Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-08 / 159. szám

Szombat, 1961. július 8. 3 SOMOGYI NÉPLAP 4.5 millió képes levelezőlap 1.6 millió füzet 5,2 millió papírszalvéta a Pl ÉRT raktárában — Két fontos feladat előtt állunk — mondja bőbei bajos, a Dél-dunántúli Papír és Iro­daszer Értékesítő Vállalat ka­posvári lerakatámak vezetője. — Az egyik a Balaton-part sze zoncikikekkel való zavartalan ellátása, a másik az iskolaévre való felkészülés. A balatoni idényre idejében, megfelelően felkészültek. Négy és fél millió, 750 féle balatoni képeslapot szerezitek be, egy­millióval többet a tavalyinál. A múlt évi százezerrel szem­ben az idén 600 ezer színes ké­peslapot hoztak forgalomba. Ezenkívül 5 millió darab szal­vétát szállítottak a balatoni üdülőknek. A lerakat készül a tanév kezdetére: 32 féle, 1,6 millió füzet van raktárukban, 15 szá­zalékkal több, mint 1960-baOj Füzetekből — kivéve a kocká­Bertényi József revizor és Csikós István áru-összeállító mun­ka közben. idén a kiskereskedeleminek. El­adtak 220 ezer csomag celo­fánt, 640 ezer ív pergamenpa­pírt is. Szőnyegpapü'ból ne­gyedévenként 290 ezer métert hoznak forgalomba. Mintegy nyolcszázféle cikket szállít a kiskereskedelemnek a PIÉRT lerakata. 23 dolgozójuk igen nehéz körülmények kö­zött végzi munkáját. Mégis második negyedévi tervüket 108 százalékra teljesítették. A PIÉRT évről évre több árut szállít a kereskedelemnek. Ala­kulásukkor, 1949 harmadik ne gyedében még csak 1 millió 200 eztír forint értékű árut ad­tak a kiskereskedelemnek; ta­valy 7,5 millióra, az idén pe­dig már 9 millió forintra rú­gott a kiadott áru értéke. Az eredmények elsősorban a régi dolgozóknak, Kurta Gyu­lának, Zsvrai Gyulánénak, Molnár Jánosnénak, de a töb­bieknek is köszönhető. Nehezí­Szabó József tanuló rendelést állít össze. ti munkájukat, hogy Kaposvá­safcat «■> nem lesz hiány. Nyolcféle színesből 28 ezer dobozzal rendelkeznek. Vala­mennyi színes hazai; külföldi gyártmányt az idén nem tud­nak adni a kiskeresikedelem­mint tavaly. 5 ezer darab is­kolatáska is van a raktárban. Olcsó töltőtollból, golyóstoll- ból 20 ezer darabot adnak át a kiskereskedelemnek. rótt 4, vidéken 5 raktárban van árujuk elhelyezve. Talán már rövidesen egy új központi raktár építését kezdik meg Ka­Rajz- posfüreden 3—4 millió forint lapból sem lesz hiány: 1 millió költséggel» r r rr rr VÉGIG A PACODI-DULON A KÁNIKULA PERZSELŐ MELEGE zuhatagként ömlik a Rinya két ágától közrefogott határra. A háremfai Űj Ba­rázda Termelőszövetkezet 52 holdas kertészetében mégis nagy a sürgés-forgás: asszo­nyok kapálják a paprikát, a férfiak paradicsomot sarabol- nak. DDT vegyszerrel poroz­zák a paradicsomot a burgo­nyabogár lárvái éllen a fiata­lok. Napbarnítottak, egészsége­sek mind. Tsz-tagok gyerekei, kiszesek. A kertészetben dol­goznak, s havonta átlagosan 750 forintot keresnek. Ennek 70 százalékát előlegként meg­kapják. Tóvári István kertésztől ér­deklődünk, hogy mikor kezd­tek itt dolgozni a fiúk. Barát­ságos mosollyal feleli: — Teg­napelőtt jöttek először. Eddig a volt állami gazdaság ker- íészkertjében foglalkoztattuk őket. Cseresznyét, aknát szed­tek. Most itt is rengeteg a ten­nivaló. Az egyik erősen lebarnult fiútól megkérdezi: — Te Laci, mennyi cseresz­nyét szedtetek le a kertész­kertben? baklia bad összehúzza szem­öldökét, egy kissé elgondolko­zik, aztán kiböki: — Négyen 16 mázsát. Néha a lányok is segítettek valamit. Barátja, Kozma Imre közbe­vág: — Na, azért nem kell leta­gadni a három mázsa nyári almát sem — mondja, miköz­ben megrázza a porral teli zacskót az egyik bokor fölött. Míg a hosszú rendeken igye­keznek a fiúk, a kertész így folytatja: — A védekezést éppen idejé_ ben kezdtük -meg. Még igen rit­ka az olyan bokor, amelyiken megjelentek a kártevők. Ha ezt a 30 hold paradicsomot be­poroztuk, nekilátunk lekaszál­ni a nagyra nőtt gyomot a ba­rackfék között. Azután lehet kapálni a paradicsomot. — Hátratolja fején a sapkát, vé­gigsimítja homlokát: — Szóval tudunk munkát adni fiatalok­nak, időseknek egyaránt — mondja derűsen csillogó szem­mel. Odébb lókapával sara halják a paradicsomot Cservék Vik­tor és Péntek Imre tsz-tagok. Éppen a sor végére értek. Jól­esik ilyenkor rágyújtani egy cigarettára. — Rettenetes me­leg van — kezdi egyikük — Még jó, hogy az ember nem vajból van, másképp elolvad­na. — No, majd déliben a Kut- nyák csapol, megjhatsz egy korsó sört vagy akár hármat is, csak be ne rúgj! — figyel­mezteti nevetve Péntek Imre a társát, nagyot szippantva a cigarettából. Amott idős asszonyok kapál­ják a paprikát. Fehér Pálné munkacsapatában 13 asszony hajlong, forgatja ügyesen a kapát. — Hej, asszonyok, el­fogy-e ma ez a paprika? — kiált hozzájuk a kertész. — Hogy elfogy-e? Már délre sem­mi se marad belőle — vála­szolja Benedekné. — Ez a kertészet a tervek szerint 1965-re 260 holdra nö­vekszik — mondja Tóvári Ist­ván. — Azok a gabona- és krumpliföldek már jövőre be­olvadnak a kertészetbe — mu­tat a Nagyatád felé vivő or­szágút irányába, ahonnan Zt- tor-berregést, kiáltásokat hoz a lengedező szél. AHONNAN A GÉPZÜGAS HALLIK, még nem a kerté­szet területe, de azzal együtt a közös Pácod nevet viseli. A szövetkezet buirgonyaföldjén fiatalabb, idősebb asszonyok szedik gép után az újkrump­lit, Pár napja álltak neki. A tízholdas táblából néggyel már felszedtek. Az asszonyokkal lányok is dolgoznak, mint pél­dául Benedek Aranka, Hor­váth Katica. Valamennyien KISZ-tagok. Nem vallanak szégyent az asszonyok előtt. Simon István, a szövetkezet traktorosa a Zetor után kap­csolt verbeccsel egyszerre négy renden száguld végig Szapo­rán fordul, és ugyancsak ügye­sen kell kapkodniuk az asszo­nyoknak, lányoknak, hogy el ne maradjanak tőle. — Így könnyebb szedni a krumplit, mintha az ember kapával bajlódna vele — mondja Ferlivdisné, egy fiatal asszony, egyike a legszorgal­masabbaknak. — Meg sokkal gyorsabb is — teszi hozzá Benedek Aran­ka. Azért míg pereg a nyelvük, jár a kezük is szorgalmasan. Hamar megtelnek a kosarak* zsákok. A krumpliföld egyik végéin különösen vidám a hangulat. böki Rózsi néni, egy eleven asszony csípős tréfákkal mu­lattatja a többieket. Kötényébe törölve áttüzesedett arcát most is meeiegyzi: — Hát csak a fér­fiaknak visznek sört a mező­re, a nőknek nem? Hát egyen­jogúság ez, mi?.Az asszonyok­nak jó a fagylalt is meg a bambi, mondják, de most még azt sem hoznak. A múltkor ki tudtak jönni utánunk Áger- dóbe! — De csak a legdoügosabb brigádoknak visznek ám italt, nem ilyennek, mint a mienk! — vág közbe Varga Istvánná. — Miért, milyen ez a bri­gád? — érvel Rózsi néni. —i Heggel héttől este hatig szíve­sen eldolgozgatunk, csak mi­nél többet fizessenek — mond­ja nevetve általános derül‘ség közepette. Majd komolyra for­dítja a szót: — Méghozzá két műszakban. Délelőtt kukoricát kapálunk, vagy krumplit sze­dünk, délután Bai'atinpusztára megyünk őszi árpát szelektál­ni. Ebben a csapatban nem hú­zódozik senki. Ezt nyugodtan beírhatják az újságba. Még hozzáteszi: — Szóval nem akármilyen gárda ez a Cipóthné brigádja. Virovecz Ferencné így véle­kedik: — Nincs is okunk az elégedetlenkedésre. Havon1 a kifizetnek előlegként úgy 600 forintot, és szépen kapunk majd terményt is. Közben a Zetor teljes gázzal megindul. mintha sohasem akarna megállni. A verbecs porozva szórja a krumplit a földből. — MIÉRT EZ A NAGY IGYEKEZET, fél, hogy nem lesz meg a normája? — kiáltja a traktorosnak Magyar István- né egy kosár burgonya kiönté­se közben. De a legény csak mosolyog, s annál jobban ber­ingtet i a gépet. Nem lustál­kodnak az asszonyok sem. Pil­lanatok alatt megtelnek a ko­sarak, percek alatt a zsákok. A zsákokból megtelő vagonok­kal pedig mehet exportra a gyönyörű újkrump’i dicsérve a háromfaiak szorgalmát. Kerék Imre nek. Iskolai tintából 40 ezer 200 ezer ív van belőle. Kék üveggel tartalékoltak, ez ötven csomagolópapírból is biztosi- százalékkal több az előző évi- tottak elegendőt: 147 mázsát néL Rajztáblából, bár jóval kaptak. Augusztus 20-ig körül- több van, mint tavaly, mégsem belül 5 millió forint értékű is­tudják a várható keresletet ki- kolaszert adnak át a kiskeres - elégíteni. Kevés lesz a vonalzó kedelemnek. is, ezért megpróbálják a favo- A lakosságnak szükséges pa_ nalzót műanyag-vonalzóval pó- pírárukból is van elegendő. A tolni. Tolltartóból 10 ezer da- Balaton-partra szállított meny­rabot szereztek be, ez elég lesz, nyiségen kívül 5 millió 200 nem fogy el a tanév közepéig, ezer darab szalvétát adnak az — Mit kérdiezitek? Nehéz volt? — záporoznak a kérdé­seik, és Réti Veronika most mlár megkönnyebbülten vála- szolgat a folyosón köréje se­reglő fiataloknak. — Nem is olyan veszélyes. Megkérdezték, hogy miért akarok tanító lenni, meg az olvasmányaimról kellett be­szélnem. A FELVÉTELI EGY NAPJA Földes Mihály: A jelenet a Kaposvári Fel­sőfokú Tanítóképző Intézetben játszódott le, ahol most foly­nak a felvételi vizsgák. So­mogy, Baranya, Zala és Tolna megye érettségizett fiataljai közül azok adnak számot tu­dásukról, akik a pedagógus hivatást akarják vál-asztani. * A népdaltól a játékig ? Merényi György tanár a ^zongora mellé áll. ? — Énekeljen egy népdalt — leadja a feladatot az egyik je­löltnek, aztán felhangzik: »A Scsitári hegyek alatt-«. Ritmus­ta. Elsőrendűen kiképezték. — Csak egy rövidke ívet ír- ^oz& vettee^t^Tov'ábbiakhozíerzék’V1ZSSáIatp.kOV,e^íeZlk ÖZ" Sokat tapasztalt. A legmosto- hatok le nagyobb kockázat nél- szükséges eszközöket. Ezutánjíu^n> tnaíü a fiatalok egy ce­háibb időjárási viszonyok kö- kül. Ez jót tesz magának is, az ejtőernyőt a legközelebb?dulát kapnak Meleg József ta­zött se vallott kudarcot. Gya- nekem is. eső erdőbe cipelte, ahol nyom-íL^j,^ újabb feladattal- adott toló közül mMM 6 MM. W MM. *Jg» ÍSS*”«* « 'mÍ Lent egy vasúti gőzmozdony körös-körül sehol olyan hang?getniük gyerekekkel. Ez már kéménye szikrázott. Távolabb ^ nyugtalanít-^a pedagógiai rátermettség ZÜRKEA (41) Bartust az ugrás nem izgat- — Radar? végzett a legkisebb hibapont­tal, amikor meghatározott, szűk körön belül kellett földet érni. Más volt azonban ez a vál­lalkozás. Éjszaka. Igaz, csendes az idő. A felhők nagy magasságban le- közölte a pilóta —, ahol ugra- begnek és szerencsés a termé- nia kell. Próbálja meg. a hatotVo^a^Mmdaz, ^^ívizsgálata. A felvételi vizsga tak* 'T\ gí^d lt- volt. A levegő éjszakára sem/legkedvesebb percei ezek. Be­™i+„ hűlt le’ harmat nem hullott. *]ép a tanítójelölt a tanterem­Elhatározta, hogy virradatig? . b , húsz helyén marad, niroenhhatS13®» 65 szemoen vete vagy njsz Okosabbat*“ akart rapró gyerek ül a padokban. szetük. Holdfény nincs, a csil- — Thanks. nem tehetett, ha nem lagok csak itt-ott ragyognak át — Good by. vaktában nekivágni az isme-SMost már úgy kell viselkedni, a sötét kárpiton. Es alant? Ne- Bartus kiugrott a gépből, s a retlennek. Az semmiképp nem/ . » , hol kiemelkedik ecv-egv város Kondor tovasuhant. Vissizatért lett volna kívánatos, hogy éj-? , * vagy falu utcáinak lámpasora, oda, ahonnan jött. szaka lakott hely közelébe ér-SSoskó Rozália a nyaralásról Különben sötét minden. Bal- Az ejtőernyős gyorsan, si- jen, magára uszítsa a kutyákat ^társalog a gyerekekkel, So­kéz felől hagyták ed Neu- mán földet ért. A szürke agár vagy belébotoljon valaki be. József az utcán lát­stadtot. olyasfélét érzett, mint aki egy Kínos lassúsággal teltek az"-1 — Átértünk — szólt a piló- igen mély kút fenekére eresz- órák, a felhők az estelihez ké­ta. kedik alá. Mennél lejjebb ju- P®t még jobban összetorlód­— AH right — felelte Bar- tott, annál nyomasztóbbnak ta kesett a virradat, tus. _ lálta a sötétséget. De az előze- De meS mielott megvirradt Megnézte az óráját: elmúlt tesen jól kiválasztott terep se- volna, motorzúgást hallott kö-j éjfél. gített neki. Süt területen köt- zeledni. Az autó fényszórója' — Vigyázzon! hetett ki, erdők közelében. tört fényeket vetett az erdő — Készen vagyok. Begyakorolt, sőt beidegzett fái fölé. — Nagyon mélyen nem re- gyors mozdulatokkal dolgozott, fűlhetek be. A lehető legkisebbre összehaj- (Folytatjuk.) ható érdekességekről beszélget áz apróságokkal. — Mit láttatok az utcán is­kolába jövet? — kérdezi őket, és a csöppségek sorra jelent­keznek: — Házakat építenek, szépek kirakatok, sok bácsi meg né­*ni siet... Gerendás Avdorné tanítóje­lölt mosolyog, mert a gyere­kek okosan, ügyesen válaszol- gatnak kérdéseire. — Nektek a lakásból melyik helyiség a legfontosabb? Egy fekete hajú kisleány je­lentkezik: — A konyha ... — Miért? — Mert ott főznek... Gerendásné már hosszú évek óta készül a tanítói pályára. 1957-ben érettségizett, akkor helyhiány miatt nem vették fel az egyetemre. Azóta min­den évben jelentkezett, de mindig közbejött valami. Most már bizonyára sikerül felvéte­le. Egy másik jelöltnek játsza­nia kell a gyerekekkel. Hamar feltalálja magát, körbeálinak az apróságok, és elkezdik a régi játékot: »A gazda rétre megy ...« Amíg a felvételi befejeződik Réti Veronika, Kovács Klá­ra és még sokan mások KISZ- megbízólevéllel jöttek a fel­vételire. A délutáni beszélge­tésen elmondják, miért akar­nák pedagógusok lenni, mit képzelnek a tanítói pályáról. Kovács Klára kitűnően érett­ségizett, ide jelentkezett a Ta­nítóképzőbe. — Pedig le akartak beszél­ni róla, hogy ide jöjjek, még az osztályfőnököm is ellene volt, de én kitartottam elha- ,tarozásomnál. Alsótagozatos mond­nevelő akarok lenni ja határozottan. A bizottsági értékeli elhatá­rozását. — Tájékozott, széles érdek­lődési körű kislány — véle­kednek róla. Rabnecz Sára első tanító né­nijére emlékezik, Répás Irén pedig csak egy kis faluban tudja elképzelni életét. S míg a fiatalok a felvételi bizottság előtt ülnek, kint a folyosón izgatott emberek lép­tei hallatszanak. Mamák és papák vannak itt, sőt egy nagymama is eljött unokája felvételi vizsgájára. Már estefelé jár, amikor az utolsó jelölt mögött is be­csukódik az ajtó, értékelésre gyűlnek össze a bizottság ve­zetői Hajdú Tibor igazgató szobájában. — Az összbenyomás jó, sze­rencsés napunk volt — foglal­ják össze a tapasztaltakat, s kiemelik a Baranya megyei fiatalok szép szereplését. És jóllehet nem minden megy úgy, mint tervezitek — sok a lány, kevés a fiú (évről évre kevesebben jönnek alsó- tagozatos pedagógusnak) — szerencsés dolog, hogy jó né­hány munkás- és parasztszár­mazású fiatal is akadt a mai napon, akiknek politikai állás­foglalása, világnézete határo­zott, egyöntetű. Ez pedig a leglényegesebb. Az épület lassan kiürül, a jelöltek hazautaznak. S naponta várják majd a postást: hozza-e a levelet: »Ér­tesítjük, hogy a Felsőfokú Ta­nítóképző Intézet hallgatói­nak sorába felvettük.« Polesz György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents