Somogyi Néplap, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-20 / 196. szám

) SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1961. augusztus 58. cÁik,&tm,áj/u^uiLk ÜJlVLVpbl pirosbetűs ünnepeink közül az egyik legjelentőseb- bet ma ünnepeljük és köszöntjük. A nép fiaiból összesereglett Országgyűlés tizenkét esztendeje e napon foglalta törvénybe mindazokat a vívmányokat, jogokat, amelyeket a magyar munkásosztály és szövetségese di­csőséges pártjának vezetésével nehéz harcban elért, és a dolgozó magyar nép közkincsévé tett. Nagy történelmi dátum ez, a magyar nép ezerkilenc- száznegyvenöt utáni történelmének fényesen ragyogó napja. Ebben az okmányban törvénybe iktattuk, hogy győzött a munkásosztály és a dolgozó parasztság; a kala­pács és a sajtó. Megvalósítottuk mindazt, amiről ezer- kilencszáztizenkilenc hősein kívül senki sem álmodott: »•A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgo­zó népé.« Megvalósult hazánkban az igazi népszabad­ság, száműztük a régi Magyarország hatalombitorló »felső tízezreit«. Élni tudtunk a hatalommal, a joggal, a demokráciával. A kizsákmányolóktól, a heréktől elvet­tük »Istentől származtatott« jogukat, amelynek alapján elnyomták, gúzsbakötötték a népet. A népmilliók hir­dették meg: »Ez az ország a mi országunk, itt már a mi kezünk épít.« A eltelt tizenkét esztendő a legjobb bizonyság, hogy jó gazdái lettünk az országnak, s rengeteget al­kottunk. Óriásit fejlődött a munkások és parasztok álla­ma. Felépült Sztálinváros, Komló és egy sereg új gyár. Az új _ lakások tízezreit teremtettük meg; biztosítot­tuk a állampolgároknak a munkához és a jobb élethez való jogot, s a joghoz a föltételeket is. Leraktuk a szo­cializmus alapjait a mezőg azdaságban is, hozzáfogtunk ahhoz a nagy munkához, amelynek eredményeként eltű­nik majd a különbség város és falu, fizikai és szellemi munka között. Birtokba vettük az üdülőket, törvénybe foglaltuk a dolgozók pihenéséhez való jogát; társadalmunk intéz­ményesen gondoskodik a dolgozó emberről betegség és öregség esetén. Xlj iskolákat létesítettünk és művelődési intézményeket, a meglévőket is megnyitottuk azok előtt, akiket a régi rend száműzött onnan. A dolgozó nép irányítja saját sorsgt a helyi tanácsokban éppúgy, mint a minisztériumokban, a parlamentben. Megtanul­tuk az országépítés, az ‘órszágírányítás tudományát és azt is, hogyan lehet, hogyan kell a nép pénzét, a teremtő munkát, a gazdaságot úgy felhasználni, hogy a tegnap­előtti és tegnapi munkának a gyümölcsét a ma élő nem­zedék is élvezhesse. Ünnepelünk, örülünk az elért sikereknek, de el nem bízzuk magunkat. Az eredmények megerősítenek, s arra biztatnak bennünket, csak így tovább: védjük, erősít­sük, gazdagítsuk szocialista hazánkat, dolgozó népünk nagy vívmányait. ________________________ ^ Ü zemegységeket szerveztek a szuloki Petőfi Tsz-ben Az Állatforgalmi Vállalat Belgazdaságának átvételével mintegy hatezer holdasra nőtt a szuloki Petőfi Termelőszövet­kezet határa. A megnövekedett közös gazdaság irányításának javítására módosították a szer­vezeti fölépítést: három üzem­egységre osztották a szövetke­zetét. Eddig kilenc növénytermesz­tő és egy központi állattenyész­tő brigádjuk volt. Most az üzemegységekben szerveztek egy-egy állattenyésztési brigá­dot, és két-két brigádba von­ták össze a növénytermesztési dolgozókat. A központban tar­tott mindennapos brigádveze­tői eligazítás helyett hetenként tanácskozik Szeitz István el­nök és Horváth Lajos főmező­gazdász az üzemegységek ve­zetőivel. ök — Fánimajarb&n Tavaszi József mezőgazdász, Emlékmajorban Henger János elnökhelyettes, Kútfőn Pfeffer István volt brigádvezető — az üzemegységek megalakulása óta a szövetkezet 2—2 ezer holdas részén teljes joggal és felelőséggel irányítják, szerve­zik a munkát az elnök és a főmezőgazdász elvi útmutatá­sai alapján. Minden üzemegy­ségnek rendelkezésére áll 4— 4 traktor is. Az átszervezést egy hónapja hajtották végre. Az azóta szer­zett tapasztalatok az intézke­dés helyességét bizonyítják. Könnyebb megszervezni és gyorsabban lehet végezni így a munkát, mert a gyakorlati irányítás a központból köze­lebb került a termeléshez. Hinlefm^ny! A Kaposvári Cukorgyár értesíti a dolgozókat, hogy a fo­lyó évi üzemre augusztus 21-én reggel 8 órakor a gyári alsó kapunál munkásfölvéteit tart. Személyi igazolványát mindenki, az alkalmazásban nem állók munkakönyvü­ket és MIL-lapjukat is hozzák magukkal. Vidékről csak férfi munkaerőket tudunk fölvenni. A vidékről jelent­kezők a tanácstól hozzanak írásos engedélyt, hogy a cu­korgyárban idénymunkát vállalhatnak. A fölvételen azoknak is meg kell jelenniük, akikkel a gyár már szerződést kötött, mert beosztásukat akkor fogják meg­kapni. Szerződésüket a leszerződött dolgozók föltétlenül hozzák magukkal. Az orvosi vizsgálatok rendjét és ide­jét a fölvételkor fogjuk kihirdetni. Közvetlen a fölvétel ntán minden fölvett dolgozó balesetelhárítási oktatáson tartozik részt venni, mert ennek hiányában fölvétele érvénytelen. KAPOSVÁRI CUKORGYÁR. (40893) Sok létesítménnyel gazdagodott Látrány Németh András látrányi tanács­titkár számvetést készített közsé­gük fejlődéséről hozzánk küldött levelében. Megírja, hogy tavaly kéttántermes új Iskolát építettek 400 ezer forintos költséggel. Kor­szerű mozit létesítettek ugyancsak 1960-ban. A műűt elkészültével megnőtt a falu átmenő forgalma. Ezért is, a község lakossága ellá­tásának javítása céljából is rend­be hozták, átalakították a földmű­ves,szövetkezet boltjait, vendéglőjét, s az idén cukrászdát nyitottak. Je­lenleg művelődési ház építésén fá­radoznak. Gyarapodtak az Alkotmány Tsz gazdasági épületei is. Saját erőből 120 férőhelyes hizlaldát emeltek, s most építik a második istállót. Még az Idén tető al5 hozzák a bor­júnevelő! és a csibeházat. Az aranyszívű elnök — Az elnök elvtársat kere­sem. — Nincsen idehaza, tervtár­gyaláson van a megyei taná­cson. — Kovács József, a kuta- si tanács titkára kihajol az ab­lakon, és mutatóujjával a szemben lévő telekre bök, ahol téglaoszlopok, terméskő és zölddel benőtt havícshalmok állnak — a leendő művelődési ház anyagának egy része. Egy kép, egy biztos ígéret a nem is távoli jövőből. Művelődési ház színház- és moziteremmel, olva­só- és klubszobával, a mai és a holnapi falusi élet tertnésze- tes hozzátartozóival. Papp István, a falu szülötte és a kutasiak köztiszteletben álló tanácselnöke magyarázta később, hogy várják, nagyon várják az emberek az új mű­velődési házat, s mint a jelek mutatják, nem sajnálják élte az áldozatot, fáradságot. A gépek máris több szabad időt teremtenek, s az emberek­ben egyre jobban növekszik az a fajta éhség, amelyet csak az az új öröm tud csillapítani, amit az olvasás, a megismerés, a tudás birtoklása nyújt. Az idén tizenheten jártak a dolgo­zók esti iskolájába, de ez a szám máris dagadni látszik. Apróságok a babócsai KISZ-szervezet életéből HA BABÖCSÄRÖL HALL vagy beszél az ember, töblr nyíre a kőolajfúrók jutnak eszébe, s ez nem véletlen, hi­szen a helység neve és a kör­nyékén végzett munka fogalma nagyon is összefonódott már. Pedig van itt egyéb is, amiről érdemes szót ejteni. Például a KISZ-szervezet munkájáról, a fiatalok életéről. DOLGOZIK a termelőszövet­kezet kertészetéiben egy hétta­gú ifj úsági csapat, s ezek a fiatalok minden munká­ban élen járnak. Dicsérik is őket a tsz vezetői, és büszke­séggel nyilatkoznak róluk. A dicséret mellett jutalmazzák is őket: az ősszel a szövetkezet kulturális alapjából budapesti kirándulásra indulnak a fiata­lok. Azt sem lehet állítani, hogy anyagilag rosszul állnak a fa­lu ifjai. Vukrrym József 5700, Peti József 4150, Meretics Sán- dorné 3790, Begovics Mária pe­dig 3000 forintot keresett öt hónap alatt. A fiatalok ruha, cipő, motorkerékpár, rádió és egyéb cikkek beszerzésére for­dítják jövedelmüket. SOK SZÓ ESETT Babócsán az ifjúsági ház építéséről — s a szóból tett lett: épül a fiata­lok otthona. Kiszesek és KISZ- en kívüliek egyaránt részt vesznek a munkában, s vasár­naponként, de még szabadsá­guk idején is dolgoznak, hogy minél hamarább elkészüljön az épület. Ha elkészül, nem lesz gond majd, hogy hol tartsák meg a politikai oktatást. Ried- ler Ádám propagandista már készül az oktatási év megnyi­tására, a Világ térképe előtt kör második évfolyamának anyagával ismerteti meg a fia­talokat. S ha már oktatásról esik szó, érdemes megemlíteni, hogy szakmai továbbképzésre 9, továbbképző iskolára 6, kö­zépiskolába 3, az általános is­kola VII. osztályába pedig egy fiatal jelentkezett a KI3Z- alap&zervezeitből. ... NEGYVENKILENCEN ne­veztek be az Ifjúság a szocia­lizmusért mozgalomba, s ör­vendetes, hogy közülük 24-en ez évben KISZ-tagnak felvett úttörők. A munkakövetelményt eddig 40 fiatal teljesítette — többnyire az Ifjúsági Ház épí­tésénél és a tsz-ben végzett társadalmi munkával —, a kul­turális követelményt pedig 38 fiatal — a három alkalommal megrendezett szellemi öttusán, az ismeretterjesztő előadáso­kon, valamint a tánc- és szín­játszó csoport munkájában va­ló részvétellel. S a jelenleg még döcögő sportélet is egye­nesbe kerül majd, hiszen el­határozták, hogy még ebben az évben atlétikai, röplabda-, asztalitenisz- és sakk-szakosz­tályt hoznak létre. LEHETNE SZÓLNI arról is, hogy az év első felében ponto­san elszámoltak a tagdíjjal, hogy a fiatalok rendszeresen olvassák az újságokat — mint­egy 40 előfizető van közöttük —, hogy működik egy képző- művészeti szakkör is a műve­lődési otthonban, melynek 10 fiatal tagja van. A címben azt írtuk: »Apró­ságok egy KISZ-szervezet éle­téből.« Most viszont kiderült, hogy nem is olyan apró dol­gok, amit a babócsai fiatalok véghezvisznek. P. GY. Papp elvtárs kopaszodó fejjel maga is nemrég hagyta abba a tanulást, egy hónapnál sincs több, hogy búcsút intett a szombathelyi tanácsakadémiá­nak. Az ember hajlamos volna csupán Papp, István karrierjé­nek, avagy az ő külön szeren­cséjének tulajdonítani ezt az utat. S talán Kutas népének nem jelent valamit, hogy aka­démiát végzett vezetője van? S honnan jött ez az új, aka­démiai végzettségű elnök? Gyerekkorában Papp elvtárs- hóz is rideg, mostoha volt a sors. Cselédházban látta meg a napvilágot, s mikor ember­ré cseperedett, egyetlen út, egyetlen hivatás állt előtte: a nagyapjáé, az apjáé: a cseléd­sors. Rég volt, egyre keveseb­ben emlékeznek vissza erre a sorsra azok közül is, akik részt kaptak belölé, s egy darabig éltek benne. Csak egy pillan­tást vet az ember az utcára. A látvány mindennapos, mégis felemelő: csinosan öltözött fia­talasszony megy el a tanács­háza előtt. Eléggé elcsépeltük már, de mégis le kell írni: öl­tözködésben nincs különbség a városi és falusi lányok között. Gond van még, s egy jó ideig lesz is, de krajcáros gondok, meg hogy mi lesz a betevő másnap — ilyen problémák nincsenek. »Pista« — így szólítják leg­többen a vele egykorúak közül a kutasi tanácselnököt, nem­csak az utcán, hanem bent a hivatalban is. Tisztelet, meg­becsülés van e megszólításban, s az lenne a baj, ha másként volna, ha az elnök megfeled­kezne a régi baráságról, a régi sorsközösségről. Ettől ugyan nem kell félni. Tudásban, akaratban, harcos­ságban sokat változott a nyolc évi elnökösködés alatt Papp István, de egy tulajdonsága megmaradt: ma is olyan sze­rény, közvetlen, mint nyolc­tíz évvel ezelőtt. Egy falubeli öreg bácsi mondta róla, ami­kor a tanácselnök nevét emlí­tettem: »Derék ember az ké­rem, az esze, mint a puskapor, a szíve meg olyan, mint az arany.« Nem titkolom, nagyon jó érzés fogott el, amikor ilyen véleményt hallottam Papp Istvánról. Varga József SÁRI NÉNI MEGPIHEN Tj' Ihangzott a búcsúztató 1J utolsó mondata, s szé­gyen ide, szégyen oda, az öre­gek bizony elsírták magukat: Könnyes szemüket a mosolygós arcú óvó nénire vetették, sazt motyogták csak úgy maguk­nak: »Hogy telik az idő, Sári néni is nyugdíjba megy.« Az óvodások, odatódultak az ün- nepelthez, megsimogatták a kezét, mondtak valami kedve­det, és átadták kis csokraikat. ;A nagymamák, nagypapák meghatottan szüpögtek: vala­mikor régen ők is így rajong­ták körül Sári nénit. Igaz, ak­kor még nem galambősz, ha­nem sötétbarna volt a haja, alakja sudár, tartása délceg... »Mintha tegnap jött volna a faluba« — sóhajtott az egyik kendős nénike. Pedig ez a tegnap igencsak régen volt: 1913 őszén került Mikébe Peér Sarolta óvónő. A fővárosban nevelkedett lány egy kissé csalódottan nézeget­te a falut, az óvodát. Nem ilyenről álmodozott ő odahaza. Se kerítése, se megfelelő be­rendezése, az udvart összetúr­ják a disznók. Hát lehet itt dolgozni? Teltek-múltak az évek, s az energikus, erős aka­ratú óvónő igazi otthonná vál­toztatta az épületet és környé­két. Minden fát, minden virá­got ő ültetett az udvaron, ott­honról hozott képeket helyezett cl a falon. Az óvoda minden zegén-zugán ott érződik 48 esz­tendős működésének gondossá- iga. Mindenre jutott ideje, ps- | dig de sok volt a gyerek! Szá­szán, százhúszon is jártak haj- idan az óvodába. Az első vi­liágháború idején még az isko­lásokat is ő tanította, behívták : ugyanis az egyik tanítót, a má- ; sik megbetegedett. 5 Sokszor elmesélte Sári néni • a mai óvodásoknak, milyen tmás volt a világ régen. Alig pitymallott, már hozták az alvó csöppségeket a napszámba járó szülők. Saját ágyára fek­tette a szundikáló lányolcat, fiúkat; nyolc-tíz is feküdt ke­resztbe rajta. A mai öregek kö­zül de sokán emlegetik: »Mi is feküdtünk ám Sári néni ágyán.« Pad kevés volt elein­te, s a földön törökülésben ül­tek a gyerekek. — Klumpában meg tutyiban jártak a kicsinyeim, s milyen öltözetben! — sóhajt Sári né­ni. — S az ennivaló sült krumpli volt só nélkül... z óvodában ott áll egy pár klumpa az egyik polcon. Hányszor megmutatta az utób­bi tizenöt évben tanítványai­nak, hányszor elmagyarázta, miért hordtak ilyet nagya-náik, apáik. Beszélt, beszélt a gyere­keknek a múltról, s azok. csil­logó szemmel, tátott szájjal hallgatták a »mesét«. Tudását, tapasztalatát szívesen adta át a felnőtteknek is. Bármikor keresték föl kéréssel, nem en­gedte el üres kézzel az »ő né­pét.« Gyakran még késő este is felzörgetik, ha valaki meg­vágja a kezét, lábát. Sári néni örömmel mossa ki a sebet, kö­tözi be a betegeket. — Egy falusi óvónőnek min­denhez kell értenie — mond­ja mosolyogva. A mikeiek galambősz óvó nénije életét a munkának, a gyerekeknek áldozta. Negyven esztendeig egy árát sem hiány­zott, maga látta el gyerekeit télen, nyáron. S az utóbbi nyolc évben sem kellett he­lyettesíteni. őhozzá bármikor vihették a . kicsinyeket, s ha nem tudtak idejére értük men­ni, megetette, lefektette őket. — Előfordult nálunk is, hogy nem érkeztünk meg idejében az óvodába — mondja Kiss iMjosné tanító. — Sári néni ad­digra az égvilágon mindennel ellátta kislányomat. Egyetlen­egyszer sem mondta senkinek sem, miért jött későn ... meg­értette az embereket. — Egyetlenegy dolog maradt meg a fejemben óvodás korom­ból — emlékszik vissza Ham­vas János iskolaigazgató. — Nagy eső kerekedett, s nem tudtunk hazamenni. Sári néni fogta magát, és az összes gye­reket megebédeltette a sa­ját pénzén. — Én is a keze alatt jártam — mondja Pite Géza párttit­kár. — Nagyon szerettük őt, igen értett a nyelvünkön. — Tiszteljük, becsüljük Sá­ri nénit félévszázados munkás­ságáért — állapítja meg Stad­ler István tanácstitkár. De sokat fáradozott, tanított, dolgozott Sári néni a múlt rendszerben, érdemeit azonban csak a felszabadult ország is­merte el méltóképpen. Hét év­vel ezelőtt az »Oktatásügy ki­váló dolgozója« lett, tavaly »Szocialista munkáért« kitün­tetést kapott. Igen-igen boldog volt mindkét alkalommal, de a legnagyobb örömöt mégis az jelentette neki, hogy a, mihe- iek, akiknek életét szentelte, szívükbe fogadták. Negyven- nyolc munkában eltöltött esz­tendő nem csekélység, és még értékesebb, ha egy helyen töl­ti el valaki. Cári néni úgy hozzánőtt a ^ faluhoz, hogy sohasem vágyódott el onnan. Hogy mi­ért nem? Mert mindig talált újabb feladatokat. -Hivatalo­san« csak a kicsinyek nevelé­sét bízták rá, de ő az egész falu népét kívánta oktatni, ne­velni, fölemelni. Most, hogy nyugdíjba ment, trabb terve­ket forga a fejében. — Szeretném^ ha alakulna egy énekkar../. Olyan jó hal­lásuk van a mikeiek.nek ... Egyszer járt nálunk a Dohná­nyi, az is megállapította. Per­sze nem én vezetném, én csak a szervezésben segítek ... Nem tudok pihenni, szeretem a fel­adatokat, a küzdést... rf történelmet lehetne írni ■L Sári néniről« — mondta Kiss Lajosné a múlt vasárnapi ünnepségen. S így igaz. Peér Sarolta példát mutatott mun­kájával a mai nevelőknek. Ki­tartásból, becsületből, tisztes­ségből kitűnően vizsgázott. A keze alatt megforduló háro-m nemzedék csak tisztelettel em­lékezhet rá, s boldogan kíván­hatja neki: pihenjen jól, Sári néni! Lajos Géza mrnmrn ümíílSM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents