Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-11 / 60. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1961. március H. Az új szovjet szputnyik fellövésének visszhangja (Folytatás az 1. oldalról.) űrrepülésének problémái azon. ban olyan nagyok, hogy előké­szítése során számos, állatokat szállító űrhajókkal végzett kí­sérletre- van szükség. »Azok az adatok, amelyeket az állatokról az út során és annak befejez­tével szereztünk, arra szolgál­nak, hogy kidolgozzuk az olyan űr­hajó berendezéseit, ame­lyen már az ember indul első történelmi útjára a világűrbe, — jelentette ki Azratyan. PÁRIZS Az egész párizsi sajtó veze­tőhelyen közli pénteken reggel a szovjet tudomány újabb dia­dalának hírét. A jobboldali Fi­garo a szputayikok »családfá­jára-« felrajzolja az újabb ágat. Az Aui'ore félig-meddig tréfás címében kiemeli, hogy az űr­kutya 28 000 kilométeres órán­kénti sebességgel többször megkerülte a Földet, mielőtt visszatért volna óljába. A lap tudományos munkatársa »az űr meghódítására meg­indult szovjet—amerikai mérkőzés« állását az eddi­gi eredmények egybeveté­sével úgy állapítja meg, hogy »jogos a vélemény: a szovjet tudósok állnak kö­zelebb a győzelemhez.« Az Aurore beszámol arról, hogy az új szovjet teljesítmény hírének ismeretessé váltakor Washingtonban a pesszi­mizmus lett úrrá. Az első amerikai az űrben leg­feljebb csak egy 160 kilométe­res ugrást tehet meg 5—600 ki­lométeres röppályával és 8000 kilométeres óránkénti sebes­séggel. Az oroszok egészen más teljesítményt akarnak elérni. Műbolygóba ültetik az űr első utasát, és a Föld körül 28 000 kilométeres sebességgel több fordulót akarnak tétetni vele, mielőtt leszállítanák! — ál­lítja szembe a párizsi jobbol­dali lap az eddig elért ered­ményeket. A szocialista Fopulaire alá­húzza, hogy az amerikai tudósok meg vannak győződve arról, a Szovjetunióban máris készen állnak egy ember­nek az űrbe fellövésére. A l’Humanité így ír: A szovjet tudósok módszere­sen valósítják meg azt a prog­ramot, amelynek a végén az ember első űrbéli útja áll. Hiábavaló dolog jósolgatni, mi­kor is történik meg ez, de az új, teljes sikerrel koronázott kísérlet után kísértésbe kerül az ember, hogy azt gondolja, talán már az idei nyár sem múlik el anélkül, hogy utasok ne szánjanak fel egy ugyanolyan űrhajóra, mint amelyről tegnap egy fekete szőrű kutya le­szállt. NEW YORK A New York Times wa­shingtoni jelentésében közli George Daw-nak, az amerikai űrhajózási és űrkutatási hiva­tal munkatársának nyilatkoza­tát. Law hangsúlyozza: Az új szputnyik-űrhajó felbocsátása azt bizonyítja, hogy a Szovjet­unió »jóformán készen áll ar­ra, hogy embert küldjön a vi­lágűrbe*!. TOKIO »A japán tudósok ismét me­legen üdvözlik a szovjet tudo­mány újabb sikerét. Kiemelik, hogy a negyedik szputnyik-űr­hajó felbocsátása és visszaho- zatala közelebb vitte az em­beriséget az űrrepüléshez« — mondotta kommentárjában a tokiói rádió. DELHI »Oroszország újabb űrhajót lőtt fel, és hozott vissza a Földre. A fedélzetén elhelye­zett kutya és más . élőlények sértetlenül tértek vissza.« »A Szovjetunió újabb vívmánya az űrkutatás terén« — ilyen címekkel adnak hírt a péntek reggeli indiai központi lapok a szovjet tudomány és techni­ka újabb sikeréről. A szputnyik-űrhajó sikeres felbocsátása és visszahozása általános figyelmet és nagy lelkesedést keltett az indiai közvéleményben. CANBERRA »A Szovjetunió újabb sikeres kísérletet hajtott végre az em­ber űrhajózásának előkészíté­sére« — ezzel a címmel szá­mol be az Age című nagy ausztráliai lap a szovjet űr­kutatás legújabb vívmányáról. Az ausztráliai lapok és a rá­dió közleményeinek előterében szintén az erre vonatkozó TASZSZ-közlemény áll. Több lap azt írja, hogy a Szovjet­unió több sikeres kísérlet után most már készen áll arra, hogy embert küldjön a világűrbe. Ä tcmancxrive-i értekezlet Kongó szétdarabolását akarja A kongói ENSZ-parancsnok hivatalosan átengedte LeopoldviUe-t a Mobutu-zsoldosoknak Tananarive. A kongói nép érdekeit eláruló diktátorok és diktátorjelöltek tananarive-i értekezletük csütörtök délutá­ni ülésén igyekeztek megfelel­ni imperialista megbízóik tö­rekvéseinek: kimondották a kongói egység szétzúzását és az ország testének további szétforgácsolását. Az ülésről kiadott közle­mény először is bejelenti, hogy az értekezlet elismeri a Kongó területén »már megalakult füg­getlen államokat« — értve ezen a kongói Katanga tarto­mány uránérc-kincseit marká­ban tartó »Union Miniere« belga bányakonszern védőszár­nyai alatt működő Csombe-fé- le katangai szakadár »kor­mányt«, nemkülönben a Ka­szai tartomány déli részén le­vő Kalondzsi-féle úgynevezett »bányaállamot«. Romboló munkáját az ér­tekezlet azzal tetézte — mint a közlemény második pontként bejelenti —, hogy »földrajzi, néprajzi és gazdasági meggondolá­sokból« elvben szükséges­nek tartja további »füg­getlen államok« alakítá­sát Kongó területén. Ebinek az elgondolásnak leg­főbb szóvivője természetesen a belgabérenc Csőmbe, valamint Kalondzsi volt. Bár a közlemény szövege igyekezett a törvényesség má­zával bevonni az értekezleten hozott — Kongó alkotmányá­ba ütköző — határozatokat, nem kétséges, hogy a jelenle­vő diktátorok és diktátorjelöl­tek csak abban értenek egyet, hogy az ENSZ-nek távoznia kell Kongóból. Az AP tudósítója — több részvevővel folytatott beszél­getés után — megállapítja, két­ségtelen, hogy az értekezlet ál­lásfoglalásának célja »balkani- zálni« — még több darabra szabdalni — az országot. A tu­dósító értesülése szerint több diktátorjelölt máris anyagi segítséget kért Csombétól, a belgák ka­tangai páncélszekrényé­nek kezelőjétől, de egyelő­re kevés eredménnyel. Kaszavubu, Kongónak az árulókat támogató elnöke csü­törtökön tiltakozó táviratsoro­zatot indított útnak. Az ENSZ- közgyűlés elnökének szánt táv­iratában ismét fenyegetőzött; az ENSZ kongói tanácsadó bi­zottsága elnökéhez, valamint Nkrumah ghanai elnökhöz kül­dött táviratában pedig azellen tiltakozott, hogy a ghanai el­nök — mint ismeretes — ja­vaslatot tett Kongó kérdésé­nek megoldására. Az AFP jelenti, valamennyi megfigyelő szerint a közle­mény megszövegezése rendkí­vül homályos. Hammarskjöld pedig tovább levelez New York. New Yorkban vi­szont Hammarskjöld folytatta levelezését. Ez alkalommal írá­Szcvjet tudósok nyilatkozata a szputnyik-űrhajóról Moszkva (MTI). Az ismert szovjet rakétatechnikai szak­ember, Dobronravov professzor a világűr meghódításával kap­csolatos szovjet’ kísérletek terv- szerűségére, fokozatosságára mutatott rá. Mint megállapí­totta: a második szovjet szput- nyik-űr haj óhoz képest néhány változást hajtottak végre a je­lenleg sikerrel kipróbált szput- nyik-űrhajón. Súlya mintegy száz kilogrammal nagyobb, pá­lyasíkját pedig némiképpen módosították. Különösen nagy jelentősé­gű az a tény, hogy a szputnyik-űrhajó pontosan a megadott körzetben ért földet. Ez arra mutat, hogy az irányí­tóberendezései mind a kilövés, mind a visszatérés szakaszában a lehető legnagyobb pontosság­gal működtek. Sz. Poloszkov professzor, a technikai tudományok doktora hangsúlyozta: A vissizaiirányí- tás jóval bonyolultabb felada­tot jelent, mint egy mestersé­ges hold vagy rakéta felbocsá­tása. Ebben az esetben ugyan­is nem elegendő a tökéletes irányító berendezés, hanem a legnagyobb fokú biztonságot kell nyújtani a műszeres ka­binban levő kísérleti állatok­nak, később pedig a kísérleti személyeknek. Ebből a célból olyan különleges eljárásokra van szükség, amelyek teljes mértékben megvédik az utaso­kat a visszatérítés során fellé­pő magas hőmérséklettől. Ugyanakkor gondoskodni kell arról is, hogy a földet érés ne viselje meg a kísérleti élőlé­nyek szervezetéit, amelyet amúgyis megterheltek az űr­utazás során fellépő biológiai jelenségek. Érdekes magyarázatot fűzött az űrhaj ó-szputnyik fellövésé­hez J. Kravcov professzor. Megállapította: ez a kísérlet rendkívül nagy jelentőségű az ember űrhajózása szempontjá­ból. Ahhoz, hogy az első űrhajós valóban útnak indulhasson, egész sereg bonyolult problé­mát kell megoldani. A tudósok­nak például számításba kell ■»enni azt a tényt, hogy az űrhajósoknak a lehető legtermészetesebb életkö­rülményeket kell teremte­ni az utasfülkében. Ennek ellenére biztosítani kell a többszörös védelmet, mert például abban az esetben, ha a kabin elvesztené hermetikus zártságát, az űrhajós szinte pillanatok alatt elpusztulna, vérében valósággal felforrná­nak a gázok. Nem csupán a le­vegő hőmérsékletéről, állandó gáz-összetételéről, megfelelő nyomásról kell gondoskodni, hanem többek között biztosíta­ni kell azt is, hogy azonos szinten maradjon az egész űr­hajó-utazás során a levegő pá­ratartalma. Problémát jelent az űrhajó­sok tápláléka is. Egy ember át­lag naponta három kilogramm szilárd és folyékony táplálékot fogyaszt el. Hosszabb űrutazás esetén így a szükséges táplálék mennyisége egy tonna lenne, s ez azt jelenti, hogy a hasznos terhelés jelentékeny részét az élelmiszer-tartalékok vennék eL Természetesen az első idő­szakban csupán rövidebb űr­utazásokról lehet szó. Ilyen al­kalommal feltétlenül azokat a berendezéseket veszik majd használatba, amelyeket siker­rel próbáltak ki a szputnyik- űrhajókon. Szukámo betiltotta a cserkész-szövetséget Dzsakarta (MTI). Szulearno elnök a minap betiltott hat nemzetközi szervezetet, ame. lyek külföldi irányítás alatt állottak, és veszélyeztették Indonézia nemzeti érdekeit. A Reuter közli, hogy az in­donéz köztársasági elnök be­tiltotta a cserkész-szövetséget is. Elrendelte, hogy alakítsák meg a Pnamuka (élcsapat) ne­vű új gyermekszervezetei, amely ’nemcsak nyakkendőkö- téssel és természetjárással, ha­nem a nép sanyarú sorsával is megismertetné az ifjúságot«, „As Eichmann-per komoly gondot okos számomra“ Adenauer sajtóértekezlete Bonn (MTI). Adenauer kan­cellár pénteken sajtóértekezle­tet tartott. A kancellár min­denekelőtt a szovjet kormány legutóbbi emlékiratával foglal­kozva lényegében megismétel­te korábbi kijelentéseit. Han­goztatta, hogy a bonni kor­mány elvben ugyan hajlandó egy német békeszerződés meg­tárgyalására, azonban »ellen­szegül annak, hogy a két né­met állammal kössenek béke­szerződést«. A kancellár nyíl­tan kifejezésre juttatta, hogy az NSZK kormánya továbbra sem hajlandó a reális tények alapjára helyezkedni és a né­met kérdés megoldását az NDK erőszakos bekebelezésé­ben látja, s az NDK dolgozói által megvalósított szocialista vívmányok megsemmisítésére törekszik. A kancellár ugyan­akkor kitért az elől, hogy tár­gyalási alapként szolgáló reá­lis ellenjavaslatokat terjesz- szen elő, miként azt a szovjet emlékirat sürgette. Ismét arra hivatkozott, hogy »a német kérdés rendkívül bonyolult« és megoldása nem lehetséges a nyugati hatalmak közreműkö­dése nélkül. Ezzel ismét el­árulta, hogy a bonni kor­mány csak szavakban hangoz­tatja Németország újraegyesí­tésére irányuló óhaját, konk­rét tettekkel azonban nem . kí­ván hozzájárulni sem a béke- szerződés megkötéséhez, sem Németország újraegyesítésé­hez. A nyugat-berlini kérdés­sel kapcsolatban ugyancsak azt a régi s elkopott frázist ismé­telgette, hogy a szovjet kor­mánynak Nyugat-Berlin sza­bad várossá való átalakításá­ra irányuló javaslatai »veszé­lyeztetik Berlin szabadságát«. Az újságírók kérdéseire vála­szolva azonban elismerte, hogy a nyugat-berlini kérdésnek előbb-utóbb szerepelnie kell a sorra kerülő nemzetközi tár­gyalásokon. »A berlini komp­lexum megtárgyalásánál azon­ban nagyon óvatosan kell el­járni« — hangoztatta a kan­cellár. Adenauer ezután ismét ál-, lást foglalt a Bundeswehr atomfelfegyverkezése mellett. »Ha nem jön létre megegyezés ellenőrzött leszerelésről — mondotta —, akkor a NATO- haderőket atomfegyverekkel kell felszerelni, s ebben az esetben a Bundeswehmek is meg kell kapnia azokat a fegy­vereket, amelyekkel a többi NATO-kötelék rendelkezik.« A kancellár ugyanakkor kitért annak megválaszolása elől, hogy Bonn hajlandó-e kezde­ményezést tenni az általános leszerelés ügyének előmozdítá­sa érdekében. Adenauer rendkívül gond­terhelten szólt az Eichmann- perről, és elismerte, hogy rend­kívül nyugtalanítja a per vár­ható külföldi visszhangja. »Az Eichmann-per természetesen gondokat okoz számomra« — jelentette ki és hozzáfűzte: »természetesen minden azon múlik majd, hogy a per tár­gyalását Izraelben hogyan bo­nyolítják majd le.« Ezzel kapcsolatban hangoz­tatta: rendkívüli bizalommal viseltetik az izraeli kormány, különösen pedig Ben Gurion személye iránt, s reméli, hogy a per tárgyalását nem használ­ják majd fel »politikai hangu­latkeltésre«. Adenauer ezzel kapcsolatos szavaiból kitűnt, a bonni kor­mány attól tart, hogy az Eich­mann-per hatására a nemzet­közi közvéleményben fokozott bizalmatlanság támad a bonni állam iránt Felvetődött a sajtókonferen­cián a Globke-ügy is, s a kan­cellár ismét síkra szállt állam­titkára mellett. Nyomatékosan hangoztatta: »Globke korlát­lan bizalmamat élvezi.« Fi­gyelmen kívül hagyva a Glob­ke náci tevékenységét doku­mentáló írásos bizonyítékokat, Adenauer hosszasan igyekezett menteni államtitkárát és a többi között azt hangoztatta, hogy Globke és a hozzá ha­sonló emberek azért maradtak meg miniszteriális állásukban Hitler uralomra jutása után is, mert »akkoriban sokan azt hittek, hogy a náci rendszer csak rövid ideig fog tartani, s az első években valóban úgy látszott, hogy nem vezeit olyan végzetes fejleményekre, mint az később kiderült«. Adenauer röviden foglalko­zott az Amerikával való vi­szony kérdésével, s azt han­goztatta, hogy »nem vár vál­tozást az amerikai kormány­nak a szövetségi köztársaság iránti magatartásában«. Ugyan­akkor azonban elismerte, hogy az amerikai—nyugatnémet vi­szonyban »bizonyos pangás« állt be annak következtében, hogy a Kennedy-kormáíny most minden területen felül­vizsgálja az eddigi amerikai politikát. sával Kaszavubuhoz fordult Arra emlékeztette, hogy a múlt év .júliusában a kongói kor­mány megígérte, biztosítja az ENSZ tagjainak szabad moz­gását és különleges immunitá­sát Kongóban. Az ENSZ főtitkárát az bírta rá újabb írásművének megal­kotására, hogy Dayal tábornok, az ENSZ kongói megbízottja tájékoztatta a leopoldville-i »kormány« legújabb miniszter­elnökhelyettesével, Jacques Massával folytatott tárgyalá­sáról. Az ENSZ szóvivője sze­rint Mássá megismételte »kor­mányának« az ENSZ-szel szemben hangoztatott eddigi követelményeit, megtoldva az­zal, hogy »ENSZ-katonák nem végezhetnek többé fegyveres őrjáratot Leopoldville-ben«. Mint az ENSZ szóvivője han­goztatta, Hammarskjöld Ka­szavubuhoz intézett levelét úgynevezett kongói tanácsadó bizottságának hozzájárulásával írta. A bizottság csütörtöki ülésén — hangoztatták jól tá­jékozott körökben — arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsá­nak Kongóra vonatkozó feb­ruári határozata — bár ki­mondja, hogy az ENSZ kongói rendfenntartó erői »végső eset­ben erőszakhoz folyamodhat­nak« — nem jelenti azt, hogy az ENSZ rendfenntartó erők­nek fegyveresen kell vissza­szerezniük Matadit, a kongói ENSZ-parancsnokság utánpót­lása szempontjából létfontos­ságú és a Mobútu-zsoldosok kezére került kikötővárost. A bizottság szerint tárgyal­ni kell, & ha nem születik eredmény, a kérdést — nyil­vánvalóan az idézett határozat végrehajtásának újabb elodá­zása végett — a Biztonsági Ta­nács elé kell terjeszteni. LEOPOLDVILLE Leopoldville-ből érkezett je­lentés szerint az ENSZ rend­fenntartó erők parancsnoka beleegyezett abba, hogy ki­vonja az ENSZ-örj áratokat Leopoldville-ből, és ezzel hi­vatalosan is átengedte a tere­pet az árulóknak Kongó fővá­rosában. Leopoldville-ben egyébként bejelentették, hogy Dayal el­halasztotta elutazását, és való­színűleg március 14-e körül indul New Yorkba. NEW YORK Az AP New York-i tudósító­jának értesülése szerint az af­rikai ENSZ-országok küldött­ségei meg akarják nyerni más küldöttségek támogatását egy olyan javaslat benyújtásához, amely kérné á közgyűlést, hogy —■ figyelmen kívül hagy­va egyes küldöttségek ellenté­tes álláspontját — haladékta­lanul vitassa meg Kongó kér­dését. (MTI) A Pravda a nyugatnémet kormánynak küldött szovjet emlékirat bonni visszhangjáról Moszkva (TASZSZ). A Frav- sék meg a békeszerződést, és da pénteki számában azzal a . ily módon oldják meg a nyu- kérdéssel foglalkozik, milyen ' gat-berlini kérdést, ami biztos visszhangot keltett Bonnban a j alapot jelentene az európai szovjet kormány legutóbbi em- ! béke számára. A szemleírók fi- lékirata. V. Menysikov, a cikk j gyeimét elkerülte az a tény, írója megállapítja: Az a vissz- hogy Bonn szándékosan késie- hang, amelyet ez az emlékirat kedik a konkrét válasszal, és a Szovjetunió határain túl vál- ugyanakkor igen aktív kato- tott ki, arról tanúskodik, hogy nai—diplomáciai tevékenysé­a nyugateurópai országokban mind nagyobb megértésre talál az a szovjet álláspont, hogy mi_ nél előbb véget kell vetni a német békeszerződés hiányából fakadó természetellenes és ve­szélyes helyzetnek. Hogy reagálnak az emlék­iratra Nyugat-Németország- ban? Erre a kérdésre válaszol­va Menysikov rámutat, hogy bár még nem érkezett meg az NSZK kormányának hivatalos jegyzéke, látható, hogy az NSZK vezető körei és a hozzájuk közel álló sajtó­szervek elvetik az emlék­irat valamennyi főbb meg­állapítását. Mindenekelőtt sietve síkra- szálltak a szovjet kormány ama javaslata ellen, hogy kos-1 (MTI) NATO keretein get folytat a belül. Ha figyelembe vesszük ezt — írja Menysikov —, kedve­zőtlen megvilágításba kerül Nyugat Németország bizonyos köreinek negatív magatartása a szovjet kormány emlékiratá­val szemben. Nem akadály-e a szovjet békekezdeményezés a NATO és a Bundeswehr atom­felfegyverzésének útjában? És nem reménykednek-e egyesek az NSZK-ban, hogy megszer­zik a nyugatnémet hadvezetés számára az atomfegyvert, amely »meggyőző érv« lehetne a békeszerződésről folytatan­dó tárgyalásokon? Ezek a re­ben menyek hiábavalók. Aki »h reménykedik, keserű ra ébred — írja a csslódás­Pravda.

Next

/
Thumbnails
Contents