Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-26 / 49. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1961. február 56. Mikor kezd termelni a fonyódi szikviziizera ? Mint ismeretes, egy-két évvel ezelőtt Fonyódon szénsavas forrásra bukkantak. A vegyvizsgálatok kedvező eredménye, valamint a feltörő víz mennyisége célszerűvé tette, hogy az ivóvíz szűkében levő Balaton-Karton bambit vagy egyéb üdítő italt palackozó üzemet létesítsenek. Hamarosan hozzá is kezdtek a szikv'z- üzem építéséhez. Üzemházat készítettek, töltőautomatát, nagy teljesítményű mosó- és szaturáló berendezést szereztek be. A munka azonban Időközben megtorpai t. Csütörtökön a szerelésbe^., .alamint a további tervele elkészítésében érdekelt megyei szervek, a belkereskedelem és az Élelmi- szeripari Tervező Iroda képviselőinek részvételével tartott tanácskozás ismét előre lendítette az üzemépítést. A tanácskozáson megállapodtak a meginduláshoz legszükségesebb technológiai tervek elkészítésében. Mivel a víz nem Újjáépítette dounerl Oöi- íodrász-üzle- tét a Kapót- vári Fodrász KTsz. A modem csempé- zett fejmosó és új berendezési tárgyak beszerzésére IS ezer forintot költöttek. m Gomba módra nőnek a falak Sikerrel dolgoznak a Somogy megyei Építőipari Vállalat komplexbrigádjai csupán szénsavas, hanem vasat és egyéb olyan anyagokat is tartalmaz, amelyeket ki kell belőle választani, az eddiginél tel - gépre van szükség. Már dolgoznak a szerelők a margitszigeti ásványvíztöltő szakembereinek irányításával. Ha a még szükséges kellékeket sikerül beszerezni, akkor előreláthatólag a harmadik negyedévben termelni fog a fo- nyódi szikvízüzem. Január 1-től több építkezésnél komplexbrigádot alakítottak a dolgozók, hogy megszüntessék a gyakori veszteségidőt, és határidőre átadhassák az épületeket. E célkitűzés megvalósítására igen alkalmas a komplexbrigádban végzett munka. Egy-egy szak- és segédmunkásokból alakult brigádnak a vállalat »kiadja« a lakást, iskolát, istállót stb. felépítésre. Egyösszegű utalványon biztosítja hozzá az akHamarabb felszabadulnak a vagonok, előbb indulhatnak tovább újabb szállítmánnyal Az idén 6—8 %-kal emelkedik a MÁV szállítási terve az 1960. évihez képest, a járműpark viszont nem gyarapodik számottevően. A tervet tehát a belső tartalékok ' feltárásával, új technológiai folyamatok bevezetésével kell teljesíteni. A változások javarészt a vasút dolgozóit érintik, de akad néhány olyan rendelkezés is, melyet csak a szállító és a szállíttató felek kölcsönös együttműködésével lehet végrehajtani. Csökkentették a vagonok ki- és berakodási idejét. Tavaly általában 5—6 órányi időt kaptak a szállíttatok egy vagon kirakására, s csak ennek lejárta utón kellett álláspénzt fizetni. Az országos felmérések és a külföldi tapasztalatok alapján kiderült, hogy egy- egy kocsi kirakására 3—4 óra is elegendő, feltéve, hogy a szállítmányt átvevő vállalat felkészülten várja a szerelvényt. 1961. január l-től új rakodási időket állapított meg a MÁV. Az ipartelepeken három, a közforgalmú rakodóhelyeken pedig — ahol fel- és el- fuvarozás szükséges — négy órát adnak egy-egy vasúti kocsi kiürítésére. így hamarabb felszabadulnak a vagonok, előbb indulhatnak tovább újabb szállítmánnyal, s a kis befogadó képességű pályaudvarokon gyorsabban cserélődnek a kocsik. Kaposvárott a múlt év végéin a MÁV és a szállíttatok értekezleten vitattak nws az együttműködés lehn , óit, majd pedig szerződést öt- teli egymással, s ott ■ halták az új rendeletben előírtak megtartását. A kaposvári állomáson máris meglátszik, hogv volt értelme az együttműködésnek. Tavaly például az iparvágányokat mindössze háromszor szolgálták ki naponta, az idén pedig öt alkalommal érkeznek kocsik. Tehát gyorsabb, ütemesebb a szállítás. Az állomáson az elmúlt évi 250-es átlaggal szemben az idén már 280—300 kocsi le- és feladását bonyolítják le 24 óra alatt. A kezdeti eredmények azonban nem adhatnak okot a megelégedettségre. A január ugyanis szállítás szempontjából, az év egyik leggyengébb hónapja. Ha megkezdődik a tavaszi forgalom, már sokkal nagyobb felkészültséggel kell rendelkeznie a MÁV-nak és a szállíttatóknak egyaránt. Akkor már csak jól begyakorolt és megszervezett munkával lehet ellátni a megnövekedett feladatokat, megvalósítani az 1961. évi szállítási terveket. R. F. Másfél évi börtön egy öngyújtó miatt Gara Gyula tapsonyi lakost vagyon elleni bűntett miatt már háromszor ítélte el a bíróság. A huszonhét éves fiatalember hat évet töltött börtönben. A napokban egy öngyújtó miatt kerül újra bíróság elé. Az inkei italboltban eladta 60 forintért az öngyújtóját Takács István kaposvári lakosnak. Másnap 100 forintért visszavásárolta, de mivel sajnálta a pénzt, Takácsot elcsalta a lakására, és a szőlőhegyen orvul leütötte. Elvette tőle a pénzt, és az eszméletlen embert magárahagyta. A Csurgói Járásbíróság visz- szaesésben elkövetett rablás bűntette miatt másfél évi börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Építők, figyelem! Minden menny »égben szállítónk betonkavicsot. Köbméterenként 23,—Ft-}~ vagoubf*rakási költség. MÁRCIUS IS. TSZ, Gyékényes. (3456) 1 T e 1 e f o n : 59. kord szerinti bért és az egyéb feltételeket. A brigádokon fordul meg csupán, hogy határidőre vagy még előbb átadják-e az épületet rendeltetésének. Ha a brigád, mondj uk. egy hónap helyett három hét alatt elvégzi a kijelölt munkát, akkor három hét alatt megkeresi az egyhavi bért. A hátralevő másfél hétben pedig más munkát vállalnak, s ezért természetesen újabb bért kapnak. Ez a módszer igen ösztönzően hatott, összefogtak a szak- és segédmunkások, s minden percet kihasználva dolgoznak. Az Április 4. köz 36 lakásánál Bóna János szocialista brigádjában nem állnak meg a kőművesek, ha a segédmunkás esetleg nem tudott annyi téglát vagy más anyagot biztosítani nekik, mint amenynyire éppen szükség lett volna. Űk is hordják a téglát, ha kell, mást csinálnak, azaz minder. I i azt teszi, ami legjobban elősegíti az időveszteség nélküli munkát. A falak szinte gomba módra emelkednek. Megszűnt az időhúzás, a lógás nemcsak az Április 4. közben, hanem a vidéki munkahelyeken is mindenütt, ahol komplexbrigádok dolgoznak. Az összefogáson alapuló brigádmunka lehetővé tette, hogy a segédmunkások pl. 1700 forint körül keresnek havonta. A kezdeményező Bóna, Farkas és Simon brigádok után egyre többen kezdenek komp- lexbrigádban dolgozni. A nagyatádi építésvezetőségen pl. már három komplexbrigád alakult. A kezdeményezéseket figyelembe véve az első félév végére a vállalat dolgozóinak mintegy 45—50 százaléka végzi majd komplexbrigádban a munkát. Cfiőót, fiztttk! — Igenis ... Parancsoljon a kedves vendég... Kedves vendége mindenki, aki itt ül és fogyaszt az ő birodalmában, akár gyalog, akár gépkocsival érkezett, néhány forintnyi avagy nagyobb összegű a számlája. — Mivel is tartozom? ... ... Adósságom van, ezt szeretném törleszteni. Évek óta ismerem őt. Először a Balaton Étteremben találkoztunk. Mi ragadta meg akkor a figyelmemet? Talán az, hogy nem tett különbséget vendég és vendég között. Valamennyi kedves volt számára, mindenkihez egyformán udvarias. Tőle még nem hallottam goromba, udvariatlan kifakadást. Sokéves pályafutása alatt szerezte azt a biztonságot, határozott fellépést, mellyel vendégeivel bánik. Olyan helyeken, ahol a vendégek megkövetelték, hogy a felszolgáló udvarias legyen. Persze még a múltban. Gyopárosfürrdö, Lillafüred, Arizona Bár, Astoria Szálló, később Berlin, Triest volt az állomáshelye. Sokfelé járt, sokfélét tanult. Nemcsak a szakmát, nyelveket is. Angol, francia, német nyelvtudásával nemcsak a Balaton mellett, másutt is megélne. Mégis ezt mondja: — Jól érzem magam Siófo kon, hatodik éve vagyok itt, s bár hívtak, nem megyek máshová. Nemcsak arra büszke, hogy szeretik Siófokon, hanem arra is, hogy tanítványai megállják helyüket. — Fiaim — így nevezd őket — jól vizsgázlak a szakmában és az életben is. Pálfi Laci például Budapesten, a Baross Étteremben dolgozik közmegelégedésre. Elmondja, milyen jólesik látni, kiszolgálni azokat a vendégeket, akik nem követelik meg ugyan — mint a múltban —, de köszönettel nyugtázzák udvariasságát. Fizettem, főúr... Ez volt az adósságom. Bemutattam egy olyan felszolgálót, aki hivatásának, életcéljának tekinti, szakmáját. Bemutattam Kertész Lászlót, a siófoki Balaton Cukrászda fizetőjét. Sz. L Az üzem ]ó híre Egy üzem jó hírneve mindenekelőtt attól függ, milyen azoknak a gyártmányainak a minősége, amelyeket átad a kereskedelemnek. Annak az üzemnek, amely jó minőségű munkát végez, a híre is jó. Ebből lehet köveúc^tetni arra, hogy milyen például az üzemben a vezetés, az ellenőrzés, a felelősségérzet. Ha a gyártmány rossz minőségű, akkor a vevő természetesen elmarasztaló véleménnyel van a gyárról, amely készítette. Hiba azonban olyan üzemben is becsúszhat, ahol eddig mindig jó minőségű munkát végeztek. Különösen, ha új dolgokkal kísérleteznek. A Kaposvári Faipari Vállalat például nemrégen új esnyvezési eljárást vezetett be. Az úi módvet, minthogy az előbbinél sokkal gazdaságosabbnak, gyorsabbnak bizonyult, kipróbálása után alkalmazták is. Mintegy tíjz fényezett hálót mér így készítettek el. Am ekkor ütött be a baj: a tükörsimára fényezett garnitúrák szekrényeinek ajtaja megrepedezett. Á borító furnért ugyanis nem célszerűen, vagy ahogy szaknyelven mondják, nem megfelelő szögben helyezték el az ajtóra. Emiatt megfeszült, megrepedezett. A repedés nem volt feltűnő. Csak akkor látszott, ha kedvező világítást kaptak a szekrények. Az üzem vezetői, dolgozói idejében észrevették a hibát, és nyomban változtattak az enyvezésen. Ezzel azonban nem mentették meg a repedezett szekrényeket, amelyekre már elég sok munkát fordítottak. Nem is beszélve arról, hogy az ilyesmi mennyire visszalöki az üzem eredményeit. Hiszen a tervhez pontosan kiszámított időből kell elvenni azt, amit a rejtett hiba kijavítására fordítanak. A repedés, mondom, nem nagyon látszott. Az üzem vezetői, dolgozói biztosak voltak abban, hogy a kereskedelem átvenné a szekrényeket. Ám mégis úgy döntöttek, hogy így nem enge5ik ki őket az üzem kapuján. A gyár hírnevéről volt szó! Es a hibás szekrényeket újra odaállították a munkapad mellé. Bármennyire fájó szívvel szemléli is az ember őket, mégis örül. örül, mert üzemének jó híréért egy kollektíva legyőzte a könnyű, de csak ideig-óráig taríó csalóka siker mámorát, s a nehezebb utat választotta. A Faipari Vállalat képes önkritikusan nézni saját munkáját, és kijavítja a hibákat. Bútorai ezután is növelik az üzem jó hírét. S ez egyúttal a munka, a vezetés, a felelősség tükre is. Sz. N. Vigyázat, giccs! Méghozzá a javából, s ha arra gondolok, hogy országszerte folyik a nemes küzdelem a giccs ellen, csodálat tölt el. Csodálat azért, hogy itt a FÉNYSZÖV-ben »-tartania tudja magát ez az értékét tekintve silány valami, amiben csak a fényképész munkája éri meg a pénzt. Ugye, nem sejtik, mire gondolok? Azokra a kártyalap alakú kis emlék-fényképecs- kékre, amelyeket nemcsak a megrendelők arcmása díszít, hanem sok más is, így virítókék nefelejcs, ízléstelen mézeskalács-szív, turbékoló galambpár és más efféle. Szóval olyan rajzoktól ékesek ezek a kis kártyácskák, amilyenekkel valamikor — amikor az ízléstelenség ellen alig szólaltak fel — jó pénzt kereshettek a vásári fotográfusok. Árvalányhajas, sírvavigadós, mézeskalács-szíves »lelkesedés« ragad el... Ö, de gyönyörű, jaj de szép, hogy az üldözött giccs nagy kiterjedésű rokonságának ezt az egy tagját éltetjük, virágoztatjuk a nefelejcseket, turbékoltat- juk a vadgalambokat, és nem is akárhogyan, nem is maszek alapon, kint a vásárban, hanem a FÉNYSZÖV legreprezentatívabb üzletében! És tessék mondani! Mi történne vajon, ha kivonnánk a forgalomból ezeket az értéküket tekintve silány rajzú ____________________________ e mlékkártyákat, meghonosítva a gyerekesen primitív rajzok helyében a művészit? Tudniillik hiába sikerül művészi fokon egy-egy fénykép- felvétel, ha a körítése gics- cses. Az értékhatárok egybemosódnak, és én mondom, kár. Vallom ugyanis, hogy a jó, művészi foto a legszebb ajándékok egyike, aztán meg, ha már tömegigény az eltöltött ~ katonaévek emlékére, egyéb alkalmakra emlékkár- tyácskát csináltatni, ám legyen, de a fotóval egyenértékű rajzok díszítsék azt! Ha nagyobb dolgokban tudunk következetesen harcolni a giccs ellen, miért ne tudhatnánk látszólag jelentőség- telenekkel szemben is erélyesen fellépni? Hiszem, hogy tudnánk, csak eddig elkerülte a figyelmünket ez a fényképes apróság, amelynek azért nagy a veszélye, mert kivált parasztfiatalságunk kedveli, azt gondolva, hogy ezeknek a kis emlékkártyáknak a tiri- tarkasága az ízléses szép megtestesítője. Pedig nem az. Végül még megjegyezném, hogy az esztétikai nevelés katedrája társadalmi méretűvé vált, s megtisztelő feladatként kell fogadni, hogy ezen a katedrán ott a helye üzleteink közül a FÉNYSZÖV- nek is! L. L I (LORT0S mtímfi Mmnr KÖTWTC7EWÖBÉSÍ* FQlDMtnESZfeHlH „(/ott KACSÁRA. í vára 7 -.i------.vtu'Mcvr F CÍMŰ Í SfTfí WOBlUMI-JUlUTte ílliUi 480«
