Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-13 / 137. szám

Kedd, 1961. június 13.

3

SOMOGYI NÉPLAP

KI A MESTERÜK!

A VILLAMOSSÁGI MŰHELYBEN kerestem a mestert, Lövi Jánost, az AKÖV autóvillamosságit részlegének szakmunkását. Míg az iparita- nuló-iskolából a , Berzsenyi úti telepre értem, sok minden megfordult róla a fejemben. Magam előtt láttam kilenc ipari tanulóját, akikkel nemrég az iskolában a mesterről is beszélgettünk. A fiúk azt raondták, neki is része van abban, hogy a kiállításon feltűnést keltő, az autó villamosberendezéseinek működését szemléltető vizsgamunkát sikerült szépen elkészíteniük.

Valamennyien érettségizett fiatalok. Lövi János nevét úgy ejtik, mint a diák az olyan tanárét, akire felnéz, akit szeret, akinek szigorától mégis mindig tart. Ezek után hatalmas termetű, erélyes hangú munkásnak képzeltem Lövi Jánost. S a műhelyben egy szerény külsejű, kék overálos, közép- termetű, micísapkás munkásra mutattak rá. Ő lenne a mester? Félelmetesnek sehogy sem tudtam elképzelni.

— A fiúkkal — mondta különösebb hangsúly nélkül — meg vagyok elégedve. Azt szerettem volna, ha a vizsgamunka egyben készül, csakhogy nem fért volna be a kiállítási terembe. Minden részét külön- külön kellett megcsinálni. A közös munka szépen sikerült.

SOKÁIG HALLGATTUNK. Tekintetem körbejárt a munkapadokon. Itt dolgozik Molnár Géza, Mérei Pál, Perák László, Kovács György, Makai Ferenc, Horváth József, Boldizsár László, Füle Ferenc és Horváth Zoltán, a kilenc tanuló, akik a vizsgaremeket készítették —, gondoltam —, és jól megnéztem a betonpadlót is, amelyet ők készítettek el a mesterrel együtt társadalmi munkában. Mindegyiket qda képzeltem elém, s mint az első találkozáskor, most is azt kutattam, melyikkel hogyan kell bánni, hogy jó szakmunkás legyen. Belebonyolódtam ebbe a gondolatba. Molnár Géza mozgékony, talpraesett gyerek, Perák László szerényebb, hallgatagabb. Horváth József mindkettőjüktől elüt, semmiképpen sem bánhat velük egyformán Lövi János. Nevelésükhöz tehát jó pedagógiára van szükség? De hát Lövi János nem pedagógus. Csupán szakmai középiskolát végzett. Hogyan foglalkozik ezekkel az érettségizett, de még nagyon képzetlen fiatalokkal, akik sokszor azt gondolják magukról, hogy mindenkinél többet tudnak? Mintha megsejtette volna gondolataimat, mesélni kezdett egy történetet:

—Itt tanult nemrég egy fogtechnikus fia. Rendszeresen hiányzott, és rosszul dolgozott. Figyelmeztettem. Nem használt. Legközelebb azt mondta, hogy a KISZ-bizottságra megy. Amikor elindult, felhívtam a KISZ-t, azt mondták, ők nem hívták. Visszajött, és folyékonyan hazudta, hogy mit csinált a KISZ-bizottságon. Kértem, hogy küldje be az édesapját. Nem jött. A gyerek kimaradása egyre gyakoribb lett. Egyest adtam neki magaviseletből. Kikelve jött be hozzám az apja, és azt mondta nekem: .

— A fiam egyetemre akar menni, változtassa meg a magaviseleti jegyét, mert különben nem veszik fel...

— Sajnálom — mondtam —, erre előbb kellett volna gondolnia. — Különben meg úgy véltem, az egyetemre rendes emberek is bőven akadnak.

— Nagyon szeretem a gyerekeket, de szorgalmat és becsületességet követelek tőlük. Nem mondom, néha egyiket- másikat elkapja az önteltség. Ilyenkor felteszek egy-két »rázósabb'« kérdést, és nagyon szépen belátják, hogy még tanulniuk kell.

AZ UTÓBBIT CSAK AZ A MESTER teheti meg, aki maga is képzett, s nem marad el a technika fejlődésétől. Mert a diákok nemcsak az iskolában,

hanem a műhelyben is észreveszik, hogy mennyit tud az oktatójuk. A mesterrel váló beszélgetés után értettem meg, miért ismételgették tanulói, hogy mesterük jó szakember, s véleményére mindenkor lehet adni.

Molnár Gézától kérdeztem: Nyomon tudja-e követni a távvezérlésű autóberendezések fejlődését. Hogyan is mondta a fiú?

— Ó, a mesterünk mindenben otthon van, s átadja az ismereteit. Nem tudom honnan tud így mindent, azt hiszem annak idején jól megtanulta az alapot és abból bátran kiindulhat. Mindent gyorsan megért.

A MESTER, a mester és újra a mester a példakép. Nem nagy hanggal, nem behemód erővel szerez Lövi János tekintélyt magának, hanem szakmai tudásával, igazságosságával és becsületével. Ügy érzem, Lövi János joggal lett példakép a fiúk előtt. Jól esett volna a kiállításon is mindezt elmondani, amikor valaki a kilenc fiú vizsgamunkája mellett megállva azt kérdezte: vajon ki a mesterük? ,

Szegedi Nándor

Kiváló úttörővezetőket tüntettek ki

Vasárnap délelőtt a város legjobban dolgozó úttörővezetőit látta vendégül a városi úttörőelnökség. A bensőséges ünnepséget Kovács István városi úttörőelnök nyitotta meg. Csapó Sándor, az Üttörőház igazgatója emlékeztette a megjelenteket a szövetség megalakulására, az első évek nehézségeire. Hangsúlyozta, hogy az úttörőcsapatok idei jó munkája a fáradhatatlan vezetőknek köszönhető.

— Olyan pedagógusokat tüntetünk ki, akik a pedagógus pályát hivatásnak érzik. Tennivaló ezután is lesz bőven, ezért újra harcba szólítjuk az úttörővezetőkel. Reméljük, hogy a következő tanévben is sok segítséget kapunk a jelenlévő vezetőktől — mondotta Csapó elvtárs.

Járányi Gyuláné, a Városi Nőtanács titkára az úttörő- elnökséggel közösen meghirdetett verseny díjait adta át a legjobb kisdobos rajoknak. A Tóth Lajos, , a Berzsenyi Dániel és a Gárdonyi Géza iskola egy-egy raja kapott ajándékot, s vezetőik: Bányai -Andorné, Németh Mihályné és Jor- danics Andorné elismerő oklevelet. A legjobbnak járó vörös zászlót a Zója Gyermekotthon nyerte el. A kitüntetést az évzárón adják majd át.

Csapó Sándor ezután átadta négy pedagógusnak a Kiváló úttörő vezető-jelvényt. László Ferenc tízéves szakkörvezetői munkájáért, dr. Csapiáros Imréné, Németh János és Várkonyi Imréné, a Hámán Kató, a Gyógypedagógiai, illetve a Berzsenyi iskola úttörőcsapatában végzett kiemelkedő munkájáért részesült kitüntetésben. Dr. Nagy Jenőné a Tóth Lajos iskola, és Simon János a Bartók Béla úti iskola úttörővezetői. elismerő oklevelet kaptak, és külföldi jutalomüdülésben részesülnek. Takács Györgyné, a Petőfi iskola úttörővezetője belföldi jutalomüdülésre megy.

A kitüntetettek nevében Németh János mondott köszönetét.

— A jövőben még fokozottabban fogunk munkálkodni. A ránk bizott fiatalokból jó úttörőket nevelünk — mondta.

Az ünnepség után a városi úttörőelnökség vendégül látta a kitüntetett úttörővezetőket.

NEMZETKÖZI SZEMLE

Bécs után: komor

derűs Moszkva, Washington

Pontos részleteket még nem ismer a világ a bécsi Hruscsov—Kennedy találkozóról, és még az amerikai elnök televíziós beszéde után is gyéren csörgedeznek a nyugati kommentárok: arra várnak, mit mond a bécsi megbeszélésekről Hruscsov?

Azt azonban minden nagyobb nyugati lap megírta, hogy a szovjet kormányfő vidám hangulatban érkezett haza Moszkvába, s a Szukarno indonéz elnök tiszteletére rendezett fogadáson még táncolt is. Egyik kommentátor kesernyésen jegyezte meg: «-ha nem mondhatjuk is, hoev Hruscsov megtáncoltatta Bécsben Ken- nedyt, az bizonyos, hogy Bécs után neki van kedve táncolni, míg Washingtonban komor hangulat uralkodik...

Tény az is, hogy Kennedy televíziós beszámolója után néhány órával Rusk, amerikai külügyminiszter megjelent a kongresszusban és — pénzt kért, nagyon sok pénzt az elnök programjának (az úgynevezett »segély« és a fegyverkezési programnak) végrehajtására. Ez már önmagában is érthetővé teszi, hogy a hangulat Washingtonban nem valami rózsás. A rakéta-elmaradás behozására szánt összegekre még csak rábólintanak a kongresz- szus tagjai — azok hasznot hajtanak a mammut-trösztök- nek, nyomban és sokat jövedelmeznek. De Kennedy most öt évre előre kért több mint hatmilldárd dollárt külföldi segélyekre az elmaradott országok számára, hogy ezzel a költséges mézesmadzaggal fogja vissza őket a veszedelmes kommunizmushoz való közeledéstől. Ez a befektetés — az új, rugalmasabb amerikai politika eszközeként felhasználva, tehát úgy, hogy nem közvetlenül fegyvervásárlásra, koncessziók átengedésére és amerikai árufelesleg kényszerátvételére, hanem a latin- amerikai, ázsiai és afrikai bur- zsoá körök számára nagyobb beruházási, mozgási teret engedve költhessék el a dollárokat — így már nem hoz gyors és magas profitot. A monopolisták nem szeretik az ilyen üzleteket és ez a hosszú távra lavírozó segély-stratégia méghozzá végkimenetelében is bizonytalan: hátha odavész az egész pénz, s az illető országok nem az amerikai szótár szerint értelmezik majd a semlegességet, hanem komolyan veszik azt? Kennedynek megvan a maga ellenzéke odahaza, s eléggé komor csatákat kell most velük megvívnia.

Az amerikai elnök beszédében külön figyelemre méltó rész az, amelyben elismeri: a világ különböző pontjain az imperializmus és csatlós kormányai ellen kirobbant felkelések, nemzeti szabadságharcok és tüntetések ódiumát nem lehet egyszerűen a »kommunisták felforgató tevékenysé- gé«-re hárítani. Nagyon sokszor minden kommunista ösztönzés nékül is felkelnek a tömegek az amerika-barát vérengző diktatúrák és korrupt despotikus rendszerek ellen. Ezt is komor képpel vették tudomásul Washingtonban, hiszen csak ezen a héten a »».o' vetkező »bajokkal« kell az Egyesült Államok diplomáciájának szembenéznie:

A washingtoni diplomácia gondjai

1. A megszorult portugál gyarmatosítók elleni vádbeszédek a Biztonsági Tanácsban, az angolai vérengzések ügyében. Nem közvetlenül, de közvetve az amerikai imperializmus is érdekelt fél ebben.

2. Fenyegető nyugtalanság Iránban.

3. Kínos vargabetűkkel kell visszatérniük a demokráciáról tartott szónoklatok után a katonai diktatúrát bevezető Csang Do Jung-féle junta támogatásához Dél-Koreában.

4. A Dél-Amerikának ígért semlegesség, a diktátorok támogatásának beszüntetésére vonatkozó fogadalmak ellenére le kellene nyelni a friss bolíviai katonai puccsot.

5. Mit csináljanak Gizengá- val Kongóban, aki az ENSZ-t kérte fel a parlament összehíFöldes Mihály:

(19)

— Bizony, úgy hetven körül jár. Még pelyhes állú legényember volt, amikor megtelepedett itt. Nem ment el soha. Az egész falu ismeri és szereti.

— Vallásos?

— Nem nagyon. Sajnos, ez az egy hibája megvan. De a tüdőbajról valami könyvecskét is írt. Nem most. Még a régi világban, és ingyen osztogatta a népeknek.

— Nem. Köszönöm. Nincs szükségem orvosra. A jó levegő az én legfőbb gyógyszerem.

— No, akkor én átmegyek Ambrusokhoz.

— A szomszédba?

— Oda.

— Mondja csak, édes lelkem, miféle emberek laknak ebben a faluban? Többnyire német nevű emberekről hallottam eddig.

A vénkisasszony örült, hogy fecseghet.

— Sok német ember lakott itt negyvenöt előtt. Csak a tisztviselőfélék voltak magyarok. A háború után a volks- bundista családok túlnan mentek. Az ország belsejéből jöttek ide tiszta magyarok a helyükbe.

— És megférnek egymással?

— Eleinte nem. Gyakran torjaik odtak. De amióta együtt

vannak a közösben, alaposan a hazafias csoport fiatalsága is. összemelegedtek. Sose hittem Akkor este, amiről beszélek, volna, de így van. hideg . éjszaka volt. Ezek a fa— Ezek az Ambrusék ma- patikus emberek a nagy sietgyarok? Bégben meleg ruha nélkül men— Igen. De a fiuk német tek el hazulról. És képzelje

lányt vett el.

— A fiuk miféle?

— Traktoros.

— Aha

— Én nem szeretem.

— És miért nem?

— Nagy vörös. Munkásőr.

— Itt a faluban sok munkásőr van?

csak, étlen-szomjan, könnyű ruhában, vacogva a hidegtől, kerek 48 órán át kint voltak a jó isten szabad ege alatt. Hát nem borzasztó? És aztán miért?

Nem kapnak pénzt a dolgukért, egy fillért se. Mániákusok.

— És- ml az a hazafias cso— Sok. A trakterállomás al- port?

kalmazottjai mind azok. _ Nem hallott még róluk?

— És mi a feladatuk? Ezek olyan emberek, akik

— Én bizony nem tudom, akárcsak az önkéntes rend- Azt azonban látom, hogy na- őrök, segítenek a határvéde- gyon egy követ fújnak a ha- lemben.

tárőrökkel, meg a rendőrökkel. — Miben áll a segítségük?

Legutóbb éjjel alarmírozták — Tudja, »nyitva tartják« a

őket szemüket és ha valami olyas— Mi célból? félét tapasztalnak, ami

—' Ahogy ők mondják, ha- teszik nekik értesítik a hatótársértőket hajkurásztak. Amb- sagot Ambrusne menye, rus néni szömyűlködve mesél- amúgy rendes kis asszonyka, te nekem az egyik esetüket, elmeséli ma]d mag^^, ho- ^ ^ a ,

Este tíz óra tájban autó szed- §Tan fogott el masodmagaval sz^r^ £s ^ istennek, ami az is- te össze őket. Az volt a párán- egy szerencsetlen embert ak tené_ _ csuk, hogy segítsenek a határ- engedély nélkül csúszott át őröknek, meg a rendőrségnek Ausztriából, elfogni a »beszivárgókat«. No, — Érdekes — csodálkozott ezek a munkásőrök ilyenkor az álpap —, milyen más itt a emberláncot csinálnak, hálót, légkör, mint az ország belse- ahogy ők mondják. Segít nekik jében.

— Más bizony — hagyta rá; a vénkisasszony —, de meg lehet szokni. Néha bizony fegy-: verropogás is előfordul. Ráké-; tát lőnek fel: ez a jel arra hogy valami zavar van a határon.

Bartus ravaszul folytatta a; kérdezősködést.

— Nem tudom megérteni,; miért kell ennyi embert mozgatni a »beszivárgók« ellen. Nem elég erre maga a határ-; őrség? Hiszen tele van a lak-: tanya velük.

— Nincsenek olyan sokan.

— De fegyelmezettek.

— Há.t igen. Hallottam, hogy van egy fiatal tisztjük. Azt mondják, ő a lelke az egész: védelemnek.

— Hogy hívják?

— Bizony, hallottam már a: nevét, de elfeledtem. Talán ha Vadász, vagy Halász. Ilyesféle. Azt hiszem mégis Vadász. Ő meg az őrsparancsnok és a7, munkásőrök itteni vezetőiem ügyesen bolondítják a fiatalokat.

— Aha. A kiszeseket.

— Őket. Ezek a gyerkőcök a tűzbe mennének értük.

— No, jól van, édes lelkem, nem a mi dolgunk ez. A hatóságok csináljanak azt, amit; akarnak, ök az urak. Én szentírás szavaival tartok: Add meg a császárnak, ami a csáVására és hajlandó szembe nézni ellenzékével?

6. Komolyabb a laoszi konferencia problémája, ahol az Egyesült Államok még saját szövetségesei maradéktalan támogatására sem számíthat. A fegyverszünet megkötése után az ellenforradalmárok Laosz- ban sündisznóállásokat létesítettek a törvényes kormány és a Patet Lao területén, a fegyverszüneti vonal mögött. Az amerikaiak durva nyíltsággal szegték meg a tűzszünetet, s repülőgépen erősítéseket szállítottak ezekbe a sziget-állásokba. így például Pa Dongot nemcsak megerősítették, hanem későbbi támadás kiindulópontjául is felhasználhatóvá ákarták tenni, annyi hadianya- igot szállítottak oda. Erre a Fatet Lao csapatai kifüstölték ellenforradalmárokat Pa

— Igen. Igaz. De olyan ne-í héz ez néha...

— Bántják magát, angyali; lélek?

(Folytatjuk.)

pongból — a saját területükön. Az Egyesült Államok most leállíttatta a genfi megbeszéléseket, mert úgymond — a »tűzszünetet megszegték«. De tovább kell tárgyalni, és micsoda gond ez: hogyan viselkedjék Amerika, ha bebizonyosodik, hogy éppen ők szegték meg a tűzszünetet Laoszban? ;S mit segít ez a genfi sürgö- lődés a vesztett laoszi fejsze nyele körül, amikor a tárgyalóteremben már. nem lehet visszaszerezni azt, amit a laoszi nép felszabadító, antiirrine- rialista harcában megszerzett: ti. országának mintegy háromnegyed részét.

7. Gondot okoz Washingtonnak Berlin is. A Szovjetunió nem hagy kétséget- aziránt, hogy a német békeszerződést már nem lehet sokáig hal at- ni. S Kennedy tudja, hogy — bármennyire kellemetlen is ezt a tényt tudomásul venri Adenauemek —, semmit sem tehetnek az ellen, ha megkötik a békeszerződést az NDK-val: ;ez csak nem »agresszió«? Azt is tudják, hogy a Berlinbe vezető utak biztonságát az NDK is garantálhatja a nyugati hatalmak számára, ez sem lehet »casus belli«. Kennedy így a kapitalista »szabad világ« számára _kevés jót ígérőnek jellemezte beszédében a német kérdéssel kapcsolatos helyzetet. Azt mondotta: Berlin és Németország kérdéséről tovább kell tárgyalni. De hiszen éppen ettől fél Adenauer, éppen ebben nem ért egyet vele De Gaulle. A nyugati szövetségesek vezetői közt bizonytalanságot és aggodalmat keltett már a puszta tény is, hogy az amerikai elnök nélkülük ül le tárgyalni a szovjet kormányfővel. S most elhatározták, hogy tovább tartják a kapcsolatot, s tárgyalni fognak a német kérdésről is. Ez nem erősíti a nyugati szövetséget, az bizonyos. Nem mintha attól félne Adenauer, vagy Macmillan, s De Gaulle, hogy Kennedy netán áttér a kommunista hitre, ha sokat tárgyal Hruscsowal. Kennedy antikommunizmusá- ról nincsenek kétségeik. De azt nem tudják, nem adja-e fel vajon Amerika a saját bajaiból kiutat keresve valamelyik szövetségese kisebb-nagyobb pozícióját, hiszen a máséból adni nem kerül sokba.

Az amerikai imperializmus védekezik

Van hát rá oka Washingtonnak, hogy komor képet vágjon Bécs után. Az amerikai kormány váltogatja a mézes-má- zos csalogatás, a dollárözön, a csalafintaság és az erőszak eszközeit, hogy védekezzék olyan erők előretörése ellen, amelyekről Kennedy maga ismerte be, hogy közvetlenül nem kommunisták, de világos, hogy az imperializmust gyengítik és a szocialista tábor, a béke és nemzeti függetlenség hívei javára változtatják meg a nemzetközi osztályharcban az erőviszonyokat. Az amerikai imperializmus stratégiailag védekezésbe szorult, még ha egyes pontokon taktikai támadásokat hajt is végre, amelyek egyébként legújabban gyakrabban végződnek kudarccal, mint sikerrel.

Kennedy beszámolt róla, hogy Hruscsov tele van önbizalommal és meggyőződése, hogy a kommunizmus, á béke és szabadság ügye háborús erőszak nélkül is győzni fog világszerte. Az amerikai elnök nem dicsekedhet ilyen derűs önbizalommal saját ügyét illetően. A Szovjetunió büszke Gagarin útjára, emeli mező- gazdaságának kultúráját, és az ipari-mezőgázdasági termékbőség növelésén fáradozik. A szocialista tábor egységes, a szovjet vezetőknek sehol nem kell forrongó gyarmatokkal vesződniük, mert nincs olyan nép, amelyet a Szovjetunió gyarmati rabságban tartana. Ki tehet róla, hogy a Szovjetuniónak és a szocialista tábornak nem kell olyan bajokkal szembenéznie, mint az imperialisták vezér hatalmának, az Egyesült Államoknak és ambiciózus elnökének, John Kennedynek?

A világ várja, mit mond majd Hruscsov a bécsi találkozóról. Az azonban az elmúlt hét eseményeiből, sőt Kennedy beszédéből is kitűnik, hogy a moszkvai derűnek és a washingtoni komorságnak okai a nemzetközi helyzet alakulásában keresendők, abban a történelmi irányzatban, amely a szocializmus és az emberi felszabadítás, a béke ügyét viszi előre, miközben az imperialista kizsákmányolás rendszere halálos kór kínjától gyötrődik.