Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-14 / 112. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap. 1981. május 14. MINDENNAPOS KÜZDELMEK Kemény fejüket a nap felé fordítják a saláták, aztán nyisszen a kés, s az előbb még aa enyhe széltől remegő levelek, elválasztva az életet jelentő földtől, ládába rakva várják sorsukat. Amint egyik felvéte­lünk is mutatja, Zama Károly és társai szedik a salátát Min­dennapos munka ez a látrányi Alkotmány kertészetébenőlyan- kar, mikor megérett egy nö­vény, s át kell adni helyét a melegágyakból ide kívánkozó palántáknak. Így hoz újabb és újabb hasznot ugyanaz a föld­terület; így tervezhették, hogy a kertészet 28 holdja az idén S70 ezer forinttal gazdagítja a közösséget. Itt a kések villannak, amott a répaföldön éles kapák vágják a földet, A két öreg, Zajon Péter és felesége szorosan egymás mellett halad. — Jó napot, Péter bátyám — köszön Fókta László mezőgaz­dász —. megy a munka? — Dolgozunk, dolgozunk. Csakhogy fáj a hátam. Hiába, ha az ember már elkerüli a nyolcvanegyediket. De mit csi­náljunk, ha magunk vagyunk, elég baj ez. — Látom, Péter bácsi, rendes munkát végeznek.;. — Tudjuk ám jól, hogy miért kell a sarabolásrt jól megcsinál­ni: könnyebb lesz az egyélés. Suhint a kapa, élettelenül dől el a gaz, a megporhanyított földből kiválnak a cukorrépa- sorok. Cövekek jelzik, mettől meddik kinek a parcellája. A táblában szerteszét dolgozó emberek. Az elnök itt, a mező­gazdász ott kiveszi a kézből a kapát, s megmutatja, hogyan kell jól sarabolni. : • Knoll László, dr. Németi László és Fokta László a határ­ban. Szedik a salátát. Másfelé szalad a szekér: le­gelő, rendezett major, napra­forgóföld marad el mellette. — Ez az olasz búzánk — mu­tatja Knoll László elnök. S amerre néz a szem, mindenütt gazdag termés ígérete mutatko­zik ... • * * A határban találkoznak hár­man: az elnök, a mezőgazdász és dr. Németi László, a megyei tanács elnökhelyettese. Németi elvtárs másfél hónappal ez­előtt érkezett Látrányba, hogy javaslatokat, tanácsokat adjon a szövetkezet vezetőinek, és segítse őket irányító rvtunká- iukba.p, Ideérkezése után elő­ször a háztáji területeket kel­lett rendezni. Ugyanis a háztá­ji itt is nagyobb volt a megen­gedettnél." — Nem is tudom, Németi elvtárs nélkül hogyan csinál­tuk volna meg — vélekedik Knoll elv társ. — Azt akarjuk, hogy egy nyelven beszéljen valamennyi ember, s minden erőt összevon­junk, egy cél felé irányítsunk — magyarázza Németi elvtárs. Másfél hónap alatt sokat le­hetett tenni ezért. Márciusban még nem volt kifizetve a gaz­dasági felszerelések egy része, intézkedtek. Kedvező hatása nem maradt el. Helyes volt az ás, ahogyan a házíáji állo­mányt ellátták takarmánnyal. A teljesített munkaegységek alapján 50—100 négyszögölnyi kaszálmivalót mértek ki meg­felelő térítés ellenében. A múlt esztendő munkaszervezé­si hibáit küszöbölték, ki a ka­pásterületek felosztásával. Bri­gádonként felmérték a kapálni- valót, s bizony nem egy éjsza­kába került, míg számba vet­ték az összes kapást és azt, hogy mennyi jut egy fél, egy egész és egy másfél részre, s melyik család mekkora részt kapjon. A részekre való osztás nemcsak a növényápolás, a betakarítás elvégzését biztosít­ja, hanem azt is, hogy a több- lettermés után járó prémium elnyeréséért dolgoznak a csa­ládtagok is. Volt még egy munkaszerve­zési problémájuk. Másnapon­ként tartottak brigádvezetői ér­tekezletet, s aprólékosan hatá­roztak meg a másnapi teendő­ket. A cél pedig az, hogy a bri­gádvezetők önállóan intézked­jenek. Most hetente egyszer ül­nek össze, hétközben teljes joggal és felelősséggel irányít­ják brigádjukat. • * * Az élet lüktet Látrányban is. A határ szép termést ígér, s formálódnak az emberek. Ta­pasztalt megyei vezető segíti oldozgatni a gondok csomóit. A mindennapos küzdelemben így alakul ki a szocialista köz­ség képe. Vörös Márta 26 oklevél díszíti a Kaposvári Agyagiparosok Háziipari Szövetkezet« irodájának falát bizonyítva, hogy az utóbbi öt évben szépen ívelt felfelé a htsz munkája. A megyében nincs még egy olyan kislétszámú üzem, amely Ilyen rövid idő alatt ennyi ki­tüntetést kapott volna. , Az oklevelek jó része a vállalat eredményeit állítja pél­da gyanánt. De szép számmal akad olyan is, amely az .ígyé- ni eredményeket dicsérd. A hisz dolgozóinak mindegyik okle­vél kedves. De egyik-másik különösen emlékezetes számukra. Ilyen például az az 1955-ben kapott oklevél, amely azt hir­deti, hogy elnyerték az országos Vándorzászlót. Ugyanilyen kedves nekik az az oklevél, amelyikkel a legutóbbi moszkvai kiállításon bemutatott szép munkáikért fejezték ki elisme­résüket a felettes Szervek. Ez egyúttal jelzi azt a fejlődést is, amelyet a htsz dolgozói a művészi munkában elértek. Ezt fe­jezi ki a htsz elnökének, Bart Ferencnek a kiváló munkáját elismerő díszoklevél is, de talán még inkább Tamás Lászlónak -A népművészet mestere« cím odaítéléséről szóló oklevele. E címet anyagi vonatkozásban Kossuth-díjként emlegetik. Tu­lajdonosának ugyanis a kitüntetés elnyerése óta már több mint 30 ezer forint tiszteletdíjat kézbesített a postás. De nem is ezt akarjuk hangsúlyozni, hanem azt a megbecsülést, amély népművészeinknek kijár. Tamás László munkája nagymértékben elősegítette a htsz fejlődését. Az oklevélszerzés most is folyik. A legújabb nemrég ke­rült a falra. Arról tudósítja a szemlélőt, hogy a htsz a múlt esztendő második felének munkája alapján másodszor lett ki­váló szövetkezet. A htsz dolgozói azt állítják, hogy a huszon­hatodik oklevél még nem az utolsó. Sz. N. A tárgyalóteremből Mint ember ítélkezzék!... Azzal a levéllel kezdem, me­lyet Bedi Károly kerületvezető erdész, felperes az ügyét tár­gyaló dr. Gelencsér Ilona bí­rónak írt: »Feleségemtől, aki csak papíron az öt éve, min­den körülmények között el akarok válni. Soha nem szere­tett. Mindig fáradt volt. Még tavaly olvastam a Népszabad­ságban, hogy az ilyen, egy­mástól elhidegült házastársa­kat el kell választani. Meny­asszonyom van, akit sohasem fogok elhagyni... Mint biró ítélje meg a dolgot, de mint ember ítélkezzék.« * * * Mindenkivel előfordulhat, hogy házassága nem sikerül, s másutt keres megértést, szere- tetet. De Bedi Károllyal ez mintha egy kissé gyakran esne meg... 1944-ben nősült meg először, házasságából egy gyermek szü­letett. Feleségétől 1949-ben el­vált. 1950-ben újra megnősült. Második házasságából három fiúgyermek született. 1956-ban különváltak, s e házasságának felbontását kéri most a bíró­ságtól. * * * — Csalódtam feleségemben, s különben is ő hagyott el, el­költözött Budapestre — han­goztatja a bíróság előtt. Ejnye, ejnye ... Valami nem egyezik. sírig tartó hűséget, boldogsá­got. Az »örök« szerelem 1960 decemberéig tartott. Most újabb menyasszonya van: S. M., együtt él vele, s annyira szereti — úgymond —, hogy sohasem tudja elhagyni. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy míg együtt élt fe­leségével, házasságon kívül is született egy gyermeke. * * * — Megvetem Bedi Károlyt — hangoztatja az egyik tanú. — Nem ezt a bánásmódot ér­demelte családja, felesége. — De nemcsak ez az egy tanú gondolkodik így. Nőcsábász- nak tartják a többiek is Bedit, aki mindig más és más nőnek ígér házasságot, soha el nem múló szerelmet. Az is jellem- telenség volt tőle, hogy felesé­gétől olyan írásbeli nyilatko­zatot akart kicsikarni, mely szerint a gyermekeknek nem ő az apjuk, csak hogy ne kelljen gyermektartást fizetnie. Ezt tette első feleségével is. * * * — Szeretem a férjemet még ezek után is, s a gyermekek érdekében hajlandó vagyok ne­ki megbocsátani — mondotta felesége a tárgyaláson. A bíróság a gyermekek sor­Arról elfeledkezik Bedi Ká- troly, hogy 1956 őszén összeköl- I főzött T. M. 18 éves leánnyal, js-együtt élt vele-nyolc hóna- ipig? Még egy másik erdészet­' nia(ji/at'bőifssal Tíz év is eltelt tán azóta, hogy Zsíros Tóth Vendelt megszabadították szerény haj­lékától. Nem volt ott több, mint hét szoba, két konyha meg ami még hozzátartozik a régi kulákházak portájához. Államosították biz azt, s a ta­nács később beköltözött a falu­legszebb házába. Zsíros Tóth Vendel nem maradt hajlék nélkül, de főtt a feje rendületlen: hogyan le­hetne visszaszerezni az apai örökséget. Olyan élesen azon­ban még sohasem vetődött fel benne a gondolat, mint ami­kor megtudta, hogy van a fa­luban egy minden hájjal megkent tudós kuruzslóember, aki csuda dolgokat művel. Is­merte azelőtt is, csak éppen nem tudta, hogy ilyen csodá­latos hatalma van a szellemek és emberek fölött. Hanem ki­pletykálták, hogy ez a jóem­ber Kázmér Rózsit is össze­hozta az urával, aki pedig igencsak feldühödve menkült az anyós házából, Rozival, a cigánylánnyal pedig valami csodaszert itatott. Igaz, hogy rosszabbul lett, de hátha köz­ben más nyavalya tört belé. Viaszból is öntött ez a megál­dott kezű, eejgnadr ágban mászkáló kuruzsló, szinte már csodákat meséltek róla a falu­ban. Mondták, hogy 3—600 fo­rint között meg lehet úszni közreműködését. Zsíros Tóth hát: felkerekedett — Annyit nekem is megér a regi ház — monda szerettei­nek, s bekopogott Kuruzs Lóránt portáján tanácsért... Lóránt akkor ért haza a me­zőről, merthogy ez az öntő szakma manapság csak jöve- delemkiegószítésre jó. Szíves szóval végighallgatta, aztán mézesmázos hangon éltképp formálta meg tudós jótaná­csát: — Tudja, bacsó, lehet csi­nálni valamit. Mert ugyebár, most az a fontos, hogy a ta­nácsot kifüstöljük a házból. Hát akkor én csak azt mond­hatom: vegyen, öreg. 200 fo­rintért magyarborsot. Vigye oda éjnek idején néhai hajlé­ka elé, s közben azt a szent jelszót zsolozsmázza magában, hogy: »Margagyargarborgorsorgom, ergerőrgős borgorsorgom, ör- gödörgöm-ürgüzörgő kirgis jórgoszárgá gorgcrm, purgusz- tirgitsd mirgindergen ergeller- genségérgem, horgozd virgisz- szarga argaz tirgüdvörgössér- gégergem«, hintse körül a há­zat, de jó sűrűn azzal a drága ördögűző borssal. És aki azt egyszer keresztüllépi, az men­ten felfordul. Hat száz ... És tartotta a tenyerét. De Lóránt, az előbb még kétszázért mondta, hogy ve­gyek.: — Ügy is van az, atyámfia, a hatszáz az engem illet a jó tanácsért, nosza, ide vele .■.. — És akkor mi fog törté- nedni? — bizonytalankodott az öreg. — Ne legyen kend olyan mamlasz. Megneszelnek a ta­nácsosok, úgy elindulnak on­nét, mint az ördög a f üstre. Zsíros Tóth fizetett, s még azon az éjszakán oda lopako­dott a kétszáz forintért vett borssal régen volt háza tövé­be. Szórta, szórta buzgón. De mindig valami hibát vétett a szent jelszó zsolozsmázása kö­zepette. össze is szedte egy­szer, tapogatva, de aztán csak mondta, ahogy tudta. Lefeküdni sem bírt volna a nagy izgalomtól, úgy várta a hatást. Odalopakodott a szom­szédok háza tövébe, onnét le­sett még hajnalban is, hátha jön a titkár vagy az elnök. Hajnalodott. A fehérnépek már kint sepregettek az utcán, amikor egyszerre csak, uram- fia, közelíti valaki a tanács­házát. S ahogy a por alább­száll, látni ám, hogy te szent- ségesatyaúristen, Zsíros Tóth egyetlen fia akaródzik bemen- ■ ni a kiskapun. Zsíros Tóth kiáltott volna már, jajveszé­kelése beharsogta volna az ut­cát, de nem jött hang a torká­ra, elakadt a lélegzete is ijed­tében. És abban a szent pillanat­ban. mint a nyúl, ha '■őré tel talál ák farba, felfordult biz a háziúr egyetlen fiacskí a. Nyekkent egyet a keményre taposott földön, aztán elterült, mint a béka. összefutottak az emberek, siránkoztak, jajveszékeltek, hogy mit tett kend, mit tett egyetlen fiával. Aztán jöttek a mentők begyömöszölték Zsíros Tóth halálra mit fiát, s vitték Kaposvárra, vitték sür­gősen — gyomormosásra... Merthogy igen felöntött éjnek idején a szerencsétlen... J. B. : hez, Szőcsénypusztára is át- ; helyeztette magát. Felesége ! pedig a három gyerekkel a ré- szolgálati lakásban 1956 [ szeptemberétől 1957 tavaszáig > hiába várta vissza. Ekkor ment E el Budapestre, mert élnie kel- : lett, s állást vállalt. 1957-ben Bedi már egy újabb ’ asszonynak, K. V.-nének ígért sát tartva szem előtt nem bontja fel a házasságot. Lehet, hogy Bedi Károly nem nyug­szik bele az ítéletbe, s tovább zaklatja majd feleségét és a bíróságot. Pedig ezt kérte a bí­rótól: »Mint ember ítélkezzék!« S a bíró így is cselekedett. A család, a gyermekek érdekében döntött. Jó lenne, ha Bedi Károly mint ember ítélkeznék maga felett, s mint ember cseleked­ne ezután! Szalai László Több jól fe!- szerelt görgőseke keresi gazdáját. Ott hevernek a Finommechanikai Vállalat Toponárj úti telepén a ma­gas fűben. Rozs­dás színükről könnyen megál­lapítható, hogy nem mostanában, hanem még a múlt évben, ak­kor kerültek oda, amikor szó volt róla, hogy Kapos­várott gyártják a Szabó-féle görgő ekét. Ebből acél­ból a Somogy megyei Finomrae chanikai Vállalat dolgozói nullszé­riaként készítét ték el őket a Földmüvelésügv; Minisztérium szá mára. A megren delő azonban nem gondosko dott elszállításul: ról. Kár, hogy tön’ remennek, hoc kihasználatiam! hevernek itt, hi­szen sok munkába, oénzbe kerül­tek, sokat kellett fáradozniuk a munkásoknak, amíg a többnyire korszerűtlen gépekkel meghajlíts­MIÉRT NEM VISZIK EL? ták a lemezeket, és felszerelték a görgőket. Ezt a minisztériumban is tudják. Ha időközben elfelejtették volna, a Finommechanikai Válla­lat levelei — amelyekben az éké elszállítását sürgette •— bizonyát emlékeztettek rá.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents