Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-13 / 86. szám

Csütörtök, 1961. április 13. 5 SOMOGYI IÍÉPI-AP s „Bizonyosan megérem, hogy ember utazik valamelyik bolygóra“ Nyilatkozatok az embert szállító űrhajó felbocsátásáról »örvendetes, hogy megvaló­sít az ember űrutazása. Kü- önösen azért örülünk, meri a Szovjetunió bocsátotta fel első zben az embert szállító űrha- ót. Igaz, már vártuk ezt az iseményt, hiszen Hruscsov elv­ár s nemrégen bejelentette: cözel van ez az utazás. Most 'olyton a rádiót hallgatjuk, és civáncsian várjuk a fejlemé­nyeket, Gagarin őrnagy tapasz­talatait. Narr-on nagy dolog ez, őszintén, igaz szívből örülünk« — mondotta Gründmer Ádám 3.7. Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat siófoki" 35-ös műszaki boltjának vezetője. »Éppen tegnap beszélgettünk % KISZ-klubban, hogy végül még az űrbe mehetünk nász­úira. Talán még megvalósul ez az elképzelésünk is. Az, hogy a Szovjetunióban lőtték ki az első embert szállító űrhajót, nagy dicsősége az egész szocia­lista társadalomnak« — véle­kedett Harangozó Mária, a sió­foki ktsz KISZ-szervezetének tagja. Kozár Béla órás, a Finom­mechanikai Vállalat siófoki te­lepének dolgozója ezeket mon­dotta: »A tudomány előtt nincs lehetetlen. Tegnap múltam 50 éves, de bizonyosan megérem, hogy ember utazik a közeljö­vőben valamelyik .bolygóra. Csodálattal és bámulattal tölt ei a Szovjetunió hatalmas fej­lődése; szinte fantasztikus, amit a szovjet elvtársak csi­nálnak.-« »Hogyan lesz az ember kor meghallottam a szenzációs hírt. Meglepő és elképesztő ez a csodás tett. Ki merte volna néhány éve állítani, hogy ilyen gyorsan megvalósul az ember űrutazása?« — mondotta a 27 éves szovjet pilóta nagyszerű hőstettéről Borbély Lajos, a óriás? Ez jutott eszembe, ami-1 siófoki Egvetértés Tsz elnöke „Az ember beleborzong ennek nagyszerűségébe“ Délelőtt 10 óra a Tanítókép­zőben. Élesen berreg a csengő, amikor Hajdú Tiborral, s in­tézet igazgatójával felme/v únk a lépcsőkön. A földszint es az első emelet teljesen kihaltnak látszik, S nagy csendben csak a rádióbemondó hangja hallha­tó. A második emeleti folyosóin elhelyezett rádiónál tolong most diák, tanár és mindenki, »aki él és lélegzik«. Fe zült fi­gyelemmel hallgatják rádió újabb közléseit. Matematika órára indul a második évfolyam egyik cso­portja Hajdú Tibor igazgató­val. Néhány perc, néhány vil­lámkérdés az óra elején: — Ho­gyan fogadták ezt a hallatlan jelentőségű hírt? Milyen érzé­seket keltett bennük ez a beje­lentés? Szürke kosztümös Kislány Nagy örömmel fogadták a csurgóiak az ember világűrrepülésének hírét Már az első rádiójelentés után nagy izgalommal tárgyal­ták Csurgón a hírt: a Szovjet­unió embert' küldött a világűr­be, majd sikeresen visszajut­tatta a Földre. Erről beszéltek az utcán, a hivatalokban, az üzemekben. Tegnap a délelőtti órákban röpgyűlésen beszélték meg e nagy jelentőségű eseményt a Faipari Vállalat és a Napsugár KTsz dolgozói. Elmondották, hogy a szovjet tudomány úi •nrsjaM nvitntt mee az cm- oeriség életében. Azt tudták, hogy a Szovjetunió meg fogja előzni az Egyesült Államokat, és előbb küld embert a világ­űrbe, ilyen gyors eredményre azonban nem számítottak. Fi­gyelemre méltó gz a lelkiisme­retesség, ahogy a Szov jetunió­ban előkészítették ember űrrepülését: csak akkor lőt­ték fel a rakétát, amikor az már biztosan megfordulhatott. A csurgói Zrínyi Termelő- szövetkezet 16 asszonyának akik kora reggel mentek ki a mezőre, és rádiót nem hallgat­hattak, a járási pártbizoüs titkára és a szövetkezet elnöke vitte meg a hin Az asszony at örömmel fogadták a járási párttitkárt, és elbeszélgettek a technika eddigi leghatalma­sabb vívmányáról. jelentkezik először, Csehák Mária, és elfogódott hangon nyilatkozik: — Egyetlen szót találok csak az esemény jellemzésére: Szen­zációs. Az enrvber évszázados vágya valósulhat meg, nagy íróik fantasztikumnak, utópiá­nak vélt elképzelései válhat­nak valóra. — Az ember beleborzong az esemény nagyszerűségét érezve — mondja Fodor Lujza, és nagy barna szemeinek csillogá­sa tanúskodik őszinte lelkese­déséről. Jáger Anna már tegnap este hadlott valamit rebesgetni. — Hélótársairrnmal vitáztunk az ember világűrbe jutásának lehetőségeiről már az este, elal- vás előtt a kollégiumban. De ennyire közelinek nem gondol­tuk. E beszélgetés után igen nyugtalanul aludtam — sze­rencsére nem emeletes ágyban — teszi hozzá nagy derültség közepette. Nyugtalanságom kö­vetkezménye pedig az volt, hogy reggel tíz perccel előbb ébresztettem a kelletténél. Ez nyilván nem kis felháborodást okozott kolléganőim körében, de hát »megérte«. Nem mindig lehet ilyen események tanúja az ember. A fiúk véleményét Micikéi elvtárs foglalja össze, és az esemény politikai jelentőségét hangt alyozza, megemlítve az USA űrhajók sorozatos sikerte­lenségét. — Hatalmas bátorság, férfias akaraterő kellett Gagarin őr- na-sy teljesítményéhez — mondja. Feszült érdeklődéssel várjuk a világűrből visszaérke­ző eisó ember beszámolóját él­ményeiről, benyomásairól. W. E. IZGATOTT ABCOK »Gavarity Moszkva, Gava- rity Moszkvai Ismertetjük a TASZSZ részletes jelentését...« hangszórók rádiók röpítik a hírt Kaposvárott, a Május 1. utcán. A lakások félhomályá­ból az ablakokba kerülnek a rádiók, hadd hallják minél többen a rendkívüli eseményt. A villamossági szaküzlet még nem sejtett semmit ennek a szerdai napnak a jelentőségé­ről, mikor reggel újra kiszerel­te a portál fölé a hangszórót. Az emberek nem a megszo­kott köszöntéssel fogadják egymást, hanem így: »Hallot­tad? Csodálatos! Tudod, hogy már üzent is, és jól van?!« És megállnak, figyelnek, hátha hallani valami újat, hiszen minden jelentés, minden újabb mondat többet ad az előzőnél. Szélvészként kavarta1 fel az utó... a hír. Minden bi­zonnyal a piacról ballagott ha­zafelé amott az a háziasszony — csomagjából zöldség kandi­kál ki —, de most késhet az ebéd. Most hallgatni kell. hall­gatni a hírt, ami bámulatba ejti, megdöbbenti az embert, és beszélni kell, mindegy, hogy kivel, hiszen ebben a pillanat­ban az utcán minden idegen ismerőssé lett. »Mikor lőtték fel? Micsoda bátor ember! Mi­lyen útvonalon halad? Vajon mikor érkezik vissza?« Röp­ködnek a kérdések, válaszok, zsong az utca, de túlharsogja a hangszóró. Izgatott, szaggatott szavak, örömtől sugárzó arcok minde­nütt. Mindenki hallani akarja Az utcán csoportosan hallgatják a hirt a járókelők. 4 a másik véleményét, hátha va­lami újabbat tud meg belőle. Két nyolc év körüli fiúcska vitatkozik az utcán: — No, és mi van akkor, ha baja történik a rakétának? — Mi lenne, kiugrik ejtő­ernyővel az űrhajós! — Ó, de buta vagy, olyan ma­gasról nem lehet! Mosolyogni való bölcselke­dés, szívből jövő gyermeki ér­deklődés. Alig ocsúdnak fel a járóke­lők a meglepetéstől, jön az újabb hír: visszaérkezett a földre az az ember, akit a szovjet tudomány elsőként jut_ tatott fel a világűrbe... Zsong az utca, szólnak a hangszórók, az arcok mosoly­gósak, a tekintetek izgatottakt A hétköznap ellenére vala­hogy minden olyan ünnepélyes. "Tflegfopetét,, Megkaptam reggel a Lu­das Matyit, t amint végig­lapozom, megragadja figyel­mem egy karikatúra. »Meg­lepetés« a címe, s a rajzon szereplő férfi a kezében le­vő újságot böngészve azon csodálkozik, hogy »... ma egy űrhajót sem lőttek fel!« Hát igen. Ilyen az élet. Mert néhány perc múlva be­kapcsolom a rádiót, és azt a rendkívüli közleményt hal­lom, hogy. elindult útjára az első űrutas. | Bizony, bizony az űrkuta­tásból, a rakétatechnikából ma már nem lehet »büntetle­nül« viccet csinálniI Leálltak a gépek A varrógépek erős kattogá­sa szinte elnyomta a hangszó­ró hangját. Nem is igen ügyelt senki a Ruhaüzemben a rádió közvetítette muzsikára, igye­keztek, hogy a tízórai szünet élőit még elvégezzék azt a munkát, amit terveztek. De hirtelen megszűnt a muzsika, először csak a hangszóróhoz közel ülő asszony figyelt fel a bemondó szövegére, aztán... Igen, a következő pillanatban mintegy varázsütésre leálltak a gépek, a teremben néma csend le t. Hallgatták a bemondó hangját, hallgatták a rendkívü­li hírt. Senki se bírt szólni... Most a szünetben a tízórait eszegetve itt állnak a hang­szóró körül, s minti.a a tekin­tet segítene a hallás: ak, bámu­lattal figyelik, fürkészik a barna dobozt. És be zélgetnek. — Nem is tudom, mit érez- ; m, annyira megdöbbentem, a sírás szorongatta a torkomat. — Az. Valahogy úgy össze- borzongott az ember. — Jaj, csak nehogy valami baja legyen! — Ne félj, nem leszl- Épség­ben jöttek vissza a kutyák is — emlékeztek. — Az igaz, de arra azért nem számítottam, hogy ilyen hamar ember menjen a világ­űrbe. Szinte hihetetlen! Egy­szerűen nem is tudom elkép­zelni, hogy csinálták ezt? Folyik a találgatás. Egymás szavába vágnak a csodálat, az ámulat, a döbbenet hangján. Munka közben érte őket a hír, amire számítottak, amit vár­tak, s most, hogy bekövetke­zett, mégis váratlannak, rend­kívülinek tűnik. Csaknem va­lamennyien asszonyok, lányok, és női mivoltuk most is előbú­jik. — Vajon milyen férfi lehet, de szeretném látni! — igy só­hajt egy fiatal kislány, s ezzel elindítja a találgatások újabb sorát. Az'idősebbek is bekap­csolódnak. — Biztosan családos embert de boldog lehet a családja! —■ És a gyerekei? Büszkék lehetnek az apjukra! Még én is büszke vagyok! — Micsoda öröm lesz, ha visszajön. Csodálatos esemény ez! Figyelnek, beszélnek, vala­mennyien izgatottak. Más-más kérdés foglalkoztatja mindnyá­jukat a Föld körül keringő űr­hajóssal kapcsolatban. És lel­kesednek, örülnek. Mikor újra felberregnek a varrógépek, s a kéz azon buzgólkodik, hogy ruhák formálódjanak az alak­talan anyagból, a gondolat el­kalandozik, oda röppen, a több száz kilométerre száguldó szov­jet űrhajóhoz és hős utasához, és várja, mikor küld újabb és újabb üzenetet, s mikor érke­zik el a visszatérés történelmi pillanata... V. M. „Ember egy másik égitesten66 ' rtCi£j Dr Almár Iván csillagász, kandidátus nyilatkozata Az első, embert szállító szputnyik-ürhajó felbocsátása es sikeres v:>szí hozása alkal­mából dr. Almár Iván csilla­gász, kandidátus, az MTESZ asztronautikai szakosztályának titkára nyilatkozott az MTI munkatársának a kísérlet je­lentőségéről és a további fej­lődés lehetőségeiről. — Az ember űrrepülésének előkészítéseként — mondotta — 1957. október 4-én lőtte fel a Szovjetunió az első szputnyi- kot, az ember által készített első mesterséges égitestet. Alig három és fél évvel ezután már az ember rs követte a világűr­be küldött műszereit. Korszak- alkotó lépés: az első eseit, hogy egy ember nem a Földön, ha­nem egy másik égitesten tar­tózkodott. Igaz, hogy ez az égi­test csak négy és fél tonna sú­lyú és élettartama mindössze néhány óra volt, mégis óriási jelentőségű, hiszen Gagarin őr­nagy a repülés közben a földi nehézségi erőtől béklyóba vert emberből egy önálló égitest la­kójává változott. Léggömbök­kel az ember eddig csak mint­egy 40 kilométeres magasság­Bustzke vagyok Igen, nagyon büszke. Egy­részt azért, mert olyan kor­ban élhetek, amelyben min­dennaposak a szenzációs ese­mények, mint például az em­bert szállító űrhajó fellövése, másrészt pedig nem kis büsz­keség tölt el, hiszen az első ürutas, Gagarin őrnagy ke­resztneve Jurij, azaz György. Azt hiszem, mi Györgyök, Jurijok és Georges-ok okkal gratulálhatunk kedves dru­szánknak. Sárkányölő Györgyünk volt már, most meg űrrepü­lőnk is van. Ez pedig nem kis dolog. \ Polesz György ba, tehát még csak az alsq légkörökbe tudott eljutni. A 170—300 kilométeres távolság azonban már messze túl van azon a zónán, amely léggömb­bel vagy repülőgéppel elérhe­tő. — A »Vosztok« űrhajó fel­bocsátásának hajlásszöge meg­egyezett az eddigi mesterséges égitestek fellövésének irányá­val. A hosszú és rendkívül gondos előkészítő munka alap­ján tehát a szputnyik-űrhajő kitaposott úton haladt és sok­szorosan kipróbált műszerek, berendezések óvták az első űr­hajóst. — A szovjet tudomány bá­mulatos fejlődése alapján, az ember sikeres űrrepülésének első útja után már tervezgetni lehet, mi következik ezután. Közelebb került az ember ah­lágürbe új korszak kezdetét je­lenti — mondotta Novobátzky Károly akadémikus, az Eötvös Loráind Tudományegyetem el­méleti fizikai intézetének ve­zetője. Ha Kolumbus az új kor kezdetét jelentette, úgy ma a világűr meghódításának e döntő szakaszában a legújabb kor első óráit éljük. — A mai naptól kezdve a világűr tanulmányozásában nem vagyunk egyszerűen a műszerekre, a gépekre utalva, a világűrbe jutó ember hatá­rozott célú kísérletek elvégzé­Moszkva (TASZSZ). A Kom­szomol Központi Bizottságának dicsőségkönyvébe beírták Ju­rij Gagarinnak, a világ első űrhajós pilótájának a nevét. A Komszomol Központi Bi­zottságának az esemény alkal­mából hozott határozata így hangzik: »A szovjet nép, a szovjet tu­domány és technika örök di­csőségére véghezvitt történel­hoz, hogy már a Föld körül keringő állandó jellegű űrállo­más megvalósításának gondo­latával 4é részletesebben fog­lalkozzék. Ez az »égi sziget« nemcsak az űrhajók továbbítá­sát, hanem a csillagászok mun­káját is jelentősen könnyítené. A Földet körülölelő légkör sok fényt elnyel,, de a nagy magas­ságban keringő űrállomás csil­lagászainak megfigyeléseit már nem akadályozná a sűrű légréteg. Az eddigi legnagyobb öt méteres földi távcsővel már egyenértékű lenne az űrállo­máson felszerelt 20 centiméte­res távcső is. így a csillagász a korábbinál sokkal jobb fel­tételek között készíthetné elu az űrrepülők útját, az égitestek meghódítását — fejezte be nyilatkozatát dr. Almár Iván. (MTI) sére is képes. A kozmosz még tele van felderítetlen jelensé­gekkel, s ezeknek a megisme­résére most nagyobb a lehető­ség, mint eddig bármikor. A Nap és a Hold mágneses teré­nek mérése, a kozmikus anyag sűrűségének megállapítása új utakat nyit a tudományban, és konkrét magyarázatokat kap­hatunk még olyan kérdésekre is, hogy a világegyetem zárt vagy nyitott, de az új felfede­zésektől várjuk a konkrét bi­zonyítékot a relativitás elmé­letére is. (MTI) mi nevezetességű hőstettéért írják be Jurij Alekszejevics Gagarin elvtársnak, a lenini Komszomol neveltjének, a vi­lág első űrhajós pilótájának nevét a lenini Komszomol Központi Bizottságának dicső­ségkönyvébe. Jurij Alekszeje­vics Gagarin megnyitotta az ember útját a világűrbe. Hős­tette csodálatos példája a haze odaadó szolgálatának.« (MTI) % Novobátzky Károly akadémikus: A legújabb kor első óráit éljük. — Az ember kijutása a vi­Gagarin nevét beírták a Komszomol Központi Bizottságának dicsőségkönyvébe

Next

/
Thumbnails
Contents