Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-14 / 87. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Péntek, 1961. április ti 1 SZÁZHETVEN színházjegy A példát nemcsak a megye termelőszövetkezetei számára jegyzem fel, tanulhatnak eb­ből nagy munkáslétszámú üzemeink, sőt még intézmé­nyeink is. Tanulhatnak, ha a szüntelen okulás szándéka él bennük... Csurgón történt. A Zrínyi Tsz elnöke, Cseh Jenő azzal a meglepő kéréssel toppant be a közelmúltban a művelődési ház igazgatójához, hogy a ter­melőszövetkezet tagjai részér* biztosítson 170 jegyet a Csiky Gergely Színház legközelebbi tájelőadására. A kérés szokat­lan volt, és ke'lemes meglepe­tésként hatott, hiszen a kö­zönségszervezés gondjaival foglalkozók eddig ahhoz szok­tak, hogy Mohamednek kell a hegyhez mennie. Ez egyszer fordítva történt, így az első szóra meghallgatásra talált a kérés. Kivált, amikor az elnök megmagyarázta, hogy miért személyesen jött elintézni a dolgot — Azt határoztuk, hogy a jö­vőben gondunk lesz egyebek között arra is, hogy a termelő- szövetkezet tágjai hozzájussa­nak napi munkájuk után a szó­rakozáshoz, a művelődés le­hetőségéhez is. — Mi lesz a jegyek sorsa? Eladják vagy kiosztják? — Száz a termelőszövetkezet ajándéka lesz á legjobban dol­gozóknak. Hetven jegynek pe­dig akad gazdája könnyen. A színházi előadás nem is si­kerülhetett volna másként, tan nem is egy nézőnek a Osz­tagok közül ez volt az első színházi élménye. De tán nem is ez a legszebb a csurgói Zrínyi Tsz vezetői­nek ebben a nagyon tartalmas gesztusában, hogy a jól dolgo­zó tsz-tagokat színházba vitte el. Ez is szép, követésre méltó példa. Értékét az emeli igazán nyilvánosság elé kívánkozóvá, hogy a Zrínyiben ezt a kollek­tív színházlátogatást nemcsak egyszerinek szánták. A jövő­ben is ott lesznek a termelő­szövetkezet tagjai — ha nem ilyen nagv létszámban is — a színházi előadásokon. Hát bizony, üzemi közönség- szervezők, népművelési megbí­zottak, lehet tanulni ettől a termelőszövetkezettől! A példa vonzásából azonban nem von­hatják ki magukat azok a ter­melőszövetkezetek sem, ame­lyek eleddig még csak igen ke­veset tettek azért, hogy tagjaik a tudással, a műveltséggel a napi munkában is többérő em­berek legyének! L. I. FILMSZÍNHÁZAINK MŰSORÁBÓL Veszélyben a művelődési ház Többször is írtunk mér arról, hogy Kadarkúton csaknem há­rom és fél milliós költséggel gyönyörű, négyszáz személyes művelődési otthont építenek. Az emberek összefogásának, akaratának gyümölcse látszik már az emeletnyi magas fala­kon, az építkezés környékén. Hanem most nagy gond gyötri a község vezetőit, lakóit. Tető alá szeretnék hozni az épületet, s úgy látszik, súlyos anyagi ne­hézségek tornyosulnék eléjük. Eddig a nagy értékű anyagon kívül, melyet ugyancsak saját erőből teremtett elő a falu né­pe, 800 ezer forintot költöttek községfejlesztésből az építke­zés munkadíjaira, a társadalmi munka értéke 30 000 forint. Ügy határoztak, hogy 300 000 csak jól, hiszen a közönség zö- forintos kölcsönt kémek az me új közönség volt. Soraik- OTP-től, a járási tanács 500 ez­f. A Kaposvári Városi Pártbizottság % rét javasolt A kölcsönből azonban nem lett semmi, a rendelkezésre álló összegeket megyei szinten a villamosítás költségeire fordítják. Ez a megoldás végeredmény­ben nagyon is indokolt, senki sem vitatja, hogy a villamosí­tás elsődleges. Mégis meg kell állni cv pillanatra a gondolat­nál, s r mlékeztetni arra az idő­re, amikor ’ Kadarkút népe — becsületesen mérlegelve anya­gi h lyzetét. lehetőségeit — ki_ sebb művelődési ház építéséért hadak-zott. A három és fél millió óriási összeg, kétségkí vül hagy megterhelést jelent, s ettől féltek is a faluban. Fel­sőbb szerveink azonban négy­száz személyes kulturális léte­sítmény mellett döntöttek. Ért hető, hoigy most Kadarkúton joggal várják a segítséget. Ha hosszúlejáratú kölcsönt nem kaphatnak is, valami megöl dást feltétlenül kell keresi, egy_két hét múiva leáll a f munka. S ha mást nem, de ^annyit tenni kell a művelődési _ Jtotthon ügyében, hogy legalább és a városi tanács ,k“£SiS84v‘“k * Rendezik a iúristautakat a íonyódi járásban A jó idő beköszöntővel egy- íre többen látogatnak el Fo- Jnyódra és környékére. A So- ymogy megyei Idegenforgalmi í*Hivatal fonyódi kirendeltsége ^megkezdte a turistautak ren- fdezését. Űjrafestik s a legtöbb melyen sűrítik a jelzéseket, >hogy megkönnyítsék a kirám- >dúlok dolgát. A régi turistautakat néhány |újjal is bővítette az Idegen- forgalmi Hivatal. Balatonszent­Í 'györgy, Balatonberény, Bala- tonkeresztúr környékén több új utat jelöltek meg. A Csillag­vár most minden állomásról el­férhető sétálva is. Eddig hetven Í5kilométeres szakaszon festet­itek újra a jelzéseket, még ti- 5 zennyolc kilométeres szaka­I szon kell e munkát elvégezni, s minden turistautan elindulhat­nak a kirándulók, a friss jel­zések révén könnyen eligazod- ^nak majd. pályázati felhívása. A Kaposvári Városi Pártbizottság és a Kaposvári Városi Tanács az 191ű-ben mártírhalált halt LAT INKA SÁNDOR elvtárs,- Somogy megye kormányzótanácsi biztosa emlé­kének tiszteletére, születésének 75. évfordulója alkalmá­ból, a Tanácsköztársaság, a felszabadulás, vagy mai éle­tünk köréből merített témák művészi kidolgozására pályázatot hirdet. 1. Pályamunkáik a következő műfajokban, az alábbi pá­lyadíjakért nyújthatók be: a) Vers I. díj: 1000 Ft II. díj: 600 Ft III. díj: 400 Ft b) Elbeszélés, regény színdarab I. díj: 4000 Ft II. díj: 2000 Ft III. díj: 1000 Ft c) Zenei munka (tömegdal, vagy zenekari mű) I. díj: 2000 Ft II. díj: 1500 Ft III. díj: 1000 Ft d) Képzőművészet (festmény, grafika, szobor, kisplasz­tika) I. díj: 4000 Ft II. díj: 2000 Ft III. díj: 1000 Ft e) Népművészeti alkotások (faragóé, szőttes, hímzés stb.) I. ríj: 1500 Ft II. díj: 1000 Ft III. díj: 500 Ft 2. A pályázat nyilvános, azon mindenki részt vehet. 3. A pályaművek terjedelme nem korlátozott. 4. Pályázati határidő: 1961. október 31. Eredményhirdetés ünnepélyes díjkiosztás: 1961. december 2-én, városunk felszabadulásának 17. évfor­dulóján. 5. A pályadíjak odaítélésénél másutt már benyújtott mű­veket a bíráló bizottság nem veszi figyelembe. 7Á 6. A pályázat kiírói fenntartják maguknak azt a jogot, > hogy meg nem felelő pályázat esetén a díjakat ne, f vagy csak csökkentett összegben, egyenlő értékű pá- > lyázatok esetén pedig megosztva adja ki. 7. A pályamunkát jeligével ellátva a városi tanács végre- ✓ hajtó bizottsága művelődési csoportja. címére (Kapos­vár, Kossuth tér 1.) kell beküldeni. A pályázathoz mel- % v lékelni kell a jeligével ellátott borítékot is, amely tar­talmazza a szerző nevét, foglalkozását és lakcímét. E borítékot a bíráló bizottság a díjak odaítélése után, és csak a nyertes pályázatok esetében bontja fel. 8. A pályamunka a szerző tulajdona marad, a pályázat kiírói fenntartják azonban maguknak a mű elővásár­lási jogát. Kaposvári Városi Pártbizottság, Kaposvári Városi Tanács \égrehajtó Bizottság f (3550) 5 Kondorosy főorvos úr ele­gánsan kinyitotta almazöld ko­csijának ajtaját, s olyan meg­szokott mozdulattal ült a vo­lán mögé, mintha egy fotelbe vetette volna magát. Megindí­totta a motort, búgott, zakatolt, recsegett az egész kocsi, majd keserves ugrándozás közepette megindult. Ha valaki most lát­ta volna először vezetni a fő­orvos urat, minden további nél­kül arra gondolhatott volna, hogy első útjára indul. Pedig jóval túl volt már az ötvenez- redik kilométeren. De hát mit tegyen, ha egyszer átengedték a vizsgán. Vezetnie kellett, szinte már életszükséglet volt számára, jóllehet a motorikus érzék osztogatásakor meglehe­tősen mostohán bánt vele a sors. És még ha csak az ér­zék hiánya okozott volna gon­dot! De hiába bújta éjszaká­kon át a KRESZ-t, hiába pró­bálta rögzíteni a közlekedési szabályokat. Ismerete csak ad­dig tartott, míg levizsgáztatták, aztán minden elszállt, mint a cigarettafüst... Barátai sokszor figyelmeztet­ték: — Ödön, baj lesz ebből.... Oda se neki. — Bírom még pénzzel, fiú- kák — mondta ilyenkor hun- cutkásan, de akkor még nem Vörös Csillag Martin Hellberg írta filmre Friedrich Schiller drámáját. A rendezés is az ö munkája. A magyarul beszélő német film most a mozi vásznán is meg­eleveníti Lujza és Ferdinand szerelmének szomorú történe­tét. Ferdinand őrnagy, a her­ceg nagyhatalmú miniszteré­nek, von Walternek a fia bele­szeret egy szép polgárlányba, Miller Lujzába. A lány apja, a derék, egyszerű muzsikus nem nézi jó szemmel az előkelő if­jú udvarlását. Az idős zeneta- rdr rajongásig szereti egyetlen gyermekét, ezért pőröl felesé­gével, a hiú anyával, akinek tetszik ez a veszélyes játék. Lujzának van már kérője, Wurm, a miniszter magántit­kára. Miller ugyan nem szível­heti, de ha a lány Wurmot vá­lasztaná, nem emelne ellene kifogást,, mert polgárlányhoz polgári férj illik. Lujza azon­ban teljes szívéből Ferdinándot szereti, és elutasítja Wurmot, bár tudja, hogy az érvényben levő feudális törvények szinte áthághatatlan falként állanak közéjük. Wurm elárulja a mi­niszternek fia titkos szerelmet Von Walter a herceg szerető­jével, Lauy Milforddal akarja összeházasítani fiát. Ferdináná azonban ellenáll. Apja kényte­len ármányhoz folyamodni. Szabad Ifjúság Ármány és szerelem Von Walter olyan levelet irat Az őrjöngő Ferdinand gyilkos Lujzával, hogy von Kabl, a mérget önt a Lujzától kapott herceg pipogya udvarmestere limonádéba. Az ital mindket- a kedvese. A levelet Ferdinand tőjüket megmérgezi. Lujza ha- kezére játsszák. . Az elhiszi, lála előtt elárulja a levél tit* hegy Lujza hűtlen lett hozzá. kát. Megtorlás Nem sokkal az első világháború befejezé­se után három bajtár­sával együtt három­éves katonai szolgálat után hazatért Kaspar Lén fiatal kőműves. Hiába keresi régi ba­rátját, Kristófot és leányát, Márynkaí, aki tizennégy éves copfos kislány volt, amikor elhagyta Prá­gán Konopik keres­kedő lopáson kapta az éhező Kristófot Má­rynka saját testével és becsületével vál­totta meg. Az apa nem élte túl leánya szégyenét, és öngyil­kos lett. Márynka egy bordélyházba került »■Gazdája« gondosko­dott aprói, hogy ne szabadulhasson — amíg ötven arany tar» tozását nem fizeti ki, nem mehet el. Kas­par Lén rátalál Má- rynkára a régi város­részben. Mindenáron segíteni akar a lá­nyon. Konopik keres­kedő építkezésénél vállal állást mint kő­műves. Közben azon töri a fejét, mint áll­hatna bosszút a ke­reskedőn. Kaspar Lén egy nap megveri a bordélyházban az egyik öreg kéjencet, amiért megalázza a lányt. Ezért Máryn- kát egy másik város­ba küldik. Megszökik kísérőjétől, és Kas- parhoz megy. Az el­mondja, hogy össze­gyűjtötte az ötven aranyat, holnap pedig bosszút áll a kereske­dőn. Márynka meg akarja gátolni terve végrehajtásában, de véletlenül épp ő öli meg Komopikot. merte hinrA, hogy milyen cso­dálatos érzékkel jósolta meg önmaga jövőjét. Az első összeütközés akkor következett be közte és a ha­tósági közegek között, amikor az az átkozott bakter bezárta kocsijával együtt a sorompó megslmogatta, érzékenyen bú­csút vett tőle, s csak aztán in­dított. Felettébb csodálkozott azonban, hogy a rendőr, aki gyorshajtásért állította meg. udvariasan odaszólt: — Itt tetszett felejteni egy húszast. Ugrik a húszas közé. Látta már messziről, hogy leeresztik a sorompót, fé­kezett is becsülettel — no per­sze nem túl nagy energiával, mert mé~ keresztbe áll a kocsi. De hát mit csináljon, ha egy­szer nem tudott megállni odáig. S mire észbe kapott, már előtte is, mögötte is so­rompó gátolta útját. Tehetetle­nül kiszállt a kocsiból, körül­nézett, az emberek fennhangon kacarásztak, s valaki hátulról rászólt: — Szabad a jogosítványt!? Mutatta, mentegetőzött is, de sorsát nem kerülhette el. Gyorsan kitolták kocsiját a sí­nekről, aztán mint egy úr, bi­zony leguberálta a húsz forin­tot. Másnap már elővigyázato­sabb volt. Indulás előtt gon­dosan becsúsztatott egy húszast a betétlap mellé, elégedetten Visszaadta, még szalutált is hozzá, aztán rendkívül tapin­tatosan megjegyezte: — Ha meg nem sérteném, főorvos úr... szíveskedjék húsz forintot fizetni a szabálytalan közlekedés miatt. És ugrott a húszas. Az öf- venezer kilométer nagy távol­ság, ha figyelembe vesszük, hogy a büszke kocsitulajdonos egyetlen járásban autókázott naphosszat. Érthető, hogy rend­kívül nagy ismeretségre tett szert rendőri berkekben. Már messziről tisztelegtek neki, ha uram bocsá’ véletlenül a bal oldalon közlekedett, vagy hi­hetetlen fürgeséggel jobbra próbált előzni. Tisztelegtek, s csak a másik kezükkel intettek megálljt. Kondorosy főorvos úr azonban hű maradt önmagá­hoz, s bízott bénne, egyszer rá­jönnek majd, hogy fölösleges a hosszan tartó kioktatás, min­den figyelmeztetés, hisz az 3 képességeit maga az úristen se tudja tovább fejleszteni az au­tóvezetést illetően. Ezért kö­vetkezetesen minden indulás előtt odadugta a húszast féltve őrzött betétlapja mellé. És csakugyan! A rendőrök lassan olyannyira megismerték már, hogy csak tisztelegtek, kihúz­ták a húszast, zsebre tették, s utat engedtek a bájosan inte­gető úrvezetőnek. — Mi az a napi hatvan- nyolcvan forint — mondogatta nagyvonalúan barátainak, akik egyszer megsolcallták a sok büntetést: — Te szerencsétlen, nem ve­szed észre, hogy becsapnak, ki­használnak a rendőrök téged? Borravalót fizetsz te, ötegem, nem büntetést! Kondorosy zsebébe nyúl*, és egész köteg fecnit vett elő: — Ne féljetek, még eddig mindig utánam küldték a nyugtát.. . Márpedig elég gyak­ran ugrik a húszas... (Jávori)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents