Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-13 / 11. szám
Péntek, 1961. január 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP A végrehajtó bizottsági ülés helye: a Kőolajvezeték Vállalat 'dÚöl rr o oj l az cl ejpß... Azt mondták a siófoki KISZ- bizottságom az elvtársak két héttel ezelőtt, hogy lesz egy érdekes végrehajtó bizottsági ülésük, amire érdemes elmenni. A Kőolajvezeték Vállalat KISZ alapszervezetének 1960- bam végzett munkáját értékelik a helyszínen, a telepen. Igaz, másutt is csinálják így a v.b.-üléseket, de mindig van valami újszerű varázsuk ezeknek a megbeszéléseknek. Akárcsak itt is, hiszen például Szabó Sándor úgy, amint dolgozott, munkaruhában jött be a terembe, hogy hozzászóljon Kiss János alapszervezeti titkár szóbeli beszámolójához, s elmondja véleményét a vitában: — A.bban látom a hibát, hogy az idősebbek nem törődnek eléggé a fiatalokkal, nem járnak elég gyakran az ifjúság közé. Kitől tanuljuk hát meg, hogy mit miként kell csinálni? Az a helyzet, hogy többen a nagy képzettségű, régi szaktársak közül úgy félnek például a mozgalmi munkától, mint a tűztől, s ahol lehet, elkerülik. Szabó elvtárs mindezeket akkor vetette fel, amikor a titkár jelentése és jó néhány hozzászólás elhangzott már, bontakozóban volt a vita afölött, amit Pintér Károly említett meg: jogos volt-e a titkár siránkozása, hogy a lehetőségek ellenére nem folyik olyan ifjúsági munka a vállalatnál, amilyen folyhatnék. S az idősebbek emlegetése, úgy látszik, időzített bomba volt, mert ekkor kért szót Szabó András, az üzem pártszervezetének képviselője, és megkérdezte: — Miért nem szólt Kiss elvtárs a párttaggyű'lésen? Ha; nem tudunk róla, hogy mi a baj, nem is segíthetünk — állította. Még pontosabban fogalmazta meg ezt a gondolatot Kasza# Julianna: — Nemcsak egy ember, a titkár jelenti a pártot az üzemben. Vagyunk vagy hetvenen. Kiss elvtárs azonban a fü- lecskéjét sem mozdította; ha a párttitkár elvtársat nem talál-1 ta a helyén, mástól is kérhetett volna tanácsot, segítséget. Biztosíthatom a végrehajtó bizottságot, hogy igent mondtunk. volna a hívó szóra. Most már arról esik szó, hogy miért vállal Kiss János annyi munkát magára, miért ZJarman voltunk az imént, de most öten vagyunk a Textilművek leányotthonvezetőjének szobájában. Farkas Ilonka fonónőt én kérettem ide a »Ballada a katonáról« című film napközi előadásáról, a kultúrteremből. Ráczkevei Teri és Zsobrák Margit pedig váratlanul .toppant be azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az otthon vezetőnőjének bemutassa a 750 forintos textilutalványon vásárolt ruhákat. Három év óta kapják minden évben ezt a kedvezményes ruhajuttatást, és azóta meggyőződtek arról is, hogy nemcsak a vásárlás előtt érdemes kikérni a vezetőnő tanácsait, hanem utána is hasz- f nos égy kis — mint ők mondják — divatbemutatót tartani. A földek végleges számbavételével most foglalkozik a komlósdi Terv Termelőszövetkezet vezetősége. A felfejilődés után a második zárszámadást készítik, mégis módosítaniuk kell a tavaly meg azelőtt beírt adatokat. A papír és a valóság ugyanis nem minden esetben egyezett. Előfordult az ősszel olyan rendellenesség, amin mosolyogtak is, bosszankodtak is. Novemberben felszólítást kaptak Barcsról, a járási mezőgazdasági osztályról: »Törjék le sürgősen a maradói hót holdon a kukoricát«. Ekkorra már minden kukoricájuk fedél alatt volt. Mégis, miért küldhette a sürgető levelet a járás? Azért, mert a termelési tervben 107 hold kukorica szerepelt. El is vetettek volna ennyit, de nem volt hová. A kukorica ugyanis a legkésőbb vetendő tavaszi növény. S ez akkora területet foglalhatott el, amekkorát hagyott a répa, a burgonya és más vetemény. A tervezett terület nem maradt meg a kukorica számára. Pedig a papír ezt mutatta. Igen ám, de új majorjuk is elfoglal csaknem tíz holdnyi szántót. A tervszerű gazdálkodáshoz tehát már ma szükséges, hogy vegyék számba pontosan a szövetkezet rendelkezésére álló területet. Fontos ez azért is, hogy a földjáradék kifizetésének alapját képező adatok végre megbízhatóak legyenek. Tavaly ugyanis — a rendezetlen nyilvántartások miatt — a háztáji területekre is fizettek föld járadékot! Ettől az indokolatlan kiadástól feltétlenül megmenekülnek az idén. Az a baj, hogy a két év földkönyvei és a tagosítási jegyzőkönyv adatai sok esetben nem egyeznek egymással. Varga Jánosné például az — 1951—52-es beadási könyv tanúsága szerint — 11 kh 1074 nö. szántóval és réttel rendelkezett, s ezt adta közös használatba, szőlőjét és kertjét háztájiként műveli. Nyilvánvaló, hogy a különféle kimutatásokban szereplő 16 kh 682 négyszögöl, illetve 15 kh 423 négyszögöl, avagy a 13 Ich 1253 négyszögöl — nem pontos. Földet azóta nem vett, tehát közös használatba 11 kh 1074 négyszögöl szántót és rétet adhatott, erre jár neki földjáradék. A körzeti földnyilvántartó és a babócsai földművesszövetkezet főkönyvelője segítségévéi, a hivatalos iratok adatainak egyeztetésével, személyes érdeklődés és tájékozódás útján állapítják meg tételesen, ki mennyi földet adott a közösbe. Ennek alapján pontos nyilvántartást készítenek a földterületről, ez pedig előfeltétele annak, hogy most, zárszámadáskor mindenki csak az őt megillető összegű földjáradékot kapja, és az idei termelési tervben előirányzandó mondjuk 107 hold kukoricának pontosan 107 holdnyi terület maradjon. K. J. nem fordul bizalommal a tagsághoz, a járási ^bizottsághoz} £" most“ an^llST hogy a egy-egy nehezebben megoldha-i vezetőnő kézbe fogja a e\ék to feladat előtt .ínyion hálóingeket, a narancs-, S okos megfontolt segítem i eitrom rózsa. ^ kl tudja még akaró elvtársi tanácsok Ijovet- i mil szinű gyön örű tórül: keznek. b!zni kell az $^*7* közöket, az ágyhuzatokat, a ban’,látni, kf1 sajatos eletkont szaivétákat, és elismerően bó- problemaikat, meg keU érteniílintva ezt mondja: _ Ragyogó, néha csapongó viselkedésüket, Mert bár a fiatalok nem egyszer kissé nyeglék, az élet könnyebbik oldalát látják csak, mégis szinte öntudatlanul a jövőt ígérik, a jövőt alkotják. Ezért kell őket sok szeretettel gyúrni, formálni, míg végre igaz emberekké válnak. S hogy ne csak álialánossáTeca, remek ízlésed van, szép dolgokat vettél. Ráczkevei Teri jó ízléséről modem télikabátja és az alatta levő zöldes, .vastag szálú pulóver, a szép szoknya, a nylon harisnya és a tűsarkú cipő is árulkodik. Amikor beperdülve váratlanul azt mondja, hogy három napra Bécsbe megy, az ember önkéntelenül gokban essék szó a hibák ki ja-J is feírántja szemöldökét. De vitásáról, v. b.-határozat szü- semmi hitetlenkedés, amit mond, nem alaptalan. Már tervezik a KISZ-szel a programot. Zsobrák Margit mindezt bizonyltja is, és a nevelőnő helyt- ad az állításnak. Nem ritka az letik az alapszervezet vezetőségének megerősítéséről, a KISZ- oktatás sürgős megindításáról, a gimnazistákkal való kapcsolat mielőbbi felvételéről. Aztán ígéret hangzik el az J ilyen bejelentés, ö ugyan még üzemi bizottság elnöke, Nagy J nem, de a gondjaira bízott fo- Mihály részéről, hogy a jövő-Jnónők közül jó néhányan meg- ben sokkal többet segítenek, sj fordultak külföldön, ugyanerről beszél Meixner Ist-j Szóval ez a két lány hirte- ván, a járási pártbizottság \ len berobbanásával megzavar- munkatársa is. ita a Farkas Ilonával folytatott A Kőolajvezeték Vállalat^ fiataljainak lehetőségei szinte korlátlanok. Most derül ki a v. b.-ülésen, hogy új autóbuszt vett a vállalat, melyen kirándulásra indulnak, van jó néhány motoros» és vitorláshajójuk, mélyekkel a nyári idényben szórakozhatnak, nem beszélve a kitűnően felszerelt kultúrteremről. De ezek önmagukban holt lehetőségek. Ki kell használni őket, hogy mindenki javára váljanak. Helyesen összegezte a v. b.- ülésen Weidl József, a KISZ járási titkára a tapasztaltakat: leginkább a vállalat fiataljain áll, milyen lesz a KISZ alapszervezet munkája a jövőben. Tehát ennék szellemében kell cselekedni, Polesz György beszélgetést. Igaz, témánk nem volt idegen attól, és ezt a két lány mindjárt igazolta is. Farkas Ilonka ugyanis még csak most latolgatja, hogy mit vásároljon a textilutalványon, csak a fizetését várja, hogy azt is hozzátéve elmenjen valamelyik kolléganőjével az áruházba. Néhány perccel előbb éppen azt kérdeztem tőle, hogy mit vesz, majd pedig, hogy mondja meg nyomban, hány ruhája van. Ettől a kérdéstől azonban zavarba jött, s lassan elkezdte számolni, hogy három estélyi ruha, egy kék, egy szürke, egy plisszíro- zott szoknya, aztán megállt. Szóval nem tudja, nem számolta meg. Elég az hozzá, minden alkalomra mindegyikből bőven van választék — mondta, és ekkor toppant be a két iány. Ezzel vége is szakadt az Ilonkával folytatott beszélgetés fonalának. 7Vem lenne tapintatos do1 ’ log ebben a szinte karácsonyihoz hasonló vásárlási lázban megint visszakanyarodni oda, hogy Ilonka árvalány, nem ismeri a szüleit, s megkérdezni tőle, hogyan érezte magát akkor, amikor — mint az előbb említette — egy szál nyári ruhában négy évvel ezelőtt idejött az üzembe, és mert nem volt cipője, szandálban várta meg az első havat... Mondom, hangulatrontás lenne újból visszatérni ahhoz a témához. Sokkal jobb nézni ezeket az új ruhákat, sokkal jobb hallgatni Ilonka büscke kijelentését, hogy ő a legtöbbet termel gépével másik két műszaktársa mellett. Jobb viccelődni, elnyújtózni gondtalanul a fotelben, odafigyelni egy kicsit a kultúrteremből behallatszó filmzenére, vagy arra gondolni, hogy a legutóbb horgolt terítő, csipke melyik vásárolt holmival adja a legszebb összhangot. Kit érdekel már az a régi szandálféle, amely annak idején téli cipő is volt? Ezeket a lányokat már biztosan nem. Beszélgessünk, kacagjunk, tréfálkozzunk hát ebédig, a műszakig. Nem hiszem, hogy valaki is neheztelne ezért. Hisz a becsületes munkának a jutalma mindez. A munkáé, amely nemcsak Ilonkát formálta négy év alatt komollyá, megfontolttá, a könyvek iránt érdeklődővé, kiegyensúlyozottá, hanem Iáin csak, anyagilag is meghozza gyümölcsét. Beszélgessünk hát inkább a jelenről, a jövőről, a családi tűzhelyről, amelyről minden lány álmodik, s amelynek melegét, nyugalmát ebben a nagy, közös otthonban nemcsak ők hárman, hanem a többiek is így készítgetik. Beszéljünk erről, a mai munkáséletről, amely itt zajlik a televízió; a filmek, a könvvek, a fotelok; a modern gépek között. Ráczkevei Terit, az ugrifüíes csoportvezetőt, aki a gépek között is mindig villámgyorsan mozog, nem kell a mosolyra biztatni, de Zsobrákot sem és Ilonkát sem. A z idő gyorsan megy, pe- dig Ilonkának még el kellene mondania, hogyan alakult az élete attól kezdve; hogy az üzembe jött, hiszen csak addig jutottunk el, hogy szandálja volt, és leesett az első hó, amikor idekerült. A csomagokra esik a tekintetem; és belém nyilallik a kérdés; vajon ilyen boldogság láttán kell-e részletezni az itt eltöltött éveket Fölösleges! Az azonban jó volna, ha Ilonka elő tudná keresni azt a régi; régi szandált és oda tenné a tűsarkú cipők mellé, megnézné; összehasonlítaná a kettőt ezen az évfordulón. Mert ahoev nézem, hamarosan leesik a hó... Szegedi Nándor INKÁBB qyaloqoljanak? Két ember beszélget, panaszkodik, s én, a harmadik hallgatom őket A téma érdekes, és a panaszt jogosnak vélem. Mindenekelőtt meg kell említeni a következőket: Annak '.dején gróf Hoyos Miksa érthető okokból hozzájárult ahhoz, hogy a vasútállomást Lad és Gyöngyöspuszta között építsék meg. Ugyanis az utóbbi helység teljhatalmú ura kebelbarátja volt a grófnak. így aztán a ladiak meg a pusztaiak csaknem négy kilométert gyalogolhattak; ha utazni akartak. A gróf kisvasutat építtetett az uradalomtól az állomásig, a terményt ezen szállították, a méltóságos urat pedig hintó vagy szán röpítette ama ritka alkalmakkor, amikor el kívánta hagyni szeretett rezidenciáját. Azóta a hosszú úton baktató utasok szakadatlanul átkozták — jogosan — a hajdani ■mágnásokat. Egy év óta autóbusz jár Lad és a vasútállomás közö*t. Ez nagy előnye volna az utazó falusiaknak, ha... No, igen, gyakran akad valami, ami az örömbe keserűséget, bosszúságot vegyít. Ebben az esetben az autóbuszok pontatlan érkezése az a bizonyos üröm. De hallgassuk csak a két beszélgetőt. — Reggel nem tudok*kijönni az állomásra a busszal, mert menetrend szerint is két perccel később ér oda, mint a vonat, de legtöbbször ez az idő is megnövekszik. A reggeli vonattal érkező utasoknak fél kilométert kell gyalogolni, s felveszi érkező BERIESI AHDRAS cAmiás és hűség au Már belátom, nem engedhetted, hogy Géza egyedül viselje annak a pécsi ügynek a következményeit, hiszen te is ismerted Péter küldetését, tehát a valaki mögött ketten álltok. Ila jsmertem volna szándékodat, azt hiszem, akkor este minden erőmet, asszonyi ravaszságomat, mindent felhasználtam volna, hogy eltérítselek szándékodtól. De nem ismertem, bezárkóztál előttem, eltitkoltad gondolataidat, csak azt éreztem, hogy féktelen gyűlölet dobog benned Márti viselkedése miatt. A vacsoránál hosszú ideig szótlanul ültél, még Petró bácsit sem méltattad figyelemre, csak akkor élénkültél fel, amikor anyád szóbahozta Gézát. Szinte örültél a témának, örültél, hogy végre kiöntheted a szívedben felgyülemlett keserűséget és szidhatod Márti személyén keresztül azokat az asszonyokat, akik nem várták meg a férjüket. Az volt az érzésem, hogy anyád is örült ennek, mert végre ő is kipakolhatott. Amikor kifejtette azt a véleményét, hogy Márti becsületesen viselkedett, becsületesebben, mint azok az asszonyok. kik megvárták ugyan a férjüket, de távollétük alatt lépten-nyomon megcsalták, és most játsszák a szenvedő, mártír asszonyt, az ájulás környékezett. Sejtettem, hogy anyád rám céloz s agyam szédületes gyorsan járt, azon töprengtem, mit tudhat anyád? S mennyire felszabadultam, amikor Petró bácsi felállt és menni készült. Elkísérted őt, s alig, hogy elmentél, megérkezett Koltai Páter. Szerencsére a felesége nem jött. Nem nagyon tetszett neki, hogy elmentél. Anyád azonnal tüntetőén elvonult, még látni sem akarta Koltait. GyerekJcacaj szűrődik be hozzám az utcáról... Az egyre jobban távolodó gyerekzajra, csivitelésre figyeltem és magamban arra gondoltam, pár év múlva Lacika is óvodás lesz. Vajon ki lesz a mostohája, hogy fog bánni vele? Ugye, te nem engeded, hogy gonoszkodjanak vele? S mit mondasz az én egyetlen gyermekemnek, ha megnő és keresni fogja az anyját, ha kíváncsi lesz, hogy milyen voltam, milyen volt a természetem? Ne hazudj neki. Pistám, sohase hazudj, mert a hazugság elpusztítjaaz embert, a boldogságot, mindazt, ami szép, mindazt, ami nemes, mert hazugságra nem lehet boldogságot építeni. Azt akarom, hogy őszintén beszélj rólam. Talán az volna a legcélszerűbb, ha ezt a füzetet eltennéd és amikor jónak látod, odaadnád Lacinak. Olvassa el. Ismerje meg anyját. Nem szabad hazudni. Nagyon vigyázz erre Lacika nevelésénél. Péter hazudott. Nekem is hazudott, önmagának is hazudott és most mindannyian szenvedünk a hazugsága miatt. Ismered Pétert, nagyon halk- szavú, sima modorú, nagyon okos és nagyon művelt ember, aki sohasem jön indulatba, mintha nem volnának idegei. Mennyire szerettem azt az embert! Mikor ott ült velem szemben, amikor fekete szemöldökét felvonta, hosszúkás arcát félrehajtotta, tudtam, hogy tanulmányoz és arra gondoltam, mit is szerettem rajta. Mi volt az a varázs, amely belőle áradt, amely fiatal lelkemet annyira rabul ejtette, hogy neki adtam álmaimat, vágyaimat, szerelmemet s talán még az életemet is feláldoztam volna, ha kéri. Ott ült velem szemközt, s mint egy kiállítási tárgyat, úgy tanulmányozott, nyugodtan, fürkésző szemmel, de mindketten éreztük, hogy kettőnk között ott emelkedik az áthatolhatatlan fal, az idő, s már sohasem lehetünk azok, akik voltunk, még akkor sem, ha közös életünket ezer szállal kötnék össze az emlékek, de azt is tudtuk, hogy sorsunk végső soron egymástól függ, akaratunk, cselekvésünk eltép- hetetlenül összefonódott, titkunk ránehezedik életünkre, s ez a titok, vagy a titkok sorozata rabszolgaságban tart. Pokoli volt, mérhetetlen szenvedést okozott, hogy a Gézával folytatott beszélgetés során felismertem valamit, megtudtam valamit és ez a valami nagyon fájt és ez a valami mégis jó volt, mert még erősebben hozzád láncolt. Nem tudom, érezted-e már életed folyamán a becsapottságot, a kiszolgáltatottság érzését. Olyasmire gondolok, egyszer rájössz arra, hogy az lopott meg, akiben nagyon bíztál, akihez mindig tisztességesen őszinte voltál, akinek minden szavát, minden cselekedetét aranyfedezetként fogadtad el. Ezt éreztem én akkor, ott, Péter jelenlétében. Becsapott. Mindig őszinte voltam hozzá, sohasem titkoltam el érzelmeimet, lelkem legtitkosabb rezdülését is elmondtam neki és megnyugvással fogadtam bölcs ítéletét, mert hittem, hogy igazat mond. Becsapott, megrabolt és hazudott nekem, és azon tűnődtem: ismeretségünk óta elmondott szavaiból menynyi volt igaz és mennyi hazugság. És mégis, szerettem volna hinni neki, szerettem volna nem csalódni, azt szerettem volna, ha kiderül, hogy én tévedtem, hogy érzéseim, gondolataim hamisak. Talán ez volt az oka, hogy életemben-..-^ha szerencséjük van, aj őket a Visnye felől először nem voltam hozzá sje-usz. De legtöbbször hiába vár- m£kedtemaSZk0dtaln & a-busz már elment. Este — Ma délután itt volt Bo-H'/lszant csakTlem két órával a hús Géza... — Figyeltem Pé-jjjonat érkezése előtt ér ki az tér arcát Egyetlen izma semSjállomásra. Sokan inkább a rándult meg, arca nyugodt... radt, talán csak a szűrne pa-^“yalo^st halasztják, mint a rázslott feL ^bizonytalan autóbuszt — — Igen? Szerencsétlen em-j^mondja Tibor bácsi. bér. Sajnálom őt! Mit mesélt?* _ £n tudom ^ "igazán — Nem rehabilitálták. áh ____. . . . , __ Tudom gjmennyire helytelenül van — Ismered ügyét? ^megszervezve ez a járat — — Nem. Honnan ismerném?^folytatja a másik. — Ha a vo— Hazudik. Péter hazudik. TJe-y i,a érkezési vagy indulási miért hazudik? Ismernie kel!, ...__, , ,, h iszen ötvenben és most, két$'Qe,€3e 32 aUomásan Iennek a nappal ezelőtt, 1956 februárjá-!*j’)USSza^> sokkal nagyobb forgal- ban is tanú volt Géza tárgya-mat bonyolíthatnánk le. Vis- lásán. — Sajnos — mondta ké-^nyén kell a kocsinak állni min- sőbb —, ezek az ügyek mind,1den éiszaka ,,ahad a- -laH. szigorúan bizalmasak, nem me-r 3 ® a^' sélhetnek a szabadultak még ■ Ladon viszont a megüresedett a családtagjaiknak sem. Vag.v*na®y garázsok kihasználaüa- Pista neked elmesélte az ügyét?^nok- A buszt az időjárás vi— Nem. Semmit sem mon-jnszan^a^sa,^a* hamar tönkretedot; ijjszik — ez tetemes kárt jelent a ' . . ... ^népgazdaságnak is —, holott Na latod. Géza is hall-.^okos rendelkezé'isel tető alá gat. Valószínűleg aláírattak;* lehetne vinni. És az utazni kávéié egy nyilatkozatot szabadu- jj vánó falusiak többnyire gya- lásákor... Szerencsétlen em-járnak az állomásra, mert . ... .. , ».nem bíznak az a utóbusz'"1 an« bér. Mit mondott, rrnhez akar|De ezen fa lehetae £egiteni, kezdeni? ájcsak arra kellene gondolniuk — Vissza akarja szerezni aía menetrend összeállítóirak, becsületét... §hogy akkor járjon a busz, ami— Ártatlannak tartja ma-^.azt a közön^g igénybe is ätudja venni — mondja Karcsi §at- gíbácsi. Lassan, tagoltan ejtettem ki áj Két ember mondta el véle- a szavakat. j|jményét: az utas és az autóbusz— Én tudom, hogy Géza ár-|vezeA ök ne tudnák, hoay mi , ,, ;Sa hiba, es hogyan lehet aztkitauan- ä javítani? (Folytatjuk.) & Heraesz Ferén#
