Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-14 / 112. szám
Vasárnap, 1961. május 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP Acsz.ut.iek a kaposvári pi?.c vásárcsarnokának vasoszio- paí a Finommechanikai Vállalat Xoponári úti telepén. Újszerű és hasznos volt, de tó! sokat markolt a város téli terve Lezárult az az időszak, amelyre a város párt-, állami és tömegszervezeteinek úgynevezett téli terve készült. Újszerű volt ez a terv, hiszen mint ismeretes, ez volt az első a város kulturális életének egészét átfogó munka, amely sok haszonnal járt, de éppen mert az első próbálkozás volt, akad néhány tanulsága is. Egy mondatban valahogy így lehetné ezt a tanulságot megfogalmazni: kevesebbet kell markolni, reálisabb tervre van szükség, s azt gondosabban kell megvalósítani. A sok tennivaló, a számtalan kínálkozó feladat kissé megtévesztette a tervkészítőket, s a terv teljesítéséért már kevesebben fáradoztak, mint összeállításán. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a téli terv végrehajtása nem vált az üzemek gazdasági és pártvezetőinek szívügyévé. Ezért fordulhatott elő például, hogy a tervezett 12 munkásakadémia helyett csupán öt indult, s ezek közül is néhánynál a vége felé megcsappant az érdeklődés. A jövőben arra kell törekedni, hogy a hallgatók mindazt megkapják az előadásoktól, amit várnak. Pontosan meg kell határozni az akadémia jellegét, s tudományos intézmények munkatársainak, neves kutatóknak, széleskörűen képzett előadóknak a biztosításával el kell érni, hogy a munkásakadémia valóban magas szintű szakmai és politikai ismereteket nyújtson. S csak ott induljon akadémia, ahol a dolgozók igénylik, és működéséhez minden feltételt megadnak. Ugyanez vonatkozik az ismeretterjesztő munka más területeire is. Az »inkább kevesebbet, de jobban« elvnek kell érvényesülnie mindenütt, hiszen a legjobb propaganda a magas színvonalú, érdekes előadás, vita. Az unalmas előadás lerombolja azt is, amit azelőtt felépítettek. S nem megengedhető az sem — ami a Texur- művek Leányotthonában gya- korlattá vált —, hogy a tánc szünetében tartsák meg az ismeretterjesztő előadást. Ki szereti, ha olyat erőltetnek rá, amihez nincsen kedve? Tévednek, akik azt hiszik, hojm a téli terv önmagáért van. Értelme csak annak az ismeretterjesztő munkának van, amelyet a dolgozók érdeklődéssel hallgatnak meg. Már most puhatolózzanak a dolgozóknál, ismerjék mes kívánságaikat, hogy a következő művelődési terv reális lehetőségekre, igényekre épüljön. A különböző szervezetek végezzenek közvéleménykutatást, tudják meg, kinek mi az érdeklődési köre, miről szeretne hallani egy-egy üzemben vagy intézménynél a dolgozók többsége. Még egy tanulság levonása nagyon szükséges: hatékonyabb, céltudatosabb együttműködésre van szükség a tömegszervezetek és a TIT között. Az elmúlt évadban nemegyszer az összehangoltság hiányából fakadtak a félreértések, keletkeztek az aránytalanságok. Az együttműködés igazán nem ütközhet nehézségbe. Igen fontos, hogy az illetékesek együtt dolgozzanak a tervezésben és a végrehajtásban is. V. 3. Miért van elégedett« a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés , kaposvári üzemeiben ? A városi pártbizottság nemrég beszélgetésre hívott meg több dolgozót a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés kaposvári üzemeiből. A téglagyáriak őszintén elmondták, hogy az utóbbi időben nem halad jól a termelés náluk. Nem elég közvetlen a kapcsolat az egyesülés vezetőivel, szervezetlenség ütötte fel a fejét. A beszélgetés nyomán a városi pártbizottság egyik munkatársával felkerestük a tüskevári, az Arany utcai és a Szigetvári utcai téglagyárat. Alinak a gépek A több napig tartó vizsgálódás tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a munkások alapjában véve helyesen tájékoztatták a városi pártbizottságot A kaposvári téglagyárakban valóban akadnak hibák, s azok a műszaki normák bevezetésével különösen szembetűnővé váltak. Tudvalevő, hogy a műszaki normákat alapos felmérés, az országos munka- és bérügyi mutatószámok alapján dolgozzák ki, azaz kiszűrve az állásokból és az egyéb okokból adódó veszteségidőket, a gépek teljesítő képességéhez, a létszámhoz, a szállításhoz, valamint a munkamódszerekhez igazítják őket. Ebből következik, hogy a műszaki normák teljesítéséhez, az ehhez szabott kereset eléréséhez nyolc órán át becsületesen végzett, folyamatos munka szükséges. Éppen ezért mindenütt, ahol mód van rá, be kell vezetni a műszaki normákat. így elkerülhető, hogy a műszaki fejlesztésnek megfelelő folyamatos normakiigazítás feledésbe merüljön. Nyilván a Somogy megyei Téglagyári Egyesülés vezetőit is az említett célok ösztönözték a műszaki normák alkalmazására Ügy gondolták — és helyesen —, hogy a hajdan elavult módszerekkel dolgozott téglagyárak a gépesítéssel már fejlődtek annyit, hogy lehetővé váljék a normák kiigazítása még akkor is, ha az időjárás viszontagságai a téglakészítést, ezt az arrjúgy is nehéz munkát megnehezítik. A műszaki normák bevezetése után tehát mindhárom téglagyárban folyamatos munkát kellett volna látnunk. Ehelyett mást tapasztaltunk. A Tüskevári Téglagyárban például délután leállt a munka, mert lassan haladt a föld kitermelése, délelőtt pedig azért nem dolgozhattak, mert fél 8- tól fél 11-ig gépet javítottak. Banai Pál, az egyik leszedő munkás szerint óránként általában 15—20 percet áll a présgép, mert nem tudják ellátni elegendő földdel. (Ott- tartózikodásunkkor 25 percre rúgott az állásidő.) Óránként csak 15 perc állásidőt számítva ez naponta 150 percnyi kiesést okoz a termelésiből. E nagy présgépnek 10 órás műszakban 54 ezer téglát kellene gyártania. A sok állásidő miatt azonban általában csak 34—35 ezer vályogot tudnak préselni vele. Rosszak a sínek itt is, az Arany utcai Téglagyárban is. Lepotyognak róluk a kulik, a csillék. Mire újra helyükre rakják őket, értékes percek vesznek el. (Nincs hegesztő, aki megjavíthatná 3ket(!). Sok a selejt A szervezetlenség egyik fő előidézője a szakszerűtlen, tervszerűtlen földkitermelés. Az Arany utcai gyárban a télen 4000 köbméter földdel kevesebbet készítettek elő a tervezettnél. Pedig lehetőség lett volna rá, csakhogy akkor a jó idő ellenére is fagyszünetre küldték a munkásokat — senki sem tudja, miért. Mivel a télen nem biztosítottak megfelelő mennyiségű és választékú nyersanyagot, most nem tudják megfelelően keverni a feldolgozásra kerülő nyersanyagot sem. S ha csapadékos az időjárás, ezrével gyártják a selejtet. A Szigetvári utcai gyárban, ahol a föld homokos, tehát magasított nyerstégla gyártására alkalmatlan, nem termeltek ki földet a bánya agyagos részéből, noha megfelelő keveréssel csökkenthették volna a selejtet. Pedig erre a munkások kellő időben felhívták a figyelmet. Ebben az üzemben nyolc óra alatt csupán a présnél 3000 tégla válik hasznavehetetlenné, további 20 százalék szétmállik a bangétá- kon, mivel a homok miatt egyébként is érzékeny lyukas- +égla tárolásához nincs elegendő és megfelelő hely. Az egyesülés vezetői, jóllehet mindezt látták, tudták, mégis hosszú időn át erőltették a lyukastégla gyártását ahelyett, hogy azt agyagos földdel rendelkező gyárban készíttették volna. (A tömörtéglát ebben az üzemben eredményesen lehet gyártani.) A feltűnően sok selejt, valamint az állásidők miatt a téglagyárakban sokszor a legjobb szándék mellett sem tudják teljesíteni tervüket a dolgozók. Lám, a műszaki norma érzékeny műszerként azonnal megmutatja a szervezetlenséget. Műszaki normákhoz műszaki feltételeket A téglagyári munkások elégedetlenségének van tehát alapja. Hogy ez megszűnjék, arról elsősorban a vezetőknek kell gondoskodniuk. A műszaki normák teljesítéséhez megfelelő műszaki feltételeket kell teremteniük, különben azok sem a termelés növekedését, sem a munkások megelégedését nem segítik elő. Hogyne volna elégedetlen a keresetével az a munkás, aki eltölti munkahelyén az előírt időt, ám a műszáki és egyéb feltételek hiánya miatt teljesítménye jóval alatta maradt a kívánt szintnek? A dolgozók legnagyobb ellensége a szervezetlenség, a különböző munkafolyamatok közötti összhang hiánya. Erre a legjellemzőbb példát, mint már említettük, a tüskevári üzemben láttuk. Az ottani hibák miatt bizony alaposan megcsappan p kereset. S e hibák miatt nemcsak a gép mellett dolgozó három ember bére csökken, hanem a munka- folyamatban részt vevő összes dolgozóé. Magától értetődik tehát: ahhoz, hogy a normakiigazítás előtt elért összeget megkeressék a dolgozók, növekedni kell teljesítményüknek. De ha a műszaki normák teljesítéséhez nem biztosítják a szükséges munkafeltételeket, sőt a szervezetlenség itt-ott még a korábbinál is jobban elhatalmasodik, akkor — meg kell vallani — a kereset jóval alatta marad a réginek. Ezt pedig nem akarhatja egyetlen vezető sem. Fehér József elvtárs, az egyesülés igazgatója, amikora Tüskeváron tapasztaltakat megemlítettük neki, azt válaszolta, hogy tud a dologról, de a hibáknak egyedül az üzem vezetői az okai, mert a leggyakorlatlanabb embereket tették a földkitermeléshez. Ha így van is, vajon csökkenti-e ez az egyesülés vezetőinek felelősségét? Nem az volna-e kötelességük, ha a termelés érdeke úgy kívánja, hogy akár napokat is egy-egy üzemben töltsenek, hogy gyakorlati segítséget adjanak? Ez volna a módja annak is, hogy megtanítsák az üzemvezetőket helyesen szervezni, irányítani a munkát. Körültekintőbb vezetést Ám az egyesülés vezetői — panaszolták a munkások — csak futó látogatást tesznek náluk, s kevésbé kíváncsiak véleményükre. Előfordul, hogy amikor egy hibára figyelmeztették a vezetőket, ezt a választ kapták: »Maga ne törődjön vele, csinálja csa-k a dolgát.-« Dénes József elvtárs, az Arany utcai üzem munkása elpanaszolta, hogy egy alkalommal, amikor a tönfcremenéstői féltve a nyerstéglát, közölték észrevételüket az igazgatóval, Fehér elvtárs (ezt a vele való beszélgetésünkkor maga is megerősítette) ezt válaszolta: »Magukat ne aggassza ez, mert az elemi kárt úgyis megfizeti a minisztérium, nem érinti ez a maguk nyereségrészesedését ... « Ez aztán »megnyugtató« érvelés! Nem hinnénk, hogy ez volna az üzem és a népgazdaság érdeke, a nevelésnek, buzdításnak legcélszerűbb eszköze. Inkább örülni kellene annak, hogy a munkások gyarapodnak szocialista öntudatban, hogy féltik a közös vagyont. Kommunistának ennél nem lehet nagyobb öröme! Az a baj, hogy Fehér elvtárs nem nagyon bízik a munkásokban. Legalábbis erről árulkodik egyik megjegyzése. Amikor ugyanis elébe tártuk tapasztalatainkat, ezt mondta: »Eívtársak, a téglagyári munkások mind tudják, mit kell mondaniuk, ha valaki odamegy hozzájuk.« Rendkívül veszélyes ez a nézet, mert körülbelül ez rejlik benne: »0, nem kell olyan komolyan venni, amit a mi munkásaink mondanak, mert ők szeretnek panaszkodni akkor is, ha nincs rá okuk.« Biztos, hogy vannak ilyen örökké panaszkodó, soha semmivel be nem érő emberek is, de a többség reálisan gondolkodik. Csak több megértéssel kellene közeledni hozzájuk, hogy érezzék: a vezetők törődnek velük, meghallgatják őket, adnak véleményükre. Ne kimagyarázkodással üssék el a felvetett problémákat. Jobban kellene támaszkodni a dolgozók igazságérzetóre is. Az Arany utcai gyár munkásai például sérelmezték, hogy egy olyan embernek adtak »Kiváló dolgozó« jelvényt, aki — Lassú János párttitkár szerint is — nem teljesítette a szükséges feltételeket. Azzal sem lehet egyetérteni, hogy megkerülték a termelési tanácskozást, amely hivatott arra, hogy döntsön az ilyen ügyekben. Vizsgálódásaink során- minduntalan éreztük azt az űrt, ami a hatékony és rendszeres pártpolitikai munka hiánya miatt támadt a téglagyárakban. ;%*«X*NXXX^S^***^*SNNN**N^'NN*******NSSNXX*N*X*NS^^ Nem egy munkás sajnos nagyUIHiUfiTU IÓ7CFF* ben zavart fény villódzdk. Te- ez. Amikor először együtt be-«**0*5“ tájékozatlanságot árult el. n.UnVHln JUfOCr. ^ -T¥—»V tv -v-ci: -p-tt «t ír Wirs-ir T- tt ___»uh, állítottunk oda... Emlékszel? «Bár minden üzemben van K edélyesen, fesztelenül cse-j^pártszervezet, a kommunisták vegett. Fölidézte a fogság né-Sfelvilágosító, nevelőmunkájá- melyik epizódját, aztán a ha-£nak mégis alig vEin látszata. A zatérés utáni évek emlékeit.-> , , ... , ,.. „ Szerencsés csak hallgatott felvezetők, úgy latszik, megbólogatott. Észre sem vette,«elégednek azzal, hogy a dolgo- hogy Benkő milyen céltudato-«zók időnként végighallgatnak ő-«„ (67) Aztán lelohadt szenvedélyes indulata. Fázott. Mintha percről percre kihűlne egész bensője. Elhagyta minden érzésfoszlány. Kiégetten, üresen tátongó lélekkel meredt a semmibe. ben zavart fény viliódzik. Tehát a célzás talált! — Nem hiszem, öregem, lehet, hogy megfáztam. De az is lehet, hogy kimerültség. Hanem most jut eszembe, valahol bútorzat kell lennie egy kis itókának. san izzítja fel benne a kettőBenkő állt a küszöbön: De hiszen az egész — Szervusz, Jani! — köszönt egyöntetű, szinte egy kéz mun- Várj, hozom. a magába roskadt Szerencsés- kája. Tehát ezek a bútorok Szerencsés odalépett a bár- , , , . r,-« ____-______________ r e. megvoltak, csak valami okból szekrényhez, félig kinyitotta az ju.k barátságának _ wolframszá-gahc>j a száraz számrengetegben Szerencsés összerezzent. Las- eltüntették a berendezés ne- ajtaját, és egy üveg barackpá- Iáit. De egy idő után megint ki-« san Benkőre fordította a tekin- hány darabját. Hát persze. linkét emelt ki A vitrinből két nozni kezdte az önvád: őeztaz^0-11® aüg ' ' ' ' " .«Bár egy-egy termelési értekezletet, tudnak kiigazodni. tétét. Erőlködve felállt, kény- Mindez egy villanásnyi idő poharat szedett elő, azután töl- embert becsapja, megtagadta,^Bár szükség van a termelési Csöngettek. Szerencsés meg szeredetten mosolygott: alatt megfordult Benkő fejé- tött. Reszketett a keze. Benkő hazudott neki... «tanácskozásra, de az semmiképsem moccant. Júlia jött volna? — Szervusz. Váratlanul jöt- ben. Ám úgy tett, mintha sem- a szeme sarkából figyelte min- Benkő maga is feszült ide-Spen sem helyettesítheti a min- Lehet. Mindegy. tél. mit sem fedezett volna fel. Ag- den mozdulatát. gekkel figyelte Szerencsés ide-^dennapi felviiágosító szót. A Mintha valaki benyitott vol- Szinte megijedt a saját hang- godalmasam mondotta: Szerencsés úgy érezte, men- ges rándulásait, ujjának reme-** munka lebecsülését na, s azt mondaná: »Itthon jától. Benkőt fürkészte, miköz- _ Délután kerestelek, s a ten összerogyik. Halálos kimé- gését. S egyszer csak hirtelen,$ . .. • , . „h,„vím vagy? Csak maradj, én nagyon ben leült. Benkő egy szempil- gépírólány mondta, hogy nem rültség kerítette hatalmába, mintha ez a gondolat egyenest J ' j. ',fy sietek. Hétre színházba me- lantás alatt észrevette, hogy a -jól érzed magad. Gondoltam, Júlia! — hasított bele a gcn- , .. , . , , _ . «például a normái: kiigazítását ii.-iríU a cím Hp— va„VT-nííi.An w-v. v f f _______________..ivv. i 1... 1. /-I VT 1.1 f vttvrw xsiva ... következményeként folyna U »..'„,: 1. g yek Bencsikkel.« Aztán be- szoba képe megváltozott azóta, felugróm és meglátogatlak, csukódott az ajtó, csak a szom- amióta a feleségével itt járt szédos szobából hallattszott né- vacsorázni. Ez a zenegép ak- fomnyadtan elmosolyodott: mi nesz, mint amikor valaki kor nem volt itt. És az a kovásebesen öltözködik. Aztán egy csőit vas állólámpa sem. Ak- . t)aP°k ° a . ajtó csukódott valahol, és me- kor jóval kisebb szőnyeg bori- ]em’ hasogat. Meg a szigint süket csend támadt. Sze- tóttá a szoba közepét. És az a vem ls renuet!esnkedik. rencsés úgy fogta fel ezeket a vitrin? Az sem állt ott, hát — Talán csak nem a bor ár- __ ^ hangokat és zörejeket, mintha persze, errébb kellett hozni, tott meg neked, amit nálunk ram neked mennvtt emleserett egy távoli világrészről gyűrűz- mert amott egy furcsa bútor- ittál? - kérdezte naívul. - - ’ y emleSerou tek volna a közelébe. darab áll, mi lehet ez? Tán Vagy szoktál inni máskor is? dolat. Most meg Benkő. GyaSzerencsés erőt vett magán, 5.^* ez, ,a váratlan látogatás. Hat mégis tud valamit? Akkor, akkor mindegy. Nincs lelkiereje. Lesz, ami lesz. — A gyógyulásodra! — mondta Benkő, és felhajtotta a pálinkát. — Még nem is mond«végzik. 5 Az elégedetlenség egyik oka Megint csengettek. Kisvártatva kinyílt az ajtó. bárszekrény. benneteket a feleségem. Azóta mindennap, beszélünk rólatok. Benkő figyelmét nem kerül- Te> fezrevette ám, mennyire szeme közé nézett: Ezt azóta vásárolták volna? te el, hogy Szerencsés szemé- meghatódtál! De hát így van következményeként folyna mondottakból, megjegyezte: — Te, az én szememben agéppen az, hogy a normakiiga- legnagyobb és legszentebb do-gzjtást nem előzte meg alapos log — két ember barátsága. Éngpolitikai előkészítő munka, nem tudnálak becsapni téged. fnem kérték kd a munkások vájj» Szerencsés karja lehanyat-yleményét. Ez eggyel több ten- lott, és hangtalanul megmoz-tínivalóra kötelezi a Somogy dúlt a szája. Benkő mélyen a«megyei Téglagyári Egyesülés ^vezetőit és kommunistáit. Szegedi Nándor—Varga József (Folytatjuk.)
