Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-07 / 106. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1961. május T. Dömötör Pali bácsi, a rektor az ablaknál állt, hát­tal Janárikunak. A nagy fa- keretes tükör rá volt téve az ablak görbülőjére, s a rektor borotvakéssel sarabolta az áb­rázatát. Balról már. sima volt, mint a frissen hengerelt köles­föld, a jobb oldalon volt egy nagy szemölcs, s azt gondosan kellett körülmatatni a borot­vával. Egyszer is vigyázatlan­ságában, a nagy sietésben be­leszaladt a kés éle, s órákig nem lehetett a vérzést elállíta- m. Borotválkozás közben nem szerette, ha zavarják; Janáriku volt az egyetlen, akit ilyenkor megtűrt maga mellett, de hát az meg akkor szólt csak, ha kérdezték, akkor is rövid tő­mondatokban. Amióta felesé­ge meghalt, s a gyerekek a fé­szekből kirepültek, immár an­nak jó fél évtizede, megszok­ta a magányt. Nem is igen nyi­tott rá más ajtót, mint a kata- hegyi Hari János. .Janáriku, aki nem messze a falu alatt, a hegy gyepűsében lakott. A rektor végre körülborot­válta a szemölcsöt. Felléleg­zett. Kíváncsi volt, hogy szól-e a prímás magától, mert hogy kérni jött, azt tudta, csak azt nem tudta még, hogy mit akar. Majd megmondja, gondolta. — No, most tedd rá! — szóit a prímásnak, amint a borotvát lecsapta. Janáriku rázendített. Valami furcsa ritmusú, zihá- lós cigánynótát koptatott az öreg hegedűn. Tudta, hogy a gazda szereti a cigánydalokat, kedveskedni akart a nótával. A rektor a tükörből jól lát­ta. Egy öreg, kifakult katona­zubbony volt rajta, melyről a gombok hiányoztak, egy eső­köpenyről elörökölt, fakó öv fogta össze a kabátot. A nya­ka köré kirojtozott szélű piros sál volt csavarva. Kék pantal­lója, melyet foltok éktelenítet- tek, csak a lábikrájáig ért. Alóla kivillant fehér kötött harisnyája. Az öreg kék pa­pucsból pedig lábujjai kitekin­tettek, mintha kíváncsiak tet­tek volna a világra. A rektor megsajnálta a sze­rencsétlent. Megveszi az Isten hidege ebben a nagy télben! Lefagynak lábujjai! Egy pilla­natra abbahagyta a borotvál- -kozást, vizsgálta az ábrázatát, sima-é, s közben hátraszólt: — Te, Janáriku, adok neked egy öreg bakancsot. — Muncumeszk! Köszönök nagyon, domnule direktor! — mondta a prímás, s tovább muzsikált. » Janáriku elég jól beszélt magyarul, de a szavakat vala­mi különös szabály szerint ele­gyítette. Apái nyelvéből is jut­tatott egy-egy kifejezést, sza- vacskát mondataiban, bár tüs­tént ijedten javított, mintha (Folytatás az 5. oldalról.) fa magában az asszonyokat, akik mindenben beleártják magukat, az egész alvéget, de főképpen Julcsát, és úgy vágta be az íróasztal fiókját, hogy a kulcscsomó zörrenve esett le a padlóra. Aztán hirtelen gon­dolt egyet, és kifelé menet, ne hogy más meghallja, odasúgta három vezetőségi tagnak: »Gyűjjenek vissza mihozzánk! De nehogy meglássa valaki is!...« A nyári konyhában jöt- tek össze — a család lefeküdt —, de villanyt nem gyújtottak, nem akarták, hogy akárki együtt lássa őket. Mit kell azt mindenkinek tudni, hogy az elnök a bizalmasaival pctvezetőségi ülést tart?. . Nem is emlegette senki a vilá­gosságot, csöndben várták a szót.. Érezték, hogy valami fontos ügyről lesz szó. Titkos­ról. Ami nem való a hivatalos vezetőség elé. Ahogy elhelyezkedtek, az el nők kezdte is. Hangjában visz- szafojtott idegesség vibrált: — Hallották, be kell fejezni a lóistállót. Méghozzá sürgő­sen. Nem halogathatjuk to­vább, mert a Reszkó Julcsa meg a titkárasszony ellenünk uszítja az egész alvéget. — Az­tán pillanatnyi csend után kis­sé hangosabban, mintha ettől merítene bátorságot, ingerülten hozzáteszi: — Meg aztán én is szeretnék már egyszer tiszta képet látni az egész takarmá­nyozásról, meg hogy mivel tutik a kocsisok a napjaikat.., csak valami vétken kapta vol­na magát rajt. Ebben az esztendőben na­gyon is rájárt a rúd szegény katahegyiekre. Ebben az esz­tendőben ugyanis aszály pusz­tított a tartományban, s a fa­lu egész termését lepedőbe vit­ték haza a gazdák. Már az ősz végére kiürültek a hombárok, kenyérhez hetekig nem lehetett hozzájutni. Most, ünnep előtt valóságos istencsapás volt ez a nagy kenyérinség! A rektor végzett a borotvál­kozással. Derékig levetkőzött, megmosdott, s miután kiloty- tyintotta a vizet az udvarra, mondta Janáriku, aki termé­szetes együgyűséggel minden­kit tegezett, de senki ezért nem haragudott a katahegyi prí­másra. A rektor régi módi ember volt, középütt választotta el a haját, ezt még prepa korában így szokta meg, s azóta csinál­ja. Még csak egyik fele volt rendben a gondos választék­nak, de hirtelen abbahagyta. — Tudod, mit? A múltkoi elkezdtél ’ valamit. A Rádaj méltóságosról. Valamit mond­tál, hogy Dindivel, a bőgőssel búcsúban voltatok. Hogy a Ka­egy szabad nap. Akkor min­denki járhat fel, táncolhat... Janáriku, drágö, mondja ne­kem, látod, nekem nem szabad most se táncolni, Mulc, sok vétkem vót, azért fújok para­zsat... Aztán megint mondja: Janáriku, minute! Figyelj egy pillanat! Ha akarsz vinni vala­mit, ne kapkodj a lóvéhoz, ab­ból a földön lesz rothadt tök Hanem végy porbul, amit tán­cosok vernek fel. Abból arany lesz. Majd meglátod!... Megállt egy pillanatra. — ... Aztán a Ráday rnéltó- ságos ad kezembe egy levél. ' A Csonkaember megsajnál­ta a prímást, nyúlt a pult alá, hogy elővegye a kenyeret, amit még reggel félretett, amikor nyílt az ajtó, s nagy lobogva belépett a kövér őrsparancs- rok. Kifújta magát, kenyeret kért, s mivel a boltos azt mondta, hogy nincs, per hecc, benézett a pult alá, s onr.an Janáriku fél kenyerét diadal­lal előhúzta. Mint egy győz­tes hadvezér az ütközet után, íj.mr állt ot egy darabig, szúrós tekintettel méregette a Cson­kaembert, akit nem szívelt, s — A bőgősön, domnule dip rektor! A Dindin! — Mi van vele? — Mert akkor Dindi is pe- : V ~ volt! — Mikor te? — A pekelba! — nevetett a prímás. — Az ám! Még nem is fejez­ted be... Megkaptátok a leve­let. .. elhoztátok, aztán rátok Íratta a Ráday méltóságos a Katahegyet? — Igen, igen! — nevetett a prímás. — Csak vót közbe még kicsi valami. — No, mondd el! — ... Hát ahogy gyövünk ide Kátahegy tövihöz, mondok Dindinek: Gyere, aluszunk rá egyet! Dindi nyúl be zsebibe, vesz elő egy marék aranyat. Igaza vót Ráday méltóságos­KOMJÁTHY ISTVÁN: JANÁRIKU odaszólt megint a prímásnak: — Azért szerencsés ember vagy, te, Janáriku, akármi­lyen szegény vagy is. — Én? — csodálkozott. — Te, te! Bár kökény a bo­rod, vadalma a fügéd, de azért én sohasem láttalak téged ei- kámpicsorodva. Hány gyereked is volt neked? Janárikunak füléig szaladt a szája. Nagy fehér fogai kivn- lantak, de nem válaszolt. Eszé­be jutott hirtelen mind az öt gyereke. Igaz, közülük három meghalt, egy pedig megházaso­dott már, de a legkisebb, a kis Jartáriku a nyáron múlt ötesz­tendős. A szívéhez nőtt ez a kis fekete emberzink! Nem sokkal a születése után Barcsa, az anyja meghalt, akkor a tús Janárikuval a menyéhez köl­töztek. Három házzal odább. Nyáron, ha a vályogvető fa­kockát lecsapta, esteledett olyankor már, nyakába kapta a kis Janárikut, s belovagolt vele az erdőbe. S amíg csak ne nem esteledett, az aranyos sárgarigókat kergették, azokat lesték, hallgatták, mert a kis Janáriku élt-halt a füttyös ri­gókért. Ilyenkor megtörtént, hogy még az evésről is megfe­ledkeztek, s rigófüttyel jóllak­va, egymást átkarolva dő'tek le csak' úgy ruhástul a vacok- ba. A rektor már a kikészített, tiszta inget is felvette, s íé- sülködni kezdett, s mivel hiába várta, hogy a prímás előruk­koljon, odaszólt: — Te, egy kiskabátot is ki­készítettem — mondta... — Nem valami díszes, de talán a kis Janárikunak jó lesz! — Bun, bún! Jó, jó! Domnu­le direktor! Csak add oda! — tahegyet a Ráday méltóságos íratta volna rátok? — Ainceles, értek már! — bólogatott Janáriku, s nem vá­ratott magára, , elkezdte. — Frumosz búcsú vót, szép bú­csú. Muzsikáltunk reggelig, Dindivel. Dalolt már csőkörbe, pacsirta, amikor elhagytuk. Mondok reggel Toka Péter, a gazdának: Buna ziua! Jó na­pot! Emberei jen meg egy sze­kérrel, csak nem visszük há­tunkon a nagybőgőt! Megyek, mendegélek szekér nagy padu- re, a Cseri-erdőn át... Már majdnem átjutok, dutye la draku! Az ördögbe! Szakad eső. Jaj, Istenem! Ugrok le szekér, hát egy lépés már szá­raz!. .. Ott süt a nap. Fényes nagy nap! Majd megvakulok. Lyet még öregapám nem lá­tott! De ez még semmi! Most gyön a valami! Ott egy káré, egy arany batár, szép batár. Egy szép ruhában egy inas ott áll. Mondja nekem; Janáriku! Szállj be! Mindjárt indulunk! Én be! Dindi gyön utánom! Dutye la draku! Már ránt is a határ. Számolok, egy, kettő, három... hármat se számolok, már fenn vagyok padore, erdő tetejin... Ott fenn egy szép kásza, egy gyémántpalota, is­tenem! Mint varjú rétben, úgy repked a lóvé benn. Kapok ló­véhoz, hát egy tajtékpipa ra­gad kezembe. Megyek kandal­ló, hogy tegyek pipába para­zsat. Ott térdel nigra fetica, ff kete leánka. Megfordulok ajajaj! Nem fekete leánka, ha­nem Ráday méltóságos, maga személyesen! Rám kiált; Ja­náriku, nem Ismersz meg? Tu­dod, hol vartok? pekel, a pekel, a pokolba! Kérdem tő­le: Lakodalom vagy mi fene?.., Itt az a szabály, mondja, hogy minden zecse, tíz esztendő vai: kocsmába. nak! A porbul lett, mer fenn Azt mondja: Janáriku, ez le- már régen kereste az alkalmat, n.egtömtük' minden zsebünket, vél, add oda domnu, az uram- hogy beleköthessen. látod, mondja, Dindi: megyek rak. írtam benne, hogy csinál- — Feketézőnk? Feketézőnk? tam neki is jó helyet, itt pekel- _ mondta megnyomva ep-en- ba. Első fűtő lesz, ebbe máre, ként a szavakat, nagy palotába. Ezér majd há- A Csonkaemb- ................... t ebol^ratok^iratja domnu Ra mít monciani, oly váratlan volt kancsóval pincébe. Eccer csa­a dolog, annyira meglepte. Pár pódik kinn ajtó. Dindi nagyot pillanatig csak állt szótlan, az- kiált: Hej, ide korsó! Hadd ve- tán kibökte: . , , . , ... , ,, tem ra keresztet. Hohoho! — Janankue. Reggel volt bent érte. Kifizette. day Kátahegy... Janáriku hirtelen elhal1 ga- tott, elfelhőzött, s odaszólt a rektornak, aki közben eltette a borotvakészletet, s valamit ra­kosgatott egy utazókofferba. — Hány órád van, domnule direktor? • — Négy lesz mindjárt! — Keresztet vetek kancsóra! Megy kocsmába, nem tudott csörgeti arany, csapiár szalad Janáriku a rektor felé for­Az őrsparancsnok előhúzta du^ hirtelen a pénztárcáját, a kenyér árát odatette a pultra. — Vendégeim vannak, nem i --- v cnutfiCHU vcuuicuv, utiu p illantott a rektor a nagy vek- maradhat kenyér nélkül a há_ kerorara, mely ott állt a po- zam! gedű, majd elviszlek. Azzal már nyargalt is. >1 veresképű boltos amint meglátta Janárikut, már indította is a tréfát. — Nuj kenyér, nuj, nuj... Tudod te, ki jött be? — Ki. — Egy kakastollas. 0 — Na és? hárszéken... , — Kakastollas mondja: »-Din« — Istenem - ijedezett a az őrsparancsnok 6t észre se dl> mutasd ebedet!« Egy, két- prímás — akkor en szaladok vette Csak a boltoshoz beszélt, te. három... ötszáz... Por.to- át bőt, megigirt nekem réggé Neki szólt vissza az ajtóból is, san ötszáz aranyat számolt «»°*V kinyit.»*, . A szája is A cigány úgyse eszi a Janáriku megint abba hagy- kenyeret. Vigyen kalácsot! A , . . , , . , ... varjak itt kinn útbaigazítják! A rektor varakozoan tekin- — bökött a havas országútra, tett rá. melyet nagy fekete foltokban — No és hol a pech? A Din« lepett el a károgó varjúsereg. — Kiács! Kiács! — még visz- nincs kenyér! s mutatta a s^ttkiMtott utánozva a mi- Janáriku_ h^ya kakas_ tenyeret kifordítva, hogy rakódó varjakat. nincs. ' tollas eppen ötszáz aranyat — Tudod, te, kell a ficsór, a ““ ^csak nem fe- számolt meg! — és úgy neve- gyerek! — mondta egy cseppet lejtetted Ott? — kérdezte a tett, hogy a könnye is kicsor- ,se megijedve a prímás, s még rektor, amikor Janáriku visz- dúlt folytatta: szaj'ött. m^yeAkkk0r ^ h“’ ““ ~ Nem, nem! — Miért, Janáriku? Jananku. — Mert mikor eljöttem, kis — Hőt akkor? Janáriku mondta: »Tata, hol- — Un óra, egy óra múlt, nap ünnep lesz, hozz kicsi al- megkapok. ha puine, fehér kenyér. Te, ta- __ ggy óra múlva? __ pil- után hozzátette. — Mert éppen t a, ne hozz fekete kenyér, azt lantott a vekkerre a rektor. — ötszáz aranyat tettek a isme­rtem szereti kicsi Janáriku1« Te, egy óra múlva a Csonka- téskor dómmá Ráday méltósá­En akkor mondtam: Lesz ne- ember azt is elfelejti, hogy ke- Pos asszonnvai a kriDtába' ked frumosz, szép íeher ke- nyér voIt vaiaha a boltjában. aknptaba; nyér, jó lép- kicsi Janáriku! Régen becsuknak akkorra. tiltakozott di pechje? — Aicse. Itt a pech! — ne« — Nem értelek! — csóválta fejét a rektor. — Persze nem értelek, mert nem tudsz valami! — felelte a prímás, aztán nagy nevetés Ezért én ház nem megyek, ha drakul elvitte. Értelek? Szóval az ácsok hétfőn átáll­ítok a lóistállóra. Cigaretta parázslik a sötét­ben, az elnök is gyufát keres­ve üt a zsebére. — Na — szólal meg valaki, mintha azt akarná, kifejezni: ezt egyszer már hallottuk. — De nincs anyag. Deszká­nak meg lábaknak való — je­lenti ki Beretva Imre, az építő­brigád vezetője. — Hiszen éppen erről van szó — emeli fel hangját az el­nök. — A fáról. Honnan vág­junk ki? A Kikeri-erdö kime­rült, jól tudják, minden vala­mirevalót kiszedtünk belőle. Szippant egyet, mélyet, hosz- szan fújja ki a füstöt rá a ciga­rettavégre, majd folytatja: — Nincs más hátra, bele kell mennünk a Kancaütköző­be. Moccanás, valaki alatt meg­reccsen a szék. A sarokból töprengő ümgetés hallik. Az­tán az öreg Sabján szólal meg a legeltetési bizottság hajdani elnöke: — Azt nem lehet. Nem e mienk. ' > — Írás van róla, hogy nem megyünk bele tíz évig — told­ja meg a szomszédja. — Mér, csak kettő telt el belőle. — A dombosháziak sem mentek bele a mienkbe. — Azoknak van erdejük bő­ven. Nem úgy, mint nekünk. — De a becsület? Az semmi? Csönd. — Fa kell. Nem várhatunk tovább. — Nem a mienk. — Átírták telekkönyviig is. Mi rendelkezünk vele. — De a papír, amit aláír­tunk. Mármint a két elnök. Te is, János. Az elnök kis hallgatás után, zavartan: — Az akkor volt. Tagosítás­kor. — Majd csendesen, maga elé meredve teszi hozzá: — Ak­kor sem akartam. Ti vittetek bele. Mert nem biztatok a kö­zösben. . — Magad sem teljesen. — Az írás érvényes. Tíz év­re szól. — A lovakat pedig egybe kell vinni! — Beszélni kellene a dom­bosháziakkal. Hogy összetép­nénk a papírt. Ök is, mi is. — Nem kell. Maradjon. — Várjunk vele. — Mire? Sűrű a csend. — Vágni kell. Méghozzá hol­napután. — Belemenni a máséba? — Mienk az már. Hivatalo­san is. Ránk írták, a mienket meg az övékéhez. — Miért is kellett megboly­gatni az egészet? — Okosabb így. A dombos­háziaknak négy kilométerre kellett eljárni, most meg ott van a kertük aljában. Nekünk meg egyformán közel van akármelyik. — De azt a mi őseink ültet­ték, gondozták... — Akác, akác. Mindegy. Meg ugyanolyan idős is. — Igaz. — Kis sóhaj után: — Nincs mire várni. — Nincs? Elhangzik a szó, visszhang­ja nem hallik. Üresen veszik} el a sötét, fülledt konyhában. — Aludjunk rá egyet. Nem lehet. Dönteni kell. szó... — Az aláírás... — Mit mondanak a dombos-j varra.. — Hamar feledjük a múltat.! — A megállapodást. — Várni kellene. — Akkor venni kell fát. ! — Veszünk. — Marhaság. ; — Nem vagyunk gerincesek Különös íze volt a tréfának, mint mikor ananászt márt va­laki keserű epébe, a rektor nem nevetett. Szabadkozott, hogy kenyeret nem tud adni, mert ő is a menye vendége — Bucsukja... én megyek be udvar, hátulról... — Az udvarról? — Igen, igen! — Éj, Janáriku! — fakadt ki lesz a két ünnepen. Fogta a a rektori — Nem égeti meg a csomagját, hogy induljon az hazugság egyszer a szájadat! állomásra. De előbb a bakan- Nincs is ajtó az udvar felől, csőt, melyet időközben előkere­__ De o becsület Az adót nem mondasz igazat? sett s a kiskabátot átadta Ja­x Ugye, elfeledte, nem tette fél- nárikunak. re? — Elgyövök máskor is, — Félretette, félre... — fe- domnule direktor, te bún, jó , . . ™°naaiuLK a aomoos-i ielte zavartan, s már csapta is vagy! — hálálkodott, s a ka­Ho9V mi nem tudunk\ a hóna alá a hegedűt, mint aki pott holmit hóna alá csapva el akar köszönni. beleveszett a sűrű hófügg ny­A rektor azonban feltartóz- he, mely mint óriási szemfedő tatta. borult rá az elcsendesült, ün­— Te, innen addig ki nem nep eIötti, téli éjszakára, mész, amíg meg nem mondod az igazat! Egy darabig várt maga elé Nem állunk ki az ősi jussért. | meredve Janáriku, aztán meg- Elrontotta az ünnepünket! — Holnapután vágni kell.} adva magát sorsának, tövirói- ~ mondoSat^őh egyesek. — Mindkét brigádból hat-nyolc\ hegyire elbeszélte a történte- ,ogy ,nern tudott vele két na- ember kimegy. Egy nap jófor-* két. így fejezte be: plg varni! mán ki is termeli. J __ Látod Csonkaember jó Sokan kiszaladtak a fűzfá­S zorít a csönd. Szék zörren.} Csak látod ’ élet a rosszi Az hoz, mely pontosan az ország- Valaki mozdul, fölkel. J egész egy minuta egy percen dtS kereszt mellett volt. Né­múlt! A rektor rosszallóan csóvál­Másnap szomorú hírre ébredt a kis falu. — Elrontotta az ünnepünket! kérdezte Hát akkor... A többiek hallgatnak. Hosz- szan, térdükre könyökölve, ma-.. . ... , guk elé nézve. Aztán valakil a alfe]e}’ s mondjon va­halkan, szinte nyögve sóhajtja:* !amA odavetette.-De a becsület... | ~ Tudod> mi ez? Nem szólnak rá. t Mi?- Szóval a Kancaütközőnél | ~ Pech- Peches ember va^! vágunk — áll fel az építőbri-l Janáriku arca nevetősre hú- gád vezetője. — Holnap kikul- j zódott, pedig minden oka meg- döm az egyik ácsot, jelölje ki t volt rá, hogy elkámpicsorod- ték. jutok Va9y ía*“n tnagam is jon_ Nagy fehér fogai világi- A többi közt az állott benne: _ a ?Art mmm-y-rninis tottak, sötét volt már a kony- A tanítótól, akinél volt uíol­, Azért vigyázzátok, csak♦ jsra, ■ egy kiskabátot hozott. az ereiteket szedjétek — veti\haban, a rektor nem gyújtott magával, aZt ráterítette az ut­óda az öreg Sabján a féltő fi-1 még lámpát, de azok a fogak széli kőkeresztre, a pléhkrisz- gyelmeztetést, aztán ^vállára}mint apró mécsek lángoltak a tus vállára. Tettének indítóoka. dobva a vedlett szőrű rövid| ^gfztben ismeretlen. Meg kívánjuk je­télikabátot, az ajtó felé indul.| ’ .... gyezni, hogy amivel magát fel­Ket társa rövid jó éjszakát ki-\ ~ Mln nevetes megint, te to- akasztotta, a kötél, lopott hol« vánva szótlanul követi. ilondj mi volt mán bámulták. — Miért tette? ■ valaki a tömegből. — Pedig vétlen vót! — Csak az ártatlanok szen­vednek! Az ünnep után az illetékesek megszerkesztették az esetről a jegyzőkönyvet, s a jelentest feljebbvalóiknak felterjesztet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents