Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1961. január 13» Több helyre jut színházi előadás Az elmúlt években sok jogos és még több vélt igazú panasz érte a Csiky Gergely Színház háza elejét a tájelőadások miatt. Ahova eljutott a szín­ház egy-egy vendégjátékra, ott a még több vendégjátékért protestáltak, ahova pedig egy- egy színházi előadásnak csak a híre jutott el a sajtó vagy a rádió útján, ott azért volt han­gos az elégedetlenkedés, hogy »a mi színházunk is a Csiky Gergely Színház, hozzánk miért nem jönnek ki a színé­szek?!« Ismét mások az elma­radt előadások miatt emleget­ték a színházat. Mi a tanulság? Az, hogy <áj- előadásaival igen nehéz kiér­demelnie színházunknak a köz- megelégedést. Legalábbis an­nak látszott még a tavalyi évadban is. Éppen ezért ké­szítette az 1960—61-es évadra alaposabb és nagyobb terü­letet felölelő tájtervet a szín­ház, célul tűzve, hogy ebben az évben a megye sok olyan községét is felveszi látogatási tervébe, ahol eddig nemhogy ők, de még semmiféle színház nem fordult meg. Ennek ered­ményeként szerepel a tervben hetvennél több község. S ami még ennél is lényegesebb, a színház áttörte a járási műve­lődési házak és nagyobb k d- túrházak műsorellátásának bű­vös körét. Kisebb helységek­be is ellátogat. Ez az igyekezet becsülendő és szép, kivált ba hozzáfűzzük, hogy ebben az évadban a színház gondoskod­ni kíván a legkisebb községek műsorellátásáról is, az olyan művelődési házzal rendelkező községekről is, ahol a színpad szűkreszabottsága miatt nagy­színházi produkcióval nem le­het vendégszerepelni. Februárban mutatja be ör­si Ferenc Kilóg a lóláb című kétrészes komédiáját, melynek előadásához mindössze öt sze­replő szükséges, és az előadás nem kíván parádés díszlete- zést. A parasztkomédiát Cai- hák László rendezi. A kis szín­padokra szánt tájdarab előre­láthatólag szintén több olyan helyen fordul meg majd, ahol eddig nem járt a színház. Egyelőre kísérletképpen tár­gyalnak néhány községi ta­náccsal, hogy jelöljenek ki színházi közönségszervezőket, akik időről időre a székhelyi előadásra szerveznek majd kö­zönséget. A megbízottak ■ e munkájukért jutalékot kap­nak, a MÄVAUT pedig bizto­sítja, hogy a kért napokon fa­lujukból menetrend szerinti díjszabás ellenében juthassa­nak be a színházlátogatók Ka­posvárra, az előadás végezté­vel pedig haza. Már csak arra kellene meg­oldást találni, hogy a jövőben hogyan lehetne nagyobb ér­deklődést hódítani a bérleti rendszerű tájelőadásoknak. Miért van szüksége a színház­nak arra, hogy bérleteket bo­csásson ki tájelőadásaira is? Érthető, hogy a színház a bér- letezéssel biztosítani kívánja magát, s nem mozgatja meg tájapparátusát 25—30 néző kedvéért. A táj előadások sok helyen még sokáig ráfizetése­sek lesznek még ott is, ahol rendszeresen telt házzal fo-t^ gadják a vendégjátszó művé-$ székét! / Nem furcsa például, hogy a S korszerű kultúrházzal, szín-r házteremmel rendelkező Y'a-/ bon egyetlenegv bérletet sem/ váltottak, míg egy sokkal ki-/ sebb lélekszámú faluban, £ Pusztakovácsiban 100 a bér-« lettulajdonosok száma? A Itö-« zeli Igáiban kettő híján szin-j tén száz, Balatonszárszón üt híján száz a bérlettulajdono­sok száma! Sorolhatnám a számadatokat a járási és na­gyobb művelődési házak rová­sára, de nem teszem, hiszen ebben a dologban nem hajtépő vitára van szükség, hanem: összmunkára! Nincs értelme: Molnár József: Pecázók Miért mondtam el a köve­tésre semmiképpen nem alkal­mas böhönyei példát? Mert meggyőződésem, hogy sok he­lyen a kellemetlen magyaráz­kodás helyett a színházra »ke­nik« a vendégjátékok elmara­dását! Tehát nem mindenben a színház a ludas! Kétségkívül csúszhatnak közbe technikai • akadályok, megbetegedések, melyek miatt változás áll be a tájtervekben. Egy bizonyos: ebben az évad­ban tíznél jóval több azoknak a községeknek a száma, ame­lyeknek rendszeres műsorellá­tását a színház vállalta és tel­jesíti is. László Ibolya Rahovszky József: zerzői délután fiatal költők szerzői délután- üdvözli majd a közönséget, s Sok-sok eszfeniíeje történt... kef*0ff “ általa képvi- J va távozniuk kell, mivel fel­gimnázium dísztermében selt lrodalmi tarsasag neveben mejeghangli P /«,«£ lépésük lesz. Rendezőnk csak­mily parányi porszemecskéS vagyunk ahhoz az óriáshoz ké­pest, akinek szelleme immár csaknem másfél órája itt lebe­gett fölöttünk. A három előadóművész kö­zül az egyik órájára tekintett, és közölte, hogy tíz perc múl­elbeszéléssé _ , .. ............... transzponálódott, mely mint j ara gyülekezett a közönség, rávilágít költői pályafutásunk- megáradt folyam hömpölygött ve em együtt hat »ifjú titán« ra Közben a nézőtér ünnepi tovább. Mi pedig, szegény fia­keILSZMőrontjátmnlg°y0 órára csendjébe a türelmetlenkedök tál költők tűzte ki a rendezőség gondol- mocorgásának egyre hangoso- ^ egyre°m türelmetlenebb van, hogy ekkorra mar min- dó zaja keveredett. Ezt értbe- niliantásokkal op7pppttfik a ctenki túl van az ünnepi ebé- tőnek találtuk, hiszen már színfalak mögül a már szinte jjpTir,; *. •»—* — **“» *»»«*■*• verskedvelő barátaink a szél- tatott a terem villanyórája. A negyvenedik percben szó nem eszét vesztve bömbölte: — Rettenetes! Rettenetes! Ez az átkozott püspök jól el­bánt velünk! Mi költők, szárnya szegett »ifjú titánok« tragikus letört- séggel bólintottunk. Számunk­ra olyan volt már a színpad, mint a ravatal, melyet az el­múlás kietlensége vesz körüL — No de a teremtését, ez hámdorgatni a múltbeli Sé-/r('izsa minden irányából, hogy No de a mi derék pártfogónk e?eít a pfp* szeminárium éle- így nem mehet tovább! — csa­foglalták el az relmeket és hibákat, fölösle-« s^n^e c™111 v°ü nézni a füg­gés elmaradt előadásokra hi-/®°ny mögül, amint sűrű egy- vatkozni. A színház ezeken afjmásutánban múltbeli bajokon segíteni akar,/élőhelyeket, jó és rendszeres műsorellátás-« Négy óra ra vállalkozott, és e vállalko-/ megérkezett zást legalább a kultúrmunká-« művész is. soknak illenék méltányolni !«veit. Most után két perccel a három elcia ió- Örömünk teljes már úgyszólván nem azért volt író és püspök egy személyben, hogy e cse­kélyke bajon ne segítsen. Már­is jelezte a rendezőnek, h.igy hajlandó elkezdeni a megnyi­tó beszédet. majd a teológia harma- p0tt öklével egy ócska asztal téről, dik esztendejének utolsó nap- r.. „ _ m - . , . . , I«; ,, , .,. ., lapjara a rendező, es hirtelen jai elevenedtek fel a beketuro ’ és mellesleg verskedvelő hall­Ponlosan isi ötkor a rendező Már csak azért is, mert pana-/biztosnak látszott a siker. El- intésére a függönyzsinórt keze szók, kifogások természetesen nemcsak a közönség részéről: merültek és merülnek fel. Nemrég a tájelőadások művé-: szei joggal elégedetlenkedtek amikor fűtetlen terem és öl-; tözők várták őket, és olyan körülmények között adtak elő­adásokat, amiket egészen eny-; hén szólva nevezünk mostohá­nak. Az ilyen természetű ba­jok is kimúlófélben vannak, persze nem mindenütt. A né-: pes Böhönye például, ahol sze-: versírás farad fi- lő pedellus fürgén dolog ioz nvit felsorolni’ De még hátra- a hatan vidám íz- látott. A nehéz bársonyfüggöny volt a negyedik tanévi És az felgördült, a szónok pedig ha­a (feledve a iáit, mind (gatottsággal dörzsölgettük ►kezünket. Fel és alá járkál- talmas lélegzetet véve kilépett [tunk a színfalak mögött. Vár- a színre. Középen egy leterített (luk, mikor nyílik a kisajtó, asztal és egy szék állott. Párt- ■ hogy a rendező karján belép- ^ól}k & méltetónk azonban gatóság előtt. Aztán következ­tek a nagy iskolai szünetek gazdag, kiapadhatatlan élmé­nyei, csínytevések, udvarlások, utazások, mulatozások és a többi .. , , , .. . ügyet sem vetett rájuk, hátra­ken vegre közénk az ünnepi te^ kézzel megállóit a színpad (szónok, Sz. Lajos író, nyugal- szélénél, s belekezdett mondó- ímázott tábori püspök, aki meg- kájába. A verskedvelő köz in­nyitó beszédében majd ismer- fé8 szívélyes üdvözlőével l , , , . kezdte. Utana rátért az altala Iteti koltoi munkásságunkat. képviseIt irodalmi társaság elhatározással a függönyzsi­nórt őrző pedellushoz szök­kent. — Engedje le azt a füg­gönyt! — rivallt a meglepett Ki is tudná valameny- emberre. — De, rendező úr, a püspök úr előtt..? — Azonnal tegye, ha mon­dom! Ne teketóriázzon! — Ebből világbotrány lesz! — húzta el a száját a pedel­lus. — No, majd akkor én... ! — tolta félre az útból a jámbort a rendező, és villámgyorsan a színfalak csavarni kezdte a zsinórt a ötödik esztendőre csak a hat­vanhatodik percben került sor. — Képzelje el a kedves kö­zönség — csapott hirtelen a lelkesedés tenori magaslatára az írópüspök —, hogy az én költőbarátom micsoda versek­ben áradozott a szerelemről...! Kétségbeesésünk rétik a színházat, hamarosan/Húsz perc késéssel végre meg- már rég elhunyt névadójának mögött már szinte mérhetetlen- tartószegről. nem kap vendégjátékot egész; tavaszig. Ö, nem a színház hi­bájából! A községéből! Fűtet­len a nagyterem, az öltözőkből nem lehet a színpadot megkö-j zelíteni (itt sincs fűtés!), csak az udvaron keresztül. Számta­lanszor kérték már a körülmé­élettörténetére. erkezett, egy szürke taxiból kászálódott elő. Sűrű bocsánat- __ .......................... . . . , Negyedórái buzgó bizonyga­keresek közepette karolt sze- tás után kiderült, hogy az élók retett rendezőnkbe, aztán haj- sorából oly rég eltávozott köl- rá, fel a lépcsőkön... tő gyermekkori jó pajtása volt Mi, »ifjú titánok« lelkesen illusztris szónokunknak, sőt a lanszui- K-eiutTK. mar a noruuue-* gimnáziumot is együtt járták nyék normalizálását, haszon-« ° g ' hajdan, és ami még ennél is szeszélyes kanyarulatokkal talanul. Böhönye így kiesik a/ Előre is hálaszózatokat zen- több, évfolyamtársak voltak a CSUpan most érkezett el néhai tájtervekből. gedeztünk a fülébe ama nagy teológián. költőbarátja katonai élményei­nek taglalásához. Valamennyien né dagadt. Szerzői sikerünk várt meghökkenve bámultunk, s babérjait hervadozni láttuk, mire mérlegelhettük volna az még mielőtt zöldelltek volna, elkövetkezendőket, a függöny A kétórás műsorból ötvenhá- két szárnya hirtelen összecsa- rom perc maradt számunkra, pott a szónok orra előtt, azaz dehogy... Szónokunk Szerencsét­A Siker Óriási volt. Kirob­bant a nézőtéren a nevetés. Amikor alábbhagyott a jókedv V'ihara, »patrónusunk« szelíd (Folytatás az 5. oldalról.) fűrészelt. Közben be is csen­gettek. Oda se neki, ez most fontosabb, ezt fel kell vágni. Egyre inkább belejöttünk. Hol letettük a lehetetlenül ne­héz fát, hol vissza, hol baltáz- tunk, hol fűrészeltünk. Egyre ügyesebben mozogtam köztük, elégedetten szemléltek. Mikor aztán egy jókora darab le is hasadt, teljes volt a boldogsá­gunk. Még nagyobb lendülettel láttunk neki. Aztán én fogtam a fát, ők fűrészeltek. Homlokukon meg- nedvesedett a haj. Elhallgattunk, jó ideje nem szólt már senki, csak a balta csattogott, hogy rezgeti a te­tő, és mind a hárman gondola­tainkba merültünk. A hallgatás lassan megsűrű­södött közöttünk, aztán figyel­meztetően rájuk telepedett. Harkály szeme úgy ugrált köz­tem és a tuskó között, mintha óriási kukacot sejtett volna. Pézsma meg most sem tudott egyebet, csak szelíden illato­zott. Mindenik önmagával har­colt. Szálak ereszkedtek és kereszteződtek köztünk, mint a pók hálója, lengtek és száll­tak, végükön a tétova pókként lapuló vallomással. Egymásra sandítottak lopva, majd reám. Egymással küzdöttek tovább. A szálak szakadtak és csomó- zódtak, s gyors pillantások utaztak rajtuk felém, mint pa­rányi ingák, és kopogtak a szívemen. A munka üteme nem lassult, továbbra is derekasan dolgoz­tunk, csak a gondolatok lassu­lása és elernyedése tükröződött a szemekben tanácstalanul. Néma könyörgések érintetteik meg elakadva rajtam, hogy szóljak, mondjak már vala­mit. De én nem szóltam, rá­juk sem néztem, én csak a fát láttam, és mégis a csattanások visszahangja is az utánuk om­ló csenddel együtt megéreztet­te velük, hogy várok könyör­telenül. Érett, sűrűsödött, er­jedt körülöttünk az elhatáro­zás, nőtt a súlya ráült a szí­vekre, hogy először akarássá erősödjék, hogy vallomás le­gyen belőle, ha enged a fe­szültség, ami még visszatart­ja. Szájuk kinyílott, a szavak rózsaszín kosara szélén této­ván kapaszkodott az elszállás- ra készülő sóhaj, hogy maga után húzza a nyelvek bénasá­gát. Harkály mereven nézte a fűrész útját, és megrázkódott a saját hangjától. — A rézlemezt elástuk — mondta rekedten. — A többi nálam van — szólt felszabadultan azonnal Pézsma. A csend felágaskodott, és helyébe gyorsan szétterjedt, dagadt, túlcsapott rajtunk a megkönnyebbülés. Felegyene­sedtem, és most néztem rájuk. Álltak előttem, és a szemük belém kapaszkodott. A négy tükör kifényesedett gömbjén az én képem verődött vissza, magammal néztem farkassze­met, és az elkövetkezendők most tudat alatt lapultak. Nem szóltam, így is értettek, és hogy jól értettek, elvörösö­dő arcuk és lehajló fejük volt a bizonyosság. Harkály nem bírta tovább, nagy lendülettel felemelte a baltát, és vágni kezdte a fát. Miközben én azon gondolkoztam, hogyan fejezzem be ezt a favágást, mert most már igazán elheverhet megint pár évet, ha ugyan közben nem lesz megint szükség rá, a bejá­rat elsötétült, és megjelent az én fáskamrakulcsos Felügyele­tem. Megállt, mint akinek gyöke­ret vert a iába. Hasonlóképpen mi is. — Mit csináltok? — dörrent rá a gyerekekre. — Fát vág­tok? Napközisek vagytok? Harkály és Pézsma óvatosan pislogtak rá. — Meg vagytok némulva? Azt kérdem, mit csináltok. A két gyerek ijedtséggel ve­gyes kínnal nézett rám, de nem szólt. Érezték, hogy baj van, de hallgattak, aztán hő­siesen néztek farkasszemet a Felügyelettel. Ök ugyan en­gem el nem árulnak, ez volt az arcukon. Intettem nekik, hogy menjenek, mert éreztem, hogy a következő pillanatban képesek lesznek hazudni ér­tem. Az ajtóból döbbenten néztek vissza rám, és neszte­lenül tűntek el. Mi meg egy­másra meredtünk a Felügye­lettel. , — Mennyi a fizetése, kar­társnő? — kérdezte zordonan. Mondtam neki szelíden, nogy mennyi. — Hát ez hallatlan! Fát vá­gat a gyerekekkel? Hol va­gyunk, kérem? Egy ekkora is­kolánál ilyen dolgok. Hallat­lan. Rá van kérem erre szo­rul vaj Ujujujj. Dehogy vagyok! De hát mit lehetett volna erre fe­lelni. Néztem a tüsköt, és még a nyakam is elpirult. Mert hát valami ilyesmit lehetett volna mondani, hogy, á dehogy ké­rem, csak tetszik tudni éppen nyomoztam, ez a tuskó egy jó pedagógiai fogás volt, kérem szépen, mert ugye, a munka, kérem szépen, a közösen vég­zett munka, az közelebb hozza egymáshoz ezeket az elfajzott lelkeket, tetszik tudni. De hát én ezt nem mondtam, ráadásul még bolondnak is nézett volna, és hol akadna épeszű Felügye­let, aki ezt el is hinné? Láttam rajta, hogy teljesen semmiem­berré váltam előtte, és piru­lásomban a megbánást látta rajtam, ezért valamivel eny­hébben fejezte be. — Sajnálom, ezt nem hagy­hatom ennyiben. Vegyes érzelmekkel baktat­tam a lépcsőkön a lakásom fe­lé. Az oszlopok mögül Harkály és Pézsma árnyékként lépett elő elkerekedett szemekkel. Nyilván mindent hallottak. A szemükben benne volt, hogy miattuk keveredtem bajba. A történtek most ereszkedtek rá­juk teljes súllyal. A szemek azt kérdezték, hogy most mi lesz. Elmosolyodtam, mert mi mást is tehettem volna. És be­csületesen bevallották tanács­talanul felhúzott vállaim, hogy nem tudom. Dermedten álltak a napközi ajtaja előtt. És néztek. A szél havat kavart a boltívek alá. Jégből ötvözött apró csillagok telepedtek a hajunkba. lenségünkre nemcsak elválaszt­hatatlan iskolatársak voltak napsugaras ifjúságukban, ha­nem mindezek betetőzésére még egy ezredhez is kerültek, ráadásul az első világháború idején. Ügy emlékszem, ekkor már közel állottunk az ájuláshoz. Rendező barátunk szenvedő arca kéket, zöldet játszott, s elkeseredésében fel és alá vág­tatott a színfalak mögött. Egy­szer csak elszántan megállóit, majd fogcsikorgatva, félhango­san kiszólt a kukucskáló-nyí­láson: — Püspök úr, az ég szerel­mére, hagyja már abba! — A szónok azonban zavartalanul tovább folytatta előadását. Derék rendezőnk nem tágí­tott. Elhatározta, hogy megfé­kezi a roppant szóáradatot. Hirtelen kinyúlt a redők kö­zül, és hátulról elkapta Sz. Lajos kezét — Hallja, püspök úr, aztán elég legyen! Ne tegye teljesen tönkre a szerzői délutánt! A lelkes férfiú azonban ki­szabadítva csuklóját a rendező ujjainak bilincséből, kettőt elő­re lépett, s elragadtatásában rendre idézte a halott költő­cimbora örök sorait. Mi hatan, kezd* poéták csak most tudtuk meg igazán, hogy mosollyal széthúzta a függönyt, és kitoppant a nézőik elé. A nevetőgörcs ismét hatalmába ejtette a hosszas prédikációtól agyoncsigázott hallgatóságot. A püspök jámbor alázattal várt, majd amikor elérkezettnek vélte az időt a beszéd tovább­folytatására, bocsánatkérően megmagyarázta, hogy rossz volt a tartózsinór, és így tör­ténhetett meg ez a tragikus esemény. No de ne bosszan­kodjék rajta senki, mert a nagy költő élettörténetének is­mertetése a függöny előtt is folytatható. Mi, fiatal költők, a jövő re­ménységei ezt hallván félhol- tan roskadtunk a világot je­lentő deszkák mögötti elnyűtt fotelekbe. Az előadóművészek köszönés nélkül, nyomtalanul* eltűntek, s rendezőnk hideg vízbe mártott zsebkendőjével a homlokán, halk nyögéssel dőlt végig egy XIX. századbeli rokkant pamlagon. Héhány perc múlva a püspök megadta a szépreményű szer­zői délutánnak a kegyelemdö­fést. Kijelentette, hogy rövid­ke szünetet tart. A közönség fellélegzett. Pil­lanatok alatt kiürült a hatal­mas terem, s a mi szeretett, költészetkedvelő barátainkat nem láttuk viszont soha töb­bé...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents