Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-14 / 12. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Szombat, 1961. január 14. Ne legyünk elégedettek! TIZENKÉT KÖZSÉGI KE­ZELÉSŰ, nyolc letéti, két fiók- könyvtár és két kölcsönzőállo- más alkotja a siófoki járás könyvtárhálózatát összesen 14 513 kötet könyvvel, 2673 beiratkozott olvasóval, közülük 837 beiratkozott könyvtári taggal. Jóllehet ezek az adatok nem a legfrissebbek, s nyil­vánvalóan módosulnak az 1960-as év negyedik negyedé­nek végleges értékelésekor, mégis úgy vélem, szükséges el­mondani néhány gondolatot a siófoki járás olvasómozgalmá- nak ismeretes eredményei kap­csán. Elöljáróban mindjárt azt, hogy korántsem lehetünk elé­gedettek az említett olvasó­mozgalmi adatok alapján. A tizennégy és félezer kötet könyv megérdemelné a na­gyobb olvasókedvet, az olyan olvasóforgalmat, melyben nem a szegényes 837-es szám jelzi a felnőtt könyvtári tagok szá­mát a tekintélyesebb 1836-tal szemben, ami az ifjúság könyvszeretetét bizonyítja. Nem új, még csak nem is egyetlen év tapasztalata, hogy falusi könyvtárosaink közhasz­nú munkájukat a könnyebb ellenállás irányában fejtik ki. Olyan területen érnek el szám­szerűségükben jó eredménye­ket, ahol különösebb olvasó­propagandára szükség nincs. Régóta ismert tény, hogy ifjú­ságunk — kivált az iskolások — szorgalmas látogatója a községi, fiók- és letéti könyv­táraknak, kölcsönzőállomások­nak, hogy leginkább ifjúságunk igényli a könyvek kínálta hasznos barátságot az iroda­lommal, a technikával, a mo- katársai vállalnak azért, hogy a helyszínen adják át tapasz­talataikat, szakmai tudásukat. De mint ezt az elmondottak bizonyítják, szükség van im­már arra is, hogy az olvasás széleskörű népszerűsítése is szóhoz jusson az olvasószolgá­lat gyakorlatában. A cél: minél több felnőtt ol­vasson, fedezze fel az önmű­velés szükségességét, a könyv, az irodalom emberformáló ere­jét! Siófokon — helyben — nincs baj ezen a téren. A 61 ezer néhány száz kötet könyvre hét híján ezerhétszáz az olvasók létszáma. Ebből 1113 a felnőtt könyvtári tag. A könyvtár dol­gozói arról panaszkodnak, hogy alig győzik az olvasószol­gálatot, különösebb propa­gandára éppen ezért nincs is szükség. Ezen nem vitatkozom. De félő, hogy a járásban is azért hiányzik a könyvpropa­ganda, mert a szakmai irán- nyítóknak nincs különösebb gondja arra, hogy közönséget hódítson az olvasás, a gazdag könyvállomány számára. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK, nem vészjelek ezek, amiket feljegyeztem, csupán figyel­meztetés. Figyelmeztetés arra, hogy soha, még a legszebb eredményekkel sem lehetünk olyan mértékben elégedettek, hogy kezünket ölt e téve pi­henjünk habárainkon. A nép­művelés feladatai egyre na­gyobbak, kivált falun. Ezért tartottam szükségesnek min­dég elmondani. László Ibolya dem tudománnyal. Örülünk ennek az olvasási szomjúság­nak, sőt büszkék vagyunk ar­ra, hogy a legeldugottabb fal­vak, puszták fiatalsága kezé­be is értékes olvasmányokat tudunk adni. De ... vajon le- het-e egyszerűsíteni az olva­sómozgalom feladatait, leh't-e korlátozni az olvasószolgála­tot csak a 18 éven aluliak könyvellátására? Nem! Már csak azért sem, mert — egy­részt — az ifjúságot jól ellát­ják az iskolai ifjúsági könyv­tárak, másrészt pedig azért nem, mert a falusi könyvtárak elsősorban a felnőtt lakosság önművelési igényeinek felkel­tésére és kielégítésére létesül­tek. 837 FELNŐTT OLVASÖ NA­GYON KEVÉS még akkor is, ha 1960 eredményeinek zárá­sával ez a szám növekedik 50—60-nal. Nem akarom ide állítani a számot, hogy hány lakosa van a népes siófoki já­rásnak, s ebből mennyi a fel­nőtt ... Akiknek szól a jelzés, úgyis megértenek, s elismerik, hogy a puszta könyvtári szol­gálat ellátásán kívül gondolni kell a jobb olvasópropagandá­ra is. S ezt a járási könyvtár­nak kell megszervezni, irányí­tani. Nem kis értékű az a szak­mai segítség, amit a járási könyvtár munkatársai nyújta­nak a terület könyvtárosainak. Hasznos a Balatoni Könyvtá­rak című könyvtáros híradó, nyilván nem eredménytelenek azok a látogatások sem, ame­lyeket a járási könyvtár mun­A vevő szemével APRÓ BOSSZÚSÁGOK Rengeteg ilyennel találko­zunk vásárlás közben. Pedig a legtöbbjét egy kicsit gondosabb munkával, nagyobb figyelmes­séggel megszüntethetnék ke­reskedelmi dolgozóink. Perec a porban A Nagyáruház előtt perecet árusít a Sütőipari Vállalat egyik dolgozója. A kosár a föl­dön, teteje takaratlan, a perec beporosodik. Nagy guszus kell elfogyasztásához. — Nem vennék, ha letakar­nám — védekezik az eladó, s ugyanúgy árulja tovább. Sokan szeretik a perecet, de a tiszta­ságot és egészségüket még töb­ben. Jó lenne, ha az áruház előtt asztalkát helyeznének el, s arra tennék a kosarat. Az sem kerülne sokba, ha egy kisebb üvegszekrényt vásárolnának az utcai árusítás lebonyolításá­hoz. Félórás késés Január 9-én délután 10—15 ember ácsorgott az Ady Endre utcai Öra- és Ékszerbolt előtt a nyitásra várva. Az azonban egyre késett Türelmetlenked­tek a várakozók, hisz ki a vo­nathoz, ki a buszhoz igyeke­zett Gúnyos megjegyzések hangzottak el, hogy bizonyára halat ebédelnek fez eladók stb., stb. Tudomásunk szerint az üz­let dolgozói egyik kollégájuk férjének temetésén voltai-e ak­kor. Ha ezt kiírják, bizonyára senki sem zúgolódott volna amiatt, hogy fél négy helyett négy órakor nyitották ki az ';zletet. Váratlan nyereség Becsaptam a napokban az Élelmiszerkiskereskedelmi Vál­lalatot Fél kiló fehér kenyeret vásároltam a Május 1. utcai 323-as boltjukban, s 18 fillér­rel kevesebbet fizettem a kel­leténél. Ugyanis a mérés nél­kül kapott kenyérről utólag' kiderült, hogy 55 deka volt s csak 180 Ft-ot kértek érte. Igaz, ismeretlen vevőtársam, aki a kenyér másik felét vitte el, ugyanennyivel megkároso­dott. ö is mérés nélkül kapta a kenyeret, s a 45 dkg-ért ugyancsak 1,80-at fizetett. Pe­dig egy rendelet előírja, hogy a félbe vágott kenyeret mérve kell kiadni, s ha akár felfelé, akár lefelé 2 százaléknál na­gyobb eltérés mutatkozik, asze­rint kell számítani az árát A A rács mögött Magas nyakú pulóver van rajt. Ebben fogták el. Kék nadrágja szakadozott. Szőke haját hirtelenében az ujjaival fésülte meg. Áll a rács mögött. Rab. Neve: Hantosi Andor. — Mivel vádolják? — Loptam. — Egyszer, kétszer, több­ször? — Először hat éve, rézcsö­vet a vasútállomásról, aztán jött a többi. — Megbüntették érte? — Ötvenötben tizenhárom hónapig, később hat hónapig voltam börtönben. — Nem kap>ott munkát, ami­kor kiszabadult? Azért lopott annyiszor? — Mindig kaptam. Megké­résiéin a havi 2000 forintot is. De mindig közbejött valami. Többnyire unatkoztam. S ha másért nem, a »-társaság« ked­véért belementem mindig az »üzletbe«.: Semmiség az egész — mondja —, aztán megrán­dítja a vállát, és lebiggyeszti ajkát. Eltűnődik. Börtönviselt létére a társa­dalom mégis befogadta. Felka­rolta, munkát, kenyeret adott neki. Azonban újra lopott. A rab mereven maga elé néz, ujjait tördeli. — Mire gondol? összerezzen, rámnéz. — Adjon egy cigarettát. Mohón kap utána, és akko­rát sóhajt, hogy elfújja a gyu­fát, aztán mélyet szippant. A vaskos jegyzőkönyvet né­zegetem. A rab neve után ez van írva: »Visszaeső bűnöző.« Má­sodik szabadulása után egy ideig rendesen viselkedett, az­tán megint bűnbe esett. Lo­pott. Most is a »társasággal«. Végigjárták a Balaton-part villáit, és általában sehonnan sem jöttek el üres kézzel. Ru­hákat, cipőket, kabátokat és luxuscikkeket loptak. — Mit csinált a lopott hol­mival, mire költötte a pénzt? — Ettem, ittam belőle, mint a többiek. A jegyzőkönyv tovább árul­kodik: A ruhákat eladta, vagy zálogba vitte. Éjszakáit sok­szor töltötte a váróteremben és a parkokban. Mert haza nem szeret menni. Az apja látni sem akarja. Testvérei harag­szanak rá, mert őket is meg­károsította. Igaz, hogy meglop­ta testvéreit, de ha a társada­lom segített neki szabadulása után, miért nem tudta ezt meg­tenni a család is? Csak a bör­tönből szabadult, elvetemült bűnözőt látta benne? Ha segí­tette volna a saját véréből va­lót, talán nem esett volna új­ra bűnbe... — Volt-e olyan hely, ahol lo­pott, és újra visszatért oda? — Igen, többnyire templo­mokba. — S mit csinált ott másod­szor, harmadszor? — Loptam. Ügy tettem, mintha imádkozni mennék, aztán kiürítettem a perselye­ket. — Van-e leányismerőse, aki­nek udvarol? — Volt... — mondja —, de férjhez ment, amíg én a bör­tönben voltam, v — Volt-e már jó barátja? — Sohasem. — Mondja csak, mit tenne, ha most azonnal hazaenged­nék? — Abban a pillanatban je­lentkeznék a rendőrségen, és munkát kérnék. Biztosan ad­nának. — Meg tudna javulni? — Ha valaki vigyázna rám, és törődne velem. — Meg tudná mondani, hogy mi a becsület? — Amikor egy ember nem csinál olyat, ami a törvények­be ütközik. — Ha most maga lenne a bí­ró, mennyire ítélné el azt az embert, aki annyit lopott, mint maga? A kérdésre felcsillan a sze-1 . me. Talán most enged fel elő- f Á TELEVÍZIÓBAN szőr igazán. Nevet, aztán te- f nyerébe hajtja az arcát. Hosz- f szán gondolkodik. Megpróbál- * ja beleélni magát a szerepbe. — Hát a paragrafusokat nem ismerem, de esetleg egy évre vagy másfél évre ítélném. — Búcsúzz el, Andor, vár az ebéded — mondja az őr. A rab engedelmeskedik. Alig hallha­tóan köszön. A vasajtó csiko­rogva becsukódik, és kattan a lakat... Vajon még hányszor? Talán mos utoljára? Ez első­sorban tőle függ, de tőlünk is, a társadalomtól. Németh Sándor Tornaóra a Bartók Béla utcai Általános Iskola nyolca­dik osztályában. A gyermekek függőgyakorlatokat vé­geznek a bordásfalon. boltvezető szerint nem kaptak erre utasítást a vállalatuk központjától. Ha így van, in­tézkedjék végre az Élelmiszer* kiskereskedelmi Vállalat. A mérleg takarva Rendelet írja elő, hogy a mérleget jól látható helyen kell tartani, hogy a vevő el­lenőrizhesse a megvásárolt áru súlyát. Néha tapasztalni ennek a rendeletnek a kijátszását. Konzerveket, cukorkásdobozt raknak a mérleg elé, hogy a vevő ne ellenőrizhesse a mé­rést. A Szivárvány Áruház előtti bódéban például karton­papírral takarják el a tányér­mérleget a vevő szeme elől. Az ÁKF ellenőrei már utasították az ott dolgozót a papír eltávo­lítására, de ő, úgy látszik, azt tartja: aki kíváncsi, hamar megöregszik, s továbbra is el­takarva tartja a mérleget. Ne­künk meg az a véleményünk: aki többszöri utasítás ellenére sem tartja meg a rendeleteket, az nem öregszik meg — leg­alábbis a kereskedelmi szak­mában nem. Lovak helyett gépkocsit Várjuk a friss kenyeret az egyik élelmiszerboltnál a reg­geli órákban. Végre megérke­zik, lovaskocsival hozzák. Esik az eső, s a hajtó, mielőtt se­gédkezne a kenyér kirakásá­ban, behordásában, szeretettel végigsimogatja, majd betakar­ja lovait Aztán ugyanazzal a kézzel fogdossa a kenyeret, a süteményt Négy lovaskocsival szállítja termékét a Sütőipari Vállalat a város boltjaiba, s a kocsik­kal egy-egy hajtó, egy-egy ra­kodómunkás jár. De van olyan kocsi, amelyiken a hajtó vé­gez mindent. Gyorsabb és hi- giénikusabb lenne, ha gépko­csival hordanák ki az árut az üzletekbe. Egyelőre nincs gép­jármű-vásárlási kerete a me­gyének — tájékoztatnak ben­nünket a tanácsnál. Addig is, amíg ez megoldódik, a lóval bánó sütőipari dolgozók ne se­gédkezzenek a sütemény, a ke­nyér rakosgatásában. Szalai László ÉRDEKESSÉGEK /urcsasAgok í TÚLZOTT DEKOLTÁZS FELHÍVÁS! A kaposvári földművesszövetkezet felhívja tagságát, hogy vásárlási könyvét összeírásra, a visszatérítés számfejtése céljából a lakóhelye közelében levő szövetkezeti bolt vezetőjének mutassa be 1961. február 28-ig. A fenti határnap után bemutatott vásárlási könyvek elszámttlásáért már nem vállal felelősséget az igazgatóság. (3371) ATRANSZVILL keres gyakorlattal rendelkező képesített könyvel értékkönyvelői munkakörbe. (22395) 11 Kaposvári Textilművek felvesz 15—17 éves korig kaposvári lányokat fonóipari tanulón tilt. Jelentkezés naponta 8— 10 óráig a vállalat mun­kaügyi osztályán január 25-ig. (22367) A meglehetősen szemér- meskedő angolok, elsősorban az idősebb hölgyek, felhábo­rodott telefonhívásoki ál árasz­tották el az angol televíziót. Az egyik műsorban ugyanis Lisa Gastoni olasz színésznő úgy jelent meg a képernyőn, hogy mélyen kivágott estélyi ruhájából semmi, dekoltázsá­ból azonban an^ál több lát­szott. Egy asztal mögött ült, s úgy tűnt, mintha meztelen lett volna. Másnap a színész­nő ismét szerepelt egy vidám műsorban, ugyanabban az »öltözékben«, akkor azonban a műsor vezetője tréfásan fel­szólította, hogy legyen szíves felállva bebizonyítani, hogy vám. rajta ruha. | JÁTÉK A SZÁMOKKAL S * Az 1961-es év furcsasága, hogy változatlan marad az évszám, ha a »feje tetejére ál lit jak«. Időszámításunk kezde- > te óta ez a 23. év, amelynek ^ ilyen különös sajátossága van. ^ A múltban az 1, 8, 11, 69, 88. 96, 101, 111, 181, 609, 619, 689, 808, 818, 888, 906, 916, 986, 1001, 1111, 1691 és 1881-es éveknél volt ugyanez a hely­zet. A jövőben több mint 4 évezredig kell várni, míg újra ilyen évszám következik. Ez az év a 6009-es esztendő lesz. EGY ÓRÁN BELÜL... A világon egyetlen órán belül 5500-an szüleinek, de ugyanezen idő alatt 4700 férfi és nő mond örök búcsút az életnek. Hatvan percen belül ezer fia­tal pár köt házasságot, és másik száz pár bontja fel a házassági köteléket. S mennyi élelmiszert fogyaszt az emberiség ugyanezen időszak alatt? ötmillió csésze kávét, 25 millió kilogramm burgonyát és 35 millió kilogramm kenyeret. A statisztikusok azt is kiszá­mították, hogy egy órán belül a világ lakossága 60 millió újságot olvas el. GENGSZTER-KÖZPONT EGY SZICÍLIAI KOLOSTORBAN Egy szicíliai esküdtszék tár­gyalja rövidesen ama gyilkos­sággal és zsarolással vádolt nyolc személy ügyé*, akik kö­zül négyen a közép-szicíliai Mazzarino-kolostor szerzetesei. A négv szerzetes tagja volt egy zsaroló bandának, amelynek lelkiismeretét gyilkosság is terheli. Egyikük, Carmelo atya. jó szolgálatot tett a ban­dának mint gyóntató pap. A szerzetesek kikutatták az ál­dozatok anyagi helyzetét, és beinkasszálták a zsarolással kiszedett pénzeket. A TETTES OLVASTA FEL SAJAT KÖRÖZÖLEVELÉT A RÁDIÓBAN A Massachuesse'ts állambeli Meddway város rádióállomá­sának bemondóját azzal vádol­ják, hogy autójával egy 12 éves kisfiút halálosan megse besített, majd elmenekült a tett színhelyérőL Mielőtt a rendőrség letartóztat' a, a rá* dióbemondó, Ronald Greene maga olvasta be a hírek kö­zött az ellene kiadott köröző­levél szövegét DE GAULLE ÖNMAGA ELLEN SZAVAZOTT? A francia közvéleményt erősen foglalkoztatja az a rejtélyes sze­mély, aki Colombey-les-deux- Eglises-ben, De Gaulle vidéki ott­honában a tábornok ellen szava­zott. A sajtó emlékeztet arra, hogy 1958 szeptemberében, ami­kor az új francia alkotmány megszavazásáról volt szó, ebben a kis községben szintén akadt egy személy, aki »nem—mel sza­vazott. A francia sajtó már akkor sorra vette a kislétszámú község szavazóit, s találgatta, ki lehet az, aki nem-mel szavazott. Egves lapok De Gaulle szakácsnőjére gyanakodtak, sőt magára a tá­bornok íeleségérá^ls. Most ismét töri a lejét a közvélemény és a sajtó. A gordiusl csomót, úgy lát­szik, a Le Monde oldotta meg, amikor — glossza formájában — azt irta, hogy a kis község egyet­len nem-mel szavazója bizonyá­ra maga De Gaulle lehet, hiszen »világos, hogy öntudatos társa­dalomban a jelölt nem szavaz saját magára«. Somogyi Néplap Az MSZMP Soraog.v negyei Bizottsága es a Somigj megye! Tanács Lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAR JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u< 14. Telefon 15-1J, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: wirth LAJOS. Részült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a i\Sagyar Fos a Elő­fizethető a helyi nostabiv°f oknál és postáskézbesitőknél Előfizetési díj egy hónapra 11,- FI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents