Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-15 / 165. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1961. július IS. „Szabadiban sej, jaj, de jó!44 Nyolcéves vol­tam, amikor először jártam itt. Az üdülő kerítésén túli pályatesten egy­mást érték a katonavonatok. Apárikat lestük óraszámra áll­dogálva a kerí­tés mentén. Va- lahányan csak voltunk, mind azt hittük, hogy az Országos Gyermekvédő Liga azért ho­zott bennünket Balatonszabadi- ba üdülni, hogy apánkat köny- nyebb legyen elvinni a hábo­rúba. Nehezen teltek a napok, pedig nem volt itt rossz ne­künk. Sőt! So­kunknak millió- szőr jobb volt itt, mint otthon. Mégis... ahogy visszaemlé­kezem, a kalitkából szabadult madár sietésével igyekeztünk haza, feltűnik, hogy a fészek szegényebben ivár bennünket. Hogy apánkat akkor vitték el, amikor a fiasírás nem nehezí­tette meg a búcsúzást. Két hetet töltöttem itt, nem tudom, hány száz velem egy­korú kislánnyal. Ma már a legtöbben mamák. És ki tud­ja, talán egynémelyikük kis­lánya volt is már itt a mama után. Azóta most járok másodszor Balatonszabadiban, a SZOT 16. Gyermeküdülőjében, ahol úgy tűnik már az első körülnézés­re is, hogy minden megválto­zott Nemcsak a gazdacsere va­rázsa fog kézen, és vezet be­járni a megnövekedett, szépsé­gében és alkalmasságában ki- teljesedett gyermeküdülőt. Ügy érzem, hogy az emberar- cúbb lét levegője vibrál itt a napsütésben és az illatozó fe­nyők árnyékában is. Az a vál­tozás, amely lépten-nyomon szembenéz az emberrel, a vál­toztatni tudás birtokosával. Kalauzom, Gutái István gondnok lépked mellettem. Is­merhetném is, hiszen 1928-ban állt munkába a Gyermekvédő Ligánál. A kenyérkereső fog­lalkozás csak az elmúlt né­hány év alatt lett hivatás szá­mára. Mondom, ismerhetném, visszapillantva töredékes em­lékeimbe. De minek kutatni a régi arcot, amikor egy mait láthatok? Ki lesz a győztes? »doki bácsi«, dr. Gyergyai Ká­roly főorvos sem. Űk ketten már-már régi »bútordarabok­nak« számítanak itt. Nincs olyan nyár, hogy itt ne lenné­nek. Ma is olyan lelkesedéssel és szeretettel vállalva munká­jukat, mint amikor első ízben töltötték a nyarat üdülő gyer­mekekre vigyázva. Hallgatom, hogy az ország kilenc megyéjének gyermekei vas őszibarackot. Naponta 240 kilogramm gyümölcs érkezik. S az ebéd? Néhány perc, és megszólalhat a lármavas. Na­ponta három menüt készít a konyha, és hogy ki mit kap ebédre, azt a »doki bácsi« dön­ti el előzetes vizsgálatai alap­ján. Az előző turnusban egy Veszprém megyei kislány 2,83 kilogrammos súlygyarapodás­sal lett a mindenki számára kötelező hízásd verseny győz­tese, Jutalmul tortát kapott. Kaptak a többiek is, de az ő jutalma volt a legnagyobb. A konyha nem panaszkodik étvágytalanságra. A sole játék, fürdés, kirándulás jó ellensze­re az étvágytalanságnak, csak győzzék kielégíteni a sok éhes szájat! Most a tréfás verseny vé­geztével rőzsegyűjtésre indul az üdülő apraja, nagyja. Nó­taszóval megy az élvezetes, já­téknak is beillő munka. Szabadiban sej. jaj, de jó, úszik a nyaraló ... harsogják. Nem csoda, ha a kerítésen túl elhaladók meg­állnak, és kedvtelve nézik a hangyabolynyüzsgést. Olyan ezeknek a napbarní­tott, jövő-menő, nevető, ének­lő gyermekeknek a látványa, mint egy kék éggel keretezett óriási festmény, háttérben a kis tajtékokat kergető Bala­tonnal. Megéheztünk! üdülnek itt. Két hétre jöttek, kj a Dunántúlról, ki az Al­földről, ki Észak-Magyaror- szágról, ki pedig a Tiszántúl­ról. Négyszázötven csapongó kedvű, eleven kislány vette birtokába két hétre az üdülőt S nyaranta csaknem két és fél ezer gyermek élvezi itt a Ba­latonon való üdülés örömeit. Rőzsegyűjtés. Ha nem jártam volna itt, altkor is hinnem kellene, amit Gutái Pista bácsi mond, mesél. Arról, hogy az államosítás »tán sokféle intézmény birto­kolta ezt az üdülőt, míg végre a SZOT vette kezelésbe. Mióta ez a gazda, azóta minden nyárra gazdagodik valamivel a gyermeküdülő. Nem kérdezem, hogy öröm-e itt dolgozni. Ahány nevelővel csak kezet szorítottam, mind­nek boldogság sugárzott a sze­méből. Mind a gazdát dicsérik és a gazdát helyettesítő gond­nokot. A legfiatalabb nevelők így nyilatkoznak: — Szabadi­ba akár minden nyáron eljön­nénk! Nem mond mást dr. Cle- mentisz Jenőné tanár, az üdü­lőtábor népszerű vezetője és a Mondanom sem kel!, hogy a jól felszerelt, patyolattisztasá­gú üdülő életéből nem hiány­zik semmi sem, ami boldog emlékezetűvé teheti a gyerme­keknek a nyaralást. Okos prog­ramok, rátermett nevelők, gondos egészségügyi személy­zet szolgálják a kis nyaralókat az üdülő minden rendű és ran­gú dolgozói mellett. Az az ér­zésem, hogy itt még a morc szívűek is egy csapásra gyer­mekszeretőkké válnak, olyan életvidámakká, gyermeklel- kűekké, mint maguk a gyere­kek. Délidő lévén ínycsiklandó il­latok csalogattak el a kony­háig. Ismét emlékeznem kel­lett! ... A raktár előtt ekkor rakták le a paprikás és paradicsomos ládákat. S a primőröknek szá­mító áruk között a sok hana­Hallottak már madárdallal ébredő erdőt? Itt ilyen a reg­gel és az egész nap. Néhány percig kalauz nél­kül állok, mert Pista bácsit máris körülvette egy csapat. Az érdekli őket, mi lesz a hol­napi ebéd. — Mi legyen? Mákos, túrós vagy diós tészta? A nagy hangzavarból képte­lenség lenne pártatlanul meg­állapítani, kinek mi a kíván­sága. Most megszólal a lármavas. A gyerekek szétrebbennek, és eldöntetlenül marad a nagy kérdés. Hiába, a mai ebéddel érdemesebb foglalkozni, mint a holnapival. Rég befejeződött a rőzsehor- dás, a tizenkilenc raj frissen mosakodva lépeget a gyöngy­kaviccsal felszórt árnyas uta­kon. Az ebédhez vonulók aj­káról nem hiányzik ezúttal sem a nóta. Ebesek vagyunk, enni akarunk, és addig-addig dalolunk, míg enni nem kapunk, Ismert melódiák kelnek szárnyra a házi szövegírók mó­kás szövegével. Ilyen ez, az éhesek dala is. Kapnak-e en­ni? Hát hogyne kapnának! A két ebédlőterem személyzete máris munkához látott, és nincs szükség elfújni a vidám repetanótát, jön a repeta egy intésre. Mi következik a bő­séges ebéd után? Pihenés, amit még a legelevenebbek sem játszanak ki. Szükség van a frisseségre a délutáni játékok­nál és fürdésnél. Játékkal és strandolással telik uzsonnáig az idő. Utána elvonulnak a ra­jok, és felkészülnek az esti tá­bortűz műsorára, melyben az énekesek, szavalok, táncosok, zenészek, mókamesterek kap­nak szót. Itt igazán csak formaság bú­csúzáskor jó szórakozást, kel­lemes üdülést kívánni ennek a félezer gyermeknek! László Ibolya Mind több kaposvári Vízcsap A Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala hely­beli kirendeltségének tájékoz­tatása szerint a második ne­gyedévben jelentősen megnö­vekedett a kaposvári kimenő idegenforgalom. 15 autóbusz­kirándulást szerveztek az or­szág különböző vidékeire. A többi között Harkányba és Abaligetre kétszer, Sopronba, Nagyvázsonyba és a Dunaka­nyarhoz egy alkalommal. A kirándulók elsősorban múzeumokat és műemlékeket tekintettek meg. Különvonatot kétszer indítottak sportren­dezvényekre: Pécsre és Bajára 1150 részvevővel. A belföldi IBUSZ-utazásokban részt ve­vők száma mintegy 300-zal volt több, mint a múlt év hasonló időszakában. 110 kaposvári utazott az NDK-ba, Prágába, a Tátrába, a Szovjetunióba, Bécsibe és Lengyelországba. Tavaly az év második negyedében mindössze 40-en utaztak külföldre Ka­posvárról. A hálátlan utókor Eisenhower volt amerikai elnök értesítést kapott kiadó­jától, hogy most készülő »Ho­gyan lesz valakiből jó golf já­tékos-« című könyvét a terve­zettnél lényegesen kisebb pél­dányszámban tudja csak for­galomba hozni, mert az elő­zetes piackutatás alapján ki­derült, hogy a közönség vaj­mi kevés érdeklődést mutat a mű iránt. Éppen a második csirkecomb után nyúltam, amikor kezem megállt a le­vegőben, szám moz­gása ugyancsak hir­telen abbamaradt, testemet forró hul­lám öntötte el. Az izgatottságtól reme­gő hangon szóltam mellettem falatozó feleségemhez: — Szivecském, el­zártad a vízcsapot? Életem párja rám néz, kezében meg­áll a villa, lecsú­szik róla az ubor­kasaláta a fűre. Gyötrődve gondol­kodik, és határozat­lanul válaszol: — Biztosan... — Gondolkozz csak: víz nem volt reggel, szokásod pe­dig, hogy ilyenkor kinyitod a csapot. — Nem, nem! Ha­tározottan emlék­szem rá, hogy el­zártam. — A múltkor is megjártuk, úszott az egész konyha, mikor hazaértünk. Félek, hogy most is így lesz. — Kár aggódnod. Amikor a vasalást befejeztem, megnéz­tem ugyan, nincs-e víz, de azonnal el is zártam. — Persze, vasal­tál is. Mondd csak: a zsinórt nem hagy­tad bent véletlenül? — Hová gondolsz? — Jó, jó, csak úgy kérdeztem. Kis hallgatás után: — Ha tudnék ke­rékpárt szerezni, haza is szaladnék. Nem sajnálnám azt a tizenöt kilométert. De ki ad nekem itt, a Balaton-parton? — Nyugodj meg, nincs semmi baj. Na, egyél, hadd cso­magolhassak el. — Köszönöm, majd talán később... Hm. Pedig a múlt­kor is mondtam már, hogy mielőtt eljössz hazulról... — Légy szíves, ne szekálj! Mindenáron el akarod rontani a vasárnapomat? Elhallgattam, mert ilyenkor a vita foly­tatása életveszélyes. Így - magamban gyötrődtem, fürödni sem volt kedvem, inkább lehevered- tem az árnyékban. Álmomban a kony­hát láttam víz alatt meg a szobát, vö­dörrel mertem ki a vizet a szekrényből meg az ágy alól, de csak növekedett a szintje, már deré­kig ért. És akkor valami nagy forró­ság sütni kezdte a hátamat. Hátranéz­tem, égett az asztal a vasalóval együtt, még csodálkoztam is, hogy a vas is meggyulladt, aztán öntözni kezdtem, de a hátamat csak égette; ekkor a fele­ségem megrázott, hogy keljek föl, menjek az árnyék­ba, mert megperzsel a nap, vagy inkább locsikázzam a víz­ben. De nem is fe­leltem, mert elment a kedvem az egész víkendezéstől. Alig vártam, hogy indul­jon a vonat — ta­lán az alattunk la­kók már fel is tör­ték az ajtót, mert nyakukba csöpögött a víz —, percenként néztem az órámat, a leszállásnál el is hagytam a családot, előre siettem. Ro­hanok fel a lépcsőn, alig találok a kulcs­lyukba, annyira re­meg a kezem, végre sikerül, berontok, keresem a kapcso­lót — aztán meg­nyugodva nézek kö­rül. Víz sehol. Vasa­ló nincs az asztalon. Megyek a csaphoz. Szorosan el van zárva, így még a páromat sem szid­hatom. Hát ezért iz­gultam egész nap, hogy még ebben az örömben se legyen részein? — sk — ÉRDEKESSÉGEK ~ fmcsAsAaoA VÁLTOZNAK AZ IDŐK — ÉS AZ ÉPÍTKEZÉSI KÖLTSÉGEK Kiszámították, hogy a var- sailies-i palota építése annak idején fantasztikus összegek­be került, és ez is egyik oka volt Franciaország nyomorú­ságának. Napjainkban ennek a palotának a fölépítése ke­vesebbe kerülne, mint egy re­pülőgép-anyahajó. Jurij Gagarin II. Ausztráliában Moszkva (MTI). Érdekes le­velet kapott a Moscow News című angol nyelvű szovjet he­tilap szerkesztősége. A lap két ausztráliai olvasója — Ray Shaw és felesége — közölte a Moscow News szerkesztőségé­vel, hogy újszülött gyermekét — az első űrhajós tiszteletére — Jurij Gagarin Shawnak ne­vezte el. A lap szerkesztősége válaszában szívélyes üdvözle­tét küldte az ifjú Jurij Gaga­rin II-nek. (MTI) Mielőtt bútort venne, tekintse meg a csurgói töldművesszövetkezet bútorraktárát. KOMBINÁLT SZEKRÉNYEK, HÁROMAJTÓS SZEKRÉNYEK, fa* és caővázas kárpitozott garnitúrák, FÉNYEZETT HÁLÓSZOBÁK, FESTETT HÁLÓSZOBÁK. KONYHABÚTOROK bő választékét találja (2884) NAPÓLEON ELÖL REJTETTÉK EL A grodnói (Belorusszia) templom föld alatti rejtekhe­lyein nagy ládákra bukkan­tak, amelyek könyveket és XVII—XVIII. századi kézira­tokat tartalmaztak. Az egyik ládából előkerült hat darab XVII. századi mesterek által készített festmény is. Megál­lapították, hogy a nagy érte­ket tartalmazó ládákat körül­belül 150 éve, Napóleon orosz- országi hadjáratának idején rejtették el. HAMLET — KÜLÖNÖS KÖZJÁTÉKKAL A londoni Strand Theatre legutóbbi Hamlet-előadásán különös közjáték zajlott le. Hamlet és Leartes éppen pár­bajukat vívták, amikor Ham­let kardja nagy ívben fölre­pült a levegőbe, és a föld­szint első sorában egy fiatal lány ölében kötött ki. Ham­let és Laertes dermed ten állt a színpadon! A fiatal lány bájos mozdulattal felállt, és felnyújtotta a kardot Ham­letinek, s az ezután folytat­hatta a párbajt. Jeremy Brett, Hamlet alakítója a felvonás végén a függöny előtt csókot intett a fiatal lány felé meg­köszönve, hogy megmentette a kínos helyzetet. ZŰRZAVAR A MILÓI VÉNUSZ KÖRÜL zülük ötöt (a görög, a norvég, a török, az ír és az izlandi minisztert) a közlekedési rendőr megbírságolta, mert kocsijuk tilos helyen parkíro­zott. Nem vették észre, hogy az ún. kék zónában vannak, ahol tilos kocsiknak állomá­sozni. A bírságok nyomán a kongresszus tagjai arra a meg­állapításra jutottak, hogy ezentúl közlekedési kihágás miatt külföldön megbírságolt turisták sajáit hazájukban ha­zai pénzzel is kiegyenlíthetik a bírság összegét. A FEKETE BÄRÄNY VONZZA A VILLÁMOT? A franciaországi Lapleu- ban egy vihar idején a vil­lám lecsapott a legelésző juh- nyáj közé. Minden fekete bá­rány elpusztult, a fehéreknek viszont semmi bajuk sem esett. »CSODA...« Egy baluba varázsló Párizs­ból hazatérve elmondotta, hogy milyen csodát látott egy francia stadionban: 11 fekete- nadrágos férfi és 11 fehér- nadrágos férfi felsorakozott egymással szemben. Egy vö* rösnadrágos letett egy nagy bőrtojást a középre, és a síp­jába fújt. — Ebben a pilla­natban — kiált fel a még mindig ámuló varázsló — el­kezdett esni az eső ... A Louvre-ban felállított milói Vénuszról, mint már annyiszor, most ismét külön­féle »rágalmakat« terjeszte­nek!. A szakértők az állítják, hogy hamis a szobor orra, helyreállították az alsóajkát, és a bal lába sem korabeli. Mint mondják, a hamisításo­kat azok a francia szobrászok »követték el«, akik valaha karokat akartak faragni a szobornak anélkül, hogy is­merték volna azok eredeti mozdulatát. A szobor körül A FUTBALL-LABDA SEBESSÉGE Három hamburgi futball• szakértő pontos mérések alap­ján megállapította, hogy egy maximális erővel kilőtt fut- ball-lapda 87 kilométeres óránkénti sebességgel repül a cél felé. , Somogyi Néplap1 támadt heves vitában még olyan szélsőséges vélemények is elhangzottak, hogy a milói Vénusz — amely 140 évvel ez­előtti fölfedezése óta több millió látogatót vonzott — teljes egészében hamisítvány. MEGBÍRSÁGOLT közleke­désügyi MINISZTEREK Párizsban nemrég kongresz- szusra gyűlt össze 16 európai I közlekedésügyi miniszter. Kő­Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-114 Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. ti. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIKTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda* ipari Vállalat kaposvári üzemében« Kaposvár, Latinka S. u. %. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivat:'* oknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents