Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-13 / 86. szám

SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1961. április IX. Megyénk dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták az első embert szállító szputnyik-űrhajó felbocsátásának hírét Csodálatos esemény A bélavéri tanács irodájában a rádió mellett ült Tóth István tanácselnök, Somogyvári Ist­ván tanácstitkár, Simon Márta. az fmsz Il-es számú vegyes­boltjának eladója. Anniivá hallgatták a híreket az ember világűrbe történő fellövéséről. — Csodálatos esemény — mondták mindhárman. — Az a következetes törekvés, amely- lyel a Szovjetunió a világűr meghódítására törekszik, meg kellett, hogy hozza az ered­ményt. Simon Márta még hoz­zátette: — Szerintem a világűrt meg­hódító ember nemcsak a Szov­jetunió, hanem az egész világ hőse... A tanács rádióját hallgatta telefonon keresztül Györffy Kálmánná, a postahivatal ve­zetője. — örülök a Szovjetunió si­kerének, mellyel a világűrt meghódította. Nagyon örülök annak, hogy az első utas sze­rencsésen visszatért — mon­dotta. „Számomra kétszeres öröm" A kora délelőtti órákban csoportokba verődtek az em­berek a Nagykanizsai Kőolaj­fúró Vállalat babócsai telepén. Egy kicsit hitetlenkedve hall­gatták a rádió híreit, és kér­dőn néztek Ferenczi Zoltán üzemvezető bányamérnökre. — Lehetséges ez? — kérdez­ték többen is. — Ferenczi, aki maga is repülőgépvezető, s jár­tas a repülési tecnikában, szen­vedélyes kutatója a rakétare­pülésnek is, így válaszolt: Le­hetséges. Az eltelt órák igazolták. Amikor az újabb hírek Gága- rin őrnagy szerencsés vissza­érkezéséről adtak számot, eze­ket mondta: — Számomra kétszeres öröm ez. A Szovjetunióban, végeztem az egyetemet, feleségem szov­jet állampolgár. Ez a szinte csodával határos eset a szovjet tudomány, technika, ipar fölé­nyét bizonyítja. Mikóczi Lajos nagyhajóim iskolaigazgató: „Vártam a hirt, s most mégis meglepett" — A szovjet tudomány, az első szocialista ország nagy­szerű diadaláról csak közvet­ve. az iskolában értesültem. Sajnálom, hogy nem lehettem fültanúja az első hivatalos hír­közlésnek, mely községünk né­pét is lázba hozta. A sok sike­res kísérlet után, megvallom, vártam már ezt a nevezetes naoot. Vártam a hírt, s most mégis meglepett, felcsigázta ér­deklődésemet. Ember repült a világűrbe! — mondta kollégám, s rohantam a rádióhoz, hogy figyelemmel kísérjem közléseit. Mondha­tom, felemelőbb, nagyszerűbb érzés aligha kerítheti hatalmá­ba az embert, mint amikor hallottam, ho«”r a hős repülő visszatért útjáról. A tudomány mérhetetlen fejlődését bizonyí­totta ezzel Jurij Alekszejevirs Gagarin, az ember egyre kiter­jedtebb hatalmát a világmin­denség felett. Az emberi és tu­dományos fejlődés új szaka­szát nyitotta meg a Szovjetunió ezzel a hallatlan jelentőségű tudományos sikerrel. Szerény véleményem szerint ezjtán már nem lehet különösebb akadály a világűr meghódítása előtt. Gagarin világra szóló hőstettét — meggyőződésem — aranybetűkkel őrzi meg a tör­ténelem, s miként bennünk, gondolom, a szocialista tábor valamennyi országának népé­ben fellelkesülten él a büszke tudat, hogy a világon először szovjet ember aratott diadalt sikeres földkörüli űrrepülésé­vel. Sokéves találgatások után talán bízvást mondhatom most már azt is* hogy az űrrepülés megvalósítása a mi korunk történelmi hivatása. Ékesen bizonyítja a Szovjetunió fölényét / az Egyesült Államokkal szemben Röpgyűlések a TRANSZVIL-nál A szerelőműhely dolgozói hallották meg a nagy hírt elő­ször. Sinka Lajos meós izgatot­tan erősítette fel a kis táska­rádiót. Pillanatok alatt leállt a munka, és lélegzetvisszafojtva hallgatták á szputnyik-űrhajó kilövéséről szóló rendkívüli hírt. Az arcokon feszült vára­kozás tükröződött. Pár nerccel később az üzemi hangszórót is bekapcsolták. Az öntöde, a for­gácsoló- és a lakatosműhely dolgozói abbahagyták a mun­kát, és az üzem udvarán gyűl­tek össze. Erről beszéltek az emberek mindenütt. Kiss Sándor mű­helyvezető nagy lelkesedéssel szólt a történelmi eseményről: »»Meg voltunk győződve arról, hogy a Szovjetunió lövi ki az első embert szállító űrhajót, mégis meghökkentett bennün­ket a hír. Ez a szput'nyik-űrha- jó mindennél ékesebben bizo­nyítja a Szovjetunió fölényét az Egyesült Államokkal szem­ben.-" Mások az űrhajó hatalmas súlyáról és Jurij Alekszejevics Gagarin pilótaőrnagy bátorsá­gáról beszéltek. Megnyugvás­sal vették tudomásul azt a hírt, hogy a repülőút zavartalan, és Gagarin pilóta jól érzi magát a súlytalanság állapotában. - A röpgyüléseken egyöntetű- lég elhatározták ag, üzem dol­gozói, hogy táviratot küldenek a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának. A röpeyűlés után mindenki visszatért munkahelyére, de az újabb híradásokat továbbra is feszült érdeklődéssel hallgat­ták. N. S. Arató Miklós kórházi főorvos: „Lenyűgöző.. — Az ember első űrrepülé­se új korszakot jelent a tudo­mány és ezen, túlmenően az emberiség történetében. Le­nyűgöző az a siker, amivel a szovjet tudomány az űrrepülés kérdését megoldotta. Nemcsak a technikai feladatokat, ha­nem az emberi szervezettel kapcsolatos újszerű problémá­kat is eredményese^ kísérle­tezték ki. Az eddigi műholdak, űrrakéták azt bizonyítják, hogy lépésről lépésre haladt a szovjet tudomány olyan kér­dések megoldása felé, ame­lyeknek egyik legnagyobb si­kerét a mai napon érhettük meg. Biztos vagyok benne, hogy ez a rendkívül sokrétű tudományos program újabb eredményekkel fogja gazdagí­tani az emberiség tudását. A TRANSZVILL-nál néhány percre megáll a munka. Nagy csoportok verődtek össze vala­mennyi üzemi rádiónál, s hallgatták a rádió újabb híreit Gagarin őrnagy űrutazásáról. Lágler Béla porrogszentkírályi evangélikus esperes: Nemcsak a technika győzelme « — Váratlanul ért ennek a rendkívül nagy eseménynek a oejelentése. Az a tény, hogy az ember feljuthatott a világűrbe, az előzmények logikus követ­kezménye: a- Szovjetunióban folyó tervszerű űrkutatási munka eredménye. A második világháború alatt vóltam a Szovjetunióban. Ott láttam elő­ször, milyen óriási lehetősége­ket nyújthat a kollektivizmus szelleme. Nem véletlen tehát, . ••• hogy az ember abból az írszág- ból jutott el először a világ­űrbe, ahol minden nemes cél, így a tudomány fejlődése is az egész nép ügyévé válhatott, önző egyéni érdekek elsőbbsé­ge néni oldhat meg ilyen nagy jelentőségű tudományos kér­déseket. Ez az esemény nem­csak a technika győzelme, ha­nem a szovjet társadalom győ­zelme is. „Örülök, hogy szovjet állampolgár hódította meg a világűrt“ Amikor a Kossuth Rádió tegnap reggel 8 óra 13 perckor bejelentette, hogy rövidesein felolvassák a TASZSZ rendkí­vüli közleményét az első em­bert szállító űrhajóról, a Fo­nyód! Járási Pártbizottság szo­bájában Bakai Jánosné azon­nal hívta a községi tanácsot.* Csak a közlemény elhangzása után jelentkezett a tanács ad­minisztrátora, — Halló, halló!... Szól a Nagyszerű teljesítmény Tegnap is úgy ébredt, mint más liapokan. A hétórai híre­ket hallgatva talán kicsit fel- hangosította a rádiót, amikor egy szovjet fiziológus nyilat­kozatát hozták a hírek, s eb­ben is azt, hogy nem lehetet­len és nem is távoli az ember űrrepülése. A három ►■ellen­ség«: a mozgás gyorsulása, a súlytalanság állapota és a koz­mikus sugárzás nem akadá­lyozza már sokáig az űr titkait feltárni akaró tudományt, az embert. Aztán Szentes Imre, a TIT Csillagászati Szakosztályának vezetője, sok csillagászati elő­adás népszerű előadója, mint minden más napon, bement hivatalába. Munkába mélyed-' ve találtam. Meglepett a nyu­galma. Mikor elmondtam, miért kerestem fel, arcára döb­benet ült ki, majd pedig az a nyugalmas derű, mellyel az ember nemcsak a tudomány haladását ünnepli, hanem a tudomány haladásában az em­bert is. Örülök, hogy a hivatal csendjébe én vihettem a hírt. hogy a »Vosztok« szputnyik- űrhajó április 12-én földkörüli útra indult, bátor utasával Jurij Alekszejevics Gagarin repülőőrnaggyal. Szentes Imréről tudom, hogy nemcsak szenvedélyes fürké- szője az égitestek világának, hanejn tudós ember is. Így hát vártam, mit mond erről a rendkívüli eseményről, mely őt csakűpv izgalomba hozta, mint azokat, akik nem moz­dultak volna a rádió mellől, várva a »Vosztok« útjáról szó­ló újabb és újabb jelentéseket De Imre bácsiból, a közvet­len előadóból csupán egy meg­hatottságtól remegő mondat tört ki: — Nagyszerű teljesítmény ez! • Később, amikor a futólagos beszélgetés perceiből a számí­tásokra is szakított néhány percet, már sugárzó arccal mondta: , — Ennél óriásibb tudomá­nyos fegyverténnyel nem is örvendeztethette volna meg a világot a szovjet tudomány! Egyáltalán nem találom fur­csának, hogy mintha összebe­széltek volna az űrhajó sikeres útját figyelemmel kísérő em­berek, ezt visszhangozta a köz­vélemény tegnap egész nap. L. I „Meglepődtem, de nem ért váratlanul..." Az ember első űrrepülésének tabi visszhangja Akárhova ment tegnap az ember Tabon, mindenütt az űrhajósról esett szó. A vidék­ről jövő vagy oda induló bu­szokon parázs viták kereked­tek. Egy öreg nénike hitetlen- kedve csóválta fejét, csakúgy, mint .annak idején az első re­pülőgép hírére. A néni, aki a tengődi busszal ment el, még tamáskodott, a fiatalab­bak viszont szinte természe­tesnek találták e hírt. — Bár érdekes és nagyszerű eseményt közölt a rádió, meglepődtem, de nem ért es. vá­Tapsolnak a tanulók Szélnél sebesebben terjedt el az első embert szállító szov­jet űrhajó sikeres fellövésének híre Marcaliban is. A hivata­lokban, utcákon, munkahelye­ken az emberek csodálattal és elragadtatással tárgyalták az ember gyözédelmes tettét. — Vártuk, mert tudtuk, hogy a szovjet tudósok meg­valósítják az ember űrrepülé­sét, de nem gondoltuk, hogy erre ilyen hamar sor kerül. Nem találok szavakat erre a szédületes, gyors teljesítmény­re. Olyan'megnyugtató dolog, hogy a Szovjetuniónak sikerült először embert küldeni az űr­be. Azt hiszem, az egész világ csodálatát kiváltotta ez a tett — mondotta Szikra János mar­cali festőművész. Pados József, a Marcali Ál­talános Iskola igazgatója el­mondotta, hogy tanítás közben értesült erről a csodálatos ese­ményről. — Ipari tanulókkal foglalkoztam, amikor egyik kollégám titokzatosan diadal­mas arccal kihívott az osztály­ból. Beszélgetésünket meg­hallva a tanulók tapssal fejez­ték ki elragadtatásukat. Ma­gától értetődő, hogy ezzel ment el az óra. Nem is tudom, mihez hasonlítsam az első em­bert szállító űrhajó sikerét; Kolombus óta ez az első alka­lom, hogy ismeretlen világ tá­rul fel az ember előtt... — Eddig azt hittem, nincse­nek csodák, de ezt nem tudom másnak felfogni — mondta lel- kesüflfcn Schneider Gézáné há­ziasszony. Szabó Pál kőműves is csodá­latának adott kifejezést. —Én annak örülök legjobban — mondta —, ‘hogy a történelem első űrutasa szovjet ember, munkás és kommunista — di­csőséges jelképe annak a nagy­szerű kornak, amelyet több mint negyven éve nyitottak meg a szovjet emberek a föl­dön. Most megnyitották az utat az űr felé is. V. J. ratlanul a hír — mondotta Gyimesi Lajos, a* gimnázium orosz szakos tanára —, hisz ez egyenes következménye volt a szovjet űrkutatás eddigi si­kereinek. Angyal Aranka postakezelő- gyakomokot ellenben meglep­te a hír. örült neki, mint oly sokan, de annál többet, hogy nagyszerű, nem tudott mon­dani. Az ugajpusztai kertészetben is erről beszélgettek tegnap. A kertész felesége, Varga János né az első űrutast dicsérte, hogy bizonyára igen erős szer­vezetű és igen bátor ember le­het. A tabi Győzelem Tsz irodá­jába mindenki azzal nyitott be, hogy hallották-e. a nagy eseményt. Ajvert Jenő, az el­nök azt mondta, hogy ő »nem sokat tud«, csak annyit, hogy az első űrutazás sikeres volt. — Persze ez is elég — tette hozzá —, mert mégiscsak cso­dálatos ... — Nem tudom, miért kell viccelni — így - válaszolt kér­désünkre Fodola Ilona, a lul- lai tsz főkönyvelője. Nem akar­ta elhinni a hírt, s csak mikor többen is bizonygatták, akkor vélekedett emigyen: — Igazán szép dolog! Az étteremben, a boltban, a ktsz-ek helyiségeiben minde­nütt erről beszélnek. Csodál- kdzriak vagy egyesek hitetlen­kednek, de valamennyiük egy­formán nagyszerűnek tartja ezt az eseményt. R. F. hangosan beszélő? — kérdezte Bakainé. — Hogy miért? Hát nem hallgattok fádiót? Fellőtték az első embert szállító űrhajót a Szovjetunióban. Rögtön kap­csoljátok be az erősítőt, hadd hallja mindenki. Aztán az Idegenforgalmi Hi­vatalt, az OTP-t, a rádiószere­lőt tárcsázta. Az utcán meg­szólaltak a hangszórók. A mun­kába siető, vásárolni menő em­berek izgatottan álltak meg, hogy meghallgassák a rendkí­vüli hírt. Hamarosan szájról szájra járt a szenzáció. Amíg ei nem hangzott az űrhajó visszaérkezését közlő jelentés, mindenki azon izgult, hogy épségben érkezzék vissza Ju­rij Alekszejevics Gagarin őr­nagy, az első űrhajós. ^ Szabó Imréné, a tejbolt ve­zetője így nyilatkozott a nagy eseményről: / # Az, hogy az első ember felrepült az űrbe, és épségben visszatért, olyan csodálatos do­log, amiről évszázadokig be­szélni fognak. Nagy öröm, hogy a Szovjetunió érte el ezt a kimagasló eredményt. m Az. állomás kandelábereit szerelő László József villany­szerelő ezeket mondotta: — Ezt érdemes beletenni a történelemkönyvbe. Ilyen vi­lágra szóló utazás még nem volt. Ánnyira meglepett a hír, hogy először el se akartam hin­ni a pályamunkásaknak. Most olvastam az újságban, hogy kö­zel van az ember űrrepülése, 'de hogy ennyire közel, azt nem gondoltam. — A Szovjetunió ennek az űrhajónak a felbocsátásával és sikeres visszajuttatásával is­mét bebizonyította a világnak technikai fölényét és elsőbbsé­gét a vflágűrkutatásban — mondotta Gőbölös Ferenc vil­lanyszerelő. Tamás János, a cukrászüzem vezetője ezt mondotta: — Nehéz szavakat találni ... Olyan boldog vagyok, hogy ta­núja lehetek az ember korszak­alkotó űrrepülésének Örülök, hogy a szovjet "tudósok tervez­ték az első emberszállító űr« hajót, hogy szovjet állampol« gár hódította meg a világűrt

Next

/
Thumbnails
Contents