Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-11 / 36. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1961. február 11« Derűs téli esték a vízvári iskolában Ezen a pénteken is kígyói­tok a Iá .ipák a vízvári iskolá­ban, vastag pásztában. hullt a fény a járdára. A varró-hímző kör tagjai töltik meg az osz­tálytermet. Huszonnégyen jön­nek össze hetenként kétszer az iskolában, hogy Kereszthegyi Ferencné vezetésével megtanul­ják a varrás és hímzés legfon­tosabb tudnivalóit. Mindegyik lány előtt doboz, benne pamut, horgolótű, újságból kivágott minta, félig kész terítő, alátét, függöny vagy egyéb munkada­rab. Egy kis triccs-traccsai kezdődik a foglalkozás, aztán veszi át a szót Kereszthegyiné. Sorba járja a padban ülő lá­nyokat, asszonyokat, szakértő szemmel nézi, hogyan dolgoz­nak, aztán magyaráz, beszél, odaül, s egy-két percig ő hor­gol. Amikor a munkából már elegük van a lányoknak, ki­tódulnak a folyosóra, és tánc­ra perdülnek. Messze száll a nóta az iskolából, oda csalja a legényeket is. Ott ácsorognak az ajtóban, s lesik a lebbenő szoknyájú táncosokat. — Egész jól megy nekik — jegyzi meg valaki. S csakugyan, a Vízvári csár­dást majdnem hibátlanul rop­ják a lányok. Műsoros záróün­nepélyre készülnek a tanfo­lyam hallgatói, ezért iktatódott. be minden foglalkozás közbe a táncpróba. Hogy ne csak csárdásból álljon a műsor, Varga Mária és Izsák Julianna egy-egy Heltai-verssel készül, Mihajevics Mária, Myzsek An­na, Csapó Eta és Farkas Ilorw meg a Randevú kis hibával cí­mű egyfelvonásos szerepeit ta­nulják. A színdarabot fiúk nél­kül nem lehet eljátszani, kény­telenek voltak hát néhány le­gényt is bevenni a »lány-mű­sorba". A próba véget ért, követke­zik újra a horgolás. A lányok elhelyezkednek a padokban, s megered ajkukon a szó: volna jelmezbált rendezni, de csak az idén sikerül megtarta­nunk az úttörő-karnevált — mondja. Sokan maguk készítik el ott­hon a jelmezt, néhányan azon­ban a Pécsről hozott ruhákban jelennek meg a karneválon. Előkerülnek az érdekesebbnél Itt még csak próbálnak a gyerekek. — Térítőkét horgolunk, s a végén kisorsoljuk — újságol­ja Farkas Ilona. — Mindenki jobban érzi ma­gát itt, mint otthon, nincs egye­dül, s szórakozása is van — ál­lapítja meg Csapó Eta. . — No; majd a záróünnepé­lyen, ott táncolunk csak iga­zán. Reggelig nem megyünk haza Amíg lányok lesznek, muzsikáljanak, éljfélkor meg hölgyválasz következik — so­rolja nevetve Szabadics Ann/1. Nyílik az ajtó, Varga György tanító érkezik egy sereg gye­rekkel. Megjöttek Pécsről a jelmezek, most próbálják fel az úttörő-karneválra készülő iskolások. — Már tavaly szerettünk Egy csinos huszár meg a hercegkisaszony. érdekesebb jelmézek: van itt török basa, kis huszár, krinoli- nos hölgy, ördög jelmez, s ki tudja felsorolni a bőröndök­ben megbúvó összes holmit. Nagy a válogatás, a gyerekek nevetgélve turkálnak a sok szí­nes ruha között. Aztán min­denki megtalálja a neki leg­jobban tetsző holmit. Magára ölti, s úgy sétál le s fel a pa­dok között. A próba karnevál gyorsan lezajlik, a gyerekek, a tanfolyamos lányok hazamen­nek. Az iskolában kialszanak a fények. • • • S hogy ne csak a készülődés­ről adjunk hírt, beszámolunk az időközben megtartott kar- névadói is. A várva várt jel­mezbált január utolsó vasár­napján rendezték meg a vízva­riak. Nyolcvan iskolás öltött magára jelmezt A kilenc ta­gú zsűri Czifrák József hetedik osztályosnak ítélte az első dí­jat. Az ő ördög jelmeze volt a legsikerültebb. Kívüle még negyven pajtást jutalmazott a zsűri. Az úttörő-karneválon majd 250-en vettek részt. A jelmezbálnak olyan sikere volt, hogv hamarosan megismétlik. A lányok záróünnepélyére pe­dig most vasárnap kerül sor. Készülnek is rá nagy izgalom­mal L. G. Hosszú a javítási idő! A Somogy megyei Népi El­lenőrzési Bizottság a közel­múltban szakemberek bevoná­sával megvizsgálta, hogy a Gépipari Elektromos Karban­tartó Vállalatnál (GELKA), a Finommechanikai Vállalatnál, a Kaposvári Vasipari és Mű­szaki KTsz-nél miképpen vég­zik a rádiók, televíziók, mag­netofonok, mosógépek, porszí­vók, hűtőszekrények, villany- tűzhelyek, motorkerékpárok, kismotorok és varrógépek ga­ranciális javítását Nyolc nap helyett két hét Ezeknek a vállalatoknak a rendelet szerint a jótállási idő alatt elromlott gépeket, rádió­kat, motorokat stb. 8—10 na­pon belül megiavítva, hibátla­nul kell tulajdonosuknak visz- szaadniuk. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy sokszor hónapokig is várni kell a javításra. A Vasipari KTsz az elrom­lott motorokat általában két- három nap alatt helyrehozza, erre nincsen különösebb pa­nasz. Viszont a Finommecha­nikai Vállalat a mosógépeket, porszívó gépeket általában 11 —12 nap alatt javítja meg. Né­ha jóval hosszabb a javítási idő. 45 mosógépnek és 21 por­szívónak több mint. két hétig tartott a helyrehozása. Jogos tehát a tulajdonosok panasza, hisz nem azért vásárolták e gépeket, hogy ne használják őket A GELKA-nál lehetetlen megállapítani a javítási időt. Ugyanis csak a beérkezés és az elvitel napját jegyzik fel, azt nem, hogy mikor kezdtek hoz­zá a javításhoz, és mikor fe­jezték azt be. „Érzékeny műszerek“ A. határidő elhúzódása nem mindig a műhelyek dolgozóin múlik. Igen hátráltatja mun­kájukat a javításhoz szükséges műszerek, szerszámok hiánya. A kaposvári GELKA például nem rendelkezik a televíziós készülékek javításában nélkü­lözhetetlen műszerekkel. Emiatt a behangolást »érzékeny műszerrel", szemmel és füllel végzik. Nincs elég megfelelő műszer, szerszám a Finom- mechanikai Vállalatnál sem. A hűtőszekrények javításának a legalapvetőbb feltételei hiá­nyoznak. Nem tudják mérni például a hűtőszekrények gáz- töltetének víztartalmát, s nincs eszközük a védőföldelés ellen­őrzésére. Ráadásul megfelelő szakemberük sincs. Két olyan dolgozójukat küldték tavaly tanfolyamra, akik katonai szol­gálat előtt álltak, s azóta be­vonultok. Jobb alkatrész-ellátást! Hátráltatja a javítást az al­katrészhiány is. A gyártó vál­lalatok a kért pótalkatrészeket késve küldik el a szerviz-állo­másoknak. A GELKÁ-nál ská­laüveg hiánya miatt egy rádió 1959 júliusa, egy készülék, hangszóró-felerősítő lap hiá­nya miatt 1959 decembere óta, négy rádió pedig _ hálózati transzformátor hiánya miatt 1960 szeptembere óta áll meg­javíts tlanul. A GELKA és a Vasipari KTsz rendszeresen tájékoztat­ja a gyárakat, hogy mely al­katrészek mennek leghama­rabb tönkre (a Finommechani­ka ezt elmulasztja). A gyárak­nak nagyobb gonddal kellene előállítaniuk ezeket, s jó lenne, ha megfelelő mennyiségű tar­talék-alkatrészt is küldenének. Akkor talán kevesebb vásár­ló bosszankodna, hogy mosógé­péhez nincs megfelelő mosó­tárcsa, meghajtó szíj, motorke­rékpárjához lánc, főtengely, gyújtó tekercs, kerékpárjához húzófej és dinamó. A népi ellenőrök megvizs­gálták a Somogy megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat munkáját is — az áru- átvételt, a szállítást és a rak­tározást. Megállapították, hogy a kereskedelem már gyártás közben is végez a gyárakban ellenőrzést. Mégis előfordul, hogy a MEO több hibás árut enged kijönni az üzemekből. A Székesfehérvári Finomsze­relvények Gyára a múlt év má­sodik negyedében 11 olyan kis­motort szállított, amely szere­lési hiba miatt nem volt meg­felelő. Hogyan mehettek át ezek a rossz gépek a minőségi ellenőrök kezén? A népi ellenőrzés megálla­pította, hogy javítani kell a szerviz-állomások dolgozóinak .munkakörülményein is. A GELKA munkahelyét ugyan nemrégen bővítették, de így sem felel meg a követelmé­nyeknek. Olyan helyre van szükségük, ahol zavartalanul dolgozhatnának. Növelni kell a Vasipari KTsz és a Finomme­chanika területét is. A GEL- KÁ-nak van szerviz-gépkocsi­ja, nagy szüksége lenne ilyen­re a másik két vállalatnak is. A megyei NEB-ülésen több javaslat hangzott el e hibák megszüntetésére. Javasolták az illetékes minisztériumnak* hogy a TV-készülékek hathó­napos jótállási határidejét emeljék 10 hónapra, a motor­kerékpárok féléves jótállási idejét csökkentsék. Javasolták azt is, hogy változtassanak azon a rendelkezésen, amely 50, illetve 500 forintig engedé­lyezi a kerékpárok, illetve a motorkerékpárok javítását a gyár hozzájárulása nélkül. Me­gyénkben igen sokan — mivel távol laknak Kaposvártól — saját költségükön javíttatják meg a jótállási idő alatt el­romlott gépeiket, készülékei­ket. Ezért helyes lenne, ha a megye más részén — vagy Balatonbogláron, vagy Nagy­atádon — is létesítenének szer­viz-állomásokat a ktsz-ek szak­embereinek bevonásával. S zalai László Atomic bomb Atombomba gyermekeknek. Nem nagy, nem is robban. Olyan, mint a nálunk közis­mert macska-egér csúsztatás játék. Itt azonban nem az egeret kell a macska elől a lyukba segíteni, hanem a két kis atombombát belegurítani a nyílásokba. A nyílások egyi­ke egy hajó, a másik egy gyárépület rajzán van, s mindegyiket lángok veszik kö­rül. Feltehetőleg, mert az ato­mic bomb becsapott. Ilyen játékkal játszogatnak a gyermekek Amerikában és Termelőszövetkezetek ! A rendes ellátáson felül többlet műtrágya vásárlá­sára nyer igény jogosultságot mindazon termelőszövetke­zet, amely a MEGYEI TERMÉNYFORGALMI VÁLLA­LATTAL 1961. ÉVI TERMÉSŰ KUKORICÁRA terményértékesítési szerződést kőt A termelőszövetkezet minden lekötött 150 kg májusi morzsolt kukorica ellenében egy tételben 50 kg nitrogén, 40 kg szuperfoszfát, 10 kg 40 százalékos kálisó, azaz ösz- szesen ÍOO kgr többflei iüűtríS$s:ya juttatásban részesül hatósági áron. A műtrágya-használattal mintegy 3 mázsa többlet ku­koricatermést érhet el a termelőszövetkezet. A megkötött szerződés alapján a termelőszövetkezet rövidlejáratú bankhitelt igényelhet. A magasabb kukoricatermés és a nagyobb jövedelem biztosítása céljából minden termelőszövetkezetnek érdé- ke, hogy műtrágya-juttatásos terményértékesítési szerző­dést kössön a megyei Termény forgalmi Vállalat járási kirendeltségeivel. MEGYEI TERMÉNYFORGALMI VÁLLALAT. (3428) ENNÉL TÖBBET TENNI SENKI SEM TUDOTT VOLNA... Sz. Magdolna hosszú hóna­pokat töltött a Lengyeltóti TB Szanatóriumban. Amikor a félárva kislányt ide hozták, alig volt tizenhét éves. Édes­anyját korán elvesztette. Édesapját is, jóllehet az apa él. De hogyan? Falujában garáz­da iszákos hírében áll, aki nem néz se istent se embert. A több mint egy esztendő alatt mind­össze egyszer látogatta meg beteg leányát, akkor is italo­sán és virágos jókedvében így próbálta vigasztalni Magdit: — Sose sírj, lányom, annyi anyagi fedezetem van, hogy parádésan temettetlek el! Ki beszélhetett más a sza­natóriumban temetésről a ré­szeg apán kívül? Más nem, csak a már nem fiatal férfi. Magdit azért hozták ide, hogy meggyógyuljon, és az itt töltött hónapok alatt ezért küszködtek orvosok és ápolók egyárant. A mindig szomorú kislány fel is gyógyult, s a gyermek számá­ra a léteíemet, boldogságot ígé­rő családot is megtalálta. Ta­lán nem túlzók, ha azt mon­dom, a társadalomban. Amikor a engyeltóti nőto- nács asszonyai meghallották Sz. Magdi történetét, elhatá­rozták, hogy amiből a kislány­nak kevés juthatott otthon édesanyjának korai halála miatt, anyai gondoskodásukba fogadják. Bejártak hozzá az intézetbe. S a látogatók soha­sem mentek üres kézzel. Min­dig akadt valami, ami az sz- szonyi szív sugallatára a be­tegnek ajándékozódott. Egy­szer ez, másszor az az asszony vitte a látogató kosárkában az olyan falatokat, amiket nem azért kíván a szanatóriumi be­teg, mert nem jó a gyógyító in­tézmény konyhája. Inkább csak az egészségesek kinti vi­lága ízeinek szól a sóvárgás. Sütemény, gyümölcs, édes­ség. .. előbb csak ilyesmivel köszöntöttek be a fogadott ma­mák, aztán észrevették, hogy leányuknak harisnyára van szüksége. Megvették. .Máskor más hiányzott. Minden került, ami nyugalmat, elégedettséget: harmóniát varázsolt Magdi kö­ré. Kinek volt nagyobb bol­dogság a gondoskodás? A fél­árva kislánynak vagy a len­gyeltóti asszonyoknak? Én azt mondom, egyként boldogok voltok. Az előbbi azért, mert melengető szeretetet kapott egy ideig nem ismert közös­ségtől, az utóbbiak pedig azért, mert sok feladatuk, közül a legnagyobban, az egymással, a fiatalsággal való törődésben jeleskedhettek. Magdi egy szép napon írt a Magyar Rádiónak, és azt kérte, hogy hálája kifejezésében se- aftse.nek neki. küldierek dalt a lengyeltóti asszonyoknak, akik szinte egymással versenyre kelve igyekeznek őt anyai sze­retettel körülvenni. Megjött a nóta, és nem sokkal ezután 1960 augusztusában felvirradt a várva várt nap. Sz. Magdol­na gyógyultan hagyta el a sza­natóriumot, ahol olyan sok őszinte és életre szóló barátot szerzett. Már dolgozik, egye­lőre segédápolóként egy isko­laszanatóriumban. De hogy mennyire nem feledte el len­gyeltóti barátnőit, azt igazolja egy levél, amit nemrég kaptak a nőtanács asszonyai: »Egysze­rű lány vagyok — írja —, nem érték a nagy szavakhoz. Töb­bet tenni értem, mint amit tettek, senki sem tudott volna. Édesanyám hiányát próbáltál: pótolni, és elfelejtették velem kegyetlen családi körülményei­met. így könnyebb volt a be­tegség hosszú hónapjait elvi­selni. Sokat tettek értem, és éppen ez az, ami. miatt ~ élda- képként állnak előttem vala hányán/« Mit fűzhetnék én ehhez a napjainkban nem egyedülálló történethez? Érezze és értse szíve szerint mindenki, aki ol­vassa, kivált az asszonyok, leá­nyok, akik sok életet tudnak bearanyozni felszabadult derű­vel, boldogsággal, ha azok mel­lé állnak, akiknek szükségük van a társadalom szerető gon­doskodására. László Ibolya Nyugat-Európában, mert a Made in USA feliratú tenyér­nyi portéka sokfelé eljutott. Furcsa, nagyon furcsa já­ték ez. Különösen ott, ahol a gyermekek ezzel az atomic bombbal szórakoznak, s fö­löttük ugyanilyen nevű bom­bákat szállító repülőgépek cirkálnak. És lent a földön, a kályha mellett vagy éppen az ágyban, ha pöckölgeti az üvegfalat a kisgyermek, erre nem is gondol. Hisz ott fönn is ilyen bombák vannak — hiszi ő —, talán ugyanilyen játékok, amik érdekesek. És örül, amikor mind a két bomba belepottyan a lyukba. Ilyenkor vége a játéknak, kezdődhet elölről. De ha fentröl pottyan le egy atomic bomb? Akkor mi­nek lesz vége azon a vidéken? És kezdődhet-e minden elöl­ről? És az »Atomic bomb Ma­de in USA«—játék használa­takor erre is gondolnak-e a gyermekek? Mert a játéknak nevelnie is kell. Ez pedig jó nevelő lenne. Mert a lángokban álló gyár, ahol emberek dolgoznak, a süllyedő hajó, amely embere­ket szállít, nevelhetné a gyer­mekeket arra.i, hogy ilyesmi még játéknak sem kell. Csak hát a felnőtteknek kellene játszani ezzel, és nagyon mé­lyen nézni az üveglap alá, mielőtt a kis bombát belegu­rítják a lyukba. És a játék bombáival,' lyu­kaival együtt biztosan a tűz­be kerülne. (Roland) Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztői KIS DEÁK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-13, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó vállalat, Kaposvár, Latinka s. u. 2. Telefon 15-1& Felelős kiadó: W1RTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzerntben« Kaposvár. Latinka S. u. ft. <F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Fos a. Elő­fizethető a helyi postahivrtuloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési dij egy hónapra 11,- FI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents