Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-26 / 97. szám

Szerda, 1961. április 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP Több hízót a háztájiból is A hízott sertések zömét a termelőszövetkezetektől várja •a népgazdaság. Az Állatí'orgal- mi Vállalatnak fontos felada­ta, hogy a háztáji gazdaságo­kat is minél nagyobb mérték­ben — a lehetőségek felső ha­táráig — bekapcsolja az or­szág húsellátását szolgáló szer­ződéses akciókba. Már eddig is segítette a ház­táji sertéstartás fejlesztését, és hasznára vált a népgazdaság­nak a kocahitelezési akció. En­nek feltételei ismeretesek. A hízók közül kiválogatott, hi­telbe kapott koca ellenében az első szaporulatból származó 3 süldőt kell átadni a vállalatnak megfelelő elszámolás alapján. A többi süldővel az állattartó szabadon rendelkezik, s a ko­ca is az övé lesz, ha vételárát kiegyenlítette. Somogyiadon például Benkő János egy, Tor­ma László termelőszövetkezeti brigádvezető két kocát kapott tavaly ebben az akcióban. Ke- levízen Péter Imre akciós ko­cájának szaporulatából hármat átadott a vállalatnak, ötre pe­dig hizlalási szerződést kötött. Au gusztusban 110 kg-o® át­lagsúlyban értékesíti majd a hízókat. Tomcsányi Gyula szóládi er­dész kilenc sertést hizlal köz- fogyasztásra A kellő mennyi­ségű abrakot megtermelte két hold illetményföldjén, süldői pedig onnan vannak, hogy ka­pott kocát a vállalattól. Ami­kor a 40 kilós átlagsúlyt elér­ték a süldők, háromnak az árát elszámolták a koca ellen­értékeként, de ezek az állatok továbbra is nála maradtak, mert szerződésben vállalta, hogy meghizlalja őket. Ez újabb akció, s szükséges, hogy kiterjedtebben szervezzék meg a felvásárlók. Mégpedig azért, mert nem a süldőnevelés, ha­nem a sertéshizlalás a végső és döntő célkitűzés. Az a felvá­sárló, aki nem ismeri fél en­nek jelentőségét, rosszul dol­gozik. Most már bebizonyított tény, hogy a kocakihelyezési akció egyesíti az állattartók és a népgazdaság érdekeit. Megéri kocát kérni és tartani, tudják ezt a gazdik. S megéri a to- vábbtartásra alkalmas kocát a gazdáknak kiadni, mert a sza­porulat nagyobb része hízott sertésként az állam központi húskészleteit gyarapítja. Ezek­ből a tapasztalatokból csakis arra a következtetésre juthat az Állatforgalmi Vállalat, hogy sürgősen ki kell helyeznie azt az 1148 kocasüldőt, ame­lyekre bejelentették igényüket az állattartók. Az ütem gyorsí­tásának örve alatt azonban nem szabad elsietni a dolgot. Mint eddig, ezután is vemhes kocákat helyezzenek ki a ház­táji gazdaságokba. Ne fordul­jon elő olyan eset, amilyenről Kőkúton Lécfalvi János tett panaszt. Februárban kapott ko- casüldőt, de az nem; fog ma­lacot. Nem az a rendeltetése a köcahitelezési akciónak, hogy meddő állatot adjon a vállalat! A tsz-tagok és más, egyéni állattartók sertéshizlalásának segítésére más akciót is indí­tott az állam: másfél mázsa ab­rakot juttatnak hivatalos áron cgy-egy szerződött hízóra. Ezt a kedvező lehetőséget is tuda­tosítsák szélesebb körben az Allatfórgalmi Vállalat dolgo­zói. Arra van szükség — s ezt a megyei pártbizottság ismé­telten feladatként adta az ál­latfelvásárlóknak —, hogy ne csak azt nézzék, mi van a ísz- ek sertéstelepein,- hanem lá­togassák a háztáji portákat is. Igen, a háztáji ólakban is van süldő és nem is kevés. Hogy ezekből mennyi hízót kap az idén a közfogyasztás, az első­sorban az állatfelvásárlók munkájától függ. Még legalább 12 ezer sertésre kössenek hiz­lalási szerződést a háztájiban — ez az Állatforgalmi Válla­lat egyik legfőbb tennivalója ezekben a napokban, hetekben. K. J. EGY HÓNAP ETÁN I Húsz falusi pártmunkás tapasztalatcseréje Marcaliban A Marcali Járási Pártbi­zottság a napokban össze­hívta a járás falvaiban há- romhónapos pártmunkán tartózkodó elvtársakat, mondják el, mit tapasztal­tak egyhónapos ottlétük alatt. Egy hónap nem sok idő ar­ra, hogy a faluba cseppenő ide­sék a község életével, s mesz- szemenő következtetéseket vonhasson le. A falura küldött pártmunkások Marcaliban győzött meg, hogy egy hónap alatt is igen sókat lehet látni és tenni. Utóvégre is a kikül­dött elvtáirsak nagy többsége nem ma ismerkedik a falusi élettel, sok tapasztalattal ren­g« gJapca« «ta»*e? jTS„SS megtartott tapasztalateseresze-1 Sajnos néhány elvtársnak rű beszélgetése azonban arról i arról kellett beszámolnia, hogy 1 egyik-másik tsz-ben még ko­rántsem tölti be hivatását a pártszervezet. Ferenczi Vendel elvtárs arról beszélt, hogy a pusztakovácsi Dimitrov Tsz-ben éppen a párttagok ellenezték a premi­ESTÉRŐL ESTÉRE... Valljuk meg, tíz évig egy vállalatnál dolgozni elég ritka­ságszámba megy, különösen kevesen töltenek el tíz eszten­dőt egy gép mellett. Ahhoz kell valami, amit közönségesen áll­hatatosságnak, mesterség-vagy munkaszeretetnek hívnak. E szavak alakja ugyan nem mindig fedi a gondolat értel­mét Egy kicsit elközhelyesed- tek már az efféle kifejezések. De akárhogy, akármint van is, Mayer Géza szereti és becsüli mesterségét Nyomdász, gép­szedő. A közelmúltban volt tíz esz­tendeje, hogy leült a kaposvári nyomda egyik linotype sze­dőgépéhez, s azóta estéről esté­re ott láthatjuk az öreg masi­na mellett. Tíz éve lapszedő! Ez pedig nem kis dolog, mint­hogy a délutánja, az estéje mindig foglalt; mikor a bará­tok szórakozni mennek, ő ak­kor kezdi munkáját Mozi, színház csak vasárnap jöhet szóba. És tán megbánta? Vajon hiányzik-e az esti szórakozás? Csak mosolyog. Dehogyis bánta meg! Lapot szed, s ez már magában véve egy kicsit szórakoztató is. Ólomba önteni a híreket, a világ eseményeit, vagy éppen egy-egy elbeszélést, riportot. .Hogyne lenne ez szó­rakoztató! Persze csak annak, aki szívesen csinálja. És ha az eltelt tíz esztendőt nézzük, akkoí biztosak lehe­tünk ebben. 1951-ben is ilyen jókedvű, mosolygós, tréfára kapható fiatalember volt. Mun­katársai hamar megszerették az ügyes kezű szedőt. Ez pedig nagy dolog. A nyomdászok között nehéz az idegenből jött szakmabelinek tekintélyt sze­rezni, viszont annál maradan­dóbb a kivívott siker. Neki aránylag gyorsan ment. Hamar kitűnt ütemes, szinte játékos ujjmozgásával, s a tízujjas szedők egyik legjobbja lett az országban. Két »-Kiváló dol­gozó« és »Szakma kiváló dol­gozója« kitüntetés, a »Könnyű­ipar kiváló dolgozója« jelvény és számos egyéb verseny ba­bérjai tanúskodnak erről. No és, ami nem lebecsülendő, a kollégák elismerése. A vidámság, ami körülfonja őt és szedőgépét, még sose ment a munka rovására. Kor­rektúra-levonatai mindig tisz­ták, alig akad egy-két hiba a sorokban. Pedig naponta leg­alább 50 ezer betűt szed, s a legritkább, hogy téves billen­tyűt ütne le. Szeme állandóan a kéziratot figyeli, ujjai a bil­lentyűkön játszanak. Munka közben nem törődik semmivel, csupán a cigarettájából szip­pant néha egyet.., És így megy ez már tíz éve nap nap után. A régi gépen egyre újabb híreket szed, köz­ben örül vagy elkomorodik a közlemények hatására. Mert noha ő csak ólomba önti a gon­dolatokat, mindig érdeklődés­sel figyeli a szöveget. Szinte maga előtt látja a lap olvasóit, tudja, hogy miként fogadják majd reggel a sorokat. És ez is egyik oka, hogy figyelmesen, lelkiismeretesen / .dolgozik, s hogy hivatását, mesterségét annyira szereti. Öt pedig a szakmája becsüli — a kollégák szeretőiével;.. Roland Ferenc Legtöbbjük igen jól fogja fel küldetését, nem a bajok, gon­dok, nehézségek csokorba gyűjtésében látják feladatukat, hanem abban, hogy a hibák, bajok megszüntetéséhez adja­nak a helyszínen elvtársi se­Őnállóan cselekednek Bállá László elvtárs Szenyé- ren azt látta, hogy a növény- termesztők nagyon jól dolgoz­nak — sőt, mint megállapította — az asszonyoktól példát ve­hetnek a férfiak. Az a bizonyos cipő főképpen az állattenyész­tésben szorít. A lovak kövérek, a többi jószág rossz bőrben van. Észrevette, hogy a serté­sek mosatlanul, félig nyersen kapják a krumplit, a legele­mibb egészségügyi szabályokat sem tartatták meg a gondozók. Gyenge lábon állt a fegyelem. Persze anyagilag nem is voltak érdekeltek a jobb munkában, hiszen egyrement, mennyi te­jet adnak, mennyit híznak a jószágok, a munkaegységet sablonosán írták jóvá nekik. S mit tesz ilyenkor a jó párt­munkás? Feljegyzi a fogyaté­kosságokat, s aztán esetleg be­küldi a járásnak, hogy íme, lássátok, milyen jó szemem van?! Korántsem. Bállá elvtárs kommunista módon gondolko­zott és cselekedett. A hibákat emberek követik el, velük is kell kijavíttatni azokat. S ő a kommunistákkal kezdte. — Taggyűlést hívtunk össze — mondotta. — Hivatalos volt oda az állatorvos, a párton kí­vüli brigádvezető és az állat- gondozók. Sok mindent el­mondtunk, érveltünk, vitatkoz­tunk, s végül is a szónak ered­ménye lett. Szigorúbbá vált az ellenőrzés, a vezetőség jobban tudatára ébredt felelősségének, a tagok szintúgy. Nagyon sok rendes, becsületes ember lakik a községben, s rájuk mindig lehet. HORVÁTH JÓZSEF: ÄRANTKALITKA <S2) — Mert az ilyesmi kényelmet­Ki viszi túlzásba? ö. a munkatársaira is átragadt ez len. Tudod te, hogy van ez? nagylábon élést! Széliében- az aggodalom. Nincs abban ^ ^ ^ ^ ^ ^ Azt mondja a felsőbbség, hát hosszában' beszélik, hogy már semmi, ha valakit az osztály- gyuíj'k"aTel^éeemmél” de "az mondjam... az . üdülés sokf pénzbe kerül — Ugyan! — legyintett Sze­rencsés —■ ez nem igaz. Ezj olyan kedvező lehetőség, ami lyenröl maga azelőtt nem is; álmodhatott. — Kérem szépen, az üdülési díj is sok, mert ugye, öten va Ami ottmarad — a megerősített pártszervezet mi ez, babaruha, ha elrontom, újra kezdem? Ha meg ráhagy azt sem tudja jó módjában, vezető hívat, de tudja' az ör­dög. Bolgár mindig azt hajto­gatta, legjobb, ha az embert n.it csináljon. Talán azért nem ja az egészet, a kutya se szól jön ki soha az építkezéshez, érte semmit. Hát az ilyesmire mert félti a szép ruháját a pi- észre sem veszik, sohasem hí- én is dühös vagyok. De hogy szóktól. Úgy jár ez, mint egy vatja senki, mert, olyan em­gróf. Haraszti igazgató elbúj- bért, mint ő, csak akkor hívat­szó nélkül hagy- talán a rendszert hat mellette. Ugyan mi az is- ják, ha baj van. én mindezt jam? Vagy hibáztassam? Azt nem. Gyurkó elgondolkozott Az öreg cigarettát sodort. — Mi van evvel a Szerencsés Janival, Pista bácsi? — kér­dezte végül Gyurkó tűnődve. — Azelőtt utálta az irodát, mindig itt sündörgött, most roeg ki sem bújik onnét. Tudja a fene. Le kéne már tenből telik neki? Nem folytathatták, mert Kul­csárt Galgóczi mérnök magá­hoz hívta az állványzatra. Az öreg még elmenőben vissza­szólt: Bolgár félszegen lépett be Szerencsés szobájába. Szeren­p.’ég nem is minden, hiszen: előbb néhány göncöt kéne ven-: ni, mert mi tagadás, el va-: gyünk maradva az cltöz'-"'lés­ben. — Nézze — csóválta rosszal-ji loan a fejét Szerencsés — nem erőszak a disznótor. De rosszul — Az elvtársak munkája ak- >a* lesz maradandó — hangsú­lyozta Szigeti István elvtárs, ;a járási pártbizottság titkára , ha a három hónap elteltével lesznek, akik tovább viszik a dolgokat. A pártszervezetek megszilárdítására gondolok — mondotta. S az elvtársak szavaiból ér­ződött, hogy ott megy jobban a munka, ott kevesebb a baj, a ^nézeteltérés, ahol a pártszerve­egyszer ülni, és szemtől szem- szólt telefonon Bolgár Mihály- be megkérdezni tőle magától, nak: Mert erre csak ő tudhat meg­felelni. — Emlékszik, up ve, rnemyi­re szerettük, becsültük? Nahát, fel szolgálatkészen Bolgár. , , . , , , . , esik nekem ez a visszautasítás esés nem kelt fel íróasztala Az embernek áldozatot is k*u ÄÄSÄt S " “^látják szavukat. Sokan így is- Holnap még egyszer meg- 2St£s5°ÄÄS^ »***• Holnap meg egyszer meg lantassai yarta az osztaiyveze ;irmkor klfarolt a szobából. «szervezetet fokozni a kom­probalom. De tan legjobb vol- to megszólalását. Szerencsés . , . ^szervezetet, iokozju a koui arcán árnyék suhant át. Hang- * gmumstak felelossegtudatat. ja száraz volt és korholó: Az osztályvezetői értekezie-5 Petrekanits Andor elvtárs is — Mondja, Bolgár kartárs, fen Haraszti igazgató elnökölt.«ezt tartja Marcaliban a legfon- miért nem fogadta el a szak- — Ezzel is megvagyunk, elv-*Í°sat,b teendőnek. Elmondta, — Bolgár kartárs, az osztály- szervezeti beutalót a bogiári tórsak esv anVaeunk van 1?ar in.yo1? kommunista vezető kartárs hívatja! üdülőbe? Én köZbenjártam tersaf' Meg egy an3'agU"k JaiMdolgozik a tsz-ben, s céljuk, Máris megyek — ugrott azért, hogy magúkat beutalják. 32 iőomszeruzem bovitesének^hogy tovább erősítsék a párt­na Benkő Antinak szólni Rostás Mancika ezalatt át­Én* exponáltam magamat. Én ügye. Mindenki megkapta az; «szervezetet. derekabb ember i» voji, mint Bolgár Mihály építésztechni- kimondottan jót akartam tenni építési osztály előterjesztését,« most. Szerény volt, most meg kus volt Szerencsés osztályán, magukkal. Erre maga vissza- elvtársak? Igen? Át is tanul-«®es fejlődés kezdődött. Somogyzsitfán is egészsé- el — milyen fennhéjázó. Már az is, hogy ki se jár közénk. A cso­portvezető nem győzi jelentés- iskolát sei, ho"-’ a fene. egye meg, aki a papirost feltalálta. Mert az demelni Negyvennyolc éves, koravén utasítja. Hát mi ez? Várjon. ' ", TL"' J~- " " ~ ^számolt be Szabó János elv­emberke. Valamikor felsőipar- Maga szorgalmasan dolgozik. manyoztaK. no, jo. bzerencses^^g — A pártszervezetbe végzett, és végtelen Ezért jutalmat érdemel. Ez az elvtárs, van még előzetesen' szorgalommal iparkodott kiér- üdültetés a jutalom. Most valami hozzátenni valója? mondja meg, miért jelentette Szerencsés a fejét rázta. kenyerét. Öcska, ko­csak arra jó, hogy Szerencsés pottas ruhát viselt, és ebédjét ki, hogy nem megy Boglárra? , , t—— i-ii!— — Kérem szépen, osztályve- Antai teieme.te a Kezel. zető kartárs — válaszolt ''•ész- Szót kért. Szerencsés érdeklő­janinak ne kelljen az építkezéshez. — Azért nem kell kiszagolni is mindennap csomagolta ki. újsápapírból Csak akkor túlzásba gyújtott rá, amikor megkínál- ségesen Bolgár —, amint tét- déssel várta Benkő felszólaiá-j vinni... — csillapította az in- iák. Az osztályon mindenki szik tudni, igen nagy a család, ^ dulatos Gyurkát Kulcsár. Pe- szerette. Most, amikor a főnök három gyermekem van, kettő dig tudta, hogy igaza van. hívatta, Bolgár szorongott. De már iskolás, és hát... hogy is {Folytatjuk} egymás után kérik felvételüket ja legbecsületesebb, legömtuda- itosabb parasztemberek. Előfor­dul, hogy házaspárok együtt jelentkeznek a pártba. Két új tagjelöltet vettek fel [egy hónap alatt Szenyéren. s (most további három-négy párt­itagságra alkalmas jelölttel fog­lalkoznak. I zálást, s ők hadakoztak a köz­gyűlésen a részesművelésért. — Kéthelyen a párttagság összetételénél fogva nem érvé­nyesült a pártszervezet irányí­tása — mondotta Sári Nándor elvtárs. — Sávolyon a párttagok nem mernék véleményt nyilvánítani a párt-, tanács- és tsz-gyűlé- seken. Mindent helybenhagy­nak, amit a tanácselnök, meg az iskolaigazgató mond, nem mernek bírálni — összegezte tapasztalatait Be ke István elv­társ. Bizony nagy bajok lehet­nek ott, ahol ilyen légkör ural­kodik; Vezetésre tanítanak Az estig tartó megbeszélés tanulsága: sok minden függ at­tól, hogy a szövetkezetekben milyen a vezetés, határozott, kezdeményező-e, vagy nem mer állást foglalni az úgyneve­zett kényes kérdésekben, s hagyja, hogy a demagógok, a szájhősök uszályában vonszo­lódjék. A kéthelyi Aranyka­lász Tsz vezetősége — hallot­tuk Sári elvtárstól — gyak­ran elköveti azt a hibát, hogy mielőtt gyűlés elé visz valamit, nem tisztázza álláspontját sa­ját körében, s ilyenkor nem születik érdemleges határozat. Gyakorlatlanok még a sávo- lyi vezetők is. Megesik náluk, hogy a három-négy óra hosszat tartó vezetőségi ülésen az elnö­kön, agronómuson, főkönyve­lőn kívül nem jut szó a veze- tőség más tagjának. Még a régóta vezető beosztá­sú tekintélyes, derék elvtársak módszereiben is találni bírál- nivalót. Puskás József élvtárs, a pusztakovácsi Dimitrov Tsz elnöke például hosszú éveken át hozzászokott, hogy a kis te­rületű tsz-ben mindent ő irá­nyított. Erre vállalkozni egy nagy tsz-ben eleve képtelenség. Régi módszerekkel csak elap­rózza magát a vezető, s nem képes átfogni a nagy gazdasá­got. — Somogysámsonban — mu­tatott rá Kocsis Károly elvtárs — a vezetőség rendes, hozzá­értő emberekből áll, csakhogy nem sajátították még ' el a munkaszervezés tudományát: Sokszor hiányzik belőlük az előrelátás. Nem készülnek fel rendszeresen a közgyűlésre sem, s a tervezett napirend he­lyett a legapróbb részletekben merül ki a vita. Hogy mennyire káros, ha a vezetés nem áll a sarkán, s hagyja magát elvtelenül befo­lyásolni, ezt szemléltette egy boronkai példával Varga Ist­ván elvtárs. Az történt, hogy az év elején egyesek követelé­sére nagyarányú munkaegység­hígításba kezdtek. — Felfigyel­tünk erre, és. közgyűlést hív­tunk össze. Megkérdeztük a tagságot: mit akarnak, sok munkaegységet, és alacsony jövedelmet, vagy azt, hogy ,év végén meglegyen a tervezett 28 forintos osztalék. Persze, hogy mindenki az utóbbi mellé állít. Rendet teremtettek és ' rájöt­tek: nem érdemes becsapni saját magukat — mondotta Varga elvtárs. Sok szó esett a tsz- és a tanácsvezetők kapcsolatáról is. Fokt Gyula elvtárs a dicséret hangján beszélt a nagyszakácsi tanácselnök tsz-t segítő tevé­kenységéről. Ilyen szellemben szólt Petrekanits elvtárs is a marcali tanácsvezetőkről. A pusztakovácsi tanács elnökét viszont alig látni a tsz-ben, jó­formán csak jelentésekből ér­tesül a tsz dolgairól. Ilyen tapasztalatokról szá­moltak be a marcali járás fal­vaiban dolgozó pártmunkások. Az egy hónap múlva tartandó újabb megbeszélésükön min­den bizonnyal még elmélyül­tebb tapasztalatokról, még na- gyobb sikerekről adnak majd számot. Varga József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents