Somogyi Néplap, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-22 / 145. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1961. júnins 22. A TETŐN FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL A tetőn dolgozom. Állványo­kat rakok egymásra, s amikor már így a magasba nyúlnak, mint az, amelyiken most a Cu­korgyárban állok, lenézek a földre és kipróbálom, szédü- lök-e. De nem forog körbe ve­lem a világ. Méterről méterre haladva hozzászoktam a ma­gassághoz. Nagyot lélegzek és azt mondom magamnak: hej, Sándor Domonkos, de fölkerül­tél. Árnyékod a falak alatt messzire nyúlik. Ha a kisfiad fölnézne rád, megijedne és azt kiáltaná: vigyázz, apu, leesel. De meg sem ingok. Kapaszko­dók föl és az ácsbaltával épí­tem a tetőt — a Cukorgyár te­tejét Körülnézek, mellettem látom Szekeres Ferencet, Koller Já­nost, Kovács Józsefet, Feli Já­nost, Németh Gézát, a brigá­dot meg a három tanulót. Nem vagyok egyedül idefönn — Együtt indulunk el a kora­tavasszal onnan lentről, aho­vá — ha jól összehúzza az em­ber a szemét — a sűrű áll­ványerdőn -át odalát. Akkor még a régi tető lapult a Cu­korgyár diffúziós üzemrésze fölött. Csak annyit tudtunk, hogy mire a következő kam­pány elkezdődik; hat méterrel feljebb kell onnan tenni. Nagy Miklós, a munkavezető meg­mutatta a terveket, s ebből minden világossá vált. A tetőt azért kell megemelni, mert korszerűbb gépi berendezése­ket kap az üzem. Munkához láttunk. Először 60 köbméter téglát építettünk be a földbe. Alapot készítet­tünk annak a két hatalmas be­tongerenda keretnek, amelyet ott látni az állványok között. Ezekre nehezedik majd a te­her; Aztán a gépek közötti sö­tét zeg-zugokba feljöttünk ide és szétvertük a régi korhadozó tetőt. A hatalmas gerendákat azzal a daruval, ott ni, azzal juttattuk le a földre. Az utol­só darabbal mi is lementünk. Már nem lépcsőn, hanem áll­ványokon érkeztünk ide a ma­gasba. Hordtuk a gerendát, a deszkát, szakadatlanul ácsol­tuk egymásra őket. Az első száz köbméter beépítésénél még alig emelkedtünk ki a földből. Az ötödiknél már el­értünk oda, ahol most állok. Az ablakok összetörtek körü­löttünk, de hát hiába, nem me­het másképp. Nehéz volt, hm... Ügy be­szélek, mintha már túl len­nénk mindenen. Pedig a ne­heze csak ezután következik: a tető még hátravan. Forró a nap, gyöngyözik a homlokom, nehéz a lélegzetvé­tel, kicsit lankad a karom is. De azért azt mondom: meg­lesz a tető, mire kell. A hom­lokomról már hosszú ideig zu­han a verejtékcsepp, mire föl­det ér. Nagy út van a brigád mögött. Minden tagját úgy is­merem, mint önmagamat. Nagy család lettünk, a munka, a közös cél kovácsolt egybe. Akármelyikre nézek, mind­egyik tekintetében ezt látom: »A tető meglesz az őszre.-« Felemelem az ácsbaltát, lépés­ről lépésre haladok előre. Az izmaimban érzem, hogy nö-1 vekszik a megtett út. Már-már i ízlelem a sikeres munka örö-1 mét... i ... És nem szédülök. Lehet, hogy ha én is lentről nézném1 magamat, megijednék. De hát1 én fönt vagyok. A tetőn dől-1 gozom, és itt mások az ará-' nyok. A hangok elvesznek messze a mélyben, csak Széké-' rés Ferenené, Kollár Jánosné,' Kovács Józsefé, a munkatár­saké hallatszik közelről. — Rajta! Feljegyezte: Szegedi Nándor A halálhajó Megnyíltak a szakszervezeti gyermeküdülők (Tudósítónktól.) Az elmúlt vasárnap 460 bu- dap>esti kislány érkezett a ba- latonszabadi szakszervezeti gyermeküdülőbe. Az első üdü­lő-csoportot elkíséx-te a televí­zió is. Az utazásról, a megér­kezésről és az első fürdésről számtalan felvételt készítettek az operatőrök. A héten 200 leány érkezett Balatonboglár- ra, s 700 budapesti fiú Zamár- diba, Szántódra és Balatonlel- lére. A fiúk többsége 4—8—20 személyes sátrakban lakik. Ezt az üdülési formát nagyon meg­kedvelték a gyerekek, szinte versengenek a sátrakért. A gyermekeket gazdag művelő­dési és sport program várja: kirándulnak Tihanyba, Bala- tonfüredre, tréfás játékokon, versenyeken vesznek részt. Ha jó idő van, fürdenek. Minden táborban külön orvos vigyáz a gyermekek egészségére. Szak­képzett nevelők gondoskodnak a fiatalok neveléséről és fog­lalkoztatásáról. A visszafizetés nem megoldás Korábban hírt adtunk arról, hogy a SZÖVOSZ és az ÁFOR ideiglenes mozgó benzinkutak- kal látja el azokat a községe­ket, ahol sok a gépjármű, és az állandó benzinkút távol van. A tervek szerint ezek a mozgókutak könnyen felszerel- hetők, bárhol működésbe tud­ják őket állítani, s mindössze 7—8 ezer forintba kerülnek. Megyénkben is helyesléssel fo­gadták ezt az ötletet, hiszen nem egy községből 25—30 ki­lométerre kell benzinért járni. A kaposvári járásban Magyar- atádon, Nagybajomban s még több községben a szükséges pénzt is összeszedték. Minden motoros 100 forintot fizetett be részjegyalapra, hogy így fe­dezzék a mozgókút megterem­téséhez szükséges pénzt Nemrég a SZÖVOSZ újabb tájékoztatást adott a benzin- kutakkal kapcsolatban. Állító­lag nem tudnak az ÁFOR ve­zetőivel megegyezni, s így a mozgó benzinkutak felállításá­ra a közeljövőben nem kerül sor. Ezért ott, ahol kérték, a benzinkutakra összeszedett pénzt vissza kell fizetni. Ez nem megoldás! Azokból a községekből, ahol eddig is tá­volra kellett benzinért járni, ezután is 25—30 kilométereket kell motorozni. Nem lehetne valahogy a SZÖVOSZ és az ÁFOR vezetőinek mégis csak megegyezni? Hiszen bizonyára nemcsak Somogybán, másutt is örömmel fogadnák ezeket a mozgó, könnyen összeállítható, olcsó benzinkutakat! A KÖNYVEK BARÁTJA Az üvegezett verandán ta­lálom, amint elmerülten olvas. Előtte napilapok, Élet és Tu­domány, Film, Színház, Mu­zsika. Nagyot néz, amikor be­mutatkozom. Nem tudja mire vélni, mit akarhatok tőle? Elmondom, hogy nemrég itt járt Somogyváron egy írónő. Azon az irodalmi esten ő, Molnár Lajos, nyugalmazott kéményseprő is felszólalt. Ha emlékszik rá, arról beszélt, hogy milyen jó a mai fiatal­ságnak, mennyi szép és jó könyvet olvashatnak. — Bez­zeg, amikor én fiatal voltam, jobbára csak' piff-puff-regény járt az inasgyerekek kezébe — mondta akkor. Emlékszik, hogyne emlékez­ne. Megkérem, hogy most me­séljen a fiatal koráról, életéről. Hogyan szerette meg a köny­veket, és mióta olvas rendsze­resen? — 1913-ban lettem inas. Elő­ször gépészkovács, majd — jó­val a háború után — a ké­ményseprő szakmát tanultam meg. Gyermekkorom óta ol­vasok. Elolvastam mindent, ami a kezem ügyébe került, Egy ügyvéd ismerősöm felesé­ge észrevette érdeklődésemet, Turgenyevet adott a kezembe. Ebbe azután úgy beletemetkez­tem, hogy egymás után olvas­om Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Csehovot. Szinte faltam a so­rokat 14—15 éves lehettem, amikor füzet alakjában ke­zembe került Gorkij Éjjeli menedékhelye. Azt hiszem, ez gyakorolta rám a legnagyobb hatást, és ennek köszönhetem, hogy az akkori világban, az •kkori rendszerben is egészen ezt? élesen felismerteim: a társa­dalmi osztálykülönbségek nem is olyan természetesek, ahogy nekünk akKoriban tanították. A háború alatt nagyon megra­gadott engem Ady, Babits egy- egy antimilitarista költemé­nye és Móricz több ilyen té­májú novellája. Kedvenc íróm? Hát ez fogas kérdés, mert nehéz választani — villan egyet a szeme ha­miskásan. Petőfi, Jókai, Mik­száth nevét említi, azután so­rolja szinte gondolkodás nél­kül a magyar irodalom nagy­jait. Majd a világirodalomból említ neveket. — Hauptmann, Ibsen, Sha­kespeare drámáit szeretem a legjobban — mondja, s az em­bernek az az érzése, hogy jól készüljön fel, aki Molnár La­jos bácsit irodalmi fejtörőre akarja kihívni. , A belső szobába vezet. Szép bordóhuzatú csőgamitúra kí­nálja a kényelmet. Ez talán a fiatalok szobája? — gondol­kozom hangosan, mire elneve­ti magát. — Á, dehogy! Kinn vannak már a gyerekeim. Egyik fiam iskolaigazgató. A könyvszek­rényt akartam megmutatni. A polcokon közel 100 kötet, főleg régi kiadású könyv. Ezek a kincseim — mutatja büsz­kén. Több volt, de közben se­lejteztem is... • Kicsit meglepetést, kicsit el­fogódottságot érez az ember a könyv, a tudásvágy ilyen ará­nyú szeretete, tisztelete láttán. Vajon hány iparos ember mondhatná el magáról ugyan­, Traven 1926-ban vi­lágsikert aratott mű- vét vitte filmre a nyugatnémet Georg Tressler. Philip Gale amerikai tengerész­ből egy éjszakai ki­ruccanása során, Ant­werpenben ellop ják a te ngerészigazolványát és papírjait, hajója pedig idő előtt ki/Ut ,a kikötőből. Vissza szeretne jutni hazájá­ba, de iratok nélkül egyetlen hajón sqm alkalmazzák. Az ame­rikai konzul se segít rajta, mert a fiatal matróz nem tudja bi­zonyítani, hogy ő va­lóban Philip Gale. Sok viszontagság után végre álláshoz jut, a Yorikke nevű gőzösön alkalmazzák. Rettenetes körülmé­nyek között dolgozik itt, csupa sötétmúltú iemberrel, akik’ szin­tén nem rendelkez- 'nefc papírokkal. .4. végsőkig elcsigázott Philip egy napon megtudja társától, Lawskitól, hogy tu­lajdonképpen halál­hajón van. A teljésen értéktelen, de magas összegre biztosított rakományú gőzöse a kapitány el akarja süllyeszteni, hogy pénzhez jusson. Ám a kapitány elszámítja magát. A Yorikke el­süllyed ugyan, de ö is a többiekkel együtt pusztul. Csak Leuiski és Philip marad élet­ben. A hajóroncson kiáUott több napos nélkülözéstől Lewski eszét veszti, és vízbe- fúl, Philip, az útlevél és igazolványok nél­küli, sorsüldözött ember egyedül marad a végtelen tengeren. Szabad Ifjúság Megmérgez a családom Gilbert Laporte Jó [étvágyat, uram című '.vígjátékából készített' uilmet Claude Boissol. ’A negyvenkilenc 'éves Etienne Ledru rendőrfelügyelő szen­vedélyes kertész és csodálatosan szép ró­zsákat nevel üveghá­zában. Lázasan ké­szülődik a virágkiál­lításra. Még nyolc nap s különleges ró­zsájával ebben az évben biztosan el­nyeri a nagy arany­érmet. Egy nqp rosz­Óvatos bártulajdonos Egy New York-i bár tulaj­donosa a magas bárszékeik < mellé biztonsági öveket helye- * zett el. Amennyiben a mixer ( látja, hogy a vendég már meg- < lehetősen ingadozva ül a ké- < nyelmetlen ülőalkalmatossá- < gon, megnyom egy gombot, s< a vendég előtt, mint a repülő-( gépeken, tábla gyullad ki a kö- ’ vetkező szöveggel: »«Kérjük az j öveket becsatolni.-« szül lesz. A törvény* széki orvos arzénmér­gezésre gyanakszik. A méregtani intézet igazolja a feltevés helyességét. Ledru nyomozni kezd. Az arzén apró adagokban kerüli a szervezetébe, tehát csakis a család­ja akarhatja megmór- gezni. Szaglászni kezd mindenki után, beleüti mindenbe az orrát Lehetetlen vi­selkedésével és gya­nakvásával magára haragítja az egész családját. Sok bonyo­dalom és kellemet­lenség után kiderül, hogy a rózsák színe­zéséhez használt ar­zén tartalmú anyag volt a ludas. Ledru bűnbánóan ismeri be, hogy csak akkor kez­dett a családjával tö­rődni, amikor beteg lett... AZ ÖTÖDIK ÜGYOSZTÁLY Befejezésül még egy kérdést:1 — Mit kíván a mai íróktól,' miről szeretne olvasni? — íróink bizony sokszor szé- ' pitik a valóságot. A mai ma- j gyár faluról szeretnénk többet' olvasni. Még nem került a ke- j zembe olyan könyv, amely J amúgy igazán reálisan mutat-» ná be, milyen vívódásokon, milyen átalakuláson megy át J lélekben is a paraszt. Ne csak ] a színét, a fonákját is mutas- j sák be az írók... W. E.! Feszült cselekmé­nye kémdráma Az ötödik ügyosztály. Újszerű és érdekes, nemcsak a bűnöst, hane m az állam biz­tonsági szerv tevé­kenységét is ábrázoló filmet rendezett Jindrich Polak A film egyik fő alakja a csehszlovák vegyi­üzem mérnöke. Tizen­négy évvel ezelőtt még szemben állt a népi demokratikus rendszerrel, de ma már hasznos, építő tagja az új társada­lomnak. Régi barát­ja, Karlik múltjára hivatkozva zsarolni kezdi és beszervezi egy Nyugat-Némeior- szág részére dolgozó kémbandába. Simek mérnök leküzdi félel­mét és jelenti az ál­lamvédelmi szervek­nek a banda tevé­kenységét. Segítségé­vel hamarosan hurok­ra kerül a csinos, jó- megjelenésű Karlik és bandája. Eredményhirdetés Megyénk egyik általános is­kolájában történt. A dolgozók levelező tagoza­tának vizsgája után konferen­ciára gyűlnek össze a vizsgáz­tató nevelők a megyéről kikül­dött elnök vezetésével. A meg­beszélésen az egyik igen mér­sékelt eredményt nyújtott hall­gató érdemjegyének megálla­pítása körül élénk vita alakult ki. A szaktanár elégtelenre akarta minősíteni tudását, az elnök azonban végül azzal zár­ta le a vitát: — Engedjük át, de én majd ered­alaposan megmosdatom ményhirdetéskor. Így is történt. Amikor az il­lető nevéhez ért és felolvasta az érdemjegyeit, az elmarasz­taló szavak özönét zúdította rá. Többek között ilyesmit: — Megmondom őszintén, ké­rem, magát csak hat ökör húz­ta át. Mire a vizsgabizottság egyik tagja rémülten néz körül és odasúgja, a mellette ülő kar- társának: — Éppen hatan vagyunk ... — sk — A Kaposvári Fotóklub elnöksége sajnálattal közli, hogy a mai napra hirdetett fototechnikai előadás a bndapesti előadó betegsége miatt elmarad. * Megrendezésére előreláthatólag csak folyó év szeptemberében kerülhet sor. (1740) A Kaposvári Tejipari Vállalat azonnali belépéssel keres 1—2 éves gyakorlattal rendel­kező gépészmérnököt. Jelentkezés: KAPOSVÁR, Cseri út 4. sz. (3713) A Pécsi Műszaki Anyag­os Gépkereskedelmi V. jón. 26-án hétfőn és 27-én kedden becslési napokat tart. Címeket a Magyar Hirdetőbe, Kossuth L. u. 4. allatt kérjük leadni. (10051) A Böhönyei Vegyesipari KTsz gyakorlattal és képesítéssel rendelkező főkönyvelőt keres azonnali belépéssel. Megegyezés esetén útiköltséget térít. (3709) ___________________ Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S: u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és posiáskézbesitőknéL Előfizetési díj egy hónapra U

Next

/
Thumbnails
Contents