Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-26 / 49. szám
Vasárnap, 1981. február 28. Fuvarozás és mentőakció — Még mindig jobb, ha fuvarozik, mintha hagynám magam megvesztegetni... — mon dotta Vincze János balaton- boglári adóügyi megbízott, amikor arról faggattuk, hogy összeegyeztethetőnek tartja-e a ►-maszek« fuvarozgatást tanácsi funkciójával. S miután ily kétes értékűen vallott erkölcsi felfogásáról, felsorakoztatta érveit ... Nos, hát az történt, hogy Vincze János két lovat örökölt apjától, még valamikor 1956- ban. Fuvarozgatni kezdett, de rajtacsípték, büntetést is kapott. S hogy mennyire megszívlelte e büntetést, azt felesége, Vincze Jánosné 1959. október 20-án kelt beadványa is bizonyítja. Vinczéné ugyanis kérelemmel fordult a járási tanácshoz, azzal, hogy a kontárkérdés végső felszámolása érdekében (!) fuvarozási engedélyt kér. Nehéz lenne most kibogozni, hogy miért éppen a megyei tanács ipari osztályától érkezett meg 12 509—38/ 1959. szám alatt az előzetes engedély s a végleges engedély kiadására utasító felszólítás. Mindenesetre Vinczéék azt mondják, hogy a járási és megyei vezetők ezzel a csekélységgel igyekeztek segítségükre sietni, hogy gondmentesebben felépíthessék gyönyörű vízparti villájukat. Ha így igaz, szép gesztus volt, annyi bizonyos, csak nem éppen célrave- zető. A segíteni akarók ugyanis elfeledkeztek arról, hogy ez a megoldás milyen gondolatokat vált ki a falu lakóiból, kiváltképp, ha kizsákmányolóként is köszönthetik a házukba betoppanó adóügyi megbízottat. ig3Z, az engedély voltaképpen felesége nevére szól, de érthető okokból sem ő, sem férje nem hajtja a lovakat, hanem egy harmadik személy, Varga József. Nem vitatkozunk azon, hogy a tulajdonos esténként vagy reggel maga eteti-e az állatokat — mert ezt is elmondotta döntő érvként —, a dolog lényege nem változik. Sőt még az sem készteti elérzékenvülésre az embert, hogy végeredményben ő neKétezer fiatal vett részt Kaposvárott a KISZ kongresszusi munkaversenyében 63 ifjúsági brigád — Több százezer forint megtakarítás — Vándorzászlót kapnak a legjobbak Kiemelkedő eredmények születtek Kaposvárott a KISZ- kongresszus tiszteletére rendezett munkaversenyben. A KISZ városi végrehajtó bizottsága értékelte az ifjúsági brigádok eredményeit. Megállapította, hogy míg a múlt év első negyedében 54 ifjúsági brigád dolgozott a városban, ez év januárjában már 63 ifjúsági brigád tevékenykedett. A kongresszusi munkaverseny időszakában 19 ifjúsági munkacsapat nyerte el a szocialista brigád címet. Fellendült a Szakma ifjú mestere mozgalom is. Korábban csak a vasútnál folyt ilyen vetélkedés, jelenleg a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat, az Asztalosipari KTsz, az Építőipari Vállalat és a vasút fiataljai — összesen 104-en — küzdenek a kitüntető cím elnyeréséért. A közelmúltban több alapszervezetnél osztották ki a mozgalom jelvényeit, s így Kaposvárott összesen 52 »szakma ifjú mestere« jelvéA társadalmi munkaakciók is sikerrel jártak. 1960 második félévében összesen 311 256 forint megtakarítást értek el a város fiataljai. A Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál 56 ezer forint, a Cukorgyárnál 44 314 forint, a Textilművekben pedig 21 700 forint, a Tervező Irodánál 10 ezer forint a megtakarítás. Az összesített eredmények alapján a városi KISZ VB úgy határozott, hogy a kongresszusi munkaversenyben legjobb eredményt elért ifjúsági brigádokat vándorzászlóval jutalmazza. Első fokozatú vándorzászlót kap a Vízkutató és Fúró Vállalat RM—27-es fúróbrigádja, melyet Városi János vezetett, valamint az Építőipari Vállalat Székely Rezső vezette fűtésszerelő brigádja. Második fokozatú vándorzászlót kap a Kefeüzemben Dódity Miklósné brigádja. A vándorzászlókat és a jutalmakat az alapszervezetek soron következő taggyűlésén adják át a győzteseknek. mes és nagylelkű cselekedetével kenyérhez juttat egy em bért! Mindez egyébként is csak ürügykeresés arra, hogy a minden bizonnyal kifizetődő vállalkozást továbbra is fenntarthassa. A ház tehát 1956 óta épül, a fogat főként arra volt jó, hogy ne kelljen fuvarost fogadni saját építkezéséhez, no meg arra, hogy másokat is kisegítsen, ha éppen házat vagy villát építenek a Balaton-parton... , Az engedély visszavonásáról sok szó esett már az utóbbi időben. A »jóakaratú segítés« azonban olyan bonyolult láncolaté, hogy ember legyen a talpán, aki pontot merészel tenni a végére. Amikor a rendőrség nyomozott az ügyben, a párttitkár látogatta meg a nyomozót lakásán, hogy: Nézze kérem, igaz, igaz, de ne bántsuk ezt az embert, hiszen szorult helyzetben van, építkezik. A járási tanács ipari csoportja nem nyúlhat a dologhoz, mert hiszen a felsőbbség adta az utasítást. De van egy-két szabálytalansága Vinczének, majd megpróbálnak »belekötni«. A községi tanács vezetői nem helyeslik a fuvarozást, de hadd húzza még ki ezt az évet. És lám, a vizsgálat utáni napon már cseng a szerkesztőségi telefon. A megyei tanács személyzeti osztálya jelentkezik:. Nem tudom, mit tapasztalt az elvtárs, de kár lenné megírni ezt az ügyet. Mi is tudunk róla, szóltunk is neki, de miért kell ezért a nyilvánosság előtt bírálatot kapnia? Különben is kötelességünk védeni a saját emberünket... De ki bántja öt? Hihetetlen erős tud lenni egy kollektíva, ha szerecsenmosdatásról van szó. Nem fontos semmi, az sem, hogy mit tapasztalt a vizsgálódó, az, sem, hogy Vincze János kétes vállalkozásának milyen társadalmi visszhangja és veszélyessége van. Jó dolgozó, becsülettel ellátja munkáját — mondják —, s ezt az ég világon senki sem vitatta. De mentőakció indult igaztalan ügyben, s néhány vezető beosztású elvtárs is tiltakozik oktalanul a társadalmi haladást elősegítem akaró bírálat ellen. Távol áll tőlünk, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le ebből, mindenesetre Vincze János ügye kettős, valóban elgondolkoztató problémát hozott napvilágra. És szívügyünk, hogy mindkettő mielőbb megszűnjék... Egy nagy család számvetése A ki^K CSa^|^’j? 3 *• ' " CS'*" *S használta ezt a kife- megapasztotta' a közös kasszát jezést a napokban ~ (az osztalék valamivel alatta tartott »utolsó« zár- ,. JtigSk| <, maradt a tervezettnek.) De az számadó közgyülé- !v okosok így gondolkoznak: Késükön, ahol a »nagy vesebb lett az osztalékunk (40 csalad«^számvetését f?rinit: munkaegységenként) a Azi hogy utols. , airut kiadtunk ^traktorokra, antént semmi rossz, in- keU visszafizetnünk, így a kabb jó, ugyanis a •• ^ ■••••Mórokat majdnem ingyen az" elhatározásra, Kossuth, építkezett is, a többi hogy egyesíti erőit, ffl' • „ • j .-.••*>« sertésfiaztatót, istállót, nagyüzemi gazdaság Knoii József, a tsz kanász-számadója Horváth 300 sertéssel. Van baromfi S mint ilyenkor törzsállományuk. És nem üres ni szokott, a part- kivette részét a munkából. kasszával léptek be az új gazdasági évbe. Mintegy 400 ezer forintot tettek félre későbbi beruházásokra, 180 ezret pedig a szociális alapba helyeztek. Kétmillió forintjuknál több fekszik burgonyában. Üjig élegiendő takarmánykészletük van. Olyan alapokkal rendelkezünk — mondotta Szeátz elnök —, hogy akár 30 forintos előleget oszthatnánk minden hónapban. S hozzátette: mindez azért, mert a tagság jobban vigyázott a közösre, mint régen a magáéra, s ennek tulajdonítható, hogy egész esztendőben egyetlen taggal szemben sem kellett fellépni lopás miatt. Az eredményeket magyarázza a szilárd munkafegyelem nyes fiatal van. örömteli pillanat: Druzsin György a közgyűlés végén átveszi a neki és feleségének járó 19 267 forintot tartalmazó borítékot. nerek mindegyike töviről hegyire megvizsgálgatja, vajon nem csináltak-e »rossz vásárt«. Nos, amint a Kossuth elnökének beszámolójából is kiderült, a Kossuthot még rossz akarattal sem lehetne illetni az egyáltalán nem hízelgő »szegény rokon« jelzővel. Hiszen csak a múlt esztendőben majd egymillióval gyarapították közös vagyonukat, s minden tag mintegy öt és fél ezer forint vagyonnal »lépett be« az egyesített négyezer-kétszáz holdas nagy szövetkezetbe. (Földbirtokát tekintve a szuloki tsz HORVÁTH JÓZSEF: ARANYKALITKA (5) »Az jó lesz, Bartalis úr, abból csodálatos bor lesz akkorára.« Bartalis most már fesztelen volt: »Azt nézem, hol is vájhatnánk erre a célra egy alkalmas üreget.« Matej- ka készségesen szemügyre vette a pincét, és határozottan a bal oldali főfal belső szögletére mutatott: »Itt. Jó itt a talaj.« S a derengő félhomályban észrevette, hogy Bartalis már ki is jelölte azt a szögletet. Bartalis felfelé tessékelte: »Hát jó, majd még gondolkozom rajta. Menjünk.« Matejsa várta, hogy Bartalis majd csak szól, s kivájja az üreget, de soha többé nem esett szó a dologról. Jószerint Bartalis el is felejtette. De Matejkának egy darabig meg-megfordult a fejében ez a pincejelenet. Most... most itt az alkalom — morfondírozott a pallér. — Van-e ott üreg, s ha igen, mi van benne? Bele kellene nézni. Az egyetlen ember, aki rajta kívül tudott az üregről, meghalt. Tegyük fel, hogy csakugyan ötven palack tokaji van benne. Az is jó. Micsoda ital lehet már az! És... ha mégsem bort rejt az üreg? Matej kát bódulat kerítette hatalmába. Sejtés vagy képzelgés csupán? Ha addig él is, kitapogatja azt az üreget. Csak alkonyodna már! , A kőművesek fél hét tájban szedelőzködtek. A pallér egy «sonka márványlépcső darabkáján üldögélt és cigarettázott. Végre egyedül maradt. Zsebében egy kis elemlámpa lapult. Elindult a pince lejárójához. A bomba beszakította a pincefödémet, és a tágas pincébe valósággal belegyömöszölte. Az összegörbült födém darabjai megrepedezve csüngtek a vas- betonhuzalakon. A lejárót fé- lig-meddig már felszabadították a romtakarítók. Matejkának mégis négykézláb kellett átsajtolnia magát, hogy a pincetérbe jusson. Kőműves kalapácsát kezében tartva, centiről centire iparkodott előre a bal oldali főfal tövéhez. Bal kezével sebesen húzkodta félre a födémdarabokat, majd meg lábával rugdosta odább a törmelékhalmokat. Végre ott állt a fal előtt. A lejárattal szemközti falból semmit sem látott, és csak sejtette, hol rejtőzhet az üreg. Kalapácsával óvatosan kopogtatni kezdett a falon, öt centiméterenként haladt előre a tapogatózással. Semmi. Letette a kalapácsot, s megpróbálta még egy darabon szabaddá tenni a falat. Kínlódva dolgozott, csörgött a viz a homlokáról. A pincefal mellett egy régi tűzhely feküdt. A törmelék valósággal a falhoz ragasztotta, s a pallér alig tudta megmozdítani. Húzkodni kezdte a tűzhely lábát, aztán nekifeszítette a hátát a tűzhelyre boruló görbe fémdarabnak, és nagy nehezen odább nyomta. A tűzhely most már kiszabadult. Matejka kivonszolta a pince előterébe, s tovább kopogtatta a falat. Kip-kop. A tömör pincefal semmit sem árult el titkából. Most... Mintha itt... Matejka leguggolt, és kalapácsával milliméterenként haladt előre. Igen, itt van az üreg. Gyorsan élére fordította a kalapácsot, és nehéz ütésekkel beszakította az üreg vékony falát. A támadt rést kimélyítette, egyenkint kiszedte a téglákat. Halálos izgalom szorongatta a torkát. Abbahagyta a kutatást, úgy érezte, megfullad, ha nem szív egy kis friss levegőt. Kibotorkált a pincefeljáróig. Nyugtalanul fürkészte a romokat. Képzelődött. Mintha a fenyőfák alatt árnyék suhanna. De nem, csak a szélmozgatta fák árnyékát látta. Körös-körül mélységes csend. Visszamászott az üreghez. A kalapácsot bedugta az üregbe. Érezte, hogy a kalapács feje egy fából készült tárgyat kopogtat. Akkor jutott eszébe, hátha mégis üvegek vannak az üregben? Óvatosabban mozgatta a kalapácsot. Aztán visz- szahúzta, és most már sebesen bontani kezdte az üreg falát. Néhány percnyi megfeszített munka után jókora rés ásíto- zott előtte. Mindkét kezével benyúlt a lyukon. Egy faládikót tapintott ki. GyalulatlanJ deszkából készült, s a deszka} jócskán átnedvesedett az üreg-) ben. Matejka izmai megfeszül-} tek. A ládikót ide-oda huzigál-\ ta. Végre kiemelte a lyukon. A ládikó fedele könnyűszerrel felnyílt. Matejka a sötétben próbálta kitapintani a tar-) talmát. Sima fémrudakat érin-? tett az ujja. Egymás mellett) feküdtek. Hallotta erei lüktetését, kij akart szakadni a szíve. Zseb-) lámpa után nyúlt, s belevilá-} gított a ládikóba. A sok pénzből jut szépen bevásárlásra. Ami szem, szájnak Ingere, mindaz megtalálható a helybeli földműves szövetkezetben. elkerülte a barcsi Vörös Csillagot, amely eddig a járás legnagyobb tsz-e volt.) Az sem utolsó, hogy az állam egy millióval csökkentette ;a Kossuth közös adósságait. No persze, nem ingyen, nem könyörületességből kapta ezt a Kossuth, hanem azért, mert mint sok helyesen gondolkodó ^fukarkodtak, sőt tán egy kiMajdnem elszédült. A ^'»tsz-kollektiva, ők is megtették, pás fénykevejeben tíz arany-/; , rúd csillogott. Samit tőlük az ország erdeke Matejka percekig nem tu-Xkívánt. Csak egy-két dolgot dott megmoccanni. Aztán gyor-5fezek közül szemléltetésképpen: san lecsukta a ládikó fedele* tervezett hatmillió helyett és kimászott a pincéből. A lá-gMlencmillió forint értékű árut dikót az omladék tövébe he-S^tak el az államnak.JS nem lyezte, majd elindult a kerti végébe. Az öreg kertész egy-i^ szobás kis l^ása állott ott. Aií Készüínek Záká ban légnyomás azt is es a berende-^ ' zést, a szegényes holmival/ a Minap együtt úgy szórta ki az udvar-/ megünneplésére ra, mint a pelyvát. Nappal ettg A /illcányi n6tanács színját- látott néhány ócska zsákot, sJszói január 28-án olyan siker- most azért óvakodott oda, hogy/rel adták elő Gárdonyi Géza megkeresse /Fehér Anna című művét, hogy kellett Kiválasztott egy ócska, foltosáéi egy részét a nemzetközi nőzsákot, s visszatért a pincele-/nap megünneplésére fordítják, járóhoz. A ládikót belecsúsz-JMintegy 2000 forintot szánnak /ajándékok vásárlására es az tatta a zsakba, s a zsákot ^"/ünnepség megrendezésére, vetette a vállán. Mekkora sú-/Minden asszony kap ajándék- lya leh ’? — töprengett. — Ta-/csomagot. Az asszonyok tiszteién tíz kilónyi. / letéve a népfront és az iskolá/sok adnak műsort. Az estre a (Folytatjuk.) /férjeket is meghívják. is. Egyetértő szorgalomról tanúskodik ez a szám is: a Kossuthban egy-egy tag átlagosan 214 munkaegységet teljesített. öreg, fiatal egyaránt becsülettel kivette részét a dologból. A Kossuthban nem volt és nincs munkaerőhiány. Sokan dolgoznak a járadékosok közül is. A hetven éven felüli Knoll József és Gruber Mátyás öreg cimborák a szövetkezetben is. Csak a koruk magas, a szívük fiatalos maradt, mint maga a mozgalom, melynek hírnevet, becsületet szereznek a szulokiak. Varga József A csehszlovák munkások átlagos munkabére — az adók és egyéb levonások leszámítása után — jelenleg havi 1227 korona. 1937-ben az áilagmunkabér (összehasonbtó árakon) 524 korona volt. A családi segély, a táppénz és az egyéb segélyek összege 1937- ben egy dolgozóra számítva átlagban 9 korona volt, jelenleg 124 korona. Következésképpen a munkás átlagjövedelme egészében véve jelenleg 1350 korona, szemben az 1937. évi 533 koronával.
