Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1961. június 4. Akiknek álom az otthon egy hétig BIZONY NEM KELLEMES cuppogni a nagy sárban a munkahelyre menet, vagy este vissza. De ha csak ennyi len­ne az egész, ha csak Hetes kö­zepéről kellene naponta kigya­logolniuk az épülő istállóhoz, nem is vodna semmi ' baj. Csakhogy az építőmunkások nem hetesiek, hanem messzi községekből jöttek ide, hogy felépítsék a Vikár Béla Ter­melőszövetkezet százférőhelyes istállóját. És éppen itt a bök­kenő, hisz a dolgozók hetente vagy kéthetente járnak haza; messze van a vállalat központ­ja is, nem lehet minden bajjal beszaladni, hanem azt maguk­nak kell orvosolni, önálló kis szövetséget alkotott az a tizen­két dolgozó április közepe tá ján, amikor Kaposvárról ide került. Tudták, hogy itt nem igen lesz szórakozás, nem me­hetnek mindennap moziba, az építésvezetőt sem láthatják másnaponként (örülnek, ha egy- vagy kéthetente feltűnik a láthatáron). Tudták, hogy ke­mény munka vár rájuk az őszig, s közben mintegy elisme­résként a község megbecsülését is kivívhatják maguknak, ha ... Almás László és brigádja így érkezett meg április közepén Hetesre. A jórészt fiatalokból álló brigád hamar összebarát­kozott a falu ifjúságával. A kuglipályán kezdődött a barát­ság. Azelőtt alig-alig használ­ták az elhagyott pályát, most pedig esténként gyakran halla­ni a golyók gurulósát. MEGESETT, hogy zenére vá­gyott a falu. Szóltak az építők­nek, és Szabó László, aki mun­katársai körében ismert klari­nétos, elhozta Taranyból a hűt­lenül hagyott szerszámot, s két este játszott a fiataloknak a »kultúrban«. Meg is szerették menten a fiatalembert, s a brigádnak is nőtt a tekintélye. A hangszer azóta hazakerült Taranyba, és Szabó László csak a munkában tud »klarinétos* lenni, kivált a malterhordás­nál. Ruzsics Lajosról meg Plecs- kó Gyuláról az a hír járja, hogy — segédmunkás ide, se­gédmunkás oda — jól áll ke­zükben a kőműveskalapács meg a simító. Eddig még sen­ki sem figyelt fel enre, de itt — mivel ez komplexbrigád — ha­mar kiderült össze is súgtak a brigádvezetővel, és úgy hal- lük, hogy hamarosan nyélbe ütnek egy szerződést, mely szerint a két fiatal segédmun­kásból átképzés lesz, azután pedig szakmunkás. A brigád­ban jól megtanulhatják a már félig-meddig ismert mestersé­get. Mert noha egyhangúnak tűnik a hosszú istálló építése, akad újdonság is. Mesztegnyői Karcsi, az egyéves szakmun­kás is mindig talál magáinak valami érdekeset, pedig elég nagy építkezésen tanulta a kő- művességet. Pécsett, az Urán- városban rakta le élete első tégláit. De akármekkora is a különbség az Uránváros meg Hetes között, itt is legalább olyan jól érzi magáit a brigád­ban, sőt még a központ mun- ] káját is jónak tarcja, jobbnak, mint előbbi vállalatáét. KOMPLEXBRIGÁD ez a ja­vából — mondjak a vállalat­nál. Ahogy látjuk, tán a leg­igazibb komplex. Ez nemcsak akkor derül ki, amikor Hor­váth Ferenc kőműves létére téglát dobál az állásra, meg amikor Porrogi László Pépke- zelő segít a maltet he ■'ásnál, vagy a planírozásnál, b~nsm akkor is, amikor egymásról be­szélnek. Ha elgondoljuk, hogy csaknem két hónapja együtt vannak tizen.ketten, s még csak egy rossz szó sem esett köztük, akkor valóban komplexnek ne­vezhetjük őket. Ha valahova elmennek? Együtt indulnak, mint a testvéreik. Egyiküknek gondja van? A többiek elfeled­tetik vele. Az embernek aka­ratlanul is Mikszáth jut az eszébe, aki egyszer azt írta. hogy két magyar ember csak aikkor ért egyet, ha kártyázik — akkor ugyanis mind a kettő nyerni akar. De megváltozott azóta a világ! Igaz, itt is van egy »kártyabanda« — ahogy ők mondják —, de egyáltalán nem csak ők értenek egyet, és ki­vált nemcsak kártyázás közben. Az állványon, a malterkeverő gép mellett vagy pihenéskor, szórakozásban, szüntelenül egyek ők. így igyekeznek pó­tolni azt, ami csupán távoli álom egy hétig — az otthont. ÉS ENNEK KÖSZÖNHETŐ, hogy valamennyien becsülettel megállják helyüket. Ezért mer­tek arra gondolni, hogy a vál­lalat többi brigádját verseny­re hívják (erre sajnos rajtuk kívül álló okokból nem kerül­hetett sói’), most. pedig arra, hogy beneveznek a szocialis­ta brigád címért indított küz­delembe. Ismerik magukat — bátran tehetik.:, Rolartd Ferenc „Csendes44 nap volt... Nyolc órakor kezdődik a fél­fogadás, de már fél nyolckor népes csoport álldogál a városi tanács munkaközvetítő irodá­ja előtt. Állásváltoztatók, nyári idénymunkát keresők, munka­könyvét kérők. Száznál több telefonhívás Hetenként kétszer: kedden és pénteken van munkaközve­títés. E napokon Szabó Károly főelőadó jóval a hivatalos idő előtt kezdi , meg munkáját. Nyilvántartásba veszi a válla­latok által telefonon és írás­ban bejelentett munkalehető­ségeket. A Textilművek átkép­zésre 25 nőt, segédmunkára két férfit kér.' Az AKÖV egy gép­kocsivezetőt, öt rakodómunkást tud elhelyezni. A Vízügyi Igaz­gatóság 30 segédmunkást ke­res. Segédmunkásokat kér a Tejüzem, a Húsüzem, a TRANSZVILL, szakmunkáso­kat a Finommechanika, segéd­ápolókat a kórház. Megkezdődik a félfogadás. Parkosítják, szépítik udva­rukat a mar­cali általános iskolások. m Az élet nem játék! A munkavédelmi rendsza­bályokat valamennyi dolgozó érdekében hozzák. Az ő ér­dekükben írják elő, hogy a gépeken, illetve gépekkel dol­gozóknak milyen védőfelsze­relést kell használni. Mégis mit látni némely helyen? Azt, hogy a munkavédelmi rend­szabályokat fölöslegesnek tartják, vonakodnak megtar­tásuktól. A Szikvízüzemben dolgozók például kivágták az arcvédó kosarat, hogy munka közben is tudjanak dohá.nyozni. S még az üzemvezető is helye­selte ezt mondván: »Az em­bereknek dohányozni kell.« Vajon akkor mit mondana, ha egy felrobbanó szódásüvegtől valamelyik munkása súlyos sérüléseket szenvedne? A Nyomdaipari Vállalatnál egy papírvágó munkás eltávolí­totta a géptől a védőrácsot, mert — úgymond — így köny- nyebben tud dolgozni. - Az Asztalosipari KTsz-nél nem használták az elszívóberende­zést, mert a nagy zaj állító­lag zavarta őket. A Patyolat­nál, miután megjavították az egyik gépet, n védőberende­zést »elfelejtették« rá vissza­tenni. És sem a szerelőnek, sem a gépen dolgozónak nem hiányzott. Könnyelmű emberek! De ez még nem is fejezi ki kel­lően azoknak a gondatlansá­gát, akik megsértik a munka- védelmi szabályolaxt, illetve elnézik, hogy néhányon éle­tükkel játszanak. Sz. L. Nem fizette a tartásdijat. — börtönbüntetésre ítélték Keresztúri Gyula nagyatádi lakos 1953-ban kötött házassá­got, s született egy gyerme­kük. 1958-ban elvált feleségé­től, s a Nagyatádi Járásbíró­ság havi 240 forint tartásdíj fizetésére kötelezte, letiltva munkabérének egy részét. Ek­kor Keresztúri otthagyta mun­kahelyét, majd az újakat gyak­ran változtatta, hogy ne hajt­hassák be rajta a gyermektar­tást. Állandó jellegű munkát nem is vállalt, hogy a bírósági ítélet végrehajtását megakadá­lyozza. Apját meggátolta abbe­li szándékában, hogy volt fé­leségének őhelyette tartásdíjat küldjön. A Nagyatádi Járásbíróság tartási kötelezettség elmulasz­tásáért Keresztúri Gyulát 3 hónapi börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Közben szünet nélkül cseng a telefon. Ezen a napon több mint 100 telefonhívásra kellett válaszolni. „A Textilművekbe nem megyek,, — mondja egy fiatal szőke lány. Többen követik példáját, pedig a városban nincs túl nagy lehetőség nők foglalkoz­tatására, ezért meg kellene ra­gadni a Textilművek kínálta alkalmat. Néhány leány és asszony — érthetetlenül — vonakodik ettől. Igaz, ahol gyermek van, ott nehéz, mert több műszakban kell dolgozni. De ahogy Gelencsér Ilona, Bocskai Mária, Vörös Rózsa, Ferenczi Károlyné és még töb­ben jelentkeztek átképzősnek, másnak is megérné, hiszen rö­vid idő alatt szakmunkások le­hetnének. „Bejövök Kaposvárra lakni"... Balogh Rózsa hetesi lakos mezőgazdasági munkás a hű­tőiparhoz szeretne kerülni. Nincs felvétel, de nem is köz­vetítenék. Keressen községé­ben munkát. — A tsz-be nem megyek — jelenti ki. — Bátyám és án­gyom Kaposváron dolgozik, én is itt akarok elhelyezkedni, in­kább bejövök ide lakni. Böröcz Imre Somogyvámos- ról. Trefeli Lajos Kaposfőről, Gelencsér István Somogyjádróí kér közvetítést. De jönnek Marcaliból, Csökölyből, Ber- zencéről, sőt még Győrből is. Legtöbbjének nincs tanácsi igazolása. Kelemen József 16 éves fiút Szakályból küldték ide szülei állást kérni. Igen sok tanácsi igazolást nem a rendelet szerint állíta­nak ki. Budán Imrének a ka- poskeresztűri tanács csak a tsz-től kapott írását bélyegez­te le. Illés József igazolására Magyaregresen nem írtak ik- tatószámpt. Most fáradhatnak mindketten még egyszer a ta­nács figyelmetlenségéből. Ez nem protekció? Sokan jönnek egy-egy válla­lat írásbeli kérésével, közvetít­sék hozzájuk az illetőt. A MÉK három személyt kér, igényüket azonban előzőleg nem jelentet­ték be. Az Állatforgalmí Vál­lalat egy kadarkúti lakost akar éjjeliőrnek a Gilice utcába. Nem teljesítik a vállalat kéré­sét. Helyette egy Gilice utcai, csökkent munkaképességű la­kost küldenek, azt azonban a vállalat nem veszi fel. Vissza­jön: »Azt mondták az Állat­forgalminál, akit kértek, nem küldték, megoldották házon belül a dolgot.« A TRANSZ­VILL Csicsek Jenő kaposvári lakost kérte segédmunkásnak. Ezt talán fontos népgazdasági vagy vállalati érdek kívánja így? Gál Jenő gépkocsivezető a Tatarozó Vállalat kívánságát tolmácsolja: »Soron kívül köz­vetítsenek ki, mert kell egy gépkocsivezető.« A Tatarozó azonban ezt nem jelentette be előre. Jönnek a kórházból, vagy harmincán a Textilmű- vekből, a BARNEVÁLL-tól, s arra hivatkoznak, hogy van munkásfelvétel. Erről azon­ban a munkaügyi csoportnál nem tudnak. Nem más, mint törvénysértés »A személyeket nézik... Előbb azt helyezik el,, akinek protekciója van« — jegyzi meg nem egy olyan asszony, aki sürgősen szeretne elhelyezked­ni, s nem tudnak nekik meg­felelő állást biztosítani.. Főleg akkor fakadnak így ki, amikor látják, hogy a különböző vál­lalatoktól papírral érkezők nem mindig a legrászorultab­bak. Egy egyenruhás férfi pél­dául a felesége részére kért közvetítőlapot a Patyolathoz, pedig a vállalat nem jelentette be munkaerőigényét. Nem más ez, mint törvénysértés. A rendelet szerint minden vállalat köteles munkaerőigé­nyét az állás és fizetés megje­lölésével bejelenteni. A közve­títésnél elsősorban a rászorult­ságot kell figyelembe venni. Minden állás — kivéve a veze­tő állás — csak közvetítés út­ján tölthető be. A legtöbb vállalatnál figyel­men kívül hagyják ezt. A Ven­déglátó Vállalat például 57 személyt vett fel a munkaügyi csoport megkerülésével. A vá­rosi tanács ezért azt javasolta a megyei tanácsnak, hogy a vállalat vezetőjét fegyelmileg vonják felelősségre. Hogyan lehetne gyorsabban, eredményesebben ? — Csendes nap volt — mondja Szabó Károly, amikor fél egykor az utolsó ügyfél mögött is becsukódik az ajtó. 211-en jöttek ezen a napon kérelemmel. A munkaügyi csoport feladata ezenkívül a bér- és a szociálpolitikai ügyek, a munkavédelem, a munkásoktatás stb. ellenőrzése is. Gyorsabban, eredményeseb­ben dolgozhatna a munkaügyi csoport, ha a vállalatok meg­tartanák a törvényeket, rende­leteket. Akkor a munkára je­lentkezők között kevesebben elégedetlenkednének. A szak­munkások elhelyezése nem probléma, belőlük nincs ele­gendő. De a könnyű fizikai vagy adminisztratív munkát keresők közül a leginkább rá­szorultak elhelyezése szerve­zettséget, tervszerűséget kíván. Nem könnyű Szabó Károly munkája: veszekedni, vitatkoz­ni a vállalatokkal, a papírral érkezőkkel, kutatni jogosult­ságukat. Nem egy csökkent munkaképességű és valóban murikéra utalt ezek miatt hát­térbe szorul. Szalai László 112 mázsa méz értékesítésére szerződlek a nagybajomi méhészek. Ennél mintegy 20—25 mázsával na­gyobb mennyiség átvételére szá­mít a földművesszövetkezet. Az akácvirágzás után méhcsalá­donként 20 kg mézet pörgettek. A - méhész szakcsoport több méhcsaládot Vas megyébe ván­dorol tatott: ott .most virágzik az akác. í • A 1 napúk, nuá*i ú-wmM j SZÉP NYÁR - SZÉP RUHA! Karton, valamint végiggombos háziruhák normál és extra méretekben, változatos mintákban és fazonokban 130,— Ft-tól 180,— Ft-ig "i cl a. | az átniliázakban ! I 3238

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents