Somogyi Néplap, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-23 / 95. szám

SOMOGYI NÉPLAP

6

Yarärnap, 1961. április A

r.

SZIRMAY ENDRE:

A VÉGTELEN FELÉ

Halál, homály, minden gonosz elem földhöz szögezett. Fehlte félelem őrzött minden titkot,

Az emberi szándék évmilliókon át hiába vívta gigászi ostromát, lángot hiába szított;

Nem boldogult. De mint a vágy, a fény, makacs hitéhez visszarezgö remény, feltámadt újra s újra,

Anyag és szellem titkait kibontva kilépett tudása a horizontra, s rátalált az útra.

Munka-varázslatból született új élet: a keréki, a hajó, a távcső, a gépek harsonás új csodák,

Kiteljesedett az eszmék hősi harca, a tér és az idő megszépülő arca mosolyog vissza ránk.

Évmilliók földi törvény-láncait, a gravitáció kényszer-sáncait feltörte az elme,

A győztes tudás zengő rakétáján, utat nyitott ismeretlen pályán a feltárt végtelenbe!

TÉNAGY SÁNDOR:

SEBEK

Pattogó fehér kövek, engem sebző sőrétek elhullajtott szavaim; mielőtt célba értek volna: megfordultak, húsomba véstek, szivárgó sebek jelzik, költemény, örökre-születésedet, tudván, hogy nem felejt a sokat-szenvedett.

Hát jó, én vállalom: üssetek, sőrétek, verjék bőrömet, hitemet a szavak, mint a homlokok redőit a csípős verejték; üssetek, sörétek, ti gondolattal-mérgezett, csíraképes magok: én a tett s a cél között jó termőtalaj vagyok.

Pályázati felhívás

A Baranya megyei Tanács, Pécs mj. Város Tanácsa, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa pályázatot hirdet megbízások elnyerésére.

A pályázathirdetőknek az a céljuk, hogy megteremtsék a dolgozó nép életével, szocialista fejlődésével foglalkozó irodalmi és képzőművészeti alkotások létrehozásának feltételeit, és lehetőséget biztosítsanak arra, hogy az írók, képzőművészek megismerjék és éljék népünk életét, munkáját, örömét és küzdelmét.

A megbízást nyert írók és képzőművészek élmény- és tapasztalatszerzés céljából egyhónapi időtartammal fizetés nélküli szabadságot kapnak; ez alatt az idő alatt a megbízó szervek egy-egy alkotó részére 3—5000 forintot biztosítanak a zavartalan alkotómunkára.

A pályázók 1961. május 15-ig írásban juttassák el a Baranya megyei Tanács Művelődésügyi Osztályához, hogy az élmény- szerzésre, anyaggyűjtésre, illetve az alkotómunkára szánt időt mikor és hol kívánják eltölteni, továbbá milyen művet milyen műfajban kívánnak megalkotni.

A pályázathirdetők az írók és képzőművészek fizetés nélküli szabadságát megbeszélik az illetékes vállalatokkal, intézményekkel.

A megbízásokat közös megállapodás után adják ki a pályázathirdető szervek.

Pályázni lehet olyan művek tervével, melyek mai életünket, elsősorban a munkások és

KI ÉRZI JÓL MAGÁT

egy olyan elhanyagolt, rendetlen klubban, mint a büssüi? Pedig néhány héttel ezelőtt még tiszta, takaros lehetett, látszik a szépen meszelt falakon, a terem állapotán. Most azonban, ha benyit az ember, elképesztő kép fogadja. Azaz hogy nem is kell benyitani, mert az ajtón még csak kilincs sincs, nemhogy bezárnák legalább éjszakára Odabent centi vastagon áll a sár a padlón, a székek szinte egymás hegyén-hátán, nagy összevisszaságban, és ujjnyi por fedi őket. A keveset használt rex- asztal is ott árválkodik a sarokban, posztóján piszok, szalmaszál s ki tudja, honnét származó »idegen« anyag. Az egyik sarokban fehér szekrény tetején áll a Munkácsy televíziós készülék. (Alig kerülhetett szereléssel együtt

tízezerbe.) Az nyúl hozzá aki akar, s az tö- rölgeti le róla a port, aki akarja, jóllehet ilyen szándékkal már rég nem közeledtek feléje. Az ablakot leakasztották valamikor, hogy kívülről is be lehessen látni. S ha még hozzávesszük azt a két malteros pallót, ami székre biggyesztve átlósan »díszíti« a szobát, hát mindent elmondtunk a büssüiek klubjáról. Nos, a takarításért 35 forintot fizet a tanács havonta, állítólag a titkár lányát bízták meg e nemes feladattal.

Egy macska merészkedett a szobába, az is undorral fordult ki onnét. Hát akkor az emberek, akik szabad idejükben szórakozni, művelődni szeretnének a klubban ...?

f

— jparasztok életét kívánják bemutatni.

A pályázók tervében szerepelhet: elbeszélés, kisregény, regény, drámai mű, versciklus, illetve grafika, akvarell, olaj- és szoborkompozíció.

A megbízás a szerzői tiszteletdíjat nem érinti.

A pályázat tervében meg kell jelölni a mű elkészülésének határidejét.

A művek publikálására a Jelenkor folyóirat, illetve a kiadó ad lehetőséget; a képzőművészeti alkotások esetében a közületi vásárlások kiszélesítését biztosítják a pályzathir- dető szervek.

Fekete Mihály: TAVASZI NAPSÜTÉS

Miért elhanyagoltak a könyvtárak a tahi járásban?

Nem minden tanács érzi sajátjának a könyvtárat a tabi járásban. Ezt bizonyítja az az elszomorító adat, hogy a könyvtárak egyharmada elfogadhatatlan, nem megfelelő helyiségben működik, még egy szekrényt sem biztosítanak a könyveknek, azok összevissza hányódnak. Olyan tanács is akad, amelyik sem a költség- vetésből, sem a községfejlesztésből nem tervezett egy fillért sem a könyvtár fejlesztésére. S ez a bosszantó állapot évek óta tart. Egy sereg statisztika bizonyítja, hogy a mostoha körülmények között dolgozó könyvtárakban nemigen emelkedik a kölcsönzött könyvek száma. A felnőtt olvasók jelentős része nem megy el az Iskolába, tanácsházán levő kölcsönzőhelyre. Ahol á művelődési otthonban vagy külön helyiségben van a könyvtár, ott nagyobb a forgalom is.

Torvajon például egy szekrényben van az iskola felszerelése, könyvtára a községi könyvtár köteteivel. Pedig a művelődési otthon üres, elhelyezhetnék benne a könyvtárat. Zalán szintén az iskolában vannak a könyvek, mégpedig egy szabad polcon. Nem a leg- kielégítőbb ez az elhelyezés. Itt is akadna megfelelő helyiség a könyvtárnak, ha a tanács egy kicsit többet törődne vele. Somogyacsán hasonló a helyzet. A művelődési otthonban lenne helye a könyvtárnak, mégis az iskolában kell ■társbérleteskednie«. A so- mogyacsai tanács, bár a könyvtár községi, egy forintot sem tervezett fejlesztésére.

Nem különb a lullai tanács sem. 1954 óta összesen háromszáz forintot »áldoztak« a könyvtárra. Ezek után nem furcsa, hogy a könyvek évek óta a tanács egyik szekrényében zsúfolódnak. Nem irigylésre méltó a múlt év végén létesített Somogy egresi könyvtár helyzete sem. A könyvtáros a tornateremben kölcsönöz, az egyik pádon rakja szét a könyveket. Se szekrénye, se helyisége nincs a könyvtárnak Fiadon egy hetven kötetre méretezett kölcsönző ládában zsúfolódik a százkilencven kötetes könyvtár egy része. A többi mű a könyvtáros lakásán van. A tanács itt sem biztosított sem helyiséget, sem szekrényt a könyvtárnak. A kölcsönző láda a tsz-iroda egyik sarkában kapott helyet, itt is kölcsönöz a könyvtáros. Becsületére váljék, hogy ilyen mostoha körülmények között százhatvan- két olvasót szolgál ki. Bábony- megyeren az iskolában van a könyvtár az iskolai felszereléssel egy helyen, Miklósiban a postahivatal összeomlás előtt álló szekrényében; Kisbárapá- tiban ugyancsak az iskolában zsúfolódnak a könyvek, Tengődön a tanácson az iratszekrény egyik részében.

Szomorú kép ez a járás könyvtárainak elhelyezéséről. Azt mutatja, hogy a tanácsok nem törődnek eléggé a fiatalok és öregek nevelését, művelését elősegítő könyvtárakkal, nem tesznek semmit azért, hogy méltó helyre kerüljenek. Pedig feltétlenül szükség van

erre, mégpedig minél előbb, hisz a termelőszövetkezeti községek lakói egyre nagyobb számban találják meg az utat a könyvekhez, egyre többen szeretik meg az irodalmat, s egyáltalán nem mindegy: szívesen járnak-e vagy nem a könyvtárba Márpedig a tanácsházán, iskolában, postán szorongó könyvtárakba nem mennek olyan örömmel, mint a művelődési otthonban vagy önálló helyiségben levőbe.

L, G.

Megjelent a Jelenkor

A napokban hagyta el 8 nyomdát a Jelenkor második száma. Az irodalmi folyóirat új számában Várkonyi Nagy Béla, Galambosi László, Jan- kovich Ferenc, Rónay György, Csányi László, Fodor András, Bihari Sándor, Csanádi Imre, Bede Anna versei jelentek meg. Elbeszélést Tatay Sdre- dortól, Havas Gábortól, Gulyás Jánostól, Albert Gábortól, Mészáros Ferenctol és Hernádi Gyulától publikál a folyóirat. Várkonyi Nándor egy dunántúli versantológiáról írt a Dokumentum, Szász István Bartókról a Hagyomány rovatba. A Szemle rovat közli Szeghalmi Elemér Takáts Gyula Virágok virága, Lakatos Kálmán Ténagy Sándor Jámbor lázadás című kötetéről írott méltatását. A folyóiratot Derkovits Gyula, Kernstok Károly, Schönberger Armand művei illusztrálják.

MIHÁLYI MARGIT:

h cl b-ahlejMS

ügy igyekeztem, hogy osztályfőnöki órára már semmi teendőm ne maradjon, hogy végre elintézzünk mindent az előadásunk körül. De mindig akad valami.

Hirth Juli édesanyja elutazott Pestre, és megkért, kísérjem figyelemmel a lányát. Erre Juh már tegnap délután megszökött a napköziből, és nyoma veszett, pedig Kereszt és Csuresz szimatolt utána megbízásomból, így azok napközije is odalett.

Így tehát ezt tárgyalni kell. Az osztály nem sokat törődött az üggyel. Eltörpül ez az izgalmuk mellett az előadással kapcsolatosan. Az ablak kilincsén csizmanadrágok, mellények lógnak, Vörösmarty és Csokonai képén csipkés alsószoknyák, ; rojtos kendők meg egyelőre felismerhetetlen kellékek ékeskednek. Azonnal kezdem.

— Hol váltál, Juli, tegnap délután ? — kérdem nyugodtan mintegy mellékesen. Rá sem nézek, mert vázlataimat, tanmeneteimet rakom össze. Juli egyszem otthon,, hisztis, ahogy a lányok mondják. Ha megszidja a mamája, nagy hozzáértéssel a földhöz veri magát. Szemem sarkából látom, hogy biggyesztgeti a száját, és rángatja a vállát. Eire felfigyel az osztály. Ez a magatartás mindenkit meghökkent, ilyesmi nálam lehetetlen. Élénken engem figyelnek.

— Mire vársz, fiam, kérdeztelek! — és most felnézek.

A válla megmerevedik, de a szájának már nincs ideje visz- szaegyenesedni, úgy marad görbén. A kedves fitos arca így gonoszkodó.

— Haza kellett menjek —

ckűJL

mindja bizonytalanul —, otthon voltam.

Kereszt és Csuresz felnyik- kan, hiszen ott is keresték.

— De igen — fordul feléjük durcásan —, igenis otthon voltam, főzni kellett a Fickóinak.

Az osztály kész a mindent elsöprő nevetésre. De rajtam elakad. És nem nevetnek.

— Mit főztél neki? — kérdem megértéssel.

Juli mindenre el van készülve, nevetésre, csúfolódásra, talán még egy földhözverési jelenet is megfordult a fejében, de ez nem. Szemmel láthatóan visszanyeri magabiztosságát és enyhén szemtelen modorát, kicsit gondolkodik, mert főzni nemigen tud, tehát vigyázni kell, nehogy ezen csípjem el.

— Bablevest! —■ mondja fölényesen.

Az osztály megkukul. Végképp nem értenek, nem bírják felfogni, mit akarok.

— Valami gyorsabb ételt kellett volna — ingatom a fejem sajnálkozva —, szegény Fickó várhatott, míg elkészült a bablevese.

— Ö — kacarász Juli fel- üdülten —, hamar megfőtt

— Rántást tettél bele?

— Igen, hogyne.

— Tejfölt?

Az osztály egyszerre pukkan ki. Most értenek meg. Dőlnek a nevetéstől. Juli kivörösödik. Csak ugrattam, nem hiszek neki, ezt érzi. De én folytatom.

— Ízlett a Fickónak? Egy

kis csontnak jobban örült volna, nem gondolod?

Most már nem merne megszólalni. Az osztály oda a gyönyörűségtől. Juli pusmog magában, váltja a színt, és irgalmatlanul dühös.

—< Hol voltál? — szegezem most már neki a kérdést jco- nyörtelenül, és pattan a számról, mint az ostor. Az osztály erre megszelídül, dühös vagyok, jó lesz meglapulni. Juli az előzmények után már nem bírja az iramot, taktikát változtat, tele lesz a szeme könnyel, mártírrá válik, láthatóan szenved, remeg a szája, minden porcikája, de mivel 'én nem méltányolom alakítását, hát sietve vall.

— Berdán Ildiéknél voltam, de tanultunk! — Már újra szemtelen a hangja. «Pillantásra sem méltatom, intek, hogy leülhet, majd rá kerül a sor, most egyelőre ezer a gondunk, és máris megindulnak felém mustrára a ruhák és a kellékek, bajusztól kezdve a tűzoltó fecskendőig.

Mire a napközibe leérek, már mindenki ott van. A tanári asztal is teljes számmal. Most nyűik szét a tálaló ablaka, Tida mama kitekint rajta, és mindenkit üdvözöl. Jóska bácsi, a napközi vezetője már Vendel kartársammal tárgyal. Témájuk örök, a francia barackfák metszése és a korona kehely alakra való kialakítása. Legalább öt éve hallom, de

még nem unták meg. A gyerekek csendesen beszélnek. A nyolcadikosok asztalánál Juli lehajtott fejjel ül, láthatóan agyon van sértődve. A naposok az ablak előtt sorakoznak, és elindul az első tányér. Mindenki tájékozódik, és gyors szimatot vesz. Bableves van jó húsos csontokkal. Az osztályom szeme abban a pillanatban rajtam. Irgalmatlan derű a szemekben, szenvednek a visszafojtott nevetéstől. Juli szájat biggyeszt, és megrántja a vállát. Mindenki kanalaz rajtunk kívül nyugodtan, nem veszik észre a nagy kínnal fékezett kacagást. Megjegyzéseit surrannak Juli felé halkan, csak a szájak mozgásából sejtem, hogy alaposan komiszkodnak vele. Juli szeme villog a dühtől. Csudálom, hogy bírja. Otthon már kevesebbért földhöz veri magát. A fal melletti asztalnál, a fiúknál Csuresz már a csontot szopogatja. Lenyalván ujjait, a szalvétájára ír, becsomagolja a csontot és elindítja. Keresztnek adja, az Tabi Jóskának, és végig így az asztal alatt, míg a lányok Juli elé rakják. A zsíros papír szétnyílik, és ott éktelenkedik a jókora csont. Juli szeméből kicsordul tehetetlen fogcsikorgató dühében a könny, félre fordul az asztaltól, nem eszik, de más egyebet nem mer tenni. A gyerekek rám pislantanak, és vérszemet kapnak. Kereszt beáll a naposok közé, és körbejár tányérjával, gyűjti a csontot

És ez mind jóformán mukíka- nás nélkül. A lányok tányérjukra hajlanak, rezeg a válluk, össze-összenéznek, — súgnak, hangtalanul kacagnak, ragyognak a gyönyörűségtől. Kereszt a halom csontot Juli elé állítja A leány, mint egy fúria, fordul, és szinte látom gondolatait, a tányért földhöz vágni csontostul, vagy legalább a tartalmát a többihez verni, vagy az asztal alá szórni. De pillantása élőbb felém sandít, és a szememtől pillanatok alatt lehűl. Válla előre esik, szája remeg, most már nem alakít, olyan fél puha állapotban lehet. Intek Keresztnek a szememmel, jön is a gyerek, nem tudja, mit akarok, rendbe teszi az arcát, nagy nehezen és el-elránduló komoly, de visz- szafojtott nevetéstől mélabúsra sikerült képpel megáll előttem. Odaadom neki a tányérom a csontokkal. Szó nélkül is ért, diadallal viszi Juli óira alá. Juli elgyötörtén, szemrehányóan néz felém, és összetörik, teljesen puha, titokban sír. A nyolcadik osztályt a rosszullét kerülgeti. Magam is nevetni szeretnék már, de nem lehet. Mit sem sejtve fogy a népség körülöttünk. A tanárok, ahogy végeznek az evéssel, viszik az osztályukbelieket. Az igazgatóm még itt eszik. Fogadni mernék, hogy fogalma sincs, hogy mit eszik, valami újabb kísérleti eszközön gondolkodhat, fogásokon és egyszerűsítéseken, ezért mindig szórakozott.

Így történhet azután, hogy mivel annyi megakadhatott a szemében, hogy én a tányért Keresztnek adtam, 6 is odaadja. A gyerek meg azt hiszi, hogy ez is Julinak van címezve, ezt is prezentálja, talán

még hívebben, hiszen ez igazgatói csont. Ez a teteje mindennek. Megmerevednek a szám izmai a kíntól, és könyörögni kezdek magamban az igazgatómnak, hogy menjen már.

Fel is áll, és azt hiszem, fogalma sincs, mikor meghajlik búcsúzaiképpen, hogy ki ül ott, és elmegy. A gyerekekből alig jön ki a köszönés. Jóska bácsi utánamegy, mint minden nap, kikíséri. Vele a méh- füstölőt beszéli meg, mert az örökké elalszr- évek óta. Kitörünk. Szabadon, féktelenül nevetünk, nem bírunk magunkkal. Megvárom az első hullám elcsitulását, ennek nem lehet gátat vetni, olyan erő nincs. Szerencsére kifulladnak, a második hullám már gyenge, csak nyögdécselnek inkább. Ekkor felállók, intek Tóth Áginak, aki nem marad tanulószobára, mert beteg az édesanyja. Júliák mellett laknak. Most már elkomolyodva mondom, és ebből ért mindenki.

— Ági elviszi a csontokat, Juli, örülni fog neki a Fickó, kár volna kidobni.

Juli megérti, hogy vége a kínzásnak, végét vetettem, tovább nincs mitől tartani, itt már erről a témáról több szó nem lehet ilyen formában. S míg Ági készségesen készül, és a lányok papírt kerítenek a konyháról, Juli engem néz, még könnyes a szeme, az arcom kutatja, majd felszabadultan rohan a kabátomért, és segít feladni.

Aa utcán nagy békességben bandukolunk, köröttem lépegetnek, és be nem áll a szájuk, és együtt csodáljuk a tavaszt, mely napok alatt kibontotta • platánok lombját