Somogyi Néplap, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-26 / 49. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1961. február 28. KÖZÖS NYILATKOZAT meggyilkolása nemcsak Kongó, hanem Afrika, sőt az egész világ népeinek haragját váltotta ki. Mindkét fél határozotton elítéli Dag HgramarskjöLd- nek, az ENSZ főtitkárának magatartását,, aki „tisztségével visszaélve, a gyarmati hatalmak akaratának végrehajtójaként durván lábbal tiporja az ENSZ alapokmányát. Ezért a felek követelik eltávolítását. Az, Egyesült Nemzetek Szervezetének el kell ítélnie a gyarmatosítók bűntetteit, és biztosítania kell, hogy a kongói nép teljes önállósággal intézze saját sorsát. Ili. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Csehszlovák Kommunista Párt képviselői ismételten kijelentik, hogy a legteljesebb mértékben egyetértenek a történelmi jelentőségű 1960. novemberi moszkvai értekezlet határozataival. Az értekezleten egyhangúlag elfogadott okmányok — amelyek megvilágítják korunk valamennyi alapvető problémáját, általánosítják az összes kommunista és .munkáspárt tapasztalatait, s alkotó módon továbbfejlesztik a marxista— leninista tanításokat — az egész nemzetközi kommunista mozgalom, testvéri pártjaink harci programjává váltak. A jelen viszonyok között, amikor az egész világreakció összefogja erőit a kommunizmus ellen, rendkívüli jelentősége van a nemzetközi kommunista mozgalom mind szorosabbá váló egységének és összefogásának. Valamennyi kommunista és munkáspárt szent kötelessége, hogy tovább szilárdítsa és erősítse ezt az egységet. A két testvérpárt egyetért abban, hogy a kommunista mozgalom sikeres előrehaladásának, egységének és összetör rottságának egyik döntő feltétele a hűség a marxizmus —leninizmus tanításaihoz, azok alkotó továbbfejlesztése a világszerte lezajló forradalmi változásokkal- összhangban. Ezért a többi kommunista és munkáspárttal együtt óvni fogják a marxizmus—leninizmus tisztaságát, és harcolnak a re- vizionizmusnak mint a nemzetközi forradalmi munkás- mozgalmat fenyegető fő veszélynek minden megnyilvánulása ellen. De harcolnak a dogmatizmus és a szektáriá- nizmus ellen is, mert azok ugyancsak mérhetetlen károkat okozhatnak a szocializmus és a béke ügyének. A nemzetközi kommunista mozgalom összeforrottságának szilárdítása és a marxizmus— leninizmus alapjain történő erősítése szempontjából igen nagy jelentőségűeknek tartjuk a Szovjetunió Kommunista Pártja huszadik és huszonegyedik kongresszusának történelmi határozatait. A lenini SZKP e kongresszusainak határozatai a marxizmus—leninizmus alkotó továbbfejlesztésének ösztönző példáit mutatják, és kedvező hatást gyakoroltak az egész nemzetközi kommunista mozgalom további kibontakozására. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Csehszlovák Kommunista Párt nagyra értékeli a Szovjetunió Kommunista Pártjának és N. Sz. Hruscsov elvtárs vezette lenini Központi Bizottságának tevékenységét, és hangsúlyozza a Szovjetunió Kommunista Pártja gazdag tapasztalatainak nagy jelentőségét. A két párt mindig bőven merített és merít e tapasztalatokból a szocializmus építésének a Magyar Népköztársaságban és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban napirenden levő feladatai megoldásánál. A Csehszlovák Kommunista Párt képviselői tájékoztatták a magyar elvtáreakat a Csehszlovák Kommunista Párt tizenegyedik kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásáról. Ismertették a Csehszlovák Kommunista Párt országos konferenciájának határozatait. A konferencia dokumentálta a szocializmus győzelmét Csehszlovákiában, egyetértett az új szocialista alkotmány elfogadásával, és megszabta a fejlett szocialista társadalom továbbfejlődésének irányelveit, amelyek a harmadik ötéves tervben kerültek konkretizálásra. A Magyar Szocialista Munkáspárt képviselői ismertették a csehszlovák elvtársakkal a Magyar Szocialista Munkáspárt hetedik kongresszusának határozatai alapján a szocializmus építésében elért eredményeket. Tájékoztatták őket a szocialista ipar fejlődésének eredményeiről, a Magyar Nép- köztársaság hároméves nép- gazdasági tervének sikeres végrehajtásáról, valamint arról, hogy Magyarországon lényegében befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, és ezzel az egész magyar népgazdaságban uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A Csehszlovák Kommunista Párt nagyra értékeli azokat a jelentős eredményeket, amelyeket a magyar dolgozó nép a Magygr Szocialista Munkáspárt vezetésével szocialista hazája építésében elért, s ezért egész szívéből jókívánságait fejezi ki. Mindkét fél hangsúlyozza, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Csehszlovák Kommunista Párt szoros, elvtársi kapcsolatai alapját képezik a két ország közötti együttműködés állandó és sokoldalú fejlődésének. Ezért a jövőben is tovább bővítik az együttműködést és a két párt gyakorlati tapasztalatainak széleskörű cseréjét. A tárgyaló felek megállapították, hogy Antonin Novotny elvtársnak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének és a kíséretében levő elvtársaknak a Magyar Népköztársaságban tett baráti látogatása s a látogatás alkalmából folytatott tárgyalások nagymértékben hozzájárultak a két ország, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság széleskörű együttműködésének fejlődéséhez. E tárgyalások egyben hozzájárulnak ahhoz, hogy a két ország még eredményesebben küzdjön a szocialista tábor megszilárdításáért és a világbéke megerősítéséért. Budapest, 1961. február 24. KADAR JÄNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, államminiszter. (MTI) Bellid megszeküoifa a diplomáciai kapcsolatokat •az Egyesült Irak Köztársasággal ANTONIN NOVOTNY, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke. (Folytatás az 1. oldalról.) resszív körök veszélyes akcióit, s hathatósan elősegíti a világ békeerőinek további növekedését. Csak a népeknek a háborús kaiandorpoliükával szembeni . határozott ellenállása és a népek nagy tömegeinek a békéért való mozgósítása teremtheti meg a tartós világbéke feltételeit. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság továbbra is határozottan támogatja a Szovjetuniónak az általános, és teljes leszerelésre tett nagy jelentőségű javaslatait, különösen fontosnak tartják az atom- és hid- rogéníegyverekkel folytatott kísérletek végleges megszüntetését, a nukleáris fegyverek teljes megtiltását és az összes külföldi katonai támaszpontok felszámolását. Szilárd meggyőződésük, hogy a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok e legégetőbb kérdéseinek megoldásáért folyó harcában az emberiség többsége a szocialista tábor oldalára áll. A szocialista országok határozott fellépésed, az egész világ nagy néptömegeinek a kapitalista nagyhatalmak lázas fegyverkezése elleni mozgósítása kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy előrehaladás történjen a leszerelés terén. A két ország képviselői ismételten felhívják a világ figyelmét a Német Szövetségi Köztársaságban tapasztalható veszélyes fejleményekre. Ebben az országban mind nagyobb mértékben és mind nyíltabban aktivizálódnak a re- vansista, militarista erők. Ez újból veszélyes helyzetet teremt, amely nemcsak Európa, hanem az egész világ népeinek békéjét és biztonságát fenyegeti. A nyugatnémet uralkodó körök a NATO-ban tömörült imperialista hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok teljes támogatásával szorgalmazzák a Bundeswehmek atom- es rakétafegyverekkel történő mielőbbi felfegyverzését. A felek a tárgyalásolt során ismételten nagyra értékelték az első német munkás-paraszt állam, a í\7étnet Demokratikus Köztársaság szerepét és következetes harcát a nyugatnémet revansizmus és militarizmus ellen. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság továbbra is teljes mértékben támogatja a Szovjetuniónak a német kérdés békés megoldására tett javaslatait. Mindkét ország tőle telhetőén ezután is minden támogatást megad az ázsiai, afrikai és latin-arnerikai népek nemzeti felszabadító harcához. A gyarmati rendszer széthullása és a nemzeti felszabadító mozgalmak rohamos fejlődése a szocialista világrendszer létrejötte óta a legjelentősebb történelmi esemény. A nemzeti függetlenségi mozgalmak sikerei bizonyítják, hogy megszülettek azok az erők, amelyek képesek egyszer s mindenkorra véget vetni a gyarmati elnyomásnak. Az emberiség nem tűri többé a gyarmati rendszert, a népek szabadságot és függetlenséget akarnak, és győzelmes harcukat semmi sem gátolhatja • többé. Felháborodással ítéljük él a gyarmatosító hatalmaknak Kongó és Laosz népe ellen folytatott veszélyes, agresszív akcióit, valamint a francia gyarmatosítóknak a hős algériai nép ellen folytatott imperialista háborúját. A kubai népi forradalom, amely győzelmesen kivívta az ország függetlenségét, annak harca az imperialista beavatkozási kísérletek ellen, a dolgozók létérdekeinek biztosításáért, mindkét ország népének forró rokonszenvét, együttérzését és támogatását élvezi. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság élesen elítéli a belga gyarmatosítók és támogatóik Kongóban elkövetett hitszegé- sét; Patrice Lumumbának, a törvényes kongói kormány miniszterelnökének és társainak Brüsszel (MTI). Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a bélga külügyminisztérium főtitkára szombaton közölte a sajtó képviselőivel, hogy Belgium megszakította a Mint ismeretes, a belga kormány több ízben tiltakozott az EAK kormányánál Lumumba miniszterelnök meggyilkolása miatt a kairói belga nagykövetség épülete előtt rendezett diplomáciai kapcsolatokat az, Egyesült Arab Köztársasággal, tüntetések eile«. Hruscsov üzenete Mehruhoz Moszkva (TASZSZ). Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke február 22-én üzenetet küldött Nehru indiai miniszterelnöknek. Üzenetében kifejti a szovjet kormány nézeteit azzal kapcsolatban, hogy meggyilkolták Patrice Lumumbát, a Kongói Köztársaság miniszter- elnökét, az afrikai nemzeti felszabadító mozgalom kimagasló alakját és harcostársait. Ugyanazon a napon Hruscsov más ázsiai, afrikai, európai és latin-amerikai államfőkhöz, illetve kormányfőkhöz is üzenetet intézett. »A Szovjetunió kormánya arra a következtetésre jutott — hangzik a Nehruhoz intézett üzenet —, hogy Kongó függetlensége, valamint az ENSZ tekintélyének megőrzése egyaránt azt követeli, hogy mielőbb szüntessék be az ENSZ úgynevezett »kongói akcióját«, vonják ki onnan az összes külföldi csapatokat, és ilymódon tegyék lehetővé a kongód népnek, hogy maga oldja meg belső ügyeit.« A szovjet kormányfő hangsúlyozza: Ahhoz, hogy Kongóban béke, rend és nyugalom uralkodjék, mindenekelőtt meg kell szabadítani az ország népét a külföldi beavatkozás mindennemű formájától, segíteni és támogatni kell az ország törvényes kormányát, amelynek élén Lumumba utóda, Antoine Gizenga áll. A szovjet kormány a maga részéről hajlandó a Kongói Köztársasággal barátságban élő más államokkal egyetemben segítséget nyújtani a kongói népnek és törvényes kormányának — jelenti ki Hruscsov. A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy az intézkedéseknek a végrehajtását elősegítené az is, ha bizottságot alakítanának azoknak az afrikai államoknak a képviselőiből, melyek a Biztonsági Tanács határozata alapján csapatokat küldtek Kongóba. A szovjet kormány véleménye szerint e bizottság feladata az lenne, hogy a Gizenga vezette törvényes kongói kormánnyal teljesen együttműködve ellenőrizze azokat az intézkedéseket, amelyeknek célja az agresszorok eltávolítása, a külföldi beavatkozás mindennemű formájának megszüntetése, a kongói kormány és parlament normális munkafeltételeinek megteremtése. Hruscsov üzenete elmondja, hogy Lumumba és harcostársai meggyilkolása leleplezte az egész világ előtt azt a visszataszító szerepet, amelyet Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára játszott a kongói eseményekben. Kerekein kimondva — mutat rá üzenetében Hruscsov — Lumumbát tulajdonképpen Hammarskjöld gyilkolta meg, hiszen nemcsak az gyilkos, aki a kést vagy a revolvert használja, hanem az is, aki az illető kezébe adta a fegyvert. Lumumba és társainak a meggyilkolása — hangsúlyozza az üzenet — tragikus módon megmutatta, mennyire megengedhetetlen az a helyzet, hogy az ENSZ végrehajtó apparátusának élén az imperialisták és gyarmatosítók embere áll. Hammarskjöld egész kongói politikája elejétől a végéig a kongói nép érdekei alantas elárulásának, az ENSZ-alapel- vek, valamint a becsületesség és tisztesség elemi szabályai megcsúfolásának politikája volt — hangoztatja az üzenet. »Ilyen embernek nincs helye az ENSZ vezetői tisztségében. Nem békülhettink meg azzal a bűncselekménnyel, amelyet az ENSZ szeme láttára hajtottak végre, nem bé- külhetünk meg azzal, hogy az ENSZ főtitkára olyan ember legyen, aki aljas gyilkossággal mocskolta be magát.« A szovjet kormányfő hangsúlyozza, ahhoz, hogy a »-hidegháború« ne váljék egyre kegyetlenebbé, hogy megakadályozzuk a »melegháborút«, feltétlenül meg kell valósítani az ENSZ szerkezetének megváltoztatását. Hruscsov emlékeztetett a szovjet kormány e kérdésben elfoglalt álláspontjára, amelyet múlt év szeptemberében az ENSZ-közgyűlés tizenötödik ülésszakán ismertettek. A Szovjetunió javaslata előírja, hogy az ENSZ élén ne egy, hanem három titkár álljon, s e titkárok mindegyike a világon jelenleg meglevő három államcsoport egyikét képviselné: a nyugati katonai tömbök tagországait, a szocialista államokat és a semleges országokat. Az üzenet rámutat, hogy ilyen szervezés mellett mindegyik államcsoportnak egyenlő lehetősége lenne az ENSZ- ben hozandó határozatok jellegének befolyásolására s ezek a határozatok nem irányulhatnának a három államcsoport egyikének érdekei ellen sem. Nyikita Hruscsov rámutat: A Szovjetunió nem törekszik arra, hogy valamiféle különleges előnyöket biztosítson az ENSZ-ben a szocialista országoknak a többi államcsoportosulással szemben. »Amire mi törekszünk, az az, hegy minden államcsoportosulásnak valóban egyenlő lehetőségei legyenek az ENSZ-ben, és hogy e csoportosulások ne kényszerítsék egymásra akaratukat, hanem egyenlő alapon működjenek együtt a béke megszilárdításáért.« Az imperialista hatalmak — mutat rá a továbbiakban az üzenet — most azzal próbálkoznak, hogy felhasználják az ENSZ-et a szocialista országok és a gyarmati függéstől megszabadult, és a semleges politika útjára tért államok ellen. »Az ilyen politikai irán} vonal természetesen kudarcra van kárhoztatva, csipán a helyzet további éleződéséhez vezethetne — állapítja meg az üzenet. — Az ilyen politika az indulatok felkorbácsoJását szolgálja és rendkívül veszélyes következményekkel járhat. Kongó példája különösen ékesen megmutatta ezt. Ha ez az irányzat tovább folytatódik, a végsőkig kiélezheti a helyzetet, és egy harmadik világháború kockázata elé állíthatja az emberiséget.« A szovjet kormány — hangsúlyozza Nyikita Hruscsov — meggyőződése, hogy mindenki, aki valóban óhajtja az ENSZ megszilárdítását, és életképessé akarja tenni ezt a szervezetet, aki a nemzétközi helyzet enyhülése és a béke megszilárdítása mellett száll síkra, feltétlen támogatni fogja az ENSZ igazságos alapokon való átszervezésének javaslatát. Nyikita Hruscsov üzenetében felhív arra, hogy »akadályozzuk meg az ENSZ határozatainak Belgium részéről történő szabotálását. AzENSZ- nek határozót .an el kell ítélnie Belgium kongói cselekményeit és az ENSZ alapszabálya által előírt megfelelő szankciókat kell alkalmaznia Belgiummal, mint agresszoral szemben«. Minthogy Lumumba meggyilkolása a tényekből ítélve jelt adott arra, hogy megkezdődjék Csőmbe és Mobutu bandáinak fegyveres támadása Kongó valamennyi hazafias erői ellen, felmerül annak szükségessége, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek megvédelmezhetik a kongói népet az újabb kegyetlenségektől. Csupán egyetlen radikális eszközöl érhető ez el: ha haladéktalanul letartóztatják és bíróság elé állítják Csombét és Mobutut, hordáikat lefegyverzik, az agresszo- rokat pedig eltávolítják Kongóból. A szovjet kormányfő üzenete befejező részében hangsúlyozza: »A nagyhatalmaknak ígéretet kell tenniük arra, hogy nem fognak beavatkozni mások ügyeibe és nem tesznek kísérletet más országok szabadságának elfojtására, hanem erőfeszítéseiket a nemzetközi feszültség enyhítésére, a legfontosabb nemzetközi problémák, mindenekelőtt a leszerelés kérdéseinek együttes megoldására fogják összpento- sítani. Nem a megvesztegetés és fenyegetés, hanem minden állam szuverenitásának szigorú tiszteletbentartása és a kölcsönös érdekék reális számbavétele — ez az, amiért a szovjet kormány síkraszáll«í (MTI) A törvényes kongói kormány csapatai elfoglalták a Kaszai tartomány fővárosát Leopoldville (MTI). Hírügynökségi jelentések szerint a törvényes kongói kormány csapatai szombaton elfoglalták Luluabourgot, Kaszai tartomány fővárosát. Az ENSZ közölté, hogy a kormánycsapatok még pénteken elérkeztek Luluabourg alá. A Mobutuhoz hű helyőrségi parancsnok kiküldte katonáit a kormánycsapatok feltartóztatására és visszaverésére. A város alatt a két haderő találkozott, s ekkor váratlanul Mobutu és Kaszavubu katonái átálltak a kormánycsapatok oldalára, és puskalövés nélkül átadták a várost. Kaszai tartomány fővárosának eleste nagy meglepetést és riadalmat keltett leopoldville-i körökben. A Reuter szerint sokan lehetségesnek tartják, hogy a kormánycsapatok folytatják előnyomulásukat és Leopoldville felé törnek. As UPI jelentése szerint a Gizenga-kormámy csapatai közösen teljesítenek járőrszolgálatot a ghanai ENSZ-csapatok- kal. A város Mobutuhoz hű parancsnoka az ENSZ-főhadi- szállásra menekült és ott menedéket kért. Az úgynevezett Ileo-kor- mány ultimátumban szólította fel az ENSZ-et, tegyen lépéseket Luluabourg visszaszerzésére. Magyar idő szerint az ultimátum délután hat órakor jár le. A Kaszavubu—Ileo- klikk a7.7a1 fenyegetőzik, hogy ha az ENSZ nem lép közbe, akkor ők tesznek intézkedéseket a törvényes kormány csapatai ellen. Dayal, az ENSZ kongói képviselője azonnal megkezdte tanácskozásait Ileóval, valamint Bolikangóval, a bábkormány tájékoztatásügyi miniszterével. Az UPI rámutat arra, hogy a törvényes kormány csapatainak előrenyomulása éket vert egyrészt Kalondzsi és Csőmbe, másrészt a leopoldville-i Mobutu—Kaszavubu-klikk közé. Mint ismeretes, Csőmbe, Ka- iondzsi és Mobutu az utóbbi időben azon fáradozott, hogy katonai szövetséget kovácsoljon össze a törvényes kormánnyal szemben. A kormánycsapatok sikere viszont a katonai együttműködést ilymódon lehetetlenné tette. A hírügynökségek ugyanakkor ismertetik a leopoldville-i megfigyelők véleményét is. Leopoldville-ben sokaknak feltűnt, hogy az Ileo-kormány mindig az ENSZ »tétlenségét és be nem avatkozását« kérte, amikor a Mabutu-féle csapatok támadást akartak indítani a Stanleyville-ben székelő törvényes kormány ellen, most pedig a helyzet »forrósodásá val« furcsa módon az ENSZ közvetlen beavatkozását követeli, persze a saját oldalán.
