Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-13 / 137. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1961. június IS. Hruscsov miniszterelnök emlékiratokat nyújtott át Kennedy elnöknek (Folytatás az 1. oldalról.) sok elkerülhetetlenül a nuk­leáris fegyverkísérletek meg­szüntetésére vonatkozó szerző­dés végrehajtása során vetőd­het fel. Amelyekre vonatko­zóan a végrehajtó szervnek kell majd határozatot hoznia. Nem szabad megengedni olyan hely­zetet, hogy egyoldalú határoza- ' tok szülessenek és létrejöjje­nek az .önkényeskedés feltéte­lei. Ha az igazgató egy sze­mély, akkor az önkény veszé­lye megsokszorozódik. Ha azonban elfogadják a végre­hajtó szervnek azt az összetéte­lét, amelyet a szovjet kormány javasolt, akkor teljes mérték­ben kiküszöbölődik az önkény és az egyoldalú határozatok le­hetősége. A fentiekből kitűnik, hogy a »-vétó« kérdése hajánál fogva előráncigált kérdés. A szovjet kormány meggyő­ződése, hogy ha elfogadnák az igazgató tanács összetételére vonat­kozó javaslatát, ezzel el­tűnne az egyik legnagyobb akadály a szerződésről való megegyezés útjáből. Van még egy kérdés, amely- lyel kapcsolatban nézeteltéré­sek forognak felnin. Ez az ellen­őrzések kvótájának kérdése. A szovjet kormány reméli, hogy az amerikai kormány reális álláspontra helyezkedik a helyszíni ellenőrzések számá­nak kérdésében is. A mi javas­latunk. hogy a Szovjetunió, az .Egyesült Államok és Nagy- Britammia területén évenként három ellenőrzést végezzenek, teljesen elegendő biztosítékot nyújt a nukleáris fegyverkísér­letek megszüntetéséről szóló szerződés megszegésével szem­ben. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia rendkívül sok ellenőrzést követel, ami el­kerülhetetlenül azt a gondo­latot szüli, hogy az adott eset­ben korántsem a hatékony el­lenőrzés megteremtéséről van szó. Figyelembe véve az államok- --íiaik az ellenőrzés kérdéseivel ''kapcsolatos álláspontját, nem lehet számításon kívül hagyni azt a körülményt,' hogy amíg katonai á 11 amcsoportosulások vannak a világon, addig az ellenőrzést -kémkedési célokra is fel lehet használni. Ez a helyzet a nukleáris fegyverkísérletek megszünteté­séről folyó tárgyalásokkal. Teljes őszinteséggel fejtettük ki elgondolásainkat a nehézsé­gek kiküszöbölésének módoza­tait illetően: Az a mód, aho­gyan mi kezeljük az ügyet, jó alap ahhoz, hogy hamarosan megköthessük a nukleáris fegy­verkísérletek megszüntetéséről szóló - szerződést. Ugyanakkor, ha tárgyilago­san értékeljük a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásának problémája körül kialakult helyzetet, el kell ismernünk, hogy a genfi tárgyalások rész­vevői' jelenleg szemlátomást nehezen tudnak megállapodni a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről. Ha így áll a dolog, akkor nem volna-e jobb. ha országaink a fő, az alapvető kérdéssel, az általános • és teljes leszerelés kérdésével kezdenék? Ebben az össze­függésben örömmel üdvözöljük Ken­nedy elnök legutóbbi kongresszusi üzenetében tett ama kijelentését, hogy a nukleáris fegyverkísér­letek hatékony eltiltásáról szóló szerződés megkötése az első fontos lépés lenne a leszerelés irányában. INTos, oldjuk meg a kérdést kölcsönös összefüggésben és akkor megszűnik az a fő aka- . dály is, amelyet a nyugati ha­talmak a háromtagú igazgató tanácsra vonatkozó szovjet ja­vaslatban látnak. Mint ismeretes, a szovjet kormány már többször hang­súlyozta, hogy ha a nyugati hatalmak elfogadják az általa nos és teljes leszerelésre vo­natkozó javaslatát, akkor a szovjet kormány a maga ré­széről hajlandó feltétel nélkül elfogadni a nyugati hatalmak mindennemű -ellenőrzési javas tatát. A szovjet kormány újból le­szögezd ezt a készségét és haj­landó ebben az esetben aláírni egy olyan okmányt, amely ma­gában foglalja a nyugati ha­talmaknak a nukleáris fegy­verkísérletek megszüntetésére vonatkozó javaslatait is. Megtehetjük ezt a lépést, mert az általános és teljes le­szerelés esetén az államok biztonságának kérdése egé­szen másként fest: nem lesznek hadseregek, nem áll majd fenn az a veszély, hogy valamely állam meg­támad egy másikat. Ha minden állam leszerel és nem rendelkezik olyan esz­közökkel, amelyekkel megtá­madhat más országokat, akkor valóban kialakulnak azok a feltételek, amelyek mellett minden ország rendelkezik majd kellő biztosítékokkal sa­ját biztonságát illetően. Egyet­len államnak sem áll majd módjában, hogy titokban fegy­veres erőket létesítsen, ame­lyek más államot vagy állam­csoportokat fenyegetnek. Ilyen körülmények között mi haj­landók vagyunk elfogadni bár­miféle ellenőrzést, amelyet a nyugati hatalmak javasolnak. Most, amikor fegyverkezési verseny folyik és egymással szembenálló katonai csoporto­sulások vannak, kénytelenek vagyunk fenntartani fegyveres erőinket országunk és szövet­ségeseink biztonsága érdeké­ben. Ha az államok fenntart­ják fegyveres erőiket, ak­kor semmiféle ellenőrzést nem lehet elválasztani a felderítéstől. Az ellenőrzés csak akkor nem kapcsoló­dik majd össze a kémke­déssel, amikor majd fel­számolják a fegyveres erő­ket, a fegyvereket pedig megsemmisítik. Akkor valóban egyetemes el­lenőrzésre lesz szükség áhhoz, hogy egyetlen 'állam, egyetlen államcsoport- se készíthessen titokban fegyvereket, vagy fegyverkezzék és agresszióra készüljön más' államok ellen. Szigorú és hatékony ellenőrzés nélkül nem lehet megakadá­lyozni az államok fegyverke­zését. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a jelenlegi körülmények között az ellenőrzés koránt sem biztosítja, hogy valamely, országot nem ér támadás egy másik ország részéről, mert a fegyverzetet és a fegyveres erő­ket nemcsak fenntartják, ha­nem növelik is, különösen. a nukleáris fegyverek területén, amit maga az Egyesült Álla­mok elnöke is elismert. A nuk­leáris fegyverkísérletek meg­szüntetése nem jelentené-e fegyverek előállításának és fel­halmozásának megszüntetését, a háború veszélyének csökke­nését. Ilyen körülmények kö­zött minden állam joggal gya­nakodhat, hogy ellenőrzés lep­le alatt felderítő szerveket akarnak létrehozni.' ,. Az általános és teljes lesze­relés megvalósulása esetén az államok birtokában csupán a megegyezés alapján fenntar­tandó korlátozott létszámú mi­lícia vagy rendőrség maradna, amelyre a belső rend fenntar­tásához és az állampolgárok személyes biztonságának meg­óvásához van szükség. Ezek az erők nem veszélyeztethetnek azzal, hogy megtámadnak más országokat. Szükség esetén eze­ket az alakulatokat a Bizton­sági Tanács felhasználhatná, ha valamely állam mégis ag­resszív cselekményekhez folya­modna. Természetesen az ilyen nemzetközi erők vezetőségé­ben egyformán képviselve kel­lene lennie minden fő-állam- csoportnak. vagyis a vezető­ségnek valóban nemzetközinek kellene lennie. A szovjet kormánynak mély meggyőződése, hogy napjainkban a leszerelés megoldásának legreálisabb módja az általános és tel­jes leszerelés hatékony nemzetközi ellenőrzése. A világ államainak többsége ezt el is ismerte. Ezt bizonyítja az ENSZ-köz­gyűlés 14.«ülésszakának hatá­rozata, valamint a leszerelés kérdésének a 15. ülésszakon történt megvitatása. A szovjet kormány kifejezi reményét, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya figyelembe veszi a jelen emlékiratban ki­fejtett elgondolásokat és a maga részéről előmozdítja az általános és teljes leszerelés kérdésének megoldását, s ezen belül az összes nukleáris fegy­verkísérletek végérvényes megszüntetését. EML EKIR AT O A német kérdés békés rendezésének hosszú éveken át történő elhúzódása jelentős mértékben már eleve meghatározta az európai ese­mények alakulását a háború utáni időszakban. A németor­szági militarizmus felszámolá­sára vonatkozó nagyjelentő­ségű szövetséges ' határozato­kat, amelyeket az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió kor­mánya annak idején a tartós béke zálogának tekintett, csak részben hajtották végre, ina pedig a német terület nagyobb részén gyakorlatilag nem tart­ják meg. A háború után ki­alakult két német állam kor­mányai közül csak a Német Demokratikus Köztársaság kor­mánya ismeri el ezeket az egyezményeket és tartja magát hozzájuk. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya nyíltan kijelenti, hogy ezeket az egyez­ményeket nem tártja magára nézve kötelezőnek, ápolja a kardcsörtető militarizmust és követeli a német határok fe­lülvizsgálását, a második vi-' lágháború eredményeinek re­vízióját. Igyekszik érős kato­nai bázist kialakítani a maga agresszív tervei számára, né­met földön veszélyes konflik­tusok tűzfészkét felszítani és szembefordítani egymással a Hitler-ellenes koalícióban részt vett szövetségeseket. A nyugati hatalmak lehető­vé tették a Német Szövetségi Köztársaság számára, hogy megkezdje a fegyverzetek fel­halmozását és hadsereg kiépí­tését, messze túlmenően a vé­delmi szükségleteken. A' NA- TO-hatalmak újabb veszedel­mes lépéseket tettek azzal, hogy megengedték az NSZK- nak hatezer tonnát is elérő vízkiszorítású hadihajók építé­sét, valamint azt, hogy kato­nai támaszpontok számára használja Anglia, Franciaor­szág, Olaszország területét. O A szovjet kormány őszintén törekszik arra, hogy megszüntesse a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között fennálló feszültség okait és áttérjen .az építő, ba­ráti együttműködésre. A né­met békeszerződés megkötése nagymértékben közelebb hozná mindkét országot ehhez a cél­hoz. A Szovjetunió és az Egyesült Államok együtt har­colt a hitleri Németország el- len. Közös kötelességünk meg­kötni a német békeszerző­dést és ezzel szilárd biz­tosítékot teremteni arra, hogy német földről soha többé nem támadnak fel azok az erők, amelyek a világot újabb, még pusztí- tóbb háborúba taszíthat­nák. Ha a Szovjetuniónak az az óhaja, hogy megszilárdítsa a békét és ne engedjen újabb vi­lágháborút kirobbantani Euró­pában, nem áll ellentétben az Egyesült Államok kormányá­nak szándékaival, akkor nem lesz nehéz megegyezésre jutni. O A helyzet reális felmé­réséből kiindulva a szov­jet kormány a német béke­szerződés haladéktalan .. meg­kötését kívánja. A békeszerző­dés kérdése egyúttal a Szov­jetunió és sok más állam nem­zetbiztonságának a kérdése is. Elmúlt már az az idő, amikor lehetséges volt változatlanul fenntartani a németországi helyzetet. A békeszerződés megkötésének- összes feltételei régóta megérettek és ezt a szerződést meg kell kötni. A lényeg az, hogy kivel és ho­gyan kötik meg. O A szovjet kormány nem akar kárt okozni az Egyesült Államok vagy más nyugati hatalmak érdekeinek Európában. Nem javasol olyan változást Németországban vagy Nyugat-Berlinben, amely csak valamely államnak vagy államok csoportjának javát szolgálja.. A Szovjetunió a béke meg­szilárdítása érdekében szükségesnek tartja a há­ború után kialakult euró­pai helyzet rögzítését, jo­gilag biztosítani és meg­szilárdítani a fennálló né­met határok sérthetetlen­ségét, az összes felek érde­kelnek ésszerű számbavé­tele alapján rendezni a nyugat-berlini helyzetet. A békeszerződésre vonatko­zó megegyezés elérése érdeké­ben a Szovjetunió nem ragasz­kodik ahhoz, hogy a Német Szövetségi Köztársaság azon­nal lépjen ki a. NATO-bóL Mindkét német állam a béke- szerződés megkötése után is meghatározott ideig megma­radhatna azokban a katonai csoportosulásokban, amelyek­nek jelenleg tagja. A szovjet javaslat nem kap­csolja össze a békeszerződés megkötését azzal, hogy a szer­ződés valamennyi részvevője ismerje el a Német Demokra tikus Köztársaságot vagy a Német Szövetségi Köztársasá­got. Minden kormánynak saját dolga, hogy elismer-e vagy sem valamely államot. Ha az Egyesült Államok nem hajlandó aláírni egy egy­séges békeszerződést a két né­met állammal, akkor meg le­het ejteni a békekötést két szerződés alapján. Ebben az esetben a hitlerellenes koalí­ció volt tagállamai békeszer­ződést írnának alá saját belá­tásuk szerint.vagy mind a két, vagy az egyik német állam­mal. Ezen szerződéseknek szö­veg szempontjából nem feltét­lenül kell megegyezniük, de a békekötés legfontosabb kérdé­seit illetően egyező rendelkezé­seket kell tartalmazniuk. O A yiémet békeszerződés megkötése megoldaná a nyugat-berlini helyzet norma­lizálásának feladatát is. Mi­után nincs szilárd nemzetközi státusa, Nyugat-Berlin ma olyan hely, ahol a bonni re- vansvágyó körök állandóan rendkívül nagy feszültséget tartanak fenn és mindennemű, a békére nézve rendkívül ve­szélyes provokációkat rendez­nek. Kötelességünk megakadá­lyozni olyan fejlődést, amely mellett a német militarizmus erősödése a ■ nyugat-berlini helyzet rendezetlensége követ­keztében jóvátehetetlen követ­kezményekre vezethet. A szovjet kormány a nyu­gat-berlini kérdés megol­dására jelenleg nem lát jobb módot, mint azt, hogy változtassák Nyugat-Ber- lint demilitarizált szabad várossá. E javaslat megvalósítása ren­dezné a nyugat-berlini helyze­tet, az összes felek érdekeinek ,rellő figyelembevételével. A •Nyugat-Berlinben jelenleg fennálló megszállási rendszer már idejét múlta, elvesztette összefüggését azokkal a célok­kal, amelyek végett létrehoz­ták, és a Németországról szó­ló szövetséges egyezmények­kel, amelyeknek alapján fenn­áll. A megszállási jogok a né­met békeszerződés megkötésé­vel természetesen megszűnné­nek, akár mind a két német állammal írják alá a békeszer­ződést, akár csak a Német De­mokratikus Köztársasággal, amelynek területén Nyugat- Berlin fekszik. A szovjet kormány azt kí­vánja, hogy Nyugat-Berlin sza­bad város akadály nélkül tart­hasson fenn kapcsolatokat a külvilággal, és belső ..rendjét lakosságának szabad akarat- nyilvánítása alapján határoz­zák meg. Az Egyesült Államok és minden más ország termé­szetesen teljes mértékben fenntarthatná és fejleszthetné kapcsot -’ll a szabad várossal. Általában véve Nyugat-Ber- linnek a szovjet korrfiány el­gondolása szerint szigorúan semlegesnek keli lennie. Ter­mészetesen nem szabad meg­engedni, hogy Nyugat-Berlint továbbra Is támaszpontként használják fel ellenséges tevé­kenység szítására a . Szovjet­unió, az. NDK, vagy bármely más állam ellen, és ez a vá­rosrész . továbbra is nemzetkö­zi konfliktusok veszélygóca maradjon. A Szovjetunió javasolja, hogy a leghatékonyabb garan­ciákat állapítsák meg annak megakadályozására, hogy bár­mely állam beavatkozzék a szabad város ügyeibe. A sza­bad város garanciájaként az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió jelképes csapatokat tarthatna Nyugat-Berlinben. A Szovjet­unió nem ellenezné azt sem, hogy hasonló célokból az ENSZ fennhatósága alatt sem­leges országok is helyezzenek ott el csapatokat. A szabad vá­ros státusát áz ENSZ megfe­lelően lerögzítené és tekinté­lyével megerősítené. A Szov­jetunió hajlandó megvitatni minden egyéb intézkedést is, amely alkalmas arra, hogy biz­tosítsa Nyugat-Berlinnek, mint demilitarizált szabad városnak szabadságát és függetlenségét. Mindamellett a nyugat-ber­lini kérdés rendezése során természetesen számolni kell azzal is, hogy szigorúan tiszte­letben kell tartani a Német Demokratikus Köztársaság szu­verén jogait. Mint • ismeretei, az NDK kijelentette, hogy kész csatlakozni egy ilyen egyez­ményhez és hajlandó azt tisz­teletben tartani. A szovjet kormány már most javasolja, hogy . minden huzavona nélkül hívják össze a békeértelvz- letet, kössék meg a német békeszerződést és ennek alapján oldják meg Nyu­gat-Berlinnek, mint szabad városnak a kérdését. Ha az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak kor­mányai valamilyen okból kifo­lyólag az adott pillanatban még nem hajlandók erre, ak> kor szó lehetne meghatározott időre közbeeső megoldást ta­lálni. A négy hatalom forduljon a német államokhoz azzal a fel­hívással, hogy valamilyen szá­mukra elfogadható formában egyezzenek meg a német kér­dés békés rendezésével és az ország egyesítésével összefüggő kérdésekben. A négy hatalom már eleve jelentse ki, hogy elismer­nek minden olyan meg­egyezést, amelyre a néme­tek egymással jutnak. Az NDK és az NSZK közöt­ti tárgyalások pozitív kimene­tele esetén azután megegyezés jöhetne létre az egységes né­met békeszerződés aláírására. Ha azonban a német államok nem tudnak megegyezni a feni említett kérdésekben, akkor gondoskodás történik a béke- szerződés megkötéséről a két német állammal, vagy az egyikkel az érdekelt országok belátása szerint. Annak érdekében, hogy a békekötés ne húzódjék el, ha­táridőt kell kitűzni, ameddig a németeknek keresniük kell a lehetőséget a megegyezésre a rájuk tartozó belső kérdé­sekben. A szovjet kormány ezekre a tárgyalásokra elegen­dőnek tart legfeljebb hat hó­napot. Az NSZK és az NDK közötti kapcsolatokra és meg­beszélésekre ez a határidő tel­jesen elegendő, mivel a hábo­rú óta eltelt 16 esztendő alatt megérett a helyzet arra, hogy végezni kell a második világ­háború maradványaival Euró­pában. A szovjet kormány kész megvizsgálni az Egye­sült Államok kormányának a német békeszerződésre és a nyugat-berlini helyzet rende­zésére vonatkozó bármilyen konstruktív javaslatát. A szovjet kormányt a leg­nagyobb jóakarat hatja át annak érdekében, hogy a német békeszerződés kér­dése a Szovjetunió, az Egyesült Államok és a töb­bi érdekelt állam kölcsö­nös megegyezése alapján oldódjék meg. Ha a német békeszerződést a hitlerellenes koalíció összes részvevői . aláírnák, és ennek alapján rendeznék Nyugat- Berlin semleges státusának kérdését, ez a legjobb feltéte­leket teremtené meg az álla­mok közötti bizalom megszi­lárdulásához és olyan fontos nemzetközi kérdések megoldá­sához, mint a leszerelés és más kérdések. Ha azonban az Egyesült Államok nem értené meg a békeszerződés megköté­sének szükségességét, ak­kor ezt mi sajnálattal vennénk tudomásul, mivel a békeszerződést, amelyet tovább halasztani lehe­tetlen és veszélyes, nem az összes államokkal kellene aláírnunk, hanem csak azokkal, amelyek ezt óhajtják. A békeszerződés külön rög­zíti Nyugat-Berlinnek, mint szabad városnak a státusát, a Szovjetunió pedig mint a bé­keszerződés többi részvevője is, természetesen szigorúan megtartja azt. Hasonlóképpen gondoskodás történik majd ar­ról is, hogy ezt a státust más országok is tartsák /tisztelet­ben. Ez egyidejűleg jelenteni fog­ja a nyugat-berlini megszállási rendszer felszámolását, az ösz- szes ezzel járó következmé- rfyekkel együtt. Így a Német Demokratikus Köztársaság te­rületén áthaladó szárazföldi, vízi éS légi közlekedési vona­lak használatának kérdését nem lehet másképp megolda­ni, csak a Német Demokratikus Köztársasággal való megfelelő egyezmények alapján. Ez ter­mészetes is, mivel minden szu­verén államnak elidegeníthe­tetlen joga ellenőrizni az ilyen közlekedési vonalakat. O A német békeszerződés megkötése a háború utá­ni végleges európai rendezés fontos lépése lenne, s ezért ez változatlanul célja a Szovjet­uniónak. (MTI) A lázadók katonai provokációi Laoszban Hanoi (TASZSZ). A Patet Lao Hangja rádió­állomás jelentést közölt a No- savan—Boun Oum csoport csa­patainak a hazafias erők ellen végrehajtott Katonai provoká­cióiról. A Vietnami Tájékoztató Iro­da közlése szerint a rádióje­lentés elmondta, hogy május 14-én a lázadók egyik osztaga megtámadta és elfoglalta Vientiane tartományban Khat- Khieng körzetet, amely a haza­fias erőik ellenőrzése alatt állt. Május 16-án ugyanez az ala­kulat megtámadta a hazafias erők csapatait a Vientiane tar- .tományban lévő Nanok Kho- umban, május 20-án pedig ak­navetőkkel lőtte a hazafias erők itteni állásait. A támadás ■során több békés lakost is megöltek és megsebesítettek. Június 4-én a lázadók egyik alakulata Na-Noung községben, Vientianetől 23 kilométerre intézett ' támadást 'a hazafias csapatok ellen. Ennek során is több békés lakost megöltek és megsebesítettek. Illetékes magyar hatóságok kiutasítottak három svájci ál­lampolgárságú turistát katonai és ipari objektumok tiltott fényképezése és más törvény­beütköző tevékenység miatt.' A svájci állampolgárok kiutasí­tásának tényéről és annak okairól az illetékes magyar ha­tóságok diplomáciai úton tá­jékoztatták a svájci hatósága« kát. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents