Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-14 / 12. szám
Szombat, 1961. január 14. s SOMOGYI NÉPLAP A tervek felülvizsgálatán Olyanok a Kaposvári Járási Tanács irodái — ahol a terhelési tervek felülvizsgálata folyik —, mint a méhkas. Az asztalon kiterítve fekszik az ellenőrzés, a vita tárgya, az idei termelési terv. Számok röpködnek, adatok, magyarázatok követik egymást. A tanácsi vezetők most éppen a taszári Üj Barázda Tsz tervét ellenőrzik. Ahogy beszédjükből kitűnik, Nemesvidi István mezőgazdász nagyon a szívén viseli azt, hogy a 216 család háztáji állatai részére elegendő takarmány álljon rendelkezésre. Természetesen ez nem mehet a közös rovására. Tetszést kelt az a módszer, amellyel a tízezer darab húscsibe felnevelését biztosítják. Mivel nincs nagyüzemi épületük hozzá, ezért sorra bekopogtak az idősebb asszonyokhoz, s ők örömmel vállalták bizonyos mennyiségű baromfi otthoni felnevelését. A szövetkezet elszámolási áron adja hozzá a kukoricát. Érdekes, hogy a tanács által részükre biztosított 690 mázsa műtrágyának csak az első félévre eső részét veszik igénybe. — Sok az istállótrágyánk — mondja Jánki József elnök —, nincs rá szükségünk. Tóth Károly, a járási főmezőgazdász helyettese nem szól ellene, hisz sok szövetkezet boldog lesz, ha többlet-műtrágyával örvendeztetik meg őket. A szövetkezet szarvasmarha-állománya öt darabbal gyarapszik ebben az évben, sertésük pedig százötvennel. A juhok számát 662-ről 1252-re emelik. Vágvölgyi József járási főállattenyésztő elégedett az állattenyésztési tervvel. Aránylag jól felépítettnek tartja. S ha a megbeszélt változásokat kijavítják, megalapozott tervvel gazdálkodhatnak. A másik bizottság a fonói Aranykalász Tsz tervét ellenőrzi. Deák János járási főmezőgazdász javasolja, hogy a Növényvédő Állomás munkáit is tervezzék meg, ez ugyanis kimaradt a tervből. A Terményforgalmi Vállalat embere egyezkedik Fonal M. Sándor elnökkel. Ennek eredményeként 130 mázsa kenyérgabona eladására köt szerződést a szövetkezet. A tervbe hiba csúszott: 1100 mázsa műtrágyát állítottak be, holott a járás csak 500 mázsát tud részükre biztosítani. Ha kukoricaszerződést kötnek a Terményforgalmi Vállalattal, több műtrágyával rendelkeznek majd. Szabó Gábor közgazdász arra mutat rá, hogy hiányos a gépállomási munkák beállítása is. Csupán 85 ezer forintot terveztek erre. Látszik, hogy még nem beszélték meg a gépállomási vezetőkkel. Az átlagterméseket a járási átlagokon felül tervezték, ez így is helyes, hisz jó talajjal és területi adottságokkal rendelkezik Fonó község. Az állattenyésztésben fejlődés tapasztalható — és nemcsak az állatok létszámában. A tavalyi 2500 liter tejjel szemben 3000 liter tejet akarnak tehenenként előállítani. Ezt elsősorban a szakszerű takarmányozással akarják elérni és a nem megfelelő egyedek — szám szerint 4 tehén — kiselejtezésével. Amikor szó kerül az 5 ezer naposcsibe elhelyezésére, a BARNEVÁL képviselője ígéri, hogy szakembert küldenek ki hozzájuk. A kiegészítések és kiigazítások után megfelelő tervnek tartják ezt is a járási vezetők. A szabadi Kossuth tervét tanulmányozva a főállattenyésztő ráncolja a homlokát. Január elsejei állapot: 37 tehén. ötöt kiselejteznek, így év végére 32 marad. Most jönnek rá a szövetkezeti vezetők: elfelejtették betervezni az üszővásárlást. De miért akarnak vásárolni, hiszen a 14 előhasi üszőből, melyet az első negyedévre állítottak be, megtarthatnak maguknak utánpótlásra Az Állatforgalmi Vállalattal 195 sertésre szerződtek az idén. összesen 280 sertést értékesítenek. Trágyázott területüket növelik. A tavalyi 130 holddal szemben az idén 178 holdat trágyáznak meg — területüknek 29 százalékát. Magas az állatsűrflség a tsz- ben. 1,9 kataszteri holdra jut egy számosállat, és kilenc vagon az abrakhiányuk. A járási vezetők töprengenek: hol itt a kivezető út? ... Jönnek a szövetkezetek vezetői a tervekkel egymás után. Mennyi gond, vita után csiszolódnak a termelési tervek! Sok hasznos javaslat hangzik el, hogy minél jobban gazdálkodhassanak az idén a tsz-ek. M. K.-né Nagyobb er cl ly el! Bálványoson panaszkodott a falu egyik vezető embere: az utóbbi időben rendszeresen megtörténik, hogy szombat-vasárnaponként néhány részeg fiatal átvonul a kocsmából a KISZ-hely'sédhez, leverik a ’aka'ot az ajtóról, s a már előzetesen felfogadott egij szál zenésszel húzódják maguknak, amíg csők bírják torokkak hiszi, ez az öt-hat huligán, hogy neki mindent szabad, azt hiszik, hogy ők a császárok a faluban, s nincs, aki ellenük merjen szólni, nincs aki megfékezze őket. Más furcsaság is kiderül eze'iről a fenegyerekekről. És pedig az, hogy sc at zsebre rendeznek hétvégi táncos összejövete le kei!( ?) Minden tanácsi, minden rendőri engedély nélkül! A bevétel egy részéből kifizetik a zened'- jat, másik részét viszont a néhány házzal odább levő italboltban tüntetik el. Vajon ki vállalja a felelősséget a falu vezetői közül, ha egy- egy ilyen »rendezvényen« homály verekedés történik? Hiszen sem tanácsi, sem párt-, sem KlSZ-rendez- vényként nem lehet elkönyvelni ezeket az összejöveteleket. Sürgős és erélyes intézkedésre van szükség! w Állandó feladat— Tuijí Blílírs, csülöim sokra a kommunistákat? — kérdezte tőlem nemrégiben egy párton kívüli ismerősöm. S anélkül, hogy feleletet várt volna, így folytatta: — Ne vegye hízelgésnek, amit mondok, de úgy érzem, el kell mondanom, nagyon tetszik nekem az, hogy a párt vezetői állandóan hangsúlyozzák: a párttagság nem jelent kiváltságot, a kommunistának csak a kötelessége több, mint a pártonkívülinek, joga ugyanannyi van. És tetszik, hogy a párt most nagyon megválogatja: kinek enged bebocsátást soraiba: olyanoknak, akik hajlandók szívesen, ha kell, áldozattal is szolgálni a népet. Ezek a jóleső szavak jutottak eszembe a minap a városi pártbizottság végrehajtó bizottsági ülésén, amikor a pártépítő munka, a tag- és tagjelöltfelvétel egyéves tapasztalatait beszélték meg nagy gonddal, felelősséggel. Egymás után hangzottak el a vélemények, s mindegyik hozzászólásból érződött: a vitázók nagyon jól tudják: a párt egységének és tisztaságának megőrzése, a párt erősítése nem utolsósorban a helyesen végzett pártmi Art •„»építő munkán fordul meg. S a e"vita végén, azt hiszem, teljes Néjoggal állapíthatta meg meth Ferenc elvtárs, a pártbiakit már tagjelöltnek felvettek a pártba. Hiszen az igazi nevelés, a kommunistává érés ideje éppen ezután kezdődik zottság titkára, hogy **a párt el. A tagságra kiszemelt elv- városunkban egészségesen fej- 1 társ is feladatot, munkát vár, Népi ellenőrzés a nagyatádi TÜZÉP-telepen (Tudósító nktól.) A Nagyatádi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság decemberben vizsgálatot folytatott a nagyatádi TÜZÉP-nél. Megállapította, hogy a telep nem tudja teljes egészében fedezni a lakosság tüzelőszüksóg'etét. Tűzifát egyáltalán nem lehet kapni náluk, de nincs jobb minőségű szón sem. A Fonalgyárnak a Könnyűipari Minisztérium 45 mázsa tűzifát utalt ki a nagyatádi telepről, ezt sem tudták biztosítani. Így a gyár kénytelen a tűzifát piacon, őstermelőktől beszerezni. A szakszervezeti tüzelöutalványokra — kettő kivételével — megfelelő minőségű és mennyiségű tüzelőt adtak. Az anyagokat az előírásnak megfelelően tartják nyilván, s ezeket a lapokat pontosan, naprakészen vezetik. Az árut három telephelyen tárolják, ez megnehezíti a társadalmi tulajdon védelmét. BERIESI ANDRIS *®®®®®^wv^***^:*}' Beemömo«*®? ..l*®®®**®®®®* cAzhJmJ és hűség A betonelemeKet egy italbolt udvarán, az asztalosárukat is az udvaron, a szabad ég alatt tartják megfelelő raktár hiányában. A NEB a vizsgálat után a többi között javasolta, hogy a telepet a vasútállomás környékére helyezzék át. Jelenleg ugyanis az állomástól másfél kilométer távolságra van. (Fuvarköltségük 1960-ban 207 ezer forintra rúgott.) A telep elhelyezésére igen alkalmas terület lenne a régi (már nem működő) téglagyár terülee. Javasolta a NEB azt is, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyek ebben az esztendőben építkeznek, az anyagot már most szerezzék be, a telepen ugyanis elegendő építőanyag van. így a TÜZÉP újabb szállítmányokkal tölthetné fel készletét, és a nagy építkezések idején sem lenne anyaghiány. *8 lődik«. E megállapításban benne van, hogy az üzemi, területi pártszervezetekben az utóbbi években méltó helyére került a pártépitő munka. A legtöbb helyen elvetették azt a korábbi hibás szemléletet, amely a pártépítést elszakította a többi munkától, a párt előtt álló többi feladattól, s részfeladattá szűkítette azt. A pártszervezetek níegértettéK, hogy miként elképzelhetetlen a »tiszta pártmunka«, ugyanúgy a pártépítés irányítását sem lehet bérbe adni a vezetőség egy tagjának. Erre a munkára az egész vezetőségnek, sőt az egész párttagságnak gondot kell fordítani. A legtöbb helyen így is van. A TRANSZVILL-ban például a pártcsoportok is felhívják a vezetőség figyelmét egy-egy jól dolgozó, tagjelöltfelvételre alkalmas társukra. Másutt sem a véletlenre bízzák a pártépítést, hanem a párttagok figyelemmel kísérik a párton kívüli munkatársaikat, és akikről azt látják, hogy munkájukkal, magatartásukkal, politikai nézeteikkel a párterősítésnél szóba jöhetnek, azokkal tervszerűen foglalKoznak, elvtársi módon segítik őket, hogy megtalálják a párthoz vezető utar,. S nem kampányfeladatnak tekintik ezt a munkát, hanem akiről úgy vélik, hogy beváltotta a hozzáfűzött reményeket, azt kézen fogják, s bevezetik a kommunisták családjába. Jó ez a módszer, hiszen nem is egyszer tapasztaljuk, hogy rendes, tagfelvételre érett ember szégyell a pártnál kopogtatni, attól fél, hátha tolakodásnak veszik jelentkezését. És sokan vélekednek így is: »A kommunisták látják, hogy hopvan dolgozom, ha érdemesnek tartanak, úgyis szólnak«. S valljuk meg, hogy nekünk, akik átestünk már ilyenen, milyen felemelő érzést jelentett, amikor a párttitkár vagy valamelyik kommunista tudtunkra adta: méltónak tart bennünket a párttagságra. Vétek volna magára hagyni, segítséget a vezetőségtől és különösen az ajánlóktól, hogy bebizonyíthassa: teljes ember, jó kommunista akar lenni. Megadják-e ehhez a kelló támogatást pártszervezeteink? A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb helyen megadják. Említésre érdemes a ruhaüzemi elvtársak példája. Tavaly 23 dolgozót vettek fel tagjelöltnek (kár, hogy közülük csak 8 volt a nő), és rrlnd- annyiukat ellátták valamilyen érdekes megbízatással. A múlt évben felvett 16 tagjelölt közül tizennégyet bíztak meg párt-, illetve tömegszervezeti munkával a Textilművek párt- szervezetében. De sajnos, itt egy munkásnőből kétévi uigje- löltség után sem lett párreng, mert nem foglalkoztak vele úgy, ahogy kellett volna. Néhol pedig till alacsony a mérce, amit a párttagok a felvételt kérő elé állítanak: szemet hunynak nagyobb hibái láttán, pedig azzal segítenék igazán fejlődését, ha megmondanák neki: nézd, neked még ezek meg ezek a hibáid, próbáld lefaragni őket, s akkor gyere hozzánk újból. Igaz, ezt nehezebb megtenni, de mégis ezt kell cselekedni, mert ezt kívánja az őszinteség és a párt érdeke, az pedig előbbre való kényelemszeretetünknél. Mindent összevetve:tei. -sen jogos a már idézett megállapítás: a városban, akárcsak másutt, egészségesen fejlődik a párt. A múlt évben felvett tagjelöltek csaknem kétharmada fizikai munkás. Tíz százalékot képviselnek az értelmiségi dolgozók, szép számmal kerültek a pártba például pedagógusok. Ha nem kielégítő is, de örvendetes előrehaladás történt a nők felvételénél, hiszen a tagjelölteknek csaknem 30 százaléka a nők közül került ki. A városi párt-végrehajtó bizottság a múlt év tapasztal i- taiból a maga számára is levonta a tanulságokat Elhatározta, hogy hamarosan megszervezi és általánossá teszi a tagjelöltek iskoláját, ahol jórészt a párt legfőbb törvényét ismertetik meg a párt leendő harcosaival. Azt, hogy hogyan válhatnak jó kommunistává. Varga József frontot, csendesek, $ és csalódottak lesz-* f12) járták a szerények nek... ® Aztán azon vettem észre ma- jjj gam, hogy az olajos, piszkos * , ^ „ ___ b etonon ülök, vállamban fáj- jjj tét Zsófi nővér, Hnlnim hn«í+. Ami'kor felnvitöt- 5é? « főmŰtŐSHŐ A FOMUTŐSNŐ Véget ért a műdalom hasít. Amikor felnyitottam a szememet, egy nyugodt '$ veszj arcáról Péter kezében megállt a gyufa. A fellobbanó kékes láng fénye furcsán megvilágította az arcát. — Te tudod? — Táncolt a lángnyelv, már majdnem a körmére égett — Ismered talán az ítéletét? Vagy olvastad a periratokat? — Nem olvastam. — Ágikám — mondta és mélyet szívott a cigarettából —, Gézát te csak nagyon felületesen Ismered. Mit tudhatod te, hogy mi van a múltjában. — Ismerem a múltját is, az ügyét is a legapróbb részletekig és mivel a saját múltamat és a te múltadat is ismerem, tudom hát, hogy Géza ártatlan. — Péter csodálatos volt ebben a pillanatban. Nem ismertem embert, aki ennyi önuralommal rendelkezett, mint ő. Csak a szemét vonta szű- kebbre, aztán kis idő múlva mutatóujjával halántékához nyúlt és finoman megnyomkodta, mintha valami láthatatlan jelzőgombot akarna működésbe hozni. Tudtam, hogy erősen gondolkodik, ezért nem válaszol, mert mérlegeli az új helyzetet. — Értelek. Tehát Géza mindent elmondott. — Mindent, Péter. — Értem. — Te is tudod, hogy ártatlan. Igaz? — kérdeztem. — Tudom. De... — Nincs semmi de — mondtam. — Gézának vissza kell kapnia a becsületét. És azt csak te adhatod vissza, árinál % inkább, mert Pista becsülete is veszélyben forog. — Ezt ’ csak a nagyobb nyomaték kedvéért mondtam és nem gondoltam arra, hogy ez valóban így is van. — Pista? — kérdezte meglepődve és most láttam először arcán a változást. Mintha kiesett volna szerepéből. — Pistának mi köze van a pécsi ügyhöz? — Csak annyi, hogy ő is ismerte a küldetésedet, nemcsak Bohus Géza. — S amikor részletesen elmeséltem a Gézától hallottakat, Péter felállt, s idegesen sétába fogott. Megvárta, míg befejezem, aztán megállt előttem. — Ági! — mondta nagyon határozott hangon. — A pécsi ügy nem derülhet ki. Ezt nagyon jól jegyezd meg. Sohasem derülhet ki. Gézát nagyon, de nagyon sajnálom és megígérem, hogy mindenben támogatni és segíteni fogom öt. De miriden erőmmel megakadályozom az ügy kiderítését. Nem szeretem a nagy szavakat, de ha most kijelentem, hogy még életem árán is, akkor ezt komolyan gondolom. — Géza becstelenségben éljen? — Inkább éljen abban, minthogy én elpusztuljak. — De miért pusztulnál él? Péter csodálkozva rámnézett — Ági, bocsáss meg a fogalmazásért, de kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy meghibbantál. Talán mondjak el mindent? — Igen. — Mindent? Azt is, ami veled kapcsolatos? Mert a mindenbe az is beletartozik! S veled mi történik, ha én mindent elmondok? És mi történik velem, a családommal? Talán nem akasztanak fel... de... Nem, nem ... Még a gondolata is képtelenség. — Izgatott volt, hangja perzselt. — Leült, közelebb húzta a széket, megfogta a kezemet. — Figyelj rám, Ági. Gézát nem zárják újra börtönbe. Az ügy lezárult. Szerzünk számára egy jól jövedelmező állást, lakást is fog kapni, s talán pár év múlva a párttagságát is visz- szakapja. Az ő helyzete most már nem olyan súlyos. Még sohasem láttam Pétert ennyire idegesnek... Negyvenhárom tavaszán apát kísértem ki az állomásra. Diós- jenőre utazott a Nyugatiból. Gondolataimba süppedve indultam a kijárat felé. Katonák, katonák mindenütt. Fiatal, nevetőarcú katonák. Különösebben nem foglalkoztam a politikával, de azt például megfigyeltem, hogy a katonaruha mennyire megváltoztatja az emberek jellemét, magatartását. Amíg a pesti utcán sétálnak és ezer kilométer választja el őket a fronttól, addig olyan magabiztosan, olyan fellengzően viselkednek, mintha száz csatanyerés volna mögöttük és furcsa módon a frontkatonáknak kijáró tiszteletet követelik a maguk számára. Néztem és sajnáltam löket. Egy év múlva, ha meg_ ® ® le- a maszkot, és kilép a folyosóra. A lábadozó betegek közül vagy tízen veszik körül. — Mit gondol, nővérke, mikor engednek haza engem? — kérdezi az egyik. — Mikorra várható a teljes felgyógyulásom? — így a másik. — A doktor úr majd megmondja maguknak — hárítja el a sok férfiarcot, parázsló szemet lát- _ tara, melyből sajnálkozás, bo-* csánatkérés hullámzott felém, $ A férfi hónom alá nyúlt, fel- * segített a betonról, végignézett rajtam. — Elnézést kérek... mondta fojtott hangon mindketten elbámészkodtunk. Szerettem volna pofoncsap- jí; ni. Mindketten... mintha hí-® bás lennék, hogy feldöntött, jjj Valami olyasmit hápogtam, ® hogy őrült, vagy mafla. Dejg nem sértődött meg, csak bá-áj múlt rám, mintha soha életé-* ben nem látott volna még nőt.* Nem törődött a megjegyzésem-* llallLJä mel, azzal sem, hogy síró két- türelmetlen kérdést —, addig üzenetet közvetít. Szíwel-lé- ségbeeséssel sápítoztam be- ®;s tartsanak meg minden uta- lekkel végzi munkáját, kosztümömön, ^sitást — teszi hozzá szigorúsá- _ Miit csinál szabad idejé- got színlelve. ben, Zsófi nővéy? Nem könnyű dolog a be*e- T ön reng, mondja-e vagy piszkolódott csak nézett, s amikor zsebkendőmmel le akartam porolni szoknyámat, megfogta csukló-|g — ^6 f^glalko^s. Ha , . fjjsúlyos a betegség, féltő gond- né: Nem szabad. Még jobban jajjal veszik körül a beteg á-iát. __ *s ha már a gyógyulás útjára szülök Gorombaságo- rálépett, a türelmetlenséget kell elpiszkatja. Kifakadtam. — Tanulok, érettségire kékat vagdostam a fejéhez, mert*nagy türelemmel csillapítani, kétségbeestem ruhám láttán. »Az orvosoknak ehhez nyújtaElmosolyodott. Kedves, fiús volt a mosolya. — Nem tudtam, hogy maga£főműtősnő is. ennyire szép — mondta hal-jjí kan. — Ha sejtettem volna, *. hát... No, hagyja már a csu-jj kis-Inak nagy segítséget az ápoló- $ , .. .... Tr . . , dott, amikor latta, hogy *nok, koztuk Varga Istvánná idösebhek is tanulnak/H Amikor beiratkozott a leánygimnáziumba, egy kicsit restelkedett. de aztán meg iig-inála : teaként háromszor találkoz'k tanáraival az esri iskolán N°m ftávolát köininyű így, hisz szolgálata nem mindig igazodik a tanítáA hófehér köpenyt és a ha- ®iát szorosan lekötő dába azt a ruhát .Kitisztítjuk...®nyolc éve hordja. Vidékről je- órákhoz, nem olyan nagy vész. Inkább jelentkezett a kaposvári Ápoló- az érdekes, hogy megütötte-e.jnőkénző Iskolára, s a betegek magát? Tudom, szamár va-* . . á életM_ gyök, mafla, udvariatlan frá-*g . oza™; falasé ót a eiet í ___________________ t ér, de nem tud olyan sértést.»jvatásul. Két év óta főműtősnő a ahogy a k<jrháziban he]-káli, hozzám vagdosni, melyet nem imegyei kórházban. Ha egy ki' . , , . , . , , __.. . ® minden bizonnyal az í'k-laoat urnek el... aside je van, ott ül a " - Ä«ya (folytatjuk.) mellett, vigasztal, Zsófi nővér érettségire szül, hogy munkáját még kéletesehb-m láthassa el. kétöS dók között is sikeresen vizsgá- ievelet ír, zik.