Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-07 / 106. szám

Vasárnap, 1961. május 7.

3

SOMOGYI NÉPLAP

UJ HÍD A RINYÁN

A somogyszob—barcsi vasútvonal 103—104-es szelvénye

között, a bodvicai állomás közelében szeli át a vasút a Ri- nyát. Az összekötő híd .Nagyatád felé eső hídfőjét 1941-ben egy árvíz elvitte. A MÁV Fé- csi igazgatósága helyreállíttatta, néhány év múlva azonban, 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották.

lemenni az alapokkal (a folyó másfél njéter mély, de a víz alatt csaknem 3 méteres iszapréteg van). Különleges, úgynevezett süllyesztő szekrényes eljárással végzik az alapozást. A hídfő betonkeretét elkészítik, s ebből kiemelik a földet, míg a kívánt mélységig le nem jutnak. Akkor betonnal töltik ki a keretet.

ják. A csörlős húzatáslioz mindössze négy ember szükséges. Ha a kívánt területre kerül a szerkezet, akkor hidraulikus szerkezettel megemelik, kiszedik alóla a kocsikat, s becsúsztatják a hídfőkön kijelölt helyre. A vágány-átkötés, valamint a csatlakozó töltésrészek bekötése már gyorsan megy, s a hídépítés miatt csak

^)u'áq,ej ö kő if liehpeJtt

1íájus első vasárnapja

mindig az övék, az édesanyáké, őket köszöntik e napon a gyermekek, az egész társadalom, őket köszönti — milyen csodálatos is a virágzó tavasz — a természet. Ki tudja már, hogy mikor honosodott meg ez a csodaszép szokás, mióta ünneplik az anyákat, az édesanyákat szerte az országban e napon.

Nehéz szavakat találni a köszöntésre, nehéz újat, szebbet mondani, mint tavaly, s talán nem is szükséges. Beszél majd a csokor gyöngyvirág, az apró gyerekkezek ügyeskedte papír szív, rajta a felirat: »Drága anyukám, fogadom, hogy jó leszek.«

Igen, így van ez hosszú évek óta, mi, gyerekek — mert ezen a napon mindenki gyermekké válik ismét — fogadalmat teszünk, hogy jók és engedelmesek leszünk, virágot adunk édesanyánknak, és megcsókoljuk a kezét, azt a drága kezet, mely féltőn óvott és simogatott, mely mosott és vasalt ránk.

Emlékek rohanják meg ilyenkor az embert, sok-sok

olyan apró epizód, amit akikor talán észre sem vettünk, és most egyszerre mégis itt van. Rádöbbentünk: anyuka is szerette a krémest, és kívánta is, de hogy nekünk több jusson, hát azt mondta, hogy fáj a foga, és nem kér; nem vett magánaki ruhát, hanem nekünk cipőt, mert a nagy rosszalkodásban bizony levált a cipőnk talpa. Hányszor, de hányszor éreztük feleslegesnek a féltő, óvó anyai szót, arra gondoltunk, hogy megvan a magunkhoz váló eszünk, mentünk saját fejünk után, s ha baj történt: »Miért is nem hallgattam

édesanyámra ?«

C képek villának most ^ elém, egy szovjet hetilapban láttam őket. Egy anyáról szólnak, aki a háború iszonyatos poklában gyermekét magához szorítva, szemében iszonyatos félelemmel és gyűlölettel fut, menekül a halál elől. S egy másik kép: gyermekét szoptató

anya, akinek vállán ott van a puska, hogy védekezhessék,

ha esztelen és barbár emberek ölni akarnak.

Festmények, szobrok, versek és regényeik őrzik. az anyák, az édesanyák emlékét. Édesanya! Milyen különös és különlegesen kifejező ez a szó: Mutter és maty, mama és mére — németül, oroszul, olaszul és franciául anyát jelentenek. De egyetlen nyelven nem mondják így: Édesanya, édesanyám, csak magyarul.

Ma a gyermekek nagy izgalommal készülnek édesanyjuk köszöntésére. S köszönti majd édesanyját az éppen beszélni tanuló, köszönti a diák, köszönti a munkásfiú, táviratok röppennek szerte az országban a távol élő gyermekektől, minden fiú és lány újra meg újra fogadalmat tesz. És ilyenkor az édesanyák szeme könnyes lesz, meghatott hangon köszönik a megemlékezést.

jl/T ájus első vasárnapja mindig az övék, az édesanyáké, őket köszöntjük e napon igaz gyermeki szeretettel.

Ismét a pécsi igazgatóság hozatta rendbe a hidat Végül is a híd annyira elhasználódott, hogy ki kellett cserélni, újat kellett helyére építeni.

A MÁV Hídépítési Főnökségének 23. sz. Építésvezetősége február első napjaiban kezdte meg a munkát. Az új szerkezetet a jelenlegi híd melletti állványokon szerelik össze. Közben már építik az új hídfőket. Ez nagy erőfeszítést követel a dolgozóktól. Nagyon rossz az altalaj, s 430 cm mélyen kell

Az is nehezíti a munkát, hogy a németektől felrobbantott hídfőnél annak idején mély gödör keletkezett, s az üreget a helyreállításkor terméskővel töltötték fel. Most ki kell emelni a hatalmas köveket, s ezt csak búváröltözékbe bújtatott dolgozók végezhetik. Rendkívül fáradtságos munka ez.

Ha a hídfő és a vasszerkezet elkészül, a 60 tonna súlyú szerkezetet a jelenlegi állványról kis kocsikon a helyére vontatnéhány szerelvény utasainak kell majd átszállniuk.

Az új híd 2 millió forintba kerül, s úgynevezett C jelű terhelést bír el, tehát a legmodernebb mozdonyok is sebesség- korlátozás nélkül haladhatnak át rajta. Attól sem kell többé tartani, hogy a víz elviszi valamelyik pillérjét, ugyanis 26 méter 80 centi lesz az átfolyási nyílás.

A munkák előreláthatólag június végén vagy július elején fejeződnek be.

R. F.

Beszéljék meg a közgyűlésen

Pénteken délután arra lettünk figyelmesek a kisbárapáti határban, hogy a fogatosok korán befejezik a munkanapot. A vasút melletti egyik táblán néhányan kukorica alá szántottak, s fél ötkor mindnyájan elindultak hazafelé. Olyan kevés volna a dolguk, hogy fényes nappal abbahagyhatják a munkát? Ellenkezőleg: bőven van még szántaniváló, s a talajelőkészítés ezen a dimbes-dombos vidéken leginkább a fogatokra vár. Miért nem szántanak hát napestig? Munkaszervezési hiba miatt. A vezetőség ugyanis úgy rendelkezett, hogy mindennap minden fogatos maga gondoskodjék lovai takarmányáról.

Fél ötkor tehát — ellentétben a látszattal — nem zárul le a fogatosok munkanapja. Csupán az történik, hogy például a szántást abbahagyják, hazaviszik az ekét, és indulnak a határ másik részébe zöldtakarmányért. Ezt teszi a mintegy hatvan fogatos mindegyike. Nem nagyüzemi módszer ez. Helyesebb volna, ha a vezetőség kijelölne néhány takarmányos fogatot, azok egész nap etetnivalót hordanának, a többi pedig estig mást dolgozhatna. Nem tartják célszerűbbnek ezt a megoldást a kisbárapáti Kossuth Tsz-ben? Sovák István elnök kérdésünkre azt válaszolta, hogy megfontolják ezt a javaslatot.

Más hibát is tapasztaltunk, s azt szintén szóvá kell tennünk. A határban itt is, ott is fedetlen prizmákban zöldül a burgonya. Eső mossa, szél fújja, nap süti a megmaradt vetőgumót. Mi lesz a sorsa? Kiosztják — a tavalyi munkaegység fejében. Ezt megtehették volna már napokkal ezelőtt is.

Ha már a burgonyánál tartunk, még valamit meg kell említenünk. A mezőn dolgozók egyike úgy tudta, hogy nyolc vagonnyi rothadt el belőle. Az elnök szerint viszont 210 mázsa ment tönkre a télen. Akár így van, akár úgy, a dolognak az a rendje, hogy a vezetőség közgyűlésen tájékoztassa a tagságot, a szövetkezet gazdáját az ilyen ügyekről, a hibákról, azok okairól, és mondja meg azt is, hogy kit terhel a felelősség.

Munkaszervezés, munkarend, a tagoknak járó termény kimérése, a gazdálkodás fogyatékosságai — mind-mind olyan probléma, amelyet közgyűlésen kell megbeszélni. Ne feledjék ezt a kisbárapáti Kossuth Tsz vezetői se!

K. J.

MI HASZNÚINK LENNE?”

Ezt kérdezte egy nyugdíj előtt álló bácsi-ka tőlem a minap, amikor a Statisztikai Hivatal jelentését böngészgetve olyan számadatokra bukkantunk, hogy az átlagos életkor egyre magasabb lesz hazánkban, s manapság egyáltalán nem ritka már a 80—90 éves ember. »Mi haszna ven belőlük ilyen korban a társadalomnak, hiszen sokan már menni is alig bírnak, s csak teherként nehezednek hozzátartozóik vállára.« Ezt mondta ismerősöm, s hiába igyekeztem bizonyítgatni, hogy nem a »hasznon« van a hangsúly manapság, hogy a mi társadalmunkban egyenértékű minden ember, akár fiatal, akár öreg, sőt különös szeretettel fordulunk az öregek felé, köszönve nekik a ma ifjú generációjáért, a jövő felnőttéiért tett minden cselekedetüket.

Ezek a szavak, hogy »csak teherként nehezednek hozzátartozóik vállára«, kísértetiesen a múltból csengenek vissza: amikor a fiatal parasztlegények szinte várták szüleik halálát, mert a föld »istene« valami mérhetetlen mohóságra sar- kallotta őket; a föld volt a fontos, elaggott szülő nem számított.

De ezen már túlléptünk. Nyugdíjasaink százezreinek nem kell könyöradományból tengetniük életüket, hiszen a posta minden hónapban kézbesíti nekik a megérdemelt összeget, kinek-kinek sokéves munkája szerint. Vagy beszéljünk csak arról az új jelenségről, amiről a felszabadulás előtt

a parasztember még csak álmodni sem mert: a nyugdíjas tsz-parasztról. Külön üdülők vannak nyugdíjasok számára egykori bankárok, földbirtokosok kastélyaiban. A nyugdíjas szákszervezeti tagoknak az évenkénti 50 százalékos utazása kedvezmény éppúgy jár, mint a dolgozóknak.

Soroljuk tovább az adatokat? Mart lehetne. Azonban most vissza kell kanyarodnunk a címben idézetthez: »Mi hasznunk lenne?« Ismételten leszögezzük: nem a hasznon van a hangsúly, jóllehet igenis van kézzelfogható haszna a társadalomnak sok-sok nyugdíjasából, akik gyakorta bejárnak egykori üzemükbe, és tanácsokkal segítik fiatal kollégáikat. Ezen túlmenően pedig vajon nem naszon-e, ha a nyugdíjasok, az öregek — ha általánosítva szabad öregeiknek nevezni őket, hiszen sokan lélekben

fiataloknak tartják magukat — a múltról, az egykori küzdelmekről beszélnek a ma ifjúságának? Erre is van példa; KISZ-szervezetek egykori sztrájkok, aratómtgmozdulá- sok részvevőit hívják meg taggyűléseikre, és ők beszélnek a csendőrtollak villogásáról, a sortüzekiről, a bérharcokról, az életért folytatott küzdelmekről;

Néha még találkozunk olyan szemlélettel, hogy csaik a haszon a fontos. Mi nem ezt valljuk, amikor az öregekről gondoskodunk. S ha csak ülnek is naphosszat, ha méltóságteljes nyugalomban élvezik is a jól megérdemelt pihenést, akkor sincs joga senkinek, hogy ezt kérdezze: »Mi haszon van belőlük?«

P. Gy.

Uj takarmány- előkészítési módszer

Az Állatforgalmi Vállalat célgazdaságaiban vágómarhák utóhizlalássai foglalkoznak. A beállított állatok három hónap múltán legalább eggyel magasabb osztályzat minőségi követelményeinek felelnek meg a bel- vagy külföldi piacon. Évi átlagban tavaly az előírt 1,06 kg-mal szemben 1,17 kg-mal gyarapodott naponta egy-egy hízómarha Gyöngyöspusztán. E célgazdaságban

HORVÁTH JÚZSEF:

és másutt is az idén még jobb eredményeket akarnak elérni; Ezért új takarmáinypácolási módszer alkalmazására tértele át.

A Baranyában tanulmányozott új eljárást elsőként a kál- máncsai célgazdaságban próbálták ki. Legutóbb elszállított állataiknál a hizlalási idő alatt naponta 1,36 kg volt a darabonkénti súlygyarapodás. Ez a hiteles mérlegelési adat arra öszötönözte a gyöngyöspusz- %taiakat is, hogy bátran változhassanak a páckészítés

(61)

— Hát bizony mi még nem ha nagyon sok pénzem volna, vittük ennyire — mondta. — akár egy autót is. Aztán...

De hát mindkettőnk szülei őre- tényleg, befagyott a tudomá- gek, s támogatjuk őket is. Meg nyom. Ja, igen, rengeteg köny- tudja a fene, úgy elmegy az a vet vennék, és egy remek hor- kis pénz. gászfelszerelést is. De aztán?

— El bizony — alakoskodott Lehet, hogy egy és más még nyíre vitte. Becsületes ember, sen Szerencsés.

Szerencsés. — Mondd, te mit eszembe jutna, de azt hiszem, csinálnál, ha rengeteg sok pén- ezzel kész. Ha ennél is több zed volna? pénzem volna, alighanem visz— Ezen még sohasem gon- szaadnám annak, aki adta. dolkoztam — nevetett jóízűen _ De hiszen ezek nyárspolgári ábrándok! — jegyezte meg ironikusan Júlia.

— Nem igaz — tagadta Ben- kő —, miért ne élnénk kényelmesen, kitűnő feltételek közt? ban lenne, ha sok pénze volna. Miért ne elégíthetnénk ki min— Tudja mit, asszonyom? den normális kívánságunkat?

Én valahogy csak elviselném Miért volna ez a nyárspolgá- ezt a bajt. Hát hof™ mire is rok kiváltsága? Ez még nem költeném? Szereznék rajta egy rontja m.-g az embert. Ez a szép lakást, berendezném, pénz nem tőke, amely mohón ugye, anya? Berendeznénk a igyekszik megduplázni magát,

háztartást, gépesítve, úgy bí- s a mások zsebéből szippantja a mamáéknál, amíg talált egy zony! Tetőtől talpig felöltöz- magához a szaporulatot. Á2 »énk. Vennék egy jó motort, s ember éljen minél jobban, s

___________ x_____„r. ^ eddigi

r

r.ég a nyomorúságos évekből sál igyekezett kijózanítani azgmódszerén. Varga Ferenc gazmaradt vissza. Az asszony ?ö- érzelgősségből. De azért ez afidaságvezető — aki szintén járt löttébb kedvetlenül készülő- környezet varázslatos hatást ^Baranyában — ma már ugyanitt. gyakorolt rá. scsak megerősíti: érdemes volt

— Kepzelem, micsoda gusz- Benkőné szabadkozva, men-Srátémi az új eljárásra. Ennek tustalanság vár bennünket ott tegetőzve fogadta a Szerencsésglényegét az alábbiakban foglal- — fityxnálódott —, én egysze- házaspárt: Shatjuk össze:

rűen nem bírom ezeknek a — Tessék, kerüljetek bet-x külvárosi lakásoknak a szagát, jebb, kedvesem. Jaj, szalad az;

Felfordul tőle a gyomrom. Re- egész lakás, de menjetek bégével megszerezhet. Szerintem mélem, nem akarsz éjfélig ott hamar a szobába. Üljetek asz-; ez a szocializmus. Én szívből kotlani? tálhoz. Nemsokára készen le

fordítsa élete gazdagítására mindazt, amit becsületes munkájával, szorgalmával, tehetséKorábban az etetés előtt 24 órával meglocsclták melaszos ivizzel a silótákarmányt, és ráhintették a darát is, a korpát

Benkő. — Alighanem helyet találnék neki.

— Ugyan — tréfálkozott Júlia —, egy párttitkámak puritánnak kell lennie. Csak bajörülök, hogy Jani máris eny- -_Júlia! - szólt rá erélye- szék. Anti, hozzál bort, könnyebSn^mege^ésTti

• J v légy szíves hozzál be még egySés jobban értékesíti az állat, ha

megérdemli. 1 ,gy 1 -1 " vödör szenet. Az ám, el is fe-gmás módon készítik el. Most

A sor elalmosxtotta okét. bik eszedet! . Suevatirak 94 A~5„ai ei

Eenkőék kitűnően érezték ma- - Tudom, tudom, ne félts ^tettem, az édesanyám. jgg“™ si£4 T ^ Xát gukat, és ragaszkodtak a köze- engem. Csak mondom. Julia leereszkedő mosollyal^ hozz4’ A korr)4t

li viszontlátáshoz. Nagy meglepetésükre Benkő nyújtott kezet az idős asszony-&TaTet^elát n^f £,

— Gyertek minél előbb, Ja- a-pacsirta-telepi vefaallomasnal nak Aztán bementek a szobába. Az egyszerű szoba ragyoJhanem 12 órával moslékká készítik. (2(H) kg korpához 600

f“* —«*• fdÄ

A bútorok fénylettek, tüstént5*jelfogyasztása után külön kap- észre lehetett venni, hogy fris-Jják a korpás moslékot a hízó- bújj az ágyba, mert már fél — Az asszony süt-főz, de én sen tisztították le ezeket is Ezt követően szénát

órája figyellek, benned bin,- már alig vártalak benneteket, padló a szoba szögletében m-Jadnak nekik.

nikám. Hát persze én szeré- várt rájuk, nyebb környezetben, de annál — Hát te itt vagy? — szorí- s/ívesebben látlak majd veri- tóttá meg a kezét Szerencsés, dégül benneteket, igaz, anya? — Nem kellett volna... Ez több Te pedig, vén medve, hamar mint vendégvárás.

kál valami. hát kibandukoltam ide. Ti peEgy hét múlva a Szerencsés óig nálunk nem vagytok vena szoba szögletében mégfi

nedves volt a délutáni sikálás-g A Pácolásnak ez a módszere

f,— amelyet egy csoport hizla*

házaspár Benkőékhez készült dégek, öreg mackó! Hát már tói. A szoba közepén régimc-glási idejének második felében vacsorára. Júlia addig kutatott riem emlékszel, hogy valami- di nagv asztal állt négy sze-^vézettek be — darabonként

mélyre megterítve. gl,25 kS-os napi súlygyarapodást

Seredr

(Folytatjuk.) 5rtai istállóban;

nr ez voll az otthonod? elr.yűtt, de azért ízléses ruhái Szerencsés eiévzékenyült Jé abból a garderobe-ból, amelj lia sokatmondó oldalpillantás-