Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-26 / 73. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1%1. március 88. ÉVRŐL ÉVRE TÖBBEN TANULNAK gépjárművet vezetni A Dózsa György utca 19. számú ház udvarán szerdánként igen nagy a forgalom. Száz, százötven ember várja, mikor kerül sorra. Egy kis konyhában intézik a KPM Autóközlekedési Tanintézete kaposvári kirendeltségének hivatalos ügyeit. Évről évre mind többen akarják elsajátítani a gépjárművezetést, s jelentkeznek az intézet tanfolyamára. 1959-ben személygépkocsi-vezetésből 157, tavaly 210, motorkerékpár-vezetésből 1959- ben 2080, tavaly 3129 embert vizsgáztattak le. Az elmúlt évben tízhetes tanfolyamon 61 hivatásos gépjárművezetőt is képeztek ki. Januárban 75-en vizsgáztak le, 60-an járnak hivatásos személy- és tehergépjármű-vezetői tanfolyamra. A tanintézet három teher- és két személy- kocsival bonyolítja le az okKovács Károly oktató a motor alkatrészeit, ismerteti. működését tatást. Rövidesen kapnak a nem hivatásos személygépkocsi-vezetői tanfolyam számára egy Moszkvicsot. Valószínű, hogy elavult személykocsijaikat is kicserélik. Az idén eddig négyszáznégyen vizsgáztak le motorkerékpár- és személygépkocsi-vezetésből. Ma, vasárnap ismét 75 hallgató áll a vizsgabizottság elé. KRESZ-óra. Tartja Schlágmüller Zoltán. Akadály elhárítás: Bornemissza Lajos oktató segít Jónás Józsefnek. Disszidálni akart a büntetés elől Megírtuk, hogy Kovács János 27 éves toponári lakos részegen ült a kormánykerék mellé, s Kaposvárott, azEgye- nesi úti kanyarban az ÁFOR tartálygépkocsijával az árokba fordult. Kovács — bizonyára a büntetéstől való félelmében — Nagyatádon a határ felé vezető út felől érdeklődött, disszidálni akart. Jelentették a rendőrségnek, s az őrizetbe vette. A bíróság megállapította, hogy Kovács munkakezdés előtt többször is ivott szeszt. A baleset napján az üres, de robbanásveszélyes tartálykocsival nem állt be a telephelyre, hanem a kocsmákat járta. Azután is ivott, miután elvették jogosítványát, s a kocsi bezárására utasították. Erősen alkoholos állapotban vezette a kocsit, veszélyeztetve mások életét. Az ÁFOR-nak több mint kétezer forint kárt okozott. Kovács Jánost a bíróság hathónapi börtönbüntetésre ítélte, s a gépjárművezetéstől öt évre eltiltotta. Az ítélet nem jogerős. A büntetés talán használ A múlt héten a Kecel-hegy 72. szám alatt gyermekjátékból, illetve a szülők gondatlanságából tűz keletkezett. Kocsis István három és fél évés gyermeke gyufával játszva felgyújtotta a ház mellett levő szálas- takarmányt. Szerencsére a szomszédok és a tűzoltók megakadályozták a nagyobb kárt. Szinte hetenként keletkezik tűz gyermekjátékból. Ügy látszik, még mindig akadnak olyan szülők, akiket semmire sem figyelmeztetnek ezek az esetek. Sokan talán arra gondolnak: »Tűzbiztosítást kötöttem, a magam részéről mindent megtettem.« Aki így gondolkodik, téved. Mert ha a gyermekjátékból keletkezett tűz miatt nem indul is bírósági eljárás, a gondatlan szülök ellen szabálysértési eljárást indít a tűzrendészet! hatóság. Pénzbüntetéssel sújtja őket, nem adja ki nekik a szükséges bizonyítványokat, ez pedig a biztosítási összeg elvesztését jelenti. így járt Kovács Lajos toponári lakos is. Az unokája okozta tűzkárért nem kaphatta meg a biztosítási díjat. Andik Jó- zsefné ladi lakost 100 forintra bírságolták, mert ötéves gyermeke keze ügyében hagyta a gyufát, s az tüzet okozott. Lukács Lászlóék Mikén két apró gyermeküket egyedül hagyták otthon. Ä gyermekek játszani kezdtek az elöl hagyott gyufával, meggyújtották a disznóól melletti szalmát, az ól leégett, s 1600 forint kár keletkezett, ök sem kaptak kártérítést. Ha a figyelmeztetések nem, talán majd a büntetések nagyobb gondosságra késztetik a szülőket. Tűzoltók gyújtottak lel egy régi iskolaépületet A ruhr-vidéki Altendorfban különös megbízást kaptak a tűzoltók. A városi tanács hivatalosan felkérte őket, hogy gyújtsák fel a városka egyik használaton kívüli régi iskolaépületét. Megállapították ugyanis, hogy az iskola lebontása kb. 10 000 márkába kerülne, a tűzoltók pedig teljesen ingyen — gyakorlat címén — teszik meg ezt a szívességet a városnak. Hideg szél száguld a haragoszöld Ealaton felett. Átfütyül a fenyvesi gazdasági vasút vágányai közt, körbe forog, mintha fel akarná kapni az állomást, amely éppolyan mesebelinek tűnik, mint az előtte indulásra váró aprócska szerelvények pöttöm kerekeikkel, kis dieselmozdonyaikkal. A kis személykocsik tömve vannak utasokkal. Az egyik kocsin még az a tábla is kinn fityeg, hogy »diákoknak«. Két óra húszkor kiszalad a forgalmista, és jelt ad a mozdonyba bújt masinisztának az indulásra. Én is felszállók. Az igazat megvallva, nem érzem túlságosan biztonságban magam. Forgalmista csak Fenyvesen van meg valahol Imremajorban. Ezzel be is fejeződött a vonalfelügyelet. A két forgalmista nem látja be a mintegy 8 kilométeres pályát, csgk jelekl/íl tájékozódik arról, hol, merre tart egy-egy vonat, hova irányítsa őket. De Horváth József üzomfőnök, aki ugyancsak felszállt velem, biztat: nincs ok az aggodalomra. Pámásba szál- lünk. Nemrég kapta a kisvasút, a főnök odaadta a diákoknak, s ők megfogadták, hogy nagyon széppé varázsolják. A kocsi azonban szemetes, nagy a zsivaj, a hancúrozás, és a copfos, kék szemű pálmaj ári kislány, a kocsifelelős irul-pi- rul. Elindulunk. A hosszan kígyózó keskeny sínpár beleveszik a ködös síkságba, a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság birodalmába. Egy pillanatra az üzemfőnök ujját látom, amint, egy órával ezelőtt végigsiklott a szolgálati térképen követve a gazdasági kisvasút vonalait. amelyek mintegy 70 kilométer hosszúságban hálózzák, be a Balaton szintjénél alacsonyabban fekvő, csatornarendszerre] víztelenített síkságot. Az egyik Táska, a másik Csisztafürdő felé ágazik, az pedig, amelyen mi zötyögünk, SomogyszentpálRáfizettek a hamis tanúk A múlt év szeptemberében Bogdán Imréné taranyi lakos Orsós Józsefné fiát kukorica- lopáson érte, s ezért megpi- rongatta. A gyerek szülei, rokonai összefogtak, és megverték Bogdánnét. Az asszony emiatt feljelentette őket. Orsós Mária, Orsós Ilona és Orsós Józsefné összebeszéltek, hogy Bogdánná férjét megrágalmazzák. Orsós Mária panaszt tett a bíróságnál, hogy Bogdán Imre erőszakot akart rajta elkövetni. Orsós Honát és Orsós Józsefnét hívta meg tanúnak. A bíróságon azonban kiderült az igazság. Bogdán Imre ugyanis a feljelentők által megnevezett napon Bakházán dolgozott. Bogdánt felmentették a vád alól, s eljárás indult a feljelentőkkel szemben. Orsós Máriát alaptalan vádaskodásért, Orsós Ilonát és Orsós Józsefnét pedig hamis tanúzás miatt 8, illetve 5 hónapi börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet nem jogerős. A Szigetvári Konzervgyár sürgős belépésre keres vizsgázóit muitfgyi előadót, aki személyzeti ügyekben jártas. Jelentkezés írásban vagy személyesen a vállalat igazgatójánál. Útiköltséget csak felvétel esetén térítünk. (4939) Hosszan búg az érkező Csobánc gőzös kürtje, még néhány méter, és a hajó odasimul a mólóhoz. — Siófok — közli a megafon, és megindul az utasok áramlása az üdülőhely központja felé. Az idő még korai, alig múlt fél nyolc. Az Idegenforgalmi Hivatal előtt autóbusz várakozik. Utasai lengyel turisták. Kőröshegyre készülnek bort kóstolni, no meg egy kis szalonnasütésre, mert hát ezt a programot tervezték ma estére az előrelátó házigazdák. A Balaton Cukrászda kerthelyisége is benépesült, fogy a fagylalt meg a finom, jégbe hűtött serital; felüdítve a szomjazókat. Valahonnan tánczene dallamait hozza a kora esti szellő, az ifjú párok a hang irá3£ép Siol&kr&L nyába fordulnak kellemes esti szórakozás reményében. Minden lüktet, minden a gyorsan múló időre emlélcez- tet. Űj ismeretségek szövődnek, talán egy életre szólóak is; lehet, hogy éppen az a párocska áll egy év múlva az anyakönyvvezető elé, amelyik összesimulva járja az andalító tangót; vagy talán ők, akik kéz a kézben a mólón sétálnak? — Itt a nyerő lottószelvény! — kiáltja a »szerencseárus«, szaporán fogy a kis rózsaszín blanketta; amott siófoki emléktárgy álcát vásárolnak, képeslapot küldenek a hozzátartozóknak, a kedvesnek. Befut a pesti gyors, új üdülővendégek érkeznek, mások két kellemesen eltöltött hét után visszaindulnak munkahelyükre. Ni csak, az az öreg para tart. Alig vettem észre, hogy elhagytuk Imremajort. Csupán a fehér házak intettek. A »játékvonat« pontosan fut ki, és érkezik vissza Fenyvesre. Az üzemfőinök mögé a pontosságban is felsorakoztak a kisvasút munkásai. De még az állami gazdaság tehenészei is. Most úgy van — ellenkezőleg a régi szokással —, hogy az állami gazdaság jó előre kikészíti a pusztai megállóhoz az elszállításra váró tejeskannákat. Ök várnak és nem a vasút. És ha valaki azt gondolná, hogy a pöttöm vasútnak nincs tekintélye, az téved. Föttöm vonat? Ugyan! 140 diákot hoz a messzeségből naponta Fenyvesire, s a munkások százait szállítja. Kiss Pista, , a 300 tonnás mozgalom elindítója mondta, hogy 15 nagy vagon lápi méssZel kevert tőzeggel kocog ki a berekből mindennap a kisvasút teherszerelvé- nye. A nyártól kezdve pedig napi nyolc pár vonat közlekedik majd a berki világban. Pálmajomál már majdnem kiürül a szerelvény. Jobbról őzfalka, balról közel merészkedő nyulak; ezek még akkor is ott vannak a hófelhőktől terhes ég alatt, amikor visszafelé jövet elhagyjuk ezt a helyet. Ha zuhog az eső, ha nagy a sár, ha más jármű számára járhatatlan is a fekete föld, a pöttöm vonat a keskeny síneken akkor is megy, vágtat. Siet a szinte történelmi úton. Az üzemfőnök összeforrott nemcsak a kisvonattal, hanem a tájjal, az emberekkel is. Elejtett szavaiból kibontakozik a vidék történelme. Ott valahol, ott lehetett 15 évvel ezelőtt az uraság akolja. A nyáj elveszett a vadvízországban, csónakkal járt lápi juhász. Negyvenöt után lecsapolták a vizet, fehér házak épültek a gazdag termőföldön és művelődési ház. És kisvasút, amely az e vidéken élőket összeköti a nagyvilággal. Persze azóta se állt meg az élet. Ni csak! Televízió van a kultúrház tetején. S a lányok, akik az imént sáros kézzel szaladtak a hóvihar elől, hogy a vonatra kapaszkodva Imrema- jorba utazzanak a szántóföld kellős közepéről, kulturált körülmények között szórakozhatnak. Hát íí kisvasút talán ott tart, ahol elkezdte? Nem is szabadna így kérdeznem ezt, hátha megsértem vele dolgozóit, akik bizony pontosan számon tartják, hogy tavaly 3500-zal több utast vittek, mint ezelőtt, s alig 70-en 1 millió 200 ezer forinttal növelték az üzem nyereségét. Valahányszor eszembe jut ez a szám, mindig elcsodálkozom, és Kiss Pista, Szabó Mihály, Rajcsányi 1st* ván, Kővári Mihály jut eszembe. Azok a vasutasok, akik szélben, esőben is nyitott kocsiállásokon végzik munkájukat. A múlt nyáron előfordult, hogy a nagy forgalom miatt csak négy órát pihem'.ek, de talpon voltak, s 3500-zal több utas, 1 millió 200 ezerrel nagyobb nyereség lett az eredmény ... Egyre növekszik a sebesség: 15—20—25 kilométer. Egyszer- csak feltűnik a Badacsony nagy süvege, amely a puszták, a távol eső falvak lakóinak innen, a kisvasúiról nézve mindig azt jelenti, hogy bekapcsolódtak a nagyvilág forgalmába. Nem csodálom, hogy a nyáron egyszer azt kérdezték az üzem- főnöktől, mennyibe kerül egy különvonat. 300 forintba? Hát küldjön egyet — mondták —, mert Badacsonyba akarnak menni szórakozni. Akik a termőfölddé varázsolt tájon dolgoznak, meg kell hagyni, nagyon szorgalmasak. Termelik a korai árut, azt mondják, vissza akarják szolgálni azt a sok áldozatot, amelyet e vidékre fordított az ország. Igen, a kisvasúira is. Nem rég azt mondta tréfából az üzemfőnök az utasoknak, hogy a miniszter megszünteti a kisvasutat. — Mit, a kisvas- utait? — háborodtak fel a pusztaiak. — Azonnal küldöttséget menesztünk a miniszterhez. — Á, dehogy akarja megszüntetni, inkább ahol lehet, korszerűsíti. Lassan elmarad a puszta csendje, a messzeségbe vesznek az őzek, a nyulak, a hóvihar, a mezőről futó lányok, a roppant magányosságban sétáló imre- majori forgalmista. Imremajor! Pálmajor! Ki ismeri ezeket a neveket? Azok, akik véletlenül vagy hivata’ból itt jártak. De az üzemfőnök úgy mondja ki őket, mintha Párizst, Budapestet vagy Brüsszelt emlegetné. Gondoltam is eleinte, hogyan lehet ilyen hatalmasnak elképzelni ezt a kisvasutat, s úgy beszélni róla, mintha a párizsi gyors volna. Most már tudom. Vannak, akiknek ez éppen annyit, vagy talán többet jelent. Itt, a széltől kavart Halavisszagondolni a pusztákra — különös érzés. Biztatnám is az Imremaioir felé készülődő kis szerelwnyt, hogy menjen, siessen a berekbe. Nincs az állomásokon ultramo_ dern váltöberendezés, talán váltó se igen, de keszkenőbe, subába burkolózva, a csendben fel-alá járva érkezését nagyon- nagyon várják . .. Szegedi Nándor rasztbácsika nagyon a víz felé igyekszik! Nem csoda, most lát életében először ilyen nagy »tengert« — jutalomüdülésre érkezett. Újra megszólal valahol a hangszóró, rádió-daljátékból közvetít részletet: »Miénk a nyár, és miénk a Balaton« — énekli Gyur- kovics Mária, s ahogy a vitorlásokról dalol, megcsillan a karcsú testű hajók fehérsége a vizen ... ... Körülbelül így lesz két hónap múlva, mert most még kihalt a siófoki utca, a presz- szóban zenei szünnap van, alig található néhány vendég az asztalok melleit. De hiába ijesztget a Meteorológiai Intézet mínusszal, talajmenti faggyal, mindenki érzi és tudja: jön a tavasz, a nyár. A Balaton igazi évszakai. (Polesz) A marcali tejboltban Reggel hattól, a nyitás időpontjától szinte egymásnak adják a kilincset a vásárlók az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat néhány hónapja megnyílt marcali tejboltjá- „ ban. A két kiszolgálónak — Csikkéi Jánosnénak és Bí ró Margitnak — ugyancsak igyekezz nie kell, ha az iskolába siető gyermekeket, a hivatalba, üzembe menő felnőtteket gyorsan s közmegelégedésre ki akarja szolgálni. A két lapos rezsón gőzölög a friss kakaó, kávé, a pulton rózsáspirosan kínálják magukat a ropogós zsemlék, kiflik, oldalt pedig, a pult végénél kannákba mérik a tejet a vásárlóknak. Csitkei Jánosné boltvezető szerint 370—400 liter tejet mértek ki, |--------- ---------________, — — d e volt olyan szombat, hogy I briós, 80—100 kg kenyér fogy öt hektolitert adtak el. Túró, | el naponta. Csitkei jánosné túrót szolgál ki. naponta [tejföl is kapható. Mintegy ezer <’arab zsemle, kifli, 100—150