Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-28 / 124. szám
AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT KÖNYVEIBŐL ILLÉS BÉLA: c/hff/as'zui továbbiakat pár nap múltán, abbaina— Hogy a wvuvvwKut u- ... . ,, radtak a kihallgatások, és én «a? tnegense, néhány szót kell . .... .... ., , szólnom Johannes Schultzról. maganzarkaban törhettem a fe- Pár hónappal azelőtt, hogy Jemet azon, hogy mi vár rám. nekem menekülnöm kellett a .Attól tartottam, hogy Hall in költségből, egy tiroli legény Tirolba szállítanak, ahol az- költözött hozzánk, rokkant ka- ,. , ,, , , . , _ tana, Johannes Schultz. Keze, ~ hazudhatok ahogy aka- lába ép volit, de a tüdeje... Ál- r°h agyonütnek. Nem szál* landóatn köhögött, és vért kő- lítattak Tirolba. Nyolc-tíz na* pött. Szőke, kék szemű és —- pj szünet után isimét kihallga- legalábbis mióta nálunk lakott tásra vittek) ugyanahhoz a Nos, Schultzné, ez a maga Schultzné nem válaszolt — Feleljen, Schultzné, ez a maga fia? — Ez? Hiszen ez cigány, vagy„. Az ember sohasem tudja, — Anyám! — ordítottam kétségbeesetten. A százados úgy nevetett, hogy a könnyei csorogtak. Aztán (számtanra váratlanul) egyszerre nagyon komoly lett. Mellém lépett. — Meddig hazudol, még, te nongy? £s feleletre sem várva ökölhogy milyen erőtartalékai van- lel az arcomba vágott. Meg- nak. Az ember nem Ismeri Sa- téntarodtem, a második 'ütéstől eleredt az orrom vere. B12—**», * *1 * i-r-ff:En s» - «j™ ebben a reménytelen helyzet- Schultzné felfogott, átölelt. szeme alatt sötét árok. Betegségét a keleti fronton szerezite, som ófa vezette ellenem a de se a betegségéről, se a há- vizsgálatot Ez a százados — borúról nem beszélt soha. Kü- aki Wcsi diaiektusban boáéit locmben sem volt bobeszedu. Ti- — rolban akkortájt már nagyon ~ ,n^®Tt’ 1111011 n0m' mef volt ledtem zokogó Schultznéhoz. éheztek, és ott úgy tudták, győződve arról, hogy fontos hogy ml dúskáluhk az étel- ember, fontos láncszem vagyok, ben. Johannes anyja özvegy rajtam keresztü, eijuthat a Schultz Jozsefne kijárta, hogy . . ... . . _ ——— . a fia - az utolsó fia, akinek magyarországi antifasiszta szer* három testvérbátyja örökre a vezet központjához, fronton maradt — Magyarormi ben nem adtam meg magamat, hanem támadásba mentem át. ölelésre tárt karjaimmal köze— Anyám, édesanyám!.; — Ez az én fiarh — fordult a századoshoz. Megdöbbenve néztem rá. ■— Az én Hansom — jelentette ki szilárd hangon özvegy mű új, válogatott novellákat tartalmazó kötetéből.) Schultzné rémülten hátrált Schultzné, aki átölelve tartott, előlem. A százados hangosan és görcsösen magához szorított Az ő helyében valószínűleg Most elvesztettem á lélekje- szágí-a kerüljön, és itt a mi Amikor több napos szünet én is nevettem volna. lenlétemet, és rémülten néztem községünkben munkát kapjon, után ismét kihallgatásra ve- — Anyám, édesanyám! özvegy Schultznéra. A százados Valami ellenőrféle lett az út- zettek, a szobában a százado- Hát nem ismersz meg? Hát végigsimított homlokán. Most építésnél Azt hisz^ semmit san kívül erősen őszülő, megtagadsz? ő is tanácstalan volt — szinte örültek, hogy végre egy olyan ctven év körüli golyvás pa- Schultzné — amikor olelesre rémült arcot vágott. Csak német került hozzánk, aki rasztasszony ült, aki ahogy a tárt karjaimmal mér szinte Schultzné tudta, hogy mi a kösemmibe sem üti az orrát. Két- szobába léptem, felugrott, a falhoz szorítottam — egyszer- telessége. Megcsókolt, és zsebhárom hónapig bírta Schultz a eg^sz közej lepett hozzám s az re felhagyott a sírással. kendőjével letörölte arcomról a gél nem kelt fel. A szolgabírói arcomba nézett, aztan elfor- — Te kutya — kiáltotta, és vért hivatal értesítette özvegy dúlt. A hátán és a vállán lát- (minek szépítsem) az arcomba (Részlet Ülés Béla: Kenyér cl- Schultz Józsefnét fia halála- tam, hogy sír. köpött; rój, de a halott személyi iratai véletlenül — ottmaradtak apósjelöltem asztalflóbjéban. Most ezekkel az iratokkal menekültem a nyomomra akadt detektívek] elől. Nem Budapestre, hanem Sopronba. Ott aligha keresnek; Sopronban mint rokkant katona valami kaszámyafélé- ben találtam lakást, de rokkantsági járulékaimért: Schultz járulékaiért nem mertem jelentkezni, és munkát nem könnyen kaptam. Ha elmondhatnám, hogy miből éltem, nem hinné éL Néhány hét alatt volt egy tucat foglalkozásom. Egyik sem valami jövedelmező. Ez természetesen nem különösen izgatott, a fő gondom az volt,, Hogyan vehetem fel a kapcsolatot budapesti elvtársaimmal. Sikerült! De amikor már értesítést kaptam, hogy utazzak Budapestre, ött mindent előkészítettek számomra — báj történt. Az utcán »igazoltattak. Ez akkoriéjban szinte mindennapos volt. Már tudtam, hogy ilyenkor a keresztlevelemet (Johanne® Schultz keresztlevelét) kell felmutatnom és a rokkantsági járulékra jogosító iga-,' zolványt — a személyleírást > tartalmazó betétlap nélkül. Ez VÁRNAI ZSENI: ORGONA Virágének Rajtam a tavaszi szelek orgonáinak, talán azért hívnak engem orgonának, április vad kedve suhogtatja ágam. azután megfürdöm fényes napsugárban. Orgona, orgona, illatos muzsika, zengő és lihegő lila virág... fürtjeim lengetem, illatom pergetem, szakíts le hát engem, s légy boldog, te világ, légy boldog, te világ! Bimbaim bomlanak, virágdíszben állok, már csak éppen május elsejére várok, s dús lila fürtjeim zászlaját kibontom-, s orgonaillatom a világra ontom. Orgona, orgona, illatos muzsika, zengő és lebegő lila virág... fürtjeim lengetem, illatom pergetem, szakíts le már engem, s légy boldog, te világ! Légy boldog, te világ! KESZTHELYI ZOLTÁN: CSILLAG ÉS EMBERTÁVOL Bodygótestvórek közelebb kerülnek, Ti, tervezők, tinektek köszönöm! Sok ezredév . könnyei csendesülnek A novemberi földi körökön. Egy régi kor gyötrő emléke szűnt meg, A mimdenségböl áradó közöny... Az emberkorszak napja int eszünknek, S ón azt a fényt a versembe szövöm. Emberszabású bolygó, jószerencsét! A csillagokat üdvözöltetem, Ha visszatérnél majdan, odamennék Hozzád, bicegve, boldog-öregen, S megkérdeznélek: Népek, nemzetek Csillagtávola vajon közelebb? (A költő új kötetéből.) A KÖNYVHÉTEN JELENNEK MEG Arghezi Tudor: TESTAMENTOM. Arghezi a modern román költészet legkiválóbb élő képviselője. Oly gazdag életművet alkotott, amilyenhez hasonlót — amint a román kritika megállapította — Eminescu óta nem ismer a román költészet. Arghezi költészete híven tükrözi a magánember érzés- és gondolatvilágát. Költészete mégsem hermetikus, mert az embertől elvezet a társa dalom sokrétű problémáihoz. Arghezi nemcsak a költői témában hozott újat, maradandót, hanem a költői kifejező formában is, amit újszerűvé tett. Válogatott verseinek gyűjteményét a legjobb magyar fordítók tolmácsolják a magyar olvasóközönségnek. Charles: PICKWICB2 Dickens CLUB Dickens a Pickwick Club megírásával korának legolvasottabb írója lett. Az író közönsége, az eevszerű angol emberek, szinte szétkapkodták a folyóiratokban megjelenő regény folytatásait, téli éjjeleken, magas hóban kutyagoltak ki a városszélre, a postakocsi elé, hogy a regény folytatásához hozzájuthassanak. AMERIKAI eddig mindig elégséges voltj Most azonban több volt, minti MURÁNYI-KOVÁCS ENDRE: A KALÓZ LEÁNYA — Te akarsz Johannes Schultz lenni? Te fekete disznó? — ordított rám a járőrparancsnok, egy köpcös tábori- csendőr őrmester, miután irataimat alaposan megnézte. Marco nekifeszítette lábát a borízű hang, de már el is csuk- telet. De a kampót oly jó be- — Majd a hintóbán! De már falnak, azután ellökte magát, lőtt. akasztotta a vascirádákba, itt kellene lennie! és kezével mindig feljebb fo- Válaszként valaki egy ének- hogy nem akart engedni. Leértek a hegyről. Amint gódzva, felfelé mászott a kő- félébe kezdett: — Hagyjuk itt! — tanácsol- kifordultak az egyetem előtti télen. Felért. Éppen hogy lihe- »Hercegnő szoknyája. ta Georges, látva barátjának térségre, valóban meg is látgett egy keveset, s már füty- Hejha...« hiábavaló erőfeszítését. ták a hintát. Naduc ült a ba« , . . tyentett is halkan. Georges — Ne üvölts! — rikoltott az — Hogy rájöjjenek? Nem kon. urmester ur, mim. az ira-í CHjuienn megragadta a kötél előbbi hang. — Bevisz az őr- mondtuk, hogy semmi nyom taim bizonyítják, Johannes^ végét, és Marco elkezdte húz- járat. nem maradhat utánunk? Schultz vagyok, Hall in Tirol-? ni. Bizony nem ment valami — őrjárat szoknyája — kéz- Bizony Marconák vissza kel- bóL \ könnyen. De Georges az előre dett, rá a másik, de megállt. — lett másznia a kapu tetejére, 9 megállapított tervnél okosab- Hát hogy lehetne az őrjárat- kioldani a kampót, vele együtt — Jó estét. — Hát isten veletek! — Tanár úr, nem jön lünk? Felesleges ember lennék. veBeszallitottak a Gestapor ^at fai^n ^ Még tálán har- nak szoknyája? — Magyarázd ledobni a kötelet, s aztán ka- Különben is mostantól kezdve ] épületébe. Amikor ott három? madát sem tette meg a felfelé meg nekem', ha olyan tudós paszkodhatott a szomszédos beteg vagyok. Rettenetes beteg. órán át tartó kihallgatás utáni vezető útnak, amikor lábával vagy, mint amilyennek mond- épület köveibe! így került visz- — Beteg? megmaradtam amellett, hogyí kitapogatta a kapufa melletti tad magadat, őrjárat szoknya- sza a földre. — Olyan beteg, aki ágyban Johannes Schultz rokkant ka-1 tona vagyak Hall in Tirolból kiderült, hogy az őrmester, aki® dett felfelé a falon. Mikor a lőtt fel méltatlankodva a má- úr házáig. A tanár már a kaI fal köveit. Míg Marco teljes ja! Te csak hetvenkedsz, nem — Most aztán indulás! fekszik, se lát, se hall, és fő- j , erővel húzta a kötelet, barátja, tudsz semmit. Nem tudsz! Futva tették meg az utat, az leg nem mehet el tanítani hol- ( [ mint valami légy, sétálni kéz- — De igenis tudok — csuk- alig ötperces utat. Keruanac nap a kollégiumba. Hanem ott-< Dreiser Theodore: TRAGÉDIA A már klasszikussá érett, világhírű regény hőse egy szegénység, bűi feltörekvő, becsvágyó amerikai fiatalember, aki mindenáron fényes karriert akar befutni. A szegényes életmódból a gazdagok életére vegyik. Egy ideig sikert sikerre halmoz, karrierje felfelé ível — mégis tragikus véget ér; mert válságos helyzetében cserbenhagyják, pusztulásra ítélik milliomos barátai. (Gorkij Makszim: FOMA GÓR* k GYE JEV — HÁRMÁN — ELBE« (SZELESEK (1895—1901) é Eevséges kiadásban, ízléses ki- " vitelben és a legjobb magyar műfordítók tolmácsolásában kapja kézbe az olvasó Gorkij műveit. A sorozat a tervek szerint 22 kötetben jelenik meg. Az eddig megjelent három kötet az író csodálatosan szép elbeszéléseit tartalmazza. [Guillén NiCOlas: KUBAI ELÉGIA A mai latin-amerikai költészet (egyik legkiválóbb képviselőjének (lírája kettős forrásból — hazája I amerikai—spanyol—néger keve- (rékkultúrájából és népe elővetteé- géből fakadt. Verseiben tükröző- (dik az Antillák népeinek ereje (és a fájdalom bilincselt feszegető (harsány, vásári derű. igazán(> feje a kapu pereméhez ért, sik hang, n ,u,, , iMarco megerősítette a kötelet, — Azt mondtam, az őrjárat. Hall m Tirolból való, es o.tLs fcéf kezével felvonta barát- De nem szoknyája. Nem szókw az utcán igazoltatott, szomszédja volt Schultzéknak.^ ját maga mellé. A hárem órán át tartó ki-J — Nehezebb vagy, hallgatást még néhány hosz-\ gondoltam — nevetett. szabb-rövidebb kihallgatás kö-? — &s lefelé? vette. Én mindvégig ragasz-? — Az mar semmi! Marco megigazította a kamSchultz vagyok, bár mint kodtam ahhoz, hogy Johannes. tudtam, i Vöt. A kötelet meg átemelte az Mindjárt megmagyaráegyhogy Senki sem hisz nekem. Hogy mit reméltem ettől az. állhatatosságtól? Nem tudom. Bizonyos azonban, akárhogy, vertek, Johannes Schultz ma-. , utca felőli oldalra. — Vigyázz! Lépések kopogtak a köveze- (ten. Én mondom neked... nyaja. zom. Marcóék látták a két mást támogató alakot. Tovább imbolyogtak. Hangjuk beleveszett az éjszakába. Marco lemászott a kötélen. — Jöhetsz! hon marad, és semmiről sem tud. Senkiről sem. Főként rólatok. Nevettek valamennyien. A fiúk beültek a hintóba. Itt már oltalmazta őket a Mont- fort-címer. Keruanac úr meg radtam. Nem ütöttek agyon. J barátom... — kiáltott fel egy Marco izgatottan lábalta a pualjban várta őket. — Sikerűit? — Minden rendben. — No, akkor induljunk! De te, Marco, dugd el valahová ezt a kötelet. Ne lássa mindjárt az első szembejövő, hogy lassan felfelé ballagott a hegy most szöktetek meg valahon- re. Biztosította a fiúk szökését, nan. Legalábbis e katonai kifeje— Hová dugjam? zéssel magyarázta nekik ennek — Add ide. A köpenyem az éjszakai sétának a szükseA nyári kirándulások való- alatt nem látják meg. Bár ha gességét múlt vasárnap Montban hasznára váltak Georges őrjárattal találkozunk, és meg- íort úrazelőtt oly kevéssé edzett iz- motoznak, hát rám foghatják, Mert nagy stratagema előzmainak. Hamarosan ő is leért, hogy éppen rablásra készü- te ™9 ezt a szökést. kő- lünk. (Részlet a regényből.) Konovalov: FORRÁSOK Egy Volga vidéki nagy munkáscsalád tagjainak érdekes életét mondja él a regény a háború első (napjáig. Az író trilógiának tervezi müvét, de ez az első rész küllőn is teljesen önálló, befejezett , regény. Ikuo Mo-zso: IFJUJKOR A kiadvány Kuo Mo*Zso híres ) önéletrajzi ciklusának első darabjait tartalmazza. A világhírű író I gyermekkora Szecsuanban zajlott ^le a Mandzsu dinasztia uralkodásának utolsó szakaszában. Az ön- k életrajzi regény elérik tárja egy 1 értelmiségi kiemelkedését a régi kKína légköréből és forradalmárrá h válását.
