Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-06 / 157. szám

Csütörtök, 1961. július 6,

3

SOMOGYI NÉPLAP

Egy nap

Szürke hétköznap . . . Emberek születnek, élnek, dolgoznak, örülnek vagy szo- morkodnak, vidámak vagy bosszúsak. Nem történik semmi különleges esemény, semmi rendkívüli.

És mégis, ha az apró egyéni sorsokat nézzük, ha összerakjuk a napközben látott mozaikdarabkákat, valami egész kerekedik ki belőlük.

Ügy hívják, hogy élet.

Robog a gépkocsi, Barcs és Babócsa között járunk, s egyszer csak a fák mögül előbukkan vagy ötven asz- szony. Ott hajladoznak a földön, szaporán jár kezükben a kapa. Babot kapálnak. Kissé odább, már Ba- bócsán, arra a halastavak mentén újabb kép — két fiatal leány, vállán kapával hazafelé tart. Nevetnek. Nem tudni, miért. Arcuk optimista, bizakodó. Jóleső érzés rájuk nézni.

Ezen a napon sok minden történt még. Négy budapesti diáklány Somogyba érkezett — pusztán kíváncsiságból, két-három napra, nagynénit látogatni —; a kaposvári kórházban 0 órától 24 óráig kilenc újszülött jött a világra — milyen öröm és boldogság a szülőknek! —; Kaposúj- lak határában kaszával vág- ta egy parasztember a gabonát, a másik táblán viszont kombájn zúgott; a barcsi strandon »gyermek- nap< volt (ifjú korosztályból állott a vendégsereg), s csak késő délután indultak haza piros arccal és fájó vállal a legénykék a lubickolásból: ki tudja, s ki tartaná számon, hogy hányán fürödtek a Balatonban a rekkenő hőségben.

öröm és bosszúság. Egy kedves fiatal házaspár a békekölcsön-nyereménynek örült, a Park Vendéglő vezetője viszont bosszankodott, mert csak tíz láda szódát kapott. A hetedikes Marika boldog volt, mert életében először Kaposvárra utazhatott; a gépkocsivezető. ott az út szélén a ma- gasságost emlegette a defekt miatt.

Az üzemekben zúgtak a gépek, meleg volt a Textilművekben és a TRANSZ- VILL-ban, az építők szorgalmasan rakták a falat, hogy új lakása legyen egy rossz épületben lakó munkásnak. Gépkocsik és szekerek indultak a magtárakhoz, vitték az új termést, másutt esküvőt terveztek.

Egy nap ... Nem történt semmi különleges, semmi rendkívüli. Egyszerű hétköznap volt.

(POLESZ)

„ELLOPOM“ A FALIT

Az ötletet egy zömök, jól vonult volna el apraja-nagyja. öltözött parasztbácsika adta, Bekopogok néhány házba, akivel a Szentára vezető ho- senki se válaszol. Még a ku- mokos úton találkoztam. Rek- tya se támad rám, elfekszik a kenő hőség volt, az eperfák ,-.... . ., ,, ,, ,

ágai mozdulatlanok, néha huvosan; ** ltalbolt leltár pottyant csak le egy-egy érett miatt zárva. Benézek, két he- gyümölcs, s ezt onnét tudom, gedű árválkodik a szögre nogy éppen defektet szerel- akasztva, egy asszony a pad— Hová ilyen, nagy meleg- Perben két fiatalasszonnyal

ben?

— Megyek Szentára, ellopom a falut — mondja kedélyesen.

— Lopjuk el együtt — vágom rá megörülve az ötletnek. Negyedóra múlva együtt baktatunk a forró homokban, amiben ilyenkor állítólag megfő a tojás is, s az emberek igencsak kapkodják meztelen talpukat. Bátyám egyszer csak hirtelen eltűnik, alighanem arra gondolva, hogy »lopni« biztosabb egyedül, így hát magam lopom el egy félreeső kis falu kora délutáni képét a maga csendjével, forróságával, kihalt utcáival, házaival együtt...

A tanácsházáról írógép zaja hallatszik,

találkozunk. Szusszanva ül le

Naca néni kötözni megy.

Varga István, az »ezermester« és felesége.

bené- a padra egy percre Pápa Jó~ zek. A titkár, Szabó István zsefné és Bódis Jánosné. Áringujjra vetkőzve töröli hóm- pát mérnek a tagoknak, elő- lokát. leget, azért vannak itthon,

— Jól befűtöttek ma — de ne tartsuk fel őket, sietős mondja mentegetőzve —, hát a dolguk, mennek már. Hajt a még a mezőn! Pedig oda van leükiismeret:.s most minden emberünk.

__ Kételkedem. A sarkon idős asszonnyal

— Győződjék meg róla. Itt- találkozom, Naca néni, özvegy

hon csak öregeket talál, meg Takács Józsefné. Fia is meakik éppen ebédre jöttek ha- nye ^ a gabanafiHdön> ő meg

^Együtt rójuk az utcát. Szem- kölözni a szőlőbe, öregbe jön Németh Lajos tanító, nfck a háztóji vak3‘;; ~mentegeitőzik. A másik oldalon parttitkar is egy személyben. °

j , .... . .. . Jakab Janosné, a 81 esztenRovid nadii-agja alatt barnara ’

... .... ...„ _ dos Man néni könyököl ki a

sült a laba, vállán villa, a J

„ ... ... „.„-sj-uvh. kerítésen, amikor bemerészkemezorol jón, szénát gyújtott. ’

» . denn a kiskapun.

O is csatlakozik .;.

Varóban olyan a falu, mint- uramisten, kimennek

y ha valami nagy ünnepségre a récék.?.

Őrködik. Jókedvű, vidám, beszélgetünk néhány percig, meghazudtolja korát. Mégis olyan gondolatom támad, mintha lakatlan szigetre vetődött emberekkel találkoznék.

De jön mér a segítség!

Egy család közeleg, hárman vannak, mindhármójuk vállán kapa. Az apa arca alig látszik, árnyékot vet rá a széles karimájú kalap. Horváth Józsefnek hívják, felesége halad az oldalán és tizenöt éves fia, a Jóska. Délelőtt is kapáltak már, csak hazatértek egy falatra. Kell a kalória.. ?

Hosszú percek telnek el, néma csend a faluban, sehol egy lélek. Benézek a kiskapuk mögé, kongó üresség az udvaron, de szépek, gondozottak a virágok, üde sokszínűségük elra- Kerékpáros fordul ki az alsó mellett jönnek, azt mondja! gadó. Az ajtók zárva, lopni iskola udvarán, küszködik a most éppen ilyen a munkanem lehet, csak az egész fa- homokkal. Horváth Béla, az megoszlás.;.

lut, egyszerre, hatalmas ko- iskolaigazgató. Ma nyűt meg _ Gyűjteni- megyünk, mert

csira pakolva. Ha néha végig- az idénynapközi, onnét jön. civilben paraszt vagyok — megy égy-egy ember az utcán, Horváh Erikával, a harmadi- mondja ízes humorral. Azon- az sem ér rá körülnézni, vi- kos kívül mozigépész, fotoamatőr,

gyázmi a falut Itt tartózkodik most két hó- mehesz es rádióamatőr. — A

napig. A gyerekek szakmám meg gépkocsi vezetői — heten vannak Mindenre futja az időből.

£■ "•‘WKbs. 3 összesen — csen- _ .

<■*** desen pihennek a csak a utca 20.

vg, ^hűs szobában. Alig udvaráról, Péter Sándor éh por81 kilépek onnét, jón tájáról haűlok kiszűrődni*

Szablics Ferenc, a meggyé szednek a gyerekek..:

pen jókor.:. Ezeken kívül mar se egem, se

Kérdéseim zá- földön egy lélek. Nyomasztó a poroznak: hány ta- meleg üresek az utcák, nép- gú a brigád, eb- bői mennyi a no,

mennyi a férfi, a Még benézek a postára Hor- fogatos. Számo- váth Vilmosékhoz, ugyan miiünk. Ki hol van árulkodik a mai forgalom.;

ilyenitajtoan? A

hetvenhét ember — Gyengécske bizony, egy közül csupán Kiss ajánlott, egy expressz levelem (Pandúr) József- egész nap meg egy csekk* né és Papa Janos- ... ... „

hé beteg, a töb- nehany utalvány. Ez az egesz:

biek kint a me- Nem érnek rá az emberek zőn: kapálnak, nyáridőben postára járni...

szénát hordanak, . .... , , .. , ,

gyűjtenek, arat- A tltkar kajankodva néz

naik. rám:

— Brávó, bri- — Még mindig kételkedik? gád vezető elvtárs, . ,

és maga hová in- “ Nem kételkedtem en <=d- A 81 esztendős Mari néni* dúlt? dig sem, mégis jó volt megFöldes Mihály:

(39)

Bartus visszakapta az igazolványát. Ez megnyugtatta. Ha a legcsekélyebb gyanú támadt volna a határőrökben, nem ezt teszik. Ebben bizonyos volt. Mégis, balszerencsésnek érezte a fordulatot. Nyugtalanította, hogy a százados holttestét nem rejthette el. Ránézett a lebukó napra. »Nincs már itt keresnivalóm — gondolta. — Még az éjjel nekivágok a határnak. Mermél hamarább, annál jobb...«

A faluban azonban újabb meglepetés érte.

Az erdő felől jövet az út a templomhoz vezetett és a plébánia épületéhez. Miszlay Dénes a faluból jövet a plébánia előtt találkozott Eartussal.

— Megkapta az üzenetemet? — érdeklődött.

— Igen.

— Bejön most hozzám?

—- Boldogan.

A két katona elköszönt a papoktól, akik bementek az épületbe. Bartus, ha lem akart gyanút kelteni, semmiképpen nem háríthatta el a plébános meghívását.

Bartus megint bevonult a plébános szivarfüst szagú, barátságos szobájába. De valahogy, mintha velük tartott volna az őszi erdő illata is. Vannak bizonyos falusi épületek, tiszták, világosak, derűsek, amelyek mintha csak élőlények lennének, reagálnak az évszakok hangulataira. Télen melegek és kedélyesek, akár a bunda. Ilyenkor jólesik kinézni belőlük a csendes, havas fehérségre. Tavaszkor frissek, türelmetlenek, behallatszik az eső csepegése és az erdő különös susogása. Nyaranta megtelnek a külvilág melegével, a falak tikkadtak, lusta bennük az élet. És ilyenkor, ősszel, amikor mindennapossá válnak a finom esti kódok — babusgató otthoniasságot sugároznak, öregemberes derűt.

Bartus neletelepedett az egyik karosszékbe.

A plébános egy palackot, két pohárkát és szivar dobozt tett az asztalkára. Töltöttek. Ittak. Rágyújtottak.

— A múltkorjában többféle külföldi szivart kaptam — újságolta a plébános. — Angolt, franciát, hollandust. Állítom, egyik se olyan jó, mint a mieink. A Dózsa minden kritikát kibír.

Bartus érezte, hogy ez bevezetés.

— Töltsék még? — kérdezte Miszlay.

— Nem bánom.

— Fölséges ital, nem?

— Az.

— Idei szilva. Érezni benne

a magot.

Újra ittak.

Bartus nagyon nyugodt volt most. Erős akarattal uralkodott az idegein. Előre feltette magában, hogy semmiképpen nem hagyja faggatni magát. A gömbölyű kis plébános nem is faggatta. Előbb hosszan elmesélte, mi a véleménye az idei borokról.

— Kedves barátom — lelkesedett —, remek mustjaink vannak. Már régen nem remélhettünk finomabb borokat, mint amilyeneket az idén kapunk. Illat, íz, belső tűz, pompás lesz, noha a tavalyi szüretre se panaszkodhattunk. Ha itt marad vacsorára, olyan bort ihat, ami egycsapásra tíz évvel megfiatalítja az embert.

— Sajnos nem maradhatok.

— Nem látom be, miért ne maradhatna?

— A ma estémet a kötelező levelek megírására szántam. Sok az ismerősöm, nagy az adósságom.

— No, jó, akkor hát holnap.

A borokról áttértek a vadászatra. Kiderült, hogy a gömbölyű kis plébános szenvedélyes vadász volt. Jóízű vadásztréfákkal spékelte meg a mon- dókáját. Aztán sebtében elújságolt néhány megyei pletykát. Áttért az irodalomra és a művészetre. Megkérdezte hallgatag vendégét, mit szól a tudomány új félfedezéseihez? És mert nem kapott semmiféle választ, maga felelt a saját kérdéseire. Kifogyhatatlan volt a szóból és úgy látszott, mindenre kiterjedő az érdeklődése. Szemmel láthatólag olyan barátságos ember volt, akit még az idegen kutyák se szoktak megugatni.

Aztán ez a csapongás mindvégig jellemezte. Egyházi ügyekre tért át.

— Mit szól a püspöki kar új körleveléhez?

Bartus érezte, hogy baj van. Fogalma sem volt arról, hogy a püspöki kar kiadott-e új körlevelet és hogy ebben mi van. De abban bizonyos lehetett, hogy nem árulja el magát,yj ha kiáll mellette.

— Egyetért vele? — tudakol-^ ta a plébános.

— Tökéletesen.

— Minden sorával?

— Természetesen.

— A tizenhetedik fejezettel?

is? M

— Miért ne értenék vele?

egyet? £

A plébános szeretetteljes? mosollyal széttárta a karját.? Megbocsátó volt a hangja:

— Igaz, miért is ne értene?

vele egyet! 5

Bartus legnagyobb bosszú-^ ságára kitartott az egyházi: téma mellett.

— A püspökét szereti?

— Tisztelem.

— Miért?

— Van benne politikai tapintat. És ez jó, mert a politikai tapintat hiánya mindig az ellenfelet erősíti.

Miszlay Dénes jámborul bámult:

— Aha.

És a kíváncsisága új tápot kapott:

— Ki is a püspöke?

A szürke agár idegei felbor- zolódtak. Most már nemcsak unta, hanem haraggal visszautasította a plébános »kotnye- lességét«. Mint ahogyan a szemtelen legyet szokás, elhessentette magától a kérdést.

— Már mondtam, hogy »csak« tisztelem őt. Boldog vagyok, ha nem kell emlékeznem reá. Engem az élet különben is túlságosan megalázott. Az eszméimet nagyon is lábbal tiporták. Én már teljes hittel; tudom kiáltani Krisztussal Vermis sum et non homo!

Kapálni indul a Horváth család.

— Megyek gyűjteni:?.

Ha akarnám, se tudnám csa- Nagyot köszörült a torkánglafintaságon fogni a szentai és folytatta: 5embereket, őszinték és jó dol— Igen: féreg vagyok és nem?gosak. Már a Zrínyi utca felé ember! Gyom vagyok az életSj^yj^ amikor szembe jön

kertjében! A koldusok koJdu sa, mert nincs életkedvem!

(Folytatjuk.)

;egy fiatalember, Varga István ^mögötte az asszony. Kérdezzem, hogy miért nem egymás

győződni arról, hogy a szen- tai embernek ilyenkor a mező a tanyája ;..

Ellopjam a falut? Mi tagadás, ellophatnám..; De töb* bet ér most a nyári dékrtáa képe, melyet igazán büszke* seggel hoztam magammal...

Jávori Béla