Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-03 / 102. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1961. május 3. A szívem húz a fiatalok közé... << Csomagol. Keze villámgyor­san jár, szemmel alig követhe­tő. Vekszli Lászlóménak hívják, a Kefeüzem KISZ alapszerve- zetének titkára. Ebben eddig nincs semmi különös. De ha azt is megtudjuk róla, hogy há­rom gyermek édesanyja, és tag­ja a leánytanácsnak is, már joggal figyelünk fel rá, s aka­ratlanul is feltesszük a kér­dést: hogyan bírja, miért csi­nálja? Soha senki sem kötelezte ar­ra, hogy társadalmi munkát végezzen, ő érezte annak szük­ségességét. Mint mondja: »A szívem kényszerít, húz a fiata­lok közé, velük érzem jól ma­gam. S ha valamit vállalok, azért teszem, hogy mindany- nyiunk javára váljék.« Mióta dolgozik az ifjúsági mozgalomban? Nem az évek számítanak, bár van már egy évtizede, hogy a kefeüzemi fia­talok első összejövetelén meg­jelent. (Mert tíz éve van a vál­lalatnál; az akkori 200 dolgozó közül talán csak 15-en marad­tak; annak idején 18-szo.ros sztahanovista volt, meg kiváló munkás jó néhányszor; a di­csérő okleveleknek pedig se szeri, se száma.) De most nem a múlt a fon­tos, hanem a jelen, a mostani munka, a nagy »-miért«. Hiszen á család is nagy gond — és Vekszliné büszkén mondja, hogy anyai kötelezettségének mindig eleget tesz. Férje, a megértő élettárs, elvtárs ott se­gít a ház körül, ahol tud: főz és takarít, ha asszonya az ifjak között van vagy értekez­leten. A jelen a fontos, az az ötle­tekkel teli ifjúságszeretet, melynek példaképéül Vekszli- nét lehetne állítani. Csak né­hány példa: amióta átvette a titkári tisztest — nem ő akarta, a fiatalok lelkesedtek érte —, a gyengén működő alapszerve­zet felzárkózott a legjobbak közé; két nagyszerű ifjúsági brigád alakult (ő kezdeményez­te), s egyikük a városi KISZ- bizottság vándorzászlajának büszke tulajdonosa. Ezenkívül pedig az egyéni beszélgetések sokasága, mint legutóbb is az újonnan jelentkezett Benedek Rozáliával, Nagy Irénnel, Mol­nár Ibolyával, akik megértet­ték a baráti, elvtársi szót, hogy »papír KISZ-tagokra« nincs szükség, itt dolgozni kell be­csülettel, s az ő szavai, tanácsai alapján végzik munkájukat. Büszkén mondja — de nem­csak ő, hanem a felsőbb szer­vek is —, hegy van már a Kefeüzemben egy olyan fiatal gárda, melyre lehet számítani, akiknek csak egy szó szüksé­ges, és megteszik, amire kérik őket. Ebben pedig nem kis ré­sze van lelkes titkáruknak. A közelmúltban nagy meg­tiszteltetés érte Vekszli László- nét. A párt tagjelöltje lett. Ba­rátai, a KISZ-fiatalok javasol­ták őt, s a párttagok — ismer­ve munkáját — szintén támo­gatták. Életének nagy élménye ez az esemény, s érzi, további becsületes munkával kell bebi­zonyítania, hogy nem volt mél­tatlan a bizalomra. »A mi titkárunk« — így em­legetik munkatársai, ha az üzemi fiatalok tevékenységéről esik szó, s ebben a mondatban benne rejlik a megbecsülés, a szeretet. Tízéves munkája s a fiatalok körében végzett nagyszerű te­vékenysége alapján méltán megérdemelte Vekszliné ezt a megbecsülést. P. Gy. Megtartották a Latinka Sándor kulturális szemle városi bemutatóját Vasárnap délelőtt zajlott le a város legjobb művészeti cso­portjainak és szólistáinak be­mutatója. Az ÉDOSZ művelő­dési otthonban a szavalok és a színjátszó csoportok, a BM Klubban a zene- és énekkarok, énekesek és hangszeres szólis­ták mutatták be műsorukat. Az úttörő tánecsoportok a BM Klubban léptek fel a városi bemutató megkezdése előtt. A Hámán Kató iskola csoportja volt a legjobb. Sárpilisi leány­táncuk osztatlan sikert aratott. A Berzsenyi Dániel Iskola fiú­csapata lett a második, az Üt- törőház együttese pedig a.har­madik. A városi bemutatón a BM, a KISZÖV, a Közgazdasiági Tech­nikum tánccsoportja, az Ifjúsá­gi Ház tánczenekara, a Tán­csics Mihály Fiúgimnázium énekkara, kamaraegyüttese, zongora-, hegedű- és ének­szólisták léptek fel. A tánc cso­portok vetélkedéséből a BM együttese került ki győztesen. Utána a KISZÖV csoportja következett. A szólótáncban Horváth Ibolya és Gálicz Já­nos végzett az első helyen. Ci­Két hír Nadalospusstáról (Tudósítónktól.) Általános iskoláink is beikap- csolódtak az országos tisztasági mozgalomba. Hogy a kaposvá­ri járásban melyik iskola szer­zi meg az elsőséget, azt csupán találgatni lehet. Nincs kizárva, hogy a kislélekszámú Nadalos- puszta győz, ahol igazán példa­mutató igyekezettel versenge­nek az elsőségért. Nemrégiben egy szülői érte­kezleten a szülők — látva, hogy a téli fűtés nagyon megviselte a falakat — határozatot hoz­tak az iskola rendbehozatalára. S alig egy nap alatt úgy megváltozott az iskola külső és| belső képe, hogy maguk a ta-j karítást, festést, olajozást vég-? ző szülők is alig hittek a sze-J műknek. Minden ragyog a; tisztaságtól; az ízléses díszítés,| a sok virág kedvessé, vonzóvá? tette a tantermet. Vigyáznak isi a tanulók második otthonuk? friss rendjére! Szeméthulladék| sehol sem látható. Még közvet-♦ lenül a tanítás előtt is szorgos-? kodnak a »tisztaságfelelősök«, ? s kezük nyomán napról napra! újra szépül munkahelyük, azj iskola. ? A tanító néni ezt mondja:* »A nadalosi szülők szeretik? gyermekeik iskoláját. A tanács és a termelőszövetkezet is* megad minden tőle telhető se-? gítséget. Most kapunk például! egy vadonatúj kerítést. Nincs! okunk panaszra. Viszont ha| a tanács vagy a termelőszövet-1 kezet kéri valamire az iskolát,! sietünk mi is eleget tenni a? kérésnek.« ? * * * ♦ Az iskola és a művelődésit ház — testvérintézmények. AzJ előbbiben a gyermekek készül-! nek fel az életre, az utóbbiban! a felnőttek találnak otthonra. ! Hat évvel ezelőtt még fás va-j dón volt azon a helyen, ahol? most a művelődési ház áll. a! nadalosiaknak és a környezőt puszták népének kilométereket! kellett gyalogolniuk, ha film­rosan már nem kell fárasztó utakat megtenniük ezért. All a kultúrház! Építését 1955-ben kezdték el a puszta lakói. Az ellenforradalom miatt meg­akadt egy kis időre a munka, de addig harcoltak a pusztaiak, mígnem kérő szavukat meg­hallották a felsőbb szervek és a környék mesteremberei. 170 ezer forint készpénz és 30 ezer forint értékű társadalmi mun­ka árán hamarosan felavathat­ják a kiemelkedő épületet. Öt parkettás helyiségében hama­rosan megindul az élet. gánytáncuk technikailag és művészileg tökéletes volt. A KISZÖV tánccscportja a Pon­tozóval, Szűcs Antal a Maros- bogáti legénytánccal a máso­dik, illetve a harmadik helyre került. A szólisták vetélkedése igen színvonalas volt. A zongoristák közül Nyakas Csaba lett az el­ső Liszt Marseillaise-ével. Czipri András Lhewin Hu­moreszkjét adta elő, s a máso­dik lett A hegedűsök közül Szirányi László, Darvas Ká­roly és Földi Géza szerepelt a legjobban. Czipri Katalin, Ge­lencsér Mária és Pálfi László az énekesek csoportjában vég­zett az első három hel.ven. Go- lobits György az egyéb hang­szer« szólisták, Főltényi Sa­rolta a könnyűzene-énekesek csoportjában került az élre. A színjátszó csoportok vetél­kedőjéből az Ifjúsági Ház, « BM és a Cukorgyár együttese lett az első. A szavalok közül Domsa Ilona (Mezőgazdasági Technikum), Földi Géza (Fiú- gimnázium) tanulója lett a leg. jobb. A városi bemutatóval befe­jeződött a megyében az ' elő­döntő; a jövő héten már a me­gyei bemutatón mérik össze erejüket a város és a megye legjobb csoportjai. Gondos városatyák A brazíliai Manausban a városatyák elrendelték, hogy minden bár ajtajának kije­ié kell nyílnia. Rendelkezé­süket ezzel indokolták: »Meg kell nehezíteni a bejutást a bárokba, és meg kell köny- nyíteni a kifelé vezető utat.« Ismét megrendezik Pécsett a Nyári Szabadegyetemet A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Baranya me­gyei szervezete 1961-ben ne­gyedszer rendezi meg a múlt években nagy érdeklődéssel fogadott Nyári Szabadegyete­mét. A hallgatókat az idén is a Pedagógiai Főiskola festői kör­nyezetű kollégiumában helye­zik és látják el. Egyetemi, főiskolai ta­nárok, a legkiválóbb szakembe­rek ismertetik Pécs és Bara­nya földrajzát, történetét, ter­mészeti világát, irodalmát, ze­nei, művészeti és tudományos életét. A Nyári Szabadegyetem hallgatói kirándulásokon is­merkednek meg a megye nagy jelentőségű történelmi emlékei­vel: Szigetvárral, Moháccsal, Siklóssal. Ellátogatnak majd a Mecsek vadregényes tájaira, megtekintik az abaligeti csepp- kőbarlamgot, a harkányi és a sikondai gyógyfürdőt, Komló szocialista várost is, A Nyári Szabadegyetem jú­lius 16-tól 20-ig tart. A -szabadegyetemre iskolai végzettségre való tekintet nél­kül bárki jelentkezhet, aki üdülő idejét az ország e törté­nelmi emlékekben és tájképi szépségekben gazdag vidékén művelődve és szórakozva óhajtja eltölteni. A részvételi díj 390.— forint. Ez magában foglalja nemcsak a szállás és ellátási díjat, ha­nem az előadások, kirándulá­sok, városnézések költségeit is. faUa festették ! — Gyere, mutatok valamit — ragadott karon ismerősöm a minap a Május 7. utcai bútorbolt előtt. Sietve tuszkolt az utca forgatagába, s ebből azt vettem ki, hogy valami nagy­szerű látványban, lesz részem. Elfogott a kíváncsiság láza, s az párosulja a loho- lással szinte kifá­rasztott. — Mi, mi az? — kérdeztem, mert mégsem mindegy, hogy miért nyarga\ .az ember. — Gyere. — Te jó ég! Kt Többet nem is tolt ez a...? szólt hozzám, csak A Cukoripari sejtelmesen mosoly- Technikum sárga gott. Túljutottunk a épülete és a 6. szá ■negyei tanács épü- mű ház szürke hon létén, elhúztunk az lokzata között ép- OFOTÉRT kirakatai pen akkor mázolták mellett (pedig itt valami istentelen igazán megálltam volna már). Tovább, tovább Állványok következtek... Hova akar vinni?... És ekkor nagyot szusz- szántva megálltunk. — Odanézz! — és ezt festették felmutatott az áll- ra... ványok mögé. (Roland) kékre a Május 1 ut­ca 4. első emeletét. Sose volt jó vi­szony a kék meg sárga színek között de az ilyen kignond- hatatlan kékséc semmiképp sem fest szépen. Sajnos most a fal­Megnyílt a Nemzetközi Diákszínház A napokban a Moszkvai Állami Egyetemen megnyílt a Nemzetközi Diákszínház. Munkájában 32 or­szágból több mint ezer kétszázan vesznek részt. Néhány nappal ez­előtt fogant meg az a gondolat, hogy olyan színházat alapítsanak, amely számos nép nemzeti művé­szetét bemutatja. A színház művé­szei maguk a moszkvai egyetem és más felsőoktatási intézetek diák­jai és aspiránsai. A megnyitó elő­adáson egyebek között nepáli dalo­kat, indonéz labdatáncot, trencsé- ni táncot, amerikai táncot mutat­tak be. Milyen háztatarozásokat végeztet el az építési hatóság? Mint ismeretes, az építésügyi és pénzügyminiszter szabályoz­ta azoknak a munkáknak a rendjét, amelyeket az illetékes hatóságok a személyi és ve­gyes tulajdonban levő lakóhá­zakon elvégeztethetnek. A »kényszertatarozás« kifejezés­sel ismeretessé vált rendelet módot ad arra is, hogy bizo- nyes esetekben állami hitelből végezzék el a szükséges mun­kákat. Somogyi József elvtárs­tól, a megyei tanács építési osztályának vezetőjétől a ren­delet alkalmazásával kapcso­latban két kérdésre kértünk választ: Miért volt szükség e rendeletre? — Az építési hatóságok régi problémájának megoldását se­gíti a rendelet. Eddig ugyanis határozatainkat gyakran nem hajthattuk végre, mert a ház- tulajdonosoknak nem állt ren­delkezésükre megfelelő pénz­ügyi fedezet. Sok tulajdonos meg azért hanyagolta el épüle­tét, mert nem törődött azzal, hogy bérlőinek megfelelő kö­rülményeket biztosítson. Sőt arra számítottak, hogy a ház állagának romlása miatt a ha­tóságok kénytelenek lesznek a bérlőnek más lakást adni. A rendelet szerint nyújtható ta- tarozási kölcsön és a tataro­zás elrendelése segít megolda­ni e problémát. Milyen értékű és mi­lyen célú tatarozások elvégeztetéséről szól a rendelet? A rendeletadta lehetőségek­kel csínján kell bánni. Az épí­tési hatóságok ugyanis csak akkor rendelhetik el a »kény­szertatarozást« az állami költ­ségvetés terhére — a tulajdo­nos kárára való be táblázás vagy hitelnyújtás formájában —, ha a tulajdonos az előírt munkákat a megállapított ha­táridőre nem végezteti el. A rendeletnek tehát egyáltalán nem a városkép kialakítása szempontjából van jelentősége* hanem hogy az életveszélyes szerkezeteket vagy elemeket kicserélhessék, illetve megja­víthassák. Gondolunk itt a csörgő ereszekre, az aláfala- zatian, kidőléssel fenyegető falakra, a beliajolt és megros- kadt háztetőkre, sifcb. Egyes ese­tekben természetesen élni fo­gunk a városképi jelentőségű épületek homlokzatának fel­újítási jogával is — mondotta Somogyi József. TITKÁRKÉPZŐN — A. Somogy megyei elvtár- sak délután egy órakor minta vezetőségi ülést tartanak. Löki Pista lesz a titkár, Kila Zol­tánná egy háromnapos buda­pesti kirándulás programját ismerteti, aztán egy fegyelmi ügyet is megbeszélnek, a »vád­lott« Fekete Lajos lesz. Már régóta észre­vettem — mások még inkább —, hogy foko­zatosan, feltartóztat­hatatlanul romlik a stílusom. A felisme­rés egyáltalán nem hatott rám kelleme­sen, s ez teljesen ért­hető is. Töprengeni kezdtem: milyen módszerekkel, eszkö­zökkel szerezzem vissza a hajdan ha nem is élvezetes, mindenesetre elvisel hető stílusomat, amely bármilyen mű­fajú írás ólomba ön­téséhez többé-kevés- bé nélkülözhetetlen? Először stilisztikai szakkönyvekkel pró­bálkoztam. Semmi ja­vulás. Aztán két hé­tig nem írtam, hogy toliéhes legyek. (Lásd a sportban: labda­éhes!) Ahelyett azon­ban, hogy az elvonó­kúra használt volna, még a jól bevált, és könnyen alkalmazha­tó stilisztikai formu­lák (igényesebbek szerint: közhelyek) egy részét is elfelej­tettem. Nem volt más hátra, elővettem a klasszikus írók alko­tói módszereit — saj­nos, csak ami a folya­mat technikai részét illeti. Bár sose hit­tem az ilyesmik meg­határozó szerepében, de végső kétségbeesé­semben meginogtam: hátha ebben rejlik a siker titka? Tehát szagoltam rohadt al­stílusuk), amikor egy gyötrődéstől álmatlan éjszaka utáni verőfé­nyes reggelen kedves női hang állította meg kezemben a borot­vát: »Akarja, hogy megjavuljon a stílu­sa ?« Először azt hit­tem, kajánkodni akar velem a hirdetőoszloji egyik plakátja, de mát (eredmény: hány­ingerrel járó étvágy­talanság); írtam lesö­tétített szobában nap­pal gyertyafény mel­lett (szemüvegem di­optriájának száma emelkedett); mezítláb állva ceruzával (nát­hás lettem); csak éj­szaka (elaludtam). Már az öngyilkos­ság, esetleg az írás megszüntetésének gondolatával kacér­kodtam, a harmadik búcsúlevelet tépve össze (nem tetszett a ugyanakkor a segítő- készség hangját is hallani véltem. A kö­vetkező másodperc mindent eldöntött. A kedves hang ugyanis így válaszolt a saját maga feltette kérdés­re: »írjon Stylus töl­tőtollal!-« Megvan! — ujjong­tam, és amúgy félig szappanosán örömem­ben kitáncoltam a fürdőszobából. Kis­fiam csodálkozva né­zett rám, feleségem szomorúan elfordult. 'Később mondta el: úgy vélte, stílusom romlása végképp megtámadta ideg- rendszeremet.) A hír hallatára kapkodva felkészültem, és fél órán belül tulajdono­sa voltam egy új Sty­lus töltőtollnak. Azt hiszem, abban a perc­ben nem volt nálam boldogabb ember Északnyugat-Somogy- ban! Sietve haza­mentem, leültem, és azon nyomban ebédig megírtam három el­beszélést — monda­nom sem kell, nagy­szerű stílussal. Igaz, még nem tud­tam eldönteni, hogy a versengő három or­szágos folyóirat kö­zül melyiknek a szer­kesztőségét tiszteljem meg vele, de azóta alkottam egy drámát is az új tollal — még a színész-főszereplőt nem választottam ki —, és végül ezt a kro­kit. Mentségemre szolgáljon, hergy az utóbbit nem Stylus töltőtollal: Royal író­géppel követtem el. — sk Ezt a feladatot kaptáik Pé­csett, a hathetes titkárképző iskolán a somogyi lányok és fiúk. S ez a nap »somogyi nap« volt az iskolán, hiszen délelőtt Bíró Gyula, a megyei KISZ- bizottság titkára tartott elő­adást a dunántúli megyékből összesereglett titkároknak, utá­lna egyéni foglalkozás, délután ?pedig ez a minta vezetőségi |ülés zajlott le. ! Három hét már elröppent, jmost van a »félidő«. Igán sok ♦ fontos dolgot megtanultak már ♦ a titkárok. Részletesen megbe­szélték az Ifjúság a szocializ- ímusórt mozgalom követelmé- ♦nyeit, a teljesítés módozatait, | előadásokat hallgattak az er- I kölesről, a vallásról, a mun- ! kásmozgalom fejlődéséről, ! gyakorlati feladatokat kaptak | szinte valamennyien: 15—20 ? perces kiselőadást kellett tarta- !niuk megadott témáról. ! — Nagyon hasznos ez az is- jkola, s bizonyára nem állunk majd mint borjú az új kapu ♦ előtt, ha otthon megkérdeznek I egyről s másról — summázzák a tapasztalatokat. Vagyis már az otthonra gon­dolnak, a hazatérésre, no nem «azért, mert nem érzik jól ma- ?gukat. Kiss Katalin, a Textil- ! művek dolgozója mondja is, !hogy túl gyorsan elment ez a ? három hét. Viszont tudják, ? hogy nagy feladat vár rájuk az ?alapszervezetekben, hasznosíta­niuk kell az iskolán hallotta­nelmi nevezetességekkel. Meg beszélünk a legnagyobb él­ményről is, a harci túráról, a mecseki barangolásról — ’ te­szi hozzá a barcsi Komlós Já­nos. — No persze, én nem di­csekszem majd, hogy eltéved­tünk — veti közbe nagy de­rültség mellett Löki István. Aztán komolyabb dolgokra fordítják a szót. Érdekes vita lesz a közel­jövőben a tagfelvételről. Ez elég időszerű, hiszen sok he­lyen nincsenek tisztában a szervezeti szabályzat adta lehe­tőséggel — állítja Hajcsár György. — Megvitatjuk, miként való­sítható meg az »együtt...« jelszó. js érdekes téma. S arról beszélnek a fiatalok* hogv mi mindenről kell még tanácskozniuk a többiekkel. Végül nedig mutatják a di­csőségtáblát: — Ide az iskola legjobb hallgatóinak fénykéné kerül; Szeretnénk, ha a mi csopor­tunk sem vallana szégyent. Hát ez efc;.«-Jül rajtuk áll! |kat. mÍt f°g tenni> 113 haza' !, Etát az majd elválik ot1­pte.JSS* * k,po*VSrl Iliink Mindenesetre sokat beszé­!mSrt PeCfro1, a "Műemlékekről, |msrt gyakran járunk a város­előadást akartak látni. ,n«unimmnni ............................................iiiim?.^ ismerkedünk a S omogyi Mégftrp Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10, 15-11« Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.; László Tibori Terjeszti: a Magyar Fosta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál ... , és postáskézbesitőknél. törte- Előfizetési díj egy hónapra IX

Next

/
Thumbnails
Contents