Somogyi Néplap, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-11 / 9. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Szerda, 1961. január 1L cÁ nők L?kő Lója 1662. A nők iskolája első párizsi bemutatója óta Moliére szívesen látott szerző a világ valamennyi színházában, így hazánk színhazaiban is, amelyekben a Moliére-kultusz igazán csak a felszabadulást követő években bontakozott ki. E tény nyilvánvalóan nem a véletlen szüleménye már csak azért sem,' mivel a kitűnő francia vígjátékíró örökérvényű komédiáinak mondanivalóján korok és nemzedékek derültek és okultak eleddig is, Moliére magyarországi meghonosodásának első fontosságú magyarázata talán az, hogy az elmaradottság, butaság, úrhat- námság, szemforgató < polgári erkölcs ellen sokat vitézkedett moliére-i fegyverek élét nem csorbította ki az elmúlt háromszáz év, e fegyver minden korban, így ma is oda talál, ahol a tudatban jól elrejtve tenyésznek az idejét múlta konvenciók. Egy bizonyos: Moliére ma is ifjú, háromszáz év múltán is hatásos tanító, mert mondanivalója eleven élményt ád, és nemcsak a színháztól mindenkor emlékezetest váró nézőnek, hanem a tolmácsoló művésznek is, ha ez játékában az írói intenciókat szolgálja. A nők iskolája kaposvári előadását ezért koronázta osztatlan siker, színházunk péntek esti bemutató előadását ezért kapta szárnyára megérdemelten a jóhír. A tiszta szerelőn még a leg- naívabb, még a szándékoltan ostobácskának nevelt nőből is felvilágosult embert farag — bizonyítja páratlan szellemességgel Moliére A nők iskolája című vígjátékában. Elévült tanítás ez? Azt tanúsítom, hogy nem! Igaz, manapság nehéz volna Amolphe, illetve Da La Souche úrhoz hasonló gyárn- átyákat, kolostorban előre megfontolt szándékkal butának nevelt Ágneseket, s köny- nyű kaland helyett a házasság révébe érkező Horace-okat találni; a fenti moliére-i tételt mégis az élet igazolja, legfeljebb más s talán nem éppen komédiába illő szituációkkal. Amolphe úr, aki felett harsány derűvel ítélt Moliére kortárs- nemzetiéke is, szükségképpen »sül« fel a józan emberi ellen kitervelt számításaivaL Porig szégyenülve tűnik el a bravúros meseszövés porondjáról ez a képmutatás nagymesterével, Tartuffe-fel és a mohó élvezet- vágy shakespeare-i hősével, Falstaffal sokban rokon figura, akit futásra nemcsak a szerelem győzelme kényszerít, ham> * nem' az emberibb élet eszméinek győzelme is! Azok a szabadabb, haladóbb életelvek, amelyek alig születnek meg, máris ítélőivé lépnek elő az összes visszahúzó polgári »-erényeknek«. Mint mondottam, Moliére ma is friss, kegyetlen igazlátó és -mondó szellemének meg- idézése ritka színházi ünneppé lett A nők iskolája kaposvári bemutatója által. Örülünk ennek, és bizonyos mértékig büszkék is vagyunk színházunkra, mely a hazánkbéli Mo- liére-kultuszhoz adott első Mo- liére-előadásával egy babért. fi forró siker elsőként Báum György mindenben az író intencióit tiszteletben tartó rendezésének érdeme. Jó hangvételű, nagyszerű előadást látm.M*.' 'P Stanley Kramer amerikai művész egy néger és egy lehér emberről szóló, emlékezetes filmet ren- - dezett: A főszereplők Tony Curtis és Sidney Poiiier voltok. Mi a tűni címe 1 A Somogy megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban kapható az a mosószer, amely a Legalkalmasabb a bánion áruk mosására. Mi a mosószer ;9 neve f A Magyar népmesék című kötet egyik gyöngyszemének illusztrációját közöljük. Mi a mese címe ? Vegyen részt pályázatimkonj-> Panni robogót nyerhet. A megfejtéseket hetenként kell beküldeni szerkesztőségünkbe (Sztálin út 14), tehát egyszerre várjuk a szerdai, csütörtöki és vasárnapi rejtvények megfejtését. Aki egy- egy napi rejtvény két kérdésére válaszol,- már részt vesz a sorsolásban. A heti megfejtésekhez mellékelni kell a három rejtvényszelvényt is. A borítékra a »Rejtvény« megjelölést kérjük ráírni. REJTVÉNYSZPL VÉNY i Somogyi Nép!ap 1961. I. 11. a haltunk s mi több, összehangolt együttes előadásában! Ragyogó keretét adtak a mindvégig szellemes játéknak W p.ne-n.ajitß Rnhp.rt mndpm emellett artisztikus díszletei, még a némely helyen kifogásolható kísérőzene is, melyet Várkonyi Sándor karmester szerzett. Kár, hogy az egyébként stílusosnak nevezhető kísérőzene — mely sok helyütt eredményesen törekszik a zenei jellemzésre is — a II. felvonás élőzenéjében felismerhetően tartalmazza a Hajmási Pétert. Ezt a dalocskát talán mégsem nevezhetnők stílusában Moliére-korabelinek! A kiformálás és életre keltés színészi remeke volt Fillár István Arnolphe-ja. Fillár nemcsak játszotta, hanem átéléssel alakította is a közderültség megsemmisítő végkifej- léséhez lépésről lépésre közelebb kerülő gyámatya mulatságos, mondhatni tragikomikus figuráját. A művész a Kaposvárott töltött évek folyamán oly sokszor dicsért erényeit egyesítette ebben az alakításában olyan ragyogó sikerrel, amihez gratulálnünk kell! Érdeklődésünket mindvégig lekötötte Horace, a szerelmes ifjú és találékony vetélytárs szerepében a fiatal Fülöp Mihály. Kár, hogy alakítása egyenetlen csapongiás a harsogó pátosz és a közvetlen egyszerűség között Itt jegyzem meg, hogy a verses szöveg biztosabb tudása nem ártana, már csak azért sem, mivel klasszikus szövegről van szó! Szlonka Márta Ágnes szerepében sikerrel ötvözte eggyé a csicsergő kedvességet az ártatlan kacérsággal, majd pedig a szerelméért harcoló nő férfileckéztető karcosságával. Ambiciózus játékkal formálta meg Szabó Imre Chry- salde-ot, Amolphe barátját Elénk, nagy színpadi otthonosságról tanúskodó játékához nem ártana hozzáhangolni a biztos szövegmondást, mert az nem egy helyen válik monotonná annak éllenéx-e, hogy Szabó harsányan verseli végig a szerepét. Csihák László és Németh Ilona — Áléin, illetve Georgette — Amolphe cseléded szerepében szereztek derűs perceket. EzenMvül elmondhatjuk, hogy A nők iskolája kaposvári előadásának valahány szereplője személyes jó ismerősünkké vált, még Tóth Béla is a közjegyző felvillanó epizódszerepében, bár a jó művészi mértéktartásról tanúskodó előadás egységéből »kilóg« Tóth tapsra menő kimenetele, amikor meghajlással kapja le vendéghaját. Végezetül még annyit, hogy az első Moliére-bemutatót- követhetné több is. A nők iskolája előadásának sikere biztosítéka a további sikereknek. László Ibolya VÉGRENDELET jl/T egállt a nagy épület előtt, és a tarkóját vakarta buzgón, mint aki még egyszer fontolóra akarja venni, bemenjen-e vagy sem. Aztán a nagy üveges ajtó felé sandított, és valami ilyesfélét mormogott magában: — Miért ne mennék? Ismerem én a titkár elvtársat. Egyszer odajött hozzám az istállóba, még kezet is szorított, hogy azt mondja: »■Jól van, öreg Vendel bátyám, aztán vigyázzon ám az állataira .« Most meg ráérek, mit csinálnék mást, ha egyszer ilyen korán behozott az autóbusz. Ahogy én ismerem, nem veszi rossz néven a látogatást, jóravaló embernek látszott. Márpedig ha egyszer én belenézek valakinek a szemébe, és jót látok... No, gyerünk vén medve — biztatta magát a kisöreg, és lassú léptekkel felbakiatott a lépcsőn. — A járási titkár elvtárshoz jöttem, itthon van-e — kérdezte buzgón a szőke hajú gépírótól, s az nyomban bement a pámás ajtó mögé jelenteni, hogy látogató érkezett. — Titkár elvtárs, magával szeretnék beszélgetni — mondta köszönés néVül, olyan természetes kötetlenséggel, ahogy csak régi ismerőst szólíthat meg az ember. Kezet szorítottak, aztán odanyújtotta mindkettőt a cserépkályha felé: — Ejnye, de jó meleg van idebenn. Le is teszem a kabátomat, még rám melegszik... nem sokat segíthet rajtam De gok. Szóval, nem azért man? csak erősködött. Hát bejöttem. r-om, de helytái.iur.k mi akkor, . .. . meg hát utána is... Aztán korán van még, mon- _ A múltkor az asszonnyal dóm, elbeszélgethetünk égy akaszkodtam össze. Tudja, tit- kicsit. kár elvtársam, nem szégyellem megvallom, elcsaltam a bálba, A titkár elmosolyodott. V!orui0.m úgyse soká mehetek. 'nolr-t zo-y siv , ’ ^ _ _ Tetszett neki ez az Éjféim ^feié indultunk, ember egyszerűségével, talpra- ^ólta,m aZ asszonynak: »Te ese segevel e meg mm p erenj most haza ,én benézek t) o/w> Ti i rl T rt Ti i I t (Mi -vi. m-t rt /t /» r nem tudta túl tenni magát ^ istánóba> mert ’ alighanem azon, hogy éppenséggel jobb .... . . . .. „ ^ , borjazik a Böske. Hát nem időpontot ts választhatott vol- azon a hajnalon... Mi na a látogatásra. Aztán meglett volna, ha én akkor nem nyugtatta magát. »Biztosan akar m fc b’e_.. De hát nem érti valamit az öreg, megsg kuldhe- - tem el. Az ilyenfajta akkurátus parasztemberek nem szokták mindjárt az elején kezdeni.-» Segíteni akart, hát közbeszólt: ezt az asszonynepseg... — Beszéljek a kórházzal, hogy fogadják magát? Tfolyt, csak folyt belőle feltartóztathatatlanul, s a titkár szinte már itta minden szavát. Csaknem két órája volt ott az öreg, s a vendéglátó mintha megérezte volna, meg__ , .. .... , , ,, találta volna a titok nyitját,-Nem kell, titkár elvtarsam, elcsodáxkozott Ez « megyek en anélkül is, az or- most nékm De miért? vos mar elmtezte. , Talán fél az operációtól, a kö— Hát akV&r miben lehetek vetkezményéktől? Lehet. Mintsegitségére? hti a végrendeletét mondaná, — Segítek én magamon, ha mintha a párt kezébe rakná le a helyzet úgy kívánja. Nem va- őröl uégét. Hányszor ismételte gyök én még olyan öreg... közben, hogy »az én drága álA titkár végképp nem értet- Idtaim odahaza, azok az áttéte. — Baj van odahaza a tsz- ben? — Azt éppen nem mondhatom, meg aztán ami van, azt kés jószágoik».., Mit akar tőlem, miért nekem mondja, és miért nem a fiainak, a családjának. ..? — Hány óra lehet most. titkár elvtársam? — szakította elintézzük magunk. Tudja, VT., j: ' ‘‘ ‘ J’ felbe gondolatmenetet Vendel most már beleszagoltak az em- ' . . berek a közösbe, könnyebben bacsl’ ammt es2re,>eífe' hogy megy. Mondom is nekik, ha va- ^nagyon figyel Az órámra 7y,i~íJw,7, „.„7—7 „’..„7,,/..,'. nézett. Kevesebbet akart mon» o tthonosan mozgott a szobában, pedig sohase járt ott. A titkár elgondolkozva nézte az öreget: »Hol láttam én ezt az embert? Ismerős az arca, a hajtott háta is emlékeztet valakire, az a nagy, bütykös orra, meg a beszéde.« Hirtelen számba vette a környező községeket. Sehogy sem talált rá emlékezetében. Aztán egy távolabbi kis falu nevénél megtorpant. »Ez az, igen, már emlékszem. A Zöldmező Tsz-ben láttam, az istállóban mutogatta egyszer a teheneit.» — Üljön le, papa — mondta szeretettel, s összeszedte asztalán a papírhalmazt, abba mé- yedt, amikor belépett az öreg, a premizálási irányelveken dolgozott. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy éppenséggel jöhetett volna máskor is, most töméntelen munkája volna, de aztán elhessegette magától a jondolatot. Vendel bácsi közyen kényelmesen elhelyezkedett a széken, előleapart egy Kossuthot, és csevegni kezdett: — Tudja, titkár ehrtársam, bejöttem ide a reggeli busszal, kórházba indulok. Azt mondta az orvos, mi a fenének kín- ódok ezzel a nyavalyás sérvemmel, megoperálják, és rendbe- övök. Mondtam én neki, hogy kár lenne, merthogy hatvan lakinek valami nyavalyája ... . ., . . _ van, hogy »de elfeledkeztél, ^ tartóztassa me7. De édes komám, a cselédsorról!» aztan meggondolta magat. Mert cseléd voltam én —Fél tizenkettő, hosszú esztendőkig, meg a töb- — No, éppen ideje, h"gy biek is sokan. Az volt ám csak menjek — mondit-a az öreg, és a csúnya világ... Egyszer is, szedelőzködni kezdett, amikor meg mertem mondani — Hát akkor én most... most az intézőnek, hogy... bemegyek a kórházba... Aztán A titkár egyre élénkebben ^io nem sérteném meg... tit- figyelt, Vendel bácsi meg egy kár elvtárs, arra kérném, míg nagy vargabetű után, minden odaleszek, nézzenek be mihe-z- gátlós nélkül lassan elmondta zánlc.. _ nehogy valami bajuk egész élete történetét. Sóhaj- l^ffl/en azoknak a drága áila- tozott, méltatlankodott, hogy íolxttak.., bezzeg, ha korábban lehetett L1 s' úgy szorítottak kezei, volna megcsinálni azt a szövet- mint két jó-barát, akik kezetet, most mar hol járna, most nagyon, de nagyon jól Mesélte nagy kedvvel az ala- megértették egymást... k-ulás napjait, a veszekedéseket is, a kibontakozást, aztán — színész se tehetné ilyen meg győzőén — komorrá — hangja. — Egyszer aztán — nem tudom, mi ütött az emberekbe —■[ A Gondolat kiadásában je- megbolydultak. Jöttek, hogy[i lent meg Sarkady János A de- »jó lesz, öreg, ha lelép, merti'lmokré-cia bölcsője és Ritoók maga kommunista, aztán elíéí-JíZsígmond Régi görög hét-köz- ják a baját». Hordták szét azínaPok című könyve az ókori állatokat, fenyegetőztek, mégi görögök életéről Az- Európa bejöttek a házamba is. Mond-? Kiadó újdonságai de Castro tarn nekik: »Ti csak mernetek ^ w örökkévalóság ciaztan gondoljatok, meg, mit? ~ _ tesztek, mert ha a jövő héten$mu regenye es Popovici roman megfordul, mert meg kell fór ' !'~ dúlnia, áklayr majd visszacsi-', Jávori Béla vált 1 a\ A hét könyvújdonságai ■esztendős is elmúltam már, nálnáiok.» Kimentem én éjszaka is az utcára, jött egy keré páros, csak mondtam neki, áll-' jón meg,- igazolja magát. A ta nító volt, elengedtem, de meghagytam, hogy addig ne igen járjon a menyasszonyához míg rendbe nem jönnek a dol-\ ÉRDEKESSÉGEK—FURCSASÁGOK A »MEGGONDOLTSÄG« ELVESZÍTETTE A FEJÉT A párizsi királyi palota díszudvarában Fajou szobrászművész 1765-ben négy allegorikus szobrot alkotott, ezek közül az egyiknek »Meg- gondoltság« a neve. A párizsiak körében számtalan éles megjegyzés kering amióta a Palais Royal udvarában a »Meggomdoltság« valamilyen okból- elveszítette a fejét. A dolog annál mulatsá-r gosabb, mert hiszen ebben az épületben ülésezik az államtanács. riélla di Savoia hercegnő, a volt olasz király leánya. Az egyik kérő Don Juan Carlos ausztriai herceg, spanyol trónkövetelő, aki — legalábbis a monarohisták vágyálmai válnak be. Mihelyt egy bősé ges esőzés helyreállítja a te-' kintélyüket, diadalmasan visszatérnek, és behajtják azi ígért jutalmat. író részben Magyarországon játszódó Éhség című társadalmi regénye. A Kossuth Kiadónál jelent meg Fehér Klára és Nemes László vidám útikönyve Majdnem a Lorryiici csúcsig címmel. A Szépirodalmi Kiadónál jelent meg Fekete Gyula A fiatalasszony című regénye ?.gy kátyúba jutott házasságról A Magvető adta közre Jebe- leanu, a jeles román költő Hirosima mosolya című verseskötetét. Héra Zoltán két kisregényét az Alkalom címmel és FÜLVÉDÖ CUKORBAJOSOK £ sőtár István elbeszéléskötet, REöZERE szerint — Spanyolország ki- hjlaris rálynőjévé tenné Ä^aria Gabriellát, és a másik Giovanni Volpi di Misurata, aki ugyan egyszerű olasz gróf csupán, de viszont milliárdjai vannak. A bizalmas hírek szerint a királykisasszony szíve a milliárdoshoz hajlik. Talán ő sem olyan biztos abban a spanyol trónban? A francia kormány érthető módon intézkedett, hogy a sérült szobrot mielőbb helyreállítsák, és a fejvesztett »Meg- gondoltság«-nak ne kelljen kiállnia többé az egész rendszert érintő keserű tréfákat. MENEKÜLNEK AZ IDŐJÓSOK A NÉPHARAG ELŐL BIZONYTALAN KIRÁLYI TRÓN — VAGY BIZTOS MILLIÄRDOK? A nyugati sajtó izgatottan találgatja, hogy kit választ két kérője közül Maria GabA tanganyikai Kibondo. vidékén a bennszülött esőcsinálók a dzsungelbe menekültek honfitársaik haragia elől. Hetek óta jósolják és ígérgetik ugyanis az esőt, de az még mindig nem akar leesni. Az időjósoknak ilyen esetekre már régen bevált búvóhelyeik vannak, hiszen nemegyszer előfordul, hogy jóslataik nem Okinawa szigetén létezik egy csalogány fajta, amelynek éneke olyan édes, hegy a cu-| korbajosok fülvédővel kénytelenek védekezni káros hatása! ellen. Ezzel az állítással nyer te meg Joe Sage őrmester az' amerikai Burlington városban! működő Hazugok Klubjának' évi hazugságversenyét. A má-| sod'k helyezett a londoni Da-' le Hill lett a következő »alko-| tós«-sal: kijelentette, hogy olyan messzehordó vadászpus-j kaja van, amelynek patronjai ' kénytelen sóba mártani, ' ne-] hogy az elejtett vad megro-i moljon, mire ő érte tud men ] ni. BÖLCS FIGYELMEZTETÉS Egy skót vállalat minden iro dahelyiségében ízléses keretben a következő feliratot he'yez- ték el: »A főnöknek nincs! mindig igaza, de mindig ő a! az Edenkertet. Űj, bővített kiadásban jelent meg Péchy Blanka könyve Jászai Mariról és a Táncsics Űíi- kalandok sorozatában Putman —Keller Nyolc év Kongó törpéi között című munkája. Somogyi Mépíap főnök!* Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Felelős szerkesztő: KISDEAK JÓZSEF. Szerkesztőség: Kaposvár, Sztálin u. 14. Telefon 15-1D, 15-11, Kiadja a Somogyi Néplap Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: WIRTH LAJOS. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár. Latinka S. u. 6. (F. v.: László Tibor) Terjeszti: a Magyar Posta Elő- \ fizethető a helyi postabivr* oknál és postáskézbesítőknél. 1 Előfizetési díj egy hónapra 11,— Pfc
