Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-25 / 121. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1961. májns SS, KETZ0NG0RÄS HANGVERSENY A RARTÓK-TEREMBEN Nagysikerű koncert tanúi lehettünk hétfőn este a zeneis- • kola Bartók-termében. Wehner Tibor zongoraművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára és Szabó András, a városunkban már jól ismert pianista, a zeneiskola tanára vállalkozott művészi élményben gazdag estét szerezni közönségünknek. A várakozásnak megfelelően hatalmas érdeklődés előzte meg a hangversenyt. A zsúfolásig megtelt teremben J. S. Bach C-dúr versenyműve hangzott el először. Már az első hangoknál az az érzésünk támadt, mintha az egyik zongora helyett cembalo szólalna meg. Ez a kettősség volt a hangverseny egyetlen bosz- szantó hibája: nem szabadna két, hangszínben ennyire elütő hangszert egymás mellé állítani! A versenymű egyébként nem hozott osztatlan sikert, talán a harmadik tétel megszólaltatása volt a legelfo- . gadhatóbb. Az Allegro mode- ratóban észrevehető hibát vétett a különben jó stílusérzékkel, átszellemülten játszó Szabó András, A két előadó játéka ebben a műben még nem volt kiegyenlített, összehangolt. Sokkal több örömet és igazi művészi élményt jelentett Mozart D-dúr szonátájának briliáns tolmácsolása. Wehner Tibor a mozarti megfogalmazás teljes azonosulásával irányította a játékot. Zenei gondolatformáló készsége, ragyogó, öncélú elképzelésektől mentes technikája és a remekmű iránti alázata buggyant ki a mű minden hangjából, minden motívumából. Szabó András a kétzongorás szonáta megszólaltatásában méltó partnernek bizonyult, s a Mozart-mu- ben, valamint a hangversenyt záró Liszt-kompozícióban bizonyította leginkább kiváló képességeit. A gyöngyöző, patakzó Mozart-muzsika nem engedte észrevétetni a zongorák hangszín-különbségót sem, s a két előadót megérdemelten szólította többször is dobogóra a közönség szűnni nem akaró vastapsa. Szünet után egy Schumann- művet szólaltatott meg a két művész; legnagyobb sikerüket azonban — a tolmácsolás apróbb hibái ellenére is — Liszt Concerto pathetique című szenvedélytől áradó művével aratták. Méltóságteljes, ünnepélyes hangvétel, mély zenei gondolatok jellemzik a riVűvet, és átszellemült, avatott játék a tolmácsolást. Wehner Tibor lenyűgöző játéka és Szabó András zongorázása, alkalmazkodó készsége is azt bizonyította: érdemes ilyen párosítással is dobogót biztosítani megyénk előadói számára. Feltétlenül növeli önmagukkal szemben támasztott igényeiket, s a fővárosi neves művészek közreműködése — miként Szabó András esetében is — feltétlenül teljesebb művészi produkcióra készteti kaposvári hangszeres előadóinkat. A hangversenyt, mint mondottuk, osztatlan siker követte, közönségünk igazán elégedetten, szép élménnyel gazdagodva távozhatott a hangversenyteremből. J. B. Értékes előadások, javaslatok hangzottak el az eiső közúti közlekedési konferencián FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL ?fVeszélyes út Vörös Csillag A gyűlölet áldozata A Sapphire című regény egy időben jelent meg a filmmel, amelynek történeiét eredetileg Janet Green írta meg rövid novella formájában. Egy zord téli napon szép fiatal leány holttestere bukkannak London külvárosában. A nyomozás eredményeként a detektívek felfedezik, hogy Sapphire, a meggyilkolt leány gyermeket várt. Az is tudomásukra jutott, hogy a nappal szolid diáklány éjszakánként kétes hírű táncklubokat látogatott. A leány orvosfivérének, dr. Robinsonnak a megjelenése új irányba tereli a nyomozást. A rendőrség lassan kibogozza a bűntény kusza szálait, rekonstruálja az eseményeket, csak még a gyilkos személyében nem bizonyosak. De erre is fény derül. Ezt a színes angol bűnügyi filmet a szokványos detektiv- történetek fölé emeli társadalmi mondanivalója. A film azt leplezi le, hogy az angol polgári körökben milyen veszedelmesen burjánzik a fajgyűlölet. És ez az olthatatlan gyűlölet hova képes süllyeszteni az angol polgári, aki családjának »lesüllyesztését« altár gyilkossággal is megakadályozza. A Magyar Jogász Szövetség Somogy megyei szervezetének kezdeményezésére — hazánkban először — Siófokon országos közúti közlekedési konferenciát tartottak. A kétnapos tanácskozáson 250 fővárosi és vidéki közlekedési, műszaki szakember, jogász és orvos vett részt. Dr. Tallos Emiltől, a Megyei Bíróság elnökétől, a konferencia megrendezésének egyik kezdeményezőjétől kértünk tájékoztatót a tanácskozás céljáról, eredményéről. Mi volt az ankét célja? — A közúti közlekedésre, az egyre növekvő számú balesetek okaira és a már elavult jogszabályok felülvizsgálásának szükségességére kívántuk irányítani a figyelmet — mondotta dr. Tallós elvtárs. — Célunk volt az is, hogy segítsük az egységes, a mai viszonyoknak megfelelő új jogszabályok kialakítását. Milyen előadások hangzottak el? Dr. Földvári László, a közlekedés- és postaügyi miniszter helyettese a gépjárműforgalom fejlődéséről tartott előadást. Elmondotta, hogy a közúti gépjárművek mind nagyobb személy- és teherforgalmat bonyolítanak le. 1945-ben a teherforgalomnak mindössze 6, jelenleg 51 százalékát gépjárművek látják el. Az ötéves terv során 51 ezer személygépkocsit hozunk be külföldről, hogy a növekvő igényeket kielégíthessük. Dr, Várhelyi Boldizsár, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tanára az úthálózat helyzetéről szólva megállapította, hogy annak fejlesztése nincsen arányban a gépjárművek számának növekedésével. — Én is tartottam előadást — folytatta dr. Tallos Emil. — Az 1949-ben megkötött genfi közlekedési egyezményről és az olasz közúti kódexről beszéltem. Ismerhettem, milyen segítséget ad a genfi egyezmény a gépjárműforgalom fejlesztéséhez, illetve összehasonlítottam az olasz kódexet a mi közlekedési szabályainkkal. Igen értékes, tanulságos volt dr. Vörös Balogh István rendőralezredesnek a közúti balesetekről tartott tájékoztatója. Elmondotta, hogy 1961 januárjában 334 900 közúti gépjárművet tartattak nyilván országunkban, ez a szám a második ötéves tervben 370 ezerrel növekszik. 1957-ban 6351, 1960-ban 8918 közúti balA görgeteg/ italboltban Kellemes meglepetés éri azt, aki a görgetegi italboltban akar fogyasztani valamit. Jóleső érzéssel ülhet le a patyolattiszta terítős asztalhoz, és nem csalódik akkor sem, ha egy kicsit körülnéz az öreg kocsmában. A mennyezet ugyan még petróleumlámpától kormos, mert nincs villanya a községnek. De magáMosfoha körülmények és gondatlanság A kőröshegyi földművesszövetkezet hosszú évekig veszteségesen működött — nem voltak saját erőforrásai, melyeket kereskedelmi hálózata fejlesztésére fordíthatott volna. Főleg Bálványoson érezhető ennek hátránya. A Póhl Lajos vezette vegyesbolt nagyon mostoha körülmények között dolgozik. A petróleumot például napokig az utcán tárolták. A boltvezető nem fordít kellő gondot az áru megóvására. Az elfekvő készletek értéke már körülbelül 23 ezer forint. _ A szövetkezeti vagyon védelme nagyobb gondosságot követel a bolt vezetőitől is, a »zövetkezet vezetőitől is. D. Z. nak a helyiségnek a tisztasága kárpótol ezért. Az asztalon vázában illatos jázmincsökor. A kijáratnál kézmosó alkalmatosság, szappan, tiszta törülköző. A falakon tisztaságra figyelmeztető feliratok. Egészében véve: példás a tisztaság, kulturált a környezet— Vajon hogy viselkednek az ilyen környezetben az emberek? — érdeklődöm Tóth Jánostól, az italbolt vezetőjétől. Elmondja, hogy nem köny- nyű nevelni az italbolt látogatóit. De ma már nem sértődnek meg a figyelmeztetésre, belátják, hogy ez a helyes. Amint magam is tapasztaltam, kellemes, udvarias kiszolgálásban részesül mindenki. Tóth János megemlíti, hogy öt év óta vezeti az italboltot, de ezalatt verekedés vagy garázdaság egyszer sem fordult elő a helyiségben. Levezet a pincébe. Példás rend és egy másik meglepetés fogad: a téglafödémet a csapolóhelyiségnél átvésték és gumicsövet vezetett a pincébe. Ezután itt csapol, s így jegelés nélkül is egész nyáron friss, hideg sört ihatnak a falu dolgozói. Bár sok ilyen italboltunk és italboltvezetőnk volna! W. E. eset történt, s 16,5 millió forint kár keletkezett. A legtöbb balesetet az ittasság, a szabályok meg nem tartása okozta, de közrejátszottak ebben a rossz utak, a forgalom korszerűtlen irányítása és a gép- járművezetői vizsgák alacsony színvonala is. » Előadás, hozzászólás hangzott el a kártérítésekről, a közúti bűncselekményekről, az ittasságról, a gyógyszerhasználat kihatásáról. Az Országos Mentőszolgálat főigazgatója, dr. Oravecz Béla a közúti balesetekkel kapcsolatos tapasztalataikról beszélt — mondotta dr. Tallós Emil. Milyen javaslatokkal segítették elő a konferencia sikerét? — Szinte valamennyi előadó, hozzászóló kérte a közlekedési jogszabályok módosítását, valamint azt, hoigy országunk is csatlakozzék a genfi közlekedési egyezményhez. Javasolták, hogy a közutak ron.gálóit mint a társadalmi tulajdon kártevőit vonják felelősségre. A baleseteknél vizsgálják meg, hogy a sérült milyen gyógyszert fogyasztott, s ez milyen hatással volt a baleset előidézésére. Minden rendőr sajátítsa el a közlekedési szabályokat, növeljék a forgalomirányító őrhelyeket. A motorosoknak tegyék végre kötelezővé a bukósisak használatát, mert igen sok a fejsérülés. Minden balesetnél vegyenek vér- és alkoholvizsgálatot, az .egészségügyi intézmények, kórházak vezessenek baleseti nyilvántartást, s azt küldjék meg a rendőrhatóságoknak. Rendeznek-e még hasonló konferenciákat? — Igen, minden évben a nyári közúti forgalom megkezdése előtt, mivel ez az első igen hasznosnak, eredményesnek bizonyult. A konferenciák anyagét könyvalakban is kiadjuk — fejezte be tájékoztatóját dr. Tallós Emil. Sz. L. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-11 Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 3. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIKTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. u. S. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és pnstáskézbesftóknél. Előfizetési díj egy hónapra U Ffc Az ébresztőóra hangos berregésére Ve- rocska, a nyolcéves kislány még jobban fejére húzza a takarót, és csak Lajka, a nagy farkaskutya bírja rá a felkelésre. Forog a magnetofon, és a távol levő anyuka, a rádióriporternö hangja pattogó ütemben diktálja a tennivalókat: fogmosás, mosakodás, öltözködés, és így tovább... Ilyen vidám és gondtalan hangulatban indul a fiatal szovjet filmrendező, Ricsard Viktorov filmje. Azután jelenetről jelenetre megismerkedünk annak a különös és tragikus éjszakának a történetével, amikor Verocs- ka anyja elhalad a »Veszélyes kanyar« jelzésű tábla mellett. Megindul a nyomozás. Ki gázolt, ki a vétkes abban, hogy Anton és Bojka egy szikla mögé húzódva, lövésre készen figyeli üldözőit. — Fuss, fedezlek! — kiáltja Anton az egyre erősödő fegyverropogásban. Bojka, a fiatal leány már teljesítené a parancsot, amikor a háta mögött is felhangzik a lövöldözés. Tétovázásra nincs idő. Anton tud egy egy fiatal asszony órákig hevert eszméletlenül az ország- úton, és olyan sok vért vesztett, hogy az veszélybe sodorta az életét? Az elmondottak alapján azt hihetnők, hogy szokványos bűn- ügyi drámáról van szó, pedig a film mondanivalója ennél sokkal több és mé- lyebb. Az izgalmas nyomozás előterében emberi életek állnak, lelkiismeretesség, önzés, közöny. A film azt az izgalmas kér- dést veti fel és válaszolja meg, hogy vajon csak az a bűnös, aki szántszándékkal árt másúak? Nem éppen ilyen bűnös az is, aki közönyből, gyávaságból, a saját érdekei miatt hagyja, hogy embertársa elpusztuljon?, helyet, ahol meghúzhatják magukat. Az üldözők elmaradoznak, a két partizán elfúló lélegzettel jut el egy barlang bejáratáig. De alig lépnek be, gépfegyvertűz pásztáz végig a sziklafalon, kézigránát robban, és egy sziklatömb elzárja a kijáratot. Kopácsolás- ra lesznek figyelmesek. Lassan elmozdul a bejárat elé gördült szikla, és egy társuk tűnik elő figyelmeztetni az üldözötteket. Az üldözők résen vannak, kelepcébe akarják csalni őket... Az ellenség cselvetése azonban nem itt jár sikerrel. S hiába fogják el, és szembesítik a két partizánt, ezek legalább olyan hősök a hallgatásban, mint a harcban.
