Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

SOMOGYI NÉPLAP s Vasárnap. 1961. április Ml Somogyi Károly: Kezdjük ojra az életet — _4ZTAn FOGJON ÁM a nak meg is akar felelni. Esze- ceruza, Feri — szól oda rtot élt, dolgozott, ehhez az el- Dadus Vera a brigádvezető- véhez ragaszkodott minden nek, miközben egy ágdarabbal esetben, még a legkényesebb a kapáját tisztogatja. helyzetekben is, és egyre he­Társai egymást túlkiabálva vesebben viaskodott önmagá- helyeselnek: val, hogy határozottabban bíz­— Ilyen mákért még egyszer zék abban, amit tesz. annyit kellene adni. Amit Most ott áll a dűlőút szélén, más nem kapált meg, itt ha- Papírjait rendezgeti, majd be- gyott nyakig a gazban, de lecsúsztatja a hátán átvetett azért a háztájit éppen úgy kö- oldaltáskába, és kerékpárjára veteli, mint aki egész évben kap. rendesen dolgozott, és most /'ÍZEM A FALUNAK sem húzza ki magát a közös ZL MEGY az azzal pár_ munka alól! __ huzamos dűlőúton indul el, A brigadvezető nem szól mert ken szólnia eav arra mindjárt a nyelvelésre. Szoká- lakó munkacsapat-vezetőjének. sa_ szerint megvárja, amíg ki- A részen valaki jön adják a mérgükét otthon ve]e szemben. Asszonv. Meg- sem szól addig —, csak azután lsmeri fékfez Leszáll.' csitítja őket az ismert nyugodt __ j'd h angján: | _ i — Neked is. Az most más kérdés. Ezt — Nem voltál ma dolgozni. a földet csal: egyszer kapál- _ otthon akadt végezniva- ták meg, ennyi után írhatok be munkaegységet is. Igaz? Ma­guk is tudják, csak szeretnek beíll.tam A munkaegységet azért egy kicsit alkudozni, mint ré­gen a vásárban. Ez már hoz­zátartozik a nap befejezéséhez. Az asszonyok — most már csendesebben, inkább félig tréfálkozva — még mondanak valamit a brigádvezető szív- -Kjntet. Az asszony mintha nem hal­lotta volna: — Egyszer én is kimaradha­tok. Nem? — Csalt úgy kérdeztem. A szép arcból villan a te­telenségéről, meg hogy ennyi keresetből nem lehet megélni, — Azt hittem, hiányoztam. ,, , , , . A férfi testét forróság önti mar oszthattak volna eg kis el Idegesen babráI a kerék­előleget, mint a szomszéd fa- fékjével, csattogtatja, luban, aztan vallókra vetik a mintha sose látta volnaj úgy kapat, es a vörösesbarna vizsgálgatja a homályban csil­lárt*1« hangoskodva indulnak logó kormányt, rajta az apró a falu fele. . rozsdafoltokat. Tudtak Ok, hogy Sarju Fe- _ ha így van? rivel nem lehet alkudni Még Hangja rekedt az izgalom- csak nem is suttogtak róla a tól a kamaszfiúé, alki faluban mint az epnk először vall szerelmet, és va- társárol, Szikszóm Mátyásról dul kalapáló szívvel várja a —. h°gy befr el nem végzett valaszt a kislánytól, munkaegyseget, vagy egy eb _ Hát akkor megyek is. A módon kivételezne akárkivel Mariskáéihoz indultam kotló- is. Mindent pontosmi lemer, sért, mert az enyémek közül kiszámít, tnem engedi meg a egy S€!m akar megülni. Isten legkisebb lazaságot sem, a mu- veled. Holnap már kint leszek 1 osztások megtorlásában pedig én is a mákföldön. közismerten könyörtelen. Mun- Elindul Feri köszönés nél- kában nem ismer se rokont, kb| néz utána, hosszan, amíg se jó barátot, és a gyerekkori csak el nem vész alakja a sű- cimborájától, Hajdú Miskától rűsödő estében. Aztán kerélk­a mostani sógorától - amikor Pújára ugrik, és csak otthon r , jut eszebe. hogy a az az utasítása ellenére délben pat-vezetőjének elfelejtett be­otthagyta a szántást, és el- szólni, pedig ott kerekezett el ment hazavinni a fáját a fo- a háza előtt Mindegy, m. j j gattal - éppen úgy levont há- “nyi™‘ korábban kel holnap. rom munkaegységet büntetés- .. FÁRADJ YiOLT,’ . sokáig nem tudott el­kent, mint az unokatestvérétől aludni. Cseresznyés Manci az ősszel a hanyag vetésért, jár az eszében, látja az alko- Igaz — néha megemlíti —, ke- nyat homályában felvillanó te­rülife is háza táját az embe- J^oteí- hallja a kacér­kodást: »• Azt hittem, hiányoz- rek. Az alakulás előtt sokszor tarn...« Nem hitte, tudta ő na- naponta nyolcan-tízen is meg- gyón jól. Észrevehette a hang- fordultak náluk — szomszé- iából, nézéséből, mozdulatai­dok, rokonok —, most meg bői, hogy egyre inkább visz- ... . ... szatén belé a tizenkét évvel egy hét is eltelik, amíg beve- ezefőtti szerelem feltoluló, tődík hozzájuk valami asszony- mindent átfogó érzése, s va- íéle vagy valamelyik munka- öabbul kerítette hatalmába, csapatvezető hivatalos ügyben. min,t _ ' . . . , ... . , szony lett a vékony lányból Féleségé szinte kedélybeteg Pukkó s^ndoe oldalán. Mióta is miatta. Hiába magyarázza férjhez ment — rá egy évre néki, hogy akik jöttek, áltálé- g js megnősült —, nem is be- ban nem hoztak a házhoz, in- szeltek, csak egy-két közömibös káíbb vittek, kölcsönbe, ho- szót váltottak, ha a boltban, zomira, ha mást nem, a drága tejcsamokban összeakadtak, időit rabolták, fönntartották az ilyenkor még évtized múltán asszonyt, a munkában, most js megremegett Sarju Feri meg legalább télen nyugodtan hangja, vairrogathat. Igen, inti az asszonyt, ne tö­rődjön vele, de azért benne is sokszor felötlik: a végén méta a többségnek lesz-e iga­za? Akik kihúzzák magukat— A kérdés — bár a munkáján egyáltalán, neon látszik meg — nem hagyja nyugton, és ha legyint is egy-eigy kerülő .úton fülébe jutó fenyegetésre, sóit gyötrődést okoz neki is . Mért ki tudja?... — támad fel benne néha a kétség, és ha az eszével félreérEhetetlenül igazolja is önmaga előtt a közös gazdál­kodás jövőjét, nemegyszer esik gondolkodóba afelől, hogy ez­zel a magémaikvaló faluval, a benne élő önző emberekkel, akiknek életcéljuk a kuporga- tás, vagyongyűjtés volt ember­öltők óta, akik még néhány évvel ezelőtt vasvillára men­tek egy barázda földért — meg lehet-e teremteni az ő életé- Fekete ben a jólétet? Nem, nem bí- Mihály: zott sokszor még magában sem. „De azt szokta mondani TAVASZI feleségének: ha már egyszer MUNKA llválialta, amit rábíztak, an­Felesége nyugodt lélegzéssel san karcsú. A lány a kezéért alszik mellette. A redőny ré- nyúl, gyengéden megsimítja, sein beszűrődik az utcai vil- aztán keresi a tenyerét, meg- lany fénye, csíkokat vetít a szorítja, húzza maga után a barna szekrényekre. A férfi rét felé, ahol süt a nap, enyhe idegesen dob magán, átfordul a szellő hullámzik végig a sely- másik oldalára, aludni próbál, mes, friss füvön, kényszeríti de az emlékek nem engedik, megadó bólogatásra a virágo- újra megrohanják, elárasztják,, kát, mennek, a lány húzza ma­felélénkítik, végképp kiűzik gával, szaladna előre, de egy- az álmot a szeméből. szer csak az apja jön vele Ha az öregek — az ő apja szemben, mögötte az öreg meg Manci szülei — tudják. Cseresznyés nyugodtan, egyen- hogy idejutnak, biztosan nem letes lépésekkel, fenyegetőn, ellenezték volna a házasságot. Feri kiáltana, de nem jön De akkor ő még kulákfiúnak han- a torkán, elengedi a számított, annak, titulálta az lány kezét, futna, minden ere- öreg Cseresznyés, aki az apja- jét megfeszíti, mégis alig ha- nál volt részes arató. Pedig lad előre, az apák meg jön- együtt húzták a hátukon a na- nek, egymás mögött, egyre kö­pet, láthatta, hogy jól tud zelebb érve. A lány már nincs dolgozni, nem ijed meg sem- sehol. Alkony, bokros út, az milyen munkától, ért is a gaz- öregek is eltűnnek, és mintha dálkodashoz, de ő csak azt megint Manci fehér pettyes, hangoztatta: kutyából nem hátra kötött kendője világi ta­lesz szalonna, vagyis hogy ku- na az út végén, lákcsemetéből sohasem válhat SZÁRADT AN ÉBRED. rendes ember. Fersze az ő apja ' Hirtelen eszébe jut a sem akart hallani az effajta munkacsapat-vezető, nem is házasságról, amivel nem gya- eszik, kerékpárjára ül és el- rapodik a birtok. Aztán, hogy rohan. Felesége megszokta az öreg Cseresznyés bíróhe- gyakori mogorvaságát, ideges- lyettes lett, meg valami járási gégét, ami beosztásával együtt szervezetbe is beválasztották, jár — síri js miatta magában végképp megszűnt minden re- eleget —, így ügyet sem vetett mény. — Nem köll! — ismétel- férje rossz kedvére. Úgyis elég gette kanokul, amikor a lánya gondot ád neki is a háztartás, a sírni kezdett előtte. — Találsz gyerek ellátása, meg az álla­té még magadhoz valót! Mit tok gondozása is teljesen rá­köli neked fölkapaszkodni ? hárul. Most is a disznóóltól kö- Válasszon a Sarju Feri a fölső Szönt vissza férjének, utcából! Hogy olcsó cseléd Sarju Feri nemigen tudta pa- légy a háznál? Az ő apja meg iástolni érzelmeit. Hamar el- rendszerint ezzel zárta le ^ a pirult, hangja rekedtté vált, vitát: — Kc.monista lányát ide csaknem dadogott, ha hivata­nom hozod! Ha meg elmész jos helyen járt, vagy nők tár­vele, kitagadlak! . , . saságába került. Gyermekko­Fölső utca... olcsó cseléd., ki- rában a lányok előtt is mindig tagadlak.... komenista... Vagy így járt. Csúfolták is érte ele- megszűntek, vagy megváltó- get a társai, de még a lányok zott az értelmük alig néhány js> hogy milyen szégyenlős le- év alatt. Igaz, dolgozni kell gény. Pedi<? ha tudták volna, az ő feleségének is. De Pukkó hogy előbb volt szeretője, mint Jani öldalán talán egész nap akármelyik vele egykorabeli- fekhet a Cseresznyés Manci? nek; tizennyolc éves sem volt, Persze azért könnyebben van, amikor a részeges kovács fia­mért az ő férje hozza haza tál felesége kóstoltatta meg ve- a városból a pénzt — már je az ölelés nagy sejtésének vagy öt éve elment —, az asz- emberré avató beteljesülését, szony meg munkálta a földet, úe nem szólt róla senkinek. _ ; . , , , , ,, , nem dicsekedett, mint legeny­ö vitte be azt a három holdat társai> egy^gy simo­'■ ök meg mindketten aláír- gatással, szorongatással nagy tak. Hiszen nincs baj, dolgoz- hangon, bőven hozzátoldva a nak, az asszony a téli hóna- valóságos történethez. , , . „ Ahogy a munkacsapatvezető­pokban varrogat, egyébként el- m & major fe]é tartott> a falu_ látja a családot, a kislányukat szájj keresztnél ott gyülekez- is olyan szépen neveli, tisztán tek az asszonyok, kezükben, járatja, meg is volna elégedve mellettük kapa. Szeme már az életével, a családdal — at- messziről Mancit kereste. Ki­től sosem félt, hogy nem élnek cs^ oldalt állt a többitől, ko­meg, csak ez a régi seb ne maasszonyával, Rinkó Terával szakadt volna fel!... Mi'yen beszélgetett. Ahogy elhaladt érdekes az élet!... Éppen Cse- mellettük, az asszony úgy tett, resznyésék háza a brigádhatár, mintha nem is venné észre az Annak idején az elosztásnál elserrenő kerékpárt, nem hal­szólni is akart, hogy vigyék lotta volna a brigádvezető han- arrább egy házzal, de aztán köszönését. Miért? — töp- meggondolta. Bár tette volna ren8ett magában a férfi. Csak FÖLDEÁK JÁNOS: Több e nap, mint ünnepi Több e nap, mint ünnep! Ezeréves múltunk véres viharában élni megtanultunk, akadályt sem féltünk, vissza nem fordultunk: forradalmároknak hű fiai voltunk! Jogért és hazáért soha annyi harcot nem vívlak még népek, s Európa hajszolt nemzetei közt egy nép úgy ki nem tartott, mint mi, mert bennünket igazságunk hajtott. Idegenek járma különcködött rajtunk, mások érdekéért áldoztunk és haltunk, űri-önkény is sarcolt, szörnyű vámot adtunk, de országnak, népnek mégis megmaradtunk! Szolgasorsot téptünk széjjel: ezer évre jussolt sötétségből törtünk föl a fényre, és szabadságunknak legdrágább pillére bolsevikoknak fegyvere és vére. Ma is viharokban, küzdelmekben élünk, meg-meginog néha féltett béke: ségünk: korszakokat tisztáz v» f> rl ős szeuv c:! c! ? • ünk, diktátorokat dönt, s vádol perelésünk. Hazánk szabadságát, népünk szabadságát tiszta kezek védik, nemes szavak óvják: jó munkánk gyümölcsét, pártunk le3zságát törtetők, bérencek s szolgák ne herdálják! Amit építettünk, olykor szűkösségben, nem magunk osztozunk, mint szép dicsőségen, a népek "közt már nem élünk észrevétlen: száz- s számilliókkal vagyunk szövetségben. Történelem nincsen Magyarország nélkül — ha támadják: harcol; ha becsülik: békíil, s mert a mi világunk csak Leninnel épül, tudjuk, ki törhet ránk ádáz ellenségül... Több e nap, mint ünnep! több, mert megújultunk, akadályt nem féltünk, vissza nem fordultunk ... Magyarok, elvtársak! — ezeréves múltunk annyi viharából győzni is tanultunk! meg! Vagy ki tudja? véletlen volt a tegnap esti fel­Űjra ott áll a bokroktól sze- Vlllanás? VaSY rém akarja gélyező dűlőúton a sűrűsödő mutatni, mit érez, ha találkoz- alkonyban, csillog a kormány, nak? aztán tekintetét felveti, Manci Ezen gondolkodott akkor is. néz rá nyugodtan, alulról fel­__,, . ... , . f ele, biztatón, mintha1 kicsit . biccentene is a fejével, arcán az "irodalmat« (az öreg Szik­mosoly rezdülését véli — haja szom Mátyás így nevezi a pa- copfban van, alakja kislányo- pírmunkát, hát tréfásan az iro­dában dolgozók és a többi bri­gádvezető is átvette tőle), a mezőre indult, hogy ellenőriz­ze a mák kapálását, ami olyan rosszul kelt. Talán fel is kell szántani. Másutt is lett volna dolga, talán még sürgősebb is, de először ide hajtott Az asszonyok éppen kikanya­rodtak a rendből, amikor oda­ért. Manci is odaköszönt, kö­zömbösen, mint régi ismerős, de nem jött oda, a vizeskorsó felé indult. Kibontotta a ruhá­ból a demizsont — a férfi lop­va figyelte, hogyan emelkedik ki nyaka fehérsége, amit a ru­ha takar a nap elől, az ajka szélén leguruló vízcseppet, az­tán hirtelen elköszönt az asz- szonyóktól, egy füzetet vett elő, mintha annak tanulmányo­zása volna a legfontosabb je­lenleg, és a szatyrok között szoszmitölő asszony felé tol­ta a kerékpárját. Amikor elha­ladt előtte — anélkül, hogy megállt vagy ránézett volna — mintha magának mondását suttogta: — Este kilenckor a kertetek alján az akácásban. Még gyalogolt egy darabig, aztán sietve eltette a füzetét, és felugrott a kerékpárjára. Este a feleségének azt mond­ta, gyűlésre kell mennie a tsz- irodába. Gyorsan, kapkodva vacsorázott. Nem bízott benne, hogy eljön az asszony. Annak idején szerették egymást, igaz, de rendes családanya lett be­lőle, sohasem lehetett hallani róla rosszat, pedig a férje tá­vol dolgozik, és előfordul, hogy csak kéthetenként jön haza. Különösen télen. De jó család­anya, van egy kisfiúk is — alighanem negyedikes —, és úgy mondják, szépen élnek. Eljön-e? Mikor szólt neki, nem nézett rá, választ sem várt. Vajon hogyan nézhetett rá az asszony? Mindegy, ma este minden kiderül... Zsebóráján háromnegyed ki­lenc volt, amikor elindult, de tudta, hogy siet legalább öt percet. Az út meg alig hatper­ces az akácosig. Valamikor pontos volt Manci, előfordult, hogy mindketten negyedórával előbb ott voltak a megbeszélt helyen, és egyformán azt mondták egymásnak, hogy ná­luk otthon az öreg vekkeren már ennyi az idő. Micsoda édes percek voltak azok! Va­lahol itt csókolta meg először, ennél a fánál — áll meg egy bokros aljú, vastag akác előtt. SZORONGVA NÉZKÖ­^ RÜL, nem követi-e valaki. Ha most jönnének is­merősök, és megkérdeznék, mi dolga van erre? Enyhe félelem fogta el. Igen, ilyen lehet az először lopni induló érzése is — gondolta fanyarul. Száraz ág esett le a fáról. Aztán csend. Az óra számlap­ját nem látja, hiába erőlteti a szemét, de bírt osan elmúlt már kilenc óra. Egy fának dőlve áll. Kutya ugat messze, aztán a közelben is válaszolnak rá. Arra figyel. Valaki hátulról megérinti a vállát. Összerez­zen. Megfordul. Manci áll előtte, szótlanul néz rá. — Manci — suttogja a férfi, és keze az asszony válla felé nyúl. Az hagyja. Feri tenyeré­vel tapintja a telt vállak eny­he remegését, vadul megszorít­ja, magához rántja, türelmet­lenül keresi a száját. Az asz- szony elfordítja a fejét, igyek­szik kiszabadulni a szorító öle­lésből, de érzi, ereje lassan el­hagyja, már bánja, hogy eljött, átkozza önmagát, Sarju Ferit, kiáltani szeretne, a férfi a nya­kát csókolgatja forró lihegés- sel, újra a száját keresi, bal kezével átfogja az arcát, ma­ga felé fordítja, aztán rátapad a tizenkét éve érintett ajkakra. Manci hagyja, de harcol a testével, nehogv teljesen elve­szítse felette az uralmát, aztán sörrea egy faág a. közelben, pillanatra enged a férfi szorí­tása, és ezt kihasználva az asszony kiszökken a karjai közül. Fen kapna utána, de a suttogó, mégis határozott hang megállítja. Csendes, mozdulatlan az est körülöttük. Hallgatnak. A fa­lu felől autótülkölés hallik. A férfi erre összerezzen, mintha most térne magához, egy fá­hoz támaszkodik, cigarettát vesz elő, rágyújt. A felvillanó láng megvilágítja az izgatott, feldúlt arcot. — Még észrevesznek — szól csendesen az asszony. — Engedj odamenni hozzád, — Hangja szinte könyörgő. — Maradj. — Miért? — Kár volt eljönnöm. — Látom, hogy te is szeretsz még. — Nem. — Miért tagadod önmagad előtt is? — Valamikor igen. Nagyon. — Most is! — Elmúlt. — De újjáéledt! Százszoros erővel! — Miért is jöttem ki? — Hogy tizenkét év után beteljesedjen a szerelmünk. — Családom van. Neked is. Fojtó csend. — És a szerelem? Annak nem lehet gátat szabni! Ezt meg kell érteni mindenkinek, a férjednek, az én asszonyom­nak, a falunak, a világnak, hogy nekünk jogunk vsai a szerelemhez! — Jogunk?. . — Manci! Kezjük újra az életet! Együtt! — És a család? A gyerekek? A falu? — Meg kell érteni nekik... — Ha tizenkét éve így tud­tál volna küzdeni értem!... Apád és apán. ellem!... A jö- vődért... Az enyémért... Mindkettőnkéért... — Az más volt A föld pa­rancsa. — Megszeghettük volna! El­menni akkor veled, mentem volna bárhova, ha itt nem volt számunkra közös fekhely... De csak keseredtél, nem láza­doztál a sorsod, a sorsunk el­len. .. — Apám kitagadott volna a vagyonból. Megmondta. — Mindegy. Hagyjuk. Most így van. És jól van. Te sem pa­naszkodhatsz, én js megva­gyok. Hallgatnak. Az asszony moz­dul. — Megyek, hátha felébred a gyerek, aztán keres. Isten ve­led. — Manci.,. Az asszony megáll. Vissza­fordul. — Azt a munkaegységet meg javíttasd ki az irodán. Mondd meg, hogy tévedtél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents