Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-14 / 12. szám

Szombat, 1961. január 14. s SOMOGYI NÉPLAP A tervek felülvizsgálatán Olyanok a Kaposvári Járási Tanács irodái — ahol a terhe­lési tervek felülvizsgálata fo­lyik —, mint a méhkas. Az asz­talon kiterítve fekszik az el­lenőrzés, a vita tárgya, az idei termelési terv. Számok röp­ködnek, adatok, magyarázatok követik egymást. A tanácsi vezetők most ép­pen a taszári Üj Barázda Tsz tervét ellenőrzik. Ahogy be­szédjükből kitűnik, Nemesvidi István mezőgazdász nagyon a szívén viseli azt, hogy a 216 család háztáji állatai részére elegendő takarmány álljon rendelkezésre. Természetesen ez nem mehet a közös rovásá­ra. Tetszést kelt az a módszer, amellyel a tízezer darab hús­csibe felnevelését biztosítják. Mivel nincs nagyüzemi épüle­tük hozzá, ezért sorra beko­pogtak az idősebb asszonyok­hoz, s ők örömmel vállalták bizonyos mennyiségű baromfi otthoni felnevelését. A szövet­kezet elszámolási áron adja hozzá a kukoricát. Érdekes, hogy a tanács által részükre biztosított 690 mázsa műtrágyának csak az első fél­évre eső részét veszik igénybe. — Sok az istállótrágyánk — mondja Jánki József elnök —, nincs rá szükségünk. Tóth Ká­roly, a járási főmezőgazdász helyettese nem szól ellene, hisz sok szövetkezet boldog lesz, ha többlet-műtrágyával örvendeztetik meg őket. A szövetkezet szarvasmarha-állo­mánya öt darabbal gyarapszik ebben az évben, sertésük pedig százötvennel. A juhok számát 662-ről 1252-re emelik. Vágvölgyi József járási fő­állattenyésztő elégedett az ál­lattenyésztési tervvel. Arány­lag jól felépítettnek tartja. S ha a megbeszélt változásokat kijavítják, megalapozott terv­vel gazdálkodhatnak. A másik bizottság a fonói Aranykalász Tsz tervét ellen­őrzi. Deák János járási főme­zőgazdász javasolja, hogy a Növényvédő Állomás mun­káit is tervezzék meg, ez ugyanis kimaradt a tervből. A Terményforgalmi Vállalat em­bere egyezkedik Fonal M. Sán­dor elnökkel. Ennek eredmé­nyeként 130 mázsa kenyérga­bona eladására köt szerződést a szövetkezet. A tervbe hiba csúszott: 1100 mázsa műtrágyát állítottak be, holott a járás csak 500 mázsát tud részükre biztosítani. Ha kukoricaszerződést kötnek a Terményforgalmi Vállalattal, több műtrágyával rendelkez­nek majd. Szabó Gábor köz­gazdász arra mutat rá, hogy hiányos a gépállomási munkák beállítása is. Csupán 85 ezer forintot terveztek erre. Lát­szik, hogy még nem beszélték meg a gépállomási vezetőkkel. Az átlagterméseket a járási átlagokon felül tervezték, ez így is helyes, hisz jó talajjal és területi adottságokkal ren­delkezik Fonó község. Az ál­lattenyésztésben fejlődés ta­pasztalható — és nemcsak az állatok létszámában. A tavalyi 2500 liter tejjel szemben 3000 liter tejet akarnak tehenen­ként előállítani. Ezt elsősorban a szakszerű takarmányozással akarják elérni és a nem meg­felelő egyedek — szám szerint 4 tehén — kiselejtezésével. Amikor szó kerül az 5 ezer naposcsibe elhelyezésére, a BARNEVÁL képviselője ígéri, hogy szakembert küldenek ki hozzájuk. A kiegészítések és kiigazítások után megfelelő tervnek tartják ezt is a járási vezetők. A szabadi Kossuth tervét tanulmányozva a főállatte­nyésztő ráncolja a homlokát. Január elsejei állapot: 37 te­hén. ötöt kiselejteznek, így év végére 32 marad. Most jönnek rá a szövetkezeti vezetők: el­felejtették betervezni az üsző­vásárlást. De miért akarnak vásárolni, hiszen a 14 előhasi üszőből, melyet az első ne­gyedévre állítottak be, meg­tarthatnak maguknak utánpót­lásra Az Állatforgalmi Válla­lattal 195 sertésre szerződtek az idén. összesen 280 sertést értékesítenek. Trágyázott te­rületüket növelik. A tavalyi 130 holddal szemben az idén 178 holdat trágyáznak meg — területüknek 29 százalékát. Magas az állatsűrflség a tsz- ben. 1,9 kataszteri holdra jut egy számosállat, és kilenc va­gon az abrakhiányuk. A járá­si vezetők töprengenek: hol itt a kivezető út? ... Jönnek a szövetkezetek ve­zetői a tervekkel egymás után. Mennyi gond, vita után csiszo­lódnak a termelési tervek! Sok hasznos javaslat hangzik el, hogy minél jobban gazdál­kodhassanak az idén a tsz-ek. M. K.-né Nagyobb er cl ly el! Bálványoson panaszkodott a falu egyik vezető embere: az utóbbi időben rendszere­sen megtörténik, hogy szom­bat-vasárnaponként néhány részeg fiatal átvonul a kocs­mából a KISZ-hely'sédhez, leverik a ’aka'ot az ajtóról, s a már előzetesen felfoga­dott egij szál zenésszel hú­zódják maguknak, amíg csők bírják torokkak hiszi, ez az öt-hat huligán, hogy neki mindent szabad, azt hiszik, hogy ők a császárok a falu­ban, s nincs, aki ellenük merjen szólni, nincs aki megfékezze őket. Más furcsaság is kiderül eze'iről a fenegyerekekről. És pedig az, hogy sc at zseb­re rendeznek hétvégi táncos összejövete le kei!( ?) Minden tanácsi, minden rendőri en­gedély nélkül! A bevétel egy részéből kifizetik a zened'- jat, másik részét viszont a néhány házzal odább levő italboltban tüntetik el. Va­jon ki vállalja a felelősséget a falu vezetői közül, ha egy- egy ilyen »rendezvényen« homály verekedés történik? Hiszen sem tanácsi, sem párt-, sem KlSZ-rendez- vényként nem lehet el­könyvelni ezeket az összejö­veteleket. Sürgős és erélyes intézkedésre van szükség! w Állandó feladat­— Tuijí Blílírs, csülöim sokra a kommunistá­kat? — kérdezte tőlem nem­régiben egy párton kívüli is­merősöm. S anélkül, hogy fe­leletet várt volna, így foly­tatta: — Ne vegye hízelgésnek, amit mondok, de úgy érzem, el kell mondanom, nagyon tetszik nekem az, hogy a párt vezetői állandóan hangsúlyozzák: a párttagság nem jelent kivált­ságot, a kommunistának csak a kötelessége több, mint a pártonkívülinek, joga ugyan­annyi van. És tetszik, hogy a párt most nagyon megválo­gatja: kinek enged bebocsá­tást soraiba: olyanoknak, akik hajlandók szívesen, ha kell, ál­dozattal is szolgálni a népet. Ezek a jóleső szavak jutot­tak eszembe a minap a városi pártbizottság végrehajtó bi­zottsági ülésén, amikor a pártépítő munka, a tag- és tag­jelöltfelvétel egyéves tapasz­talatait beszélték meg nagy gonddal, felelősséggel. Egymás után hangzottak el a vélemé­nyek, s mindegyik hozzászólás­ból érződött: a vitázók nagyon jól tudják: a párt egységének és tisztaságának megőrzése, a párt erősítése nem utolsósor­ban a helyesen végzett párt­mi Art •„»építő munkán fordul meg. S a e"vita végén, azt hiszem, teljes Né­joggal állapíthatta meg meth Ferenc elvtárs, a pártbi­akit már tagjelöltnek felvet­tek a pártba. Hiszen az igazi nevelés, a kommunistává érés ideje éppen ezután kezdődik zottság titkára, hogy **a párt el. A tagságra kiszemelt elv- városunkban egészségesen fej- 1 társ is feladatot, munkát vár, Népi ellenőrzés a nagyatádi TÜZÉP-telepen (Tudósító nktól.) A Nagyatádi Járási Népi El­lenőrzési Bizottság december­ben vizsgálatot folytatott a nagyatádi TÜZÉP-nél. Megál­lapította, hogy a telep nem tudja teljes egészében fedezni a lakosság tüzelőszüksóg'etét. Tűzifát egyáltalán nem lehet kapni náluk, de nincs jobb mi­nőségű szón sem. A Fonalgyár­nak a Könnyűipari Miniszté­rium 45 mázsa tűzifát utalt ki a nagyatádi telepről, ezt sem tudták biztosítani. Így a gyár kénytelen a tűzifát piacon, ős­termelőktől beszerezni. A szak­szervezeti tüzelöutalványokra — kettő kivételével — megfe­lelő minőségű és mennyiségű tüzelőt adtak. Az anyagokat az előírásnak megfelelően tartják nyilván, s ezeket a lapokat pontosan, naprakészen vezetik. Az árut három telephelyen tárolják, ez megnehezíti a társadalmi tu­lajdon védelmét. BERIESI ANDRIS *®®®®®^wv^***^:*}' Beemömo«*®? ..l*®®®**®®®®* cAzhJmJ és hűség A betonelemeKet egy italbolt udvarán, az asztalosárukat is az udvaron, a szabad ég alatt tartják megfelelő raktár hiá­nyában. A NEB a vizsgálat után a többi között javasolta, hogy a telepet a vasútállomás környé­kére helyezzék át. Jelenleg ugyanis az állomástól másfél kilométer távolságra van. (Fuvarköltségük 1960-ban 207 ezer forintra rúgott.) A telep elhelyezésére igen alkalmas terület lenne a régi (már nem működő) téglagyár terülee. Javasolta a NEB azt is, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyek ebben az esztendőben építkeznek, az anyagot már most szerezzék be, a telepen ugyanis elegendő építőanyag van. így a TÜZÉP újabb szál­lítmányokkal tölthetné fel készletét, és a nagy építkezé­sek idején sem lenne anyag­hiány. *8 lődik«. E megállapításban benne van, hogy az üzemi, területi pártszervezetekben az utóbbi években méltó helyére került a pártépitő munka. A legtöbb helyen elvetették azt a koráb­bi hibás szemléletet, amely a pártépítést elszakította a töb­bi munkától, a párt előtt álló többi feladattól, s részfeladat­tá szűkítette azt. A pártszervezetek níegértettéK, hogy miként elképzelhetetlen a »tiszta pártmunka«, ugyan­úgy a pártépítés irányítását sem lehet bérbe adni a vezető­ség egy tagjának. Erre a mun­kára az egész vezetőségnek, sőt az egész párttagságnak gondot kell fordítani. A leg­több helyen így is van. A TRANSZVILL-ban például a pártcsoportok is felhívják a vezetőség figyelmét egy-egy jól dolgozó, tagjelöltfelvételre alkalmas társukra. Másutt sem a véletlenre bízzák a pártépí­tést, hanem a párttagok figye­lemmel kísérik a párton kívüli munkatársaikat, és akikről azt látják, hogy munkájukkal, magatartásukkal, politikai né­zeteikkel a párterősítésnél szó­ba jöhetnek, azokkal tervsze­rűen foglalKoznak, elvtársi módon segítik őket, hogy meg­találják a párthoz vezető utar,. S nem kampányfeladatnak te­kintik ezt a munkát, hanem akiről úgy vélik, hogy bevál­totta a hozzáfűzött reménye­ket, azt kézen fogják, s beve­zetik a kommunisták családjá­ba. Jó ez a módszer, hiszen nem is egyszer tapasztaljuk, hogy rendes, tagfelvételre érett ember szégyell a pártnál ko­pogtatni, attól fél, hátha tola­kodásnak veszik jelentkezé­sét. És sokan vélekednek így is: »A kommunisták látják, hogy hopvan dolgozom, ha ér­demesnek tartanak, úgyis szólnak«. S valljuk meg, hogy nekünk, akik átestünk már ilyenen, milyen felemelő ér­zést jelentett, amikor a párt­titkár vagy valamelyik kom­munista tudtunkra adta: mél­tónak tart bennünket a párt­tagságra. Vétek volna magára hagyni, segítséget a vezetőségtől és különösen az ajánlóktól, hogy bebizonyíthassa: teljes ember, jó kommunista akar lenni. Megadják-e ehhez a kelló tá­mogatást pártszervezeteink? A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb helyen megad­ják. Említésre érdemes a ru­haüzemi elvtársak példája. Tavaly 23 dolgozót vettek fel tagjelöltnek (kár, hogy közü­lük csak 8 volt a nő), és rrlnd- annyiukat ellátták valamilyen érdekes megbízatással. A múlt évben felvett 16 tagjelölt kö­zül tizennégyet bíztak meg párt-, illetve tömegszervezeti munkával a Textilművek párt- szervezetében. De sajnos, itt egy munkásnőből kétévi uigje- löltség után sem lett párreng, mert nem foglalkoztak vele úgy, ahogy kellett volna. Né­hol pedig till alacsony a mér­ce, amit a párttagok a felvé­telt kérő elé állítanak: sze­met hunynak nagyobb hibái láttán, pedig azzal segítenék igazán fejlődését, ha megmon­danák neki: nézd, neked még ezek meg ezek a hibáid, pró­báld lefaragni őket, s akkor gyere hozzánk újból. Igaz, ezt nehezebb megtenni, de mégis ezt kell cselekedni, mert ezt kívánja az őszinteség és a párt érdeke, az pedig előbbre való kényelemszeretetünknél. Mindent összevetve:tei. -sen jogos a már idézett megálla­pítás: a városban, akárcsak másutt, egészségesen fejlődik a párt. A múlt évben felvett tagjelöltek csaknem kétharma­da fizikai munkás. Tíz százalé­kot képviselnek az értelmisé­gi dolgozók, szép számmal ke­rültek a pártba például peda­gógusok. Ha nem kielégítő is, de örvendetes előrehaladás történt a nők felvételénél, hi­szen a tagjelölteknek csaknem 30 százaléka a nők közül ke­rült ki. A városi párt-végrehajtó bi­zottság a múlt év tapasztal i- taiból a maga számára is le­vonta a tanulságokat Elhatá­rozta, hogy hamarosan meg­szervezi és általánossá teszi a tagjelöltek iskoláját, ahol jó­részt a párt legfőbb törvényét ismertetik meg a párt leendő harcosaival. Azt, hogy hogyan válhatnak jó kommunistává. Varga József frontot, csendesek, $ és csalódottak lesz-* f12) járták a szerények nek... ® Aztán azon vettem észre ma- jjj gam, hogy az olajos, piszkos * , ^ „ ___ b etonon ülök, vállamban fáj- jjj tét Zsófi nővér, Hnlnim hn«í+. Ami'kor felnvitöt- 5é? « főmŰtŐSHŐ A FOMUTŐSNŐ Véget ért a mű­dalom hasít. Amikor felnyitot­tam a szememet, egy nyugodt '$ veszj arcáról Péter kezében megállt a gyu­fa. A fellobbanó kékes láng fé­nye furcsán megvilágította az arcát. — Te tudod? — Táncolt a lángnyelv, már majdnem a körmére égett — Ismered ta­lán az ítéletét? Vagy olvastad a periratokat? — Nem olvastam. — Ágikám — mondta és mé­lyet szívott a cigarettából —, Gézát te csak nagyon felüle­tesen Ismered. Mit tudhatod te, hogy mi van a múltjában. — Ismerem a múltját is, az ügyét is a legapróbb részlete­kig és mivel a saját múltamat és a te múltadat is ismerem, tudom hát, hogy Géza ártat­lan. — Péter csodálatos volt ebben a pillanatban. Nem is­mertem embert, aki ennyi ön­uralommal rendelkezett, mint ő. Csak a szemét vonta szű- kebbre, aztán kis idő múlva mutatóujjával halántékához nyúlt és finoman megnyom­kodta, mintha valami látha­tatlan jelzőgombot akarna mű­ködésbe hozni. Tudtam, hogy erősen gondolkodik, ezért nem válaszol, mert mérlegeli az új helyzetet. — Értelek. Tehát Géza min­dent elmondott. — Mindent, Péter. — Értem. — Te is tudod, hogy ártatlan. Igaz? — kérdeztem. — Tudom. De... — Nincs semmi de — mond­tam. — Gézának vissza kell kapnia a becsületét. És azt csak te adhatod vissza, árinál % inkább, mert Pista becsüle­te is veszélyben forog. — Ezt ’ csak a nagyobb nyomaték ked­véért mondtam és nem gondol­tam arra, hogy ez valóban így is van. — Pista? — kérdezte megle­pődve és most láttam először arcán a változást. Mintha ki­esett volna szerepéből. — Pis­tának mi köze van a pécsi ügyhöz? — Csak annyi, hogy ő is is­merte a küldetésedet, nem­csak Bohus Géza. — S amikor részletesen elmeséltem a Gé­zától hallottakat, Péter felállt, s idegesen sétába fogott. Meg­várta, míg befejezem, aztán megállt előttem. — Ági! — mondta nagyon határozott hangon. — A pécsi ügy nem derülhet ki. Ezt na­gyon jól jegyezd meg. Soha­sem derülhet ki. Gézát nagyon, de nagyon sajnálom és meg­ígérem, hogy mindenben tá­mogatni és segíteni fogom öt. De miriden erőmmel megaka­dályozom az ügy kiderítését. Nem szeretem a nagy szava­kat, de ha most kijelentem, hogy még életem árán is, ak­kor ezt komolyan gondolom. — Géza becstelenségben él­jen? — Inkább éljen abban, mint­hogy én elpusztuljak. — De miért pusztulnál él? Péter csodálkozva rámnézett — Ági, bocsáss meg a fo­galmazásért, de kénytelen va­gyok azt feltételezni, hogy meghibbantál. Talán mondjak el mindent? — Igen. — Mindent? Azt is, ami ve­led kapcsolatos? Mert a min­denbe az is beletartozik! S ve­led mi történik, ha én mindent elmondok? És mi történik ve­lem, a családommal? Talán nem akasztanak fel... de... Nem, nem ... Még a gondola­ta is képtelenség. — Izgatott volt, hangja perzselt. — Leült, közelebb húzta a széket, meg­fogta a kezemet. — Figyelj rám, Ági. Gézát nem zárják újra börtönbe. Az ügy lezá­rult. Szerzünk számára egy jól jövedelmező állást, lakást is fog kapni, s talán pár év múlva a párttagságát is visz- szakapja. Az ő helyzete most már nem olyan súlyos. Még sohasem láttam Pétert ennyire idegesnek... Negyvenhárom tavaszán apát kísértem ki az állomásra. Diós- jenőre utazott a Nyugatiból. Gondolataimba süppedve in­dultam a kijárat felé. Kato­nák, katonák mindenütt. Fia­tal, nevetőarcú katonák. Különösebben nem foglal­koztam a politikával, de azt például megfigyeltem, hogy a katonaruha mennyire megvál­toztatja az emberek jellemét, magatartását. Amíg a pesti ut­cán sétálnak és ezer kilomé­ter választja el őket a fronttól, addig olyan magabiztosan, olyan fellengzően viselkednek, mintha száz csatanyerés volna mögöttük és furcsa módon a frontkatonáknak kijáró tiszte­letet követelik a maguk szá­mára. Néztem és sajnáltam löket. Egy év múlva, ha meg­_ ® ® le- a maszkot, és ki­lép a folyosóra. A lábadozó betegek közül vagy tízen veszik körül. — Mit gondol, nővérke, mikor engednek haza engem? — kér­dezi az egyik. — Mikorra vár­ható a teljes fel­gyógyulásom? — így a másik. — A doktor úr majd megmond­ja maguknak — hárítja el a sok férfiarcot, parázsló szemet lát- _ tara, melyből sajnálkozás, bo-* csánatkérés hullámzott felém, $ A férfi hónom alá nyúlt, fel- * segített a betonról, végignézett rajtam. — Elnézést kérek... mondta fojtott hangon mindketten elbámészkodtunk. Szerettem volna pofoncsap- jí; ni. Mindketten... mintha hí-® bás lennék, hogy feldöntött, jjj Valami olyasmit hápogtam, ® hogy őrült, vagy mafla. Dejg nem sértődött meg, csak bá-áj múlt rám, mintha soha életé-* ben nem látott volna még nőt.* Nem törődött a megjegyzésem-* llallLJä mel, azzal sem, hogy síró két- türelmetlen kérdést —, addig üzenetet közvetít. Szíwel-lé- ségbeeséssel sápítoztam be- ®;s tartsanak meg minden uta- lekkel végzi munkáját, kosztümömön, ^sitást — teszi hozzá szigorúsá- _ Miit csinál szabad idejé- got színlelve. ben, Zsófi nővéy? Nem könnyű dolog a be*e- T ön reng, mondja-e vagy piszkolódott csak nézett, s amikor zsebken­dőmmel le akartam porolni szoknyámat, megfogta csukló-|g — ^6 f^glalko^s. Ha , . fjjsúlyos a betegség, féltő gond- né: Nem szabad. Még jobban jajjal veszik körül a beteg á-iát. __ *s ha már a gyógyulás útjára szülök Gorombaságo- rálépett, a türelmetlenséget kell elpiszkatja. Kifakadtam. — Tanulok, érettségire ké­kat vagdostam a fejéhez, mert*nagy türelemmel csillapítani, kétségbeestem ruhám láttán. »Az orvosoknak ehhez nyújta­Elmosolyodott. Kedves, fiús volt a mosolya. — Nem tudtam, hogy maga£főműtősnő is. ennyire szép — mondta hal-jjí kan. — Ha sejtettem volna, *. hát... No, hagyja már a csu-jj kis-Inak nagy segítséget az ápoló- ­$ , .. .... Tr . . , dott, amikor latta, hogy *nok, koztuk Varga Istvánná idösebhek is tanulnak/H Amikor beiratkozott a leány­gimnáziumba, egy kicsit res­telkedett. de aztán meg iig-i­nála : tea­ként háromszor találkoz'k ta­náraival az esri iskolán N°m ftávolát köininyű így, hisz szolgálata nem mindig igazodik a tanítá­A hófehér köpenyt és a ha- ®iát szorosan lekötő dába azt a ruhát .Kitisztítjuk...®nyolc éve hordja. Vidékről je- órákhoz, nem olyan nagy vész. Inkább jelentkezett a kaposvári Ápoló- az érdekes, hogy megütötte-e.jnőkénző Iskolára, s a betegek magát? Tudom, szamár va-* . . á életM_ gyök, mafla, udvariatlan frá-*g . oza™; falasé ót a eiet í ___________________ t ér, de nem tud olyan sértést.»jvatásul. Két év óta főműtősnő a ahogy a k<jrháziban he]-káli, hozzám vagdosni, melyet nem imegyei kórházban. Ha egy ki' . , , . , . , , __.. . ® minden bizonnyal az í'k-laoa­t urnek el... aside je van, ott ül a " - Ä«ya (folytatjuk.) mellett, vigasztal, Zsófi nővér érettségire szül, hogy munkáját még kéletesehb-m láthassa el. ké­tö­S dók között is sikeresen vizsgá- ievelet ír, zik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents