Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-11 / 60. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1961. március H. Az új szovjet szputnyik fellövésének visszhangja (Folytatás az 1. oldalról.) űrrepülésének problémái azon. ban olyan nagyok, hogy előkészítése során számos, állatokat szállító űrhajókkal végzett kísérletre- van szükség. »Azok az adatok, amelyeket az állatokról az út során és annak befejeztével szereztünk, arra szolgálnak, hogy kidolgozzuk az olyan űrhajó berendezéseit, amelyen már az ember indul első történelmi útjára a világűrbe, — jelentette ki Azratyan. PÁRIZS Az egész párizsi sajtó vezetőhelyen közli pénteken reggel a szovjet tudomány újabb diadalának hírét. A jobboldali Figaro a szputayikok »családfájára-« felrajzolja az újabb ágat. Az Aui'ore félig-meddig tréfás címében kiemeli, hogy az űrkutya 28 000 kilométeres óránkénti sebességgel többször megkerülte a Földet, mielőtt visszatért volna óljába. A lap tudományos munkatársa »az űr meghódítására megindult szovjet—amerikai mérkőzés« állását az eddigi eredmények egybevetésével úgy állapítja meg, hogy »jogos a vélemény: a szovjet tudósok állnak közelebb a győzelemhez.« Az Aurore beszámol arról, hogy az új szovjet teljesítmény hírének ismeretessé váltakor Washingtonban a pesszimizmus lett úrrá. Az első amerikai az űrben legfeljebb csak egy 160 kilométeres ugrást tehet meg 5—600 kilométeres röppályával és 8000 kilométeres óránkénti sebességgel. Az oroszok egészen más teljesítményt akarnak elérni. Műbolygóba ültetik az űr első utasát, és a Föld körül 28 000 kilométeres sebességgel több fordulót akarnak tétetni vele, mielőtt leszállítanák! — állítja szembe a párizsi jobboldali lap az eddig elért eredményeket. A szocialista Fopulaire aláhúzza, hogy az amerikai tudósok meg vannak győződve arról, a Szovjetunióban máris készen állnak egy embernek az űrbe fellövésére. A l’Humanité így ír: A szovjet tudósok módszeresen valósítják meg azt a programot, amelynek a végén az ember első űrbéli útja áll. Hiábavaló dolog jósolgatni, mikor is történik meg ez, de az új, teljes sikerrel koronázott kísérlet után kísértésbe kerül az ember, hogy azt gondolja, talán már az idei nyár sem múlik el anélkül, hogy utasok ne szánjanak fel egy ugyanolyan űrhajóra, mint amelyről tegnap egy fekete szőrű kutya leszállt. NEW YORK A New York Times washingtoni jelentésében közli George Daw-nak, az amerikai űrhajózási és űrkutatási hivatal munkatársának nyilatkozatát. Law hangsúlyozza: Az új szputnyik-űrhajó felbocsátása azt bizonyítja, hogy a Szovjetunió »jóformán készen áll arra, hogy embert küldjön a világűrbe*!. TOKIO »A japán tudósok ismét melegen üdvözlik a szovjet tudomány újabb sikerét. Kiemelik, hogy a negyedik szputnyik-űrhajó felbocsátása és visszaho- zatala közelebb vitte az emberiséget az űrrepüléshez« — mondotta kommentárjában a tokiói rádió. DELHI »Oroszország újabb űrhajót lőtt fel, és hozott vissza a Földre. A fedélzetén elhelyezett kutya és más . élőlények sértetlenül tértek vissza.« »A Szovjetunió újabb vívmánya az űrkutatás terén« — ilyen címekkel adnak hírt a péntek reggeli indiai központi lapok a szovjet tudomány és technika újabb sikeréről. A szputnyik-űrhajó sikeres felbocsátása és visszahozása általános figyelmet és nagy lelkesedést keltett az indiai közvéleményben. CANBERRA »A Szovjetunió újabb sikeres kísérletet hajtott végre az ember űrhajózásának előkészítésére« — ezzel a címmel számol be az Age című nagy ausztráliai lap a szovjet űrkutatás legújabb vívmányáról. Az ausztráliai lapok és a rádió közleményeinek előterében szintén az erre vonatkozó TASZSZ-közlemény áll. Több lap azt írja, hogy a Szovjetunió több sikeres kísérlet után most már készen áll arra, hogy embert küldjön a világűrbe. Ä tcmancxrive-i értekezlet Kongó szétdarabolását akarja A kongói ENSZ-parancsnok hivatalosan átengedte LeopoldviUe-t a Mobutu-zsoldosoknak Tananarive. A kongói nép érdekeit eláruló diktátorok és diktátorjelöltek tananarive-i értekezletük csütörtök délutáni ülésén igyekeztek megfelelni imperialista megbízóik törekvéseinek: kimondották a kongói egység szétzúzását és az ország testének további szétforgácsolását. Az ülésről kiadott közlemény először is bejelenti, hogy az értekezlet elismeri a Kongó területén »már megalakult független államokat« — értve ezen a kongói Katanga tartomány uránérc-kincseit markában tartó »Union Miniere« belga bányakonszern védőszárnyai alatt működő Csombe-fé- le katangai szakadár »kormányt«, nemkülönben a Kaszai tartomány déli részén levő Kalondzsi-féle úgynevezett »bányaállamot«. Romboló munkáját az értekezlet azzal tetézte — mint a közlemény második pontként bejelenti —, hogy »földrajzi, néprajzi és gazdasági meggondolásokból« elvben szükségesnek tartja további »független államok« alakítását Kongó területén. Ebinek az elgondolásnak legfőbb szóvivője természetesen a belgabérenc Csőmbe, valamint Kalondzsi volt. Bár a közlemény szövege igyekezett a törvényesség mázával bevonni az értekezleten hozott — Kongó alkotmányába ütköző — határozatokat, nem kétséges, hogy a jelenlevő diktátorok és diktátorjelöltek csak abban értenek egyet, hogy az ENSZ-nek távoznia kell Kongóból. Az AP tudósítója — több részvevővel folytatott beszélgetés után — megállapítja, kétségtelen, hogy az értekezlet állásfoglalásának célja »balkani- zálni« — még több darabra szabdalni — az országot. A tudósító értesülése szerint több diktátorjelölt máris anyagi segítséget kért Csombétól, a belgák katangai páncélszekrényének kezelőjétől, de egyelőre kevés eredménnyel. Kaszavubu, Kongónak az árulókat támogató elnöke csütörtökön tiltakozó táviratsorozatot indított útnak. Az ENSZ- közgyűlés elnökének szánt táviratában ismét fenyegetőzött; az ENSZ kongói tanácsadó bizottsága elnökéhez, valamint Nkrumah ghanai elnökhöz küldött táviratában pedig azellen tiltakozott, hogy a ghanai elnök — mint ismeretes — javaslatot tett Kongó kérdésének megoldására. Az AFP jelenti, valamennyi megfigyelő szerint a közlemény megszövegezése rendkívül homályos. Hammarskjöld pedig tovább levelez New York. New Yorkban viszont Hammarskjöld folytatta levelezését. Ez alkalommal íráSzcvjet tudósok nyilatkozata a szputnyik-űrhajóról Moszkva (MTI). Az ismert szovjet rakétatechnikai szakember, Dobronravov professzor a világűr meghódításával kapcsolatos szovjet’ kísérletek terv- szerűségére, fokozatosságára mutatott rá. Mint megállapította: a második szovjet szput- nyik-űr haj óhoz képest néhány változást hajtottak végre a jelenleg sikerrel kipróbált szput- nyik-űrhajón. Súlya mintegy száz kilogrammal nagyobb, pályasíkját pedig némiképpen módosították. Különösen nagy jelentőségű az a tény, hogy a szputnyik-űrhajó pontosan a megadott körzetben ért földet. Ez arra mutat, hogy az irányítóberendezései mind a kilövés, mind a visszatérés szakaszában a lehető legnagyobb pontossággal működtek. Sz. Poloszkov professzor, a technikai tudományok doktora hangsúlyozta: A vissizaiirányí- tás jóval bonyolultabb feladatot jelent, mint egy mesterséges hold vagy rakéta felbocsátása. Ebben az esetben ugyanis nem elegendő a tökéletes irányító berendezés, hanem a legnagyobb fokú biztonságot kell nyújtani a műszeres kabinban levő kísérleti állatoknak, később pedig a kísérleti személyeknek. Ebből a célból olyan különleges eljárásokra van szükség, amelyek teljes mértékben megvédik az utasokat a visszatérítés során fellépő magas hőmérséklettől. Ugyanakkor gondoskodni kell arról is, hogy a földet érés ne viselje meg a kísérleti élőlények szervezetéit, amelyet amúgyis megterheltek az űrutazás során fellépő biológiai jelenségek. Érdekes magyarázatot fűzött az űrhaj ó-szputnyik fellövéséhez J. Kravcov professzor. Megállapította: ez a kísérlet rendkívül nagy jelentőségű az ember űrhajózása szempontjából. Ahhoz, hogy az első űrhajós valóban útnak indulhasson, egész sereg bonyolult problémát kell megoldani. A tudósoknak például számításba kell ■»enni azt a tényt, hogy az űrhajósoknak a lehető legtermészetesebb életkörülményeket kell teremteni az utasfülkében. Ennek ellenére biztosítani kell a többszörös védelmet, mert például abban az esetben, ha a kabin elvesztené hermetikus zártságát, az űrhajós szinte pillanatok alatt elpusztulna, vérében valósággal felforrnának a gázok. Nem csupán a levegő hőmérsékletéről, állandó gáz-összetételéről, megfelelő nyomásról kell gondoskodni, hanem többek között biztosítani kell azt is, hogy azonos szinten maradjon az egész űrhajó-utazás során a levegő páratartalma. Problémát jelent az űrhajósok tápláléka is. Egy ember átlag naponta három kilogramm szilárd és folyékony táplálékot fogyaszt el. Hosszabb űrutazás esetén így a szükséges táplálék mennyisége egy tonna lenne, s ez azt jelenti, hogy a hasznos terhelés jelentékeny részét az élelmiszer-tartalékok vennék eL Természetesen az első időszakban csupán rövidebb űrutazásokról lehet szó. Ilyen alkalommal feltétlenül azokat a berendezéseket veszik majd használatba, amelyeket sikerrel próbáltak ki a szputnyik- űrhajókon. Szukámo betiltotta a cserkész-szövetséget Dzsakarta (MTI). Szulearno elnök a minap betiltott hat nemzetközi szervezetet, ame. lyek külföldi irányítás alatt állottak, és veszélyeztették Indonézia nemzeti érdekeit. A Reuter közli, hogy az indonéz köztársasági elnök betiltotta a cserkész-szövetséget is. Elrendelte, hogy alakítsák meg a Pnamuka (élcsapat) nevű új gyermekszervezetei, amely ’nemcsak nyakkendőkö- téssel és természetjárással, hanem a nép sanyarú sorsával is megismertetné az ifjúságot«, „As Eichmann-per komoly gondot okos számomra“ Adenauer sajtóértekezlete Bonn (MTI). Adenauer kancellár pénteken sajtóértekezletet tartott. A kancellár mindenekelőtt a szovjet kormány legutóbbi emlékiratával foglalkozva lényegében megismételte korábbi kijelentéseit. Hangoztatta, hogy a bonni kormány elvben ugyan hajlandó egy német békeszerződés megtárgyalására, azonban »ellenszegül annak, hogy a két német állammal kössenek békeszerződést«. A kancellár nyíltan kifejezésre juttatta, hogy az NSZK kormánya továbbra sem hajlandó a reális tények alapjára helyezkedni és a német kérdés megoldását az NDK erőszakos bekebelezésében látja, s az NDK dolgozói által megvalósított szocialista vívmányok megsemmisítésére törekszik. A kancellár ugyanakkor kitért az elől, hogy tárgyalási alapként szolgáló reális ellenjavaslatokat terjesz- szen elő, miként azt a szovjet emlékirat sürgette. Ismét arra hivatkozott, hogy »a német kérdés rendkívül bonyolult« és megoldása nem lehetséges a nyugati hatalmak közreműködése nélkül. Ezzel ismét elárulta, hogy a bonni kormány csak szavakban hangoztatja Németország újraegyesítésére irányuló óhaját, konkrét tettekkel azonban nem . kíván hozzájárulni sem a béke- szerződés megkötéséhez, sem Németország újraegyesítéséhez. A nyugat-berlini kérdéssel kapcsolatban ugyancsak azt a régi s elkopott frázist ismételgette, hogy a szovjet kormánynak Nyugat-Berlin szabad várossá való átalakítására irányuló javaslatai »veszélyeztetik Berlin szabadságát«. Az újságírók kérdéseire válaszolva azonban elismerte, hogy a nyugat-berlini kérdésnek előbb-utóbb szerepelnie kell a sorra kerülő nemzetközi tárgyalásokon. »A berlini komplexum megtárgyalásánál azonban nagyon óvatosan kell eljárni« — hangoztatta a kancellár. Adenauer ezután ismét ál-, lást foglalt a Bundeswehr atomfelfegyverkezése mellett. »Ha nem jön létre megegyezés ellenőrzött leszerelésről — mondotta —, akkor a NATO- haderőket atomfegyverekkel kell felszerelni, s ebben az esetben a Bundeswehmek is meg kell kapnia azokat a fegyvereket, amelyekkel a többi NATO-kötelék rendelkezik.« A kancellár ugyanakkor kitért annak megválaszolása elől, hogy Bonn hajlandó-e kezdeményezést tenni az általános leszerelés ügyének előmozdítása érdekében. Adenauer rendkívül gondterhelten szólt az Eichmann- perről, és elismerte, hogy rendkívül nyugtalanítja a per várható külföldi visszhangja. »Az Eichmann-per természetesen gondokat okoz számomra« — jelentette ki és hozzáfűzte: »természetesen minden azon múlik majd, hogy a per tárgyalását Izraelben hogyan bonyolítják majd le.« Ezzel kapcsolatban hangoztatta: rendkívüli bizalommal viseltetik az izraeli kormány, különösen pedig Ben Gurion személye iránt, s reméli, hogy a per tárgyalását nem használják majd fel »politikai hangulatkeltésre«. Adenauer ezzel kapcsolatos szavaiból kitűnt, a bonni kormány attól tart, hogy az Eichmann-per hatására a nemzetközi közvéleményben fokozott bizalmatlanság támad a bonni állam iránt Felvetődött a sajtókonferencián a Globke-ügy is, s a kancellár ismét síkra szállt államtitkára mellett. Nyomatékosan hangoztatta: »Globke korlátlan bizalmamat élvezi.« Figyelmen kívül hagyva a Globke náci tevékenységét dokumentáló írásos bizonyítékokat, Adenauer hosszasan igyekezett menteni államtitkárát és a többi között azt hangoztatta, hogy Globke és a hozzá hasonló emberek azért maradtak meg miniszteriális állásukban Hitler uralomra jutása után is, mert »akkoriban sokan azt hittek, hogy a náci rendszer csak rövid ideig fog tartani, s az első években valóban úgy látszott, hogy nem vezeit olyan végzetes fejleményekre, mint az később kiderült«. Adenauer röviden foglalkozott az Amerikával való viszony kérdésével, s azt hangoztatta, hogy »nem vár változást az amerikai kormánynak a szövetségi köztársaság iránti magatartásában«. Ugyanakkor azonban elismerte, hogy az amerikai—nyugatnémet viszonyban »bizonyos pangás« állt be annak következtében, hogy a Kennedy-kormáíny most minden területen felülvizsgálja az eddigi amerikai politikát. sával Kaszavubuhoz fordult Arra emlékeztette, hogy a múlt év .júliusában a kongói kormány megígérte, biztosítja az ENSZ tagjainak szabad mozgását és különleges immunitását Kongóban. Az ENSZ főtitkárát az bírta rá újabb írásművének megalkotására, hogy Dayal tábornok, az ENSZ kongói megbízottja tájékoztatta a leopoldville-i »kormány« legújabb miniszterelnökhelyettesével, Jacques Massával folytatott tárgyalásáról. Az ENSZ szóvivője szerint Mássá megismételte »kormányának« az ENSZ-szel szemben hangoztatott eddigi követelményeit, megtoldva azzal, hogy »ENSZ-katonák nem végezhetnek többé fegyveres őrjáratot Leopoldville-ben«. Mint az ENSZ szóvivője hangoztatta, Hammarskjöld Kaszavubuhoz intézett levelét úgynevezett kongói tanácsadó bizottságának hozzájárulásával írta. A bizottság csütörtöki ülésén — hangoztatták jól tájékozott körökben — arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának Kongóra vonatkozó februári határozata — bár kimondja, hogy az ENSZ kongói rendfenntartó erői »végső esetben erőszakhoz folyamodhatnak« — nem jelenti azt, hogy az ENSZ rendfenntartó erőknek fegyveresen kell visszaszerezniük Matadit, a kongói ENSZ-parancsnokság utánpótlása szempontjából létfontosságú és a Mobútu-zsoldosok kezére került kikötővárost. A bizottság szerint tárgyalni kell, & ha nem születik eredmény, a kérdést — nyilvánvalóan az idézett határozat végrehajtásának újabb elodázása végett — a Biztonsági Tanács elé kell terjeszteni. LEOPOLDVILLE Leopoldville-ből érkezett jelentés szerint az ENSZ rendfenntartó erők parancsnoka beleegyezett abba, hogy kivonja az ENSZ-örj áratokat Leopoldville-ből, és ezzel hivatalosan is átengedte a terepet az árulóknak Kongó fővárosában. Leopoldville-ben egyébként bejelentették, hogy Dayal elhalasztotta elutazását, és valószínűleg március 14-e körül indul New Yorkba. NEW YORK Az AP New York-i tudósítójának értesülése szerint az afrikai ENSZ-országok küldöttségei meg akarják nyerni más küldöttségek támogatását egy olyan javaslat benyújtásához, amely kérné á közgyűlést, hogy —■ figyelmen kívül hagyva egyes küldöttségek ellentétes álláspontját — haladéktalanul vitassa meg Kongó kérdését. (MTI) A Pravda a nyugatnémet kormánynak küldött szovjet emlékirat bonni visszhangjáról Moszkva (TASZSZ). A Frav- sék meg a békeszerződést, és da pénteki számában azzal a . ily módon oldják meg a nyu- kérdéssel foglalkozik, milyen ' gat-berlini kérdést, ami biztos visszhangot keltett Bonnban a j alapot jelentene az európai szovjet kormány legutóbbi em- ! béke számára. A szemleírók fi- lékirata. V. Menysikov, a cikk j gyeimét elkerülte az a tény, írója megállapítja: Az a vissz- hogy Bonn szándékosan késie- hang, amelyet ez az emlékirat kedik a konkrét válasszal, és a Szovjetunió határain túl vál- ugyanakkor igen aktív kato- tott ki, arról tanúskodik, hogy nai—diplomáciai tevékenyséa nyugateurópai országokban mind nagyobb megértésre talál az a szovjet álláspont, hogy mi_ nél előbb véget kell vetni a német békeszerződés hiányából fakadó természetellenes és veszélyes helyzetnek. Hogy reagálnak az emlékiratra Nyugat-Németország- ban? Erre a kérdésre válaszolva Menysikov rámutat, hogy bár még nem érkezett meg az NSZK kormányának hivatalos jegyzéke, látható, hogy az NSZK vezető körei és a hozzájuk közel álló sajtószervek elvetik az emlékirat valamennyi főbb megállapítását. Mindenekelőtt sietve síkra- szálltak a szovjet kormány ama javaslata ellen, hogy kos-1 (MTI) NATO keretein get folytat a belül. Ha figyelembe vesszük ezt — írja Menysikov —, kedvezőtlen megvilágításba kerül Nyugat Németország bizonyos köreinek negatív magatartása a szovjet kormány emlékiratával szemben. Nem akadály-e a szovjet békekezdeményezés a NATO és a Bundeswehr atomfelfegyverzésének útjában? És nem reménykednek-e egyesek az NSZK-ban, hogy megszerzik a nyugatnémet hadvezetés számára az atomfegyvert, amely »meggyőző érv« lehetne a békeszerződésről folytatandó tárgyalásokon? Ezek a reben menyek hiábavalók. Aki »h reménykedik, keserű ra ébred — írja a csslódásPravda.
