Somogyi Néplap, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-19 / 67. szám
Vasárnap, 1961. március 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP JZafas báe.8.i ű$ztályxL Németh Lajos szentai tanító elsősei délután fél egyre jönnek az is kólába. Huszonhat cigánygyerek jái Lajos bácsi osztályába. A szentai telepről és a Ber- zence határábar levő telepről Amolyan kísérleti osztály ez. Lajos bácsi idevalósi, majd harminc éve tanít, nagy a tapasztalata, tudja, hogyan kell bármi a nyelvi és egyéb nehézségekkel küszködő nebulókkal. Amíg gyülekeznek a gyerekek, Lajos bácsi elmond egyet s mást osztályáról: — Higgye el, nagyon szeretem délutános tanulóimat Év elején bizony sok gondot okozott a viselkedésük. Letegeztek, rosszalkodtak. Most azonban az elevenségen kívül más baj nincs velük. Félévi átlaguk három egész három tized volt. Heten megbuktak. Év végére ők is utolérik a többieket. A gyengébbekkel korrepetálunk óra után. A legtöbb bajunk a nyelvi nehézséggel van. Másképp hangoztatják a magánhangzókat, mint kell. Sok az osztályban a túlkoros. Bogdán Margit például tizenhárom éves, s most járja az elsőt. Kezdődik az óra. Lajos bácsi szemlét tart, megjött-e minden gyereke. — Hol van a két Pétervári lány? — kérdezi Orsós Erzsitől. , — Tanító bácsi, fogat húzni ment az anyjával. — Nem húzni, húzatni — javítja ki a kislányt. Nemsokára megérkezik Pé- tervári Margit. Megerősíti Erzsi szavait, Rózsa fogat -húzni« ment. Egy kicsit később a másodikos Pétervári Ibolya kopogtat be: — Tanító bácsi, azt üzeni édesanyám, orvoshoz ment a testvéremmel. Számtanlecke a táblánál — Ez is eredmény, kérem, hogy bejelentik, ha nem jön órára a gyerek — mondja Németh Lajos. Kis csend, aztán megkezdődik a tanítás. — Gyerekek, a múlt órán arról beszélgettünk, hogyan lépjük át a tízest. Nekem van kilenc, hogyan lesz az tizenegy. Hány kell hozzá? — Tanító bácsi! Tanító bácsi! — kalimpálnak a gyerekek nyújtott kézzel. Egyre-másra hangzanak a kérdések, a gyerekek pedig talpraesetten, ügyesen megfelelnek. A számolás után olvasás következik. Bogdán Margit kinyitja a könyvet, s már mondja is: -Az or-vos-nál... A-nyu-kám, fáj a tor-kom...« Szépen, folyékonyan olvas. Aztán a többiek következnek. ssÄSiK» Orsós Péter a Az osztály Iegcserfesebb lánya felel Az ügyszeretet egymagában nem elég... Megjegyzések egy tsz-elnök körül folyó vitához Mostanában több oldalról hallatszanak bíráló megjegyzések a csökölyi tsz-elnök munkájára, magatartására. Akad, kétségtelenül akad többkevesebb túlzás e megjegyzésekben, ámde van komoly alapjuk is. -Kevés volt az osztalékunk, hogyan lehet ebből megélni?-« — mondják néhá- nyan a tagok közül, s megemlítik, hogy 14, 16 forint jutott egy-egy munkaegységre, de né- hányan még ezt sem kapták meg mind, mert a tsz-nek nincs pénze. Természetesen sokan az elnököt okolják ezért. Elégedetlenek a csökölyi vezetéssel a járási vezetők is. -Megkerül bennünket sok kérdésben Faggyas elvtárs, ö csak a megyével meg az országos szervekkel tárgyal, hozzánk csak akkor jön, ha bajban van, és segítenünk kell. Tavaly túl sok takarmányt osztottak ki, felélték a termelési alap egy részét is, s most a járásban éppen a csökölyi Hetedik Párt- kongresszus rendelkezik a leggyengébb termelési alapokkal-« — mondja Hantost István elvtárs, a járási mezőgazdasági osztály vezetője. A két bírálat bizony erősen ellentmond egymásnak. Mi hát az igazság? Régebben a Hetedik Pártkongresszus Tsz-ről jó Hírek keringtek a környéken és mtv- gyeszerte. S nem is alaptalanul. Különösen tavaly, amikor a falu két tsz-e egyesült, és Faggvas János elvtársat választották meg a négyezer holdas gazdaság élére, nagy volt a remény, hogy ez a nagyüzem hamar bebizonyítja életképességét. Hiba volna eltagadni, hogy tettek — nem is keveset — ezért a csökölyiek. S még nagyobb lett Faggyas elvtárs népszerűsége. Faggyas elvtárs a falu közügyeioen évek óta fáradhatatlanul és köztiszteletre méltóan dolgozott. Lelkes apostola volt a közös gazdálkodás megteremtésének, szerették becsületességéért, egyenes jelleméért Jó kommunista munkája révén beválasztották a járási és a megyei pártbizottságba, s tagja lett a Magyar— Szovjet Baráti Társaság országos választmányának is. Sok helyütt megfordult, hallatta véleményét, s természetesen személyi kapcsolatait is igyekezett a tsz érdekében gyü- mölcsöztetni. Ha valamit el kellett intézni, általában nem a járási szervekhez fordult, hanem ismeretségére támaszkodott. Ez persze nem mindig tetszett a járási vezetőknek. Nem csupán presztízsüket féltették, hanem főképp a többi szövetkezet érdekét. Mert világos, a mi társadalmunkban, ha valaki akármilyen címen jogtalan előnyt, kivételezést szerez, akkor abból valakinek hátrányt kell szenvednie. Itt van például a gépek dolga. Faggyas elvtárs tavaly öt traktort vásárolt, s erről már csak az ügylet végén szereztek tudomást a járás vezetői. No persze, jó az, ha a vezetők ügyesek, s törekszenek a munka gépesítésére. Tetszik ez a járási magyarázatot hallgatja m Majd a tegnap tanultakat kérdezi vissza Lajos bácsi. — No, ki tudja leírni a nevét? Sokan jelentkeznek. Lajos bácsi Bogdán Györgyöt meg Bogdán Rózsi szólítja ki. Az utóbbinak a tanító bácsi nevét kell leírnia. Mielőtt az írást elkezdenék, Nyerges Krisztina bejelenti: — Tanító bácsi, elvesztettem a ceruzámat. — Hol? — Amikor mentem haza, leírtam a nevemet. Az első órának vége van, szünet következik A gyerekek vidáman hancúroznak az udvaron. L. G. PÉTISÓT ÍGÉRTEK / pecsenyecsirke ellenében a kakpusztai egyéni gazdáknak a nagybajenni földművesszövetkezet vezetői, felvásárlói. Dómján László, a községi tanács v. b.-elnöke előzetesen megismerte és jónak találta ezt az elképzelést. Az egyezség meg is született. Eszerint a gazdák felnevelik az fmsz-töl kapott 3650 naposcsibét, sőt saját állományukból is átadnak majd 95 kiló húscsibét Szabó István felvásárlónak. A földművesszövetkezet pedig 50 mázsa műtrágyát juttat nekik, , Első hallásra árukapcsolásnak tűnik ez az akció: »Akarsz pétisót? Nevelj szerződött baromfitJ« Dómján elvtárs azonban elmagyarázza, hogy gazdaságilag, politikailag jól átgondolt, kölcsönös segítségről van szó. A kaki egyéni parasztok ugyanis sivár, alig valamit termő homokon gazdálkodnak. Sovány földjeiknek, mint éhes embernek a falat kenyér, úgy kell a műtrágya. Tavaly is kaptak fél vagonnyit földművesszövetkezetüktöl. Mert tagjai valamennyien az fmsz-nek. És saját földművesszövetkezeiük nemcsak akkor fordulhat hozzájuk, hj társadalmi munka kell a jégverem építéséhez, a bolt, az italbolt létesítéséhez és célrészjegy a daráló beszerzéséhez — akkor is mennie kell, ha valamivel segítheti termelésüket. Segítség az is, hogy bevonja őket az előnyös baromfinevelési szerződéses akcióba, meg az is, hogy műtrágyát ad nekik. De adja is meg azt az ötven mázsát, ha megígérte. Mert az adott szó hitelét nem szabad kockára tenni. K. J. HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA (23) — Itt az utolsó pillanat Matejka. Maga nem hülye, láthatja, hogy a várost kiürítjük. Megértheti, hogy nekem már nincs veszteni valóm. Ajánlatom a következő: maga most, jöttek, az öreg Bogdán, a tudá- Hirtelen megsuhintotta a lékos Molnár meg a fiatal Kő- halál szele. Hát itt kell elpusztulnia, gyűlölt ellenségének lábai előtt! Legyőzte őt ez a gaznya... Milyen huncutul néz, milyen okosan pislog most is. Váratlanul egy félig-meddig ember, megőrzött kép libbent meg Legyőzte? Nem! } azonnal megmondja, hova dug- előtte. Ott ült a Körúton, a Diadalmas érzés lobbant fel ta az aranyakat. Aztán velem Nyalka Huszár vendéglőben, s Matejkában. — Nem tudott le- már egészen közel volt az aszjön, s előadja. Mármint a fe- vele szemben egy barátságos, győzni, sohasem lesz övé az tálhoz. Nem volt ereje, hogy lét, természetesen. Aztán azt finom úr. Derék ember ez az arany! _ jobb karját kihúzza Borsiczky Matejka lába megmozdult. Borsiczky melléből sípolva: Nem vette le a szemét a po- tört elő a levegő. Moccanni hárról. Tétova léptekkel kö*e- sem bírt. Az riasztotta fel ön- ledett az asztalhoz. Egy lépés, kívületéből, hogy Perlaky zász- kettő, még egy... S az asztal lós felrántotta az ajtót, közelében lassan, vontatottan — Gyere, de azonnal! Ro-: kinyújtotta karját a méregpo- hannunk kell, az utca végén: hár után. lövöldöznek! Borsiczky élesen felszisszent. A zászlós is megdöbbent: — Ember! — ordította fáj- azon, amit odabent látott. De: dalmasan. — Már tudta, hogy csak egy pillanatig habozott,: vesztett. Matejka még egyet lépett, csinál, amit akar. Ha tetszik, felőlem haza is mehet, itt maradhat a városban. Borsiczky hirtelen szünetet tartott. Aztán eltorzult hangon folytatta: — Ha pedig nem, akkor... megragadta Borsiczky karját és kifelé húzta a szobából. — Várj még! — eszmélt fe!Jímunkáj ukban Borsiczky. — Hátha civilbe: kell öltöznünk... Gyorsan a zsebeit! Matejka úgy állt ott, mint odaúr, még azt is megmondta fi- De megint visszazuhant a szorításából. Ehelyett bal ke- gyelmeztetőn, hogy az aranyat halál közelségébe. Kétségbe- zével nyúlt a méregpohár után. nem szabad ám mutogatni... esetten ágaskodott fel benne az Borsiczky vad izgalommal fi- egy élőhalott. Borsiczky A.Z arany! Tíz rudacska a ládi- életösztön: »Add fel ezt a ha- gyelte. Matejka ujjai begör- kó mélyén, az övé volt, az övé lálos párbajt, osztozz meg vele bűitek a pohár körüf. A főhad- marad! Igen, az erdei tisztáson, és élhetsz!« nagy torkát sírás fojtogatta, az óriás tölgyfa mohos olda- Élni? Miért ragaszkodnék az Őrjöngő tehetetlenségében elvezetőknek. ís. De nemcsak egy tsz-e van a nagyatádi járásnak, annyi gép pedig még nincs, hogy mindenhova öt jusson egy esztendőben. Ráadásul hogyne bosszantotta volna a járásiakat, hogy Csökölyben kihasználatlanul állnak a gépek a gépállomási számla meg már az év derekán túlhaladta a keretet. Nincs ma sem panasz Fagy- gyas elvtárs szorgalmára, becsületességére, a lelkesedésnek sincs híján. Cselekvéseit jó szándék, de végtelen türelmetlenség fűti. Okos, és szép elképzelései vannak — ez feltétlenül hozzátartozik egy vezető érdemeihez —, olykor-olykor azonban elfelejti, hogy a gazdálkodáshoz nem elegendő a puszta ügyszeretet, a lángoló lelkesedés. Bölcsesség kell ahhoz is, hogy a nagy, vonzó elképzeléseket reális alapra ültessük. Vagyis ne akarjunk olyanba belevágni ma, amihez majd csak esetleg évek múlva lesz erőnk. A járás elkövette azt a hibát, hogy egy időben okkal, ok nélkül dicsérgette a csökölyi tsz-t. Amikor pedig felfigyeltek rá, hogy nem minden olyan, amilyennek mondták eddig, akkor nem ültek le a csökölyi vezetőkkel, hogy megvitassák tüzetesen a hibákat, s ez jog^l bántja Faggyas elvtársat. Tavaly tavasszal, közvetlenül az egyesülés után a csökölyi vezetők — most már látni- valóan — rossz útra tévedtek* a premizálás ürügyén meghonosították a kapások részes művelési rendszerét. Akkoriban a járási elvtársak nem nagyon ellenezték ezt. Hanem később jöttek a bajok. A növénytermelés 1 millió forinttal hozott kevesebb bevételt, mint amire számítottak. A részes művelés következménye volt, hogy igen sok takarmányt és egyéb terményt kiosztottak. (A jószág egy részét most a takarmányhiány miatt el kell adniuk.) S bár a statisztika szerint a tervezett 2 083 000 forinttal szemben a tagság 2 791 000 forintnyi jövedelemhez jutott, némelyek — különösen azok, akik részes művelést nem vállalhattak — jogosan méltatlan- kodnak. Hadd szemléltessem ezt a bántó aránytalanságot egy példával. Lőczi József állatgondozónak 600 munkaegységet írtak jóvá. Mivel felesége súlyos beteg, s három gyereke van, részes művelést nem vállalhattak. A család jövedelme így nyolc és fél ezer forint körül van. Egy másik példa: Bognár Józsefné 250 munkaegységet teljesített a fezben, ezenkívül vállalt részművelésre 2 hold burgonyát, 2 hold kukoricát, s mert részt ;vett az aratásban — ezt külön díjazták — jövedelme csaknem 11 ezer forintra rúg. Bizony nagy a különbség a 600 és a 250 munkaegység értéke között! Lám, az »újítás«, a részes művelési rendszer megbosszulta magát. jogos a járás kifakadása, ámde igaza van Faggyas elvtársnak — most már eljött az ideje, hogy a járási pártbizottság és a' járási tanács vezetői leüljenek a csököiyiekkel, ^beszéljék meg, ami bírálnivaló mert a bökölő- dés, ami itt-ott elhangzik, nem célravezető eszköz. A járási pártbizottság illesse elvtársi bírálattal Faggyas elvtársat a tényleges hibáiért, s Hant ősi ugrott mellé, és izgatottan be-gelTárs szavaival é ve segúse- letúrt a pallér zsebeibe. Min-jíaek ,ho^ a f°ldon' a IT den iratát kiszedte, és zsebre^0fS. "larad.ion ^rveiJ^vel es tetteivel is. Itt biztonnézzen ide. Ebben a pohárban Ián... Milyen szép lett volna, élethez? Végzetesen összegaba- lökte a pallér karját, s hátra-. halálos méreg van. Megfogja a poharat és felhajtja a mérget. Hát tessék, válasszon. Matejka András üres tekintettel bámult a semmibe. Jól vágta Átfutott az agyán, hogy| célravezetőbb is. a pallérnak úgyis vege, s azfc•dBU“uu x- . irataival bármikor menekül-'^ hét, talán új életet kezdhet. A& két tiszt vad futásnak eredt Amikor bevágodott mögöttük! Hetenkent egy ui üzem az ajtó, Matejka András ösz-§ Szlovákiábon a kimerültségtől.r milyen nagyszerű... lyodott és tönkrement az éle- lépett. Matejka szájához emel_ Matejka, nincs idő! — te- kihűlt szívvel, remény- ^ a poharat. A szemét sem h allotta Borsiczky izgalomba vesztetten. Mária nélkül? És hunyta le, amikor kortyolni fúló sürgetését. Ez a türelmet- ha most- ■ • ha kiaIla tlt_ kezdte a sűrű folyadékot. Égy tettel bámult a =emmioe. jói len hang visszazökkentette a kat elinfk a vadállatnak va- korty, kettő, három... Bortettel bámult a -em valóságba Az asztalra tévedt í°n megtartja-e, amit ígér? Ez? siczky megbűvölten nézte a je- szerogyott _ ismert arcok* T^^enekelőtt tekintete ’ Egy pohár benne Soha! Lepuffantja, mint egy ienetet A pallér fenékig űri- Végignyúlt a földön, és mély^ Szlovákiában 1965-ig atlap T^ TTt Lte fe sShd ^rö fehéí fo^adék. Gíak kutyát, és megkaparintja az tette a pohTat. Aztán leen- álomba zuhant. f hetenként befejezik egy új Készséges'és békítúrő Érezte, Sn hatott a tudatába, hogy aranyat gedte a karját, a pohár cső- Borsiczky és Perlaky egyet-«üzem építését, illetve egy mar wfmpevemee Aztán Barta- ő most itt áll, élet és halál Nem, ezt nem engedi. Az ő rőmDÖlve hullott az asztalra. ien ugrással felkapaszkodott P$fennálló üzem jelentős kibovihogy m g g. f .ét mezsgyéjén. Nézte, nézte a fe- aranyán nem lesz boldog Bor- Kifejezéstelen nézésében vala- lent várakozó parancsnoki p~p $te?et- Szlovákia ma a Cse ep fLt magabiztos volt hér folyadékkal tett poharat, siczky főhadnagy úr. Akkor in- mi mélységes megnyugvás la- kocsira. %vak . un ' B - £0r. érdekes, mintha hívogatná, kább jöjjön a halál. Ez lesz a pult, megbékélés mindennel az , 4 ßipan lis látta, arca. az enyhe mosollyal készte őt. Aztán az emberei csalogatná ez a pohár. bosszújal ég világon. (Folytatjuk.) hszloSzócialista Köztársaság termelésének 17 százalékát biztosítja.
