Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-12 / 10. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1961. január 12. Néhány gondolat a téli tervekről, a népművelés anyagi és erkölcsi támogatásáról filmszínházaink műsorából t Vörös Csillag LÁMPALÁZ EGY IGEIM TEKINTÉLYES megyei vezetőnk a közelmúltban azt fejtette ki egy viszonylag népes plénum előtt: »A falvakban a téli terveknek olyanoknak kell lenniük, mint a szentírásnak. Eltérni tőlük nem szabad!« Ügy vélem, a mondottakkal egyetérthetünk, élve azzal a bővítéssel, hogy az eltérés egy változatának mégis szabad utat kell engednünk. Ez a változás pedig az, ha a községek a téli tervben megfogalmazott feladatokon kívül többletet vállalnak és valósítanak meg. Sajnos, ilyesféle változtatásra adódik a legkevesebb példa, az általános tapasztalat inkább arra vall, hogy vajmi kevés tiszteletben tartják nem is . egy helyen a téli tervek »szentírás« jellegét. Nem szeretném elveszíteni a tárgyilagosság bírálatban kötelező mértékét, éppen ezért jegyzem fel, hogy a téli tervekkel szembeni hanyagság kórokozói nem újke- letűek. Egy már korábban hibásnak bizonyított szemléletből erednek, abból tudniillik, hogy minden más előbbre való, mint a népművelés, s ha a tanácsok elvégezték minden egyéb munkájukat, akkor következhetnek a falu kulturális problémái. A rossz, egy helyben topo- gásra kényszerítő hagyományokat sokkal nehezebb mindennapi életünk gyakorlatából száműzni, mint meghonosítani az újat, a jót. Tagadhatatlan tény, hogy a falu párt-, állami és gazdasági ve- zfetői még sok helyen csak igen lassan ismerik fel és ismerik el a népművelés jelentőségét a szocialista társadalom kialakításában. Azt, hogy a népművelés ugyanúgy odaadásukra, tevőkészségükre, teljes erkölcsi támogatásukra tart számot, mint teszem azt a népgazdaság tervfeladatai! De térjünk vissza a téli tervekhez, amelyek tartalmukban gazdagok, szépek. Viszont megvalósításuk gyakorlatában nem egy és két helyen éktelenkednek súlyos szépséghibák. Túl sokat markoltak volna a tervek készítői? Ezt nem állíthatnánk. Az »elmaradt«-rovatba került programpontok dolgában inkább és újra csak a hozzáállás gyengesége kifogásolható! A Pató Pál uras magatartás, mely — szükségesnek tartom ezt is megjegyezni — első fokon a kulturális élet vezető munkásainál tapasztalható, csak azután a községi tanácsoknál. Ott, ahol a művelődési ház igazgatója, a község népművelési ügyvezetője, a pedagógus, a vidék értelmisége kardoskodik a kibontakoztatásra váró kulturális élet, a népművelési teendők elvégzése mellett, kicsit szabadon fogalmazva : rágja a községi tanács fülét segítségért, szigorúbb ellenőrzésért, jobb irányításért, ott ismeretlen fogalom az elutasító, az »ej, ráérünk arra még!« magatartás. DE MENNYIVEL JOBB AZ ÖSSZHANG kulturális vezetők, párt-, állami és gazdasági vezetők között, ahol az utóbb felsoroltak nemcsak méltányolják (esetleg egy jelentés- készítés erejéig!) a falu kulturális felemelkedésén fáradozók munkáját, hanem személyes érdeklődésükkel is kitüntetik azt. Ha egy tanácselnök, tanácstitkár vagy más vezető ember rendszeres látogatója például a falu kultúrházának — és nemcsak film- és színházi előadásokon jelenik meg —, sokkal hamarabb szemébe tűnik a művelődési ház külsőbelső elhanyagoltsága, a berendezés sivársága és így tovább. A helyzet pontos ismeretében hamarabb kerül orvosság is ezekre a bajokra. Némely helyen, ahol sikerült televízióval, társasjátékokkal, sajtótermékekkel megalapozni és vonzóvá tenni például a klubéletet, ott szűnnek a panaszok, mert a vezetők kíváncsisága köny- nyen nemesedik tartós érdeklődéssé, ügyszeretetté. Az a fontos, hogy legyen, aki »üsse a vasat«, legyenek a sikertelenségektől vissza nem riadó kul- túrmunkások. Ahol a falu életének vezetői nemcsak ritkán látott vendégek a népművelés területén, ott szükség esetén A tárgyalóteremből A könny már nem sej>ít Fiatal férfi áll a Kaposvári Járásbíróság dr. Szabó Sándor- tanácsa előtt. Zokog. Arcán végigfolynak a könnyek, látni rajt, hogy marcangolja lelkiismeretét a fájdalom, a felelősségérzet. Sajnos azonban, már semmi sem adhatja vissza annak a három embernek az életét, akinek halálát az ő figyelmetlensége, gondatlansága okozta. * * • Nagy reményeket fűztek Bogdán Lászlóhoz a somogy- szentpáli termelőszövetkezet tagjai. Becsületes, dolgos, józan embernek ismerték. Ezért küldték a pápai traktoros iskolára, s bízták rá Zetorjukat az iskola sikeres elvégzésé után. Nem is csalódtak benne. Nála lelkiismeretesebb, gondosabb, a gépet féltő, a szabályokat, utasításokat megtartó embert keresve sem találhattak volna. Csupán egyetlenegyszer nem vigyázott, s gondatlansága súlyos szerencsétlenséget okozott. Tavaly október 15-én burgonyát szállított pótkocsis Zetor- jával a kéthelyi állomásra. A tsz vezetőitől engedélyt kapott arra, hogy visszafelé hazavigye Androsics Márton tsz-tag háztáji kukoricáját. Rakodás közben — állítása szerint — két pohár édes mustot ivott. Nem volt részeg, még ittas sem. Űtközben felvette a hazafelé tartó Kovács Józsefnét, tehát négyen — ő, az Androsics házaspár és Kovácsné — ültek a gépjárművön. Ott, ahol a marcali—balatonszentgyörgyi vasútvonal keresztért az országutat, Bogdán — megszegve a KRESZ szabályait — nem állt aaeg, hogy meggyőződjék az áthaladás veszélytelenségéről. A Marcali felől érkező tehervonat a Zetor és a pótkocsi közé rohant. Androsicsné a helyszínen, férje és Kovácsné a kórházban halt meg, maga Bogdán súlyos sérüléseket szenvedett. — Meg akartam állni, de az egyik utas kosara a lábamhoz került, lehajoltam, hogy megigazítsam. Akkor vettem észre, hogy az átjárón vagyak, amikor már csak néhány méterre volt tőlem a vonat Meg aztán a jobboldali ablak olyan sáros volt, hogy nem is láthattam ki — védekezik Bogdán. — Fiatal vezető, hiányzik még a kellő gyakorlata, s a MÁV is hibás, amiért nem látta el az átjárót sorompóval — hangoztatja a védő. Mindez nem enyhíti Bogdán felelősségét A KRESZ nem feltételessé, hanem kötelezővé teszi a megállást a gépjárművezetők számára, ha sorompó nélküli vasútátjáróhoz érkeze nek. Neki kétszeresen kellett volna ügyelni, hiszen sornogy- szentpáli lakos lévén jól tudta, hogy ennél az átjárónál már több halálos baleset történt A mozdonyvezető idejében adta a jelzést, egy gyalogos pedig integetéssel próbálta a vesztébe rohanó zetorvezetőt megállítani, s a vasút túlsó oldalán egy szénás szekér állott várva a vonat elhaladását. Bogdán azonban annyira figyelmetlen volt, hogy mindezt nem vette észre. A bíróság Bogdán Lászlót három és fél évi börtönre, egyes jogainak gyakorlásától és a gépjárművezetéstől öt évre való eltiltásra ítélte. L liem jelen lésekből, műsorén- £ gedélyekből kap tájékoztatást ^ az ember, ha betoppan a tanácsházára érdeklődni: hol, merre tart a fidu kulturális élete? Milyen események zajlottak. le a közelmúltban, és most mire készülnek? Egy a feladatát tiszteletre méltó rátermettséggel, alapossággal végző tanácselnökkel beszélgettem nemrég Balaton- szabadiban. Ez a község abban a szerencsés helyzetben van, hogy két művelődési házzal rendelkezik. Micsoda lehetőségeket kínál ez a tény! Nos, itt ért az a kellemesnek nem nevezhető meglepetés, hogy a falu kulturális életét érintő kérdésekre az elnök elvtárs csak addig tudott hivatalos iratok segítsége nélkül válaszolni, amíg a tanács anyagi természetű támogatásáról esett szó... Súlyos következtetést ebből, egy futólagos beszélgetés jogán Ez a nyugatnémet film egy színiiskola és a színpad világában játszódik. Kurt Hoffmann rendező nem sokat tud kicsiholni a semmitmondó történetből. Heinz Pauck és Hans Schweihert, a film két írója sokat akart a színház világáról és bűvköréről, a drukk ördögéről elmondani, de a végén mégis keveset fogott. \ filmbeli Gittának a sorsa többé-kevés- bé tipikus. A színiis- kolába vezető útja is az, nemkülönben társaié. Hiába valóságosak az alakok: a nyegle jampec, a karrierre vágyó szép lány, a levonni nem célom, és nem is ? boldogtalan szerellehetne az. De azt meg kell jegyezni, hogy ide visz az, ha községi tanácsaink csak admi- nisztratíve, mondhatnám kicsit kívülről foglalkoznak a népművelés gondjaival, terveivel, eredményeivel. Csak köz- igazgatási nézőszögbőL A TAPASZTALATOK azt igazolják, hogy magában az sem elég, ha a községi tanácsok vagy termelőszövetkezetek anyagi áldozatokat vállalnak a kultúráért. Számtalan tény tanúskodik arról, hogy hogy egy-egy vállalkozás sikere nem váltható meg csak forintokkal. Miért lenne kivétel ez alól a szabály alól a kulturális forradalom? Fontos az anyagi áldozatvállalás, s nem dicsérhetjük eléggé az erre vonatkozó készséget. De ennél ma már sokkal többre van szükség — s ez nem is kerül pénzbe —, szívre, lélekre, aktivitásra, arra, hogy a falu életének vezetői legalább úgy — belülről — lássák a kulturális forradalom soron következő feladatait, akár a kultúr- munkások! A megbecsült anyagi támogatáson kívül immár nagyobb hatósugarú erkölcsi támogatást kér számon vezető embereinktől az idő. László Ibolya imes, az őszülő halán- ) tékú színésztanár, a [tehetségtelen s a nehéz sorból önerejéből helyet Írapó fiatal színész — az összhatás mégis gyenge. A felszínt mutatja be csak a Lámpaláz, azt is riportszerűen következő képekben. Dun- ja Movar, Gitta alakítója s Antje Weis- berger az egyik tanárnő szerepében a film két legjobb alakítást nyújtó színésze. A Csodagyerekből ismert Johanna van Kocriant is láthatjuk egy kisebb szerepben. S*=w ,fjúség ISTEN UTÁN AZ ELSŐ Tíz évvel ezelőtt \ készült ez a fran- i cia film, de ma 1 is éppen olyan idő- f szerű mély a mondatni való ja, -ugyanolyan megrázó emberségében. A filmet Louis Daquin haladó francia művész rendezte, A film a fasizmus üldözöttéinek kérdésével, a vallás problémáival foglalkozik. Kevés művész nyúlt nyugaton hasonló merészséggel és kifejező erővel ehhez a kérdéshez. Kevesen merészelték leleplezni az egyház demokratikus frázisait olyan bátran, mint ahogyan ezt Daquin teszi. Egy kalóz, egy csaló áldozza fel a filmben a hajóját azért, hogy szözötven emberéletet megmentsen. S a százötven embert nem akármitől, hanem a fasizmus borzalmaitól kell megmenteni. A film világosan megmutatja, hogy a négereket becsapó, kalózkodó hajóskapitány ezerszer humánusabb, mint a lelki- üdvösségről prédikáló amerikai lelkész. A fajgyűlölet elleni vád mély, emberi mondanivalója, Pierre Brasseur utolérhetetlen színészi alakítása még most, tíz évvel a film megjelenése után is a francia filmművészet egyik legkimagaslóbb, legjelentékenyebb alkotásai közé emeli ezt a művet. Batnbiddtotl takaeék&ikodik — Édes fiam, te szépen hazajössz aludni az értekezletről — kezdte szelíden, de félre nem érthető hangon Bambulekné, amikor férje bejelentette: kétnapos tanácskozáson kell részt vennie a megyeszékhelyen az akták hajtogatási rendjének megváltoztatása ügyében. — Mert legjobb neked csak itthon, fiam, a te jó puha ágyadban, a saját kis feleséged mellett. No, ne nézz rám olyan cinikusan! Tudhatod, hogy a gyerekeknek kabátot vettünk, én is már rongyokban járok, ebben a tavalyi vacakban, neked meg kalap kellene... — Mondtam már, hogy nem bírom a kalapot! — Ne vitatkozz! Egyszóval, gyere csak haza este, aztán másnap a hajnalival visszamégy. Na! Tudom én jól, mit jelent neked egy este a megye- székhelyen. Nem, ne beszélj nekem, hogy színház meg mozi... Ott diákos- kodtál, ott voltál katona, megrohannak az emlékek meg a cimborák, akikkel együtt vagy, aztán egy fröccs, két fröccs! É$> megint a fröccs, sőt, utána a kevert. .. Tehát megjössz a kilencessel, nekem meg veszel egy nagyméretű kombinét! Most pedig hozz be egy vödör vizet. Ilyen előzmények után érkezett Bam- bulek kartárs a megye székhelyére. Szépen végigülte az értekezletet, végeztével pedig felállt, és társai gúnyos megjegyzéseitől kísérve határozott léptekkel elindult az állomás felé. Hiába, a parancs az parancs! — Még húsz perc van a vonat indulásáig — állapította meg elégedetten —, addig megihatom egy fröccsöt. iviegitta. jólesett, még egyet kért, és ezzel be is fejezte. Felült a vonatra, és az átszálló állomásig békésen aludt. — Negyvenöt perc a várakozás — dör- mögött elégedetlenül. — Mit csinálok itt addig? Mindenekelőtt megiszom egy fröccsöt — határozta el magát. Ahogy belépett a söntésbe, kit látott a pultnak támaszkodva? Volt katonakollégáját, Gyurkó szakaszvezetőt. — Pajtás, erre iszunk egyet — ölelte meg boldogan, és máris rendelte a két fröcs- csöt. Aztán Gyurkó következett, maid megint Bambulek. — Emlékszel még? Amikor a tüzérlaktanya udvarán bevonultunk, ott ültünk a katonalá- dánkon egész nap... Hej, de szép idők voltak azok! Aztán megint ittak, tiszta bort, végezetül pedig rumot. És amikor bejárt a vonat, Bambulek kartárs ugyancsak bizonytalan léptekkel kapaszkodott fel a lépcsőn, miután jobbról és balról csattanós puszit nyomott katonatársa pirospozsgás képére. Amikor egyedül maradt, döbbent rá: elfelejtette megvenni a különleges méretű kombinét, ellenben a pénz nagy részéről nem tud számot adni majd... Aztán elhessegette a kellemetlen gondolatot. Otthon felesege kedvesen üdvözölte, különleges termetéhez méltó két hatalmas pofont adott neki, majd bájosan megjegyezte: — No, szépen nézel ki, mondhatom! De még szerencse, hogy hazajöttél, képzelem, ni lett volna veled, ha ottmaradsz? H- sk —í Jónak mondja — Hej, kollegína, micsoda szép napok voltak azok! Emlékszel, a Bede Jóskát csak Döncinek szólítottuk, mert ő volt az osztályban a legkövérebb fiú. Szétrepültek, mint a fecskék ősszel: új tájak, új munkahelyek felé. Ki tudja, kit hova vetett a sors, ki merre keresi most a kenyerét a katedrán. Néha találkozik az ember egyikkel-másikkal, mint ahogyan veled most összehozott a véletlen. — Bizony, nagyon sok emlék fűződik az osztályhoz. Jó és rossz emlékek egyaránt. A ballagás volt azért mégis a legszebb. Amikor a galambokat kiengedték az ablakon, és sokáig ott keringtek az épület felett. Csendesen, meghatódva énekeltük a Szózatot. — Igen, és a Szózat után Somos Bandi egy hatalmasat tüsszentett, ami aztán véget vetett a meghatottságnak. Tompa, visszafojtott nevetés moraja zúgott végig a hallgatók sorain. — Látod erről jut eszembe, hogy engem mindig a Somossal húztak a lányok, pedig ha akkor tudták volna... — Persze, hisz a Somos minden osztálytársnőjének udvarolt, aki csak egy kicsit is csinos volt. Nagy lókötő volt a gyerek. Szeretett bolondozni a lányokkal, s örült, ha csakugyan sikerült őket lóvá tenni. A kimenő minden percét nekik szentelte. De jóeszű, kitűnő tanuló volt, ezt meg kell hagyni. Gyakran kijárt a városba a gyengébb tanulókat korrepetálni. Neki elég volt a szilen- cium fele ideje ahhoz, hogy elsajátítsa a következő napi anyagot. Talán azért vonzódták hozzá a lányok. Mindig azt mondta, sohasem nősül meg, mert az túl nagy megkötöttséget jelentene neki. Nem tudom, mennyire állta azután a szavát. — Sehogy sem. Megnősült. — Igen? Ne mondd! No hiszen, nehéz őt elképzelni mint nős embert. De ugyan kit vehetett el? Milyen lehet a felesége? — Pontosan olyan, mint én. Ugyanis már kétéves háza:ok vagyunk, és a férjem, azaz Somos Bandi öt hónapja boldog családapa.., H. J. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogj megyei Bizottsága és a Somog> megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-13, 15-11* Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomda« ipari Vállalat kaposvári üzem ben. Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Pos.a Előfizethető a helyi oostabivnf knál és postáskézbesítőkné) Előfizetési díj egy hónapra 11,- Pfc
