Somogyi Néplap, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-25 / 173. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Kedd, 1961. JűHtt? S3. ÉVEZREDES MÚLT KÍVÁNKOZIK A NYILVÁNOSSÁG ELÉ után épültek tehát a fontos A KAPOS ÉTTEREMBEN EGYELŐRE MÉG CSAK bi­zottságok ültek össze, előter­jesztések hangzottak el ebben az ügyben, amely izgalomban tart­ja a szakembereket, az érdek­lődőket és a közvetlenül érde­kelteket, a szántódpusztaiakat. A mérlegeléseknek, tanács­kozásoknak előreláthatóan az lesz a végeredményük, hogy az eddig csak igen kevesektől ismert pusztai település műem­léki nevezetességként lép a nyilvánosság elé olyan mező- gazdasági majormúzeumként, amelyből nagyon kevés van Európában. Szántódpuszita évezredes múltja, ametyet eleddig nem vettünk észre, a nyilvánosság elé kívánkozik. Miért csupán most akar hallatni magáról ez a közigazgatásilag ZamárrPhoz tartozó település? Mondhat­nánk azt is, hogy végszükség­ből, ugyanis a 7. számú főköz­lekedési útnak Zamárdit Bala- tonföldvárra összekötő szaka­sza e puszta életét sem hagyja érintetlenül az elkövetkező időkben. A megközelíthetetlen­ség konzerváló ereje felmond­ja a szolgálatot most, hogy az új útszakasz megkönnyíti az eddig elzárt puszta kapcsolat­kötését a külvilággal. Sőt nem­csak megkönnyíti, hanem a ro­hamos fejlődés útját is meg­nyitja. A fejlődés pedig nein mindig tiszteli a múltat, ter­mészeténél fogva nem tudja tisztelni, hiszen feladata nem a múlt konzerválása, hanem a jövő szolgálata. Ez a szolgálat pedig bontásokat és új építke­zéseket diktál végrehajtóinak, jóllehet a bontás és építés Szántódpusztán rombolássá is válhatott volna, ha kellő idő­ben észre nem veszik az eddig úgyszólván elrejtve tartott ér­tékeket. E település gazdasági és egyéb épületei olyan műem­léki egységet képeznek, ame­lyet vétkes könnyelműség len­ne veszendőben hagyni EZ A FÖLISMERÉS a rugó­ja a pusztára irányuló figye­lemnek, s nagyon valószínű, hogy a figyelem nem áll meg az értékek nyilvántartásánál, hanem majd úgy veszi számba őket, hogy az évezredes múlt emberi kéz emelte és óvta do­kumentumai közkinccsé vál­hassanak. Valljuk csak meg, az itt lakó pusztai embereken kívül na­gyon kevesen tudják például azt, hogy Szántódpuszta 1055- től 1945-ig a tihanyi apátság birtoka volt, hogy a török dú- lás idején elpusztult ugyan a major, de már a XVIII. szá­zad elején ismét virágzó ma­jorgazdaságban folyt itt a földművelés és állattenyésztés. Hogy ez, a térképeken hosszú ideig föl sem tüntetett puszta volt a tihanyi apátság atyái­nak éléstára. S mint valahány gazda, az apátsá-g is nagy gon­dot fordított az éléskamra ko­rabeli korszerűségére. Egymás épületek: magtárak, istállók, górék, pincék, cselédházak. Ká­polna is, hiszen a jószágkor­mányzás az emberek, a cselé­dek kormányzása nélkül el­képzelhetetlen lett volna. A kis dombon ma is álló Szent Kristóf kápolnát alig­hanem egyszerre emelték a ti­hanyi apátság templomával, mivel ez utóbbi építésének évében, 1735-ben jelentette már Grassói Tib aid apát úr, hogy a szántódi dombon "templomszerű, tornyos, ha­ranggal ellátott kápolnát« emeltetett. Nem sokkal ké­sőbb, egy 1787-ből származó összeírásban már fazsindelyes, fa tornyos épületként szerepelt ez a kápolnácska, s 1820-ban látták el azzal a rézzel fedett toronnyal, amely alatt most is áll. A PUSZTA BEJÁRATÁT ma is a jószágkormányzói la­kás őrzi, szomszédságában a keresztfolyósós borpincével, amely az adatok szerint jóval többet élt százötven évnél. A major ma is épségben levő cselédházai kosáríves, nádfede- les épületek, még az 1800-as évek elején építették őket. A felsorolás elején kellett volna helyet kapniuk a mező­gazdasági célokat szolgáló épü­leteknek, melyek műemléki megjelenésükkel vonzzák a te­kintetet. Kiemelkedik' közülük az 1842-ben emelt boltozott, két sor jászlas ökör- és tehén­istálló, a 26 öl hosszú, tégla- lábazatra rakott kukcricagóré, a szintén ez időtájt épített ba­Cseng a telefon Szerecz Jó­zsef asztalán. — Halló, itt járási művelő­dési ház... Tessék parancsol­ni, tanító néni! — Értekezletet tartanak az orvosok a mozitermünkben, most pillanatnyilag nem tu­dunk vetíteni a napköziseknek, délután azonban igen. — Jó, visszahívjuk, a vi­szonthallásra. A művelődési otthon igazga­tója leteszi a kagylót. Máris veszi a filmtár katalógusát, és kijelöli a "gyerekma ti né« mű­sorát. Lapozgat a kék fedelű, kockás füzetben, s egy papír­lapra kiírja a választott fil­mek sorszámát. Az eső változatlanul zuhog odakint. — Nem csoda, hogy a gye­a puszta közepén helyet fogla­ló és manapság igazán ritka­ságszámba menő közös kemen­ce. Érdekes és ritka építmény­nek számít a majorság barokk stílusban épült emeletes mag­tára is. Szántódpuszta nyilvánosság elé kívánkozó nevezetességei­ről — amelyek ma még névte­lenek, de hamarosan úgy nézik meg őket a kirándulók egy­mást váltó csapatai, mint ha­zánk XVIII—XIX. századi me­zőgazdálkodásának nem min­dennapos építészeti, gazdaság- történeti emlékeit —, elmond­hatnánk többet is. De fölösle­gesnek ítéljük a szószaporítást, mivel reméljük, hogy az illeté­kesek gondoskodásából való­ban létrejön itt egy majormú­zeum, amelyet érdeklődők szá­zai kereshetnek majd föl. Re­méljük már csak azért is, mert igazán kevés hasonló értékű műemlékkel rendelkezünk. És ha költségeket nem sajnálva rekonstruálni tudjuk az azóta idegenforgalmi nevezetességgé vált balatonszentgyörgyi Csil­lagvárat, akkor mi sem nyil­vánvalóbb, mint az, hogy ma- jornnúzeummá alakítsák Szán- fódpusztát, ahol a százados épületek összhangját eleddig nem zavarta meg semmi; em­beröltőkön át az uradalmi gaz­dálkodás múzeuma maradt. EZER SZERENCSE, hogy nem bontottak le semmit azok közül az építészeti és gazda­ságtörténeti műemlékek köziül, amelyeknek egysége most szer­vezett védelmet kér. Bizonyára kap is. rekek vágynak egy kis mozira, üyen időben unalmas lehet a tanteremben ülni — mondja Dura Llászló művészeti elő­adó. Amikor az orvosok befejezik az értekezletet, Szerecz József és Dura László már viszi is be a vetítőgépet, hangszórót. Beállítják a gépet, föltetetik két fiatallal a vetítővásznat. A raktárból kihozzák a filmeket, áttekercselik. Az első filmor­sót már fel is erősítik a gép­re. A padló tele van elszórt csikkekkel és hamuval. A mű­velődési ház vezetői seprűt ra­gadnak, és gyorsan kitakarít­ják a termet. Az utolsó moz­zanat következik: a besötétítés. A mozi készen várja a gyere­keket Nyílik a művelődési ház aj­taja, zsivaj ogva megérkeznek a FöldművesszövetkezeH művészeti csoportok fesztiválja Balatonlelién (Tudósitónktől.) A Szövetkezetek Somogy megyei Központja 1957 óta minden nyáron megrendezi Ba- latonlellén a földművesszövet­kezeti művészeti csoportok fesztiváljáig. A »Tiszán innen, Dunán túl« címmel megrende­zendő Idled fesztivál sokkal nagyobb szabású lesz, mint az- előző években. A MÉSZÖV meghívására az Alföldről, Bács-Kiskun, Pest és Veszp­rém megyékből is érkeznek Lellére művészeti együttesek. A somogyi együttesek közül a balatonszárszói tánccsoport, a böhönyeá kórus, a buzséki né­pi együttes, a marcali zenekar, a lakócsad és a szentmihályhe- gyi délszláv népi együttes lép fél a szabadtéri színpadom. S hogy milyen vendég együttesek lesznek ott az augusztus ötö- diki fesztiválon? A jánoshal- mai kórus és táncegyüttes, a kecellek támccsoportja, a kis­kőrösiek szimfonikus zeneka­ra, a nagykőrösiek táncegyüt­tese. Érdekesnek ígérkezik az alsópáhoki úttörőegyüttes mű­sora. A fiatalok megyénk több községében felléptek már. A fesztivál műsorát dr. Volly István népdalgyűjtő, zeneszer­ző állította össze. A liszt- és Bartók-év jegyében összeállí­tott műsor utolsó száma egy Bartók Béla gyűjtéseiből kom­ponált mű lesz. ötszáz szerep­lő ajkáról hangzanak majd fed a népdalok dr. Volly István vezényletével. A háromórás táncos, zenés és dalos műsor iránt már most nagy az érdeklődés; eddig több mint négyszáz külföldi vendég jelentette be részvételét. napközisek. Elöl a lányok, mö­göttük a fiúk jönnek. — Üljetek le szépen — mondja kísérőjük, dr. Cseke Istvánná. A napközisek gyorsan he­lyet foglalnak. Szerecz József bekapcsolja a vetítőgépet. A gyerekek várakozóan elő­rehajolnak. A vásznon feltűnik az első film felirata: A gyer­mekek mosolyáért. Hol elismerő moraj, hol ka­cagás, hol csodálkozó sóhaj kí­séri a filmet. Egy-egy taps is felcsattan néha. Az igazi öröm akkor tör ki a gyerekekből, amikor a Ceruza és a radír cí­mű rajzfilm első kockái jelen­nek meg a vásznon. A fiúk és a lányok izgatottan izegnek- mozognak a székeken, tágra nyílt szemmel nézik a varázs­latos gyorsasággal cikázó ce­ruza mesteri rajzait, a kis ra­dír ügyes javításait. Amikor a film végén visszamennek a tolltartóba, a napközisek han­gosam megjegyzik: »De kár, hogy már vége van.« Még egy filmet vetít a gyere­keknek a művelődési otthon igazgatója, aztán vége a mati­nénak. Az iskolások szedd őz- ködnek. — Köszönjük a vetítést — mondják mosolyogva a műve­lődési otthon igazgatójának. A kis matinéval sok-sok nap­közisnek szerzett örömet csü­törtökön délután a Barcsi Já­rási Művelődési Ház. L. G. Somogyi Mépkrp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár* Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11 Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a hoivi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra U Fi A megyei tanács június 10- én fizzál bízta meg a Mecsek* vidéki Üzemi Vendéglátó Vál­lalatot, hogy létesítsen étter­met a volt Korona Szálló épü­letében. Július 1-én a vállalat átadta rendeltetésének a 2000 Az étterem legfőbb erénye a gyors kiszolgálás. Az ételek hűtő-, illetve melegítő pulton vannak elhelyezve tetszetős műanyagtálakbam. A vendég elveszi a pultrój az evőeszkö­zöket, majd kiválasztja magá­nak az ételeket, és tumultus esetén is 3—4 perc alatt végez az önkiszolgálással. — Még a legkényelmesebb vendég is 15 perc alatt meg­ebédelhet — mondja Józsi Istvánná üzletvezető. — Mint­hogy a vendégek az asz1 álon is a tálcáról esznek, és a tál­cát ők viszik a mosogatóhoz, nem keiül időveszteségbe a tumusváltás. Egy óra alatt 700 ember ebédelhet meg kényel­mesen. S hogy tetszik a vendégek­nek az önkiszolgálás? Bulecza Mihály ezt mondjaí — Sokat jelent ez nekünk. Az ember időt veszít azzal is* amíg munkahelyétől ide ér, itt azombam gyorsan megebé­delhet Még csak két hete ét­legjobbakait mondhatom. Hasonló a véleménye a Sz«- badós családnak is. Mindhár­man itt ebédelnek. Azt az időt* amit máskor bosszús várako­zással töltöttek el, most sétár* fordíthatják. Sokan más ven* déglőből jöttek át ide étkezni; A finom ételeket Keirényi Ele» ságos művésze szakmájának. Ez nem is csoda, hiszen 35 éve dolgozik éttermekben* A Kapos Étteremben nem. csak előfizetéses, hanem úgy­nevezett fizető ebédet is lehet kapná. Az étterem vezetői a közeljövőben bevezetik a két« három ételes előfizetéses rend­szert. Ha megfelelő számú je­lentkező lesz, megszervezik a fizető vacsoraellátást is. & S, Hetvenöt esztendős jubileumát ünnepli KAPOSVÁR - KANADÁBAN Hol van Kaposvár? A kér­dés nevetségesen egyszerű, meghatározása az általános iskola alsótagozatos diákjai­nál! tudományát sem halad­ná meg. Kaposvár Somogy megye székhelye... De eb­ben az esetben sántít a cím, mivelhogy Kaposvár lénye­gesen túlnőtte a városok éle­tében serdülőkornak számító 75 évet. Érdekes cikket olvastunk az öreg város névrokonáról, a Kanadai Magyar Munkás egyik számában, a 75. évfor­dulóját ünneplő Kaposvár­ról. A kanadai Kaposvárról, melynek születéséről így ír a lap: »35, Pennysylvániából jött magyar család ökrösfo­gatokon ment ki a Qu’Ap- pelle-folyóhoz, ott sátorkarói vert le, ahol ma az 1892 tői Kaposvárnak nevezett első marandandó magyar kanadai település áll.-« Kik voltak ezek az első telepesek; valamiféle hazul­ról hozott lokálpatriotizmus fűtótte-e őket; vagy hogy az új hazában is — legalább a név csengésében — a Fő ut­ca elmosódó képét próbálták megidézni?! Azt mondja ró­luk a mai kanadai magyar, hogy pionírok voltak, az el­hagyott területek első tele­pesei, akiknek egy részét, legfőképpen szüleiket ide­gen földre kényszerítette a magyar szabadságharc utáni osztrák terror. De az ország történetében tény, hogy 1865- Ben 38 Kossuth-honvéd bizo­nyos Szalatnay Márk hon­védtiszt vezetésével sikeres sztrájkba vitte a dohánygyá­ri munkásokat, és megalakí­totta azok _ első kanadai szakszervezetet. Olvassuk tovább a kanadai Kaposvár sorsának alakulá­sát. »Manapság már nehéz el­képzelni, hogy a kanadai Vadnyugaton úttörő szerepet betöltő magyar telepesek éle­te és küzdelme milyen keser­ves, nélkülözésekkel és áldo­zatokkal teljes volt. A kez­dést »segítő« vasúttársaság, a bankok, a települési ügynök­ségek, gazdasági és politikai ügynökök siserehada mind- mind a telepesek keserves munkájából és nehézségeiből próbált, s a legtöbb sikerrel meg is gazdagodott.« A. mában vagyunk. Nem tudom, milyen a ka­nadai Kaposvár. Csendes fo­lyócska-e a magyar fülnek furcsa nevű Qu’Appele, vagy haragosan hömpölygő? S partjainál a táj lehet-e olyan, mint a Kapósénál: szemnek nyugalmat, szívnek jövőbe kalandozó szárnyakat adó? S a lakói mennyire tudják, hogy idehaza megváltozott az élet? Hogy ügynökök és ban­kok csillaga örökre leáldo­zott. Hogy a mi városunk is megifjult — megszépült az »Old« Kaposvár. K. E. romfi" es sertesolak, valamint László Ibolya Gyerekek a művelődési házban Herényi Elemér vezető szakács ezekben a hatalmas üs­tökben 300 liter levest készít egyszerre. személy ebédelését biztosító kezem itt, de az ébeJefcről a önklszolgiáló éttermei; Egyszerű és gyors a kiszolgálás. w mér vezető szakács főzi. Való* A Szabados családnak is ízlik a finom túrós csusza.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents