Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

Vasárnap, 1961. július 9. 5 SOMOGYI NÉPLAP Balázs Anna: CS UDA NE Thrtt-nc- Tu Jin Á1 — Miattam ugyan köszörül- — Szűz Máriát álmodtam az lrtUTOS JUllrlUL szebb nem hetik a nyelvüket, ha arra van éjjel. Hívott, jöjjek az őrlőbe volt a faluban. A jól megter- kedvük. Maga meg ne kínozy imádkozva, mett, egyenes tartású, kék sze- zon engem, mert megfogadom Fogta is össze erősen a kezét mű lányon a legszebb a térdig a szavát, aztán majd megbán- a rózsafüzér körül, és mutatta: érő, dús fekete haja volt. Ha ja. ezért megy. kibontotta, elborította, mint Hopv. hogy nem, egyszer Esteledett, mire előkerült. Szűz Máriát a palást. Vékony, csak kihirdették a csepp em- Az arca tűzben égett, haja éles vonalú szemöldöke majd- berrel a szép Julit Már ezt megborzolódott, és a szeme nem összeért, akadt is olyan megcsodálni is elment minden- o] kűlönösen lángdt-lobogott, öregasszony a faluban, aki ki az esküvőre. Ott aztán sut- f . . . „ húzkodta előle az unokáját tojtak, kuncogtak volna, ha mintha valami tulvilági tűz mert azt tartotta, rontó az Juli nem lett volna olyan szép, gyulladt volna ki benne oda- olyan szem, amely felett ősz- de olyan... nem, azt ki ■ sem hent az erdőben. Q csak egy- szeakaszkodik a szemöldök. Ez lehet mondani, milyen volt. , , ^ meg amúgy is olyan csavaros Kibontva a nagy haja, leom- nek mondta, mégis mindenki eszű, csalafinta leány, nem lőtt a fehér csipkeruha széléig, megtudta: az erdőben» addig tudni, mi lakik benne, az sem Az arca mintha a megszokott- ment, míg megjelent neki Má­volna cspda — ha maga az ör- nál sópadtabb lett /volna, an- rja Fent; lebegett egy nagy fa dög. nál vörösebben virított telt aj- , ' ... .....,■ Iharos JuK csak nevette az ka, és nagy, sötét szemében koronáján, megmutathatja, ilyen beszédet, és ha legény büszkeség lobogott. A kicsi megszentelt fa az mar. jött a közelébe, jól kihúzta a ember fekete ruhában ünnepé- a harangozó véleményezte derekát, úgy ment előtte, hogy lyesen vezette a pap elé. Min- aztán a tiszteiendő úrral való riszáló járása maga után von- denki csak a menyasszonyt __, . j a a tekintetét, hadd bomol- nézte, alig vették észre a vő- hosszú tárgyalás után, hogy jón. legényt. Talán csak azért kel- meg kellene azt a fát jelölni Bomoltak is utána, de akár- lett ott lennie, hogy annál job- Szűz Mária képével. El is in­milyen szép volt, leánykérés- ban kitetsződjön, milyen szép dult gyfljtenj a faluba Adtak re nem került sor. Mert ott- a leány, micsoda gyönyörű, * hon elővették a legényt a meg- erős menyecske lesz belőle, pi- ls> nem 1S- volt- akl nevette, az fontolt családbéliek. És el- ros az ajka, izmos a dereka, Iharos Julinak jelent meg me- hangzott: ilyen ez a ieány meg csókra, ölelésre való. gint? No, jól van, két forintot ~ TILTJ*".. olyan. Nem dolgos, többet sü- De minden csoda csak há- megéri de többet nem Mégis csapkodta, ujjait kulcsolta rög a tükör előtt, mint a mun- rom napig tart. Megszokták, .. . kán, apja, anyja dolgozik he- hogy Iharos Juli már a Csűr- összegyűlt a pénz, mert kulo­— Hát te mit művelsz ott? — reccsentett rá haragosan a férje, akiben még benne mo- corgott az estéli sértődöttség. Nem felelt Juli, hanem egy pillanat alatt kiáltozni kezdett, a szemét forgatta, kezét össZe­asszonyok is megmondták: szebb, mint volt. És Csurka Sámuel már csak azon kapkodott, hogy mit te­TT .i i . gyen előbb, vizet itasson-e ve tidnßtn, amihez a hit le, legyezze-e az ágvszélre do­tesz valamit, ott az ördög sem nyughat. így éldegélt volna Csurkáné keszeg kis emberé­az vei, sütkérezvén a falu tiszte- ég felé. Mindebből az derült leiében, mígnem egyik nap------ -------- „----- - - - , .. .. , . , ki, hogy most meg éppen a megtréfálta őket alighanem l yette is, ez meg költi a kere- kané nevre hallgat, tesz-vesz a nősen az Öregasszonyok jeles- hold elatt » j t ki Má_ - dft setüket selyemre, bársonyra, ház körül, mint más asszony, kedtek erősen, javára lesz a mindig új cipellő, új másni, új ni falunak a szentkép, mondogat­gyongysor. Hova tetted a sze- uZßp, MJ&T ÜCluOTUlO késő ... . . ------------ ------------» ................— *•—o ­m ed? — gyötörték a szerelmes tavasz volt, mikor Iharos Juli a a Je cn meg mos olyan csudálatos szépségben, békélten aludtak az udvarok­szívűt A legényke még sóhaj- hallatni kezdett magáról. mr másodszor Szűz Mária, jó hogy olyant _ _ S2Óval olyant ban csak a Juliékéban nem ífmLáf » , A ,.,m‘!gtisLtít0,tt lÓ*°Ta fZ1Wel Van irántuk’ az «"*«■ halandó szem még nem látott, mert Juli nem állta szegényt, ta magát, masnak kötötte be a krumplikat vitte ki a kúthoz biztos. * ,, . .. . . „ , , , , fejét Iharos Juli felett pedig megmosni. Húzta fel a vedret, Iharns __ .. . EP"en akkor ment a tiszte- es Csurka Sámuel kénytelen szép lassan múlni kezdtek az öntözte rá, aztán nekiállt fel- , „ g ezután úgy iend5 úr az utolsó kenetet fel- volt elvezetni az egyik tanya évek. *............... r ia, egész alakjában, karján a Gyönyörű, holdfényes éjsza- gvermek Jézussal, ' valami ka volt, még a kutyák is meg­do­bott selyemkendőjével, simo­gassa, csitítgassa-e valahogy? Mert rettentő dolog az, ha va­lakit megnyom a boszorkány — ezt a szentséges asszonyt í“" akarta megrontani az ör­dög! Juli most nagyon nehezen heverte ki a nagy ijedelmet. Re ~ el ott keresgélt az ablak körül, valami szöget ki is húz­kodott titokban a falból, mér­gesen me''CK*~döste, és elvágta messzire az udvaron. Ha ku­tyájuk volna, most utána sza­ladna. .. De mivel kutyájuk nincs, hát csak a szó szaladt végig a fa­szeletelni. Asszonyok jöttek az napközben imádkozott adni Bertók Kis Máriának az ra, ahol szívesen elvállalták, férinlf tol^^ kTt ^rek UtCán’ ^PPen vásáros nap volt, buzgón, mire alkony közele- alvégre. Az öregasszony egy mert jófajta házőrző volt. így férjnél voltak, ©§y két gyetek onnan tértok mog, for^al-na- dctt, csaJk votfé fél a losszobb r*oT««-i*s o viiar^-troT-» a-»,-«*- , is kapaszkodott a szoknyájuk- sabb volt a falu egyetlen utca- ruháiát és indult erdő f»i töltötte a kilencven evet, nem zavarta semmi Juh ájta- olyan falu ez egy utcája ba. Csak Iharos Juli fonta még ja mint máskor. Egyszerre Ju- hajat’ “ lndult az erd° fele- es addig kutyabaja sem volt. tossáaát, bátran öruinetett a ' y . . , gy. . J be a pántlikát a hajába, két u nagyot kiáltott De olyan kü- ”e Va^Ja Mána Wába' És mi" Úgy látszik azonban, maga is nyári csendnek, a hold sütötte Van’ aZ meg lstentel nul hosz* Sáia’ rLcibTZtha lönösen nagyot, éleset, hogy aki éiszakának‘ ^ férje fel-felhor­mmt az angyalok, az orcaja vi- nek nem jár több az életből, kant, de Juli fülének édes ze­szoknyája ráncaiba. Mintha már nem is riszálná magát a közelben járt, mind odasza- olyan tűzzel-kedwel. Aztán jadt> az emberek megálltak a rított, sötét szeme tüzelt, mint már lefeküdt, és máris a vé­ámultak csak, hogy mire szán­ta el magát! Mert hirtelené- ben férjhez ment. Csurka Sámuel írnok volt a tanácsnál. Űri forma, nadrágos kis férfi, még a bajusza is csak olyan leheletnyi pamacsocska, hogy alig lehetett észrevenni az orra alatt Az eg’;z ember ne volt ez is — mígnem egy­kerí tés mellett, az asszonyok pedig befutottak, hogy tán va­lami baj érte. Ott állt Iharos Juli, egy a kezében, és az izgalomtól zi­hálva e^'-re sikította: Megjelent!... Megjelent gét járja. A tisztelendő úr meg szer csak baj történt. Nagyot Bertók Kis Mári menye, aki koppant valami a csendben, kísérte, elakadtak Csurkáék ruha reccsent, és az írnok ablakánál. A tisztelendő úr Csurka Sámuel ijedten felült a gyémánt Az asszonyok kérdezgették: — Megjelent, te, Juli? Juli pedig hol azt felelte: ember de nyiszlett,' hervadt ököínyi“mgy' kr^plit‘’tartott meg’ bo1 p*dig az ujját aíká- még keresztet is vetett Julira az agyban. De ha csak felült w ^ ™ « szotlanul. tovább _ ha látott is valamit, nem volna de abban a pillanatban haladt. Az öreg Fonyóne ma- mondhatott semmit, mert nem sipítozni is kezdett azon a §yarazSatta: azt jelenti ez, ronthatja a csuda hitelét. És furcsa fejhangján: gló- hogy nemasag van parancsolva így ez éjjeli csudalátás is _ Fogják meg! Fogják meg! Julinak, olyat látott, amiről szárnyra kelt, reggelre meg­amolyan férfiutánzat — senki Szűz Mária!... láttam szú. Egyik végétől a másikig kanyarodás nélkül futhat ben­ne a szekér. Ha meg a beszéd megindul, nem áll meg, míg minden kapun be nem kuk­kant, a vécéről mó- vissza is fordul, és újból duruzsol, duru­zsol. És a duruzsolásbol kun­cogás lesz, a kuncogásból ne­vetés. Akkor már a kölvkek dobálódzó, maszatos kénű* szemtelen kis fickók, ha meg­látják Julit az utcán mennie nem kapdosott utána, még a riáját.. az arcát... a palást- “ ° UJf^K’ °lya^ |al°u’ amiro1 szárnyra kelt, reggelre meg- juüt elekor majdnem cser- máris kiáltják: csúnyábbja sem. Alig beszélt, ját... és emelte felém a kezét. !lC™ beszelhet halando ember' tudta mindenki. Juli akkora benhagyta a lelki nyugalom. _ _ , elüldögélt egy pohár söröcske Nehezen értették meg az nek' tekintélyre tett szert, hogy so- De csak e"-- szemvillanásnyi , .. mr »T— t—».j .. . .. _j,_ _ akit megnyomott a boszorkány! mellett vasárnap délután a asszonyok, hogy mikor I <!i ls beszélt róla Juli kan, különösen az öregebb asz- időre, mert utána már ver­szövetkezeti italboltban. Olyan kettévágta az egyik krumplit, Még mosoöatás közben is hall- szonynép, keresztet vetettek, senyt kiáltott élete párjával: sehová sem tartozó emberke ott azon a szép fehér krumplin enekelt szépen, el- ha látták. —Jaj... jaj... a boszor- KülÖllÖS dolog ŰZ Csudá­így aztán Juli helyzete va- kány!... Szűz Mária, boldog- né Juli nem látott több csudát. Csudáné, nadrágos owz* ucua. IU1.U uiuuui uv- Obt rtZ-UIl a SZtfp rtl UUipüIl volt. Csak Juli tudta, hogy me- jelent meg Mária teljes díszé- uzva’ ja. De szólni nem mert. Szólt he’-ette Ib- -'osné aki már na­regeti rá a szemét, ha meglát- ben. De nem telt bele fél ira, tele volt vele a falu: Iharos Juli csudát látott! Három asz- gvon bánta, hogy az ő leánya szony is volt ott éppen, ők is még mindig pártában hervado­zik. — Ez azért finom ember, megbecsülné az asszonyát. — Vén az énhozzám! — ne- Ti____t,,h „„jí* vette anyját Juli. — Csak n:m ges- Iharos Jul1 csudat latott- akarja hozzám adni azt a ké­sz" kis embert, vállamig ér. láttak még valami fényt a krumplit tartó keze körül. Meg is esküdtek rá, ha valaki ké­telkednék benne. Nem kétsé­Azt aztán már senki sem csodálta, hogy Juli, Csurkíné — Majd örülnél, ha ilyen is egyik nap ünneplőbe öltözőit, elvesz. Megmaradtál magnak, & nekiindult az erdőnek. Aki- mindenki rajtad nevet. Suttog- , , nak rólad már éppen eleget. vel az uton osszetalalkozott, es Csak ez kellett a leánynak, megkérdezte, hová tart, mind- Kip-ulladt a haragtól az arca. nek azt felelte: FÜRTÖS GUSZTÁV: HIROSIMA Akkor is nyár volt a modern Halál Hirosimában újfajta dühöngéssel tipratott soha pillanat ennyi pusztulást nem lehelt lelket a testtől örökre nem oldott megvonaglott mint roppant állat a föld Is egykor Pompei és Herculanum lávapaplanja sok élőt betakart az ébredéstelen éjszakába Hirosimában a borzalmak lávája tört ki amott a természet őstüihe forrt rombolás.-,,' itt az emberi tudás és gyűlölet szövetsége zokogott a levegő hörgőit az ég a rémület gázként hódította meg a várost feloldódott a test szoros kötése élő sejtek menekültek testvéreiktől feljajdultak a csírák sírtak a magvak szenvedést verejtékeztek az utcakövek kiűzettek az épületekből a mértani formák megcsúfaltatott az anatómia összefogódzott villámok gyilkolása volt ez hárommilliárd ember emlékezete ne halványítsa soha feledésbe Hirosima sorsát jó szándék és akarat kötözze meg a mérges vihar szárnyait — oltsátok be szelídséggel az eget tegyétek az Értelem tenyerére Földünk jövőjét! És mikor lefeküdt, elfordult az urától, hiába suttogta a kis ember, hiába kérlelte. Juli az­nap »szentül- akart élni, így a férj még morgott egy ideig, aztán elfordult ő is, és csendes horkolásba fogott. Felőle ek­kor már akár tündérek lejt­hettek volna csábtáncot az ágya körül, arra sem nyitotta volna fel a szemét. Mert alud­ni aztán tudott, igazi, gyerme­ki nyugalommal. Hogy, hogy nem, mégiscsak suttogni kezdtek a faluban. Azt mondták, az erdészék szakács­nője pöttyentett ki valamit. Csak kacsintott, és azt mond­ta, hogy a fiatal erdőkerülő is keresi erősen Szűz Máriát az erdőben. Ebből aztán máris va­lami híjk kuncogás támadt, addie-addig nevetgéltek felet­te, míg Csurka Sámuel fülébe is beledöngicsélte valaki. No, nem igazán, csak úgy tréfából, és nem is egészen, csak úgy fél szóval. Értsen belőle, amit akar. Hát ő értett is valamit a maga módján, de nagyon ke­veset: éppen csak annyit, hogy ha a menyecske aznap »néma­ságot« fogadott, és ezért hal­lani sem akart, hiába kérlelte szép szóval vagy haragosan, akkor már nem fordult egysze­rűen a falnak, és nem aludt el olyan hamar és olyan mélyen. Juli ezen annyira megmérge­sedett, hogy fogta, és az ágyát szépen elhúzta az emberé mel­lől, odaállította az ablak alá. ahonnan legalább a holdat lát­hatta. Meg is volt ennek a fo­ganatja, mert - mikor Csurka Sámuel egyik éjjel valahogy felébredt mély álmából, a fele­sége éppen térdepelt az ágyon és nézett kifelé. lóban tiszteletre méltó lett faluban: volt valaki. Ez a ságos Szűz Máriám, segíts' Nem jelent meg neki többé meg Most ugrott ki az ablakon..! Szűz Mária- ,™ég a boszorkány ° .... is messzire elkerülte. De a név: is látszott rajta. Kitelt, kere- de megnyomott... jaj.. kedtek a formái, és még a vén- nekem! lal Csudáné, haláláig rajta radt. FEHÉR KLÁRA: DL'ém^ütSt DCálnián /! bban az időben, drága ben rázta ki a lelkünket egy fedeles házra, a C-Sí* barátaim, amikor kimustrált dzsip. Tanyáról ta- Könyves Kálmán, nem méltatlankodtunk, ha so- nyára kerestünk egy bizonyos káig tartott bérházunkban a földosztó bizottságot, amely­födémcsere — mert egyszerűen nek tiszte volt felosztani egy nem volt födém; nem kértünk harmincezer holdas grófi bir- panaszkönyvet, ha a közértben tokot, de amely tevékenysége rosszul mérték a sonkát, vagy közben számos hibát követett nem adtak rendes papirt a ke- el. A hibákból panaszlevelek nyérhez, mert nem volt közért, születtek, a panaszlevelekből nem volt papír, nem volt son- utasítás: tessék odautazni, ki­ka, és nem volt kenyér; to- vizsgálni. Hogy miért éppen vábbá nem morogtunk, hogy nincs időnk moziba menni, vagy meglátogatni barátunkat, mert mozi nemigen volt, bará­tunk, testvérünk, családunk is­ten tudja, merre volt — vi­szont időnk mindenre akadt: romeltakarításra, tanulásra, építésre, vitatkozásra, de még szerelemre is ... egyszóval ezerkilencszáznegyvenöt vagy negyvenhat nyarán a milliárd és trillió pengők világában, az építésnek és a lelkesedésnek abban a csodálatos időszaká­ban, amelyről hiába mesélünk huligánfrizurás gyermekeink bban lakik tisztességes nevén Gerencsér István bácsi. Mire odaértünk, otthon is volt. meg én tisztes­séggel bezörgettünki elmondtuk, mi járatban va­gyunk. — Tessék, tessék csak bel­jebb kerülni — mondta, és nyoma se volt rajta nagyobb f—/!- sofőr séaael én? Isten tudja. Vajúdott az .w L. meglepődésnek vagy riadalom­új világ — mindenkinek ott kellett segíteni, ahová küld­ték ... nak. A ház, úgy emlékszem, csak egy helyiségből állt. Sötét volt, mert csak olajmécses világított az asztalon. —- Nincs petró — mondta egy női hang. ■Akkor láttam meg egy fekete kendős, töpörö­Szigorú levelet vittünk a földosztó bizottság elnökének, találtassék akárhol, ott azon nyomban adjon számot eddigi tevékenységéről. Találtassék akárhol — de nem találtatott, dött anyókát, Gerencsér István — Ö, a Könyves Kálmánt feleségét, keresik? — kérdezték mindé- — Miért nevezik magát nütt. — Menjenek csak a Sza- Könyves Kálmánnak? — kér- lóki-tanyára, ott látták reggel, deztem, amikor leültünk, és — a Szalóki-tanyán úgy mond- letettem az asztalra a hivató- ták, kinn van a majorban. A io$ levelet. nek, mert nem értenek belőle majorból tovább küldtek a _ Hát a MnyVem miatt -» semmit... egyszóval ebben a szomszéd majorba, öreg este mondta —, az mindig énnálam félig már történelmi korban lett, amikor valami jótét lelek merthogy abba beírom a lefolytattam egy fegyelmi vizs- megmagyarázta, hogy ha még ki0SZt0tt földet, gálatot. két kilométert megyünk ezen ‘ . _ Csak arra emlékszem, hogy a földúton, és a gémeskútnál Hadd latom azt a Icony* Szolnok és Karcag között, út- letérünk bálra, ott találunk vet’ tálán utakon, porban, hőség- majd a falu legszélén egy zsúp- (Folytatás a 6. oldalon^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents