Somogyi Néplap, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-25 / 121. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1961. májns SS, KETZ0NG0RÄS HANGVERSENY A RARTÓK-TEREMBEN Nagysikerű koncert tanúi le­hettünk hétfőn este a zeneis- • kola Bartók-termében. Weh­ner Tibor zongoraművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára és Szabó András, a városunk­ban már jól ismert pianista, a zeneiskola tanára vállalkozott művészi élményben gazdag es­tét szerezni közönségünknek. A várakozásnak megfelelően hatalmas érdeklődés előzte meg a hangversenyt. A zsúfolásig megtelt terem­ben J. S. Bach C-dúr verseny­műve hangzott el először. Már az első hangoknál az az érzé­sünk támadt, mintha az egyik zongora helyett cembalo szó­lalna meg. Ez a kettősség volt a hangverseny egyetlen bosz- szantó hibája: nem szabadna két, hangszínben ennyire el­ütő hangszert egymás mellé állítani! A versenymű egyéb­ként nem hozott osztatlan si­kert, talán a harmadik tétel megszólaltatása volt a legelfo- . gadhatóbb. Az Allegro mode- ratóban észrevehető hibát vé­tett a különben jó stílusérzék­kel, átszellemülten játszó Sza­bó András, A két előadó já­téka ebben a műben még nem volt kiegyenlített, összehan­golt. Sokkal több örömet és igazi művészi élményt jelentett Mo­zart D-dúr szonátájának bri­liáns tolmácsolása. Wehner Tibor a mozarti megfogalma­zás teljes azonosulásával irá­nyította a játékot. Zenei gon­dolatformáló készsége, ragyo­gó, öncélú elképzelésektől mentes technikája és a remek­mű iránti alázata buggyant ki a mű minden hangjából, min­den motívumából. Szabó And­rás a kétzongorás szonáta meg­szólaltatásában méltó partner­nek bizonyult, s a Mozart-mu- ben, valamint a hangversenyt záró Liszt-kompozícióban bi­zonyította leginkább kiváló képességeit. A gyöngyöző, pa­takzó Mozart-muzsika nem en­gedte észrevétetni a zongorák hangszín-különbségót sem, s a két előadót megérdemelten szólította többször is dobogó­ra a közönség szűnni nem aka­ró vastapsa. Szünet után egy Schumann- művet szólaltatott meg a két művész; legnagyobb sikerüket azonban — a tolmácsolás ap­róbb hibái ellenére is — Liszt Concerto pathetique című szen­vedélytől áradó művével arat­ták. Méltóságteljes, ünnepé­lyes hangvétel, mély zenei gondolatok jellemzik a riVűvet, és átszellemült, avatott játék a tolmácsolást. Wehner Tibor lenyűgöző já­téka és Szabó András zongo­rázása, alkalmazkodó készsége is azt bizonyította: érdemes ilyen párosítással is dobogót biztosítani megyénk előadói számára. Feltétlenül növeli önmagukkal szemben támasz­tott igényeiket, s a fővárosi neves művészek közreműködé­se — miként Szabó András esetében is — feltétlenül tel­jesebb művészi produkcióra készteti kaposvári hangszeres előadóinkat. A hangversenyt, mint mon­dottuk, osztatlan siker követ­te, közönségünk igazán elége­detten, szép élménnyel gazda­godva távozhatott a hangver­senyteremből. J. B. Értékes előadások, javaslatok hangzottak el az eiső közúti közlekedési konferencián FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL ?fVeszélyes út Vörös Csillag A gyűlölet áldozata A Sapphire című regény egy időben je­lent meg a filmmel, amelynek történeiét eredetileg Janet Green írta meg rövid novella formájában. Egy zord téli na­pon szép fiatal leány holttestere bukkan­nak London külváro­sában. A nyomozás eredményeként a de­tektívek felfedezik, hogy Sapphire, a meggyilkolt leány gyermeket várt. Az is tudomásukra ju­tott, hogy a nappal szolid diáklány éjsza­kánként kétes hírű táncklubokat látoga­tott. A leány orvosfi­vérének, dr. Robin­sonnak a megjelenése új irányba tereli a nyomozást. A rendőr­ség lassan kibogozza a bűntény kusza szá­lait, rekonstruálja az eseményeket, csak még a gyilkos szemé­lyében nem bizonyo­sak. De erre is fény derül. Ezt a színes angol bűnügyi filmet a szokványos detektiv- történetek fölé emeli társadalmi mondani­valója. A film azt leplezi le, hogy az angol polgári körök­ben milyen veszedel­mesen burjánzik a fajgyűlölet. És ez az olthatatlan gyűlölet hova képes süllyesz­teni az angol polgári, aki családjának »le­süllyesztését« altár gyilkossággal is meg­akadályozza. A Magyar Jogász Szövetség Somogy megyei szervezetének kezdeményezésére — hazánk­ban először — Siófokon orszá­gos közúti közlekedési konfe­renciát tartottak. A kétnapos tanácskozáson 250 fővárosi és vidéki közlekedési, műszaki szakember, jogász és orvos vett részt. Dr. Tallos Emiltől, a Me­gyei Bíróság elnökétől, a kon­ferencia megrendezésének egyik kezdeményezőjétől kér­tünk tájékoztatót a tanácsko­zás céljáról, eredményéről. Mi volt az ankét célja? — A közúti közlekedésre, az egyre növekvő számú balesetek okaira és a már elavult jog­szabályok felülvizsgálásának szükségességére kívántuk irá­nyítani a figyelmet — mondot­ta dr. Tallós elvtárs. — Cé­lunk volt az is, hogy segítsük az egységes, a mai viszonyok­nak megfelelő új jogszabályok kialakítását. Milyen előadások hangzottak el? Dr. Földvári László, a közle­kedés- és postaügyi miniszter helyettese a gépjárműforgalom fejlődéséről tartott előadást. El­mondotta, hogy a közúti gép­járművek mind nagyobb sze­mély- és teherforgalmat bo­nyolítanak le. 1945-ben a te­herforgalomnak mindössze 6, jelenleg 51 százalékát gépjár­művek látják el. Az ötéves terv során 51 ezer személygép­kocsit hozunk be külföldről, hogy a növekvő igényeket ki­elégíthessük. Dr, Várhelyi Boldizsár, az Építőipari és Közlekedési Mű­szaki Egyetem tanára az úthá­lózat helyzetéről szólva meg­állapította, hogy annak fej­lesztése nincsen arányban a gépjárművek számának növe­kedésével. — Én is tartottam előadást — folytatta dr. Tallos Emil. — Az 1949-ben megkötött gen­fi közlekedési egyezményről és az olasz közúti kódexről be­széltem. Ismerhettem, milyen segítséget ad a genfi egyez­mény a gépjárműforgalom fej­lesztéséhez, illetve összehason­lítottam az olasz kódexet a mi közlekedési szabályainkkal. Igen értékes, tanulságos volt dr. Vörös Balogh István rendőralezredesnek a közúti balesetekről tartott tájékozta­tója. Elmondotta, hogy 1961 januárjában 334 900 közúti gép­járművet tartattak nyilván országunkban, ez a szám a második ötéves tervben 370 ezerrel növekszik. 1957-ban 6351, 1960-ban 8918 közúti bal­A görgeteg/ italboltban Kellemes meglepetés éri azt, aki a görgetegi italboltban akar fogyasztani valamit. Jól­eső érzéssel ülhet le a patyo­lattiszta terítős asztalhoz, és nem csalódik akkor sem, ha egy kicsit körülnéz az öreg kocsmában. A mennyezet ugyan még petróleumlámpá­tól kormos, mert nincs vil­lanya a községnek. De magá­Mosfoha körülmények és gondatlanság A kőröshegyi földművesszö­vetkezet hosszú évekig veszte­ségesen működött — nem vol­tak saját erőforrásai, melyeket kereskedelmi hálózata fejlesz­tésére fordíthatott volna. Fő­leg Bálványoson érezhető en­nek hátránya. A Póhl Lajos vezette vegyesbolt nagyon mostoha körülmények között dolgozik. A petróleumot pél­dául napokig az utcán tárolták. A boltvezető nem fordít kellő gondot az áru megóvására. Az elfekvő készletek értéke már körülbelül 23 ezer forint. _ A szövetkezeti vagyon vé­delme nagyobb gondosságot követel a bolt vezetőitől is, a »zövetkezet vezetőitől is. D. Z. nak a helyiségnek a tisztasága kárpótol ezért. Az asztalon vá­zában illatos jázmincsökor. A kijáratnál kézmosó alkalma­tosság, szappan, tiszta törülkö­ző. A falakon tisztaságra fi­gyelmeztető feliratok. Egészé­ben véve: példás a tisztaság, kulturált a környezet­— Vajon hogy viselkednek az ilyen környezetben az em­berek? — érdeklődöm Tóth Jánostól, az italbolt vezetőjé­től. Elmondja, hogy nem köny- nyű nevelni az italbolt látoga­tóit. De ma már nem sértődnek meg a figyelmeztetésre, be­látják, hogy ez a helyes. Amint magam is tapasztal­tam, kellemes, udvarias kiszol­gálásban részesül mindenki. Tóth János megemlíti, hogy öt év óta vezeti az italboltot, de ezalatt verekedés vagy garáz­daság egyszer sem fordult elő a helyiségben. Levezet a pin­cébe. Példás rend és egy másik meglepetés fogad: a téglafödé­met a csapolóhelyiségnél át­vésték és gumicsövet vezetett a pincébe. Ezután itt csapol, s így jegelés nélkül is egész nyáron friss, hideg sört ihat­nak a falu dolgozói. Bár sok ilyen italboltunk és italboltvezetőnk volna! W. E. eset történt, s 16,5 millió fo­rint kár keletkezett. A legtöbb balesetet az ittasság, a szabá­lyok meg nem tartása okozta, de közrejátszottak ebben a rossz utak, a forgalom kor­szerűtlen irányítása és a gép- járművezetői vizsgák alacsony színvonala is. » Előadás, hozzászólás hang­zott el a kártérítésekről, a közúti bűncselekményekről, az ittasságról, a gyógyszerhaszná­lat kihatásáról. Az Országos Mentőszolgálat főigazgatója, dr. Oravecz Béla a közúti balese­tekkel kapcsolatos tapasztala­taikról beszélt — mondotta dr. Tallós Emil. Milyen javaslatokkal segítették elő a konfe­rencia sikerét? — Szinte valamennyi előadó, hozzászóló kérte a közlekedési jogszabályok módosítását, vala­mint azt, hoigy országunk is csatlakozzék a genfi közlekedé­si egyezményhez. Javasolták, hogy a közutak ron.gálóit mint a társadalmi tulajdon kártevőit vonják felelősségre. A balese­teknél vizsgálják meg, hogy a sérült milyen gyógyszert fo­gyasztott, s ez milyen hatással volt a baleset előidézésére. Minden rendőr sajátítsa el a közlekedési szabályokat, növel­jék a forgalomirányító őrhelye­ket. A motorosoknak tegyék végre kötelezővé a bukósisak használatát, mert igen sok a fejsérülés. Minden balesetnél vegyenek vér- és alkoholvizs­gálatot, az .egészségügyi intéz­mények, kórházak vezessenek baleseti nyilvántartást, s azt küldjék meg a rendőrhatósá­goknak. Rendeznek-e még ha­sonló konferenciákat? — Igen, minden évben a nyári közúti forgalom megkez­dése előtt, mivel ez az első igen hasznosnak, eredményesnek bi­zonyult. A konferenciák anya­gét könyvalakban is kiadjuk — fejezte be tájékoztatóját dr. Tallós Emil. Sz. L. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-10. 15-11 Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 3. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIKTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari vállalat kaposvári üzemében Kaposvár, Latinka S. u. S. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és pnstáskézbesftóknél. Előfizetési díj egy hónapra U Ffc Az ébresztőóra han­gos berregésére Ve- rocska, a nyolcéves kislány még jobban fejére húzza a taka­rót, és csak Lajka, a nagy farkaskutya bírja rá a felkelésre. Forog a magnetofon, és a távol levő anyu­ka, a rádióriporternö hangja pattogó ütem­ben diktálja a tenni­valókat: fogmosás, mosakodás, öltözkö­dés, és így tovább... Ilyen vidám és gondtalan hangulat­ban indul a fiatal szovjet filmrendező, Ricsard Viktorov filmje. Azután jele­netről jelenetre meg­ismerkedünk annak a különös és tragikus éjszakának a történe­tével, amikor Verocs- ka anyja elhalad a »Veszélyes kanyar« jelzésű tábla mellett. Megindul a nyomo­zás. Ki gázolt, ki a vétkes abban, hogy Anton és Bojka egy szikla mögé hú­zódva, lövésre készen figyeli üldözőit. — Fuss, fedezlek! — kiáltja Anton az egyre erősödő fegy­verropogásban. Boj­ka, a fiatal leány már teljesítené a pa­rancsot, amikor a háta mögött is fel­hangzik a lövöldözés. Tétovázásra nincs idő. Anton tud egy egy fiatal asszony órákig hevert eszmé­letlenül az ország- úton, és olyan sok vért vesztett, hogy az veszélybe sodorta az életét? Az elmondottak alapján azt hihetnők, hogy szokványos bűn- ügyi drámáról van szó, pedig a film mondanivalója ennél sokkal több és mé- lyebb. Az izgalmas nyomozás előterében emberi életek állnak, lelkiismeretesség, ön­zés, közöny. A film azt az izgalmas kér- dést veti fel és vá­laszolja meg, hogy vajon csak az a bű­nös, aki szántszán­dékkal árt másúak? Nem éppen ilyen bű­nös az is, aki közöny­ből, gyávaságból, a saját érdekei miatt hagyja, hogy ember­társa elpusztuljon?, helyet, ahol meghúz­hatják magukat. Az üldözők elmaradoz­nak, a két partizán elfúló lélegzettel jut el egy barlang bejá­ratáig. De alig lép­nek be, gépfegyver­tűz pásztáz végig a sziklafalon, kézigrá­nát robban, és egy sziklatömb elzárja a kijáratot. Kopácsolás- ra lesznek figyelme­sek. Lassan elmozdul a bejárat elé gördült szikla, és egy társuk tűnik elő figyelmez­tetni az üldözötteket. Az üldözők résen vannak, kelepcébe akarják csalni őket... Az ellenség cselve­tése azonban nem itt jár sikerrel. S hiába fogják el, és szembe­sítik a két partizánt, ezek legalább olyan hősök a hallgatásban, mint a harcban.

Next

/
Thumbnails
Contents