Tyitov elvtárssal együtt, mi ketten ne legyünk — hogy úgy mondjam — monopolistái az űrben látható sok szépségnek, a második űrhaját már filmfelvevő berendezéssel is felszerelték. Tyitov elvtárs felvételei sikerültek — méghozzá színesek voltak —, s én már meg is tekintettem azokat.

Nemsokára színes filmen már az önök szeme előtt is kitárulhat mindaz a szépség, amelyet mi láthattunk az űrben.

(Taps.)

— Eddig két űrrepülés volt, de azt hiszem, eljön a harmadik, a negyedik, meg az ötödik űrrepülés ideje is. (Taps.) Ami pedig bennünket, űrrepülőket illet, hát belőlünk van elég a Szovjetunióban. Űrrepülő, űrhajó is van elegendő, s így minden bizonnyal folytatódik az űrrepülések sorozata. (Nagy taps.) Merészelem mondani:

én is nem egyszer megyek még vissza az űrbe, és nem egyszer lesz módom önöknek ismét beszámolni újabb tapasztalataimról.

(Lelkes, hosszan tartó, ütemes taps, éljenzés.)

— Visszatérésem óta sok országot bejártunk. Vcötunk szocialista és kapitalista országokban. Minden ország földjén meleg barátsággal fogadtak bennünket.

A dolgozó emberek valamennyi országban nagy tisztelettel, megbecsüléssel viseltetnek a szovjet nép sikerei, eredményei — a szocialista tábor sikerei iránt. ,

(Nagy taps.)

— A világ egyetlen országának dolgozói sem akarnak háborút, hanem békét, barátságot és jó életet akarnak.

— Engedjék meg, hogy újból köszönetét mondjak önöknek azért a figyelmességért, amely- lyel szavaimat meghaülgattákj azért a szívből jövő meleg fogadtatásért, amelyben engem és valamennyiünket részesítettek. Sok sikert kívánok valamennyiüknek az új élet építéséhez, a szocialista társadalom megvalósításához. (Taps.)

Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! (Hosz" szán tartó, lefllkes,. ütemes taps.J Éljen a világbéke! (Hosszan tartó lelkes taps, éljenzés. A • nagygyűlés részvevői forrón ünnepük a világ első űrhajósát.)

Jurij Alekszejevics Gagarin felszólalása után Kállai Gyula mondott zárszavakat.

A nagygyűlésen kezdetben százhatvanezer ember volt, a gyűlés végére több mint kétszázezerre emelkedett a lelkes ünneplpk száma.

A forró hangulatú találkozó az Int ernac ion álé hangjaival ért véget

A szovjet kormány jegyzéke az Egyesült Államok kormányához

Moszkva (TASZSZ).

A szovjet kormány augusztus 18-án jegyzékben válaszolt az amerikai kormány augusztus 17-i jegyzékére, amely a varsói szerződésben részt vevő államok felhívása nyomán a Német Demokratikus Köztársaság kormánya által foganatosított intézkedésekkel foglalkozott.

A szovjet jegyzék hangsúlyozza, hogy a szovjet kormány teljes mértékben megérti és támogatja az NDK kormányának azokat az intézkedéseit, amelyekkel hatékony ellenőrzést vezettek be az NDK és Nyugat-Berün határán abból a célból, hogy megakadályozza a Nyugat-Berlinből a Német Demokratikus Köztársaság és a többi szocialista ország ellen irányuló felforgató tevékenységet.

A szovjet kormány kategorikusan elutasítja az amerikai kormány jegyzékében bejelentett tiltakozást, mint' olyan lépést, amely minden alapot nélkülöz.

A Német Demokratikus Köztársaság kormánya az országa határain foganatosított intézkedései során — állapítja meg a szovjet kormány jegyzéke — csupán azzal a minden szuverén államot megillető jogával élt, hogy megvédi érdekeit, Az ország határaira vonatkozó intézkedések minden állam belső kérdései közé tartoznak és megoldásukhoz nincs szükség más kormányok elismerésére, vagy jóváhagyására. Az Egyesült Államok kormánya kísérletet tett, hogy beavatkozzék a Né- me Demokratikus Köztársaság belügyeibe, de ez a kísérlet teljesen indokolatlan és helytelen.

Mint a szovjet jegyzék rámutat, Nyugat-Berlint a Német Demokratikus Körtársaság,a Szozvjetunió és a többi socialista ország ellen irányuló aknamunka, felforgató tevékenység és kémkedés, politikai és gazdasági provokációk központjává tették. Odáig fajult a dolog — mutat rá a jegyzék —, hogy Nvugat-Berlin »az oroszországi népek felszabadításával foglalkozó amerikai bizottság« székhelye lett.

Aa Egyesült Államok kormánya augusztus 17-i jegyzékében az NDK intékedéseit úgy minősítette, hogy azok »megsértik Berlin 1945-ben megállapított négyhatalmi státusát«. A szovjet jegyzék ezzel kapcsolatban a következőket mondja:

»Rendkívül sok humor kell áhhoz az állításhoz, hogy a Nyugat-Berlinben kifejtett tevékenység összhangban áll a négyhatalmi kötelezettségekkel.«

Mint a szovjet jegyzék megállapítja, Nyugat-Berlinben ez idő szerint a Német Szövetségi Köztársaságnak több mint 50 állami intézménye működik. Ezek szembrebbenés nélkül beavatkoznak a város ügyeibe, a bonni szövetségi gyűlés és szövetségi tanács szervei pedig jogtalanul igényt támasztanak Berlinnek erre a részére. A szovjet jegyzék hangsúlyozza, hogy ez a helyzet a nyugati megszálló hatóságok elnéző magatartása, sőt közvetlen támogatása alapján alakult ki. A nyugati megszálló hatóságok a négyhatalmi egyezményekből fakadó kötelezettségeiket már régen eladták »azokért a szolgálatokért, amelyeket Nyugat-Németor- szágtól, mint a NATO, az agresszív katonai tömb résztvevőjétől kapnak.«

A szovjet jegyzék kifejti, hogy a Német Demokratikus Köztársaság évek hosszú során át nagy türelmet tanúsított ezzel a teljesen példátlan és megengedhetetlen helyzettel szemben. Mégis, különösen az utóbbi időkben, miután előterjesztették a német békeszerződés haladéktalan megkötésére és a nyugat-berüni helyzet ezen az alapon való rendezésére irányuló javaslatokat, még nagyobb arányokat öltött az NDK és a többi szocialista ország ellen Nyugat-Berlinből kiinduló aknamunka.

Azt a közös programot, amelyet a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Francia- ország dolgozott ki Németország demokratikus, békeszerető alapokon való megújhodására, csak a Német Demokratikus Köztársaság területén. valósították meg —hangsúlyozza a szovjet jegyzék. — Németország nyugati része viszont a militarizmus újjáéledésének útján haladt és most Nyugat- Németországban újból hatnak azok a békét veszélyeztető, soviniszta és revansvágyó erők, amelyek a hitleri agresszió sugalmazol és szervezői voltak.

Ezt maguk a nyugati hatalmak is elősegítették és durván megszegték a háború utáni négyhatalmi egyezmények minden alapelvét.

A szovjet jegyzék hangsúlyozza, hogy a nyugati hatalmak azért, is hivatkoznak alaptalanul a szövetségesek közötti megálllapodásolfra, mert ezeket az egyezményeket Németország megszálasának időszakára és a megszállás céljainak előmozdítására kötötték. Az elmúlt 16 és fél év alatt sok minden megváltozott, így megváltozott magának Németországnak az arculata is. Németország területén két önálló állam . keletkezett. Senkinek sincs, joga beavatkozni e két német állam ügyeibe, ameiny- myibem ezek az ügyek olyatn kérdések, amelyek ezen államok belső hatásköréhez tartoznak.

Ha az NDK-nak nyugat- berlini határán foganatosított védelmi intézkedései bizonyos átmeneti kényelmetlenséget okoznak a város lakosságának — mondja a szovjet jegyzék —, ezért a felelősség teljes mértékben a nyugati megszálló hatalmakat és a Német Szövetségi Köztársaság kormányát terheli.

Befejezésül a szovjet jegyzék rámutat arra, hogy az NDK kormányának intézkedései átmenetiek.

A német békeszerződés megkötése és « nyugat-berlini helyzetnek ezen az alapon való rendezése — hangsúlyozza ismét a szovjet kormány — nem sértené egyetlen fél érdekeit sem és minden nép békéjét és biztonságát szolgálná.

A szovjet külügyminisztérium hasonló tartalmú jegyzéket juttatott el az angol és a francia' kormányhoz is, válaszként a kormányok augusztus 17-i jegyzékére. (MTI.)