Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-13 / 86. szám
Csütörtök, 1961. április 13. 5 SOMOGYI IÍÉPI-AP s „Bizonyosan megérem, hogy ember utazik valamelyik bolygóra“ Nyilatkozatok az embert szállító űrhajó felbocsátásáról »örvendetes, hogy megvalósít az ember űrutazása. Kü- önösen azért örülünk, meri a Szovjetunió bocsátotta fel első zben az embert szállító űrha- ót. Igaz, már vártuk ezt az iseményt, hiszen Hruscsov elvár s nemrégen bejelentette: cözel van ez az utazás. Most 'olyton a rádiót hallgatjuk, és civáncsian várjuk a fejleményeket, Gagarin őrnagy tapasztalatait. Narr-on nagy dolog ez, őszintén, igaz szívből örülünk« — mondotta Gründmer Ádám 3.7. Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat siófoki" 35-ös műszaki boltjának vezetője. »Éppen tegnap beszélgettünk % KISZ-klubban, hogy végül még az űrbe mehetünk nászúira. Talán még megvalósul ez az elképzelésünk is. Az, hogy a Szovjetunióban lőtték ki az első embert szállító űrhajót, nagy dicsősége az egész szocialista társadalomnak« — vélekedett Harangozó Mária, a siófoki ktsz KISZ-szervezetének tagja. Kozár Béla órás, a Finommechanikai Vállalat siófoki telepének dolgozója ezeket mondotta: »A tudomány előtt nincs lehetetlen. Tegnap múltam 50 éves, de bizonyosan megérem, hogy ember utazik a közeljövőben valamelyik .bolygóra. Csodálattal és bámulattal tölt ei a Szovjetunió hatalmas fejlődése; szinte fantasztikus, amit a szovjet elvtársak csinálnak.-« »Hogyan lesz az ember kor meghallottam a szenzációs hírt. Meglepő és elképesztő ez a csodás tett. Ki merte volna néhány éve állítani, hogy ilyen gyorsan megvalósul az ember űrutazása?« — mondotta a 27 éves szovjet pilóta nagyszerű hőstettéről Borbély Lajos, a óriás? Ez jutott eszembe, ami-1 siófoki Egvetértés Tsz elnöke „Az ember beleborzong ennek nagyszerűségébe“ Délelőtt 10 óra a Tanítóképzőben. Élesen berreg a csengő, amikor Hajdú Tiborral, s intézet igazgatójával felme/v únk a lépcsőkön. A földszint es az első emelet teljesen kihaltnak látszik, S nagy csendben csak a rádióbemondó hangja hallható. A második emeleti folyosóin elhelyezett rádiónál tolong most diák, tanár és mindenki, »aki él és lélegzik«. Fe zült figyelemmel hallgatják rádió újabb közléseit. Matematika órára indul a második évfolyam egyik csoportja Hajdú Tibor igazgatóval. Néhány perc, néhány villámkérdés az óra elején: — Hogyan fogadták ezt a hallatlan jelentőségű hírt? Milyen érzéseket keltett bennük ez a bejelentés? Szürke kosztümös Kislány Nagy örömmel fogadták a csurgóiak az ember világűrrepülésének hírét Már az első rádiójelentés után nagy izgalommal tárgyalták Csurgón a hírt: a Szovjetunió embert' küldött a világűrbe, majd sikeresen visszajuttatta a Földre. Erről beszéltek az utcán, a hivatalokban, az üzemekben. Tegnap a délelőtti órákban röpgyűlésen beszélték meg e nagy jelentőségű eseményt a Faipari Vállalat és a Napsugár KTsz dolgozói. Elmondották, hogy a szovjet tudomány úi •nrsjaM nvitntt mee az cm- oeriség életében. Azt tudták, hogy a Szovjetunió meg fogja előzni az Egyesült Államokat, és előbb küld embert a világűrbe, ilyen gyors eredményre azonban nem számítottak. Figyelemre méltó gz a lelkiismeretesség, ahogy a Szov jetunióban előkészítették ember űrrepülését: csak akkor lőtték fel a rakétát, amikor az már biztosan megfordulhatott. A csurgói Zrínyi Termelő- szövetkezet 16 asszonyának akik kora reggel mentek ki a mezőre, és rádiót nem hallgathattak, a járási pártbizoüs titkára és a szövetkezet elnöke vitte meg a hin Az asszony at örömmel fogadták a járási párttitkárt, és elbeszélgettek a technika eddigi leghatalmasabb vívmányáról. jelentkezik először, Csehák Mária, és elfogódott hangon nyilatkozik: — Egyetlen szót találok csak az esemény jellemzésére: Szenzációs. Az enrvber évszázados vágya valósulhat meg, nagy íróik fantasztikumnak, utópiának vélt elképzelései válhatnak valóra. — Az ember beleborzong az esemény nagyszerűségét érezve — mondja Fodor Lujza, és nagy barna szemeinek csillogása tanúskodik őszinte lelkesedéséről. Jáger Anna már tegnap este hadlott valamit rebesgetni. — Hélótársairrnmal vitáztunk az ember világűrbe jutásának lehetőségeiről már az este, elal- vás előtt a kollégiumban. De ennyire közelinek nem gondoltuk. E beszélgetés után igen nyugtalanul aludtam — szerencsére nem emeletes ágyban — teszi hozzá nagy derültség közepette. Nyugtalanságom következménye pedig az volt, hogy reggel tíz perccel előbb ébresztettem a kelletténél. Ez nyilván nem kis felháborodást okozott kolléganőim körében, de hát »megérte«. Nem mindig lehet ilyen események tanúja az ember. A fiúk véleményét Micikéi elvtárs foglalja össze, és az esemény politikai jelentőségét hangt alyozza, megemlítve az USA űrhajók sorozatos sikertelenségét. — Hatalmas bátorság, férfias akaraterő kellett Gagarin őr- na-sy teljesítményéhez — mondja. Feszült érdeklődéssel várjuk a világűrből visszaérkező eisó ember beszámolóját élményeiről, benyomásairól. W. E. IZGATOTT ABCOK »Gavarity Moszkva, Gava- rity Moszkvai Ismertetjük a TASZSZ részletes jelentését...« hangszórók rádiók röpítik a hírt Kaposvárott, a Május 1. utcán. A lakások félhomályából az ablakokba kerülnek a rádiók, hadd hallják minél többen a rendkívüli eseményt. A villamossági szaküzlet még nem sejtett semmit ennek a szerdai napnak a jelentőségéről, mikor reggel újra kiszerelte a portál fölé a hangszórót. Az emberek nem a megszokott köszöntéssel fogadják egymást, hanem így: »Hallottad? Csodálatos! Tudod, hogy már üzent is, és jól van?!« És megállnak, figyelnek, hátha hallani valami újat, hiszen minden jelentés, minden újabb mondat többet ad az előzőnél. Szélvészként kavarta1 fel az utó... a hír. Minden bizonnyal a piacról ballagott hazafelé amott az a háziasszony — csomagjából zöldség kandikál ki —, de most késhet az ebéd. Most hallgatni kell. hallgatni a hírt, ami bámulatba ejti, megdöbbenti az embert, és beszélni kell, mindegy, hogy kivel, hiszen ebben a pillanatban az utcán minden idegen ismerőssé lett. »Mikor lőtték fel? Micsoda bátor ember! Milyen útvonalon halad? Vajon mikor érkezik vissza?« Röpködnek a kérdések, válaszok, zsong az utca, de túlharsogja a hangszóró. Izgatott, szaggatott szavak, örömtől sugárzó arcok mindenütt. Mindenki hallani akarja Az utcán csoportosan hallgatják a hirt a járókelők. 4 a másik véleményét, hátha valami újabbat tud meg belőle. Két nyolc év körüli fiúcska vitatkozik az utcán: — No, és mi van akkor, ha baja történik a rakétának? — Mi lenne, kiugrik ejtőernyővel az űrhajós! — Ó, de buta vagy, olyan magasról nem lehet! Mosolyogni való bölcselkedés, szívből jövő gyermeki érdeklődés. Alig ocsúdnak fel a járókelők a meglepetéstől, jön az újabb hír: visszaérkezett a földre az az ember, akit a szovjet tudomány elsőként jut_ tatott fel a világűrbe... Zsong az utca, szólnak a hangszórók, az arcok mosolygósak, a tekintetek izgatottakt A hétköznap ellenére valahogy minden olyan ünnepélyes. "Tflegfopetét,, Megkaptam reggel a Ludas Matyit, t amint végiglapozom, megragadja figyelmem egy karikatúra. »Meglepetés« a címe, s a rajzon szereplő férfi a kezében levő újságot böngészve azon csodálkozik, hogy »... ma egy űrhajót sem lőttek fel!« Hát igen. Ilyen az élet. Mert néhány perc múlva bekapcsolom a rádiót, és azt a rendkívüli közleményt hallom, hogy. elindult útjára az első űrutas. | Bizony, bizony az űrkutatásból, a rakétatechnikából ma már nem lehet »büntetlenül« viccet csinálniI Leálltak a gépek A varrógépek erős kattogása szinte elnyomta a hangszóró hangját. Nem is igen ügyelt senki a Ruhaüzemben a rádió közvetítette muzsikára, igyekeztek, hogy a tízórai szünet élőit még elvégezzék azt a munkát, amit terveztek. De hirtelen megszűnt a muzsika, először csak a hangszóróhoz közel ülő asszony figyelt fel a bemondó szövegére, aztán... Igen, a következő pillanatban mintegy varázsütésre leálltak a gépek, a teremben néma csend le t. Hallgatták a bemondó hangját, hallgatták a rendkívüli hírt. Senki se bírt szólni... Most a szünetben a tízórait eszegetve itt állnak a hangszóró körül, s minti.a a tekintet segítene a hallás: ak, bámulattal figyelik, fürkészik a barna dobozt. És be zélgetnek. — Nem is tudom, mit érez- ; m, annyira megdöbbentem, a sírás szorongatta a torkomat. — Az. Valahogy úgy össze- borzongott az ember. — Jaj, csak nehogy valami baja legyen! — Ne félj, nem leszl- Épségben jöttek vissza a kutyák is — emlékeztek. — Az igaz, de arra azért nem számítottam, hogy ilyen hamar ember menjen a világűrbe. Szinte hihetetlen! Egyszerűen nem is tudom elképzelni, hogy csinálták ezt? Folyik a találgatás. Egymás szavába vágnak a csodálat, az ámulat, a döbbenet hangján. Munka közben érte őket a hír, amire számítottak, amit vártak, s most, hogy bekövetkezett, mégis váratlannak, rendkívülinek tűnik. Csaknem valamennyien asszonyok, lányok, és női mivoltuk most is előbújik. — Vajon milyen férfi lehet, de szeretném látni! — igy sóhajt egy fiatal kislány, s ezzel elindítja a találgatások újabb sorát. Az'idősebbek is bekapcsolódnak. — Biztosan családos embert de boldog lehet a családja! —■ És a gyerekei? Büszkék lehetnek az apjukra! Még én is büszke vagyok! — Micsoda öröm lesz, ha visszajön. Csodálatos esemény ez! Figyelnek, beszélnek, valamennyien izgatottak. Más-más kérdés foglalkoztatja mindnyájukat a Föld körül keringő űrhajóssal kapcsolatban. És lelkesednek, örülnek. Mikor újra felberregnek a varrógépek, s a kéz azon buzgólkodik, hogy ruhák formálódjanak az alaktalan anyagból, a gondolat elkalandozik, oda röppen, a több száz kilométerre száguldó szovjet űrhajóhoz és hős utasához, és várja, mikor küld újabb és újabb üzenetet, s mikor érkezik el a visszatérés történelmi pillanata... V. M. „Ember egy másik égitesten66 ' rtCi£j Dr Almár Iván csillagász, kandidátus nyilatkozata Az első, embert szállító szputnyik-ürhajó felbocsátása es sikeres v:>szí hozása alkalmából dr. Almár Iván csillagász, kandidátus, az MTESZ asztronautikai szakosztályának titkára nyilatkozott az MTI munkatársának a kísérlet jelentőségéről és a további fejlődés lehetőségeiről. — Az ember űrrepülésének előkészítéseként — mondotta — 1957. október 4-én lőtte fel a Szovjetunió az első szputnyi- kot, az ember által készített első mesterséges égitestet. Alig három és fél évvel ezután már az ember rs követte a világűrbe küldött műszereit. Korszak- alkotó lépés: az első eseit, hogy egy ember nem a Földön, hanem egy másik égitesten tartózkodott. Igaz, hogy ez az égitest csak négy és fél tonna súlyú és élettartama mindössze néhány óra volt, mégis óriási jelentőségű, hiszen Gagarin őrnagy a repülés közben a földi nehézségi erőtől béklyóba vert emberből egy önálló égitest lakójává változott. Léggömbökkel az ember eddig csak mintegy 40 kilométeres magasságBustzke vagyok Igen, nagyon büszke. Egyrészt azért, mert olyan korban élhetek, amelyben mindennaposak a szenzációs események, mint például az embert szállító űrhajó fellövése, másrészt pedig nem kis büszkeség tölt el, hiszen az első ürutas, Gagarin őrnagy keresztneve Jurij, azaz György. Azt hiszem, mi Györgyök, Jurijok és Georges-ok okkal gratulálhatunk kedves druszánknak. Sárkányölő Györgyünk volt már, most meg űrrepülőnk is van. Ez pedig nem kis dolog. \ Polesz György ba, tehát még csak az alsq légkörökbe tudott eljutni. A 170—300 kilométeres távolság azonban már messze túl van azon a zónán, amely léggömbbel vagy repülőgéppel elérhető. — A »Vosztok« űrhajó felbocsátásának hajlásszöge megegyezett az eddigi mesterséges égitestek fellövésének irányával. A hosszú és rendkívül gondos előkészítő munka alapján tehát a szputnyik-űrhajő kitaposott úton haladt és sokszorosan kipróbált műszerek, berendezések óvták az első űrhajóst. — A szovjet tudomány bámulatos fejlődése alapján, az ember sikeres űrrepülésének első útja után már tervezgetni lehet, mi következik ezután. Közelebb került az ember ahlágürbe új korszak kezdetét jelenti — mondotta Novobátzky Károly akadémikus, az Eötvös Loráind Tudományegyetem elméleti fizikai intézetének vezetője. Ha Kolumbus az új kor kezdetét jelentette, úgy ma a világűr meghódításának e döntő szakaszában a legújabb kor első óráit éljük. — A mai naptól kezdve a világűr tanulmányozásában nem vagyunk egyszerűen a műszerekre, a gépekre utalva, a világűrbe jutó ember határozott célú kísérletek elvégzéMoszkva (TASZSZ). A Komszomol Központi Bizottságának dicsőségkönyvébe beírták Jurij Gagarinnak, a világ első űrhajós pilótájának a nevét. A Komszomol Központi Bizottságának az esemény alkalmából hozott határozata így hangzik: »A szovjet nép, a szovjet tudomány és technika örök dicsőségére véghezvitt történelhoz, hogy már a Föld körül keringő állandó jellegű űrállomás megvalósításának gondolatával 4é részletesebben foglalkozzék. Ez az »égi sziget« nemcsak az űrhajók továbbítását, hanem a csillagászok munkáját is jelentősen könnyítené. A Földet körülölelő légkör sok fényt elnyel,, de a nagy magasságban keringő űrállomás csillagászainak megfigyeléseit már nem akadályozná a sűrű légréteg. Az eddigi legnagyobb öt méteres földi távcsővel már egyenértékű lenne az űrállomáson felszerelt 20 centiméteres távcső is. így a csillagász a korábbinál sokkal jobb feltételek között készíthetné elu az űrrepülők útját, az égitestek meghódítását — fejezte be nyilatkozatát dr. Almár Iván. (MTI) sére is képes. A kozmosz még tele van felderítetlen jelenségekkel, s ezeknek a megismerésére most nagyobb a lehetőség, mint eddig bármikor. A Nap és a Hold mágneses terének mérése, a kozmikus anyag sűrűségének megállapítása új utakat nyit a tudományban, és konkrét magyarázatokat kaphatunk még olyan kérdésekre is, hogy a világegyetem zárt vagy nyitott, de az új felfedezésektől várjuk a konkrét bizonyítékot a relativitás elméletére is. (MTI) mi nevezetességű hőstettéért írják be Jurij Alekszejevics Gagarin elvtársnak, a lenini Komszomol neveltjének, a világ első űrhajós pilótájának nevét a lenini Komszomol Központi Bizottságának dicsőségkönyvébe. Jurij Alekszejevics Gagarin megnyitotta az ember útját a világűrbe. Hőstette csodálatos példája a haze odaadó szolgálatának.« (MTI) % Novobátzky Károly akadémikus: A legújabb kor első óráit éljük. — Az ember kijutása a viGagarin nevét beírták a Komszomol Központi Bizottságának dicsőségkönyvébe