Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-28 / 99. szám

■a SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1961. április SS, Zarin sajtóértekezlete New Yorkban A francia nép meg fogja védeni a maga győzelmét New York (TASZSZ). Zarin, az ENSZ-közgyülés 15. üléssza­kának második felében részt vett szovjet küldöttség veze­tője sajtóértekezletet tartott New Yorkban. . A tudósítók számára adott nyilatkozatában kijelentette: .Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a béke megszilárdí­tását szolgáló konstruktív ál­láspontra helyezíkedett sok ázsiai és afrikai, valamint né­hány latin-amerikai ország is. — A 15. ülésszak második szakaszának középpontjában olyan kérdések szerepeltek, amelyek a népeknek a szabad­ságért és függetlenségért vívott harcával fügignek össze. E kérdések megvitatása újabb erővel bizonyította, hogy a gyarmati rendszer napjai meg. vannak számlálva, nem lehet feltartóztatni, sem visszafordítani a né­pek felszabadulásának fo­lyamatát. — Meg kell jegyezni, hogy majdnem minden közgyűlési határozatot, amely a nemzeti felszabadító mozgalommal függ össze, a gyarmati hatalmak ellenállása dacára fogadtak el. — Különösen ki kell emelni az angolai helyzet megvitatásá­nak jelentőségét. Ismeretes, hogy Portugália a Többi gyar­matosító hatalom támogatásá­val mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy az ENSZ foglalkozzék az angolai kér­déssel. A Biztonsági Tanácsban a portugál megbízott azt bi­zonygatta, hogy az ENSZ nem foglalkozhat az angolai kérdés­sel. Mégis a Biztonsági Tanács, majd a közgyűlés vitája meg­győzően kimutatta, hogy az an­golai gyarmati rendőr-rendszer nemcsak az ország népét sa­nyargatja, hanem az egyetemes békét, mindenekelőtt Afrika békéjét fenyegeti. A gyarmati- országok és népek függetlensé­gére vonatkozó deklarációval összhangban az ülésszak határozata tá­mogatja Angola népének igazságos harcát. A kongpi kérdés vitája so­rán a küldöttek többsége el­lyeiket az Egyesült Államokban szerveztek meg és fegyvereztek fel. — Ennek az agresszióé cse­lekménynek az ENSZ-ben tör­tént- megvitatása azt eredmé­nyezte, hogy teljés mértékben összeomlott az Egyesült Államok küldöttségének az a kísérlete, amellyel vé­delmezni és igazolni pró­bálta a washingtoni kor­mány hitszegő politikáját a Kubai Köztársasággal és ennek forradalmi kormá­nyával szemben. — Az ENSZ tagjainak túl­nyomó többsége lényegében véve elítélte az Egyesült Álla­moknak ezt az ENSZ alapok­mányával és a nemzetközi jog- ; elvekkel ellenkező politikáját, | leszögezte, hogy a kubai j népnek joga van a független­ségre és a szabadságra. — Ugyanakkor a szovjet kül­döttség szükségesnek tartja megállapítani, hogy a kubai kérdés közgyűlési megvitatása után sem szabad megnyugodni és csökkenteni az éberséget. A gyarmatosító rendszer még a nagy vereségek után sem szo­kott visszavonulni. Az Egyesült Államok bizonyos körei leple­zetlenül elárulják azt a szándé­kukat, hogy újabb agresszióval akarják megfojtani a kubai forradalmat. Zocin ezután utalt rá, hogy a 15. ülésszak második szaka­szán újra és újra felmerült az ENSZ-titkárság átszervezésé­nek problémája. Egyre világo­sabbá válik, hogy még a jó ENSZ-határoza- tokat sem lehet zavartala­nul megvalósítani, amíg az egyetlen államcsoport ér­dekeit képviselő Hammar- skjöldre bízzák a döntések végrehajtását. — Az ülésszak második sza­kaszának megkezdése előtt volt bizonyos alap annak feltétele­zésére, hogy lényegesen módo­sul az Egyesült Államok állás­pontja. Sajnos azonban — mint az ülésszák ezt megmutatta — ezeket az ígéreteket nem tá­masztották alá tettekkel. Az amerikai küldöttség a legtöbb fontos nemzetközi kérdésben nem változtatta meg álláspont­ját, gyakran a régi hideghábo­rús módon foglalt állást, a nemzeti felszabadító mozgalom kérdéseiben pedig általában a gyarmattartó hatalmakat tá­mogatta, jóllehet tett bizonyos manőverezési kísérleteket. Zorin ezután pozitív jelenségnek nevez­te azt, hogy a hideghábo­rús kérdéseket, elsősorban a magyar és a tibeti kér­dést nem tárgyalták az ülésszakon. Zorin figyelemre méltónak mondotta azt a tényt, hogy a közgyűlés áprilisban félbesza­kította a# tárgyalt kérdés vitá­ját, hogy méltassa Gagarin hőstettét, a szovjet nép nagy sikerét. Zorin a szovjet kül­döttség nevében ismét köszö­netét mondott ezért a megem­lékezésért. Befejezésül rámutatott, hogy a közelgő 16. közgyűlésen az ENSZ remélhetőleg megvitatja az általános és teljes leszerelés kérdését is. Nyilatkozatát á következő szavakkal zárta be: »A szovjet delegáció szükséges­nek tartja kijelenteni, hogy minél reálisabban foglalkozik majd az ENSZ a megvizsgá­landó kérdésekkel, minél in­kább figyelembe veszi a vilá­gon végbemenő új, fejleménye­ket, annál hasznosabb lesz az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek] egész tevékenysége.« (MTI) Párizs (MTI). — A kormány kemény lesz — ígérte Jebrá miniszterelnök szerdán este el­hangzott rádióbeszédében. Hogy e keménység nemcsak a fasiszta pártütőkkel szemben nyilvánulhat meg, azt már sejteni engedte a miniszterta­nács szerdai ülése után a tá- jékoztatásü-gyi miniszter egy kijeldhtése is: »Más oldalról« is fenyegetheti szerinte veszély az államot... Csütörtökön hajnalban el­kobozták a l'Humanitét. A rendőrség az elkobzás indo­kolásául azt hozta fel, nogy a lap közölte a Francia Kommu­nista Párt deklarációját. A deklaráció — mint ismeretes — felhívta a francia népet: kö­vetelje a bűnösök megbünte­tését, s harcoljon a békéért. Az elkobzás után megjelent különkiadásban a THumanité szerkesztősége nyilatkozatot tett közzé, amelyben leszögezi: ez az intézkedés azt látszik je­lezni, hogy a De Gaulle-ista hatalom, miután a pártütők elleni harc szükségességére hi­vatkozva új jogokkal ru­házta fel önmagát, e jogo­kat a nép ellen akarja fel­használni. Ez az elkobzás annál is inkább önkényes, mivel a lázadás ügye mellett nyíltan kiálló lapok, mint például az Aurore teljes büntetlenséggel folytathatják tevékenységüket. Ez az elkob­zás megmutatja — ha erre egyáltalán még szükség’volt —, hogy a dolgozóknak össze kell fogniuk lapjuk megvédésére, de a szabadság és a béke meg­védésére is. A Libération sem közölhette a Francia Kommunista Párt deklarációját, a haladó lap ha­sáb jáin is nagy fehér folt jel­zi a kiiktatott deklaráció he­lyét. Ami a kormánynak a párt­ütőkkel szembeni »keménysé­gét« jelezné: hét letartóztalási parancsot adtak ki a szökésben levő pártütő ex-tábomokok: Sálán, Jouhaud, Zeller, to­vábbá Gardy nyugalmazott tá­bornok, az idegenlégió volt fő­parancsnoka, valamint a há­rom fasiszta ezredes: Argoud, Godard és Lacheroy ellen. A letartóztatási parancs azonban egymagában még kevés a pucs- csisták kézrekerítésére. Hollé­tükről nincs hivatalos hír: egyes értesülések szerint Gib­raltárba, mások szerint Portu­gáliába, ismét mások szerint a Szaharába szöktek volna. A Figaro úev tudja, hogy Satan és Jouhaud továbbra is az idegenlégió egyes számú ejtő­ernyős ezredének zeraldai tá­borában tartózkodik. Az Al­gírtól nyugatra 30 kilométer­re fekvő tábort — a Figaro sze­rint — a csendőrség, körülvette, a légió ejtőernyősei a táboron belül elbarikádozták magukat. Megszökött Algírból La­gaillarde és fasiszta társa, Súsini diákvezér, az 1960. január végi lázadás egyik szervezőbe. Ugyancsak nyoma veszett an­nak a két volt ejtőernyős bér­gyilkosnak, akik hónapokkal ezelőtt a haladó algíri ügyvé­det, Popi-t tették el láb alól. Kiderült, hogy a puccs négy napja alatt kiszabadították a vizsgálati fogságból a két gyil­kost. Párizsba szállították Challe tábornokot, a puccs vezérét. A Santé fogház rabja szerda délután óta. Letartóztatták és várfogságban tartják Bigot, Petit tábornokokat, akik a puccs napjaiban az algíri egy­ségek élén álltak, ugyanez lett a sorsa Gouraud tábornoknak, a constantine-i hadtest pa­rancsnokának, aki hétfőn csat­lakozott a lázadókhoz, és csak szerdán reggel gondolta meg magát. A rendőrség Párizsban 117 szélsőjobboldali személyt előállított. Algírban a hatóságok fel­oszlatták a város községtaná­csát. A kormány főmegbízott­jának utasítására meghatáro­zatlan ideig szüneteltetik az algíri lapok — az ultrák szó­csöveinek — megjelenését. Az Algírból' érkező hírek sze­rint a város mindennapi ké­pét mutatja, az európai lakos­ság lesújtva fogadta a puccs összeomlásának hírét. A muzulmán tömegek ab­ban reménykednek, hogy a pártütés vége közelebb hozza az' algériai békét. Az AFP jelentése szerint Frejac, a kormány hivatalos algíri szóvivője szerdán közöl­te, hogy az algériai esemé­nyeknek két halálos áldozata van, tizenketteii megsebesül­tek. Az UPI jelentéséből kitűnik, a zendülés összeomlása után a francia kormány visszatért ah­hoz az elhatározásához, hogy folytatja az irtóháborút az algériai nép ellen. Olié tábornok, akit De Gaul­le elnök a válság napjaiban Algéria teljhatalmú katonai főparancsnokává nevezett ki, szerdán rádióbeszédben meg­parancsolta a kormányhű egységeknek, azonnal kezdjék meg ismét hadműveleteiket az algériai nemzeti felszabadító hadsereg ellen. Mint a Reuter elmondja, szerdán Challe táboritok ellen hivatalosan vádat emeltek a büntető törvénykönyv azon cikkelye alapján, amelynek értelmében a zendülőket ha­lálbüntetéssel sújthatják. Szovjet lapvélemények az algériai lázadás kudarcáról Egy foglyul ejtett kubai ellenforradalmár vallomása az amerikai kémszervezet szerepéről ismerte, hogy a kongói helyzet továbbra is aggasztó, egyre rosszabbodik, és ennek a belga beavatkozás a főoka; — Az a körülmény, hogy az ENSZ nem képes a kongói kérdés olyan megoldására, amely a kongói nép érdekeit szolgálja, természetesein nem emeli e szervezet nemzetközi tekintélyét. A kongói kérdést maga a nép fogja megoldani, az majd megtalálja az ^tat ha­zája politikai függetlenségének és területi épségének megóvá- ■ sához. — Az ülésszak utolsó napjai­ban az Egyesült Államok ré­széről a Kubai Köztársaság el­len elkövetett agresszió kérdé­sét tárgyalta. Mint ismeretes, mialatt a vita folyt, Kuba partjain fegyveres intervenciós bandák szálltak partra, ame­Havanna (MTI). A kubai el- lenforradaknárofc nyilvános kihallgatásán Pablo Oryambi- de, aki a Kubában partra szállt zsoldoscsapatok hírszerző egy­ségének tagja' volt, leleplezte az amerikai kémszervezet sze­repét a kubai partraszállás­ban. Oryambide elmondotta, hogy a kubai beavatkozás tényleges és közvetlen szerve­zője az amerikai kémszervezet volt. Beszámolt arról, hogy az FBI vezetőinek egyik legutóbbi értekezletén Wa­shingtonban körülbelül két és fél héttel ezelőtt közöl­ték vele, ha a zsoldosok partraszállása nem sikerül, és az amerikai államok Egyéb hírek Kubából szervezete továbbra sem lép akcióba, akkor az Egyesült Államok két hé­ten belül megszervezi saját közvetlen beavatkozását. Oryambide megerősítette to­vábbá, hogy Miro Cardona és Tony Varola, a kubai ellenfor­radalmárok vezetői csak bá­bok, akik az FBI utasításait hajtják végre. A többi fogoly kihallgatása­kor szintén megerősítette, hogy az invázióban való részvételre azzal a hazugsággal vették rá őket, hogy Kubában rövidesen összeomlik a Castro-rendszer. (CTK) A La Calle című kubai kor­mánylap szerint a Castro-elle- nes expedíciónak mintegy száz, tagja még a zapatai mocsarak vidékén rejtőzködik. A kubai fegyveres erők arra töreksze­nek, hogy még május elseje előtt felkutassák őket. A kubai hadsereg hetilapja szerdai szá­mában azt írja, hogy a Cochi- nos-öbölben április 17-én vég­rehajtott első partraszállásban 1300—1500 főnyi invázióé csa­pat vett részt. (AFF, Reuter.) TEXAS Castro hadserege »darabokra szaggatta« az ellenforradalmá­rok partra szállt erőit — mon­dotta az inváziós csapatok egy életben maradt tagja, Manuel Penabaz, akit ötödmagával egy Texasba tartó amerikai hajó vett fel. Penabaz elmondotta, hogy a hadműveletben részt vett amerikai bombázók legna­gyobb részét a kubaiak le­lőtték. így a csapatok légi támogatás nélkül maradtak. Ezenkívül a partraszállások megindulása­kor a kubai hadsereg elsül­lyesztette két hajójukat. Heves tüzérségi tevékenység követ­keztében rövid idő alatt kiszo­rították őket állásaikból. HAVANNA A Kuba iránti rokonszenv különböző megnyilvánulásai­ról tájékoztatnak a hírügynök­ségek. így például Guayaquil- ben neves ecuadori írók és mű­vészek tartottak gyűlést, hogy kifejezzék támogatásukat a ku­bai forradalom iránt. A gyűlés részvevői elítélték az Egyesült Államok Kuba elleni agresszió­ját, és jókívánságaikat tolmá­csolták a kubai konzulnak. Egy hír az amerikai paradicsomból: élelmiszerulaivónyok a munkanélkülieknek Welch (MTI). Az AP ameri­kai hírügynökség jelenti a Nyugat-Virginia államban levő Welchből, hogy .a gazdasági válság sújtotta amerikai bá­nyavidék e városában szerdán munkanélküliek és asszonyok hosszú sora kígyózott az élel­miszerutalványra jogosultaik összeírását végző iroda előtt. Ezen és hét más »pangó terü­leten"* a Kennedy-kormány utalványok formájában élelmi­szersegélyt ad, hogy legalább ez éhezéstől megmentse a munkanélküli családokat. Az utalványokat június ele­jén osztják ki, most csupán azt határozzák meg, ki jogosult az élelmiszersegélyre és milyen mértékben. Egyes családok in­gyen kapják a segélyt, mások, amelyeknek még maradt va­lami jövedelemforrásuk, rész­leges térítés ellenében. Figyelmeztető hangok a Kennedy-kormány felé I* & w J. y-ri ÍV V J. JTX i\CW York Post szerkesztőségi cik­kében sürgeti az amerikai kor­mányt, hogy vonja le a tanul­ságokat a legutóbbi kubai ese­ményekből. A központi hírszerző hiva­tal tévedett Kuba felkészültsé­gének megítélésében — írja a lap. — A Pentagon tévedett Kuba katonai lehetőségeinek értékelésében. Az amerikai külügyminisztérium tévedett a művelettel járó politikai koc­kázat felmérésében. Akár tet­szik nekünk, akár nem — foly­tatja a lap —, a rejtélyes Cast­ro továbbra is hatalma tetőfo­kán van. Ha újabb erőfeszítéseket a 'ú-slt megismét­lésé'1 fí«velmeztet a la*-! ~’"I u múlt héten kuf vallottunk, akkor tazel beismerjük, hogy semmit sem tanultunk a történelemből. A New York Times tudósító­ja jelenti a Florida állambeli Miamiból, hogy azoífcnak a zsoldosoknak nagy része, aki­ket a kubai nép elleni harcra katonailag kiképeztek, de akik a múlt heti intervencióban nem vehettek részt, »eltűntek« a környékről. Egyes vélemé­nyek szerint az Egyesült Álla­mok hatóságai valamilyen El­szigetelt helyen tartanak kb. ötezer kubai »önkéntest«. LONDON Az angol alsóházban több felszólaló szerdán is elítélte az Egyesült Államok kubai ag­resszív politikáját. Munkás­párti képviselők követelték, hogy az angol kormány gyako­roljon »visszatartó hatást« az Egyesült Államok kormányára. (MTI) Moszkva (TASZSZ). Amint a bizonyítékok százai tanúsít­ják — írja a Pravda . párizsi tudósítója —, a lázadás leveré­se a francia nép egységes el­lenállásának köszönhető. A munkásosztály vezetésével ha­zafias mozgalom bontakozott ki az egész országban a köztár­saság védelmére. Még nem ismerjük pontosan mindazoknak a nevét — jegy­zi meg a tudósító, akik Chal- le-t, Salant és társaikat támo­gatták, de az bizonyos, hogy a lázadók tervét nem a »vak el­keseredés« diktálta, ahogy azt a jobboldali sajtó próbálja fel­tüntetni. Az összeesküvés ab­ból az alapból indult ki, amely az egész algériai gyarmatosító politikát meghatározza. A Pravda tudósítója felhív­ja a figyelmet- arra a tényre, hogy a zendülés kirobbantására éppen azt a pillanatot vá­lasztották ki, amikor a kubaellenes amerikai ag­resszió és az amerikai im­perializmus más, a nemzet­közi biztonságot veszélyez­tető cselekményei határta­lanul kiélezték a nemzet­közi helyzetet. Ha valaki is kételkedne abban, hogy a lázadók az amerikai ag- resszorok cinkosainak tekin­tették magukat, kételkedésüket maga az amerikai sajtó oszlat­ja el — hangoztatja a Pravda tudósítója. A Szovjetszkaja Rosszija ír­ja: Most az algériai lázadás után világossá vált, hogy az algériai háború folytatása a Francia Köztársaság bukásával fenyeget. A puccs suaalmazói és szervezői nem is titkolták végső céljukat — a fasiszta diktatúra létrehozását. Az algériai háború minden órája és minden perce a fasizmusnak kedvez, és amíg ez a háború f vik, Franciaországot a fasiszta ura­lom közvetlen veszélye fenye­geti. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents