Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-16 / 166. szám

Vasárnap, 1961. július 16, 7 SOMOGYI NÉPLAP A magyar anekdotakincsből Tabi László: KETTEN BESZÉLNEK Mátyás király udvari bolondja Mátyás király egyszer mun­kától fáradtan kikönyökölt ab­lakán. Egyszer csak azt látja, hogy udvari bolondja sietve megy. — Hová, hová, fickó, ilyen sebbel-lobbal? — kiáltott le neki a király. — Téged akarlak megláto­gatni, komám. — Hadd el, nem lehet az. — Nem? És miért nem? — Azért, mert bolondnak nem szabad ebbe a szobába bejönni. — Hát akkor te hogy jutot­tál be? Ez a kérdés úgy meglepte Mátyást, hogy hevenyében nem tudott rá felelni, azért nem haragudott egy csöppet sem. Katonás válasz Amikor II. Szulejmán körül­fogta Szigetvárt, Zrínyi Miklós volt a vár rettenthetetlen vé- delmezője. A basák azt a ta­nácsot adták, hogy ha írna Zrínyinek, az minden föltevés szerint feladná a várat. A szultán erre azt irta Zrí­nyinek: »Küldd el a kardodat, ha él­ni akarsz!« Zrínyi ennyit felelt: »Magadd jöjj a kardért, ha halni akarsz/* A hosszúnevű magyar A kassai német komandás egyszer megparancsolta, hogy mindenki; aki be akar jutni a város kapuján, tartozik meg" mondani nevét az őrtisztnek: az majd aztán a komandáp dön­tése alá terjeszti: szabad'ean­nak az embernek bejönni Kas­sa városába. Hosszúmezey Balázs, Zemp­lén megye alispánja érkezett egyszer Kassa kapujához. A német tiszt ráripakodott: — Hogy hívnak? — Kólcshosszúbezei Hosszú- mézey Balázsnak! — felelt ke" vélyen a magyar úr. — Az ördög tanulja meg a nevedet! Az ördög mondja be a komandásnak! — kiáltott a német elszörnyedve. És minden teketória nélkül bebocsátotta a városba az al­ispánt. Kétfelé kap.... »Kétfelé kap, mint a Tiszá­ba haló lengyel« — szokták mondani a Tisza mentén. Az történt ugyanis, hogy egy len­gyel úr kocsisa nagy bátran nekiihajtott a Tiszának. — Hová mégy oda pokolba? — kiáltott rá egy, a veszedel­met látó magyar. Ezt a lengyel úgy értette: “jeno po kóla voda«, vagyis a víz csak derékig ér. A lengyel úr aztán, mikor félholtan húz­ták ki a Tiszából, így förmedt a kocsisára: — Te gazember, ha befúlia • volna, tüstént levágtam volm a fejedet! — Mire a kocsis: — No, al'itor én is meghara­gudtam volna, és nem vittem volna tovább uraságodat. Rákóczi koponyái Egy Magyarországon utazó angol úr megtekintette Gras" salkovich egyik kastélyát. Minthogy az udvarmester be­tegen feküdt, a könyvtámok pedig távol volt, a falusi plé­bánosnak kellett a vezető tisz" tét teljesítenie. A jó pap a fényes termeket könnyen mutogatta végig, de a képtárban megakadt, a régi­séggyűjteménnyel meg épp nem tudott boldogulni. De azért a világért sem árulta el zavarát. Mikor az idegen megállt két emberkoponya előtt, a tiszte­lendő úr a kezébe vette egyi­ket: — Ez nagy kincs! A főméltó­ságú herceg gyűjteményében nincsen hozzá fogható, mert ez ama híres Rákóczi koponyája. Az angol .kellő .kegyelettel adózván az ereklyének, a má­sik, valamivel kisebb koponyá_ ra mutatott': — Hát ez? Ez is valami hős" nek a maradványa? — Ez, uram — felelte a plé­bános kicsit akadozva —, ez ... tálán nevezetesebb a má­siknál ... mert ez... Rákóczi gyermekkori koponyája. Arany János ifjúságából Mikor Arany János Nagy­szalontán jegyzősködött, egy tanácsbéli ezt kérdezte tőle egyszer: — Hogy lehet az, hogy ném­eté: jegyző úr szájából soha-gy adta-teremtettél sem hal­lunk? Arany kurtán és nyugodtan válaszolt: — Nem szokásom. — Hát ha nagyon megharag­szik — firtatta a tanácsbeli. — Akkor hallgatok — feleli Arany. — De ha nagyon, ha nagyon megharagszik? — Akkor még jobban hall­gatok — mondja Arany, s ez­zel be is érte a tanácsbeli. Az utolsó csepp — Önök mindig az utolsó csepp vért szándékoznak a haza oltárára feláldozni — mondta Kossuth egynéhány nagyszájúnak. — Szeretném önök között azt megismerni, ki az első cseppet kész feláldozni. Egy híres szójáték Mentovich Ferenc és egy volt tanítványa találkoznak. — Mi lett magából? — Ügyvéd. — S van ügye? — Nines. — Akkor hát ügyetlen. — De volt már egy. — Akkor együgyű. — De azt is csakhamar más­ra bízták. — Akkor ügyefagyott. Ezt a híres szó játékos anek­dotát sokan ismerik, de hogy kitől ered, igen kevesen tud­ják. A kocsis szójátéka Az egyik Lányai szép négye­sével halad az országúton: szembe jő egy hasonló úri fcr gat. Egyik sem akar kitérni. Már szemben áll a nyolc ló, mikor végre Lónyay kocsisa átkiált ura biztatására, hogy: — Kit viszel? — Én Malonyay nagyságos urat viszem, térj ki! A kocsis a maga fejétől visszafeleié: — No, ha a te urad csa ma Lónyay, akkor térj ki te! Mert az én uram tegnap és tegnap előtt is Lónyay volt, az is ma­rad örökre. A nyári szórakozások közül található néhány a víz­szintes 4., 42., 75., 118., vala­mint a függőleges 14., 19., 79., 84. számú sorokban. Vízszintes: 1. A halak kí­gyóra emlékeztető egyik osztá­lya. 11. Délszláv népi tánc. 15. Hangtalan zár! 16. Gólyanyelv. 18. Vég nélküli fűtermő terü­let! 20. Gyakori kötőszó. 22. Eszes. 24. Megy. 25. Ravasznak mondott állat. 27. Személy után kérdő névmás. 28. Düle- dék. 30. A tarpai kurucvezér. 32. Vissza: felfogja az értel­mét. 33. Világifjúsági Találko­zó rövidítése. 34. Ritka férfi­név. 36. Hangszeren játszott dallam. 38. Kémiai elemeik egyesülése oxigénnel. 39. Vízi­játék. 40. Főméltóság a mo­narchia idején. 44. Kályhafaj­ta. 45. Folyadékot vehet magá­hoz. 47. Égtáj. 48. Hideg néme­tül. 49. Járművek közlekedési helye. 51. A kis széntartalmú vas-szén ötvözetek összefogla­ló neve. 53. Azonos mással­hangzók. 54. Mulatós. 55. Hova népiesen. 56. jelentős ipari nö­vény. 58. Nagy vendégségei. 61. Gyom. 62. Azonos a vízsz. 34- gyel. 64. Szín. 65. Rágcsáló ál­lat. 66. Vissza: gyakori név a székelyeknél. 67. Testen levő folytonossági hiányt. 69. Ki­veszőiéiben levő igerag. 71. Rangjelzés. 72. Somogy me­gyei község. 73. Régi magyar énekmondó. 78. Vissza: felhő­fajta (cumulus). 80. Fás-bokros terület. 82. Jókedélyű. 83. Gömbölyű. 85. Orosz igen. 87. Kétjegyű mássalhangzó. 88. Nagy szibériai folyó. 90. Rela­tív szolmizációs hangjegy. 91. Fél arab! 92. Rovó közepe. 93. Kovácsszerszám. 95. Alja ga­bona. 97. Jótéteményt viszon- zó cselekedet. 99. Tehát lati­nul. 101. Két oldal. 102. Kis- ázsiai ókori erődítmény, ostro­mát Homeros örökíti meg. 103. Hibáztatott. 105. Visz ellenté­te. 106. Töretlen. 107 ........csal, f ogdát készít állat számára. 109. Latin nyolcad, a nyolca­dik hang a zenében. 111. Más­salhangzó kiejtve. 112. Ala­csonyabb, fás szárú növény. 113. Zúz. 115. Őseink írásmód­ja. 117. Lett — régies alakban. 119.... -mók. Eüaaöleaes: 2. Kétjegyű más­salhangzó. 3. Regényszerző. 4. Zajos. 5. Azonos a vízsz. 71- gyed. 6. Lószín. 7. Drágakőfaj­ta: víztartalmú szilícium-dio- xid. 8. Háromötöd zerge. 9. Hamis. 10. Megbántós szóban. 12. Időmérő. 13. Gyakori ige­kötő, fed ellentéte. 16. Gombás bőrbetegség. 17. Végzet. 21. Ké­sőre. 23. Régi falusi megszólí­tás. 26. Vissza: egyszerű gép. 27. Súlymérték. 29. Régi di­vat! 31. Vissza: jó lenne, kel­lene, régiesen. 32. Jármot. 33. Az elektromos feszültség mér­tékegysége. 35. Semmikor. 37. Becézett leánynév. 38. Eledele. 39. Kis Pál! 41. Keverék disz­nó. 43. Fekvő ellentéte. 44. Szőlőtámaszték. 46. Kiejtett mássalhangzó. 48. Kutya eleje! 50. Csavar. 52. Kevert “-Lili-«. 54. Két szó: kérdő névmás és létezik. 55. Bosszúság. 57. Svéd vegyész, a dinamdt feltalálója. 59. Egyezség. 60. .. . -bogas. 61. Germán nép, a Balti-, majd a Fekete-tenger mentén ,élt. 63. Közreműködő. 66. Semleges latin szám. 68. A tehén tejelő szerve. 70. Víztartalmú szén­savas nátrium. 72. Élettarta­ma. 74. Tiltószó. 76. Hangtalan sav! 77. Fa része. 78. LY. E. 81. Vissza: a hajón levő, vi­torlák felvonására szolgáló szárfa tárgyragos alakban. 83. Vissza: hosszanti mélyedést ások a földbe. 86. Fundamen­tum. 89. BSJE. 90. A biliárd­játékban a golyók lökésére használt rúd. 92. Elcsen. 94. Lap szélei. 95. Arcon levő test­részt. 96. Ugat magánhangzód. 97. Téli csapadék. 98. Mélyebb női hangszín felé hajló. 100. Gazdasági Hivatal rövidítése. 102. Karélyos levelű egylaki kúszónövény. 104. Rövid távol­ság! 107. Halfajta, májából ké­szítik a csukamájolajat. 108. Kedvelt nyári ital. 110. Város a Dunakanyarban. 112. Tágas. 113. Állóvíz. 114. Fedd. 116. Egyik legfontosabb fűszerünk. (Felhívjuk megfejtőink figyel­mét, hogy az o—ó, ö—6, u—ú, ü—ű között a rejtvényben nem teszünk különbséget!) ________Várkonyi Imréné A múlt heti rejtvény megfejtése: Valaki jár a kertembe, Fekete galamb képibe. Szedi virágomnak színét, Rozmaringomnak elejét. :::::: is:::; i 2 3 Iiiiii :::::: 4 5 6 7 8 9 10 11 12 L3 | IHii: iülii 14 Ül!:! 15 iiiiii 16 17 iiiÜl 18 jjjjjj 19 20 21 22 23 llliü 24 iiiiij 25 26 II 27 28 29 Ijljll 30 31 nss:: | iiiiii 32 II 33 34 35 Hilii 36 37 iiiiii :£::U 38 II 39 40 41 Ül 42 43 :::::: 44 49 II 45 46 iiiiii 47 Hifii 48 üiiü 50 1! 51 52 11 53 :::::: 54 iiiiii 55 56 57 Üi m 58 59 60 :::::: :::::: iiiiii :::::: 61 62 63 IS|“ üiiü 65 iiiiii 66 67 68 iiiiii 69 II 70 Iiiiii 71 Hüii iiiiii 72 íiilí! 73 74 Som 75 76 77 Hűli iiiiii 78 LY iÜSÜ 79 iilHi 80 81 iiiiii 82 :::::: IIHIi 83 iiiiii 84 85 86 ü 87 88 89 !!!!!! iiiiii 90 iiiiii 91 II 92 93 94 jjjjjj 95 96 :::::: :::::: 97 98 iiiiii 99 100 101 III 102 iiiiii 103 104 iiiiii 105 106 :::::: 107 iiiiÜ 108 fj:{:{ 109 110 111 jjjjjj 112­113 114 | Ili 115 — 116 iiiiii | 117 :::::: !118 :::::: üiiü 119 j iiiiii — Ha félre nem érti a szavaimat, tisztelt fiatal bará­tom, megkérdem, nem volna-e kedve az ősztől kezdve a mi futballcsapa­tunkban játszani... — Ez a gondolat nem ellenszenves nekem. — Akkor hát alá­írná az átigazolási kérelmet? — Nagyon szíve­sen. Hangsúlyoz­nom kell azonban, hogy hazánkban a professzionizmus * megszűnt, jómagam is amatőr futballista vagyok. Hál’ isten­nek, kedvtelésből futballozom, s re­mélem, nincs szán­dékában önnek va­lamiféle összeget felajánlani nekem... — Biztosíthatom, hogy ennek még a gondolatától is ir­tózom. ön azért ké­ri átigazolását a mi csapatunkba, mert minálunk több ked­ve telnék a játékban, a mi futballpályánk szellős és egészséges, közel fekszik a vil­lamosmegállóhoz, és csapatunk színe, a barna és a rózsa­szín, sokkal lobban megy az ön arcához, nemde? — Pontosan így van. önnek tehát esze ágában sincs huszonötezer forin­tot íeiaj ánlani ne­kem, ugyebár? — Nincs. Szavait azonban helyesbíte­nem kell, mert az az összeg, amit eszem ágában sincs fel­ajánlani, nem hu­szonöt, hanem csak tizenötezer forint. — Ezt nagyon kü­lönösnek tartom. Ha egyszer amúgy sem ajánl fel egy fillért sem — mert hiszen amatőr vagyok —, akkor ez a fel nem ajánlott ö-szeg miért nem lehetne huszon­ötezer? — Kérem, ha én huszonötezret akar­nék fel nem aján­lani, akkor azért már megkaphatnám Pafcsek kettőt. Te­kintve, hogy ön amatőr futballista, kérem, érje be any- nyival, hogy tizen­ötezret nem fize­tünk önnek. — Természetesen beérhetem ennyivel is. Ám rendkívül le­gyezhetné a hiúsá­gomat, ha ön kije­lentené, hogy nem­csak hogy huszonöt- ezer forintot nem fizet, de azonfelül még arról sem lehet szó, hogy egy gar­zonlakást kapjak. — Lakással, saj­nos nem rendelke­zünk, s így azt ön­től megtagadni nem áll módunkban. De ha beéri egy mo­torbiciklivel, arról esetleg szó sem le­het. — Kérem, mint köztudomású, én amatőr vagyok. De azért önérzetem ne­kem is van. Miért mondjak le egy nyamvadt motorbi­cikliről, amikor ép­pen . tegnap egy Wartburg nem ke­rült szóba, amikor beszélgettem vala­kivel. — Vannak gazda­gabb egyesületek, azok persze többet tudnak megtagadni. — És vannak igénytelenebb fut­ballisták, akik vi­szont hajlandók ke­vesebbről is lemon­dani. — Minthogy ön amatőr, legyen az összeg, amit nem fi­zetünk, húszezer. — De a motorbi­cikli, amit nem ka- pok, legalább új? — Természetesen. — Akkor hát megegyeztünk vol­na. Végtelenül örü­lök, hogy nem mocs­koltuk be kezünket anyagiakkal. És büszke vagyok rá, hogy amatőr tudtam maradni a legválsá­gosabb percekben is. Mert 'a profikor­szaknak vége ám! — Hál’ istennek!

Next

/
Thumbnails
Contents