Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-26 / 49. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1991. február KOMJÁTHY ISTVÁN ZÁRSZÁMADÁS ... tizennégy, tizenöt, ti­zenhat! — fejezte be a számo­lást. Egyszer is számolás nél­kül lépkedett a sötét pincefor- dulóban, s csak a nagy ég a megmondhatója, hogyan érke­zett le. Semmi esetre se a lá­bán! — No, Móric, lenn vónánk! — mondotta a loboncos fekete kutyának, mely ott lépkedett a sarkában. Lenn, már világos volt. A keskeny ablaknyíláson át, mely nem volt nagyobb két te­nyérnél, szűrődött be annyi fény, hogy nem ment neki az ember a hordóknak. Az egész pince nem volt nagy, az egyik végében volt a két öthektós hordó, a sarokban egy kisebb hordó állt. fenék­kel felborítva, azon volt a lo­pótök, egy pohár meg egy csorba kancsó. Az első szüretkor, összeke­rülésük után is igy állt a két hordó, a sarokban ott volt a felborított kicsi zöld korsóval, de akkor négy üvegpohár strá- zsálta, nos a menyecske, Tica is lejött akkor, s körülnézett. — Mihály, hallgasson ide! — mondta, s szúrós tekintetével végigmérte az urát. — Ha azt akarja, hogy több szó ne lö- gyön, három poharat azonnal fölvisz. Elég egy! Majd ezt a komáknak! — s fügét muta­tott az ujjával. Mihály nem akart mindjárt ellenkezni az asszonnyal, s nyomban felvitt három poha­rat. Azóta nem volt köztük szóváltás. Nem, mert vérsze­met kapott Tica! Ezután elég annyi, ha szemöldökét össze­ráncolta, attól a félsz a kis embernek mindjárt beleszaladt a lábikrájába. Legutóbb is, még karácsony előtt jóval, azt mondta egyszer Tica: — Mihály, a tekintetes asz- szonynál volt már? — Melyik tekintetes asszony­nál? — hüledezett Mihály. — Hát a Barcsánál! — Ugyan, ne bolondozz! Ki hallott már olyat? Egy tehén az tekintetes asszony?! — Pedig a! — vágta oda Ti­ca. — Hogy érted ezt? — Találja ki kend! Gondolkozott Mihály, de semmi okos nem jutott az eszé­be. — Ha csak azér nem, hogy vakartatja a hasát! — nevetett, de már meg is bánta! A kardos asszonyság szeme megvillant. — Az ám! A kend esze tok­ja! Megszokta az már az uras­kodást! Vigyen be neki karos­széket! — Miért, Tica? A kövér asszony dombos fa­rán megsuhant a kék szoknya, s csípőre tette a kezét. — Hogy abba üljön a tekin­tetes asszony, amíg nekem a tejet leadja! — Ugyan ne bolondozz már! — De bizony bolondozok! — pattogott tovább. — Kend meg vegye tudomásul, hogy mellé fogózhat, de csak sza­márcsődörnek, mivelhogy ed­dig ki nem találta! Mer annak a kényes úri pofájának nem is jó, ha vödörbe kap vizet. Víz­vezeték köll neki ... Rézcső- bül, ezüstös csappal, én meg hordjam a konyhára vödör­szám. Éngöm nem sajnál! Ez értelmes beszéd volt! Té­tova Szabó Mihály, a kis ke­szeg ember ezt már megértette. Karácsonyra elkészült a veze­ték másik kiágazása, mely egyenesen a konyhába futott. A pohárszék fölött volt a ki- csorgója. Alig ez megvolt, az egyik nap etetés után Mihály egy pillanatra megállapodott a konyhában, rágyújtott a pipá­ra. Azaz hogy mivel nem volt gyújtószerszáma (az asszony azért is pörölt, ha ilyen hiába­valóságra költött), rászokott, hogy parazsat tesz a pipájába, úgy gyújt. Most is lehajolt a spór elé, vett a csiptetővel pa­razsat, aztán betette a pipá­ba, s egy ideig szipogtatta. Nem volt az több fél percnél, de már nyelvelt Tica nagy gú­ny orosan: — Uraskod unk, uraskodunk! Mivel Mihály nem válaszolt rá, még odabökte: — Pedig a cementlap tennap már kérte a tarisznyát! ... Hogy mönnyön, s dógosabb embömél próbáljon szörön- csét!­Ezt is megértette, a kút köré lerakatta a cementlapokat, hogy az asszonynak ne kelljen a sárban tapicskolnia. A huszonöt esztendő elég nagy idő, azalatt csak megtanulhat­ta Tétova Szabó Mihály az asszony rigolyáit! De ő még ezen is túltett, A szótárát is fújta könyv nélkül: alamuszi kendtől zsivány kendig, szóval ától cettig! De tudott ő egye­beket is! A tiszta szobába pél­dául be nem lépett volna a vi­lág minden kincséért se, mert az asszony azt az első nap egyenesen megtiltotta. Sohasem tudta megérteni, hogy minek tartják akkor, hiszen ha ven­dég jött, Tica úgy állt őrt az ajtóban, mint kardos angyal a pa radicsomkapuban! Egyszer megkérdezte, hogy mért nem mehet oda ő be, mi­nek akkor a tiszta szoba? — Látott már kend büdös- babukot üvegikalickában? — mérte végig Tica az ura pipás ábrázatát, s otthagyta fakép­nél. Többet aztán nem kíváncsis­kodott, csak egyszer még, leg­utóbb, amikor az új agronó- mus szobát keresett: — Legalább kiadhatnánk, hogy hasznunk volna belőle! Az asszony azonban hallga­tott, mint aki tudja, hogy a hallgatás anyja az okosságnak! Ma is, mielőtt elment temp­lomba ..., de várjunk csak ... az az elmenetel is hogyan tör­tént!? Tica elvégezte reggeli te­endőjét, aztán a ládából elő­szedte a sok péntölt, szoknyát, réklit, kötényt, aranyos pillét, a kontyfedőt, azt mind ráfor­gatta a konyhaasztalra. Öltöz­ni kezdett. Mihálynak kellett, kézhez adni a kellékeket. A péntölöket megkötni, a bak­kapcsokat összeilleszteni, a péntölcsipkét kihúzogatni, a köténymasnit kisimítani, sőt még a pilleszárnyat is fenn el­igazítani. Hajolni jobbra, bal­ra, nézni, figyelni, hogy jól áll-e. A spanyol komtesz körül se forgolódhatott fürgébben az öltöztető komoma, ahogy Mi­hály reggel a feleségét kiszol­gálta! Aztán amikor már a templomi díszzsebkendő is ke­zében volt, akkor odaszólt: — Kend, Mihály, itthon ma­rad. Én majd kettőnk helyett imádkozok. Addig tegye rend­be a pincét! Igaz, most van rá ideje! Ka­rácsony, újév elmúlt, a közös­ben megvolt a zárszámadás, úgyse volt egyéb teendője! A pincében körülmatatott, fogta a söprűt, s a homokot, mely­ben az asszony répát, miegy­mást tartott, elegyengette. Le­veregette a pókhálót az ablak­ról. A hordók oldalát, hogy a penész rá ne telepedjen, letö­rölte, az oldalabroncsokat zsír­ral bekente. S miután az üres hordót, amin a kancsó állott, megvizitérozta, hogy dugója szorosan áll-e, nem veszi-é magát belé a penész, vette a kalapácsot. Következett a fő- dolog, a két nagyhordó dugó­jának a végleges beverése. Az ősszel éppen csak benyomta a lyukba a dugókat, ha nem tán forr újra a bor, dolgozhasson kedvére! Az első dugójával végzett, s már-már a második­ra sújtott volna éppen, amikor hirtelen megállt kezében a ka­lapács. A hordó oldalán forrás nyomát vette észre. Megnézte a hordó alatt, a homokon is látható volt a csepegés! — Te, Móric! — szólt a ku­tyának, s megveregette okos pofácskáját. — Te, Móric, csak nem ötté mög a fene? Fellépett újra a gerendára, és kiemelte a dugót. Feszeget­ni se kellett, könnyen kifor­dult. A lopótökkel vett a hor­dóból. Beletöltötte a csorba kancsóba. Kóstolgatni kezdte. Mivel semmi gyanúsat nem észlelt, előzőleg fokhagymás kolbászt evett, azt hitte, hogy azért nem érzi. Kóstolgatta tovább. Lassan kiürült a kancsó. — Te, Móric! szólt a ku- vallj jggjj állapítani, Mó­tyának. — Most mintha érez- ric!... nék valamit. Azzal megint teletöltötte a A kutya okos szemmel le- kancsót- sett rá, és szokása szerint vaik- kantott. Mihály vett megint a bor­Molnár József: A SZABADSÁG PARK REGGEL. gáttá. Ennek íze van, Móric!... Azzal bement. Igen figyelmes volt, mert lábujjhegyen lépkedett. Végig­matatta az almáriumot. Végre Az is elfogyott meglelte a tintatartót. Ott volt a .. toll is, azt is felmarkolta. Aztán . P £ a lép- indult éppen oly óvatosan ki­.............................. csohoz. A kiskutya örömmel fe]é. Már mauern odaért az b ól, s gyors ütemben elszopo- Sáza^^ 1611:000600 nak, bátornak érezte magát. _ Gyere ide, kiskutyám! — — Te, Móric! — fordult a intette oda magához, s gondol­— szólt újból a kutyának. — kutyához, mert észrevette, kodott egy darabig ...— Egy­Csak legalább itt lönne az asz- hogy kérdő tekintettel fürké- . P°^ar emeli az em­szonyod. Ö biztosan megmon- szí. - Igaz-e, én túlzottan so- £ová ífmöntoaz asszonyod' rög- daná, micsoda! — s nevetett, ha nem gyakoroltam... most gél?... Szépen fel vót öltöz­— Tudod, mit mondana? ... A is csak mértékösen ... Te, mit ve... Hova is mönt? ... Ott kend pipás, savanyú csuszale- parancsút még az asszo- v°t a hordó ódalán a csepegés, soje, annak van ize, nem en- nyod?... Mer a pince rendbe már... No> hova nek! Kóstolgatja, kóstolgat- van ... Jól mondod, Móric... mönt? ... ja!... Pedig, igaz-e, kisku- csináljuk meg a zárszáma- A kutya körülszaladta az tyám, hogy azér iszok?... Én dást... Gyere, kisíkutyám, azt asz^t> vakkantgatott. túlzottan soha nem gyakorol- is megcsináljuk ... zo^orá^möM .' M° mindjárt tam.;. Csak mértékösen sze- Bebotorkált a konyhába. meghozzák... Lösz majd rettem... Ittam én egy kor- Leült a székre, s a kiskutya haddelhadd!... Nem is tudják tyot ebbiil a hordóbul? Jól fejét megint ölbe vette. hova tönni... Csináljunk ren­mondod, Móric, egy-egy pohár — Te Móric, papír meg ka- det, Móric!... Lögyön rendes emeli az embert!... Pedig lamáris köll —s rábökött az embör eccör az életbe. Tétova nem a püspök úr kapálta, nem üveges ajtóra, mélyet a szép Szabó Mihály, Móric!... igaz, Móric? ... — Aztán nagy csipkefüggöny takart. — Iga- Azzal nekilátott kedvesen az ölébe húzta a kis- zad van, most is mértékösen a frissen bevetett ágyat, kutya bozontos fejét. — Tu- ittam... Mit mondasz, bemön- melyben még senki sem aludt, dód már, tiltotta néköm meg, jünk?... Hogy is van asszo- a szépen leterített asztalt, me- kiskutyám?... Jól tudod, a nyod tízparancsolata, az első íyen sohasem evett, a székeket, tiszta szobába zongora köll, szabálya, Móric?... Jól man- melyek úgy álltak ott, ahogy Móric ... azt mondta, azt vösz, dód kiskutyám... Oda be ne kihozta őket Sánta Károly zongorát... Akkor lépj oda mönj, se magad, se szógád, se boltjából, a nagytükröt, alrná- aztán be, Móric!... szógálóleányod... se Barcsa riumot, a tulipánosládát, a Feltápászkodott, s nekitá- tehened... se Kalapos Tót Es- szentképeket a falról mind- maszkodott az egyik hordónak, vány szamara... se sönki mind sorra Idhordta. Szépen, megint szembefordult a kufyá- se... Jól mondod, a zárszáma- óvatosan lerakta mind az eresz val- dást meg köll szerkeszteni... alá a betonlapra. Olyan sor­— Mit mondasz, Móric?... Be köll hát mégis mönni, Mó- rendben, ahogy a kezeügyébe Hogy vögyek még? ... Igazad ric ... kerültek. Alul volt a sok duny­a varrott vánkosok, mert i azokat nyalábolta fel legelőbb, BEDE ANNA: JlmÍHgvád Imgal Láttam a nagy folyót a tengerhez sietni, a tenger várja jöttét, s ölelve tépi szét. .. Délről szöktem ide, nem hívott, küldött senki, jöttem a nagy folyó fényeit felkeresni; a tenger várja jöttünk, áldjuk áldó vizét. Láttam a Palotát, és hallottam a harcot, mely egykor itt viharzott, s a hősök lépteit. Most csönd van és hideg, nagyon simák az arcok, s bundák, illat-habok... Én hallottam a harcot, de már simák az arcok, ma csönd s hideg van itt. Magyar diák siet az ólomszürke partra, a Kárpátok követ je, komor, dacos legény, tatár leányt ölel, köd fátyla eltakarja ... s Kelet keblére tér fáradt, nagy-messze sarja, mint tengerbe a pelyhek a Néva tört jegén. És láttam a Tüzet, melytől a Nap megsápadt, vörösleni a hóban, mint élő sűrű vér, körötte gyerekek szánkóztak és csúszkáltak; és láttam a Tüzet, melytől a Nap megsápadt, s országok föllobogtak... de régi még a dér. A Néva habjai jeget vontatva úsznak, valóvá halkult álmok tükrét lebegtetik; Leningrád fényei immár el nem alusznak, sírok s bölcsők felett, az ég szemében úsznak, szemek egében úsznak a szomjas tengerig. aztán az ágydeszkák, a székek, az asztal, a tükör következett. Amikor az utolsó darabot, a szép menyasszonyi csokrot s fátyolt is kihozta, amit az asz- szony a szekrény tetején tar­tott, s azt, mint győzelmi lo­bogót a halom fölé akasztotta, odaszólt a kiskutyának: — ... A zárszámadást meg­szerkesztettük ... — aztán hir­telen így folytatta — ... Jól mondod, Móric!... Kard is köll, hiszen a huszároknál vé­tünk! ... Majd tisztelgünk ... Én föltartom a kardot... el­kiabálom ... Jobbra nézz! ... Jól mondod, Móric ... ak­kor te jobbra nézel... kisku­tyám ... eszem a lelkedet... de okos szemed van... de sze­reted te a gazdádat!... — megveregette, megölelgette. — Várj, Móric ... futok is a kard­ért ... ezen nyomban... Azzal hátraindult. Alighogy befordult a ház sarkánál, Tica bökte be pa­pucsa orrával a kertajtót. Az első pillantása a fátyolra esett, aztán a többit is sorra meglátta. Az utcáról látható volt a nagy fölfordulás. Még csak meg sem állt, a kezét se csapta össze, és nem is kiáltott segítségért a szom­szédba, A konyhában kényel­mesen kezdett vetkőzni. Le­vetette a pillét a fejéről, sa­ját kezűleg kigombolta a bak­kapcsokat, egy konyhaszékre haj igái ta a szoknyát, péntölö­ket, a kötényt, s bebújt a má­sik ruhájába. Aztán a széket ruhástul betette a tisztaszobá­ba. Tüzet gyújtott a spórban, odaállított egy lábas vizet me­legíteni. A kiscsibék az asztal alatt voltak leborítva egy nagy vékával, kiengedte őket, szórt eléjük darát, s miután falt valamit, kiment az udvar­ra. A ház végében volt a. lét­ra nekitámasztva a padlásajtó­nak, fellépkedett, kinyitotta a padlásajtót, aztán bekiáltott: — No, bújjék elő a szénábul, vén szamár! Nem röstedli ma­gát! Azonnal jöjjék le! Mihály nagy ügigyel-bajjal kászálódott le utána. Csupa pelyva, szalma volt a kabátja, pantallója, de még a süveg­hajtókája is! Odaballagott a felforduláshoz, s várt meg­adással, mint aki pofonszállást vár nyakfalvára. Tica figyelte egy darabig, aztán húsos ajkát lepittyesztve szúrt a szóval, mint aki vasvillával hangya­fészket piszkál: — No, látom ... a kancsó fe­nekére tud vetni körösztöt! A Krisztus palástját beitta? A sok húzásban kiállt az esze? Kiverte a borhimlő a pillangós orcáját? Telehúzta magát bor­ral, mint vérrel a pióca? Min­denét fölpohara zta? ... Igyunk, míg a gyertya ég? ... — Behordjam? — kérdezte alázatos hangon Mihály, aki a várást elunta, s már nem bírta tovább. Tica azonban fújta a ma­gáét. — Félretette a kontyát? Táncba vitte a bor a vén em­bört? Az oltatlan meszet meg- gyullasztotta a nedvesség? Pe­dig jól tudja: a nyalakodónak macskagumi jár ebédre!... — megállt, kifújta magát. — ... Vén borcsutora, csorba szent János pohara, ... gyön­gülünk, gyöngülünk?... A kraft ott maradt a kanosé­ban? ... A tavalyi zárszáma­dáskor még erősebbek vé­tünk! ... Iszen akkor a szek­rényt is kihozta! Aztán mintha mi se történt volna, így folytatta: — De azér rendes embör kend, meg aztán igaza is vót kendnek! — Hogyhogy? — pillantott fel gyanakodva Mihály. — Azér! — kezdte levereget­ni a szalmát a kis embrről. —• Mert én is zárszámadást csi­náltam! Igazat adtam az asz- szonyoknak, akik azt mond­ják, hogy más szelek fújnak már! — Várt, aztán kivágta: — Nem tartom fönn tovább a szobát. Ha tudni akarja, kiad­tam — aztán végleg megeny­hülve folytatta — az agronó- musnak. Feli kell súrolni, vén bolond, oszt úgyis kihordaítam vóna. Ért már engem? Tétova Szabó Mihály?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents