Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-14 / 138. szám

f Szerda, 1961. június 14. SOMOGYI NÉPLAP Küzdenek a kezdeti nehézségekkel A hajmás-kaposgyarmati Béke Tsz öthónapos munkájáról Hajmás és Kaposgyarmat, a két zselicségi falu az év ele­jén alakított közös termelőszövetkezetet. »Két falu, egy nó­ta, egy tsz« — mondják tréfásan a szövetkezeti gazdák. Kö­zös elnököt és elnökhelyettest választottak ugyan, de azért mindkét község megőrizte önállóságát: önelszámoló üzemegy­ségként működnek. Az elnök Hajmáson, az elnökhelyettes pedig Kaposgyarmaton intézi a Béke Tsz ügyeit. Van tennivalójuk elég, hiszen a család gondját az egész falu gondjával cserélték fel. — Nem is tudunk nyugodtan aludni — mondja ifj. Cseh József elnök, hiszen járatlanok még a tsz-dolgokban — no és minden kezdetnek megvan a maga nehézsége. Alig pár hete hozták össze a közös állatállományt. Nagy istálló hiányában nem helyezhették el egy istállóban sem a teheneket, sem a lovakat. Ezért a tsz-tagok nagyobb istállóit a szövetkezet építőbrigádja átalakította, hogy megfelelően helyezhessék el az állatokat. Eredménye van ennek: amióta a közös gazdaság 32 tehene együtt van, egy hét alatt öt szá­zalékkal nőtt a tejmennyiség. A lovak kondíciója is javult. Igaz, jól takarmányozták őket, de sokat is dolgoznak, hiszen minden munkát fogattal kell végezni, mert gépük nincs. A traktorokat az idén nem tudták volna kihasználni dombos parcelláikon. Ezért is kell földjeikhez képest sok lovat tar­taniuk. Ez pedig költséges, mert sok ember kell a fogatok­hoz, és a lovak rengeteg takarmányt fogyasztanak. Tervezik, hogy jövőre — mikorra kialakítják a közös táblákat — vesz­nek egy traktort. Egyik gond szüli a másikat. Most vettek át a Közép-so­mogyi Erdőgazdaságtól istállóépületeket. Ezeket is rendbe kell hozni, hogy a szétszórt istállókból központi helyre von­hassák össze a jószágot. Ezt is, mint az eddigi szakmunkákat, a tsz építőbrigádja végzi el. így sokkal kevesebbe kerül. Ez a brigád építi fel a hizlaldát, a fiaztatót és a közös górét is. Most szállítja hozzájuk az erdőgazdaság a fát. Csak a napok­ban jutott idő arra, hogy a vezetőségben megbeszéljék, egyes vezetők és beosztottak javadalmazását. Erre is szükség volt, hogy' mindenki tudja pontosan, mennyit keres a közösben. — Ugye, van gond itt elég — mondja Bank Ferenc, a hajmási növénytermesztési brigád vezetője. — Hát még ha az aratásra gondolunk! Kapálni való is akad még Száz hold rét szénáját kell betakarítani aratásig. Ebből ugyan hatvan holdat harmadosán kiadtunk a tagoknak, de negyven hold­ról közösen kell a szénát begyűjtenünk. A kiadott hatvan hold szénájából á harmadrész a háztáji jószágállomány téli takarmányozásához lesz majd nagy segítség, hiszen arról is gondoskodni kell, mert sok állat maradt még a háztájiban. Nem kisebbek a gondok a másik üzemegységben, Ka­posgyarmaton sem. — Nálunk sem könnyebb a földek művelése, mint Haj­máson — mondja Hegedűs Lajos elnökhelyettes. Bár ők sok­kal kevesebb munkaerővel rendelkeznek, mint a hajmásiak, rétjük mégis negyven holddal több. Nagy munka ennek a fű­nek a lekaszálása és a széna betakarítása. Kaposgyarmaton jobban értenek a szarvasmarhatenyésztéshez, ezért a jövő­ben főképpen ezzel akarnak foglalkozni. Ezt indokolja a te­rületi adottság is. Szántóföldjeik nagyobbik részét erdő veszi körül, és emiatt tetemes vadkáruk keletkezik minden év­ben. A takarmányt jobban meg tudják védeni a vadaktól. Min­dennap próbafejést végeznek. így a hozamokat is ellenőrzik, és a törzsállomány összeválogatásához is értékes adatokat kapnak. Örömmel újságolja az elnökhelyettes, hogy a burgonyá­jukat már másodszor is betöltötték. Virágzik javában. Répá­jukat meghúzatták a kapálás után. Levélzete már ellepi a föl­det. Az elnök is, az elnökhelyettes is, meg akivel a határban csak beszélgetünk, mindenki sűrűn tekinget az ég felé. Az eső... az eső... — mondogatják. — Ez többször kényszerít pihenőre bennünket. Ezen a tavaszon szinte lopva végezhet­tük a munkát. Alig öt hónapja alakult ez a közös gazdaság. A tsz-tagok még csak néhány lépést tettek a közös úton. Ha apró léptek­kel is, de mindennap előbbre jutnak. , • Vízi János Nagy szorgalommal dolgoznak a balatonszemesiek A balatonőszöd—balaton- szemesi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet szemesi üzemegvségében a szinte mindennapos esőzés ellené­re is igyekeznek minden percet kihasználni, hogy ide­jében végezzenek a takar­mánybetakarítással, növény- ápolással. Benedek László, a szövetkezet bérszámí ej tő­je elmondja, hogy a 40 kát. holdon termesztett baltacin- ból már eddif behordtak és kazalba raktak 950 mázsát, tehát a termés köridőéiül háromnegyed részét; úgy­szintén a 27 kát. hold lucer­nából 265 mázsát. Már vág­ják a többi takarmánynö­vényhez képest csekély terü­leten termesztett vörösherét is. A növénvápolási teendők közül csupán az 58 holdnyi kukorica kapálása okoz kü­lönösebb gondot az időjárás szeszélyessége miatt. Kertészetüket gondosan megművelik, jól jövedelmez. A helyi úttörők segítségével mintegy 34 mázsa cukorbor­sót szedtek le eddig. őÖO négyszögölnyi területen ter­mesztettek korai karalábét, s ebből 360 csomót adtak d a MÉK-nek. Értékesítettek 640 fej fejessalátát is. Paradicso­muk szépen fejlődik. Ezért az elismerés elsősorban az asszonyokat illeti, akik Lencz József kertész irányításával retket ültetnek, gyomlálják az új dughagymát. Takács József né munkacsapatában jelenleg hét asszony dolgo­zik. Nyárád György elnökhe­lyettes szavai szerint az ara­tási munkálatokban előrelát­hatóan nem lesz különösebb fennakadás. Számítanak a Balatonkiliti Gépállomás se­gítségére, mely^ egy kom­bájnt küld nekik. Nemrég vettek egy rendrearató gépet. Géphiány tehát nem lesz, úgyhogy az 1100 kát. holdas összterület 33 százalékát ki­tevő kalászosak 65—70 szá­zalékát gépi erővel számítják levágni. A termés jónak ígérkezik. Nemsokára meg­kezdik az őszi árpa aratá­sát A SZÖVETKEZET ÜZEMI •I-; Mikor először hallottak érrel az andocsiak, zúgolódott az egész község: »Mi az, most már népkony­hán fogunk en­ni?« De ez ré­gen volt, meg kora tavasszal, március ele­jén... Azóta meg­változott a vé­lemény. Elő­ször csak ke­vés, aztán mivA több híve lett az üzemi kony­hának. — Andocs­nak elég nagy az átmenő for­galma — be­széli Heider Ferenc kony­havezető. — _ Sok pedagógus Egy-kettore megszerettek Wiertli Mihályné van itt, útépítő, főszakács főztjét. postai dolgozó, akiknek gondot lőszövetkezetnél, s hogy meny­okozott az étkezési lehetőség nyíre a közösség, az egész nap hiánya. mezőn dolgozók érdekét szol­Ez természetesen a konyha gálja, azt legjobban további létesítésének csak egyik, és terveik bizonyítják. Andocson nem is legfőbb indoka volt. A — mint általában mindenütt szövetkezetben sokan odaadó — ha kimentek azelőtt dol- szorgalommal végzik munká- gozni, a kosárba került egy kis jukat, s nincs senki otthon, aki el tudná készíteni az ebédet. Elsősorban őértük, az ő érde­kükben rendezték be a kony­hát s az étkező helyiséget. Van, aki éthordóban viszi haza az ebédet, van aki ott fogyasztja el. Abban azonban megegyez­nek, s talán ennek is köszön­hető az üzemi konyha népsze­rűsége, hogy Wiertli Mihályné főszakács és Bodakos Ferenc­ije kitűnően érti a főzés mes­terségét. — Én mondom — szól az egyik ebédelő —, aki egyszer megkóstolja Wiertliné főztjét, azután mindig ide jár. — Változatos és nagyon íz­letes a koszt —r mondja % má­sik. 18 előfizető van, de átlago­san 30—35-en ebédelnek itt. A szövetkezet látja el nyers­anyaggal a konyhát. Érdekes, új kezdeményezés ez a terme­KONYHÁJÁN száraz élelem, s csak este főz­tek otthon. Déli falatozás köz­ben emlegették: de jó lenne egy kis főtt étel. Ábránd és vágy volt hosszú ideig, hogy a legnehezebb nyári munkák idején meleget ebédeljenek... A kívánság az idén valósággá lesz. A konyha egész éven át üzemel a faluban, de a mezön dolaozók részére kiszállítják a jöznivalót a határba, és ott ké­szítik el az ebédet. — Sose hittük volna, hogy erre is sor kerül — mondja az egyik étkező —, helyünkbe hozzák, a szemünk láttára ké­szítik el a meleg ételt. Hagy kedvezmény ez a fárasztó nyá­ri napokon, amikor sokszor az se lenne elég, ha az ember négy kézzel dolgozna. Kanalazzák a borsólevest. S szívükben megmozdul vala­mi: nemcsak munkás kezükre tart igényt a közösség, hanem gondoskodik arról is, hogy jól­lakotton dolgozzanak. Tőröd­nek az emberekkel — ezért is létesült a szövetkezet üzemi konyhája.., Napról napra többen ülnek a terített asztalhoz, s ki tudja, hányán és hányán étkeznek majd nyáron a »mezei üzemi konyhán« __ A z étkezők egy csoportja. Minden dolgos kézre szükség van Porrogon is Kalászosaink a sok esőzés ellenére is szép termést ígérőn érnek, napról napra sárgább az árpa, közeledik az aratás. A kapások növényápolási mun­káiban, s a szálastakarmányok maradás van. A tennivalók összetorlódtak, s bizony még ott is gondot okoz a munkák elvégzése, ahol becsülettel, szorgalommal fáradoznak min­den nap. Nem beszélve azok­ról a helyekről, ahol rossz a betakarításában azonban ie­.XXSXXXXSSXSXXXXXSXSXXSXXXXXXXSXSXXXSXSSSSXXSSXSSSXSXXSXXXXy/niunkaszervezés, vagy más ok . ‘miatt nem akarjak tudomásul Földes Mihály: A SZÜRKE A Egy polcon ott volt a rádió. Ambrusné leültette a vendé-j get. Megkérdezte, nem kínál- hatná-e meg süteménnyel és? venni, hogy az egész esztendő gazdálkodásának eredmenye fagg a mostani munkák üle­imétől. Valahogy ez a helyzet uralkodik a porrogi Napsugár (2« borral? Az álpap elutasította^'permejgszövetkezetben. a kínálást, ellenben megaján-S . « .dékozta az asszonyt egy szent-5 A képpel. Azt mondta: psem fejezhető erőfeszítéseket A nyáron egy kedves ba-i Egyszer ott ragadt, amikor a Ambrusné : A lsem fejezhető- a nyáron egy kedves ^tesznek, hogy rátom Rómában járt. Ez a ké-S^nyapolasban c bek°^nvlaÍ pecske onnan való. A szent-S^ftran3^aí’i atya maga áldotta meg. ^könnyebb feltételekkel Jh essék az aratast. Nem így "^«ondolkodil a közösség egy része. ycfc. v ctg.y hetii ictt-l benne, hogy megcsókolja-c*,—. izgalomba jött essék az határon keresték, mert szükség Most már nagy figyelemmel.. cselekszik xrrvlrua ró RI'ZAmr VvÉvf nÓ7t£> o trów/rvf "\7ArtrT +nw.oJt^SZOnDSn a KLOZOí lett volna rá. Bizony, többet nézte a képet. Vágy támadtP?zont’an , - ­. ™w„ni L-. u _________ I------------ -----------71 i_5leen, csak egy részé. Mert péj r­\ „„t. „r. Rí rhiY'np.' — Bántani éppen nem bán- zetek. Gyűjtöm benne az ár­tanak, de az adót igen ponto- dekes emberek portréit. Nem san beszedik. kérek lehetetlent? — És ez néha az elevenbe — Már hogy kérne lehetet- törődött a szoknyával, mint a oenne, nogy megcsókolja eszj--—- , E.j vág, igaz? lent — tiltakozott a vénkisasz- szolgálatával és az idevaló tü- meg is tette. ßdaul Dergalics Janos, PV — De mennyire — sóhajtott szony —, a mi falunkban is- zes borokat se vetette meg. _jja e^vszer naervon kiVá n * János, Dömötör Janas es csa a vénkisasszony. — Nem min- mer mindenki mindenkit. Még fiatal ember volt, de az n-aid valamit — ébresztsetteíla<?:|a’ Horváth Sandorne s - den vendégem olyan gavallér Majd meglátja, milyen ember orrán virított már a pincevi- álDaD Ambrusné kéDzeletét^31™ ellsnJe^fsre r?el^>' h „v ám, mint kegyed ez a tiszt, örökké a szabadban rág Rossz természete volt: « — Szóval, gyűlöli okét? járkál, es biztosan találkozni akkor feküdt, amikor a tvukok a, Sdz ° erejű», Strott Katalin tűnődött né- fog kegyeddel. Nagyon barát­hány pillanatig, mielőtt felelt ságos ember, szóba áll minden- Bartus elmosolyodott, volna. kivel. Igen közvetlen a modo- — Áz ilyen emberek is hasz­— Gyűlölni talán nem gyű- ra, szeret elbeszélgetni a né- nosak néha, lölöm már őket. Inkáfeb csak pekkel. Egyszer gombászni vol- A vénkisasszony nem értette, nem vonzódom hozzájuk. Nem tam az erdőben, nekem még se- De azért előhozakodott a maga tudok egészen feloldódni irán- gített is. Van egy okos fekete bölcsességével: tűk, pedig nekem még állást is kutyája, az gyakran vele van. — Undok az olyan kakas, rusné önkéntelenül, fölajánlottak. — Érdekes ember lehet, amelyik már este tíz órakor — Ügy? És miféle állást? Büszke? — Azt mondták, legyek a — Büszkének nem községi szeretetház vezetője, az bizonyos, pedig legutóbb is felkeltekor is alszik. Nem mondom, anyagilag jól magas kitüntetést kapott. Bartus elunta a társalgást, jártam volna. — Mi volt az érdeme? — No persze — bólintott kö­— Miért nem vállalta hát? — Azt mondják, már hosszú zönyösen —, akkor hát szóljon — Nem akarok vénemberek- ideje egyetlen határsértő sem Ambrusoknak a rádió miatt... kel és .vénasszonyokkal baj lód- úszta meg az ő szakaszán. Pe- ni. Én mindennap kimegyek a dig, ha jól tudom, hosszú a 3. temetőbe. Tél vagy nyár, nem szakasza. számít. Én mindennap kivi- — Akkor hát jeles ember ez Bartus délben ment át Amb­szek ilyen vagy olyan virágot a Vadász, vagy Halász... Az rusékhoz a szomszédba, az édesapám sírjára. Ha mást elődje nem volt ilyen jeles?... Ambrusné fogadta, egy fej­nem, egy szál örökzöldet.^ A vénkisasszony szeme fel- kendős, idős parasztasszony. Bevezette a papot a nagy, tisz­ta konyhába, amelyet a család -nappalinak« használt. A - szo­bákat télen se igen fűtötték, >zni akkor feküdt amikor a tvúkok ~« «HJaz ° erejük, s a velük együtt ££ keltek ’ 7 Pat. “ agy imádkozzon. Meg-*dolgozóké kevéS) most minden latja, odafont meghallgatják a/kézre szükség van. Azokéra is, könyörgését. 5&kik Porrogon tétlenkednek. És hirtelen fordított egyet a/ Mi is a helyzet a szövetke- szón: Pzetben? A 100 hold kukoricá­— Nincs semmi kívánsága? /bői mindössze tízet kapáltak — Semmi — felelte Amh-^meg, s az eröt most is elvon,a semmi telelte Amb & ^ hoW napraforgó. Huszon­....... pöt hold burgonyájukat megka­az éjfélt kukorékolia De nem i ~ P° ,azert mindig akad va-/ ^lt^k £s öe js töltögették. Cu- ... , az éjiéit KUKoreKoija. ue nem jami baj — kételkedett Bar-l!,' -,„1. mindössze 12 hold buszke, jobb az se, amelyik meg nap- tus _ Gond és bai az élet 5korrepa-,PÍc mmdOssze iz „(Aki, io 1—; 1. lus- . u-onci es paj az eiet,^ kinSVelés után azonban csak nem is lehet ez másként, amíg. a siralom völgyében bukdácso- lünk... a kiegyelés után azonban csak egyszer kapálták, s már na- Jlgyon kéne ide is az erő. A 150 . 1 J t J. 1 — r,nnnl néni* W1 OCf CS3k Ambrusné szelíden zett: ..hold rét kaszálását még ellenke-Mezután kezdik el, az 57 hold vörösheréből 50 van lekaszál­— Az emlékeinek él. Jól te- csillant. szí. — Ó, eléggé botrányos kö­— Ugye! rülmények között ment el in­— Hanem — szólt közönyö- nen. sen Bartus —, okosan, tapinta- — Mit csinált? tosan, nehogy félreértse vala- — Az egész falu tele volt a hacsak bizonyos ünnepeken ki, szeretném, ha névről meg- históriával. Elcsábította az mondaná, ki itt a laktanya pa- urától az egyik csinos me- rancsnoka? Halász vagy Va- nyecskét. Nagy titokban járó nem, amikor vendégeket is fo­gadtak. Szívesebben tartózkod­dász: tudnom kell! Naplót ve- gatott hozzá éjszakánként, tak a konyhában, a melegben. — Nem mondom, régebben <£va, és egy egész kevés boglya z­csupa szomorúság volt az éle-Jva. S az árpa kezd sárgulni, tünk. Cselédsorban éltünk sz/két hét múlva aratni _ lehet. . . urammal. Születtek és meghal-j Ez a rövid- felsorolás igazol­tak a gverekeink. Emésztettekjja legjobban, hogy mennyire bennünket a gondok-bajok, de^összetomyosodtak a Napsugár főként a betegség meg a sze-Jxsz-ben a tennivalók. Pedig — génység. Jrnint említettük — a szövetke­És most? 8 pt vezek5; sokat tesjnek, hogy- Jól élünk. Néha azt gon-5 körülményekhez képest ne dolom, tálán nagyon is joL Az/ , uram meg azt szokta mondani ^legyen fennakadás. A kapaso- >-Kár, hogy az idő eljárt, és nem Jkat lebontották tagokra, húsz sokáig élvezhetjük a jót...« ^napra előre kidolgozták sze- (Folytatjuk.) ^rnély szerint a fogatosok s a hozzátartozó emberek, vala­mint a kaszások tervét. Előre tudja mindenki, hogy milyen tennivaló vár rá, hogyan kell beosztani az idejét. Mi az, ami mégis hiányzik ebből a szövet­kezetből, ami miatt napról napra nő az aggodalom: nem győzik a rminkát? Nem ez a baj! A felelősségérzet hiány­zik. Valahogy az a nézet a fa­luban, hogy most a szövetke­zet megalakulásával két szek­tor lett: a közös és a háztáji. De sorrendben a háztájit előbbre valónak tartják. Hely­telen és ferde nézet ez, mert igaz, hogy a háztájira szükség van, s képessége szerint gaz­dálkodjon ott mindenki úgy, ahogy a legjövedelmezőbbnek találja, de ennek a munkának nem lehet függvénye a közös tennivaló! Elsőrendű köteles­sége minden tagnak a közös­ben elvégezni a ráháruló fel­adatot, mert jövedelmének na­gyobb hányadát ebből várhat­ja. Most, hogy a kapásokat lei- mérték tagokra; ha késve is, de folyámatban van a premi­zálási rendszer kidolgozása, fokozott érdeke mindenkinek, hogy helytálljon a maga mun­kahelyén. A vezetők dolga az, hogy ha szép szóval, munkaszervezéssel nem tudnak eredményt elérni, akkor vonják felelősségre, s ha kell a közgyűlés jóváhagyásá­val büntessék meg az olyan ta­gokat, mint Dömötör József, Fekete Vármos János és Makk János, akik mindig kibúvót keresnek a munka alól, s ka- pálatlan marad a rájuk bízott terület. Ha nevelő szóval nem tudják megértetni, hogy saját érdekükben dolgozni kell be-, csülettel, szorgalommal, akkor szigorúbb eszközök segítségé­vel kell felébreszteni felelős­ségérzetüket. Ez hiányzik, és ezt szükséges megtenni Porro­gon most, amikor minden dol­gozni tudó kezet minden eddi­ginél jobban kér a határ. V. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents