Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-17 / 141. szám

r VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! • Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS L APÓ A XVIII. évfolyam, 141. szám. _______ ÁRA 50 FILLÉR Szombat, 1961. június 17. M AI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Miről írna, ha újságíró lenne? fS. o.) Jövő heti rádió- és televízió műsor (S. oj Fő a békesség CB. a.) KÖZŐS ERŐVEL írta: Szirmai Jenő, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára A zökkenőmentes aratás előfeltétele a jó felkészülés Értekezletet tartottak a megye állami gazdaságainak vezetői A jobb időjárás beköszönté­sével igen sok tsz-tag, paraszt­asszony, férfi, fiatal fogott ka­pát, kaszát, villát, hogy elvé­gezze az időszakos mezőgazda- sági munkákat. A somogyi pa­raszt mindig híres volt mun­kaszeretetéről, . szorgalmáról, és ez most is meglátszik. Szin­te nincs olyan község, ahol a lakosság nagy többsége ne szorgoskodna a határban. Mun­kájuk nyomán tisztul a gyom­tól a cukorrépa, napraforgó, burgonya, kukorica, betakarít­ják a pillangósokat, a réti szé­nát. De ha a határt járjuk, azt is megállapíthatjuk, hogy még sok gazos terület van. Nem egy helyen kapálatlan a kuko­rica, és a rétekről már be kel­lene hordani a szénát. Az idő­szaki mezőgazdasági munkák­kal megkéstünk. Az esőből, amely eleinte kedvezőnek bi­zonyult, már túl sokat kaptak növényeink. A szinte napon­kénti csapadék megbénította a rendszeres kinti munkát, és alapvetően ez okozta, hogy a mezőgazdasági teendőkkel el­maradtunk. Ez azért veszé­lyes, mert közel az aratás ide­je, és félő, hogy addig nem tudjuk befejezni a növényápo­lást. Sőt a déli járásokban máris megkezdték, s a jövő hé­ten az egész megyében folytat­ják az őszi árpa aratását. Eb­ben a helyzetben tehát min­den erőt mozgósítani kell ar­ra, hogy a növényápolást az aratás fő idejéig elvégezzük, hiszen a jó termés biztosításá­ról, jövő évi kenyerünkről van szó. A kukoricakapálás a legfontosabb Amikor ilyen kevés idő áll rendelkezésünkre a növény- ápoláshoz, arra kell törekedni, bogy a ránk váró feladatokat fontossági sorrendben végez­zük el. Nem javasoljuk hogy a kukoricán kívül ne kapálja­nak meg más olyan növényt termelőszövetkezeteink, amely­nél lemaradás van. De kérjük, hogy a fő figyelmet most még­is a kukorica első kapálására, valamint a pillangósok, a réti széna kaszálására és betaka­rítására fordítsák. Arra töre­kedjenek, hogy a kukoricaka­pálást pár napon belül elvé­gezzék mindenütt, mert más­ként olyan kár érheti szövet­kezeteinket, amelyet már nem­igen lehet behozni. Megyénk jelentős állattenyésztő terület. Azi állattenyésztéshez, a jó gazdálkodáshoz elengedhetet­lenül szükséges, hogy megte­remtsük az abraktakarmány- bázist, biztosítsuk a jó kuko­ricatermést. Mit tegyünk an­nak érdekében, hogy a kuko­ricát időben megkapáljuk? Most az a legfontosabb, hogy a falu apraja-nagyja, minden ember, aki csak segíteni tud ebben a munkában, dolgozzék a kukoricaföldön. Nemcsak a tsz-tag, hanem családtagjainak munkájára is nagy szükség van. Ha eredményt akarunk elérni — márpedig azt aka­runk mindnyájan —, akkor úgy kell megszervezni a teen­dőket, hogy a tsz-tag és család­tagjai mellett a más munka­területen dolgozók — így az állatgondozók, irodában fog­lalkoztatottak — is kijuthas­sanak kapálni a kukoricaföld­re. Szükséges, hogy lókapával,, géppel meghúzassák a sárközö­ket. A sok eső miatt több helyütt megsárgult már a kukorica. S ha a gazból kivesszük, ei-re még inkább számítani lehet. Elengedhetetlen tehát, hogy nitrogénműtrágyával fejtrá­gyázzunk. Éjjel-nappal a takarmánybetakarításért Mint említettem, a kukorica kapálása mellett a réti széna és a pillangósok kaszálása, il­letve betakarítása a legsürgő­sebb feladat. A pillangósoknál általában már csak a betaka­rítás van hátra. Nappalt és éj­szakát egyaránt ki kell hasz­nálni, * hogy takarmánynövé­nyeink mielőbb kazalba kerül­jenek. Bátran lehet éjjel is dolgozni velük. Ha a pillangósnövények har­matossá váltak, a nedvesség felszívására esetleg hasznos sót használni. Az éjszakai takar­mánybetakarításkor arra ügyeljünk, hogy a kazalrakás­nál négyméterenként hagyjunk egy-egy méter szeli őzőnyílást. A réti széna kaszálásánál is arra kell törekedni, hogy' mi­helyt lehet, azonnal betakarít­suk. Első természetesen a kö­zös széna biztonságba helyezé­se. Dé ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a háztáji takar­mány behordásáról sem. Ehhez is kell fogatokat biztosítani. Helyes az, amit már többhe­lyütt csináltak, hogy (a foga­tok pihentetése érdekében is) a gépállomások vontatóját ve­szik igénybe a háztáji széna behordásához, s ennek térítési díját a tsz-tag fizeti ki. Az éj­jelre adott fogatokért fele fu­varköltséget számítanak. Mivel az aratás kezdete egy­beesik a növényápolással, kü­lönösen ügyeljünk arra, hogy az őszi árpát mindenütt gép­pel arassák le. Ez lehetővé teszi, hogy minél kevesebb munkáskezet vonjunk el a ka­pálástól és a takarmánybeta­karítástól. Az idő kihasználá­sát biztosító jól szervezett munka a kukoricakapálásnál, a széna és a pillangósok be­takarításánál is meghozza a várt eredményt. Növelhetjük a termelőszövetkezetek állatállo­mányának takarmánybázisát úgy is, hogy a még vetetten, üresen álló, valamint a (repce, őszi árpa alól) most felszaba­duló területeket silókukoricá­val vetjük be. Készüljünk az aratásra! A kukorica kapálását, a pil­langósok, a réti széna betaka­rítását tíz nap alatt, az aratás megkezdéséig jól szervezett, előrelátó munkával fejezzük be. Időközben keli az aratásra és a cséplésre is felkészülni. A növényápolás mellett ez a leg­fontosabb feladat. A jó felké­szülés már fél siker. Ezért minden termelőszövetkezet most vegyé számításba, milyen segítséget rár és tud kapni a gépállomásoktól. Úgy számít­sunk, . hogy lehetőleg minél ke­vesebb aratnivaló maradjon kézi erőre, tehát nagymérték­ben. vegyük igénybe a gépek munkáját. Az a helyes, ha ter­melőszövetkezeteink kijelölik azokat a táblákat, amelyek nagyságuknál és domborzati viszonyaiknál fogva alkalma­sak a gépi aratásra, s éppen ezért termelékenyebben tud­nak rajtuk dolgozni a gépek. Természetesen ma még nem lehet mindent elvégezni gépi erővel. Szükség lesz tehát a kaszapárokra is. Ezért jó, ha minden tsz mielőbb elkészíti a munkaerőmérlegét, hogy tisz­tán lássa a helyzetét. Válogas­sák ki a kaszapárokat. A kézi erőt elsősorban a dőlt vagy a kevert gabonával rendelkező táblákra összpontosítsák. Ezt a tagok is szívesen aratják, mert a munkaegységet is ennek megfelelően alakítják td. A kézikaszásoknak nagy segítsé­get tudnak adni a falubeli, de a városban dolgozó munkások is. A munkaerőmérleg elkészí­tésénél rájuk is számítsanak a tsz-ek. Beszéljék (meg velük, hogy szabadságukat lehetőleg az aratás idején vegyék ki, hogy a családnak segíthesse­nek a nagy nyári munkák el­végzésében. Az aratási előkészületeknél nem szabad figyelmen kívül hagyni a behordást és a csép- lést sem. Ügyeljünk arra, hogy a cséplésnél a lehető legki­sebbre csökkentsük a hordás távolságát. Az a legcélszerűbb s leggazdaságosabb, ha a kéz­zel, vagy kévekötőgéppel vá­gott gabonát az istálló környé­kére szállítják, és ott csépelik el. Ekkor helyben van a szal­ma. A többit a táblák szélére hordják össze. Olyan helyet jelöljenek meg, amely több tábláról is rövid úton, köny- nyen megközelíthető. Együtt a falu és a város Az, hogy a tsz-ek milyen termésátlagot érnek el, meny­nyi lesz a jövedelmük, hogyan tudják ezt az évet zárni, és megalapozni a következőt — lényegében most dől el a nö­vényápolásnál, az aratásnál, a gabonabetakarításnál, a csép­lésnél, a tárolásnál. Ez a tény közös összefogásra kell hogy serkentsen falusi és városi, idős és fiatal, hivatali dolgo­zót és fizikai munkást — egy­szóval minden embert. A nagy cél, sikeres gazdálkodásunk gyümölcse lelkesítsen minden­kit jobb, lelkiismeretesebb munkára. A becsületes embe­rek — hiszen ezek vannak túl­nyomó többségben — ragadják magukkal azokat is, akik még nehézkesek, akadékoskodók, sőt azokat is, akik azelőtt se mentek egy kis lustaságért a szomszédba, akiknek nem fű­lik foguk a munkához. A be­csületes többségnek igenis van olyan nevelő ereje, hogy ké­pes ezeket az embereket is csatasorba állítani a cél érde­kében. Kérjük falusi pártszer­vezeteinket, tömegszer vezetein- ket, KlSZ-szervezeteinket: győzzék meg az embereket arról, hogy halaszthatatlanok a tennivalók. Most ne azt néz­zük, hogy kinek mi a beosz­tása. Az állattenyésztő is men­jen ki a földre, ha úgy hozza a sor. Semmi baj sem történik, ha a szövetkezeti boltosok úgy osztják be a nyitvatartási időt, hogy egy-két órát, néhány fél napot segíteni tudnak a kapá­lásban. Vagy ha a tanácsi és egyéb intézmények dolgozói is felkerekednek, és egy kis segí­tésre a mezőre indulnak. Mindez nemcsak a falu dol­ga most. Helyes, ha a városiak is kiveszik részüket e nagy feladatokból. A munkások, ' a járási székhelyeik üzemi dolgo­zói már a szervezés és a meg­szilárdítás idején is szívesen adták testvéri segítségüket a falunak. Most is arra kérjük őket, hogy ne hagyják maguk­ra a termelőszövetkezeteket, a rendkívüli csapadékos időjárás miatt a munkában megkésett tsz-parasztokat. A segítségnek ezernyi módja van. Akár úgy teszik ezt a munkások, hogy szabadságukból pár napot fa­lusi munkában töltenek el, akár úgy, hogy szombaton vagy vasárnap mennek ki dolgozni a földekre — mindegyik jól­esik és igen hasznos most. A politikai nevelésben különösen sokat tehetnek a patronáló üzemek. De munkaerővel, szál­lítóeszközökkel is számotte­vően hozzá járulna ínak a mun­ka eredményes elvégzéséhez. Be kell látnia mindenkinek, hogy a lemaradás oka (egy­két helyet kivéve) nem a ha­nyagság, hanem a szeszélyes, csapadékos időjárás volt. Sokat segíthetnek a gépállo­mások a növényápolásban, a gépekkel jól felszerelt állami gazdaságokkal együtt pedig az aratásban. Ha valaki, akkor ők rendkívül hatékonyan moz­díthatják élő a megyei párt- végrehajtó bizottság ama ha­tározatának megvalósítását, amely kimondja, hogy a kalá­szosok 50—60 százalékát gép­pel kell learatni. Számottevő az a segítség, amelyet az erdő- gazdaságok adhatnak a terme­lőszövetkezeteknek. Helyes lenne, ha ők egy-két hétre minden erejüket mozgósítva szervezetten kapcsolódnának be egy-egy termelőszövetkeze­ti község időszerű munkáinak elvégzésébe. Űjra és újra azt mondjuk: minden órát ki kell most hasz­nálni. Az esetleges csapadékos idővel továbbra is számolni kell. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy akkor is kimen­jünk a mezőre, ha ott az esó miatt esetleg csak fél napot dolgozhatunk. Aki ahol tud, segítsen. Nagy, egész embert kívánó feladatok állnak előttünk. Az okos szó, az előrelátó szerve­zés, a meggyőzés, a baráti, elv­társi segítségnyújtás olyan té­nyezők, amelyek előmozdítják, hogy a falu és a város össze­fogjon a rossz idő miatt lema­radt mezőgazdasági munkák elvégzésére. Egy kicsit több erőfeszítéssel elérhetjük, hogy hét-tíz nap alatt mindenütt be­fejezzük a növényápolást, majd utána rövid időn belül az aratást, és jó termést taka­ríthatunk be a somogyi földek­ről. Tegnap Lábodon értekezle­tet tartottak a megye állami gazdaságainak igazgatói, fö- agronómusai és főmérnökei. Az értekezleten a jelenlegi munkák helyzetéről és az ara­tás előtti legfontosabb teen­dőkről volt szó. Nagy József, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának vezetője el­mondotta, hogv az idén az aratással az állami gazdasá­gokra kettős feladat hárul, egyrészt eleget kell tenniük a gazdaság belső feladatainak, másrészt segíteni kell a ter­melőszövetkezeteket. A tervek szerint a tíz állami. gazdaság mintegv 3 ezer hold kalászos betakarításában nyújt segítsé­get a.tsz-eknek. Szabados Dezső, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgató­ságának főagronómusa mon­dott beszámolót. Először az ál­latállomány takarmányának biztosításáról, a pillangósok betakarításáról szólott. Elmon­dotta, hogy ieen nagy előrelé­pés, az, hogy a szálas takarmá­nyok nagy részét fejlettebb módszerekkel szárították. Hi­ba, hogy néhány helyen nin­csenek még tisztában ' azzal, hogy a széna mikor válik al­kalmassá az ágas, illetve a ventillátoros szárításra. Felhív­ta a figyelmet arra, hogy az aratás' előtt feltétlenül meg kell kezdeni a lucerna máso­dik kaszálását. Erre a munká­ra éppúgy mozgósítani kell minden erőt, mint a kukorica­kapálásra. A kukorica vetéste­rületének ugyanis mintegy 50 százalékán végeztek vegyszeres gyomirtást — hozzá kell tenni, teljes sikerrel —, de a másik 50 százalék meglehetősen el­gazosodott. ozükséges az erők összevonása azért, mert ezek­re a munkákra mindössze más­fél-két hét áll rendelkezésre. Az aratási szemléket minde­nütt megtartották. Tavaly a búza holdankénti átlaga 13 mázsa 40 kiló volt, az idén — figyelembe véve a külföldi bú­zái aj tákat — átlagosan 3 má­zsával több várható. Mindén gazdaságnak gondot okoz a termények huzamosabb ideig történő tárolása. Ezért fontos az aratás technológiáját úgy megszervezni, hogy a kombáj­nokról, cséplőgépekről száraz gabona kerüljön le, amelyet azonnal lehet szállítani a Ter­ményforgalmi Vállalat raktá­raiba. A szállítás zökkénomen- tes megoldása megkívánja az erők összevonását, a munkaerő iegteljesebb mértékű kihaszná­lását Nagy Pál, az igazgatóság fő­mérnöke az aratással kapcsola­tos néhány műszaki problémá­ról szólott. A 17 339 hold aret- nivalóra 63 kombájn áll ren­delkezésre, ami azt jelenti, hogy egy kombájnra átlagosan 275 hold jut Feltétlenül szük­séges megszervezni az ara'.as idejére a műszaki szolgálni azt, hogy egy körzetszerelő ál­landóan a helyszínen tartóz­kodjon, és az alapvető csere­alkatrészekben sem legyen hiány. A tárolószineket szük­ség szerint átalakítják gabona- tárolásra, s ezért ügyelni kell arra, hogy a kint levő gépeket fokozott mértékben áp alják. Az aratás az eddigi munkák­nál nagyobb baleset- és tűzve­szélyt jelent, ezért a gan­goknak hatványozott mérték­ben gondot kell fordítani a balesetelhárításra és tűzvéde­lemre. Az értekezlet résztvevői vé­gezetül hozzászólásaikban mondták el, milyen felkészü­lési fokon állnak gazdaságaik, illetve, milyen segítségre len­ne még szükségük az aratás za­vartalan lebonyolítása érdeké­ben. Békegyűlés a megyei bíróságon Csütörtökön délután Kapos­várra látogatott az Országos Béketanács és a Magyar Jo­gász Szövetség vendégeként hazánkban tartózkodó külföldi nemzetközi jogászok egy cso­portja. A két olasz, egy cseh­szlovák, egy német, egy román és egy kínai jogászból álló de­legáció mindegyik részvevője tagja a Demokratikus Jogá­szok Nemzetközi Szövetsége titkárságának. A külföldi vendégek délután 4 órakor a megyei bíróság nagytermében békegyűlésen találkoztak városunk jogászai­val, ügyvédeivel és a megje­lent érdeklődőkkel. A béke­gyűlésen részt vett dr. Szólal József, az igazságügyi minisz­ter első helyettese, a Magyar Jogász Szövetség alelnöke, dr. Benedek Jenő, a Jogász Szö­vetség főtitkára, dr. KádáV Miklós, az ELTE Állam- és Jogtudományok Karának dé­kánja és dr. Patkós Lajos, az MSZMP Központi Bizottságá­nak munkatársa. A Magyar Jogász Szövetség nevében dr. Tallós Emil, a me­gyei bíróság elnöke üdvözölte, majd dr. Benedeie főtitkár be­mutatta -a vendégeket. Ezután Rudolf Bystricky egyetemi ta­nár, a Csehszlovák Jogész Szö­vetség alelnöke mondott — szép, hibátlan magyarsággal — beszédet. A Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövete sége. a második világháború alatt a párizsi ellenállók ille­gális jogász csoportjából ala­kult meg. Azóta már hét kong­resszust tartottak eddig. A szövetség fő célja: a jogot a béke szolgálatába állítani. Ha a világ bármely pontján az elnyomó hatalom vagy egy diktátor lábbal tiporja a nem­zetközi jogot, ma már a ha­ladó világ felháborodása mel­lett egy jogász világszervezet tiltakozásával találja szembe magát — mondotta a többi kö­zött. Majd foglalkozott a tit­kárság legutóbbi bukaresti megbeszélésével, és a jelenle­gi külpolitikai helyzet néhány nemzetközi jogi vonatkozású problémájával. A továbbiakban Ugo Natoli olasz egyetemi tanár szólalt fel. Beszélt az olasz alkot­mány, á kapitalista állam pa­pír-jogairól, és arról, milyen nehéz a demokratikus jogászok munkája náluk, a kultúra és művészet országában, ahol öt­millió analfabéta, és — az »olasz gazdasági csoda« elle­nére — kétmillió munkanélkü­li él. A következő felszólaló Ste­llán Nituíescu, a Román Jo­gász Szövetség elnöke volt, majd Joachim Renneberg ber­lini egyetemi tanár, a Német Demokratikus Jogászok Szö­vetségének elnökségi tagja be­szélt a nemzetközi jogász szö­vetség szerepéről az NDK-ban. Sajátos viszonyaik mellett kü­lön jelentős harcot kell foly­tatniuk az NSZK demokrati­kusan gondolkozó jogászaiért^ akiknek a szervezetét felszá­molták, és különböző újabb törvénykönyv-elképzelésekkel igyekeznek megfélemlíteni őket, ha a revanspolitika ellen,- a béke érdekében szót emel­nek. Harcuk nem volt ered­ménytelen : ma már az ade- naueri törvénykező testületek­ből is eltávolították a közis­mert fasisztákat. — Mi tovább követeljük a bűnösök meg­büntetését — mondotta befe­jezésül, majd dr. Tallós Emil köszönetnyilvánító zárószaval« vai ért véget a békegyülés. !

Next

/
Thumbnails
Contents