Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-11 / 136. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1961. fitám Sz. Simon István: Ravasz Keller hitvitázik /l FALU oly nagy bőség- C7L gél és kaján huncutsággal osztogatja a csúfneveket, akár az őszi ég az esőáldást. Ezért aztán alig-alig van, akit csak bejegyzett anyakönyvi nevén emlegetnének alvégen és felvégen. Nincs egyszerű Gyovai, Kovács vagy Fodor, csak Sete Gyovai, Himlős Kovács vagy Hófúvó Fodor. Így hát Keller Tóni, e történet hőse sem maradt egy névvel, őt is megkeresztelte a falu nyelve. S mivelhogy roppant csavaros észjárásának hamar híre ment, a Ravasz elő- néwel különböztették meg a többi Kellertől, nevezetesen a f) ZT AZ ALKALMAT IS meghozta az ősz. A plébános ájtatosan sétált a temetőkertben. Ravasz Keller meg ott vágta a kukoricaszárat munkacsapatával a temető mellett. Mintha mind- Keller fogós leckéjét. ketten érezték volna szemük találkozásából, hogy beszélni— Ilyen nyirkos őszi időben meghűl a gyerek a szentelt víztől... » S hiába magyarázták neki, hogy »nem mártik, nem bugy- gyantik ott mög a gyerököt«, Ravasz Keller hajthatatlan maradt. Mert hogy név kell a gyereknek, az még csak stimmelt, de azt így is, úgy is a ta- valójuk van, elindultak egy- nács szokott adni, ott be is je- más felé. Ravasz Keller után gyezték a Toncsi gyereket a odaszállingóztak a többiek is. nagv könyvbe. Aztán egy kis — Beszédem van veled, ajándék is »kinézett«, gyerek- fiam... _ kezdte a plébános kocsi, gyerekpaplan s más ef- törődött, bánatos hangon. — A féle. A pap met? mit ad? Egy te lelkeddel, a te üdvösséged- kis vizet, egy kis hókuszpó- del úgy sáfárkodol, ahogy kuszt, s végül a sekrestyés akarsz, de nincs jogod bűnben tartja a markát vagy a nagy hagyni egy ártatlan gyerme- perselyt. S különben is, " ' igaz, igaz. Akár van mennyország, akár nincs, ezzel csak megnehezítik az utat, noha éppen a léleknek a menny felé való kalauzolása lenne a dolguk — gondolták végig Ravasz , _ „ , OViUViT V, W 1LUAW11K/V11 JLtJ, Ő üdll | Sánta, a Szoros, a Furmányos hiszi ezt az egész ceremóniát, meg a Vizhordo Kellerektol. - - ....................... — í gy ismerte őt már mindenki, s már a hatóság is így címelte nekik a »meghívót«, ha valami eligazítanivalója akadt, mondjuk adóügyben, esetleg néminemű bonyodalma támadt a rendőrséggel kocsmai legénykedés, affér vagy más efféle tárgyban. De rá is szolgált erre Keller Antal, mert mindenkit ki tudott beszélni, s ha éppen — virtigii dohánytermesztő lévén — a fináncokkal akadt dolga, azokat is megfárasztot- ta fizetségükért. Végeredményben innen az előnév is. Még most is beszélik a faluban, miként fogadott ingyen napszámosokat Keller jó húsz esztendeje zöld ruhás officiá- lis emberek képében egy nagy- fröccsért. Kora tavasz volt, s mind elfogyott már a takarmány Ravasz Keller szérűjéből, de sehogy sem akaród- zott neki fölmenni a szénapadlásra, és ledúmi a tenger sok lucernát, ami ilyenkor már porzik világnak, és úgy csípi az ember megizzadt bőrét, akár a méreg Ehelyett beült Keller a nagykocsmába, és egy fröcesért »követet« menesztett a hetipiacon grasszáló fináncokhoz. A »követ« csak ennyit súgott a fülükbe bizalmasan: »Keller négy kötél dohányt rejteget a szénapadláson.« Több se kellett ezeknek. Szimatot vettek Keller portája felé, biciklijükre pattantak, s már dúrták is lefelé nagy gőzzel a zörgő lucernát Keller szénapadlásáról. Négy óra hosszat szorongatták a fényes villanyeleket, s csak akkor borultak össze a fáradtságtól és a csalódástól végleg elcsigázva, amikor az összes lucernát le- dúrták, de még csak egy fia dohánylevelet sem leltek. Ilyen és efféle történet még . , , _..... . — Én azt nem is teszem... a falunak meg nu köze hozza. _ akadozott RaVasz Keiier Senki sem ertette, hogy mi nveive ütött ebbe az emberbe, mert y hogy templomba legénykora — De azt teszed, mert megLóránt János: PIACON. Kellerről, mert valóban kifogyhatatlan volt ő a huncut leleményben. Ez pedig nem egészen vadon termett feje kisóta nem járt, s hogy akkor is vontad tőle a keresztség szentvaS^tuwtayT"jártT*Ravalt “«* a lányokat gusztálni má- ségét! J J szott fel a kórusba, az hagy- — Plébános ur... ján. De hogy »pogánynak« — Inkább szállj magadba, hagyja a gyerekét.. ez fene fiam! nagy istenkísértés, incsel kedés — De hiszen mi az a ke- kertjében, mert Ravasz Keller az égiekkel. Pedig azok még resztség, Plébános úr? _ olvasó ember volt máskülön- nála, Ravasz Kellernél is esze» nfi° ÍSáílS 1 ££*••• ESS «SSSJS& i; Mm kóSaísö kijnyvet, még Falunyelvén la mura« Ea- keres^ég előtt elkövetett Oak- a szomszéd gyerek katekizmu- vasz Keller, egészen addig, éímU~ ***•• ■ ^ff^fUnük ^ div*tba nem jÖtt Papu‘ Ravasz lSnerne^ e^"tág- Sitó’ tudoiiSiÍt^liz ho^ 0508 Vince íeleségének szöké_ ra «FÜt a szeme. Azonnal kész gondolkodva olvasó ember se. Amíg az ember munkán volt a felelettel, s már latta, volt. Különösképpen érdekel- volt Terus megszökött a Sa- ték a természettudományok, s vanyú Kása Jani legkisebb ezek.közül is legfőképpeniá vi- ^val széltében-hosszában lag dolgai, a bolygok, csillagok, ’ . . _ , . . , , , „ a világ teremtése meg más beszéltek, hogy kint laknak a ilyes dolgok, amikről ő még határban, a traktor szállásko- csip-csup meséket hallott csak csijában, lévén a Savanyú Ká- tejfölös korában Sárból gyúrt legapróbb iegényfia trakto- ember... semmiből lett vala- ° , mi... szivárványos mennyor- nsta. Hogy peregtek az asz- pyúg és kénköves pokol... Ezek szonynyelvek félelmetes orsói! valahogy igen gyerekes, bohó- _ Mint a cirkuszosok... kás dolognak tűntek előtte, s — Ez így rendeltetett s te porszem vagy ahhoz, hogy másként rendelj! — csattant fel Zsolozsmás Készéi. — De az nem rendelteteit, hogy pelenkásan vagy szakállasán kell-e keresztvíz alá hajtani a fejet plébános úr! Átkeresztelnek meglett embereket is más vallásról... Aztán ha már itt tartunk, azt is meg kell mondanom, hogy rossz íl gazdálkodnak ebben az egyházban. Itt lenne, ugye, ez az újítás. Mennyi fát szurkot, olajat meg lehetne takarítani odalenn — böködött a föld felé. — El lehetne csapni az összes alkalmazottakat a pokolból, mert ugye, mindenki egyenest a mennyországba marsol- na. •« — Istentelen, pogány beszéd! Az ördög rabja vagy te, már itt a földi létben beléd költözött! — pattogott harsányan Zsolozsmás Készéi. — Nem is hallgatlak tovább. Aki ilyen beszédre hajtja a fülét, maga is vétkes. — Ezzel megfordult, s elindult vissza a temetőbe, s szemei előtt szent könyvek lapjai peregtek. Ugyan mivel lehetne társai előtt leforrázni ezt a rafinált parasztot? Ugyan mit kellene az emelkedőről apostoli pátosszal visszakiáltani? Nem jött kapóra semmi. Ehelyett Ravasz Keller érces hangja szállt utána. — És akkor, plébános úr, a földön sem kellene a hitnek oly sok pásztor! Mert ugye, azt is mondja a katekizmus, hogy ahol pap nincs, szükségből más is keresztelhet! SÖND, elégedett mosoly, aztán halk kuncogás szállt fel az embergyűrűből, s amikor Zsolozsmás Készéi elfordult a temetőkert első ösvényén, kirobbant az elégedett kacaj. — Hiába, no, Ravasz Keller ennek is jól megadta!... & N YVESPOLC BABITS MIHÁLY: kisebb műfordítások A Babits-sorozatnak ez a kötete két részre oszlik. Az első részben a fiatal Babits szabadabban csapongó versfordításait találjuk 1910-ig, a második részben az érett, mindenkor teljes hűségre törekvő Babits nagy fordító remekléseit. A szerkesztők a két részen belül a költő időrendjét követték, s ez magyarázza, hogy gyakran közvetlenül az Amor sanctus középkori áhítattal lobogó himnuszai mellett találjuk az Erato profánul vad érzékiséggel ragyogó darabjait. Jelképe ez annak a kimeríthetetlen, mohó érdeklődésnek és nagy lírai kíváncsiságnak, amellyel a költő a világirodalom annyi területe felé fordult. BÁLINT GYÖRGY: A TORONYÖR A kétkötetes könyv az eddigi legteljesebb válogatás Bálint György írásaiból. Az első kötet publicisztikáját tartalmazza szinte teljes egészében. A szocializmushoz közel álló író ezekben a cikkekben a két háború közötti világhelyzet megbízható kordokumentumát adja; megismerhetjük belőlük az akkori idők alapvető politikai problémáit, legfontosabb eszméit, a háborút előkészítő történelmi eseményeket. A második kötet Bálint György művészeti írásait, kritikáit és nagyobb tanulmányait tartalmazza. Kritikai szemlélete is a leglényegesebb ponton különbözik a polgári esszéistákétól: az irodalmi művet sohasem önmagában, hanem politikai hatásában, társadalmi szerepében vizsgálja. KAFFKA MARGIT: LÁZADÓ ASSZONYOK A »Színek és évek« és a »Hangyaboly« közismert és közkedvelt írónője rövid elbeszéléseiben is a századforduló és századeleji évek asszonyainak jellegzetes problémáit, a pusztuló dzsentri életét, a kiszolgáltatottságot és önállóságra törekvést, a »babaotthön« sivárságában vergődő és a munkájából élő, igaz méltóságért harcoló női lélek érzésvilágát mutatja be. Jellemábrázolásának plaszticitása, az események, cselekmények bravúros megformálása, s nem utolsósorban kíméletlen őszintesége, szenvedélyes bírálata mindmáig legnagyobb asszonyírónkká és klasszikus örökségünk jelentékeny megtestesítőjévé emeli. RADNÓTI MIKLÓS: ECLOGÁK Első ízben jelennek meg a költő szándékának megfelelően — önálló kötetben — Radnóti Miklós eclogái. Megrázó és hiteles vallomások, fájdalmas vágyak szólalnak meg ebben az antik formájú, de a valóságban modem gyűjteményben a fasizmus poklának előrelátása, majd ábrázolása. Egyéni $ég- és történelemegysége teszi örökéletűvé e művészi tökéletességű verseket. A kis kötethez Trencsényi-Waldapfel Imre írt utószót, a Radnóti- kutatás > új frázisait tárva fel az eclogákkal kapcsolatban. A kötetet Szántó, Piroska illusztrálta. ARGHEZI, TUDOR: TESTAMENTOM Arghezi a modem román költészet legkiválóbb élő képviselője. Oly gazdag életművet alkotott, amilyenhez hasonlót — amint ezt a román kritika megállapította — Eminescu óta nem ismer a román költészet. Arghezi költészete híven tükrözi a magánember érzés- és gondolatvilágát. Költészete mégsem hermetikus, mert az embertől elvezet a társadalom sokrétű problémáihoz. Arghezi nemcsak a költői témában hozott újat, maradandót, hanem a költői kifejező formában is, amit újszerűvé, modernné tett. Válogatott verseinek gyűjteményét a legjobb magyar fordítók tolmácsolják a magyar olvasóközönségnek. LAMPEDUSA, TOMASI Dl: A PÁRDUC Ez a regény az utóbbi évek egyik legnagyobb olasz könyvsikere. írója szicíliai herceg a fasizmussal szemben álló diplomata és katonatiszt, aki könyvét haláláig nem bocsátotta közre, hanem íróasztala fiókjában hagyatékként került csak elő. A regény cselekménye 1860-ban Garibaldi szicíliai partraszállásával kezdődik, első hét fejezete a főszereplő Salina herceg életét mutatja be egészen 1883-ban bekövetkezett haláláig. Az utolsó fejezet már 1910 májusában játszódik, és annak a pusztulási folyamatnak a végét illusztrálja, amely az olasz arisztokráciában a múlt század közepén indult meg — Egyik nap az egyik dűlőharagba is keveredett az Isten- másik naD másikban. .. nel meg a papokkal, bizonyara azért, mert úgy vélte, mindis — Keblükön traktor után házuk... min hogy ebben a temetőkerti hitvitában csak Zsolozsmás Készéi maradhat alul. — Hát én ezt mind megértem, plébános úr, sőt igen jól is tudom. De minthogy apa vagyok, én csak jobban tudom, mi a jó egyetlen gyermekemnek. — Már hogy mondhatsz ilyet! — Mert ha a keresztség minden előző bűnt letud, nem kenyerük... a gyereknek, ha ősz fejjel löttyentik rá a szent viez még az ő rafinériájánál nagyobb huncutság Volt hát csámcsogni, Nem jobb-e, ha az utolsó Az öregasszonyok ezért az- nyelvet köszörülni ismét. Egyet- egyszerre veszi fel ezt tán megint hírbe hozták mond- lenegy ember nem felejtette a szentséget is és egy ajtóval áf IntfkrSf deeUCa 08 nem mfg Rav3SZ odább a mennyország? férfinép igen-igen tisztelte ki- Keller »istentől elrugaszko- _ Egészen meg vagy zaVa- Vételes tudományáért. dott« cselekedetét: Zsolozsmás rodva> fiam,,, kT EZ A RAVASZ Készéi plébános úr. Üjra és új- _ hogyan volnék? dl) KELLER sokszor ra prédikált az apáról, aki »el- Csak azon csudálkozom el de minde^cscíektóete közül’ dobta maSató1 68 lstento1 olyan nagyon, hogy akiknek lel- a leghangosabb egyetlen gyermekét«, s a gyér- kére bízták a nyáj üdvösségét, esattanása, hogy a későn jött mekről, aki »pogány szívvel erre a kisajtóra mindeddigien gyermekáldást, a kis Ravasz szívja keresztény anyja édes te- rá nem találtak. Mert ha te- Elritte a tanáét íétó.Az áj totósok ilyenkor el- £zem azt, mindenkit így ke- hoz bejegyeztette az anya- sírtak magukat, de ez mar resztekének, csupa-csupa könyvbe, nagy áldomást esi- nem hallatszott a templom hű- megtisztult ]|élek emelkedne fel nált, de Zsolozsmás Készéi plé- vös hajóján kívülre. Zsolozs- Isten országába, és akkor biSeste SSávM " más Keszei plébánOS 3201,13311 «my sen^ dunsztolódna a f ilmesen hazavágtatott. Ha várta, igen-igen varia az alkal- pokoi forró kátrányában! valaki szóba hozta a dolgot, mat, hogy találkozzék »az ősi a körülállóknak tetszett a fcéfával ütötte el. törvényt általhágó apával«. csavaros logika. Hiszen ami ge. kér— Miért verekszel? — dem, és megfordulok. Nevetni volna jó. Nagyon élvezem ezt a ménkű nagy csodálatot. Ezt csak itt lehet. Itt még van talaj hozzá. A Mihályi Margit; MINDENT LÁTOK! A z ötödik osztály há- — Vigyázz, mert elrepülsz, Csend, de mekkora. Csizma romnegyed része fiú. édes fiam, Csizma! — küldöm szája kinyílik. Szinte az esze Ez már maga elég, de ráadásul neki is az intelmet. Ezzel vé- megy el a csodálkozástól és az még nagy verekedők is. Ősz- geztem is az írással. Most né- elismeréstől. De még nincs vé tályfőnökük buzgalommal ül- zek fel. Az osztály szívesen netetgeti őket a szelídebbek mel- vetne Csizmadián, de már nőié, és nem is eredmény nél- zem őket, meg aztán igen elkül, mert nemsokára mesteri gondolkoznak az újabb csudán, pofonokat osztogatnak azok is. ami a felső tagozaton léptenDe azért nekem a nagyobbak nyomon éri őket. Valaki akutén csemege az ilyen apró kor is látja cselekedeteiket, ha népség. ír, ha lefelé néz. A csuda gon- nagyobbak már régen lefülel Képtelenek tisztességgel vé- dolta volna, vélheti Csizma, tek volna, cigülni azt az időt is, míg be- mert lBen magaba melyedt. Csizma összetörik. Hiaba itt írok az osztálykönyvbe. No, Hát ezen el is lehet mélázni, minden. En meg akkor is la- megálljatok csak! Ha kissé Nekik, akiknek a szemük és a tóm őket, ha hátat fordítok, megemelem a fejem, és úgy szájuk is a ceruzához van köt- De azért annyit bevall, hogy- ............’------ •• ve, ha írnak, ez csoda. Hegyi elgáncsolta az udvaron. D e nincs idő ezen tovább És számtanórán jutott az eszé- gondolkozni. Kezdjük az órát. be visszaadni. El kell ismerni, Aztán rátérünk a példák elég sokáig várt vele. Ügy lát- megoldására. Hagyom, hogy szik, ilyen alapos, fontolgató belekezdjenek, majd kiküldőm jellem. T .. ...... , .. , a lapuló Tóth Misit a tábla- Írnak tovább nagy odaadásLatom, tehat tros közben, ko2 sál. Most próbát teszek velük, hogy Hegyi elorehajhk, es hat- nr buzaalommal ír- mint a cukrász a cukorszörpba teremti Vargat. ^ Zk Séfaloktozben Pel. A rendtartást veszem Nem férsz a bőrödbe, Fér- megakad a szemem ^ óraren- szemügyre, de az üvege nem ko? — kerdem anélkül, hogy de£ Ferdén lóg Hátat fordí- mutat rendellenesseget. Dől- felnéznék. tok'az osztálynak és odame- goznak tovább, még csak egy Az osztály ebből egyelőre gyek. Megigazítom, ismét el- leí sem emelkedik fel a hanem vesz észre semmit. Bol- ferdül. Rossz helyen van a ka- ta;m mögött. Beletörődtek, úgy dogan heherésznek Hegyi ro- rika> rossz az egyensúlya. Míg látszik, hogy nem megy másvására. Most a kis Németh erre rájövök, észreveszem, képpen. Most mar rendben ya- kap vérszemet. Hátra fordul, hogy az üvegében az egész svunk. Egyelőre tisztába jöt- és képen törli Sandít. Mind- osztályt látom, kitűnőek a Iá- tünk egymással, ezt hang nélkül. tási viszonyok, de szinte — Neked is szűk a bürkéd? ugyanebben a pillanatban Németh? — kérdem megint sze- Csizma nyugodtan feláll, és líden, ismét anélkül, hogy fel- fültövön teremti Hegyi Fer- véznék. Ezt most már észre- kát. Az megpróbálja visszaad- veszik. A csudát, gondolhatják, ni, de csak az az eredmény, mi van ezzel, fel sem néz, és hogy kap még egyet. Csizma- mégis lát! Csizma szeret min- dia éppen szétnézne diadalma- csodálatosképpen még maradt áennek a végére járni. Óvato- san, mikor megszólalok anél- is neki valami. Most azon töri san meglengeti a karját, hogy kül, hogy megfordulnék. a fejét, hogy mit is kezdjen próbára tegyen. — Mi volt ez, Csizma? ezzel a maradékkal. írok, nagy részüket látószögbe fogom, csak ezt ők nem tudják. Mivel már jól ismerem a nevüket, a helyüket, nyugodtan megkockáztathatom a trükkömet mélléfogás nélkül. Ibi őst jut időm Tóth Mi- sire, ö nem ér rá földi dolgokko.1 foglalkozni, ö felelő. Meglepő lépéssel kezdett. Az összehasonlító példa két évszáma ihlette meg. 1949-ből lendületesen kivont 1958-at, és