Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-26 / 73. szám
▼fcsámap, 1961. március 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP A Ráksi és Szentgáloskér közötti útszakaszon Kiss Mihály gépkezelő naponta méter hosszú útpadkát gyalul le gépével. IPmil i0 Mm íwIiéiíi 6 ezer Ne rontsák a tenyésztési kedvet Egyik magyaregresi olvasónk, Gadácsi Sándor rendellenességre hívta fel figyelmünket. Jól ismeri a dolgot, hiszen személyes sérelméről van szó. Háztáji gazdaságában tart egy tehenet és egy növendék- marhát. Ez utóbbira hizlalás] szerződést szándékozik kötni az Állatforgalmi Vállalattal. Két süldőt is lekötött már. S most válaszút elé állították, szinte kényszerhelyzetbe hozták a körülmények. A legfőbb gondot az a meddő üsző ok iz- za, amit hitelbe, természetbeli törlesztésre kapott a Tenyészállatforgalmi Gazdasági ^Irodától. Miért kérte ezt a fiatal állatot? Azért, hogy öreg tehenét eladhassa, s legyen helyette friss borjas, jól tejelő jószága. 1960. október 26-án vette át az üszőt 4807 forint értékben. Az összegből 4800 forintot meghitelezett a Tenyészállatforgalmi Iroda. A gazdának csak 7 Ft-ot kellett fizetnie. Az üsző a háromszori fedeztetés ellenére is meddő maradt. Az állatorvos is, a TEGI szakembere is megállapította: tenyésztésre alkalmatlan. Mi az eljárás ilyen esetben? Az Állatforgalmi Vállalat útján vágóhídra kerül a kiselejtezett üsző. El kell tehát adni. Az átvételkor 4800 forintot a TEGI egyszámlájára utalna át az Állatforgalmi Vállalat. De csak utalna, mert vágóáron számítva nem ér ennyit. Panaszosunk tehát öt hónapig ingyen tartotta ezt az állatot, s ha most eladja, nem hogy pénzt kapna, hanem fizetnie kellene. Aki jószággal bánik, tudja, hogy a tenyészegyed mindig is többet ért, mint a vágóállat. Minden gazdaember tudja azt is, hogy a jövő dönti el: váiik-e tehén a tenyésztésbe fogott üszőből. De a szakemberek véleményének, az állattartók gyakorlati tapasztalatának figyelembe vétele csökkentheti ezt a kockázatot. Nem tudni, miéit feledkeztek meg erről a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda illetékesei. Ezt az üszőt Stach Kálmán patcai gazda nevelte. A járlatlevélen rajta van a Zselicség körállatorvosáaak figyelmeztető megjegyzése: az üsző továbbtartásra alkalmatlan, mert ikerellésből származik. Lám, szükséges lett volna elolvasni ezt a záradékot. Az üszőhitelezési akciót azért szerveztette meg a földművelésügyi miniszter, mert a kormányzat fontosnak tartotta, és fontosnak tartja, hogy — állami segítséggel is — jó tehenet állíthassanak be a háztáji gazdaságok. A megyei .illattenyésztési aktívaértekezlet megállapította: tíz tsz-család közül csak négy tart tehenet. Változtatni, javítani kell ezen az arányon! »Tartsanak tehenet lehetőleg minden háztáji gazdaságban« — így fogalmazták meg az aktívaülés javaslatát. Ennek megvalósításához szükséges, hogy óvakodjunk minden olyan hibától, ami veszélyeztetné a tenyésztés érdekét. , Magyaregresi olvasónk sérelmének orvoslására is kínálkozik megoldás. Hizlalja meg a meddő üszőt. A súlygyarapodás megtérítheti az eddiei tartási költségeket is. A hízott állat átadása után módot találhat öreg tehene kicserélésére: vemhes üszőt kaphat a Te- nyészállatf orgalmil ól. K. J. IC 1 AZ Szomorú történet fü .óp Lajosé, s ő mindenkit vádol, csak önmagát nem. Sír, meglett férfi létére krokodilköny- nyeket hullat elkeseredé.ében. bánkódik sorsa miatt, melynek voltaképpen önmaga volt a Kovácsa, alakítója. Pedig nem kéne ott lennie, ahova jutott, ha képességeit, lehetőségeit tekintjük. Évtizedes példája azonban azokról a kevesekről fest hű, megmásíthatatlan képet, akik hagyják, hogy kicsúsz- szék lábuk álól a talaj, s emberi gyengeségeik, hanyag nemtörődömségük láttán igenis hátat fordít nekik ismerős, jó barát, talán szűkebb környezetüknek egész társadalma... Járási vezető volt. És nem felületesen, nem ok nélkül bízták meg a fonyódi járási MSZT vezetésével. 1950-et írtak akkor, s talán ezzel egy időben kezdődött a tragédia. Lehet, hogy súlyos e szó, hisz most is csak Fülöp Lajos látja tragikusnak helyzetét... Ányagi gondjai voltak, s ha megkérdezték, miért nem látja el becsülettel feladatát, minden logikát mellőzve így válaszolt: »Mert nem fizetnek meg érte...« Pedig ha kifogástalanul dolgozik, akkor is elégedett lehet fizetésével; méltatlankodni pedig kiváltképp nem volt erkölcsi alapja, hisz mint a járás vezetői mondták: munkaidő alatt is sakkozott inkább a borbélynál, a Balatoni Visszhang együttes foglalkoztatta, s vajmi kevéssé dolgozott meg »alacsony« fizetéséért. S ő visz- szaverte a bírálatot, szorongatott helyzetében is felül akart kerekedni; másokat okolt, vádolt, intrikái közismertek lettek, de pem állították félre, dehogy! Tévedett, hibázott, de kommunista humánummal kezelték az eltévelyedő kommunista ügyét. Nem szabad elveszítenünk. .. S a járási párttitkár magához hívatta. Jóindulatúan figyelmeztette, kérte, hogy emberelje meg magát, és se,, . : get ígért., Fülöp Lajos a járási vöröskereszt élén folytatta tovább, amit előző munkahelyén abbahagyott... A központba hiába vártak a jelentéseket, a bélyegelszamo- lást, hiába figyelmeztették, hegy rossz vége lesz ennek. Asztalos volt, s »maszek« munkákat vállalt. Ha szóltak éne, rohant a járási titkárhoz mondván: »Már megint nyírnak, s ti hagyjátok, hogy °gy kommunistát igaztalanul pellengérre állítsanak?« Mindont megpróbáltak veie. Iskolára küldték, háromnóna- pos tanfolyamra, s az ország egészségőrei közül egyedül ő nem tudott levizsgázni. Idehaza eltitkolta ezt, s am, . kiderült, flegmán, fölényesen válaszolt: »Le tudtam volna izs- gázni, csak valami miatt összevesztem a tanárral. És én különben sem akarok egészségőr lenni, nem vagyok hajlandó reakciós (!) orvosokkal együtt dolgozni...« Felelősségre vonták, figyelmeztették, s még mindig r.em látta be, hogy másként kéne élnie, másképp dolgozni munkahelyén. A Vöröskereszt központjába ment panaszra, vádolva a járási, megyei vezetőket, akik szerinte mindenáron ki akarják fúrni állásából, s jövőjére törnek. Hosszú tárgyalások, vizsgálatok következtek ezután, s Fülöp Lajost, a községi alapszervezet titkárát elbocsátották állásából. Minőig lejjeb és lejjeb csúszik, tehetetlenek vele szemben már azok is, akik a lehető legnagyobb jóindulattal, emberséggel kezelték ügyét. — Állást ígértél, s most itt vagyok kenyér nélkül... — vádaskodott ismét a járási titkár szobájában. — Hát ezt érdemli egy kommunista? — tette fel a kérdést, s a titkár nem válaszolt, mert azt kellett volna mondania, hogy még ezt sem, ha ezern'd jó szó, ezernyi jóindulatú bírálat sem készteti megállásra a megtévedt embert. De még mindig próbálkoztak vele. Állást kerestek volna Fülöp Lajosnak, munkát, lehetőségeket... Csakhogy mindenki elfordult már tele. Szakmájában dolgozzék? Miért ne? De nem kell a ktsz- nek, félnek tőle az állami gazdaságban, és ha csak nevét hallják, már mindenütt tiltakoznak alkalmazása ellen. S ez az ember, akinek sohasem volt 1600 forintnál kevesebb fizetése, aki vezetői posztját nem becsülte, rosszindulatú rágalomhadjáratot indított mindenki ellen, aki környezetében dolgozott, ez az ember még most sem tudott erőt gyűjteni a felemelkedéshez. Elmaradt, nem tanult, csak panaszkodott, s most mi maradt hátra? Szövetkezett egy fafűrészelővei, az becsapta, faképnél hagyta később; aztán valami más, valami újabb próbálkozás, és ki tudja, hol zárul be a kör, hol fejeződik be Fülöp Lajos pályafutása ... Joggá! mondta: a mi társadalmunkban lehetőséget kell biztosítani a megtévedtnek, hogy új életet kezdhessen. Ez a lehetőség sokszor, nagyon sokszor kínálkozott már! Csakhogy egy ember jövőjének biztosítékát képtelenség kizárólag a társadalomtól várni, ha az egyén még mindig nem lát, még mindiö' nem támadt fel lelkiismerete, hogy önmagát vádolja a történtekért, még mindig nem szorítja ökölbe a markát, s nem acélozza akaratát, hogy többre legyen képes, mint eddig ... Nem, Fülöp Lajos most sem elveszett ember, nincs olyan, és nem is akarjuk, hogy legyen! De a múltból nem lehet megélni, a régi »dicsőségekre« hivatkozás elhalványul lassan, meg sem hallgatják már az emberek... Jávori Béla Hegy új FISZ alakult a tabi járásban A tabi járásban tavaly 10 falusi ifjúsági szövetkezet működött. Az első esztendő zép eredményeket hozott: a fiatalok összesen 23 ezer forint bevételre tettek szert. Ebből 12 885 forintot felosztottak maguk között, a többit pedig a közös alapba helyezték. A felosztott pénzt kirándulásra, a közös alapot pedig vetőmagvak és felszerelések gyarapítására fordítják. A tavalyi eredményeken felbuzdulva az idén újabb ifjúsági szövetkezet alakult Bedeg- kéren, Nágocson, Somogyegre- sen és Somogydöröcskén. Az új és a régi szövetkezetek főleg zöldségfélék, korai áruk termesztésével foglalkoznak majd. Uj ház épül Kaposfüreden Nincs igazai Az Inkén lakó Szilágyi Ferenc három évvel ezelőtt panaszt emelt szomszédjára a Csurgói Járási Tanácsnál. Azt követelte, hogy Pappék temessék be az ő sertésólja közelében épült kutat. Minthogy azonban a kút 34 éve készült, és lényegesen többet ér az ezer forintba sem kerülő sertésólnál, helyes volt a határozat: a kút marad, viszont Szilágyiék a sertésólban nem tarthatnak jószágot, annál kevésbé, mivel az ólat rossz helyre építették. Szilágyi nem fellebbezett, de nem is nyugodott meg. Tavaly januárban a járásbíróságon próbált érvényt szerezni alaptalan kérelmének. Az ítéletbe — mely szerint az ólat sertések tartására nem használhatja — ezután sem nyugodott bele. Folytatta a kilincselést, s ez már-már zaklatás számba ment, hisz közben ismét látogatta a tanácsi szerveket is. A múlt év áprilisában hozott megyei bírósági elutasító határozat sem nyugtatta meg, noha a perköltségek, utazgatások kiadásai már eddig is meghaladták a sertésól értékét. Szomszédja, a rég özvegyi sorsra jutott Papp Jánosné szintén fölöslegesen utazgatott a tárgyalásokra. Szilágyi Ferenc nem sajnálva az ügyvédi költségeket, a megye határain túlra, Szombathelyre küldte ezután körmön- f cm tan megfogalmazott panaszát, a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatósághoz. Helyszíni szemle, jegyzőkönyvezés — minden kezdődött elölről. A döntés azonban ezúttal sem volt kedvező — legalábbis az ő számára. Egy jó szándékú ember ezt már rég megsokallta volna. Nem úgy azonban Szilágyi! Sehogy sem akar belenyugodni abba, hogy igaztalan ügyét sehol sem pártfogolják. Az alaptalan jelentgetések azonban még korántsem értek véget. A tanácsot, a bíróságot elhalmozza jogtalan követelésével. A bolhából elefánt lett... H S , " " J' " " " vés fiatal utazik Füredre. S$X%X%S!$SS$SX$SfSXSSX%X%$X$%$%X$XSS$SSX$S$$S&S$XSSSXX9t%i$XS$XSitSiS$it$X$$X$9SX$XSiSSiiSii$S$SiSSit$SXit$SX$SXXSX%XSX$X%S£'jSX%?. Szorgos kezük munkája n io^ mán már állnak a falak. 10 A Vöröshadsereg útja 29. szám alatt épülő ház előtt nap nap után csodálkozva állnak meg a kaposfürediek. Egy hete még romba dőlt vályogház maradványait láthatták, most meg egy új ház téglafalai állnak itt. Bodó János öttagú családjáé lesz a ház. A családfő a Textilművekben dolgozik, az anya és a 18 éves lány az Aranykalász Tsz tagja, a kisebbik fiú iskolás, a nagyobbik katona. December egyik éjszakáján szörnyű ropogásra ébredtek. A vályogház összedőlt. Ügy menekültek meg, hogy a szekrény fenntartotta a tetőt, s még idejében kiszaladhattak az udvarra. A községi tanács és a tsz segítségükre sietett'. 1000—1000 forint gyorssegélyt adtak. A kaposvári járási kiegészítő parancsnokságon Kovács Lajos százados és Pintér Károly főhadnagy összehívta azokat a sorköteles kőműves- és ácsfiatalokat, akik valamilyen ok miatt nem vonultak be. Kérték, hogy segítsenek egy katona bajtársukon, akinek családja nehéz helyzetbe jutott. Megegyeztek: a fiatalok évi szabadságukból néhány napot r ház felépítésére fordítanak. A család az OTP-től 55 ezer forint házépítési kölcsönt kapott, és naponta 8—10 k.őműHORVflTH JÓZSEF: ARANYKALITKA ■normális * ezer‘ forint megtakarítást V (29) A létszámra, a fegyverzetre és a személyi állományra vonatkozó összes adataik megegyeztek a szovjet felderítés értesüléseivel, így aztán antifasiszta n e- séj üknek is többé-kevésbé hiteit adtak. Annyit mindenesetre elért a két jómadár, hogy hátraszállításukig csak felületesen őrizték őket. Ezért a legelső alkalommal sikerült kereket oldani k. Borsiczky pénzén a következő faluban két öltözet civilruhát szereztek, és Kőszeg alatt búcsút mondtak egymásnak. Külön ösvényeken induhak neki az ismeretlen jövendőnek Az elnyűtt öltözetű Borsiczmeg, hogy apja egy téli réggé- azért, mert tiszt volt a régi len elindult élelmet szerezni, hadseregben. Mi értelme volna váratlan aknatűzbe került, s ennek, amikor az új hadsereg- ott lelte halálát. ben is igen sok volt tiszttárBorsiczky Albert úgy érez- suk szolgál? Azt persze nem adta magát. A tanfolyam után mét helyreáll a beállt egy fővárosi autófuvaro- ren<j ...« Hogy s mint? Z°Te^ergépkocsira került Nem n6m lehet Valószinűnek£ Bozó fiatalokat. esett nehezére a munka mert vélte’ ho^ a művelt Nyugat«^ hangban megy ebben a szakmában romanti- beavatkozása révén, a »nemze- * mimna ev^K. or, kus hajlamai is kielégültek egy i érzésű elemek« segítségével, kissé. Csak azzal a gondolattal akiknek tömörüléséről gyak-: baratkozott nehezen, hogy o, ..... . .... , „ _ Eorsiczky Albert, a hajdani ran tájékoztattak hasonszőrű társaság kedvence, a pompás társai. Borsiczky a maga ré- és elbűvölő modoráról híi;es széről nem kívánt tevékenyen te mintha lába alól kiszaladt sejtették hogy Borsiczky ép- aranyifjú most nyakig olajo- részt venfli ebben a „tgtnörü volna a fold. Kölyök kora JÍa pen aldozatanak irataival san, foltos munkaruhában ke- . ,, , „ , hozzá volt szokva, hogy a pa- őgyeleg. Annál inkább izgatta resi kenyerét, kénytelen »ha- Vigye vásárra a borét J pa gondolkozzék helyen#. ez Borsiczkyt magát. Égették a verkodni« olyan fickókkal, aki akarja. Szerinte a megsza-§ Most, hogy elvesztette, tétován zsebét ezek az iratok. A pallér akikbe hajdan »a lábát sem tő- hadulás kilátásai amúgy meg az olykor megjelent álmában, rölte volna«. Származása nem könnyű fordulatot ígérnek i maradt titokban, és néhány szabadszájú szaktársa csúfon- dároskodott is vele. De mert a kocsmában gáláns volt, a nagy- szájúak örömest mellé szegődtek, és Borsiczkyt az a megtiszteltetés érte, hogy »bevették a brancsba«. Ez a viszoés tehetetlenül állt élet forgatagában. Fogalma Borsiczky torkát rémület szo- sem volt, mihez kezdjen. De rongatta, és csuromvizesen ug- aztán az éhkopp cselekvésre rótt ki az ágyból. De megköny- serkentette. Megkereste néhány nyebbült, amint egy szép na- régi cimboráját. Ezek vala- pon visszavedlett Borsiczky mennyien megjátszották a nvi- Alberttá. lasoktól üldözést szenvedett /\ cimborák beléptették a hazafiakat, némelyikük a Kis- Kisgazdapártba. Egyúttal be- ky . .atejka pallér irataival el- gazdapártban ágált, mások fe- ajánlották a Pénzintézeti Köz- ny°khoz képest még előnyök- indult Budapestre. A hosszú és ketéztek, és remekül halász- ponfhoz tisztviselőnek. De Bor- W‘1 A viszontagságos utazás alatt az gattak a zavarosban. Borsicz- siczky esztendeje itt hamar ki- a remény táplálta, hogy a pa- by könnyen pártfogókra akadt telt Elsikkasztott egy jelenték- pa ezúttal is kitalál majd va- a cimborák körében. télén, összeget, ezért kirúgták, lami okosat. De az aranyifjúság úgy ítél- de nem jelentették fel, s még De a fővárosban fájdalmas te meg a helyzetet, hogy az örült is, hogy olcsón megúszta, meglepetés érte Borsiczkyt. A »interregnum« nem tarthat Régi pajtásai hasonló »stiklik- zugügyvéd ugyanis Budapest sokáig. Addig is igyekezzék kel« próbálkoztak, s jó réná- ostroma idején elpatkolt. Bor- mindenki helyet kaparni ma- nyan ugyanolyan sorsa jiriota . . _ jelent ez a családnak. Lz.tí öröm nézni az épületen dol- Olyan össz- a munka, mintha évek óta ezt csinálnák. Pedig még egymás a evét se igen tudják. Nagy J zsef, az Épületszerelő VáVa'at munkása felajánlotta, hogy vasárnapi pihenő idejében megcsinálja a pincét. Biznurm Sándor a magasépítőktől, Molnár Antal. a tatarozóktól, Dávid József az erdőgazdaságtól ment Füredre; szorgos munkájukat az egész család dicséri. Kiss István é-. Böhm József, bár szakmunkásuk, a maltert sem restellik hordafalu: nem is lesz az holmi hosszú: háború, hanem csak »az oroszok lerohanása«, és ők, a »nemzeti elemek« egyszer csak; arra ébrednek majd, hogy vé-; ge a proletárdiktatúrának. És majd akkor... Akkor ő megint felölti fékei is járt. Ami mesterségbeli nyes egyenruháját. Ö lesz hogy a miénk szereplését illeti, nem bizo- »sokat szenvedett hazafi nyúlt rossz gépkocsivezetőnek, üldözött burzsuj ivadék, főnökei elégedettek voltak ve- átölel majd a világ részvéte. *5 , , . , le. De neki egyéb dolga lesz, mint * va0Vunk, köszönjük mindenül. Ajánlkozott az egész jövünk, segítünk. — Nem akarjuk elhinni, mondják az J Bodóék, amikor épülő házu- äkit/ nézik. — Olyan boldogok Persze Borsiczky soha egy a szenvelgés. Megkeresi a ha-^ kivek, aki csak segített... pillanatra sem mondott le ál- lett pallér aranyát, ha addig * Amikor Bodó Larí leg-több mairól. Meg von győződve ar él is. Lélekben, gondolatban itthon' voit, csak a romokat ról, hogy ha még olv hosszúra száz rejtekhely felfedezését él- . ., siczky nem akart mutatkozni gának. Azt egyöntetűen hülye- tak, mint ő. Aztán gondoltak nyúlik is az új rendszer élet- *e végig, ilyenkor borzongott a ' y a házbeli ismerősök körében, ségnek tartották, hogy *iért csak kerülőúton tudta siczky álnéven éljen, Bor- egyet, és kitanulták a sofőr tartama, nem tar hat örökké, csak mesterséget. Borsiczky is erre Eljön majd a nap, amikor isgyönyörű izgalomtól. (Folytatjuk.) g zajön, már áll a ház ... Sz. L,
