Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-26 / 49. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1961. február 56. Mikor kezd termelni a fonyódi szikviziizera ? Mint ismeretes, egy-két év­vel ezelőtt Fonyódon szénsa­vas forrásra bukkantak. A vegyvizsgálatok kedvező ered­ménye, valamint a feltörő víz mennyisége célszerűvé tette, hogy az ivóvíz szűkében levő Balaton-Karton bambit vagy egyéb üdítő italt palackozó üzemet létesítsenek. Hamaro­san hozzá is kezdtek a szikv'z- üzem építéséhez. Üzemházat készítettek, töltőautomatát, nagy teljesítményű mosó- és szaturáló berendezést szereztek be. A munka azonban Időköz­ben megtorpai t. Csütörtökön a szerelésbe^., .alamint a to­vábbi tervele elkészítésében érdekelt megyei szervek, a belkereskedelem és az Élelmi- szeripari Tervező Iroda kép­viselőinek részvételével tar­tott tanácskozás ismét előre lendítette az üzemépítést. A tanácskozáson megállapodtak a meginduláshoz legszüksége­sebb technológiai tervek elké­szítésében. Mivel a víz nem Újjáépítette dounerl Oöi- íodrász-üzle- tét a Kapót- vári Fodrász KTsz. A mo­dem csempé- zett fejmosó és új beren­dezési tár­gyak beszer­zésére IS ezer forintot köl­töttek. m Gomba módra nőnek a falak Sikerrel dolgoznak a Somogy megyei Építőipari Vállalat komplexbrigádjai csupán szénsavas, hanem va­sat és egyéb olyan anyagokat is tartalmaz, amelyeket ki kell belőle választani, az eddiginél tel - gépre van szükség. Már dolgoznak a szerelők a mar­gitszigeti ásványvíztöltő szak­embereinek irányításával. Ha a még szükséges kellékeket si­kerül beszerezni, akkor előre­láthatólag a harmadik ne­gyedévben termelni fog a fo- nyódi szikvízüzem. Január 1-től több építkezés­nél komplexbrigádot alakítot­tak a dolgozók, hogy megszün­tessék a gyakori veszteségidőt, és határidőre átadhassák az épületeket. E célkitűzés meg­valósítására igen alkalmas a komplexbrigádban végzett munka. Egy-egy szak- és se­gédmunkásokból alakult bri­gádnak a vállalat »kiadja« a lakást, iskolát, istállót stb. fel­építésre. Egyösszegű utalvá­nyon biztosítja hozzá az ak­Hamarabb felszabadulnak a vagonok, előbb indulhatnak tovább újabb szállítmánnyal Az idén 6—8 %-kal emelke­dik a MÁV szállítási terve az 1960. évihez képest, a jár­műpark viszont nem gyarapo­dik számottevően. A tervet tehát a belső tartalékok ' fel­tárásával, új technológiai fo­lyamatok bevezetésével kell teljesíteni. A változások javarészt a vasút dolgozóit érintik, de akad néhány olyan rendelke­zés is, melyet csak a szállító és a szállíttató felek kölcsönös együttműködésével lehet vég­rehajtani. Csökkentették a vagonok ki- és berakodási idejét. Tavaly általában 5—6 órányi időt kap­tak a szállíttatok egy vagon kirakására, s csak ennek le­járta utón kellett álláspénzt fizetni. Az országos felméré­sek és a külföldi tapasztalatok alapján kiderült, hogy egy- egy kocsi kirakására 3—4 óra is elegendő, feltéve, hogy a szállítmányt átvevő vállalat felkészülten várja a szerel­vényt. 1961. január l-től új rako­dási időket állapított meg a MÁV. Az ipartelepeken há­rom, a közforgalmú rakodóhe­lyeken pedig — ahol fel- és el- fuvarozás szükséges — négy órát adnak egy-egy vasúti ko­csi kiürítésére. így hamarabb felszabadulnak a vagonok, előbb indulhatnak tovább újabb szállítmánnyal, s a kis befogadó képességű pályaud­varokon gyorsabban cserélőd­nek a kocsik. Kaposvárott a múlt év végéin a MÁV és a szállíttatok ér­tekezleten vitattak nws az együttműködés lehn , óit, majd pedig szerződést öt- teli egymással, s ott ■ hal­ták az új rendeletben előírtak megtartását. A kaposvári állomáson már­is meglátszik, hogv volt értel­me az együttműködésnek. Ta­valy például az iparvágányo­kat mindössze háromszor szol­gálták ki naponta, az idén pe­dig öt alkalommal érkeznek kocsik. Tehát gyorsabb, üte­mesebb a szállítás. Az állomá­son az elmúlt évi 250-es át­laggal szemben az idén már 280—300 kocsi le- és feladását bonyolítják le 24 óra alatt. A kezdeti eredmények azon­ban nem adhatnak okot a megelégedettségre. A január ugyanis szállítás szempontjá­ból, az év egyik leggyengébb hónapja. Ha megkezdődik a tavaszi forgalom, már sokkal nagyobb felkészültséggel kell rendelkeznie a MÁV-nak és a szállíttatóknak egyaránt. Ak­kor már csak jól begyakorolt és megszervezett munkával le­het ellátni a megnövekedett feladatokat, megvalósítani az 1961. évi szállítási terveket. R. F. Másfél évi börtön egy öngyújtó miatt Gara Gyula tapsonyi lakost vagyon elleni bűntett miatt már háromszor ítélte el a bí­róság. A huszonhét éves fiatal­ember hat évet töltött börtön­ben. A napokban egy öngyúj­tó miatt kerül újra bíróság elé. Az inkei italboltban eladta 60 forintért az öngyújtóját Takács István kaposvári lakosnak. Másnap 100 forintért visszavá­sárolta, de mivel sajnálta a pénzt, Takácsot elcsalta a la­kására, és a szőlőhegyen or­vul leütötte. Elvette tőle a pénzt, és az eszméletlen em­bert magárahagyta. A Csurgói Járásbíróság visz- szaesésben elkövetett rablás bűntette miatt másfél évi bör­tönre ítélte. Az ítélet nem jog­erős. Építők, figyelem! Minden menny »égben szállítónk betonkavicsot. Köbméterenként 23,—Ft-}~ vagoubf*rakási költség. MÁRCIUS IS. TSZ, Gyékényes. (3456) 1 T e 1 e f o n : 59. kord szerinti bért és az egyéb feltételeket. A brigádokon for­dul meg csupán, hogy határ­időre vagy még előbb átad­ják-e az épületet rendelteté­sének. Ha a brigád, mondj uk. egy hónap helyett három hét alatt elvégzi a kijelölt mun­kát, akkor három hét alatt megkeresi az egyhavi bért. A hátralevő másfél hétben pedig más munkát vállalnak, s ezért természetesen újabb bért kap­nak. Ez a módszer igen ösztön­zően hatott, összefogtak a szak- és segédmunkások, s minden percet kihasználva dol­goznak. Az Április 4. köz 36 lakásánál Bóna János szocia­lista brigádjában nem állnak meg a kőművesek, ha a segéd­munkás esetleg nem tudott annyi téglát vagy más anyagot biztosítani nekik, mint ameny­nyire éppen szükség lett volna. Űk is hordják a téglát, ha kell, mást csinálnak, azaz minder. I i azt teszi, ami legjobban előse­gíti az időveszteség nélküli munkát. A falak szinte gomba módra emelkednek. Megszűnt az időhúzás, a lógás nemcsak az Április 4. közben, hanem a vidéki munkahelyeken is min­denütt, ahol komplexbrigádok dolgoznak. Az összefogáson alapuló brigádmunka lehetővé tette, hogy a segédmunkások pl. 1700 forint körül keresnek havonta. A kezdeményező Bóna, Far­kas és Simon brigádok után egyre többen kezdenek komp- lexbrigádban dolgozni. A nagy­atádi építésvezetőségen pl. már három komplexbrigád alakult. A kezdeményezéseket figye­lembe véve az első félév vé­gére a vállalat dolgozóinak mintegy 45—50 százaléka vég­zi majd komplexbrigádban a munkát. Cfiőót, fiztttk! — Igenis ... Pa­rancsoljon a kedves vendég... Kedves vendége mindenki, aki itt ül és fogyaszt az ő bi­rodalmában, akár gyalog, akár gépko­csival érkezett, né­hány forintnyi avagy nagyobb összegű a számlája. — Mivel is tarto­zom? ... ... Adósságom van, ezt szeretném tör­leszteni. Évek óta ismerem őt. Először a Balaton Étterem­ben találkoztunk. Mi ragadta meg ak­kor a figyelmemet? Talán az, hogy nem tett különbséget vendég és vendég között. Valamennyi kedves volt számá­ra, mindenkihez egyformán udvarias. Tőle még nem hallottam go­romba, udvariatlan kifakadást. Sokéves pályafutása alatt szerezte azt a biztonságot, ha­tározott fellépést, mellyel ven­dégeivel bánik. Olyan helye­ken, ahol a vendégek megkö­vetelték, hogy a felszolgáló udvarias legyen. Persze még a múltban. Gyopárosfürrdö, Lil­lafüred, Arizona Bár, Astoria Szálló, később Berlin, Triest volt az állomáshelye. Sokfelé járt, sokfélét tanult. Nemcsak a szakmát, nyelveket is. An­gol, francia, német nyelvtudá­sával nemcsak a Balaton mel­lett, másutt is megélne. Mégis ezt mondja: — Jól érzem magam Siófo kon, hatodik éve vagyok itt, s bár hívtak, nem megyek más­hová. Nemcsak arra büszke, hogy szeretik Siófokon, hanem arra is, hogy tanítványai megállják helyüket. — Fiaim — így ne­vezd őket — jól vizsgázlak a szakmában és az életben is. Pálfi Laci például Budapes­ten, a Baross Étteremben dol­gozik közmegelégedésre. Elmondja, milyen jólesik lát­ni, kiszolgálni azokat a ven­dégeket, akik nem követelik meg ugyan — mint a múltban —, de köszönettel nyugtázzák udvariasságát. Fizettem, főúr... Ez volt az adósságom. Bemutattam egy olyan felszolgálót, aki hivatá­sának, életcéljának tekinti, szakmáját. Bemutattam Ker­tész Lászlót, a siófoki Balaton Cukrászda fizetőjét. Sz. L Az üzem ]ó híre Egy üzem jó hírneve mindenekelőtt attól függ, milyen azoknak a gyártmányainak a minősége, amelyeket átad a kereskedelemnek. Annak az üzemnek, amely jó minőségű munkát végez, a híre is jó. Ebből lehet köveúc^tetni arra, hogy milyen például az üzemben a vezetés, az ellenőrzés, a felelősségérzet. Ha a gyártmány rossz minőségű, akkor a vevő természetesen elmarasztaló véleménnyel van a gyár­ról, amely készítette. Hiba azonban olyan üzemben is be­csúszhat, ahol eddig mindig jó minőségű munkát végeztek. Különösen, ha új dolgokkal kísérleteznek. A Kaposvári Faipari Vállalat például nemrégen új esnyvezési eljárást vezetett be. Az úi módvet, minthogy az előbbinél sokkal gazdaságosabbnak, gyor­sabbnak bizonyult, kipróbálása után alkalmazták is. Mintegy tíjz fényezett hálót mér így készítettek el. Am ekkor ütött be a baj: a tükörsimára fényezett garnitúrák szekrényeinek ajtaja megrepedezett. Á bo­rító furnért ugyanis nem célszerűen, vagy ahogy szak­nyelven mondják, nem megfelelő szögben helyezték el az ajtóra. Emiatt megfeszült, megrepedezett. A repedés nem volt feltűnő. Csak akkor látszott, ha kedvező világítást kap­tak a szekrények. Az üzem vezetői, dolgozói idejében ész­revették a hibát, és nyomban változtattak az enyvezésen. Ezzel azonban nem mentették meg a repedezett szekrénye­ket, amelyekre már elég sok munkát fordítottak. Nem is beszélve arról, hogy az ilyesmi mennyire visszalöki az üzem eredményeit. Hiszen a tervhez pontosan kiszámított időből kell elvenni azt, amit a rejtett hiba kijavítására fordítanak. A repedés, mondom, nem nagyon látszott. Az üzem ve­zetői, dolgozói biztosak voltak abban, hogy a kereskedelem átvenné a szekrényeket. Ám mégis úgy döntöttek, hogy így nem enge5ik ki őket az üzem kapuján. A gyár hírnevé­ről volt szó! Es a hibás szekrényeket újra odaállították a munkapad mellé. Bármennyire fájó szívvel szemléli is az ember őket, mégis örül. örül, mert üzemének jó híréért egy kollektíva legyőzte a könnyű, de csak ideig-óráig taríó csalóka siker mámorát, s a nehezebb utat választotta. A Faipari Vállalat képes önkritikusan nézni saját mun­káját, és kijavítja a hibákat. Bútorai ezután is növelik az üzem jó hírét. S ez egyúttal a munka, a vezetés, a felelős­ség tükre is. Sz. N. Vigyázat, giccs! Méghozzá a javából, s ha arra gondolok, hogy ország­szerte folyik a nemes küzde­lem a giccs ellen, csodálat tölt el. Csodálat azért, hogy itt a FÉNYSZÖV-ben »-tarta­nia tudja magát ez az érté­két tekintve silány valami, amiben csak a fényképész munkája éri meg a pénzt. Ugye, nem sejtik, mire gon­dolok? Azokra a kártyalap alakú kis emlék-fényképecs- kékre, amelyeket nemcsak a megrendelők arcmása díszít, hanem sok más is, így virító­kék nefelejcs, ízléstelen mé­zeskalács-szív, turbékoló ga­lambpár és más efféle. Szóval olyan rajzoktól ékesek ezek a kis kártyácskák, amilyenek­kel valamikor — amikor az ízléstelenség ellen alig szó­laltak fel — jó pénzt keres­hettek a vásári fotográfusok. Árvalányhajas, sírvavigadós, mézeskalács-szíves »lelkese­dés« ragad el... Ö, de gyö­nyörű, jaj de szép, hogy az üldözött giccs nagy kiterje­désű rokonságának ezt az egy tagját éltetjük, virágoztatjuk a nefelejcseket, turbékoltat- juk a vadgalambokat, és nem is akárhogyan, nem is ma­szek alapon, kint a vásárban, hanem a FÉNYSZÖV leg­reprezentatívabb üzletében! És tessék mondani! Mi tör­ténne vajon, ha kivonnánk a forgalomból ezeket az érté­küket tekintve silány rajzú ____________________________ e mlékkártyákat, meghonosít­va a gyerekesen primitív raj­zok helyében a művészit? Tudniillik hiába sikerül mű­vészi fokon egy-egy fénykép- felvétel, ha a körítése gics- cses. Az értékhatárok egybe­mosódnak, és én mondom, kár. Vallom ugyanis, hogy a jó, művészi foto a legszebb ajándékok egyike, aztán meg, ha már tömegigény az eltöl­tött ~ katonaévek emlékére, egyéb alkalmakra emlékkár- tyácskát csináltatni, ám le­gyen, de a fotóval egyenérté­kű rajzok díszítsék azt! Ha nagyobb dolgokban tu­dunk következetesen harcolni a giccs ellen, miért ne tud­hatnánk látszólag jelentőség- telenekkel szemben is erélye­sen fellépni? Hiszem, hogy tudnánk, csak eddig elkerülte a figyelmünket ez a fényké­pes apróság, amelynek azért nagy a veszélye, mert kivált parasztfiatalságunk kedveli, azt gondolva, hogy ezeknek a kis emlékkártyáknak a tiri- tarkasága az ízléses szép meg­testesítője. Pedig nem az. Végül még megjegyezném, hogy az esztétikai nevelés ka­tedrája társadalmi méretűvé vált, s megtisztelő feladat­ként kell fogadni, hogy ezen a katedrán ott a helye üzle­teink közül a FÉNYSZÖV- nek is! L. L I (LORT0S mtímfi Mmnr KÖTWTC7EWÖBÉSÍ* FQlDMtnESZfeHlH „(/ott KACSÁRA. í vára 7 -.i------.vtu'Mcvr F CÍMŰ Í SfTfí WOBlUMI-JUlUTte ílliUi 480«

Next

/
Thumbnails
Contents