Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-28 / 124. szám
AZ ÜNNEPI KÖNYVHÉT KÖNYVEIBŐL GALGÓCZl ERZSÉBET: FELELEM (1ÜNIUSBAN TÖRTÉNT, tavalyelőtt. Az újságok nem írtak róla, nekem balatoni emberek beszélték el. Dömper haladt a műúton tele sárga, frissen bányászott homokkal. A műút szalagja szembán- tóan fénylett az erős napsütésben. Nem volt messze a dél. Kétoldalt a szederfák tömzsi kis árnyékot vetettek, csak éppen a lábuk elé, nem az útra. A dömper szembe haladt a nappal. S az út csillogott, villogott, tüzelt, mint a színezüst. A sofőr szeméből szivárgott a könny. Hiába hunyorított, hiába próbálta rövid pillái árnyékába bújtatni a szemét, az erős fény könnyekre ingerelte. Képtelen volt uralkodni magán, ha akarta, ha nem, szeméből szivárgott a könny. A vezető kacagott; káromkodott és kacagott ezen a furcsa jelenségen: nahát, ilyet se tapasztalt még. Persze elszokott a fénytől. Hat évig nem sütött szemébe a nap. Hat évig nem látott ilyen nagy darab fényes eget és ilyen nagy darab földet maga körül. Hat évig nem látta, hogy kerek a világ, hat évig szögletes volt a világ, és szögletes volt fölötte az ég is. Milyen szerencséje, hogy a tegnapi vizsgán felhős volt az idő. Ha így sütött volna a nap, kiderül, hogy gyönge a szeme, s talán vissza se kapja a jogosítványt. A sofőr harmincöt éves, sovány, jelentéktelen külsejű férfi, ma, első munkanapján patyolatfehér inget viselt. Arca, keze, bőre alig vált el az ing színétől, fehéres-sárgás színe volt, januári, így nyár közepén majdnemhogy kiabáló. S arcán a bőr teljesen telerajzolva pókhálófinom ránccal. De a ráncok csak közelről látszottak, s ha nagyon figyelmesen nézte az ember. Ilyenkor azt is észre lehetett venni, hogy kissé duzzadt a szeme alja s vékony szája széle állandóan remeg. Finoman, mint a tó tükre, ha egyáltalán nem borzolja szellő: a parti fák rajza a vízben pontos, mint egy kínai papírkivágás. Csak annyiban különbözik a tükörkép a valóditól, hogy remeg, mert alatta áramlik, él a víz. A Balaton néhol kinyúlt az országúiig. Egy férfi feküdt hanyatt a homokban, az újságot az arca és az ég közé tartva olvasott. Egy hullám nyakig elöntötte, aztán visszahúzódott. Helyét a homokban pillanatok alatt felpörkölte a nap. Távolabb, kikötött nagy csónak farán egy kövér apa fejesugrásra tanította fiát. Szinte idáig látszott a gesztikulálása: ne homoríts, inkább gömyeszd kissé előre a válladat.., — Éni zöldre festeném az or- szágfútakat — gondolta a sofőr, mert szeméből állandóan szivárgott a könny. Ügy látszik, a szabadságot is szokni kell. Érdekes, az előbbi fordulónál nem könnyezett. Lehet, hogy még nem sütött ilyen vadul a nap? Az építkezés, ahová a homo- feat szállította a bányából, még messze volt. Kislakásokat építettek. A múton alig volt forgalom. Egy teherautóval keresztezték egymást, aztán egy lucernával megrakott ökrösszekeret került el. A kirándulók már régen kint vannak a vízen. A falusiak az imént ballagtak haza miséről, s most erős húslevest kanalaznak a hús verandákon. Ö is szeretett volna már ott lenni az építkezésen, megmártózni kissé az emberekkel való beszélgetés jó melegében. Árvának érezte magát nagy örömével kettesben a kihalt országúton. ^KKOR HÁTULRÓL RÁ- DUDÁLTAK. Miniszteri kocsi lesz — gondolta az előkelő hang után. — Nem is tudom, milyenek most a legmodernebb márkák. Hat év sok idő, s a börtönben nem olvasott műszaki lapokat. Jobbra fordította a kormánykereket, s közben visz- szanézett. Sovány kis motorbicikli robogott utána, százas Csepel, ahogy innen látta, az surranni a dömper mellett. A adta a méltóságteljes hangot. Rajta fehér nadrágban, fehér trikóban feketére sült fiatalember, mögötte a hátsó ülésen lányféle, mert mintha sok haj és piros pettyes szoknya lobogna. A fiú újra dudált, s-a kis motor és a nagy hang együtt még nevetségesebb hatást keltett. — Micsoda nagyzolás — nevetett fel a dömper sofőrje, s remek ötlete támadt. A dömCÁ pert az országút bal oldalára vezette, amelyiken a motoros mozdulni az ülésen. Fülsiketítő — a közlekedési szabályoknak volt a csönd. Aztán valahol megfelelően előzni akart. A motor méltatlankodva dudált, aztán kénytelen-kelletlen lassított. A dömper az út bal olmessze déli harangszó kondult. Pokolian ömlött a napfény, a sofőr szeméből csörgött a könny. Hiszen csak azt akartam. dalán kényelmesen cammogott hogy ne hagyjanak egyedül az előtte. — Ez részeg. Vagy hülye — szitkozódott a motoros. Előreországúton. Olyan szépek voltak, olyan barnák, olyan fiatalok ... Miért siettek? És miért kémlelt, majd visszafelé az eiőztek jobb felé, szabálytala- úton: sehol semmi, ami rendőrjárőr jelenlétére utalna. Akkor szüret: lehet előzni szánul. — Ebbe a gondolatba próbált kapaszkodni. Annyi erőt merített is belőle, hogy bálytalanul is. Sebességet vál- megmozduljon és hátranézzen, tott, s jobbra kormányozta a Arca, szeme teljes félkört írt motort a műúton. le, mire az árokba zuhant tesDe a dómperes is résen volt. tehet megtalálta. S ebben a Mire a motor elérte volna, a félkörben benne volt az egész dömper már az út jobb olda- világ. S iszonyú félelem köde Ián cammogott, szélesen, ké- tilt a sofőr agyára: hát megint nyelmesen, s fehérimges veze- ne legyen, hát soha többé ne tője kajánul visszamosolygott. legyen kerek a világ? Így a szeme sem fájt annyira, hogy néha hátat fordított a napnak. A motoros káromkodott és fékezett. — Mi az? — hajolt előre a Az árok széléhez farolt, s a dömperről a két köbméter homokot, a fehér ruhákra és barna végtagokra eresztette. Híd támadt belőle az árkon, sárga, frissen bányászott, kissé még kislány, s állát a fiú vállára nedves homokból készült híd. támasztotta. A motornak csak Nyilván erre jár be a paraszt a dudája és a nyerge volt mo- szekérrel a kukoricaföldre, dem: egybeszabott, kétszemé- Mert még azt is észrevette, lyes nyereg, amelyen semmi hogy kukoricatábla indul be- másba nem lehet kapaszkodni, feié a tett színhelyétől. S a csak a vezető derekába. Sze- nyári ég üvegkupolája közörelmespámak való motor volt. — Mi az? — kíváncsiskodott a kislány. — Ez a marha — szidta a fiú, mert már szeretett volna ott lenni, mindegy, hogy hol, ott, ahol nincsen nyaraló, nincs országút, nincs rajtuk kívül senki, csak a nagy víz, a nagy fák és nagy déli csönd. — Ez a marha folyton elém jár — nyösen csorgatta fényét, le- forrázvai mindent, amit ért. Ment tovább az üres dömperrel, s szeméből patakzott a könny. A holttesteket három nap múlva találták meg Az orvos- szakértők megállapították, hogy az eséstől csak jelentékKÖNYA LAJOS: közben sebességet váltott, hogy télén zúzódásokat szenveditek, bal oldalt — újra szabályosan Halálukat fulladás okozta. megelőzze a dömpert. De a fehér arcú sofőr megint résen volt, megint eléjük járt.* A fiú fékezett. í — Hiszen játszik — kiáltotta]^ a kislány, hogy a kettős zú-* gásba is hallani lehessen. M — Veszélyes játék. $ — Az a jó! A játékban az aj*j jó, ha veszélyes. — Megsimo-jjj gáttá a fiú karját. — Naaa...#j Biztosan örül valaminek. jjj A fiú csak morgott, sebessé- get váltott, s előzni akart. A dömper megint eléjük járt.* A lány nevetett. — Boldog. j|j Fogadjunk, hogy boldog. Fo-* gadsz? Utána megkérdezzük^ tőle, jó? * — Unatkozik — morogta aj|j fiú, s megint előzni akart. Ez- $ úttal sem sikerült. — Fogadjunk — nevetett mögötte a lány. — Hiszen * olyan kedves ember. — S a^j fiú háta mögül odaintett a so-* főrnek. Az hálásan visszáruo- solygott a cinkosra. — Látod,* ^ÄMSSIliP jármű fülsiketítő dudálással robogott a néptelen országúton. A leány nevetett. Kiáltott valamit, de a nagy zúgás elnyelte a hangját. A fiút elöntötte a düh. A legnagyobb sebességre kapcsolt, s jobb oldalt — szabályellenesen — el akart _ • dömperes — arcán még mindig a tréfa mosolyával — jobbra rántotta a kormányt. MOTOR BELESZALADT a dömper oldalába. Az összeütközés kivágta az országút szélére, a poros lapulevelekkel benőtt árokba. A felborult motor hátsó kereke forgott még, lassan, egyre lassabban, aztán megállt A sofőr gépiesen leállította a dömpert, de nem tudott megBemáth Aurél: SZIKLÁS TENGERPART. (A magyar mesterek kaposvári képkiállításának anyagából.) THURZÓ GÁBOR: Qóz&(á(. Egyik délután kaptatok hazafelé a Naphegy lépcsőin. Még tél volt. Vastagon mindenen a hó. És a félelmetesen groteszkké vált tájon elömlött valami fehér, naiv szelídség. — Gitta! Akaratlanul felkiáltottam. A lépcsők tetején, az egyik csorba korláton Gitta ült. Szoknyában volt, macskabunHatározott volt, meg sem várta, hogy tiltakozzam. — Erre — egyeztem bele savanyúan. — Tudom — indult el a Gellérthegy utcán. — Már meg— Ez — csaptam szét dühösen a szekrény ajtaját. — így szétdobálni a holmiját ... És anélkül, hogy kértem volna, szépen berakta a holmimat, eltűnt a konyhán, felsönéztem, hol lakik. A lakásomban rettenetes Port, fát keresett, befutott. De volt a rendetlenség. Szétdobál- előbb kivett a szekrényből egy ___ _____rá az ágy, minden bútordara- hatalmas zsebkendőt, med ában, de azért ’a bilgericsiz- kon lógott valami, egy zakó, nyecskésen bekötötte a fejét, mában. Hetek óta nem láttam, nadrág, a sarokban szennyes — Ez mi? — kérdezte. És megvallom, eszembe se ju- ingek. A gőzfűtés természete- gs a zsebkendő mögül elöhúsen nem működött. Ócska kis ^ ^ plzsamát vaskályhát állítottam he. Az T , ütött-kopott kályhacsőből szi- ^Ingerülten - de bevallom, várgott a füst, fekete szörnye- fcts loerzessel neztem ezt a két mázolt a falra. tott. — Csodálkozik? — kelt fel. *— Magát várom. — Engem? Nem erre felelt. Ezt úgy látszik, természetesnek tartotta. — Ráér? — mondta. — Mindegy. — Akkor felmegyek magához. — Megtisztelő — bókoltam ironikusan. — Nem furcsa? — És belém karolt. — Harminchárom éves vagyok, és még nem voltam legénylakáson! — Rám nevetett, megdöbbenést várva. Arca, nyilván a vakító téli napfény ellen, sűrűn bekenve Elida-krémmel. Ijesztő lehetett annak, aki ismerte. — Nincs erről véleménye? Mit felelhettem volna? — Dehogynem. Már mondtam, hogy megtisztelő. — Akkor felmegyek magához. nagytakarítást, egy karosszék- _. bői. Erre felugrottam, kikapGitta letette az aktatáskáját: tam a kezéből. — Hát így lakik! — Így. — A rekamié alá rugdostam a szennyest. — Ilyennek képzeltem. Ezt már nem állhattam meg tromf nélkül: — Csak képzelte? Csodálom, — Van ellene kifogása? És a pizsamát visszagyűrtem a szekrénybe. Fintort vágott. A sűrű kovászos krémmel az arcán olyan volt, mint egy bohóc. Az sem a szebbik fajtából. — Hetente kétszer... mondhogy még nem jött el helyszíni ta rejtelmesen. Fél hétkor jön, szemlére. Csak mosolygott, mintha észre sem venné a sértést. — Emelje fel a rekamiét. — Miért? — lsténem, minek kérdezi? Én ezzel összeszedtem a párnákat, takarót. Kinyitottam a rekamiét, szépen elrendezett benne mindent. Aztán a szét- hajigált ruhákéi, fehérneműket vette sorra. — Ez á ruhás- szekrény? BOGLÁRI PILLANATOK Megjönnek mind a férfiak, az asszonyok, sudár leányok. Bőrükön fényes bronz nyilak villognak, és rövidre vágott lengő hajuk szemükbe csap. A régi, régi part-darabka nyújtja elébük tenyerét, hogy kifeküdjenek a napra. A fény, a fény sosem elég! Horkan a hűs tó, szél harapja Hát fordult újra a kerék. Egy esztendő szinte csak annyi: az ember behunyja szemét... Nem lehet soha megragadni, év évre jön, mellünkre lép. nem fér a bőrébe. Milyen örö-j|j me lehet? Gyereke született?* Vagy prémiumot kapott? Te,* azt hiszem, tegnap volt az ©s-* küvője. Vagy jövő vasárnap #j lesz. Mit gondolsz? $ A fiú nem felelt. Lenyomta#; a dudát, s rajta hagyta a kezét, áj A sofőr visszanézett, mosoly-j* Az öregúr, ki feleségét majd a tenyerén vitte le a hullámtörő gát tövén még tavaly — meghalt. Béke vele, ne hagyj el bennünket, reménység! Hajfürtje szőke, mint a vaj, a lánynak, ki az aramyifjak szépe volt, s férjhez ment tavaly — ma már egy dundi kölyköt ringat, s küzd sárga pelenkáival. Zavartan és révetegen jön a bakfis, néz, néz szerteszét, annyi látnivaló a földön. Csak rám nem fordítja fejét, zegény, nem tudja, hogy köszönjön. A nő, aki a napozón hever naphosszat, barna bőre szolgájaként, mint a vadon leánya — dacol az idővel, mely hull s rakódik, vastagon. Rám pillantanak imnen-annan, s mert feledem, kivel vagyok beszélő s köszönő viszonyban, bólintok, s arra gondolok, hogy egyre több szál ősz hajam van. Csak a tündéri Badacsony emeli szép vállát sugárzcm az égre, melyen alacsony felhők ballagnak, víg világom képeivel, álmatagan, Csak a sirályok, a sirályok villannak ékes-fényesen és csak a tó, a tó, az áldott, őrzi hamvas-zöld, habselyem bőrén a lepke ifjúságot. amikor besötétedik. És tizenegy előtt elmegy. Maga lekíséri a Krisztinába. Jaj, Istenem, nehogy elrabolják. —■ Hallgatott. S csúfondárosan hozzátette: — Szőke? — Szőke — vágtam rá. — Tudtam. — Hangjában elégtétel érződött. — Az ilyenek mindig szőkék. — Mondja — és ezt már meg kellett kérdeznem tőle: — Mit akar tőlem? • Olyan ártatlanul bámult W.rám, mint egy kisliba: * — Megint utaztam. Az iskolában olyan összevissza menünek a dolgok, ráértem. Tisza- %halmagyon voltam. Nézze %csak... * Aktatáskájából két hatalmas ^.sárgarépát, hagymát és egy jjjvonzó-sárga tyúkcombot vett j|eZő. * — Én minden jóembernek Mhozok valamit. — Odalcupor- *gratí a vaskályha elé, melengette a kezét... Na, azért ne íj!bízza el magát! Maga volt az #jutolsó. Egy egész tyúkot hoz- *iam. Széttrancsír óztam azok *közí, akik valamiképpen így ajuagy úgy közel állnak hoz- 3? iám. Ha a mellét hozom, nem hálálkodhatna. Na egy pillanatig rám •wmondom, *, *ie... — *!ssetí — az úgy volt, hogy ma- |St radt egy comb. De nem jutott * ’szembe senki. Egyáltalában siettek? Gyertek utánam! ö is lenyomta a dudát A Mien uí ! — s* 'Msenki. Jé, gondoltam aztán, itt Moan maga! Amilyen balfácán, * biztos babon, borsón él most jjj:s. Pedig a férfiak szeretik a gyomrukat. (Részlet a regényből^
