Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-11 / 136. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1961. fitám Sz. Simon István: Ravasz Keller hitvitázik /l FALU oly nagy bőség- C7L gél és kaján huncut­sággal osztogatja a csúfneve­ket, akár az őszi ég az esőál­dást. Ezért aztán alig-alig van, akit csak bejegyzett anyaköny­vi nevén emlegetnének alvégen és felvégen. Nincs egyszerű Gyovai, Kovács vagy Fodor, csak Sete Gyovai, Himlős Ko­vács vagy Hófúvó Fodor. Így hát Keller Tóni, e törté­net hőse sem maradt egy név­vel, őt is megkeresztelte a fa­lu nyelve. S mivelhogy rop­pant csavaros észjárásának ha­mar híre ment, a Ravasz elő- néwel különböztették meg a többi Kellertől, nevezetesen a f) ZT AZ ALKALMAT IS meghozta az ősz. A plébános ájtatosan sétált a temetőkertben. Ravasz Keller meg ott vágta a kukori­caszárat munkacsapatával a temető mellett. Mintha mind- Keller fogós leckéjét. ketten érezték volna szemük találkozásából, hogy beszélni­— Ilyen nyirkos őszi idő­ben meghűl a gyerek a szen­telt víztől... » S hiába magyarázták neki, hogy »nem mártik, nem bugy- gyantik ott mög a gyerököt«, Ravasz Keller hajthatatlan maradt. Mert hogy név kell a gyereknek, az még csak stim­melt, de azt így is, úgy is a ta- valójuk van, elindultak egy- nács szokott adni, ott be is je- más felé. Ravasz Keller után gyezték a Toncsi gyereket a odaszállingóztak a többiek is. nagv könyvbe. Aztán egy kis — Beszédem van veled, ajándék is »kinézett«, gyerek- fiam... _ kezdte a plébános kocsi, gyerekpaplan s más ef- törődött, bánatos hangon. — A féle. A pap met? mit ad? Egy te lelkeddel, a te üdvösséged- kis vizet, egy kis hókuszpó- del úgy sáfárkodol, ahogy kuszt, s végül a sekrestyés akarsz, de nincs jogod bűnben tartja a markát vagy a nagy hagyni egy ártatlan gyerme- perselyt. S különben is, " ' igaz, igaz. Akár van mennyor­szág, akár nincs, ezzel csak megnehezítik az utat, noha ép­pen a léleknek a menny felé való kalauzolása lenne a dol­guk — gondolták végig Ravasz , _ „ , OViUViT V, W 1LUAW11K/V11 JLtJ, Ő üdll | Sánta, a Szoros, a Furmányos hiszi ezt az egész ceremóniát, meg a Vizhordo Kellerektol. - - ....................... — í gy ismerte őt már mindenki, s már a hatóság is így címelte nekik a »meghívót«, ha valami eligazítanivalója akadt, mond­juk adóügyben, esetleg némi­nemű bonyodalma támadt a rendőrséggel kocsmai legény­kedés, affér vagy más efféle tárgyban. De rá is szolgált er­re Keller Antal, mert minden­kit ki tudott beszélni, s ha ép­pen — virtigii dohánytermesz­tő lévén — a fináncokkal akadt dolga, azokat is megfárasztot- ta fizetségükért. Végeredmény­ben innen az előnév is. Még most is beszélik a falu­ban, miként fogadott ingyen napszámosokat Keller jó húsz esztendeje zöld ruhás officiá- lis emberek képében egy nagy- fröccsért. Kora tavasz volt, s mind elfogyott már a takar­mány Ravasz Keller szérűjé­ből, de sehogy sem akaród- zott neki fölmenni a szénapad­lásra, és ledúmi a tenger sok lucernát, ami ilyenkor már porzik világnak, és úgy csípi az ember megizzadt bőrét, akár a méreg Ehelyett beült Keller a nagykocsmába, és egy fröcesért »követet« menesztett a hetipiacon grasszáló finán­cokhoz. A »követ« csak ennyit súgott a fülükbe bizalmasan: »Keller négy kötél dohányt rej­teget a szénapadláson.« Több se kellett ezeknek. Szimatot vettek Keller portája felé, bi­ciklijükre pattantak, s már dúrták is lefelé nagy gőzzel a zörgő lucernát Keller széna­padlásáról. Négy óra hosszat szorongatták a fényes villa­nyeleket, s csak akkor borul­tak össze a fáradtságtól és a csalódástól végleg elcsigázva, amikor az összes lucernát le- dúrták, de még csak egy fia dohánylevelet sem leltek. Ilyen és efféle történet még . , , _..... . — Én azt nem is teszem... a falunak meg nu köze hozza. _ akadozott RaVasz Keiier Senki sem ertette, hogy mi nveive ütött ebbe az emberbe, mert y hogy templomba legénykora — De azt teszed, mert meg­Lóránt János: PIACON. Kellerről, mert valóban ki­fogyhatatlan volt ő a huncut leleményben. Ez pedig nem egészen vadon termett feje kis­óta nem járt, s hogy akkor is vontad tőle a keresztség szent­vaS^tuwtayT"jártT*Ravalt “«* a lányokat gusztálni má- ségét! J J szott fel a kórusba, az hagy- — Plébános ur... ján. De hogy »pogánynak« — Inkább szállj magadba, hagyja a gyerekét.. ez fene fiam! nagy istenkísértés, incsel kedés — De hiszen mi az a ke- kertjében, mert Ravasz Keller az égiekkel. Pedig azok még resztség, Plébános úr? _ olvasó ember volt máskülön- nála, Ravasz Kellernél is esze» nfi° ÍSáílS 1 ££*••• ESS «SSSJS& i; Mm kóSaísö kijnyvet, még Falunyelvén la mura« Ea- keres^ég előtt elkövetett Oak- a szomszéd gyerek katekizmu- vasz Keller, egészen addig, éímU~ ***•• ■ ^ff^fUnük ^ div*tba nem jÖtt Papu‘ Ravasz lSnerne^ e^"tág- Sitó’ tudoiiSiÍt^liz ho^ 0508 Vince íeleségének szöké_ ra «FÜt a szeme. Azonnal kész gondolkodva olvasó ember se. Amíg az ember munkán volt a felelettel, s már latta, volt. Különösképpen érdekel- volt Terus megszökött a Sa- ték a természettudományok, s vanyú Kása Jani legkisebb ezek.közül is legfőképpeniá vi- ^val széltében-hosszában lag dolgai, a bolygok, csillagok, ’ . . _ , . . , , , „ a világ teremtése meg más beszéltek, hogy kint laknak a ilyes dolgok, amikről ő még határban, a traktor szállásko- csip-csup meséket hallott csak csijában, lévén a Savanyú Ká- tejfölös korában Sárból gyúrt legapróbb iegényfia trakto- ember... semmiből lett vala- ° , mi... szivárványos mennyor- nsta. Hogy peregtek az asz- pyúg és kénköves pokol... Ezek szonynyelvek félelmetes orsói! valahogy igen gyerekes, bohó- _ Mint a cirkuszosok... kás dolognak tűntek előtte, s — Ez így rendeltetett s te porszem vagy ahhoz, hogy másként rendelj! — csattant fel Zsolozsmás Készéi. — De az nem rendelteteit, hogy pelenkásan vagy szakál­lasán kell-e keresztvíz alá haj­tani a fejet plébános úr! Át­keresztelnek meglett embere­ket is más vallásról... Aztán ha már itt tartunk, azt is meg kell mondanom, hogy rossz íl gazdálkodnak ebben az egy­házban. Itt lenne, ugye, ez az újítás. Mennyi fát szurkot, olajat meg lehetne takarítani odalenn — böködött a föld fe­lé. — El lehetne csapni az összes alkalmazottakat a pokol­ból, mert ugye, mindenki egye­nest a mennyországba marsol- na. •« — Istentelen, pogány be­széd! Az ördög rabja vagy te, már itt a földi létben beléd költözött! — pattogott harsá­nyan Zsolozsmás Készéi. — Nem is hallgatlak tovább. Aki ilyen beszédre hajtja a fülét, maga is vétkes. — Ezzel meg­fordult, s elindult vissza a te­metőbe, s szemei előtt szent könyvek lapjai peregtek. Ugyan mivel lehetne társai előtt leforrázni ezt a rafinált parasztot? Ugyan mit kellene az emelkedőről apostoli pá­tosszal visszakiáltani? Nem jött kapóra semmi. Ehelyett Ravasz Keller érces hangja szállt utána. — És akkor, plébános úr, a földön sem kellene a hitnek oly sok pásztor! Mert ugye, azt is mondja a katekizmus, hogy ahol pap nincs, szükségből más is keresztelhet! SÖND, elégedett mo­soly, aztán halk kun­cogás szállt fel az em­bergyűrűből, s amikor Zsolozs­más Készéi elfordult a teme­tőkert első ösvényén, kirob­bant az elégedett kacaj. — Hiába, no, Ravasz Keller ennek is jól megadta!... & N YVESPOLC BABITS MIHÁLY: kisebb műfordítások A Babits-sorozatnak ez a kö­tete két részre oszlik. Az első részben a fiatal Babits szaba­dabban csapongó versfordítá­sait találjuk 1910-ig, a második részben az érett, mindenkor teljes hűségre törekvő Babits nagy fordító remekléseit. A szerkesztők a két részen belül a költő időrendjét követték, s ez magyarázza, hogy gyakran közvetlenül az Amor sanctus középkori áhítattal lobogó himnuszai mellett találjuk az Erato profánul vad érzékiség­gel ragyogó darabjait. Jelké­pe ez annak a kimeríthetetlen, mohó érdeklődésnek és nagy lírai kíváncsiságnak, amellyel a költő a világirodalom annyi területe felé fordult. BÁLINT GYÖRGY: A TORONYÖR A kétkötetes könyv az eddi­gi legteljesebb válogatás Bá­lint György írásaiból. Az első kötet publicisztikáját tartal­mazza szinte teljes egészében. A szocializmushoz közel álló író ezekben a cikkekben a két háború közötti világhelyzet megbízható kordokumentumát adja; megismerhetjük belőlük az akkori idők alapvető politi­kai problémáit, legfontosabb eszméit, a háborút előkészítő történelmi eseményeket. A második kötet Bálint György művészeti írásait, kritikáit és nagyobb tanulmányait tartal­mazza. Kritikai szemlélete is a leglényegesebb ponton külön­bözik a polgári esszéistákétól: az irodalmi művet sohasem ön­magában, hanem politikai ha­tásában, társadalmi szerepében vizsgálja. KAFFKA MARGIT: LÁZADÓ ASSZONYOK A »Színek és évek« és a »Hangyaboly« közismert és közkedvelt írónője rövid elbe­széléseiben is a századforduló és századeleji évek asszonyai­nak jellegzetes problémáit, a pusztuló dzsentri életét, a ki­szolgáltatottságot és önállóság­ra törekvést, a »babaotthön« sivárságában vergődő és a munkájából élő, igaz méltósá­gért harcoló női lélek érzésvi­lágát mutatja be. Jellemábrá­zolásának plaszticitása, az ese­mények, cselekmények bravú­ros megformálása, s nem utol­sósorban kíméletlen őszintesé­ge, szenvedélyes bírálata mind­máig legnagyobb asszonyírónk­ká és klasszikus örökségünk jelentékeny megtestesítőjévé emeli. RADNÓTI MIKLÓS: ECLOGÁK Első ízben jelennek meg a költő szándékának megfelelően — önálló kötetben — Radnóti Miklós eclogái. Megrázó és hiteles vallomások, fájdalmas vágyak szólalnak meg ebben az antik formájú, de a valóságban modem gyűjteményben a fa­sizmus poklának előrelátása, majd ábrázolása. Egyéni $ég- és történelemegysége teszi örökéletűvé e művészi töké­letességű verseket. A kis kö­tethez Trencsényi-Waldapfel Imre írt utószót, a Radnóti- kutatás > új frázisait tárva fel az eclogákkal kapcsolatban. A kötetet Szántó, Piroska illuszt­rálta. ARGHEZI, TUDOR: TESTAMENTOM Arghezi a modem román költészet legkiválóbb élő kép­viselője. Oly gazdag életművet alkotott, amilyenhez hasonlót — amint ezt a román kritika megállapította — Eminescu óta nem ismer a román költészet. Arghezi költészete híven tük­rözi a magánember érzés- és gondolatvilágát. Költészete mégsem hermetikus, mert az embertől elvezet a társadalom sokrétű problémáihoz. Arghezi nemcsak a költői témában ho­zott újat, maradandót, hanem a költői kifejező formában is, amit újszerűvé, modernné tett. Válogatott verseinek gyűjte­ményét a legjobb magyar for­dítók tolmácsolják a magyar olvasóközönségnek. LAMPEDUSA, TOMASI Dl: A PÁRDUC Ez a regény az utóbbi évek egyik legnagyobb olasz könyv­sikere. írója szicíliai herceg a fasizmussal szemben álló dip­lomata és katonatiszt, aki könyvét haláláig nem bocsá­totta közre, hanem íróasztala fiókjában hagyatékként került csak elő. A regény cselekmé­nye 1860-ban Garibaldi szicí­liai partraszállásával kezdődik, első hét fejezete a főszereplő Salina herceg életét mutatja be egészen 1883-ban bekövet­kezett haláláig. Az utolsó fe­jezet már 1910 májusában ját­szódik, és annak a pusztulási folyamatnak a végét illusztrál­ja, amely az olasz arisztokrá­ciában a múlt század közepén indult meg — Egyik nap az egyik dűlő­haragba is keveredett az Isten- másik naD másikban. .. nel meg a papokkal, bizonya­ra azért, mert úgy vélte, mind­is — Keblükön traktor után házuk... min hogy ebben a temetőkerti hit­vitában csak Zsolozsmás Ké­széi maradhat alul. — Hát én ezt mind megér­tem, plébános úr, sőt igen jól is tudom. De minthogy apa vagyok, én csak jobban tudom, mi a jó egyetlen gyermekem­nek. — Már hogy mondhatsz ilyet! — Mert ha a keresztség min­den előző bűnt letud, nem kenyerük... a gyereknek, ha ősz fejjel löttyentik rá a szent vi­ez még az ő rafinériájánál nagyobb huncutság Volt hát csámcsogni, Nem jobb-e, ha az utolsó Az öregasszonyok ezért az- nyelvet köszörülni ismét. Egyet- egyszerre veszi fel ezt tán megint hírbe hozták mond- lenegy ember nem felejtette a szentséget is és egy ajtóval áf IntfkrSf deeUCa 08 nem mfg Rav3SZ odább a mennyország? férfinép igen-igen tisztelte ki- Keller »istentől elrugaszko- _ Egészen meg vagy zaVa- Vételes tudományáért. dott« cselekedetét: Zsolozsmás rodva> fiam,,, kT EZ A RAVASZ Készéi plébános úr. Üjra és új- _ hogyan volnék? dl) KELLER sokszor ra prédikált az apáról, aki »el- Csak azon csudálkozom el de minde^cscíektóete közül’ dobta maSató1 68 lstento1 olyan nagyon, hogy akiknek lel- a leghangosabb egyetlen gyermekét«, s a gyér- kére bízták a nyáj üdvösségét, esattanása, hogy a későn jött mekről, aki »pogány szívvel erre a kisajtóra mindeddigien gyermekáldást, a kis Ravasz szívja keresztény anyja édes te- rá nem találtak. Mert ha te- Elritte a tanáét íétó.Az áj totósok ilyenkor el- £zem azt, mindenkit így ke- hoz bejegyeztette az anya- sírtak magukat, de ez mar resztekének, csupa-csupa könyvbe, nagy áldomást esi- nem hallatszott a templom hű- megtisztult ]|élek emelkedne fel nált, de Zsolozsmás Készéi plé- vös hajóján kívülre. Zsolozs- Isten országába, és akkor bi­Seste SSávM " más Keszei plébánOS 3201,13311 «my sen^ dunsztolódna a f ilmesen hazavágtatott. Ha várta, igen-igen varia az alkal- pokoi forró kátrányában! valaki szóba hozta a dolgot, mat, hogy találkozzék »az ősi a körülállóknak tetszett a fcéfával ütötte el. törvényt általhágó apával«. csavaros logika. Hiszen ami ge. kér­— Miért verekszel? — dem, és megfordulok. Nevetni volna jó. Nagyon élvezem ezt a ménkű nagy csodálatot. Ezt csak itt lehet. Itt még van talaj hozzá. A Mihályi Margit; MINDENT LÁTOK! A z ötödik osztály há- — Vigyázz, mert elrepülsz, Csend, de mekkora. Csizma romnegyed része fiú. édes fiam, Csizma! — küldöm szája kinyílik. Szinte az esze Ez már maga elég, de ráadásul neki is az intelmet. Ezzel vé- megy el a csodálkozástól és az még nagy verekedők is. Ősz- geztem is az írással. Most né- elismeréstől. De még nincs vé tályfőnökük buzgalommal ül- zek fel. Az osztály szívesen ne­tetgeti őket a szelídebbek mel- vetne Csizmadián, de már nő­ié, és nem is eredmény nél- zem őket, meg aztán igen el­kül, mert nemsokára mesteri gondolkoznak az újabb csudán, pofonokat osztogatnak azok is. ami a felső tagozaton lépten­De azért nekem a nagyobbak nyomon éri őket. Valaki ak­utén csemege az ilyen apró kor is látja cselekedeteiket, ha népség. ír, ha lefelé néz. A csuda gon- nagyobbak már régen lefülel Képtelenek tisztességgel vé- dolta volna, vélheti Csizma, tek volna, cigülni azt az időt is, míg be- mert lBen magaba melyedt. Csizma összetörik. Hiaba itt írok az osztálykönyvbe. No, Hát ezen el is lehet mélázni, minden. En meg akkor is la- megálljatok csak! Ha kissé Nekik, akiknek a szemük és a tóm őket, ha hátat fordítok, megemelem a fejem, és úgy szájuk is a ceruzához van köt- De azért annyit bevall, hogy- ............’------ •• ve, ha írnak, ez csoda. Hegyi elgáncsolta az udvaron. D e nincs idő ezen tovább És számtanórán jutott az eszé- gondolkozni. Kezdjük az órát. be visszaadni. El kell ismerni, Aztán rátérünk a példák elég sokáig várt vele. Ügy lát- megoldására. Hagyom, hogy szik, ilyen alapos, fontolgató belekezdjenek, majd kiküldőm jellem. T .. ...... , .. , a lapuló Tóth Misit a tábla- Írnak tovább nagy odaadás­Latom, tehat tros közben, ko2 sál. Most próbát teszek velük, hogy Hegyi elorehajhk, es hat- nr buzaalommal ír- mint a cukrász a cukorszörp­ba teremti Vargat. ^ Zk Séfaloktozben Pel. A rendtartást veszem Nem férsz a bőrödbe, Fér- megakad a szemem ^ óraren- szemügyre, de az üvege nem ko? — kerdem anélkül, hogy de£ Ferdén lóg Hátat fordí- mutat rendellenesseget. Dől- felnéznék. tok'az osztálynak és odame- goznak tovább, még csak egy Az osztály ebből egyelőre gyek. Megigazítom, ismét el- leí sem emelkedik fel a ha­nem vesz észre semmit. Bol- ferdül. Rossz helyen van a ka- ta;m mögött. Beletörődtek, úgy dogan heherésznek Hegyi ro- rika> rossz az egyensúlya. Míg látszik, hogy nem megy más­vására. Most a kis Németh erre rájövök, észreveszem, képpen. Most mar rendben ya- kap vérszemet. Hátra fordul, hogy az üvegében az egész svunk. Egyelőre tisztába jöt- és képen törli Sandít. Mind- osztályt látom, kitűnőek a Iá- tünk egymással, ezt hang nélkül. tási viszonyok, de szinte — Neked is szűk a bürkéd? ugyanebben a pillanatban Németh? — kérdem megint sze- Csizma nyugodtan feláll, és líden, ismét anélkül, hogy fel- fültövön teremti Hegyi Fer- véznék. Ezt most már észre- kát. Az megpróbálja visszaad- veszik. A csudát, gondolhatják, ni, de csak az az eredmény, mi van ezzel, fel sem néz, és hogy kap még egyet. Csizma- mégis lát! Csizma szeret min- dia éppen szétnézne diadalma- csodálatosképpen még maradt áennek a végére járni. Óvato- san, mikor megszólalok anél- is neki valami. Most azon töri san meglengeti a karját, hogy kül, hogy megfordulnék. a fejét, hogy mit is kezdjen próbára tegyen. — Mi volt ez, Csizma? ezzel a maradékkal. írok, nagy részüket látószög­be fogom, csak ezt ők nem tudják. Mivel már jól ismerem a nevüket, a helyüket, nyugod­tan megkockáztathatom a trükkömet mélléfogás nélkül. Ibi őst jut időm Tóth Mi- sire, ö nem ér rá föl­di dolgokko.1 foglalkozni, ö fe­lelő. Meglepő lépéssel kezdett. Az összehasonlító példa két évszáma ihlette meg. 1949-ből lendületesen kivont 1958-at, és

Next

/
Thumbnails
Contents